dr.Belső Nóra - Depresszió

Depresszió. Ez az egyik leggyakoribb betegség, mely megosztja az embereket. Mivel számomra nagyon izgalmas témáról beszélünk, nagy álmom ezt a szakmát tanulni, ezért Niki biztosította számomra a könyvet tanulás céljából.

A depresszió, mint ahogyan az írónő is mondja nagyon veszélyes betegség, hiszen a lélek szenved, sokszor testi tüneteket nélkül. Mivel ezt nem látjuk, nem tudjuk fizikailag érezni, sokan ezt hisztinek fogják fel, valós probléma helyett. Aki ettől szenved, gyakran érzi magát haszontalannak, semmi életkedve nincs, sőt úgy hiszi elveszi az emberektől a levegőt. Mivel általában ilyenkor erős félelmek és szorongások is fellépnek, gyakran nem is mer az érintet személy segítséget kérni; úgy érzi, hogy gyenge, ha nem tud egyedül szembenézni a gondjaival.

Természetesen ilyenkor a család, barátok segíthetnek első körben. Sokszor ők mondják, hogy beszélgessünk el egy szakemberrel. (Feltéve persze, ha elég tájékozottak ahhoz, hogy a helyén kezeljék a dolgot!). Ilyenkor jön az érintett személy személyisége a képbe: vagyok olyan nyitott, hogy belássam, hogy csak a jó szándék vezérli őket, vagy makacson tovább szenvedek, egyedül? Azok, akik félre tudják tenni a büszkeségüket és az esetleges negatív véleményektől való félelmeiket, úgy gondolom, óriásit léptek előre. Beismerni, hogy egyedül nem megy, a nem megfelelő járt utat otthagyni, az ismeretlen, de gyógyulással kecsegtető járatlanért, nagy bátorságra vall. Ilyenkor jön a következő nagy kérdés: kihez is forduljunk?

Az internetnek hála rengeteg szakember elérhetősége kerülhet a birtokunkba; van választék. Azt gondolom, hogy pszichológusok/pszichiáterek által publikált könyvek nagyon hasznosak lehetnek eme döntés meghozatalában. Akár önsegítő, akár szakirodalomról is legyen szó, meg tudjuk vizsgálni velünk (a nézeteinkkel, életfelfogásunkkal, lelkivilágunkkal) ki az a terapeuta, aki a legkompatibilisebb. Csakúgy, mint a való életben, itt sem biztos, hogy mindig minden orvossal hatékonyan együtt tudunk működni.

Dr. Belső Nóra könyve nagyon tetszett, abból a szempontból, hogy próbálta köznyelven átadni azokat az információkat, melyekre szüksége lehet az olvasónak. (Az már az én egyéni meglátásom, hogy ezeket volt már alkalmam elsajátítani), de első könyvnek ebben a témában nagyon is megállja a helyét.

Azt megjegyezném, hogy a személyes tapasztalatok leírása, illetve a betekintés egy ilyen gondokkal küzdő beteg világába, lehetett volna picit részletesebb. Azt a bizalmat, melynek ilyenkor ki kellene alakulni az olvasó és a könyv között nem egészen kaptam meg. Mielőtt kikapnék, nagyon is jól tudom, hogy ez az egyik legszerteágazóbb, legtöbb ok-okozati összefüggéssekkel rendelkező ágazata az orvoslásnak.

Összességében, akit érdekel ez a téma, azt gondolom, vegye meg a könyvet, mert utat fog mutatni. És itt talán ez a legfontosabb lépés.

Megjegyzés: Remélem, ha ilyeneket olvastok a szakma iránti rajongásotokból teszitek! De ha NEM, ha úgy érzitek baj van, ne habozzatok cselekedni!

 A depresszió pár jellemző tünete:

-rossz közérzet,

-szomorúság,

-az eddig beszédes személy szokatlanul csendessé válik és kerüli az emberek társaságát,

vagy éppen ingerlékenyebb lesz és ha kell ha nem veszekedésekbe keveredik.

Rosszabb esetekben ezt testi tünetek kísérhetik, úgy mint:

-láz,

-étvágytalanság (Vigyázat! A beteg nemcsak az ételt, de a folyadékot is képes „elfelejteni”),

-hasmenés esetleg hányás.

  Amit tehetsz ha huzamosabb ideig ok nélkül ezeket éled át:

 - Próbálj meg beszélgetni a hozzád közelállókkal, még ha félelmetesnek, nehéznek is tűnik: lehet először nem fognak tudni megérteni, de legalább tudni fognak róla és ez az egészséged szempontjából nagyon fontos!

 - Ha szeretsz olvasni, mindenképpen szerezz be néhány erről szóló könyvet, cikket( igen lehet hogy fel fognak húzni azon részek, amikkel nem értesz egyet, de legalább kapsz egy új külső ingert, gondolkodnivaló formájában)!

- Tűzz ki új célokat ( nem a maraton lefutására gondolok, feltéve ha nem vagy gyakorlott sportoló; hanem picikre. Tanulj meg valamit, amiért odavagy (nyelvek, hangszer, sütés vagy bármi)! Fel fog tölteni energiával a sikerélmény pedig boldoggá fog tenni!

   

Ha a környezetedben tapasztalod:

 

- Mindenképpen beszélgess vele! Sokat! Néha olyat fog mondani, amivel nem értesz egyet, esetleg felidegesít, de fontos, hogy azt érezze nincs egyedül a világban. Vitázhattok is akár az élet dolgain; egy a lényeg: meglegyen a hovatartozás érzése.

 - Akár a közvetlen közelében vagy, akár nem mindenképpen kérdezd tőle legalább napi egyszer, hogy evett, ivott-e eleget! Ha csak enyhébb depresszióról van szó, a beteg tényleg szimplán elfelejti (netán nem is érzi) ezeket az ingereket.  rosszabb esetben önszántából vonja meg magától;  akármelyik verzió is áll fenn, ha egy szeretett személy figyelmezteti erre örülni fog neki és megteszi a kérést.

- Légy vele türelmes, előfordulhat, hogy ok nélkül fog sírni, duzzogni, úgy viselkedni, ahogy az nem a szituációnak megfelelő. Ez nem azért lesz, hogy téged bosszantson, hanem mert valami olyan inger érte, ami rossz élményre emlékezteti és nem tudja a helyén kezelni. Ha ilyenkor nekiesünk, csak azt erősítjük fel benne, amit felejteni akar.

- És talán a legfontosabb: mutasd meg neki, hogy van a világon (legalább egy, jobb esetben több) olyan ember, akinek fontos. Akinek fájna, ha nem lenne. Most nem azt mondom, hogy babusgatni kell, mert nem, de számtalan módon ki lehet fejezni érzelmeinket: például mondd neki! Meg fog hallgatni és így könnyebben a bizalmába fogad ő is. Ám ha nem vagy ennek a mestere semmi gond! Az is megoldás ha közös programjaitok vannak, melyeket te is ugyanolyan fontosnak tartasz természetesen. Rohanó világ ide vagy oda, igyekezz minél inkább tartani, amit közösen megbeszéltek. Bár előfordul, hogy a terveink nem úgy alakulnak; ám ilyenkor kalkuláljuk bele, hogy a depressziós személy magára fogja húzni az okot (akkor is, ha nem ő felelős) és azt fogja gondolni, hogy nem volt annyira fontos, hogy ez létrejöjjön. Ilyenkor nagyon fontos, hogy helyesen kommunikáljuk le a helyzetet: adjuk meg a lehetőséget, hogy bátran elmondhassa a gondolatait, ugyanakkor mi is legyünk határozottak és ne mondjunk semmit, ami később sérüléseket okozna!

És persze a lényeg: mindenképpen forduljatok orvoshoz! Lehet nem akarja majd, de akkor kísérd el, legalább az első két alkalommal! Meg kell szoknia, hogy egy vadidegen ember előtt kell beszélnie, akár a legsötétebb gondolatairól is.  Ez sokkal könnyebb úgy, ha tudja, előtte és utána olyan személlyel lesz, aki szeretettel képes odafigyelni rá.

Ha ezek után kedvet kaptatok a könyvhöz, az alábbi linken megrendelhetitek!

Írta: Isabel