Kérlek pár szóban mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek!
A nevem Szabó Borka, és legnagyobbrészt Robin O’Wrightly néven publikálok 2015 óta. Széles zsánerben jelennek meg köteteim a novellától a sorozatokig, a romantikus paródiától az ifjúsági sci-fantasyn és a történelmi családregényen át a pszichothrillerig. Jelenleg 31 regisztrált kiadványom van. 2021-től a civil nevemen is adok ki szakkönyveket a könyvkiadás világában, egy szerkesztőségi munkatárs szemszögéből. 2023-ban egyébként elindítottam a saját, Könyvek Sorban nevű kiadómat. Idén jelentkezem először romantikus-erotikus füzetek formájába oltott kisregényekkel Mia Frances néven, illetve hébe-hóba megnyilvánulok Váczy Virágként is, így elsősorban verseket és meséket írok. Hogy egy kedvenc karakteremet idézzem: „Szeretem a kihívásokat.” És hogy a saját szlogenemet idecitáljam: „Tőlem azt olvashatsz, amit csak akarsz!”
A Tripiconi sztori első résznek újrakiadásának kapcsán egy egész játékot vettünk fel, de mivel ez is a része a szerzői napodnak, itt is feltennék neked róla egy-két kérdést. Milyen korosztálynak ajánlod az olvasását?
12 éves kortól felfelé bárkinek, de ez azért függ az egyéni érettségtől is.
Kifejtenéd, miben tér el az első kiadáshoz képest?
Új borítót kapott, mert a régi – bár szép volt, de – elavult. A borítók egyébként ezt zsánertől függően 1,5-5 évente elkövetik. Aztán a szerkesztőm, Városi Emese biztatására gondoltam rá, hogy jólesne a történetnek még egy szakmai szűrő olyan profitól, aki már több mint 50 éve írással és könyvekkel foglalkozik. Nem bántam meg. Kicsit ráncfelvarrtam a belíveket is, és talán még – az utolsó pillanatban, mert én ilyen vagyok – kap pár plusz illusztrációt is, ami az első kiadásban nem volt benne. A második mindig jobb kell legyen!
Egyelőre tényleg ennyi Az amulett rejtélyéhez, mert a többi a videóban. A másik nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy megjelent a Mit csinál a hogy is hívják? második része, a Mit csinál a tördelő, amihez a véleményem is kikérted. Ezt itt is köszönöm. Mi motivált a könyv megírására?
Nagyon szívesen, enyém az öröm, hogy elvállaltad! Alapvetően az motivált rá, hogy látom a szakszférában, mennyien küzdenek fogalomzavarral, hiányos tudással, még a kollégáim között is. Ez lesokkolt, és úgy éreztem, írnom kell egy könyvet – aztán ebből is sorozat lett. Most azt hiszik, hogy én valami önjelölt megmondóember vagyok, pedig nem. Szeretek tanulni, és ezáltal én is szívhattam magamba még pluszban tudást. Tutira nincs benne minden. Majd ebből is lesz második kiadás pár év múlva, érzem!
Ez, mint ahogy a címe is mutatja, a tördelés útján viszi végig az olvasót, akár szakmai, akár laikus szemmel is szeretne bepillantást nyerni ebbe a munkafolyamatba. Mesélnél az itt zajlott munkafolyamatokról?
Eleve elég összetett a könyvkiadás maga, hiszen végig kell kísérni egy könyvet a kézirattól a gyártó platformig, ami lehet nyomda, lehet e-book-konvertáló program. A tördelés ennek csak egy fázisa, bár azt meg kell hagyni, az egyik leglátványosabb. Bele lehet olvasni a „fő könyvbe”, hogy hova tartozik ez a munkafolyamat, ezért el merem mondani, hogy az első és a második korrektúrakör közé. Pont, amit esetenként ki szoktak felejteni a történetből, pedig az is nagyon fontos.
Várható folytatás a sorozathoz?
Igen, már elkezdtem a Nehéz az írók élete! című részt, bár ez rendhagyó lesz a maga nemében, mert nem, ebben sem lesz írástechnika vagy önjelölt megmondás, csak az, amit én megéltem vagy láttam másokat megélni, és amiket tanultam az utam során. De inkább egyfajta szakmai útinapló lesz, mint szakkönyv. A Mit csinál a szöveggondozó? már inkább lesz a fentiekhez hasonló laza stílusú, de komoly témájú tankönyv.
Ám nemcsak szakmai, illetve ifjúsági vonalon mozogsz, ugyanis megjelent az eROWmaniX-füzetek első része, a Vénusz a habokból. A mi korosztályunk biztosan emlékszik a kis romantikus füzetecskékre, ami Júlia, Romana, Szívhang stb. néven futott. Ez is nagyon hasonló érzetet kelt az olvasóban. Honnan jött az ötlet, hogy ilyet írj?
Én magam tinikoromban olvastam utoljára ilyeneket, és bennem mély – pozitívan mély – nyomokat hagytak, szóval szép emlékeim vannak róluk. Alapból hasznos, ha vannak ilyen utazáshoz és várakozáshoz, vagy strandon való napozáshoz tökéletes olvasnivalók. Maga az ötlet ott lógott a levegőben évek óta, és idénre érett meg annyira, mert lettek ilyen kisregényeim, hogy meg is valósítsam. Egyelőre elektronikus füzetek, tehát elférnek egy mobilon, amit amúgy is nyomkod az ember buszon, orvosnál, bankban és a strandon is. Azonban remélem, hogy a Tripiconi-projekt után ezeket is kihozhatom papírban. A többi egyelőre még maradjon méla balladai homályba burkolózva…
A romantika szerelmesei választhatják a deZsavü című kisregényedet is, ami azért különleges, mert több arcát mutatja meg a szerelemnek. Melyik páros története a legmeghatóbb a számodra?
Itt egy páros van, bár az ő közös életüknek van több lehetséges irányba kifutása. Ez egyfajta szerelmi fejlődésregény. Attila és Zoé különleges személyek nekem, mert tartalmaznak valamennyit belőlem és a férjemből, illetve a mi találkozásunk történetéből. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, mennyit. Akik ismernek minket, ők pontosan tudják ezt.
Az utolsó, amiről kérdeznélek, az a Második esély, ami nagyon meghatott. A novella főszereplője Helen, aki a II. világháborúban egyedül marad gyermekeivel, miközben férje eltűnt a fronton. A történet alapját valós események ihlették?
Még senkinek nem mondtam el, de valójában a deZsAvü és a Második esély egy ponton összefügg. Ehhez el kell olvasni a deZsAvüt is, mert van benne utalás a novellára, igaz, más néven és címen fut, hogy az olvasó ne az összefüggéssel foglalkozzon, csak élvezze a történetet. De akkor most már elárulom, hogy a Második esély eredetileg a karakterem, Zoey Kaplan története, amit akkor ír, amikor… Ennek a mondatnak a befejezését az olvasóimra bízom. Egyébként maga a történet inkább szimbolikus, de biztosan történt hasonló annak idején. Nemrégen láttam egy filmet, ami három… Ó, hát nem majdnem elspoilereztem?! A lényeg a lényeg: azt hiszem, ezt is megálmodtam anno.
A felsoroltak közül melyik volt a legkönnyebb, illetve a leginkább megterhelő írni és miért?
A legkönnyebbnek a Mit csinál a tördelő bizonyult, mert ehhez az elmúlt bő negyedévszázad tudását és tapasztalatát kellett előhívnom, ami nem volt nehéz. A legmegterhelőbb a deZsAvü lett, mert ezt már több mint öt éve írom, és ez a változat a negyedik, ami végül egy másik regény helyett került kiadásra, amit viszont hetedik kudarc után kukáztam. Ahelyett írok egy nyolcadik valamit, az már remélem, sikerül…
Mennyire terhel le mentálisan, hogy ennyi zsánerben alkotsz?
Őszintén? Akkor vagyok igazán szabad, amikor alkothatok. Az elmondhatatlanul jobban leterhel, ha nincs vagy nem tudok mit írni. Akkor meghalok kicsit belül.
A hozzád közelállóknak melyik lett a kedvence?
Most először még egyiket sem olvasták, és nem is erőltetem. A deZsAvüt szeretném, ha elolvasná a férjem, de diszkréten bekkelte, szóval nem tudom, szeretné-e. Ez most „nem erőszak a disznótor” jellegű projekt. Majd. Ráérnek.
Mivel készülsz legközelebb? Mikorra várhatunk tőled ismét publikálást?
A februári megjelenések után márciusban jön az új borítós Az amulett rejtélye papírformában, illetve a Tripiconi sztori világában játszódó első melléktörténet, azaz spin-off, a Roland Wieslowski. Reményeim szerint érdekes lehet egy totális antihős háttere, hogy miképp vált azzá a pszichopata „Mengelévé”, akivé lett. Ha valaki olvasta a sorozat első három részét, annak azért ajánlom elolvasásra; ha pedig nem, akkor azért. Mert vele együtt teljes a történet, és persze ő sem lesz egyedül, jönnek még szereplők ebben az alsorozatban is az év folyamán. Én tervezek, Isten pedig végez – de én már azért is hálás vagyok, hogy egyáltalán vannak terveim.
A blog nevében is további sok sikert kívánok!
