Egy kis magánélettel kezdeném az értékelést.
Bár nem beszélek folyékonyan japánul, az országban sem
jártam még, mégis autodidakta módon tanulom a nyelvet és olvasok el mindent,
aminek köze van hozzá. Imádom a kultúráját, rengeteg mangát/animét ismerek és
úgy egyáltalán nagyon szeretem és tisztelem az életfelfogásukat.
Azt kell mondjam, hogy ez a könyv volt, amit 2019-ben a
legjobban vártam. Az írónő munkássága teljesen ismeretlen volt számomra,
viszont a regény nem. Tudtam, miről szól és láttam szebbnél szebb
borítóterveket, melyeket az olvasók elé tártak. Mikor elmondtam Nikinek, hogy
szívem vágya elolvasni a történetet, mindent bevetett azért, hogy nekem is
legyen egy saját példányom belőle.
Amikor megláttam, majd kiugrottam a boromből és örömmel
nyugtáztam, hogy a nyertes borító a valóságban is ugyanolyan gyönyörű, mint
online.
Félretettem és azt gondoltam, hogy igen ezt majd akkor
olvasom amikor nagyon kell egy kis keleti varázs; majd amikor valami olyasmire
vágyom, ami megdobogtatja a szívem.
Aj.. de nehéz… Aki ismer/ figyeli az értékeléseimet tudja,
hogy minden írónál - főképp ha magyar -,
igyekszem kiemelni a pozitívumot. Itt is nagyon-nagyon koncentrálok erre, de
nem könnyű, mert a könnyeimmel küszködöm.
A történet nagyon tetszik. Egy lány, aki rókává tud
alakulni, mégis az emberek világában kell megtalálnia a helyét. Szerelmes is
lesz, méghozzá egy olyan férfiba, aki még nekem is szimpatikus. Mi ez, hanem
egy nagyon jó alap?
De aztán jött az, amint teljesen lemerevedtem és majdnem
abbahagytam a regényt. (Pedig köztudott, hogy semmilyen könyvet nem hagyok
olvasatlanul! Soha!)
A japán nyelvben különböző megszólításokat használnak a
nevek mellett, ezzel jelezve többek között az egymás közti kapcsolatot, illetve
a tiszteletadást egy magasabb rangú személy felé.
Ennek megvannak a maga formai követelményei. A
legegyszerűbben egy példával tudom elmondani: sokszor szólítják a főhőst
Midori-channak a barátai. Ez nem véletlen, hiszen Midori egy lány, a chan pedig
a közeli köteléket jelzi. Ezt, ha latin betűkkel akarjuk átírni chan-ként
tesszük és csan -nak ejtjük ki.
Na, most a történetben ez végig csannak van írva. Mikor
először láttam, azt hittem nem jó a szemem vagy csak elírás, de az írónő vagy a
korrektora végig így használta az egész könyvben! Nemcsak ez az egy szó íródott
igy, hanem a sensei is.
Rengeteget gondolkodtam, hogy vajon miért? Valószínűleg így
szerették volna megkönnyíteni a nyelvben járatlanok számára a megértést, de
ennyi erővel akkor az angol neveket/megszólításokat is átírhatnánk. Számtalan
gyerekkönyv jelenik meg angolul, - lásd.: Harry Potter -, de mégsem kiejtés
szerint olvassuk azt, amit nem úgy kell. (Bár visszagondolva Minerva McGalagony
nevének kiolvasása könnyebb lett volna úgy 13 évesen!)
Olvasva a sorokat próbáltam erről elterelni a figyelmemet,
de úgy éreztem, hogy nem vált valóra, amit nagyon vártam. A logika és az
empátiám azt súgta, hogy csak jót akartak ezzel az egésszel, de emiatt pont az
a varázs veszett el, ami számomra Japánt jelenti. Olyan volt az egész, mint egy
gyakorlatlan anime-rajongó fan-fic-je. Pedig a történet ennél sokkal, de sokkal
jobb!
Azon gondolkodtam a könyv vége felé, hogy lehet érdemes lett
volna a végére egy szójegyzéket készíteni és lásd csodát, tényleg volt egy az
utolsó lapokon: itt az írónő elmagyaráz olyan fogalmakat, helyszíneket, amik
nálunk nincsenek. Ez nagyon tetszett, csak azt nem értettem, hogy akkor a
megszólításokat miért nem lehetett ideírni és betenni a történet elejére? Nem
ismered a nyelvet? Nem gond: párszor odalapozol és megjegyzed, amit kell.
Tanulsz, és egyébként is, ha érdekel egy japán alapokról szóló regény, csak van
valami fogalmad az országról…
A könyv végén van egy fogalmazás, melyben megtudhatunk egy
pár dolgot Ritáról is. Itt tudtam meg, hogy nemcsak beszéli a nyelvet, de élt
is az országban, ami szerintem nagyon szuper, de ennek tudatában még inkább nem
tudom hova tenni ezt a dolgot.
Található még egy kanával (japán írásmód) szedett szöveg is,
melyből jelenleg még csak szótagokat ismertem fel, de ha le tudom fordítani,
mindenképpen megosztom veletek! Ez szintén remek, de megint csak felvetett
bennem egy kérdést: ha azért írták könnyítve a japán szavakat, hogy a nyelvet
nem ismerő olvasók dolgát megkönnyítsék, akkor ezt miért nem fordították le?
Ami a szívemen az a számon, ezért elmondom: mikor Nikivel
arról beszélgettünk, hogy milyen könyvet várok most a legjobban azt mondtam
neki: „ Előbb olvasd el te, mert nem
akarok még egyszer így elszomorodni.”
Mindazonáltal, ha téged is vonz minden, ami Japánnal
kapcsolatos, rendeld meg a könyvet a Könyvmolyképzőtől!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése