2020. május 29., péntek

Kőszegi - Arbeiter Anita - Fülöp, a strucc savariai kalandjai



Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.

El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.

Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni.  A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.

Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!

Írta: Isabel

2020. május 26., kedd

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér - Ahogy Isabel látja



Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!

Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.

A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.

 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!

Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.

Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.

 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.

Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.

A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.

Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.

Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel


Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések