Szabóné Nagy Márta elsőkönyves meseíró nagyon kedves hölgy. Márti mama manómeséi című gyermekkönyve a járvány ideje alatt készült és tele van illusztrációkkal. A következő percekben az alkotásról, tanulságokról és persze a mesék szeretetéről beszélgetünk!
Először is köszönöm szépen, hogy interjút adsz a blog számára. Mesélnél egy kicsit magadról?
Köszönöm szépen, hogy megkerestél! Nagycsaládos, sok unokás nagymama vagyok, ezt gondolom ma a legfontosabbnak magamról.
Melyik az a legmeghatározóbb gyermekkori emléked, amely az olvasással kapcsolatos?
Fekete István könyveit nagyon szerettem gyermekkoromban, olyannyira, hogy igyekeztem minden írásához hozzájutni. Ikonikus regényeit: -Tüskevár és Téli berek- évente képes vagyok elolvasni, és minden alkalommal találok benne valami csodálatosan szép gondolatot, amit korábban még nem fedeztem fel. Van egy másik könyv is, amit többször is átlapoztam már: Gárdonyi Géza : Egri Csillagok c. műve. Mindig szerettem olvasni, ebből a szempontból „mindenevő” vagyok. Örömmel veszem kezembe a könyvet, az illata, a nyomtatott papír varázslata már az olvasás előtt hat rám. Természetesen tudom, a fejlődés megállíthatatlan, az e-könyvek világa már nem újdonság senkinek, én mégis így szeretek olvasni.
Hogyan kezdted el a regényed vázlatát? Miként telt egy ilyen napod?
Megjelent mesém nem készült könyvnek. 2020 tavaszán, amikor a korona vírus radikálisan megváltoztatta az életünket, el kellett fogadnom, hogy a családtagjaimmal nem találkozhatunk. A kor technikáját kihasználva meséket olvastam fel, amit a telefonomon rögzítettem, majd a hangfájlt a felhőbe küldtem, és a család, a gyerekek akkor hallgatták meg, amikor az idő erre számukra alkalmas volt. A sok mese után azt gondoltam, biztosan örülnek majd az unokák, ha olyan történeteket hallanak viszont, melyek velük estek meg, amiket közösen éltünk át. Így kezdődött a meseírás. Először mindegyikükről külön-külön írtam egy kis mesét, aminek van valóság alapja. Később a figurákat egy elképzelt kirándulásra vittem, melynek helyszíne jól ismert az unokáim körében.
A történetek írása alatt gyakorlatilag szimbiózisban éltem a klaviatúrával, és ha még a tintaceruzás időkben írtam volna, bizonyára tele lettem volna lila foltokkal. Nagyon sokat dolgoztam rajta, igyekeztem a történet érthetősége mellett a magyar nyelv szépségeire is vigyázni. Most, hogy nyomtatásban látom, kezembe foghatom, természetesen látok hibákat, amit sajnálok. De aztán arra gondolok: egy régi történet szerint az indiánok, mikor a gyöngy ékszereiket fűzték, olykor elvétették a mintát. Ilyenkor azt mondták: az nem hiba, hanem a munka lelkecskéje….hát nekem is van sok lelkecském ebben a könyvben.
Melyik a kedvenc részed a könyvből és miért?
Nem tudok kedvenc részt mondani, minden kedvemre való, mert a történetek mindegyike valóságos alapokon nyugszik, így aztán könnyebben emlékezhetek a gyerekekkel közösen átélt eseményekre.
Hogyan születtek meg az illusztrációk és a borítóterv?
Az illusztrációk kivétel nélkül az unokáim rajzai. Ez pedig úgy alakult ki, hogy a felolvasott mesék után kértem őket, rajzoljanak le a történetből, ami tetszett nekik, én a rajzokat „értékeltem”, és postai úton okleveleket küldtem el nekik az alkotásokért cserébe. Így ők, ezek után a mesék után is rajzoltak nekem.
A borító pedig egy kedves barátunkat dicséri, aki a könyv kiadásának útvesztőiben is segítségemre volt.
Miért döntöttél a magánkiadás mellett? Próbálkoztál esetleg kiadóknál a kéziratoddal?
Nem kerestem meg egyetlen kiadót sem, a könyvemet nem tartottam olyan különösre, hogy felkeltené a nagyobb kiadók érdeklődését. Mostanában sok ismerősöm magánkiadásban adja ki a könyvét, így ezért döntöttem így magam is. Végül is az egyik gyermekem javaslatára rendeztem könyv formába, és jelentettem meg. Ha ő nem javasolja, sosem lett volna ebből könyv.
Bár a megjelenés még nagyon friss, milyen visszajelzéseket kaptál eddig a mesékről?
Aki olvasta, ők mind nagyon kedvesen és elismerően jeleztek vissza, és mindenkinek hálás vagyok érte. Még a kritikát is elfogadom, hisz jobbító szándékkal küldték. Legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy egykori általános iskolai osztályfőnököm felhívott, és gratulált a munkámhoz!
A fülszövegedben megemlíted, hogy a mesefelolvasás segített a kapcsolattartásban az unokáiddal. Milyen meséket meséltél nekik?
Nem tudom, szabad-e néven nevezni őket, de gondolom, ezen a fórumon nyugodtan lehet reklámozni a könyveket: A RUMINI sorozat több darabját, BRUMI könyvekből kettőt, Fekete Istvántól a Bogáncsot, - és azt hiszem, volt még más is. Úgy igazítottam, hogy nagyjából 20-25 perc legyen egy-egy alkalom, amit meghallgathatnak.
Van pár jó tanácsod nagyra vonatkozólag, hogyan vehetnek részt online is aktívan a gyermekek életében?
A gyermekek manapság szinte a számítástechnika és az okostelefon tudásával születnek. Míg nekem, aki elmúltam „ennyimegannyi” tanulnom kell a készülékek használatát, ők ösztönösen képesek a kezelésére. Rengeteg játék áll rendelkezésükre, ami szórakoztatja, és fejleszti is őket, sőt tanítja is. Tudomásul kell venni, hogy ebben a világban élünk. Én annak örülök, hogy a mieink szeretnek kirándulni, hagyományos játékokat játszani: homokozni, babázni, focizni, társasozni, stb. miközben használják a fejlett technikát is, felelős szüleik korlátozásával. Nekem így sikerült velük a kapcsolatot tartani, a felolvasott mesékkel, olykor videochat-en, és hagyományos telefonálással. Tanácsom nincs, gondolom, mindenki, a lehetőségeinek megfelelően a kapcsolat tartását ki tudta alakítani ebben a nehéz, koronavírusos járvánnyal terhelt időszakban. Abban biztos vagyok, miután az emberek általában eltávolodtak egymástól, a közösségi élet fizikailag megszűnt, nagyon nehéz lesz újra, félelem nélkül megölelni azokat, akik kedvesek nekünk. Remélem, a félelem el fog múlni hamar!
Milyen írással kapcsolatos terveid vannak a jövőre nézve?
Ezt a könyvemet sem terveztem, és nem tervezek kiadni többet. De írásos terveim vannak. Régóta érdekel a családom múltja, és annak megörökítése. Ilyen-olyan módon már papírra vetettem, amit sikerült megőriznem, és kikutatnom. Most azt tervezem, a család számára elkészítek egy könyvecskét mindazokról, amikre még emlékszem, és megrajzolom az unokáim családfáit, annyi generációra visszamenőleg, amennyi lehetséges. Szeretném, ha tudnák, hogy pl. unokatestvérem, a férjem családtagjai, unokái, és ők közös gyökérrel rendelkeznek, és azt, őseik mivel foglalkoztak, hogyan éltek. Addig kell ezeket megírni, amíg megvan erre a lehetőség. Ha mostanában nem is, de mikor 30-40 évesek lesznek, talán érdekli majd őket, honnan jöttek. Ehhez a munkához van segítségem, többen is vagyunk a családban, akiket ez a téma foglalkoztat, megosztjuk egymással az információkat.
Köszönöm szépen, hogy megkerestél és érdeklődtél a munkám iránt. Remélem, aki olvassa majd a könyvemet, nem fog csalódni benne. Életkor szerint nagyjából alsó tagozatos kisiskolásoknak ajánlom, de mindenki másnak is jó szívvel, aki a meséket szereti.
Az Álmok útján nevében szeretnék még sok örömöt és olvasót kívánni Márti néninek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a szerző hívatalos Facebook-oldalát, vagy könyvét az alábbi e-mailcímen: manomesek21@gmail.com!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése