2021. május 18., kedd

Tuija Välipakka - Arja Lehtosaari - A lélek meggyilkolásának száz módja


A következő könyv értékelése mögött hosszas kutatómunka áll. Mivel a téma nagyon összetett, nem szerettem volna "csak úgy" írni róla. Több forrást is elolvastam a könyvön túl, videókat néztem a témában, hogy a lehető legőszintébben és pontosabban tudjak véleményt formálni.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a nárcisztikus személyiség zavar? Általánosan megfogalmazva, az ilyen ember csak magára figyel, ugyanakkor hatalmas átérzőképességgel rendelkezik. Én ezt úgy szoktam hívni, hogy "belelát a fejembe és a szívembe" - és ez mutatja, hogy mennyire erős bennük képességeik vannak.

A név egy görög mitológiából származik. Egy gyönyörű ifjú Narkiszosz, mindenki szerelmét elutasította, még egy szépséges nimfát is, aki azonban nem tudott beletörődni a történtekbe. Felkereste a bosszúállás istennőjét és arra kérte, büntesse meg a férfit, aki ezután beleszeretett saját tükörképébe. Mivel szerelme sohasem válhatott valóra, ugyanazt a fájdalmat kellett elviselnie, mint amit ő okozott. 

Sigmund Freud nevezte el ezt a tünetegyüttest, ám ez jóval kevesebb embert érint, mint azt elsőre gondolnánk. Fontos, hogy ennek a diagnosztizálásához, a szakorvosoknak sok vizsgálatra van szükségük. Ezért ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket!

A könyv nagyon szépen levezeti a lehetséges kiváltó okokat. Mint általában minden lelki traumának ennek a gyökerei is a gyermekkorhoz nyúlnak vissza. A szeretet hiánya, a rossz visszacsatolások és egyéb szóbeli bántalmazások, nem megfelelő kép kialakulásához vezetnek. 
Ezután jó pár történetet olvashatunk olyan személyektől, akiknek sikerült kilépni egy ilyen kapcsolatból. Felmerülhet a kérdés: miért maradnánk egy olyan kapcsolatban ahol a partner csak magára összpontosít?

Itt jön a saját tapasztalatom és véleményem. Számomra fontos, hogy igazán megértsem a körülöttem lévőket. Azt gondolom, hogyha megértem a motivációkat, az ok-okozati összefüggéseket, könnyebb lesz elfogadnom, bármi is történjék. 
Amikor először felmerült bennem, hogy ezzel a lelki problémával állok szemben, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szenvedhet az illető. Nem mutatja, mert kedves és magabiztos, de a lelke mélyén olyan mély seb tátong, amit talán saját magának sem vallana be. Az empátiája révén könnyen megszerettem, ezért az első pár nézeteltérés alkalmával saját magamat hibáztattam és természetesen jóvá akartam tenni a vétkemet. Aztán, ahogy telt az idő és egyre jelentéktelenebb dolgokon kaptunk össze, elkezdtem gondolkodni. Amikor az ő dolgairól volt szó, ha neki volt szüksége rám, minden rendben volt, de fordítva ez már nem működött. 
Ebből is látszik, hogy mennyire fontos volt egy ilyen kapcsolatban az, hogy a másik személy különlegesnek érezze magát és amikor ezt már nem tudtam neki biztosítani, sokszor volt rám dühös. A műben szereplő történetek javarészt erről szólnak és arról a kötődésről, amit a lelki bántalmazást elszenvedőjének meg kell szakítania. 
Ők sokszor felismerik a helyzetet, azt hogy valami nem jó a számukra, mégsem képesek elhagyni a másik felet, mert mire ez tudatosul bennük, addigra azt is elhiszik, hogy ennél többet nem érdemelnek. Hiába kap a környezettől esetleg más visszacsatolást, amíg az önbecsülése és az önértékelése vissza nem tér, addig abban a kapcsolatban marad.

A szerző és a történetei nagyon érdekes emberek és élethelyzeteket mutatnak be, akik érdeklődnek a pszichológia iránt, bátran olvassák el! Semmiféle képzettséget nem igényel - tudjátok, hogy nekem sincs. De hozzátenném, hogy ne úgy olvassuk, hogy közben vizsgáljuk a környezetünket! Ha valamit gyanúsnak találunk, vagy nem tetszik, inkább próbáljuk meg megbeszélni, hiszen egy kapcsolatban számtalan oka lehet egy-egy nem kívánatos reakciónak. Ám, ha sokszor azt érezzük, hogy nem vagyunk fontosak és nem kezelnek minket megfelelően, érdemes picit olvasgatni a témában, meghallgatni mások tapasztalatait. Hiszen ez az egyik legjobb tanítómester az életben!

Amennyiben érdekesnek tartanád a könyvet, a Libriben beszerezheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések