És, ezt a pillanatot is megéltem. Jön a Tripiconi sztori újragondolva! Félre ne értsétek, én már az első kiadást is nagyon szerettem, ez a kedvenc sorozatom az írónőtől, de amikor szólt, hogy átdolgozva ismét megjelenik, velem madarat lehetett volna fogatni.
Ahol csak tudom ajánlom a sorozatot, de röviden elmondanám miről is van szó. Létezik egy szigetállam, Tripicon, ahol a Ponti hercegség uralkodik. Modern életet élnek, de nincs egyszerű helyzetük az állam irányításában.
A történet úgy indul, hogy megismerjük a családod, mivelhogy a hercegi párnak gyermekei is vannak. A gyerekek megmentenek egy idegen fiút, akiről nem tudni kicsoda, és egy gyönyörű amulett birtokosa. Nincs mit tenni, ki kell deríteni az igazságot, így egy hatalmas kaland veszi kezdetet, gyönyörű tájakkal és izgalmas kérdésekkel.
Nem is ragozom tovább, hiszen tudjátok, mennyire szeretem. De miben más az új kiadás, mint az előző? Egyrészt modernizálódott borító. Az arcképek szerintem igazán szépen visszaadják a karaktereket, és mivel ifjúsági könyvről van szó, a célcsoport figyelmét is jobban felkeltheti.
Másrészt, olvasmányosabb, tagoltabb lett a szöveg. Itt jegyezném meg, hogy szerencsére a tartalom nem változott, csak a tálalás lett picit befogadhatóbb.
Harmadrészt a belső grafikákból is több lett és sokkal jobban érvényesülnek. Szeretem ezeket a képeket nézegetni, mert sokat adnak vizuálisan a tartalomhoz.
Ezek a változtatások talán nem tűnnek soknak, vagy drasztikusnak, mégis sokat tudnak dobni egy ifjúsági regényen. Ettől függetlenül, mivel a történet változatlan maradt, nekem hozta a nosztalgikus hangulatot. Említettem a szerzőnek, hogy újra kellene olvassam a sorozat többi megjelent részét is.
A 2024-es kiadás, nyomtatott formában a Helma Kiadó gondozásában fog megjelenni márciusban, és itt szeretném elmondani, hogy nagyon örülök annak, hogy kap egy ilyen lehetőséget a sorozat. Sokkal több figyelmet érdemel, mert az ifjúságot nemcsak szórakoztathatja, de tanító jelleggel is bír!
Ha szeretnétek leadni az előrendelési igényeiteket, a Helma Kiadó weboldalán megtehetitek! Várható megjelenés: 2024. 03. 19.
Írta: Isabel
Nagyon érdekes könyvecskére bukkant anyukám a könyvtárban. Nekem ugyan nincs gyermekem, de szeretek minden kis csöppséget a családi/baráti körökben, ráadásul ez egy olyan téma, ami szerintem több szót érdemelne. Természetesen korosztályokhoz igazítva!
Maga a történet a babavárást és annak érkezését mutatja be, aranyos rajzokkal tarkítva. A csöppség útját egy éves koráig követhetjük nyomon, ami azért lefed pár fontosabb állomást.
Mivel gyermekkönyvről van szó, ezért egy nagyon cuki írást kell elképzelni. Megismerhetjük Anyu és Apu mindennapjait, a várandóság örömteli és picit nehezebb időszakait, és, hogy mi történik mikor megérkezik, fejlődik a baba. Mivel egy barátnőm is éppen pici kislányt nevel és végigkísértem a terhességét is, jókat mosolyogtam, mikor szembe jött velem egy-egy rá emlékeztető mondat.
Az írónőről sajnos sokat nem tudok mondani, mert nem igazán olvastam még tőle. Unokaöcsém nagy Bogyó és Babóca rajongó, de mivel nem velünk él ezért ez a sorozat valahogy kimaradt az életemből.
Viszont talán ez jó is, mert így nem vagyok elfogult, illetve elvárásaim sincsenek. Mivel a könyv egy eleve nagyon örömteli és boldog pillanatról szól, ráadásul a legkisebbekhez, elvárható, hogy cuki legyen. Csak...néha már túl cuki, legalábbis nekem. Biztos az is közrejátszik, hogy én még nem éltem át ezt a pillanatot, de nem érzem természetesnek azt, hogy ennyire a boldog pillanatokon legyen a hangsúly. Nem azt mondom, hogy essünk át a ló másik oldalára, de a várandóságnak és a gyermeknevelésnek is vannak picit kevésbé boldog pillanatai is, legalábbis, ahogy látom. Jó lett volna erről is olvasni picit, hogy reálisabb legyen a kép. De mondom, lehet csak belőlem hiányzik a tapasztalat.
A rajzok viszont egyszerűek és aranyosak, jól illenek a hangulathoz.
A rajzok viszont egyszerűek és aranyosak, jól illenek a hangulathoz.
Összességében ajánlom, akár már elsős kortól, hiszen a vastagsága miatt könnyen feldolgozható. Esetleg, ahol kistestvér érkezik, szuper bevezetés lehet a változásokba.
Amennyiben érdekel, többek között a Könyvudvarnál beszerezheted!
Írta: Isabel
Először is köszönöm szépen a szerzőnek, hogy továbbolvashattam Pötty kalandjait! Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a kis tündérkének.
A második részben Züzüke, a gonosz manó, ismét borsot tör Pötty orra alá, csak ezúttal a Folyadék Királyságban. Kiszabadítja a félelmetes Folyadék Szörnyet, ami nagy veszélyt jelent a népre, ugyanis tönkreteszi az élőhelyeiket, és feldúlja a békés életüket. Egyetlen lehetőségük, ha megszabadítják a királynőt, ám erre csak a bátor Pötty lehet képes. De most útitársa is akad, Berkenye személyében, aki a legügyesebben tud elkormányozni egy hajót az összes tündér között. Erre most nagy szükség is lesz, hiszen tengereken kell átkelniük.
Az írónő most is nagyon aranyosan vezet be minket az egészséges táplálkozás világába. Most a folyadékokat és azok hatásait vesszük górcső alá. Megtudhatjuk például azt mennyire finom a gyümölcslé, hogy a teát hidegen is és melegen is lehet szeretni és hogy mennyire hősítő is tud lenni a tiszta víz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek is tudják, hogy a sok cukros üdítő nem egészséges, és van helyette más, hasonlóan finom alternatíva is. Az elhízás nemcsak a mindennapi letet nehezíti meg, de számos betegség kialakulását is elősegíti, ezért jó, ha már fiatalon tudják a gyerekek, hogy van más lehetőség is és választhatnak. Nagy tisztelet a szerzőnek azért, mert hangot adott ennek!
Történetileg és írástechnikailag nem marad el az első résztől, ugyanannyira aranyos és kedves.
Az illusztrációkat ismét Imelda Green készítette, akinek imádom a munkáit! Amikor csak lehet követem a fejlődését, szerintem gyönyörű és cuki képeket csinál. Pötty nem is kerülhetett volna jobb kezekbe!
Összességében ismét kedvencet avathattam és nagyon örülök, hogy ezzel kezdhettem az új évet!
Ajánlom minden kisgyerekes szülőnek, mert nemcsak könnyed és szórakoztató olvasnivalót kapnak a csemeték, de tanulságosat is. Öt éves kortól közösen, elsőtől pedig önállóan is olvasható, hiszen nem nehéz a nyelvezet. Szerintem ez az a sorozat, amit akár rajzos formában is szépen fel lehetne dolgozni a kicsikkel, mert a szereplők és a téma is elég kreatív ahhoz, hogy nagyon élvezzék az alkotást!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvmolyképző kínálatában!
Írta: Isabel
Először
szeretnék köszönetet mondani az írónőnek, amiért elolvashattam az
Örökölt királyság első részér. Mivel nagyon szeretem az ifjúsági
regényeket, jó volt picit visszatérni ebbe a világba.
A történet főhőse a tizenhat éves Cylia. A 16 éves lány elvesztette minden emlékét, ráadásul rémálmai vannak.
Egy támadás azonban mindent megváltoztat, ugyanis álombeli megmentője, Kein a segítségére siet. A lány ráébred, hogy egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja és választania kell a bujdosás vagy a múltja megismerése között.
A történet főhőse a tizenhat éves Cylia. A 16 éves lány elvesztette minden emlékét, ráadásul rémálmai vannak.
Egy támadás azonban mindent megváltoztat, ugyanis álombeli megmentője, Kein a segítségére siet. A lány ráébred, hogy egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja és választania kell a bujdosás vagy a múltja megismerése között.
Amikor belekezdtem az olvasásba, azt hittem, nem kapok semmi olyat, amit ne olvastam volna. Viszont hamar rájöttem, hogy tévedtem, mivel a főhősünknek egy párhuzamos világban kell trónörökössé válnia. Ez az aprócska csavar elképesztően izgalmassá tudta varázsolni az koncepciót. Ha még hozzáteszem azt, hogy a vallás nagyon nagy szerepet játszik a cselekményben, azt hiszem, már látszik mennyire egyedi az alapfelállás.
A
világok nagyon aprólékosak és jól kidolgozottak, olyan érzést keltett
bennem, mintha egy filmet néznék. Gyönyörű helyeket kapunk a sorokat
olvasva.
A karakterek jellemét tekintve azonban nem mondom, hogy
maradéktalanul szerettem volna mindenkit. Számomra a főhős kislány
kicsit... kislány. Akaratos, az ő akarata érvényesüljön, senki másé.
Hozzáteszem azért, hogyha egy kamasz lányt szeretett volna ábrázolni a
szerző, na, az nagyon jól sikerült. Csak nekem picit sok volt.
Viszont
a feladat, amit kapott, amihez fel kell nőnie, az nagyon izgalmas és
imádtam. Az sem könnyű, ha kiderül, hogy királyi ősökkel rendelkezel, na
de hogy egy párhuzamos világ trónja vár rád, az már egy teljesen más
kategória. Ez az az életcél, amihez érdemes bölcsebbé válni szerintem.
Keinnal való kapcsolata azonban számomra nagyon meglepő volt, mert nem igazán érzem őket egy párnak. Az is igaz, hogy fiatalként nem is tudhatjuk igazán mi az a szerelem, sokkal inkább csak hisszük, hogy tudjuk, ezért sem tartom kizártnak, hogy ahogy idősödnek a következő részekben, ez majd változik.
Az írónő stílusa nekem tetszett. Bár ez az első regénye, mégis izgalmas mondanivalót alkotott, ami végig ott tartja az olvasót. A végén pedig izgul azért, hogy mi lesz majd a folytatásban.
A
borító az egyenesen lélegzetelállító. Nagyon jól kifejezi, hogy mire
számíthatunk, ha a kezünkbe vesszük a regényt. A színeket pedig
egyenesen imádtam, nagyon elegánsak ezek a pasztellesebb árnyalatok.
Összegezve, azt gondolom, hogy egy lebilincselő és érdekes témát boncolgató fantasy, ami kellemes kikapcsolódás jelenthet egy fárasztó nap után. Szép munka, ami teljesen jól megállja a helyét a 14-17 éves korosztályban. Illetve azoknál a felnőtteknél, akik szeretnek elmerülni ebben a világban. Kíváncsi leszek a folytatásra is!
Amennyiben szeretnél egy saját példányt, keresd a NewLine Kiadó Kínálatában!
Írta: Isabel
Bravúros lezárást kapott a történet, olyat, amire nem számítottam. A címből következtettem persze, Kamor lesz a főszereplője és Helka férjhez megy...na de így?
Végre megismerjük a varázsló fiatalkorát, fény derül arra, miért olyan, amilyen - ez az egyik cselekményszál. A másikon a jelenben ismét összecsapásra készülnek hőseink. Nagyon érdekes volt ez a megoldás, hiszen az előző részekben nincs ilyen.
Mindazonáltal számomra túl hamar lett vége, szívesen bepillantottam volna még a harc utáni időkbe.
Ciprián és Helka is kiérdemlik a kitartó jelzőt és meg is lesz érte a jutalmuk: végül mindketten boldogan élhetnek.
Az író most is hozta azt a varázsos hangulatot, ami az eddigiekben jellemző volt: tele vagyunk varázslatos lényekkel, gyönyörű tájbemutatásokkal és a két manónak köszönhetően humorral.
Egyébként ők a történet végére már nem gyerekek többé és én ezt egy bravúros hasonlatnak érzem.
Azt gondolom, hogy az ilyen sorozatok azok, amik megmutatják, hogy nemcsak a külföldi szerzők tudnak izgalmasat alkotni. Nálunk is vannak - és remélem, lesznek is még - olyan írók, akik képesek valami teljesen egyedit alkotni. Pusztán annyi a különbség, hogy itthonról nehezebb kitörni. De ettől még igenis megérdemli a sorozat, hogy beszéljünk róla. Mint említettem már a hétvégén, az izgalmak mellé nagyon erős a tanítószándék - mint Magyarországról, mint pedig az élet dolgairól. Többek között azért is szeretem az ifjúsági regényeket, mert olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amiről talán picit elfeledkeztem. Lehet a sorok között olvasni és továbbadni a tapasztalatokat.
Az illusztrációk most is szépek , noha egy számomra új illusztrátor készítette őket.
Ha egyben kellene valamit mondanom a trilógiáról, azt mondanám, hogy teljesen megérte rászánni a hétvégémet. Nemcsak kikapcsolt és kimozdított a...mondjuk úgy, hétköznapjaimból, de hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy kijelentsem: ha egyszer gyermekem lesz, ez lesz az első trilógia, amit a kezébe adok majd! Addig pedig ajánlom minden gyereknek és felnőttnek, akinek csak tudom!
Folytatódjék a tegnap megkezdett sorozat. Teljesen jól kitölti a szabadidőmet a napokban, aminek nagyon örülök, mert minden percét megéri.
Egy év telt el az első rész óta. Helka királylány egy Balaton alatt lévő kastélyban fogoly, és barátai meg akarják menteni. Ciprián most is inkább a találékonyságára támaszkodik a varázslat helyett, ám megismer valamit, ami nagyobb erő bármilyen mágiánál. Nagyon tetszett, hogy most a fiú került a középpontba, ahogyan az is, hogy minden erőfeszítéséért megkapta, amit érdemelt, noha nem jutalomból segített másokon. A kis manók még mindig nagyon viccesek voltak, de be is fejeztem a spilerezést.
Mint tegnap említettem, én nem jártam még a Balaton környékén, ezért kifejezetten szerettem a tájleírásokat. Most még nagyobb területet járhattam be és így már picit otthonosabbnak éreztem a cselekmény környezetét. Sőt, nemcsak ezt a helyet, de az Alföldet is meglátogatjuk a szereplők társaságában. Ilyen például Bogi, Helka barátnője, aki nagyon fontos szerepet tölt majd be a történet során.
A jól ismert szereplők mellett újakat is megismerhetünk: különleges karaktereket, akik hozzátesznek a szereplőink kalandjaihoz.
Pluszpont jár azért is, mert a könyv elején ismertetik velünk az első rész fontosabb történéseit, méghozzá a két kis manó meséli el nekünk. Ez nagyon aranyos gondolat volt, hiszen így akár e nélkül is élvezhetővé válik a történet.
Az illusztrációk most is nagyon szépek, igaz, azt csak a végén vettem észre, hogy más grafikus készítette őket. Szerintem nem marad el az első mögött, de azért a térképet hiányoltam picit.
Azt kell mondjam, hogy eddig nagyon szeretem a sorozatot, remélem, ez az utolsó résznél sem változik majd! Könnyen olvasható, haladós történet lévén bátran ajánlom olvasásra!
Ha szeretnél egy saját példányt többek között keresd a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Ha szeretnél egy saját példányt többek között keresd a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Emlékszem, amikor először ajánlották a sorozatot. Olyan lelkesedéssel beszéltek róla, hogy alig vártam a pillanatot, amikor én is a kezembe vehetem. Azóta eltelt pár év, de végre eljött ez a pillanat is - és azt kell mondjam, nagyon megérte várni!
Történetünk elején megismerkedünk a Bakony varázslójával Kamorral, aki két csintalan manó társaságában úton van az erdőn át. Azért, hogy az utazás viszonylagosan nyugalomban teljen az öreg újra belekezd Helka királykisasszony történetében....
Eközben, a Soktornyú Kastélyban ünnepségre készülnek, ugyanis Helka hamarosan trónörökössé válik. Ám a királylánynak más tervei vannak, ugyanis megszökik a palotából...Nem is sejti még,hogy milyen veszélyek leselkednek rá....
Helyszínünk Magyarország, azon belül is a Balaton. Mivel én mindig csak elhaladtam mellette, arról nem tudok nyilatkozni, mennyire élethűek az ábrázolások, viszont azt elmondhatom, hogy a leírások alapján gyönyörű lehet. Végig olyan érzésem volt, mintha egy minőségi mozifilmet néznék.
A szereplők szempontjából egyértelműen Helka, Ciprián és Kamor, akik kiemelkedtek számomra, de a mellékszereplők teszik teljessé a jól megírt alapot. A varázsló a bölcs öreg, aki élettapasztalatával segíti a csapatot, Helka, aki bár tipikus királykisasszony mégis fejlődőlépes, Ciprián pedig, aki az első perctől szimpatikus lett a számomra. (A második rész központjában ő lesz, de mivel még nem fejeztem be, ezért nem mondok semmit. )
Viszont, ami nekem a leginkább tetszett, az a történet felvezetése. A szerző elmondja, hogy a Balatonban való fürdőzés során találkozott egy tündérrel, elmesélte neki Helga-legendáját. Még el sem kezdődött maga a történet, de máris egy varázslat részeivé váltunk. Fantasztikus megoldás arra, hogy egy nap alatt kiolvassuk a könyvet.
Nemhiába ennyire népszerű a regény, hiszen a szerző bravúrosan ír. Gyönyörű szókincse van és kristálytiszta ábrázolásmódja. Nem történik semmi a regényben, aminek így vagy úgy, de ne lenne jelentősége.
Az illusztrációk mellett sem szabad elmennünk. A szép portrék mellett egy gyönyörű térképet is kapunk a nyitóoldalon.
Összességében nagyon ajánlom minden korosztálynak az első részt. Jómagam egy nap alatt olvastam ki, annyira magával ragadott a történet. Ne tévesszen meg senkit, hogy alapjában véve egy gyermekeknek szóló történetről van szó. Ha valaki szereti a kalandos fantasy-t biztos vagyok benne, hogy ezt is szeretni fogja! Én csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy olvassa és élje át a magyar varázslatot! Nekem hatalmas kedvencem lett, bízom benne, hogy a többi rész is erre a sorsra jut majd!
Amennyiben vásárolnál egy példányt, többek között a Lírában megteheted!
Írta: Isabel
A most következő mesekönyv szerzője teljesen ismeretlen volt számomra. Kolozsi Angéla azonban annyira aranyos és tanulságos történetet alkotott, hogy alig várom hogy ismét olvashassak tőle!
Egyik főhősünk Bódog a kis királyfi, aki Nagy Útra indul, hogy találjon magának egy birodalmat - ugyanis nincs neki. Csak egy óriási bőröndöt visz magával, a vége-nincs országúton. Ám arra nem számít, hogy ezen az úton találkozik is majd valakivel. Pedig szembe vele érkezik Szomorilla, a tündérlány, aki nem tud varázsolni. Az ő találkozásukról és változásukról szól ez a történet.
Már az első benyomás is mosolyogtató: a kislány csak egyedül szeretne lenni a kosárkájával, mig Bódog teljesen fellelkesül, mikor megtudja, hogy Szomorilla egy tündér. Azt hiszi ajándékot kap majd, pusztán azért mert neki ez születéséből adódóan kijár. Nem tud viselkedni, vagy szépen kérni dolgokat, egyszerűen csak elvárja a tiszteletet másoktól.
A kis tündér pedig egyáltalán nem kedves, próbálja lerázni s fiút, nem akar vele foglalkozni. Ám amikor elkezdenek beszélgetni, valami mindkettőjükben megváltozik. Egymás fejére olvassák a hiányosságát, viszont a veszekedés után ráébrednek, hogy talán mégis van igazságtartalma annak, amit másik mondott róluk. Szomorilla megpróbál kedvesebb lenni és mindenféle trükköket bevetve megpróbálja megtanítani Bódogot, hogyan legyen jó király, az pedig igyekszik jó tanulóvá és önzetlenebbé válni.
Nagyon szép illusztrációk is tartoznak a műhöz, így igazán vidám hangulata van
A történetnek több fontos tanulsága is van, kezdve a magány és az elvárások megélésétől egészen a beismerésig. A változásig. Mindezt persze gyereknyelven, gyönyörű mesebeli motívumok mögé bújtatva.
Azt gondolom, hogy ezek a típusú mesekönyvek azért nagyon fontosak, mert gyermekkorban fejlődik ki az érzelmi intelligenciánk, az empatikus képességünk és a készség, hogy másokkal miképpen alakítunk ki kapcsolatokat. Minél többféle ingerként, többféle módban kap ilyet egy kisgyermek, annál könnyebben szocializálódik majd.
Az írónő nagyon jól ír, egy óra alatt végeztem a könyvvel, olvastatta magát. Jókat nevettem a gyerekek élcelődésén és a próbálkozásaikon, hogy jobban megértsék egymást. Igazán aranyos volt!
Jó szívvel ajánlom a családban közös olvasásra a kisebbeknél, de elsősöknek is bátran oda lehet adni. Nem sűrű a szöveg, alapok strapabíróak, szóval nyugodtan lapozgathatják!
Remélem, hogy a Pagony Kiadótól fogok még ilyen témában olvasni, mert jót tesz a lelkemnek, felnőttként is!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy lehetőséget biztosított a könyv elolvasására, és elnézést kérek, amiért várnia kellett.
Hosszú és nehéz hét áll mögöttem, ezért nagyon jól esett ez a könnyed, mégis izgalmas fantasy.
A történet elején két kamasz lánnyal találkozunk. Mikor Laura elájul Holda nem tudja mi tévő legyen. Ám a rosszullét nem volt véletlen, hiszen a lány egy látó. Mikor hirtelen nyoma vész Holda a keresésére indul Segítségére van egy alakváltó, és annak testvére Áron, aki félig vámpír, ám lány sem átlagos, hiszen boszorkányvér folyik az ereiben.
Innen indulnak be igazán az események, amik rengeteg nehézséget és bonyodalmat okoznak a kis csapatnak. Találkozhatunk még démonokkal, és természetesen az ellenséggel is.
Az első plusz pont számomra a Magyarországi helyszín és szereplők. Tetszett a "mágikus fátyol" ötlete, ami körbeöleli az országunkat. Bár a természetfeletti jelenségeket valamiért még mindig könnyebben elképzeljük a határainkon túl, itthon is van bőven elég rejtély ahhoz, hogy alapja legyen egy misztikus történetnek.
A másik, amit nagyon szerettem, az a mágia. Az elején nagyon tinikönyvnek éreztem a regényt, de ahogy egyre haladtunk előre az időben, mindinkább lekötött és vártam a folytatást.
A szereplők még elég fiatalok, ebből kifolyólag is érezhettem azt, hogy én már túl öreg vagyok ehhez,viszont a történések őket is elkezdik megedzeni. Jellemükben van még hova fejlődni, de gondolom, ez a következő rész egyik feladata lesz.
Azt viszont sajnáltam, hogy a gonosz boszorkányról nem esett több szó. Mostanában nagyon szeretem azt megérteni, hogy a negatív karakterek miért viselkednek úgy ahogy,szeretem megérteni őket. Vagy legalább megpróbálni átérezni a helyzetüket, szerintem ez nagyon fontos. De lehet, hogy erre is választ kapok majd a folytatásban?
Az írónő egyébként ügyes: egyedi világot teremtett olyan lényekkel, amit már mindannyian jól ismerünk. Természetesen van még hova fejlődnie a szereplőkkel együtt, de azt gondolom, éppen ezért izgalmas egy sorozatindító kötetet olvas - látjuk benne a folytatás lehetőségét. Akarjuk a folytatást, és szurkolunk azért, hogy minden a legjobban alakuljon.
A borító szerintem egy picit lehetett volna figyelemfelkeltőbb, de így legalább meglepetés érheti az olvasót, mennyire izgalmas világot rejt.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a vonalat, akár már 13 éves kortól is! Előny, ha szeretitek a vaskosabb könyveket, ugyanis, itt ezt kapjátok. Egyébként az én szívem mindig a sok oldalszámos regényekhez húzott inkább, így számomra ez is pluszt adott az olvasás élményéhez.
Mikor megkérdeztem Andrást, hogy szeretne-e szerzői napot tartani velem, egy picit beszélgettünk is. Meséltem neki, hogy a türelmét kérem, hiszen tanítok, így nem biztos, hogy olyan gyors leszek mint szeretnék. Említettem neki, hogy éppen az Egri csillagokat olvasom az egyik gyerekemnek, és lelkendeztem arról, mennyire szeretem Gárdonyinak ezt a regényét. Erre ő azt felelte, hogy majd meglátom, hogy a regényében milyen fontos szerepet tölt be a mű. Azt hittem, hogy egy egymondatos említésre gondol vagy ehhez hasonlóra, de már az első pár oldalon kiderült mekkorát tévedtem!
A jelenkor, András falujának történelme és az Egri csillagok, olyan gyönyörűen lett összekapcsolva, hogy könnyes lett a szemem.
Főhősünk a vonaton ülve összeismerkedik egy volt tanárral. Kálmán bácsi érdeklődéssel fordul a férfi aktuális olvasmányához, ami az Egri csillagok, majd fejből idéz is belőle. Majd szépen lassan elkezd mesélni Csajág történelméről.
Ha minden történelmi regény így kezdődne, sokkal több embert és kamaszt tudna lekötni, ebben biztos vagyok! Le a kalappal a szerző előtt, de menjünk is tovább!
Időben 1552-ben járunk, a török hódoltság idején. Megismerjük az emberek életét és persze a törököket. Megtudjuk, hogy a falut veszély fenyegeti, ezért főhősünk Márton segíteni szeretne de a törökök elfogják őt.
14 évet tölt el rabságban és bár alkalmazkodott helyzetéhez, soha nem felejtette el sem a szerelmét sem pedig Magyarországot.
Anna, Márton szerelme egy falusi leány, a szó legszebb értelmében. Tisztának és ártatlannak ismerjük meg, aki valóban érzelemből lesz a férfié. Miután a férfit elfogták, sejtettem, hogy nem itt és nem így ér véget a szerelmük. Nem is tévedtem, hiszen olyan befejezést írt nekünk az író, hogy kisírtam a szemem. Többet erről nem mondanék, nehogy túl sokat áruljak el, viszont azt még hozzátenném, hogy ez a lezárás engem reménnyel is eltöltött.
Visszatérek inkább András és Kálmán bácsi-párosára, akik, miközben halad a történet, beszélgetnek. Rengeteg érdekességet tudunk meg erről az időszakról, olyat is, amit nem tanítanak az iskolában. Nem kevés kutatómunkát, időt és energiát igényelhetett ezeknek az információknak a felkutatása, de így az író kincset érő tudást halmozott fel!
A szókincs és a cselekmények párhuzamossága egyáltalán nem zavaró. Számomra üdítő olyan történetek olvasni, ahol nemcsak egy szálon fut a mondanivaló, ugyanis lehetőséget ad hogy mélyebben elgondolkodhassak rajta.
A borító az egyszerűsége miatt illik a történethez, jó választás volt!
Andrásnak nemcsak fantasy-regényei vannak, én is olvastam már tőle más zsánerben. Viszont én azt mondom, ha csak egy komolyabb mondanivalójú művet szeretnétek tőle, ez legyen ez az! Ha most ismerkedtek vele és gondolkodtok azon melyik művével kezdjétek akkor is ezt legyen!
Nem azért mert ez a legfrissebb hanem azért mert egyszerre van benne kaland történelem, rejtély és a hazaszeretet érzése!
Kedvenc, mindenkinek ajánlani fogom, aki szembejön velem!
Ha téged is érdekel, keresd az írót messengeren!
Írta: Isabel
Jöhet is a második rész ugye?
A történet ott folytatódik, ahol az első részben véget ér: Menthár sikeresen teljesíti a próbát, de azt nem is sejti, hogy ennél csak nehezebb feladat vár rá. Meg kell akadályoznia egy háborút, ám erre nem maradt sok ideje. Az „Ifjú Farkas” régi és új ismerősökkel halad célja felé. Vajon sikerül-e igazi harcossá válnia és megmentenie a szeretteit és hazáját?
Aki szerette az első részt, az ezt is fogja, hiszen ugyanolyan változatos helyszíneken kalandozhatunk a szereplőkkel, olyan harcokat kapunk, hogy egy percig sem maradunk izgalom nélkül.
Számomra itt jobban előtérbe került a háttér, mivel csatákat nemcsak az érintettek vívják, hanem az attól távol élők is.
Jellemfejlődés szempontjából a főhősünk érettebbé és felelősségteljesebbé vált, de ez nem is meglepő, hiszen az átélt dolgok megedzették.
Mivel háborús időben járunk, a veszteségek és a szörnyűségek elkerülhetetlenek. Belegondolva, hogy ez nem csak a regényekben, de a valóságban is megtörtén(he)t, borzasztó. Viszont ezeket a jeleneteket nagyon szépen lefestette az író
Ahhoz, hogy hogy spoiler-mentes maradhassak nagyon csomót kell kössek a nyelvemre, mert egy csomó dolog van, amiről beszélnék, de akkor lelőném az izgalmakat, azt pedig nem szeretném.
Szóval csak annyit mondhatok, hogy A Farkaspengék méltó folytatás lett. Olyan kötet, ami megőrizte az első alapjait ahhoz, hogy méltó magasságokba emelje emelje a történetet!
Számomra egy életre szóló élmény ez a sorozat! Viszont csak úgy adhat ilyen élményt, ha az első részt is ismerjük!
A borító most is nagyon szép és bár én elektronikusan olvastam, méltó dísze lehet bármelyik könyvespolcnak!
Köszönöm, hogy én is részese lehettem ennek a kalandnak!
Amennyiben téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!
Írta: Isabel
A most következő sorozatot már elég rég őrizgettem nektek: mióta megkaptam háromszor is elolvastam a sorozatot Kalandos, ifjúsági fantasy férfitollból, ami most azért jó hír a lelkemnek, mert most azt az időszakot élem, amikor kerülöm a nagyon érzelmes olvasnivalókat.
Történetünknek Calderania szigetkirályságának Curpo nevű szigete ad otthont, ahol nagy eseményre készülneka falubeliek. Itt él főszereplőnk, Menthár Korsen akit nem tudnak felkészíteni arra a beavatásra, mely minden férfi életét meghatározza majd a faluban.
Ennek az eseménynek nagyon nagy jelentősége van, hiszen aki sikerrel vesz részt a Kardtáncon.
Ám a fiú gyenge, nem képes fejlődni, ezért fordul a bölcs tanítóhoz és gyógyítóhoz Seganhoz. Az pedig, hogy utána mit történik legyen a könyv meglepetése.
A történet leírása nagyon szép. Minden egyes tájat, helyszínt maximálisan el tudtam képzelni, ám mégsem annyira részletes, hogy a cselekmény elveszítse a lendületet. Gyönyörű világot álmodott meg az író.
Főszereplőnk az a típusú karakter, akinek már az elejétől kezdve lehet szurkolni, akiért lehet izgulni. Ahogy haladunk előre a történetben úgy válik egyre erősebbé és felnőttebbé.
Nekem egyébként a kedvencem a mester volt már az első olvasáskor is. Határozott, olyasvalaki, akinek már a megjelenéséből tudjuk, hogy nem egy gyenge emberről van szó. A jelleme picit emlékeztet engem a koreai filmbeli karakterekre, akik még nem is csináltak semmit, de már meg is jegyeztük őket.
Az író stílusa is eltalálta a zsánerhez passzoló hangulatot, bár mivel nem ez volt az első olvasásom tőle, tudtam, hogy ezzel nem lesz gondom.
A borító gyönyörű, a farkast imádom rajta. Számomra ez az állat jelképezi az erőt, a bölcsességet, és a küzdőszellemet.
Összességében egy remek sorozatindító részről beszélünk, amit nemcsak az ifjúságnak ajánlanék jó szívvel, de a felnőtteknek is, mert nagyon jó kikapcsolódást biztosít.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Amennyiben szeretnél saját példány keres a szerző weboldalán!
Írta: Isabel
A most következő értékeléssel már nagyon hosszú ideje adós vagyok, és ezért bocsánatot kérek az írónőtől és a kiadótól is. Ez nem a történet hibája, hiszen az első részt is nagyon szerettem, sokkal inkább annak köszönhető, hogy ebben az évben túl sok negatív dologért és nem volt alkalmam igazán elmélyülni a könyvben.
Most azonban sor került az egész sorozat elolvasására, hiszen újraolvastam az első rész, hogy felelevenítsem az eseményeket. Mondhatom, hogy as lelkivilágomat szépen erősítette, pedig nem vagyok egy kimondottan gyenge érzelmi világgal rendelkező nő.
A történet ott folytatódik, ahol a Kitaszítottak véget ért. Az írónő gondolt arra, hogy a fontosabb részeket megemlítse így gördülékenyebbé téve az események összerakását.
A világ még most is annyira misztikus, mint volt, tele felnőtteknek szóló mágiával. Ezt még mindig nagyon különlegesnek érzem a fantasyk kínálatában. Egyszerre sugárzik belőle erő és sötétség; egy csipetnyi reménnyel keverve. Nincs jó és rossz, az a tipikus fekete-fehér felállás.
Még mindig ámulattal tölt el, hogy a szerző képes ennyi szemszög között úgy váltani, hogy mindegyik karakter hiteles maradjon! Mena, Ray, Kein és a többiek a sok nehézség árán is megtartották alapeszményeiket, bár külön utakon is járniuk kell.
A szereplők sok helyszínt bejárnak és érezni a leírásokon, hogy az írónő is sokat érett az első rész óta. Imádtam, hogy a kalandok során nem rekedtek meg, nem bizonytalanodtak el, csak tartottak a céljuk felé. Sok bátorságot öntöttek az én lelkembe is!
A borító pedig, ha lehet szebb, mint az első részé! Egymás mellett pihennek a polcomon és együtt varázslatos hatást keltenek!
Tudom, hogy egy harmadik rész is, ezért nem voltam annyira csalódott hogy sok kérdés megválaszolatlan maradt még bennem. Figyelembe veszem, hogy - mivel ifjúsági regényről van szó - nem feltétlenül kell nagyon elmenni s sötétebb oldal felé. Arra tökéletes, aminek szánta a szerző szerintem: kaland kikapcsolódás egy egyedi világban!
Nagy örömmel várom a folytatást!
A most következő kifestőt véletlenül találtam a böngészéseim során, de szerintem nagyon aranyos. Minden egyes illusztrációhoz tartozik egy kis versike is, így a gyerekek olvasgathatnak is színezés közben. Mutatom, én mit alkottam:
Egyébként a vonalak tiszták és élesek. Minden kép könnyen felismerhető és az egyszerűségük miatt a kisebbeknek is tökéletes lehet.
A lapok viszont nem vastagok, sima színes ceruzát javasolnék csak, mivel nekem a zselés toll is átlátszott. Valamit azt tudni kell - és talán látszik is, hogy a háttér illetve néhány motívum már színes, de véleményem szerint ez segíti a kisebbek fantáziájának beindítását.
A lapok viszont nem vastagok, sima színes ceruzát javasolnék csak, mivel nekem a zselés toll is átlátszott. Valamit azt tudni kell - és talán látszik is, hogy a háttér illetve néhány motívum már színes, de véleményem szerint ez segíti a kisebbek fantáziájának beindítását.
Oldalszámát tekintve ez sem vastag, de ez érthető, tekintve, hogy pár száz forintos könyvről beszélünk.
A versikék kedvesek és aranyosak, bár néhol azért éreztem, hogy a zeneiség előbbre való volt, mint a képhez való igazodás.
Összességében nem rossz színező óvodásoknak bármikor oda merném adni, sőt, akár elsősöknek is, hogy gyakorolják az olvasást.
Őszintén szólva, ezeknél a könyveknél én az ár-érték-lelkiismeret arányát is nézem. Árban segít, ha nem egy olvasnivalót akarok venni, értékes a megfelelő korosztálynak és a lelkiismeretem picit megnyugszik mert támogattam egy magyar alkotót és vele a magyar irodalmat is!
Felhasznált eszközök: zselés toll és pasztellkréta.
Amennyiben titeket is érdekelne, keressétek a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Őszintén szólva nem ez volt a legjobb mesekönyv, amit az idén olvastam, ám rossznak sem mondanám.
A könyvecske tíz darab különálló történetet tartalmaz: boszorkányos, állatos és ezekhez hasonló témakörökben.
Ami miatt nagyon tetszett az az, hogy interaktív történetekről van szó: egy-egy szót kiemeltek és ehhez kérdések, feladatok tartoznak. Különféle nehézségi szintről beszélünk és a picurkák és a kicsit nagyobbak is részt vehetnek a történetekben, Azért fogalmaztam így mert maximum negyedik osztály első feléig ajánlanám, hiszen olyan alapszavak jelentésére kérdez rá, annyira egyszerű feladatok vannak benne, hogy annál idősebbeknek már nem feltétlenül izgalmas. Igaz, a könyv elején található instrukcióknál írják, hogy ezt személyre lehet szabni, szóval elmehetünk akár az alsó tagozat végéig is.
Amit még kiemelnék, hogy minden mese végén kreatív feladat várja a gyerekeket: készíthetnek például szélfogót, álomitalt és hasonló érdekességeket. A legtöbbet gond nélkül megcsinálhatják egyedük is, ám néhol szükség lehet felnőtt segítségére, kérlek,, erre figyeljünk oda!
Egyébként a mesék szerintem átlagosak. Bőven jók lehetnek esti altatáshoz, de nagyon nagy különlegességeket ne várjunk tőlük.
Az illusztrációk azonban nagyon szépek, a lapok is vastagok, így nyugodtan nézegethetjük együtt a kisebbekkel.
Önálló olvasásra is alkalmas lehet, csak néhol a feladatokhoz való színezett szó picit nehezen olvasható szerintem. De ezt lehet csak én érzékeltem így.
Összességében egy jó vétel lehet, főleg akkor, ha más-más korosztályban lévő gyermek is tudja olvasni. Így maximálisan ki lesznek használva a könyv lehetőségei és senki nem fog unatkozni!
Ha érdekel, a Pagony weboldala várja a rendelésedet!
Írta: Isabel
A most következő mesekönyv annyira elvarázsolt, hogy egész délután mosolyogtam, ha eszembe jutott. Könyvtárból van és csak ez az egy rész volt bent, ráadásul még nem is igazán merültem el az írónő munkásságában. Viszont ezt a cuki borítót nem tudtam otthagyni, így hát pár napig nálam vendégeskedett.
Azt kell mondjam, hogy nagyon aranyos az egész, úgy ahogy van! De nézzük is mire gondolok!
Főhősünk Babaróka és családja . A kis lurkó, - mint ahogy a neve is mondja és a képről is látni - egy róka, aki oviba jár, van egy kistestvére, Apróka, és nagyon szereti a szüleit. Azt sajnos ebből a részből nem sikerült megtudnom, hogy fiú-e vagy lány, de ha ez valahol már említve van, a hiányosságomért elnézést kérek. Mindenesetre én kisfiúnak képzeltem.
Több fejezeten keresztül követhetjük nyomon a kalandjait. Az oviváltást és az új helyre való beilleszkedést, Aprókával való kapcsolatát és a vírushelyzet megélését is.
Itt jegyezném meg, hogy bár több írót is megihletett a világjárvány, szerintem a szerző mutatta be a leginkább gyermekbarátibb módon az eseményeket. Egy másodpercig sem volt ijesztő, ahogy erről beszélt. Sokkal inkább volt mérhetetlenül kedves, hogy Babaróka megismerte az arcmaszk használatát és annak miértjét. Az is nagyon tetszett, hogy bár egy kisgyerek szemében a home office nagyon jó, hiszen otthon lehet maradni anyáékkal, mégis a kis főhősünk megtapasztalhatta ennek az árnyoldalát is. Feszültebb légkör, több felelősség, a betegségtől megélhetés elvesztésétől való félelem lengte be az önfeledt játszás érzését. De az írónő ezt is annyira gyerekszemmel, elképesztően aranyosan írta le, hogy bár felnőttként tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű, mégis akkor és ott azt éreztem minden rendben lesz.
Azt is megtudtam, hogy a kölyöknek arany szíve van. Tanítgatja a baba Aprókát, és bár még ő is kicsi, sokáig nem tud haragudni testvérkéjére, illetve a kis barátjának is segít átvészelni a nehezebb időket.
Az írónő nagyon szépen ír szerintem. A cselekmény és a fogalmazásmód is pont olyan, ami tökéletes esetlegesen az esti altatáshoz vagy egy közös programhoz, anélkül, hogy a gyerek túlpörögne.
Az illusztrációk nagyon illenek a könyv hangulatához. Letisztult és minimalista, pont a megfelelő a a kisgyermekek számára.
Azt kell mondjam, számomra ilyen egy jó gyermekkönyv. Bátran ajánlom már ovisoknak is, de elsőtől önálló olvasásra is tökéletesen alkalmas. Ha valami igazán szépet és építőt kerestek a kicsinek, ezt nyugodtan vegyétek!
Én pedig nagyon igyekszem elolvasni a többi részt is!
Én pedig nagyon igyekszem elolvasni a többi részt is!
Bárcsak úgy tudnék áradozni erről a könyvről, amennyire vártam, de egy picit csalódott vagyok.
Azt már a sorozat felfedezésekkor megtudtam, hogy ne a klasszikus történeteket várjuk, hanem annak egy új, továbbgondolt verzióját ls ez nagyon izgalmasnak is hangzott....
Aladdin története - mint sokunknak - gyermekkorom meghatározó meséje volt. Nem csak az egész estés filmet, de a sorozatot is nagyon szerettem. Szeretem Jázmint, mert bár nemesi család sarja és tele van elvárásokkal, mégis volt bátorsága a szívét követni és kiállni egy rangban nála jóval alacsonyabb származású fiú mellett. Mondjuk, azt sosem értettem meg, hogy Aladdin miért nem mondott már az elején igazat...de ez nem is lényeges.
Ha valaki azt várja, hogy teljesen mást kap ettől a regénytől, hasonló köntösben, mint a mese volt, nos, az nem téved. Sokkal több a kegyetlenebb jelenet. Kevesebb a humor is, hiszen Dzsini és a fiú kapcsolata alig kap említést. Mivel ennyire megváltozott az alaphangulat, nem is igazán tudtam újraélni a kedves emlékeimet.
Viszont az nagyon tetszett, hogy Jázminra nagyobb felelősséget helyezett a szerző. Mindig is úgy gondoltam, hogy a lányban több van, mint amit a rajzfilmek láttatni engedtek. Ráadásul Aladdin múltjáról is megtudunk olyan dolgokat, amik ezekből nem derültek ki.
Viszont a történet felépítésével voltak gondjaim. Számomra a fejezetek kissé elkapkodtak voltak, nem éreztem kellő átmenetet és felépítést közöttük. Bevallom, néhol a logikát sem találtam. Továbbá, tekintve, hogy a regény maga a fiataloknak szól, a nyelvezet is lehetett volna egy kicsit...szebb.
A borító azonban meseszép!
Őszintén szólva, most azért vagyok bajban, mert ez az első Sorsfordító történet, amit olvastam és nem tudom, hogy akkor most ennél többet ne várjak, vagy ez csak egy számomra gyengébb része volt a sorozatnak?
A példány ugyan könyvtári, de nekem is vannak saját részeim a sorozatból, így még él bennem a remény!
Amennyiben tennél vele egy próbát, keresd a Líra kínálatában!
Írta: Isabel
Főhősünk a hatodik osztályos Szandra, aki épp most kezdi felfedezni önmagát és a világot. Az iskola egyre nehezebbé válik - már semmi sem olyan, mint régen. A kislány rájön, hogy egyre inkább nőiesedik, hogy nem mindenki kedves körülötte, egyszóval kezdi megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet.
Én alapvetően nem szeretem, ha egy gyerek szemtelen. Tudom, sokan úgy gondolják ez a kamaszkor egyik velejárója, én azonban azt az elvet vallom, hogy amíg egy felnőtt tisztelettel beszél egy gyerekhez, addig az a minimum, hogy ő is hasonlóképpen válaszoljon vissza. Ha pedig a felnőtt a tiszteletlen, akkor meg kell tanítani a gyereknek, hogy ilyenkor ne süllyedjen le arra a színtre. A rossz modor nem azt minősíti akinek mondják, hanem azt aki mondja.
Attól kezdve, hogy ez a jelenség felüti a fejét egy könyvben onnantól lehet bármilyen jó egy törénet, nekem ellenszenves marad.
Az írónő egyébként tehetséges, csak véleményem szerint túlságosan is modern nyelvezetet használ. Értem én, hogy a regény a mai fiatalokat célozza meg. Azt is értem, hogy szórakoztató irodalom, és emiatt nem szárnyalhat nagyokat. Viszont, szerintem amikor olvasunk tudatosan vagy tudat alatt tanulunk. Nem feltétlen gondolnám azt, hogy mélyebb gondolatok és az izgalmas cselekmény - vagy bármi, ami leköti a gyerkőcöt - kizárná egymást.
Talán, egy nap megpróbálom elolvasni a többi részt, de ez most nem igazán tetszett.
Viszont, ha nálatok a lányzó csajos vagy szeretnétek valami könnyed olvasmánnyal rászoktatni az olvasásra, arra jó lehet. A történet énbeszélő, gyorsan halad és a könyv sem hosszú. Ha nem támasztotok felé nagyon nagy reményeket 9 év felett szórakoztató is lehet.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a ManóKönyvek kínálatában!
Írta: Isabel
A most következő percekben a legkisebbeknek szeretnék ajánlanék az egy nagyon aranyos kifestőfüzetet. Tudom, az ünnepek a nyakunkon, így előbb kellett volna kitennem ezt a bejegyzést, de szerettem volna megvárni, amíg a virágaink ilyen szépek lesznek.
Na, de vissza a nyuszikához. A 16 oldal mindegyike kifesthető, nagyon aranyos grafikát tartalmaz. Kapunk hozzá egy mesét is, amely arról szól, hogy a kisnyulak hogyan is készülnek a húsvétra. Miképpen foogják kifesteni és elrejteni a tojásokat, hogy a gyerkőcök aztán boldogan találják meg őket. Minden oldal aján van szöveg olyan nyelvezettel s betűmérettel, hogy azzal az elsősök is könnyen elboldogulhatnak.
Meg is mutatom, hogy anyukám az egyik oldalt miképp lmodta meg, aztán mesélek a színezéssel kapcsolatos tapasztalatainkról is:
Sima ceruzákkal nagyon szépen lehet rajta dolgozni, mivel a lapok szép fehérek. Ám vízfestéket, filceket, stb. nem ajánlanék, hiszen a vastagságuk nem alkalmas erre a célra.
Zsírkréta nincs itthon, így arról nem tudok nyilatkozni, viszont tudom, hogy a gyerkőcök közül sokan szeretik. De szerintem nyugodtan bele lehet vágni azzal is a munkába.
Amint látjátok, a grafika elég egyszerű és szellős, ezért már a legkisebbeknek is sikerélményük lehet vele. Egyszerű a vonalak közöt maradni és átismételhetjük velük az ünneppel kapcsolatos fogalmakat, ismereteket. Kislányos és kisfiús nyuszik is helyet kaptak az oldalakon, egy egy nagyobb tojáson pedig akár saját mintaötleteket is kipróbálhatnak.
Összegében elgedett voltam vele, mert amire szánták, arra tökéletesen megfelel. Nem is egy drága könyvecskéről van szó, és a színezni szerető kicsik garantáltan örölni fognak neki!
Amennyiben felkelteltettem az érdeklődésed, keresd többek között a Bookline kínálatában!
Írta: Isabel
Ez volt az első olvasásom az írónőtől és tudjátok, hogy mennyire szeretem a meséket, igaz? Nagyon-nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy ez benn van a helyi könyvtárban.
Az igazság az, hogy vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban: voltak olyan részek, amik nagyon tetszettek, és voltak, amelyek nagyon nem. Azt hiszem, kezdem a pozitívumokkal.
A könyv keménykötésű és nagyon strapabíró, ideális kisgyermekek kezébe. Az illusztrációk szépek és kedvesek, már a lapozgatás is mosollyal tölti el az embert. Méretarányban is tökéletesek: elég nagyok, hogy könnyen felismerhetőek legyenek, mégis megfelelő mennyiségű szöveg fér el mellettük.
Az írónő fogalmazásmondja is jó, olyan mintha a nagymamám mesélne. Tudjátok, annak volt egy szavakkal nehezen kifejezhető hangulata. Látszik a tapasztalat és a tudás mögötte, ezt nem vitathatom.
A mesék egy-egy család életét mutatják be, pontosabban a gyerekek idejét, amit a nagyszüleikkel tölthetnek. Vannak közöttük nagyon aranyosak is, például, amikor a nagymama varázslatos almáspitével akarja felvidítani a szomorú unokáját, vagy amikor megmutatja, hogy egy barátság akár egy egész életre szólhat. Jókat kacagtam, amikor a nagypapa megmutatatja a kis lurkónak tetteink következményeit, vagy a munkánk gyümölcsét. Ezek tényleg tanulságos és szórakoztató történetek voltak számomra.
Viszont-és most bevállalom, hogy nem leszek népszerű-, voltak olyan pillanatok is, amit nagyon nem érzek helyénvalónak. Az egyik történetben például a nagypapa csodálatos hallásán volt a hangsúly, és a kisfiú a méretén "csúfolódott". Nem emlékszem a pontos kifejezésre, és valótlant sem akarok állítani, de az érzést, amit akkor kiváltott belőlem, az az ellenszenv volt. Számomra, ha valakit a hibáival jellemzünk, az nem vicces. Azt is tudom, hogy a kicsik könnyebben megjegyzik a nagyszülők hiányosságait, de ezért én inkább picit megdorgálom őket.
A másik, hogy némelyik mesének nem igazán értettem a lényegét. Mármint cuki volt, de a többihez képest nem volt kidolgozott, mélysége és magassága.
Bár számomra egy picit csalódás volt a könyv, mégis a fentebb említett pozitívumok miatt érdemes neki adni egy esélyt. Több jellemformáló és aranyos jellemvonása van és ha nem zavarnak a néha nagyszájű gyerkőcök - vagy esetleg a tieid is ilyenek - ez a könyv nektek szól!
Amennyiben adnál neki egy esélyt, akkor többek között a Líránál megrendelheted!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam a folytatást! Mivel az első részt nagyon dicsértem, kíváncsi voltam, hogy a második felér-e hozzá tartarmilag és izgalmakban egyaránt. Mivel a szerző magasra tette a mércét, így egy lebilincselő élményt vártam.
De kezdem az elején.
Már az első rész borítóját is nagyon szerettem, de ez egyszerűen varázslatosan szép! Arthur király által is keresett kelyhet, a Szent Grált juttatta az eszembe. A színválasztás is nagyon harmónikus, egyszóval, jó ránézni.
Ám nézzük a lényeget, a cselekményt. A történet folytatódik, Gery és barátai a kehelyért indulnak útnak. Az első részben is találkozhattunk mágiájaval, de itt ez méginkább előtérbe kerül, ezáltal a történet is gyorsabban magával ragadja az olvasókat.
Az írónő tehetsége itt méginkább megmutatkozik, hiszen olyan történetvezetést láthatunk tőle, amely miatt én is többször elolvastam a könyvet. Ha hasonlítanom kellene valamelyik általam ismert regényhez, akkor azt mondanám: a Gyűrűk ura kidolgozottsága vetekszik a Harry Potter és a Névtelenek (Aurora Lewis Turner írónő trilógiájának első kötete) könnyedségével és izgalmával. Mielőtt félreértené bárki amit írtam, nem plágiumnak szántam, csak a fentebb említett három könyv is beszippantja az olvasókat úgy, hogy egy életre emlékszel rájuk, elolvasod őket - akárcsak a Mágusok Kelyhe.
Viszont ami az írónő tehetségét igazán tükrözi, az a karakterek fejlődése. Az első részhez képest minden egyes szereplő megért a saját sorsa betöltésére. Nagyon szeretem azt a helyzetet, amikor a szerzővel együtt változik a karakter. Olyan érzést kelt bennem, mint amikor egy gyermeket látunk felnőni. Olyasvalakit, akire büszkék lehetünk.
Mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt, még akkor is, ha az annyira nem tetszett. Itt mindenből egy picit többet kapunk, érettebb formában!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, rendelésed leadhatod a NewLine Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
Korrektúrázta:NiKy
Korrektúrázta:NiKy
A Mesevarázs egy igazán aranyos és elgondolkodtató történet, már a legkisebbeknek is.
Főhősünk Zoé, aki új óvodába érkezett a középsősök közé. A kislány nagyon meg van ijedve, nem is barátkozik senkivel. Aztán szépen lassan felenged és legjobb barátnőjével Suzyval vág bele a nem mindennapi kalandokba. Többek között megismerkednek Benivel, a zöldmanóval. Ő a lányokat is picivé változtatja, hogy megmutathassa nekik, milyen a virágok között élni.
Később elmennek a tündérekhez is, sőt segítenek Tarajosnak, aki egy egyfejű sárkány, és rettenetesen fáj a foga.
A fejezetek - bár külön történetet mesélnek el - összefüggőek a két kis főszereplő álltak. A kislányok koruknak megfelelően okosak, kíváncsiak és aranyosak. Mindig próbálnak segíteni az új ismerősüknek, de sosem kérkednek azokkal a csodálatos dolgokkal, amelyeket megtapasztalnak.
Az írónő ennél a történetnél pályázatot is kiírt: a gyerekek részt vehettek az alkotásban. Írást és rajzokat is beküldhettek, az első három helyezettnek pedig a szerző megjelenést biztosított.
Azt gondolom, ez egy nagyon egyedi kezdeményezés volt, ami nemcsak az olvasás népszerűsítésében segített, de az alkotás folyamatában is. Minden jelentkező kibontakoztathatta a kreativitását a művészet, illetve a szövegalkotás terén.
Ennek is köszönhető. hogy a belív ismét nagyon szép és hangulatos lett. Nagyon tetszik a szines oldalak ötlete, hiszen ez méginkább feléleszti a képzeletet. De ezt már az írónő más könyvénél is említettem.
A borító pedig - szerintem - magáért beszél.
Összeségében jó szívvel ajánlom a kicsiknek és szüleiknek is. Izgalmas, mégis segít lenyugodni egy nehéz nap végén. Ráadásul a pozitív végkifejletek hozzájárulnak a nyugodt alváshoz.
Köszönöm szépen az írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam és részese lehettem a varázslatnak!
Amennyiben te is rendelnél a gyerkőcnek, előjegyezheted a NewLine Kiadónál!
Írta: Isabel
Már gyermekként is nagyon érdekesnek találtam az egyiptomi kultúrát. Elvarázsoltak a szokások, a többistenhit és mindaz a csodálatos dolog, amit adtak a világnak.
Mikor megkaptam ezt a könyvet ajándékba, megfogadtam magamnak, hogy csak akkor olvasom ki, ha nagyon rossz kedvem lesz. Nagyon megtetszett a borítója, tudtam, hogy a tartalom is legalább ennyire színes és aranyos lesz!
A tartalom is nagyon izgalmas volt. Rengeteg mindent megtudhatunk az ókori Egyiptomról, fáraókról, istenekről és szokásokról. Mindegyik oldal más témakört olel fel, modern szöveggondozásban.
Nekem Nefertiti története tetszett, de olvashatunk a piramisépítéstől kezdve Ré isstenen át, a Nílusig mindenféle érdekességeket.
A végén pedig egy játékot is találunk, kvíz formájában. A kérdések megválaszolásával pontokat gyüjthetünk, a megoldókulcs segítségével pedig ellenőrizhetjük is magunkat. Nagyon ötletesnek tartom ezt a fajta megközelítést, hiszen így akár közös játékban is részt vehetnek a gyerkőcök.
Összességében nagyon tetszett a könyv, bátran ajánlom 4. osztálytól felfelé, mert nagyxon jó alap lehet, azoknak a diákoknak, akik történelmet kezdenek tanulni. Felkelti az érdeklődést az új tantárgy iránt és azt hiszem ez a legfontosabb!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, a Bookline weboldalán még van pár példány!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nagyon kedves és aranyos szinezőt ajánlanék most nektek, amiben minden oldalon aprócska történetek várják a gyerkőcöket. Olvashatunk a Mikulásról, a Karácsonyról és az ünnepi hangulat szeretetéről is.
Az illusztrációk tényleg illenek az ünnepek hangulatáshoz. Az egyszerű és tiszta vonalak segítik a koordináció gyakorlását a kicsiknél - minden kép külön lapon kapott helyet, így pátran nekieshetnek azok a gyerkőcök is, akik szeretik a tollal való színezést, vagy nagyon rányomják a ceruzát.
Viszont vízbázisú tollakat, festékeket nem javaslom, mert ahhoz túl vékony a lap.
Maros Edit regényéhez már volt szerencsém, azt nagyon szerettem. Itt azonban a történetek annyira nem ragadtak meg. Értem, hogy a kicsiknek szánták, de lehetett volna benne egy pici plusz. Olvashatunk készülődésről, várakozásról, de számomra nem mondott újat. Mondjuk az is igaz, hogyha egy három éves ebben a könyvecskében találkozik először ezekkel az értékekkel, valóban megragadhatja az újdonság varázsa. Rövidségük viszont arra tökéletesen alkalmas lehet, hogy egy kis időt együtt töltsünk és megbeszéljük az olvasottakat.
A maga nemében ez egy kedves kis szinező, ami a karácsony előtti hetet bőven kitöltheti a kicsik számára is. Én is odaadom majd az unokaöcsémnek.
Mivel már elég hosszú ideje megváltozott a világ szerkezete a koronavírusnak köszönhetően, nagyon kíváncsivá tett ez a gyermekkönyv. Mint minden nehéz időszakban, itt is fontos, hogy a gyerekek megfelelő információt kapják, az ő nyelvükre lefordírva.
Azt kell mondjam kellemeset csalódtam. Arra számítottam, hogy nagyon le lesz butítva az információ, de csupán csak egyszerű a megfogalmazása, hogy a kicsik is megértsék. Mai nyelvezetet használ, így egy-egy megmosolyogtató mondat is helyet kapott a fogalmazásban.
Az információ mennyiségével nagyon elégedett voltam. A gyerekek megismerkedhetnek a vírusokkal, azzal, hogy miként terjednek, illetve a könyv nagyobb része kifejezetten a koronavírusra asszociál. Gyönyörű illusztrációk mutatják be a helyes kézmosást és egyéb olyan szabályokat, melyeket be kell tartanunk. (Megjegyzem a higénia, mint olyan, nemcsak ezekben az időkben betartandó!)
A végén kiemelt figyelmet kapnak az olyan olyan szakmákban dolgozók, akiknek kiemelten fontos szerepük van a járvány megállításában. Az is nagyon tetszett, hogy szó esett a súlyosabb betegekről is. A szerző nem félt bemutatni azt sem, hogy bizony sokan kórházba és lélegeztetőgépekre kerülhetnek, ám ezt nem ijesztő módon tette. A színes képek itt is tompítottak picit a traumatikus hatáson, mégis, felkészítenek a valóságra.
Már gyerekként is szerettem a valósághű könyveket - véleményem szerint ezzel segítjük a helyes helyzetértékelések kialakítását. Természetesen figyelembevéve a célcsoport életkorát és tudásszintjét.
Ősszességében nagyon elégedett vagyok. Bátran ajánlom már kicsiknek is, hiszen megkönnyítheti jelen helyzet megértését és a hozzá való alkalmazkodását.
Amennyiben kíváncsivá tettelek, többek között a Pagony Kiadó weboldalán megrendelheted a saját példányodat!
Pom Pom történetei számomra nagyon meghatározóak, ugyanis az iskolámban egyike volt azon meséknek, amelyeket nyugodtan engedtek megnézni.
Jómagam kevésbé szerettem, mert nem mindig értettem az alapcselekmény logikáját, de mivel gyerek voltam, örültem, hogy mesét nézhettem.
Jómagam kevésbé szerettem, mert nem mindig értettem az alapcselekmény logikáját, de mivel gyerek voltam, örültem, hogy mesét nézhettem.
A történet alapja egy elromlott óra - ezt javítja meg főhősünk barátai segítségével. Csakúgy, mint a tévében, itt is Gombóc Artúr felbukkanása csalt mosolyt az arcomra. Imádtam a madárkát és a csokimániáját. Mindig úgy gondoltam, hogy neki van a legtöbb esze a társaságból és ezt, ez a kötet is megerősítette.
Természetesen minden jó ha a vége jó: Picur időben beér az iskolába, Pom Pom is megoldott egy újabb feladatot Gombóc Artúr pedig hódolhat a csokoládé iránti szenvedélyének.
Az illusztrációk tükrözik a rajzfilm grafikáját, aki azt szerette, ebben sem fog csalódni.
Összességében jó volt nosztalgiázni, köszönöm szépen a barátnőmnek, hogy meglepett vele!
Amennyiben még nem olvastad a sorozat ezen részét, a Könyvmolyképző Kiadónál kedvezményesen beszerezheted!
Írta: Isabel
Fotó: Robin O'Wrightly
Először is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a a Tripiconi sztori legújabb részét! Őszintén szólva, hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, túlzás nélkül állítom, hogy emiatt szerettem meg az írónő munkásságát. Ezért most nagyon izgulok, hogy úgy adjam át a gondolataimat, hogy mások is kedvet kapjonak hozzá.
Nézzük is a történetet: Tripicon egy szigetvilág, mesés tájakkal és egy uralkodói párral, valamint gyermekeikkel. Az ő ttörténetük adja a sorozat gerincét.
A harmadik részben földrengés sújtja Perallantisz Városát, melynek epicentruma eléri hőseinket is és ez az a pont, ami újabb kalandok sorát indítja el. Mást nem mondanék a történetről, mert itt tényleg nem szeretnék spoileres lenni, ráadásul, aki nem ismeri az előzményeket, azoknak nem lőnék le semmilyen poént.
Nézzük inkább az írónő stílusát, és hogy miért kiemelkelkedő számomra az, amit az ifjúságnak nyújt.
Sokszor szoktam azt mondani, hogy nagyon boldog vagyok, ha látom az írói fejlődéseket, a haladást. Itt azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez Robinnál elmaradt...
Most, hogy picit mindenkit megleptem, elmondom, hogy szerintem nem kis teljeseítmény kell az egyre jobb alkotások születéséhez; ám ahhoz is legalább ennyi kell, hogy hozzuk azt a színvonalat, melyet az első résszel megalapoztunk. Sok sorozat azért merül ki, mert a szerző nem képes tartani azt a mércét, melyet az olvasók elvárnak tőle. A Tripiconi első része megfog, de a másik kettő ugyanolyan szorosan magához köt. Semmivel sem mutat csökkenőbb tendenciát, és ezért le a kalappal az írónő előtt.
Már csak ezért érdemes a kamaszaink kezébe adni.
Stílus szempontjából szerintem teljesen megállja a helyét a fiatalok között, hiszen választékosan, mégis modern formában kalauzolja őket végig a történéseken. Fontosnak tartom, hogy a nyelvezet is alkalmazkodjon a célközönséghez, ám mivel ebben a korban még nagyon könnyen tanulunk, példát is mutassunk vele.
A karakterek nagyon könnyen kiváltanak belőlünk érzelmeket. Mindenki szeretheti vagy utálhatja őket, hiszen olyanok, mint mi. Néha jól, máskor rosszul döntenek, ám igyekeznek a helyesen cselekedni. Tetszett, hogy a szerző nem próbálta meg tökéletesnek beállítani őket, ezzel is erősítve a sorok között megbúvó tanítási szándékot. Pont ezért nem is tudnék kedvencet kiemelni közülük, mindenki úgy tökéletes, ahogy megálmodták őket.
Amit még imádok az egész sorozatban az a Tripipédia: minden fontosabb esemény, családfa, térkép és minden, ami ahhoz kell, hogy ez az egész mese valósággá váljék. Amikor egy szerző ennyire odafigyel a világalkotásra, az számomra példaértékű és inspiráló is egyben.
Egy apróságot azonban mégiscsak megemlítenék picinyke negatívumként: nekem a három rész közül ennek a borítója tetszik a legkevébé. Valahogy túl egyszerűnek érzem a történethez képest.
Nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom minden kamasz számára, mert ez egy olyan sorozat, amit nem szabad kihagyni. Szórakoztat, tanít, elgondolkodtat. Kell ennél több egy szülőnek?
Amennyiben kíváncsivá tettelek a teljes sorozatot megrendelheted a következő webáruházak valamelyikén:
Könyvmogul
NewLine Kiadó
Könyvmogul
NewLine Kiadó
Írta: Isabel
Őszintén megvallva nem igazán azt kaptam a történettől, amire a cím és a tartalom alapján számítottam.
Adott egy kislány Verbéna, aki édesanyjával nő fel és mit sem tud arról, hogy boszorkány. Természetesen ezt a tehetségét anyai ágról örökölte, ám ennek ő nem igazán örül.
Nap, mint nap azt látja, hogy édesanyja megkeseredett; állandóan morog és különböző főzeteket készít a szomszédok móresretanítására. Verbéna azonban teljesen más életet képzel magának: szeretne szerelmes lenni és családod alapítani.
A kislány egyébként apa nélküli családban nő fel, édesanyja szerint nincs szükségük férfiakra, ahhoz, hogy teljen legyen az életük. Na itt volt az a pont, ahol elkezdtem picit furcsán nézni.
Emellett az anyuka olyan zsarnokoskodó és hatalommániás, hogy ne fussak vele össze. A lányából szeretné a világ legerősebb boszorkányát kinevelni, mindezt úgy, hogy a kislány többször hangoztatta, ő nem ezt szeretné.
Az egyedüli szereplő, aki megmentette a helyzetet, az a nagymama volt. Bár ő is boszi, mégis odafigyel az unokájára és meghallgatja a kislány érveit it. Nem erőltet rá semmit, csak megmutatja, mire számíthat, ha előtör belőle a varázsereje.
Nagyon kedves és szerethető a néni: a mindennapokban a nagyszülők életét éli és csak Verbéna kedvéért nyúl újra a mágiához. Viszont akkor sem megleckésztetős főzetet készít, hanem egy olyan álomfelhőt, mely jó dolgokat mutat Verbéna kiválasztottjának.
Jelenleg nem élek párkapcsolatban és gyermekem sincs, viszont azt gondolom, hogy egy gyerek fejlődéséhez szükséges, hogy ne csak egy mintaképet lásson. Természetesen vannak olyan családok, ahol bizonyos okokból kifolyólag az egyik szülő tölti be a másik szerepét is, de egy kiskamasznak folyamatosan azt sugallni, hogy nem kell férfikép, mert eddig minden jól ment nélküle, nagyon veszélyes.
Íróként és bloggerként is azt gondolom, hogy a leírt szónak ereje van és mint tudjuk, ez nagy felelősséggel is jár. Különösen igaz ez ha az ifjúság a célközönség. Nem hiszem, hogy a szerző kész akarva alakított volna ki egy ilyen családmintát, de amikor gyermekeknek szóló történetet írunk, különösen oda kell figyelni a szavak mögötti jelentésre is, hiszen ezek formálják majd a következő generációt és ezáltal a jövőnket is!
Amennyiben te is kialakítanád a véleményed, a könyvet megrendelheted a Könyvmolyképző Kiadónál, kedvezményesen!
Írta: Isabel
Ez egy igazány aranyos mese volt modern köntösbe bújtatva. Jókat kacaráztam a poénokon és az illusztrációk ezt csak még élménydúsabbá tették.
A történet szerint Tiffaninak a nagymamájára kellett volna vigyázni és a kislány nagy gonddal is végzi a feladatát, mígnem a mama tönkre nem teszi az internetet. Ám nemcsak az ő otthonukban, hanem az egész világon!
A gyerekek átélik milyen a digitalizált világon kívüli élet: több időt töltenek egymással, a családdal és a minőségibb szórakozással. Tanulnak a nagyszüleiktől és nyitotabbá válnak a világ dolgai iránt, és természetesen próbálják kitalálni, hogyan is történhetett a katasztrófa!
Annyira megszeretik a világháló nélküli időtöltést, hogy a könyv végén a kislány arra kéri a nagymamát, rontsa el újra a netet, hiszen egyszer már úgyis sikerült neki!
Maga a történetvezetés és a cselekmény modern és aranyos, noha engem kicsit bosszantottak a szóismétlések.
Ettől függetlenül, egy szórakoztató és tanulságos történetet kaptam, amit bátran ajánlok mindenkinek!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Scolar Kiadó weboldalán leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Egy nagyon aranyos könyvet olvastam. Mivel az elműlt hetek betegséggel teltek, nagyon jól esnek ezek a könnyed, szórakoztató és tanulságos olvasmányok.
Jómagam is szerettem a mozgást - igaz nagyon sok sportolásra nem volt alkalmam. Viszont emlékszem, mikor felsőtagozatos voltam, néha tartottunk foci-illetve röpladameccseket és mi is játszottunk a fiúk ellen. Az akkori barátnőm volt ezekben a legügyesebb, én csak próbáltam nem szégyent hozni rá - természetesen pár elesés és térdlenyúzás között. Őszintén szólva, visszagondolni ezekre az időkre nagyon nosztalgikus, sokkal vakmerőbb voltam mint most.
Viszont az tisztán megmaradt bennem, mennyire büszke voltam, mikor egy-egy meccs után fáradtan lerogytunk és tudtuk, hogy mindenki kihozta magából a legjobbat.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egy gyerek megszeressen bármilyen mozgást vagy sportot, első körben csak annyi kell, hogy a végén el tudmondani: "Mindent megtettem, amit tudtam." Mert ha ez dicséret elhangzik, legközelebb még többet és többet érhet majd el. Ráadásulúgy, hogy nem éli meg teherként.
A jelenlegi helyzetünkben azonban nem egyszerű közösségben mozdulni. Ez azonban nem zárja ki a mozgást és az élményeket. Én például azt csinálom, hogy amikor elértem valamiféle fejlődést, azt azonnal megosztom valakivel. Szegény ismerőseim biztos kiakadnak, mikor ilyen üzenetekkel bombázom őket, de a sikerek megosztása is nagyban hozzájárul a pszichés egészségünk megtartásához. Ráadásul, ha hasonlóan reagáltok dolgokra azzal, akikkel megosztod, még motiválhatnak is.
Történetünk főhőse a 2. osztályos Frici, akinek a báryja igazi focitehetség; emiatt ő is imádja ezt a sportot. Egy nap legjobb barátja, Bogi, megkéri őt, hogy legyen tagja egy lányokból álló csapatnak, amelyben természetesen a fiúk ellen játszanának. Frici, bár vonakodik, végül egy nagyon komly kihívással kell szembenéznie...
Azt gondolom, hogy ennyi idősen rendben van az, ha a lányok-fiúk versengenek egymással, hiszen így nemcsak saját magunkat, de az ellenkező nemet is jobban megismerhetjük. A versengés pedig egy egészséges szinten fejleszti az akaraterőt, a fejlődőképességet és az összetartást is, már amennyiben egy csapat tagjai vagyunk. A sport pedig csak növeli ezek hatékonyságát, szóval ebből a szempontból teljesen telitalálat ez a könyv.
A könnyű és nagybetűs szöveg teljesen alkalmas onálló olvasásra is, akár már első osztály végén. Ráadásul akár fiú, akár lány veszi a kezébe, nagyon könnyen tud azonosulni a többi gyerekkel.
Jószívvel ajánlom, nemcsak foci kedvelő gyerkőcök számára!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, megrendelheted a Móra Könyvkiadó webáruházából!
Írta: Isabel
Amennyiben kíváncsivá tettelek, megrendelheted a Móra Könyvkiadó webáruházából!
Írta: Isabel
A most következő kis mese a legkisebbeknek szól. Egy kisnyuszi esti rutinját ismerhetjük meg, aki természetesen nem nagyon szereti abbahagyni a játékot.
Az anyukája természetesen nagyon türelmes vele: fürdenek, vacsoráznak, majd irány az ágy és az esti mese.
Az anyukája természetesen nagyon türelmes vele: fürdenek, vacsoráznak, majd irány az ágy és az esti mese.
Nyelvezet szempontjából megfelel a célközönségnek, igaz, az állandó mamizás picit kellemetlen emlékeket idéz fel bennem.
Mikor óvodás voltam, megkérdezték tőlem, hogy szólítom az anyukámat: anyunak vagy mamának. Azt feleltem, hogy anyának, mert nekem a mama az a nagymamát jelenti. Erre csúnyán leteremtettek, azt mondták, hogy az édesanyát is jelentheti, és kicsit azt éreztették velem, hogy butuska vagyok. Bár még eléggé kicsi voltam ekkor, ez az élmény nagyon megmaradt, így nem is igazán szeretem ezt a szót.
Mikor óvodás voltam, megkérdezték tőlem, hogy szólítom az anyukámat: anyunak vagy mamának. Azt feleltem, hogy anyának, mert nekem a mama az a nagymamát jelenti. Erre csúnyán leteremtettek, azt mondták, hogy az édesanyát is jelentheti, és kicsit azt éreztették velem, hogy butuska vagyok. Bár még eléggé kicsi voltam ekkor, ez az élmény nagyon megmaradt, így nem is igazán szeretem ezt a szót.
Mindazonáltal ahány ház, annyi szokás, minden családban másképp nevezik a családtagokat és ettől eltekintve nagyon aranyos történetet kaptam.
Viszonyt! Ennyire aranyos grafikával jó rég nem találkoztam! Annyira szép és igényes, hógy órákig nézegettem. Elképesztő, hogy az illusztrátor ennyire odatette magát! Ha másért nem is, ezekért igenis megéri megvenni a könyvet!
Kisfiúknak, kislányoknak is bátran ajánlom körülbelül két éves kortől! A történet nagyon rövid így esti felolvasásnak tökéletes. Sőt, akár kisnyuszival együtt is el lehet végezni az esti rutint, így a kicsiknek nem lesz annyira ilyesztő a fürdés, vagy a fogmosás.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Líra webáruházában megrendelhetitek a saját példányotokat!
Írta: Isabel
Folytatódjék Fera, a kislány kalandjai. Az első részben nagyon jó barátságot kötött Osmundával, a Tündérnép királynőjével, így ők most is számítanak a kislány segítségére.
A történet folytatása nagyon jó ötlet volt, hiszen az alaptörténet tetszik. Viszont valahogy kevesebbnek éreztem azt a varázsos álomvilágot, amit az írónő létrehozott.
Fera fejlődése és kamasszá válása kapott nagyobb hangsúlyt, ezálltal a mesés elemek kissé háttérbe szorultak. Fókuszba a kislány lelki fejlődése került és az, hogy felkészüljön arra az életre, ami rá vár.
Értem a szerző szándékát, nekem mégis valahogy hiányérzetem maradt. De, tudom ám, hogy a változás is az élet része- ez csupán az én gyermeki lelkem megnyilvánulása volt.
Amit viszont igazán sajnáltam, hogy a borító már kevésbé tetszett. Nekem nagyon komor, kissé harcias hangulata volt, és a tartarlmat ismerve is azt mondom, picit fantasy-sabb jobban illett volna hozzá.
Az írónő stílusa fejlődött, a változást az első részhez képest. Mint tudjátok nagyon szeretek olyan szerzőkkel dolgozni, akik nem adják fel és folyamatosan tesznek a fejlődésükért.
Azt kell mondjam, hogy egy tanulságos sorozatról beszélünk és, aki a szívébe zárta az első részből ferát, annak a másodikat is el kell olvasni. Viszont a fentebb említettek miatt, ezt már picit idősebb korosztálytól, de még mindig a kiskamaszoknak ajánlanám!
Köszönöm Blankának, hogy olvashattam!
Amennyiben rendelnél, keresd az Underground Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönniaz írónőnek, hogy elolvashattam a regényét! Nagyon kíváncsi voltam, mivel a borító szerintem álomszép! Olyan mesés hangulata van, hogy szerettem volna tudni, milyen történet rejtőzik mögötte.
A történet egy Fera nevű kislányról szól, aki Tündérországba csoppenve izgalmas kalandokba keveredik. Megismerkedik a Tündérek királynőjével illetve megtanulja azt is, miért fontos védeni a természetet.
A mondanivaló aranyos, bár szerintem egy picikét lehetett volna még dolgozni rajta. Kicsit mélyíteni a cselekményeket, jobban kidolgozni részleteket.
Fera karaktere azonban nagyon jól sikerült. Olyan kislány lett, akivel bármelyik kortársa könnyedén tud azonosulni. Ráadásul kedvessége és éles esze jó tanítómesterré is teszik őt.
Tündérországnak és lakónak a bemutatása is szépen sikerült, teljesen oda tudtam képzelni magam egy-egy csata helyszínére . (Mert bizony azt is kapunk.)
Összességében azt kell mondjam aranyos történetről van szó. Nem kell túl sokat várni tőle, nincsenek benne világmegváltó fordulkatok, de a célcsoportnak, akinek szánták nagyon élvezhető lehet. A kivitelezés pedig nagyon szép!
Viszont azt meg kell említsem a végén, hogy érezni, hogy első könyv. A szerző ezzel kezdte pályályát, tehát akadnak benne szóismétlések, vesszőhibák, stb. ám ezek elnézhetők.
Én a nyolc éves korosztálynak ajánlanám, hiszen az ő képzeletük még elég élénk ahhoz, hogy bele tudják képzelni magukat Fera helyébe, viszont könnyen megérthetik az ok-okozati összefüggéseket!
Ám itt még nincs vége, ugyanis, hamarosan hozom a második részről is a véleményem!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni a kiadónak, hogy lehetőséget kaptam a regény elolvasására! Most kezdtem csak ismerkedni a szerző munkásságával és nagyon felkavart a története.
Főhősünk egy 16 éves lány, Dóri, aki családjával szép életet él. Testvéreivel jól kijön, az iskolában sincs probléma vele. Éli a kamnaszok mindennapi életét, mégnem olyan dolgot tud meg, ami gyökerestül megváltoztat mindent, amit magáról és a világról gondol.
Azt, hogy miről is van szó, nem szeretném elmondani, hiszen ez a magja a történetnek, de higyjétek el, nagyot fogtok lepődni!
Azt viszont elmondhatom, hogy az írónő igazán komoly témát szeretne a megmutatni az ifjúságnak! Véleményem szerint, nagyon fontos, hogy a kamaszokhoz olyan könyvek is kerüljenek, melyekben kicsit mélyebb dolgokat boncolgatnak, melyek picit túlmutatnak a kamaszkori dolgaikon. Ha ilyen dolgokkal szembesülnek - mégha csak egy regény formályában is - érzékenyebbé vállhatnak a világ történéseire, ráadásul könnyebben kezelhetik saját problémáikat is.
Hozzátenném, hogy a regényben én egy picit jobban kifejtettem volna ennek a hatását, elmélyültem volna a lelki részében, de tekintve, hogy Dóri még nagyon fiatal, valahol értem az írónő döntését.
A szereplők nagyon élethűek voltak, Alex - Dóri bátyja - volt a kedvencem. Tipikus fiú, de érezni rajta, hogy mennyire fontos számára a kislány.
Dóri egyébként vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Alapvetően szerethető, de néha annyira kijött belőle a kamasz, hogy nem igazán tudtam hova rakni. Akaratos volt, lázadozott és úgy érezte, a világ csak azért létezik, hogy neki rossz legyen. Természetesen ez teljesen normális viselkedés az ő korában, de nekem néha már picit sok volt.
Mivel ez volt az első regényem Erdős Zsuzsannától, nincs összehasonlítási alapom, viszont az nagyon tetszett, hogy az ifjúság nyelvén írt. Érthető, mégis választékos nyelvezet jellemzi. Jól látja a karakterei természetét és azt, hogy az életkorukból adódón vajon hogyan reagálnák ezt le. Kíváncsi lennék mnás művére is!
Összességében azt kell mondjam, szerettem a történetet. Ajánlom lányos anyukáknak és mindenkinek, aki szeretné megmutatni csemetéjének az élet picit nehezebb oldalát is!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, a Líra webáruházában megrendelheted!
Írta: Isabel
Szigeti Kovács Viktor ifjúsági regénye teljesen elvarázsolt. Imádtam azt a régies varázslattal átitatott hangulatot, amit magával hozott, a szöveg egyszerűségét és az igényes mondanivalóját.
A történet az emberek világában játszódik, ahol húsz éve már annak, hogy a tél uralkodik. Cilonda a gonosz boszorkány gyűlöli az embereket, mivel azok kedvesek az Öregisten számára.
Ám, mikor megszületik Küncsen, a táltos, felcsillan a remény. Ahhoz azonban, hogy győzedelmeskedjék a gonosz felett, három veszélyes próbát is ki kell állnia.
Ám, mikor megszületik Küncsen, a táltos, felcsillan a remény. Ahhoz azonban, hogy győzedelmeskedjék a gonosz felett, három veszélyes próbát is ki kell állnia.
Már a tartalomból is látszik, hogy egy igazi mesemondóval van dolgunk, és ez még inkább szembeötlik, amikor belemélyedünk a történetbe. Végig olyan érzésem volt, mintha Benedek Elektől olvastam volna, vagy más nagy mesemondónktól. Bár a mű illusztrációktól mentes, megfilmesítve láttam a szerző mondatait a szemem előtt.
A karakterei egyediek, csak úgy, mint az egyéb elemek, melyekkel dolgozott. Kedvencem például Küncsen kardja: képes életre kelni, kommunikálni és egyéb csodálatos dolgokra! Az alkotó fantáziája valóban határtalan volt, ezáltal képes volt a megszokott alapanyagokból (gonosz boszorka, megmentő, különleges képességek, stb.) valami olyat alkotni, amivel eddig még nem találkoztam.
Szöveggondozás szempontjából is ritkán látott alaposságot és precizitást tapasztaltam. Igényesen felépített, de könnyen érthető mondatok jellemzik.
De tudom, a gyerekeket - akiknek a regényt szánták - nem ez érdeklik, hanem mennyire izgalmas történetet kapnak. Azt mondom, hogy nagyon! Kalandban, elgondolkodtató mondanivalóban, és izgalmakban bővel lesz része az olvasóknak. Mindezt úgy, hogy a gyönyörű nyelvünk íze és csengése a tolmács hozzá!
Azt kell mondjam, hatalmas kedvencet avattam és alig várom, hogy ismét olvashassak a szerzőtől!
Azt kell mondjam, hatalmas kedvencet avattam és alig várom, hogy ismét olvashassak a szerzőtől!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a regényt a Libri kínálatában!
Írta: Isabel
Mivel kezdődik egy újabb év az iskolások számára, arra gondoltam, megosztanám veletek kisiskolás korom egyik kedvenc verseskötetét! Ahová iskolába jártam, mindig is nagy hangsúlyt fektettek a minőségi versek és történetek olvasására, és ezért nem tudok elég hálával gondolni a Pető Intézet nevelőire. It ismerkedtem meg Gazdag Erzsi munkásságával is, na de nézzük is, miért érdemes ezt a kötetet megvenni a gyerkőcnek.
A rövid versikék nagyon gyermekbarátok: egyszerű nyelvezetük és dallamuk miatt könnyen megjegyzik a kicsik. Ez nemcsak arra jó, hogy piros pontot szerezzünk a tanárnéninél - véleményem szerint a verstanulás többek között a memóriát is serkenti, ez pedig sokat segíthet az élet minden területén. Sosem értettem igazán, miért gondolják ezt a tevékenységet haszontalannak. Való igaz, hogy a mindennapi életben nincs szükség például Petőfi Sándor János vitézére, viszont, az, hogy a megfelelő időben bemagoltatták velünk, hasznos készségeket erősített meg bennük, és ezeket tudattalanul használjuk is, nap, mint nap.
Na de vissza a kötethez.
A mondanivaló nagyon természetközeli, sok állatos, virágos témájú van közöttük. Ez segít eligazodni a kicsiknek, ráadásul megismerteti őket a körülöttük élő világgal. Ezt emeli ki az illusztráció: mindegyik versikéhez tartozik egy nagyon aranyos grafikai is.
Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége és azt hiszem ennek a korosztálynak pont erre van szüksége. Az alsósoknak még nem kell túlbolondítani az életet, csak hagyni kell felfedezni azt. Ehhez pedig ez a régi kincs tökéletes választás lehet!
Őszintén remélem, hogy meghoztam a kedveteket a kötet elolvasásához! Ha ismeritek azért, ha pedig nem akkor azért!
Ajánlom óvodásoknak, kisiskolásoknak, önálló és közös olvasásra is! Kisebbeknek akár esti mese gyanánt is tökéletes lehet, sőt - mint mondtam - a tanulásban is nagy segítségetekre lehet majd!
Amennyiben Ti is elolvasnátok, a Bookline-nál még kapható!
Írta:Isabel
Ferger Annamária Legújabb regényét már többször volt alkalmam olvasni. Megjelenés előtt és azóta is elgondolkodtat ez a történet, hiszen nagyon életszerű és tanulságos.
A főszereplő Abigél, akinek a szülei elváltak és az apukája új családot alapított. Ezt a lány nagyon nehezen viseli és amikor az édesanyja két hétre elküldi volt férje családjához nyaralni, a kamasz lányban elkezdenek forrni az indulatok.
Féltestvérével Judittal sem felhőtlen a kapcsolata. Úgy érzi, a lány és az anyukája elvette az apja szeretetét és ezzel egy időben megfosztotta őt attól, hogy valódi családban nőhessen fel. Ez a nagyon mélyről jövő feszültség nagyon rossz hatással van a két lány viszonyára: folyamatosan civakodnak és veszekednek, mígnem egy véletlen baleset folytán Abigél kénytelen átvenni Judit helyét és irodalmi táborba menni helyette.
Az ő nevét használva el is megy, és ez lesz élete legnagyobb kalandja. Nemcsak rájön arra ki is ő valójában, de a művészetek iránt is érdeklődni kezd. Komoly belső változásokon megy át és azt kell mondjam, hogy jót is tesz neki. Nem titkoltam az írónő elől sosem, hogy mennyire ellenszenves a karaktere - bár tudom, hogy szándékosan szeretett volna vele negatív érzelmeket kiváltani.
Judit korához képest nagyon érett kamaszlány. Imádja az irodalmat és a nővérével is igyekszik kedvesen viselkedni. Mikor megsérül, Abigél ráébred arra, mennyire fontos számára az Alkotói Tábor, hogy segítse húgát, ő megy el helyette.
Személy szerint nagyon megsajnáltam őt: az álmát most a testvére éli meg helyette. Ennek ellenére végig kedves marad vele és igyekszik tanácsokkal ellátni őt.
A nyári tábor ábrázolása és a feladatok a legjobb része a történetnek. A résztvevőknek dalt kell írni, híres művet átdolgozni és még sorolhatnám. (Én is megpróbálkoztam némelyikkel, de a szereplők ügyesebbnek bizonyultak.) Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, a szervező csapatokra bontotta őket, így a lány kénytelen nyitni mások felé is.
Ha tábor akkor nem maradhat el a fiatalkori szerelem sem: ezúttal Roland és Gábriel személyében érkeznek a fiúk a lányok életébe. Az előbbi Abigél csapattársa, az utóbbi pedig Judit zongoratanára. Mindkét fiú nagyon okos és intelligens, jól kiegészítik a lányok...lányos oldalát.
Véleményem szerint az írónő fejlődött történetalkotás és írástechnika terén is. Bár, számomra Abigél nagyon nem volt szerethető, mindig azt mondtam, hogy akkor él egy karakter, ha érzelmeket vált ki az olvasóból. Akkor is, ha az nem pozitív. Tekintve, hogy a lány nehéz korszakban van és hiányzik neki az apai szeretet, a tettei valahol még érthetőek is.
A történetet főképp kamaszoknak ajánlanám, ők talán jobban azonosulni tudnak a csipkelődésekkel.
Az érzelmeket nagyon szépen kidolgozta a szerző, így nem lesz nehéz azonosulni a szereplőkkel.
Az érzelmeket nagyon szépen kidolgozta a szerző, így nem lesz nehéz azonosulni a szereplőkkel.
Amennyiben szeretnéd meglepni magad vagy a gyerkőcöt, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
Szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy megjelenés előtt olvastam a könyvét! Kalandos hétvégében volt részem!
Nem ez volt az első olvasásom az írónőtől, Az üveggyémánt átkát már értékeltem itt a blogon. Aranyos és kedves történet, de maximálisan nem voltam elégedett.
Most viszont nagyon jól szórakoztam! Igaz, azt hozzá kell, hogy tegyem az új könyv kissé komolyabb tartalommal bír, ezáltal inkább kamaszoknak ajánlanám. Na, de nézzük is, hogy miről beszélek:
A főszereplőink Moira és Móric, két egyetemen tanuló fiatal, akik Egerkövesden élnek. Természetesen ezt a varázslatos természet közeli helyet nem találjuk a térképen, hiszen a Fantáziavilág eltakarja előlünk. Hozzátenném, hogy ahhoz képest, hogy egy kitalált hely, az írónő olyan részletességgel mutatja be, mintha magunk is sétálhatnánk a városban. Nagyon szép munka volt, teljesen képes voltam vizualizálni mindent, amit szeretett volna.
Szóval a két fiatal egy nap kikapcsolódásra vágyik: ezért csónakázásra vágyva mennek és elmennek várat nézni. A fiú nagyon örül ennek, ugyanis fülig szerelmes Moirába. Ám egy furcsa idegennel hozza őket össze a sors: az idős öregúr egy verset ad Móricnak és arra kéri, követve a nyomokat változtassa meg a saját és a családja életét.
Az írónő nagyon szépen adagolja az információkat, minden fejezetben van egy csavar vagy elejtett mondat, ami miatt lehet izgulni. Tetszettek a történelmi és irodalmi utalások is - fontosnak tartom, hogy legyenek ilyenek egy gyerekeknek szóló könyvben. Ki tudja, hátha ettől kap kedvet, egy Vukhoz, Tüskevárhoz vagy az Egri csillagokhoz.
A cselekmény a rejtély miatt nagyon izgalmas - nem hiszem, hogy van olyan gyerek, aki nem lenne szívesen a fiatalok helyében és ne szeretné megfejteni a titokzatos idegen titkát. Még én is szerettem, pedig bőven túl vagyok az ifjúság korosztályon.
Szöveg szempontjából gondozott, nem találtam benne sem helyesírási, sem pedig stilisztikai hibát.
A végére hagytam a kedvencemet: a borítót és az illusztrációkat. Egyszerűen gyönyörű mind a kettő! Miközben nézegettem őket az jutott eszembe, hogy mennyire igaz a mondás: a kevesebb néha több.
Bár, Az üveggyémánt átka borítója is tetszett, ez teljesen más színvonal és nagyon jól illett Kristin fejlődéséhez. A fejezetekhez tartozó rajzok pedig feltették az i-re a pontot. Néha csak egy pici részletet kapunk - például egy érintést - de ez pont elég ahhoz, hogy beindítsa a fantáziánkat.
Összességében azt kell, hogy mondjam nagyon elégedett vagyok, bátran ajánlom 14 éves kortól felfelé bárkinek! Igényes, szórakoztató magyar regény az ifjúságnak!
Amennyiben te is szereted a hasonló történeteket, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Mint tudjátok, nagyon szeretek kezdő magyar szerzőktől olvasni, hiszen rengeteg gyöngyszemet találok közöttük mindenféle zsánerben.
Ezúttal Darvas Petra fantasy-regénye az, ami megerősítette eme hitemet. Az Ikrek Mágiája modern, újszerű sorozatindító kötet, ami teljesen új megvilágításba helyezte azt, amit a mágiával kapcsolatban megszoktam.
Ezúttal Darvas Petra fantasy-regénye az, ami megerősítette eme hitemet. Az Ikrek Mágiája modern, újszerű sorozatindító kötet, ami teljesen új megvilágításba helyezte azt, amit a mágiával kapcsolatban megszoktam.
Főhőseink - két lány és két fiú, kiket egy folyóból mentenek ki - egy teljesen új világban találják magukat. Bár különböző anyanyelvűek, mégis, teljesen megértik nemcsak egymást, de a megmentőik nyelvét is. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak a helyszín tér el a megszokottól, de az időszámítás és minden más is. Mágusokkal tündérekkel és katonákkal találják szembe magukat és nem csak a hazajutás miatt kell aggódniuk.
Gery, Lora, Ármin és Emma teljesen más személyiségek. Más kultúrából érkeznek, mégis együtt kell működniük, ha szeretnének választ találni a kérdéseikre. Az írónő nagyon jól eltalálta a fiatalok gondolkodásmódját - a kifejezőeszközei nagyon közel vihetik a szereplőket az ifjúsághoz.
Ez eddig egy jó ifjúsági regény lenne - viszont van valami. ami számomra kiemeli a többiek közül.
Ez pedig a mágiával sűrűn átszőtt fantáziavilág! A szerző minden félelem és visszafogottság nélkül, úgy használta a varázslatot, ahogy mi fűszerezzük az ételeket! Sokat olvasok ebben a zsánerben, de ennyire jól bánni alkotót ezekkel az eszközökkel nem sokszor láttam. A regényben úgy él a varázslat, mintha csak annak a levegőnek a része lenne, amit a szereplők beszívnak. És pont emiatt a természetesség miatt hat ennyire az olvasóra! Attól különleges, hogy nem kezelik különlegesként!
Mielőtt elfogultsággal vádolnának, nem ismerem s szerzőt, viszont azt kell mondjam, hogy ilyen világteremtést csak nemzetközileg is elismert neves alkotóktól láttam!
A történet maga pörgős és izgalmas, nem hagyja unatkozni az embert. Nem lehet egyszerű a négy fiatal szálát egyszerre kézben tartani, de Petra ezt is megoldotta.
A borítótervezőnek is hatalmas dicséretet küldenék innen, ugyanis szép, letisztult mégis figyelemfelkeltő munkát végzett. Egyébként pedig én imádom a kéket, szóval...
Nagyon nagyon ajánlom olvasásra a könyvet, de nem kizárólagosan az ifjúságnak vagy a fantasy-t kedvelőknek! Azoknak is, akik csak szeretnének megismerkedni az irodalom ezen ágával. Mint tudjuk, egy ismerkedésnél olyat ajánlunk csak, ami az adott zsáner jegyeit úgy alkalmazza, hogy az a lehető legbilincselőbb legyen, hiszen így hozzuk meg a kedvet a további könyvekhez!
Nos, ez a regény ilyen!
És, hogy nekem miért tartott eddig megírni ezt az értékelést? Nos, mert kétszer is kiolvastam egy hónap alatt! Hatalmas kedvencemmé vált!
Amennyiben te is elolvasnád, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni a szerzőnek és a kiadónak, hogy én is kaptam egy példányt a könyvből!
Ma érkezett meg és azonnal ki is olvastam.
A történetben egy erdő lakóival ismerkedhetünk meg, mindennapjaikat követhetjük nyomon. A Zöldlomb-erdőben él mókus, vaddisznó, nyuszi, őzike, süni és róka is. Mindegyikük egyedi személyiséggel rendelkezik, így nagyon hamar belopják magukat az olvasó szívébe.
Egy családként élnek itt, békességben és szeretetben. Közösséget alkotnak, ezért mindenkinek meg van a maga feladata: az idős malacka például vigyázz a többiekre, az őzike jóságos és melegszívű, a süni nagyon ügyesen tudja összefogni a csapatot, a többiek pedig igazi rosszcsontok. Örülök, hogy az írónő ennyire elkülönülő személyiségjegyekkel ruházta fel őket, hiszen így a célközönség is könnyebben tud azonosulni velük.
A tanítószándék is nagyon érezhető, mindegyik kis kalandból le lehet vonni a tanulságot. Viszont, ami nekem picit furcsa volt, az a kommunikáció. A történet elején megtudjuk, hogy ők nagyon jó barátok, ezt valahogy mégsem éreztem. Megkérték egymást dolgokra, de valahogy hiányzott a barátok között lévő kötetlenség.
A tíz fejezet mind külön történetet tartalmaz: olvashatunk kirándulásról, szülinapi ünnepségről, de a karácsony ünnepe sem maradhatott ki. Számomra egy picit rövidek voltak, de ha figyelembe veszem a zsánert, egy szavam sem lehet.
Amit viszont megemlítenék, azok az illusztrációk. Mindenkitől elnézést, de ez is a könyv része. Még én magam is baba vagyok ezen a területen, ezért távol álljon tőlem hogy bárkit is bántsak, de....
Az elgondolás nagyon aranyos, a megrajzolt jelenetek is rendben vannak. Viszont a figurák annyira beleolvadnak a háttérbe, hogy nem egyszerű kivenni őket.
Még egyszer mondom, még nem rendelkezem nagy szakmai tapasztalattal, de azt gondolom, hogy nagyon fontos az éles, tisztán kivehető kép egy könyvben, főképp, ha ilyen kicsiknek szól.
A borító és a lapok vastagsága viszont nagyon pozitív élmény: biztosan nem esik szét a gyerekek kezében a könyv.
A magam részéről óvoda és alsó tagozat között ajánlanám, mert nekik még rengeteg új információt tartalmaz az állatokról és a világról. Egyéni és közös olvasásra is alkalmas, ami azért jó, mert így a szünetekben sem felejtenek el a gyerekek olvasni. A fejezetek hossza és a betűméret tökéletesen alkalmas lehet erre.
Ha a gyerkőc szereti a természetet és szeretnéd olvasóvá nevelni, ezt a könyvet nyugodtan a kezébe adhatod!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Azt már nagyon rég tudom, hogy a könyvek csodákra képesek. Anélkül, hogy tudatában lennénk, mindig a megfelelő időben érkeznek az olvasóhoz.
A regényt már jó pár hete elkezdtem olvasni, de képtelen voltam egy szuszra ledarálni. Olyan komoly és mély mondanivalója van, hogy őszintén szólva nagyon elgondolkodtam azon, rátegyem-e az ifjúsági címkét avagy sem. Utánanéztem, és minden nagyobb oldalon megtalálható, így végül nekem is felkerült.
A jövőben járunk, ahol a nők akkora elnyomás alatt élnek, hogy minden olyan jogukat elvesztették, amit ma ismerünk. Létezésüknek csupán az a célja, hogy fiúgyermekeket hozzanak a világra. Azért, hogy ezt a feladatot mimnél jobban teljesítsék, a génmanipulációtól sem riad vissza a társadalom.
A lányokat arra képezik, hogy házastárs, szerető, vagy szűznővér váljék belőlük, miután betöltötték a tizenhetedik életévüket.
Főszereplőnk Frida, akit a végzős évében ismerünk meg és - mint minden lánynak - az az álma, hogy házastárs lehessen. Legjobb barátjával - Isabellel - mindent megtesznek azért, hogy mindketten elérjék a boldog életet.
Rengeteg olyan szállal találkozhatunk a történet során, amely a mai fiatalok problémájával szembesít minket. Megfelelési kényszer, kisebbségi komplexus, félelem a változásoktól és még sorolhatnám. Mivel a lányok egymás vetélytársai is, nagyon nehéz igazi barátságokat kötni. Fridának és Isabelnek azonban ez sikerült; olyannyira, hogy az utóbbi mindenét kockáztatja a másikért. Őszintén szólva nagyon megható volt az egymás iránti szeretetük - ki is sírtam a szemem.
Természetesen tele van a mű nem várt csavarral és erős érzelmekkel. Nem egyszerű megemészteni őket, hiszen sorról sorra kapjuk az újabb adagot. A vége pedig nagyon nem az, amire az ember számít, de méltó befejezése a történetnek!
Összességében azt kell mondjam, hatalmas kedvencet avattam! Bár jól tudom, hogy nem fog tetszeni mindenkinek, viszont, ha jól kezeled a megosztó könyveket, hatalmas kincsre számíthatsz!
És hogy hány éves kortól ajánlanám? Mindenképpen 16 éves kor felett és akkor is úgy, hogy figyelembe vesszük az olvasó érzékenységét!
Megj.: A nevek a könyvben kisbetűvel vannak írva, jelezvén a nők alsóbbrendűségét, de nekem nem volt szívem így írni őket.
Ezt a történetet a véletlen sodorta az utamba, ugyanis összekevert egy másik ugyanilyen címmel rendelkező művel. Mikor felfedeztem a tévedésem, nem tagadom, picit csalódott voltam, ám azt el kell ismerjem, hogy egészen szórakoztató könyvecskéről van szó.
A történet főhősei három gyerkőc, akik testvérek. Azért, hogy egy picit izgalmasabbá tegyék mindennapjaikat néhány aprócska szabályt megszegve, egy elvarázsolt kastélyban találják magukat, ahol izgalmas kalandokba csöppenek.
Újdonságot nem hozott, mégis segített a kikapcsolódásban.
A tájleírások nagyon szépek és élethűek, olyanok, mintha filmen látnám a kastélyt, a szobrokat és minden mást is a legapróbb részletig. Ritka, hogy ennél a korosztálynál ilyen érzékletes leírást találjunk.
Kedvenc szereplőm a francia nevelőnő volt, aki, bár próbálja nevelni a testvéreket, nem jár sok sikerrel. Tipikusan az a karakter, aki szereti a szabályokat és mindig helyesen akar cselekedni, csak valahogy sosem sikerül egy terve sem. Jókat derültem a próbálkozásain.
A három testvér közül azt kell mondjam, hozzám a kislány állt a legközelebb. Bár kisasszonynak nevelik, ő fiús, ezért mindent csinál, amihez csak kedve van. Ám emellett nagyon okos, vágg az esze és tudja, hogyan másszon ki a bajból.
Az írónő stílusa emészthető, bár a közbeszólások nekem megszakították a történet fonalát. Ettől eltekintve semmi gondom nem volt vele.
Kedvencem ugyan nem lesz, de egy nyári olvasmánynak bátran ajánlom! Minden olyan kiskamasz élvezheti, akit vonz a varázslatok világa!
Amennyiben érdekel, pár példány még kapható a Bookline oldalán!
Írta: Isabel
Mostanában több ifjúsági regényt van alkalmam olvasni, amitől nagyon boldog vagyok. Ilyen jó időben jól esnek a könnyed olvasmányok.
A történet valóban aranyos: Emily a 13 éves kislány sosem merült el a vízben, hiába él egy hajón édesanyjával.
A kötelező úszásórán azonban minden megváltozik, ugyanis a furcsa bizsergést érez a lábaiban, ezért kimenekülvén a vízből megpróbálja kideríteni, mi történt vele. Nem kell sok idő ahhoz, hogy megértse, a furcsa érzést az uszonya okozza, hiszen ő valójában egy sellő!
Ezután a kislánnyal az egész világ megfordul, hiszen nemcsak az új képességeit kell felfedeznie és eltitkolnia, de meg kell találnia édesapját, akiről úgy tudja kisbaba korában elhagyta őt az anyukájával együtt.
A kötelező úszásórán azonban minden megváltozik, ugyanis a furcsa bizsergést érez a lábaiban, ezért kimenekülvén a vízből megpróbálja kideríteni, mi történt vele. Nem kell sok idő ahhoz, hogy megértse, a furcsa érzést az uszonya okozza, hiszen ő valójában egy sellő!
Ezután a kislánnyal az egész világ megfordul, hiszen nemcsak az új képességeit kell felfedeznie és eltitkolnia, de meg kell találnia édesapját, akiről úgy tudja kisbaba korában elhagyta őt az anyukájával együtt.
Maga a történet nagyon kedves és szerethető. Emily igazi kiskamasz, de nagyon jó lelkű lány. Könnyen barátkozik és okos is. Korához képest gyorsan felméri a helyzetét és mindent megtesz azért, hogy kiderítse a valódi történteket.
Az a szál, miszerint a kislánynak meg kell keresnie az apukáját, szerintem kevésbé lett kibontva; én egy picit több csavart vártam volna bele. Igaz, pont az, hogy nem volt túlgondolva semmi, teszik a regényt könnyeddé és szórakoztatóvá.
Ajánlom 12 -14 éves lányok számára, nemcsak a lányos vonal miatt, hanem mert gyorsan lehet haladni vele. Ez az a könyv lehet, amivel azokat a gyerkőcöket is le lehet kötni, akik kevésbé szeretnek olvasni, vagy éppen most szoknak hozzá ehhez a csodálatos kikapcsolódáshoz.
Mivel nem hosszú, sikerélményt is biztosíthat a számukra!
Mivel nem hosszú, sikerélményt is biztosíthat a számukra!
Én a Könyvmolyképős kiadást olvastam, de mivel ott már nem kapható, a linken a legújabb kiadást találhatjátok! Remélem, tartalomban nem (nagyon) tér el a két regény egymástól! Ám az eltérésektől függetlenül is egy esélyt mindenképpen érdemel a történet!
Amennyiben szeretnéd meglepni vele a gyerkőcöt, a Líra várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt számomra a könyv. Nem tagadom, olvastam pár véleményt róla az interneten, mielőtt nekikezdtem volna és nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy nekem tetszett a mese
A történet arról szól, hogy Levente miként fogad a szívébe és az otthonába egy kiskutyát. Hogyan találkoznak, miképpen telnek az első napok és milyen újdonságokat élnek át együtt? Nagyon aranyos volt, hogy mindezt a kutyus szemszögéből ismerhetjük meg.
Tomo egy igazi kis cukorborsó: játékos bátor és igazán szeretni való. Maga az elbeszélés is ilyen, szókimondó néha vicces és nagyon könnyen át tudja érezni minden gazdi a szituációkat.
Itt azért azt megjegyezném, hogy a gügyögés kissé visszavett az olvasás élményéből.
Alapjáraton nem voltam az a gyerek voltam, aki szerette ha így beszéltek és ez ma sem változott. Nekem is volt már kutyusom, cicám, most éppen papagájom van - aki visszabeszél - de hozzájuk sem szóltam így soha. Ám mindannyian másképp fejezzük ki a szeretetünket - viszont a kevesebb ebből kicsit több lett volna....
Viszont ennyi, amit negatívumként fel tudnék hozni. Az, hogy az Tomo többször mesélt a gazdijáról, szerintem kifejezetten cuki és életszerű volt. Én is azt tapasztaltam, hogy egy kisállat élete javarészt a gazdija körül forog.... (Ki tudja Rozi papagáj, miket gondol rólam?)
Az illusztrációk igényesek és nagyon aranyosak, dicséret a grafikusnak!
Szándékosan hagytam a végére az írókról a gondolataimat. Azt kell mondjam, hogy nem sok könyvet olvastam tőle eddig - ezzel együtt hármat - de bárkinek is nyilatkoztam róla, mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon jól ír! Ami miatt nem vagyok rendszeres olvasója, az az erotikus zsáner - amit nem igazán tudok befogadni. Van egy szint persze, amit szívesen elolvasok, de ahol már részletekbe menően megtudhatunk mindent, na azt nem szeretem.
Viszont, ha ettől eltekintek, Levente egy kivételesen tehetséges szerző. Külön öröm számomra, hogy akadnak más stílusban írt könyvei is, így én is kikapcsolódhatok a műveivel.
Csak azt sajnálom, hogy ezek nem olyan hosszúak, mint a Simlis vagy az Aktus.
Csapody Kingáról eddig csak annyi értesülésem van, hogy több fordítása és gyermekkönyve van. Amint olvasok tőle valamit külön, azonnal megosztom veletek is!
Kisgyermekes szülőknek merem ajánlani, szerintem egy pár órára jó időtöltést biztosít majd! Annyit hozzátennék, hogy ha valakinek tényleg ellenérzése van Leventével kapcsolatban, inkább hagyja ki, mert - mint mondtam - sok szó esik róla. Viszont egy gyerekeknek írt könyvnek az célja, hogy szórakoztassa /tanítsa a kicsiket, nem pedig az hogy lássa anya vagy apa mennyire nem szereti azt, ami esetlegesen nekik tetszik. Ha mégis ez történne, az hatással lenne az olvasás és a könyvek megszeretésére, ami nem volna bölcs dolog.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, Lakatos Levente hivatalos oldalán megrendelheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
Lassan nyári szünet és szerencsére már a nap is egyre többet süt, így olvashatunk a szabadban.Én is ezt tettem és ennek fényében valami könnyed, szórakoztató olvasmányra vágytam.
Az írónőtől még nem olvastam, de amikor megkaptam a könyved, a borítója teljesen lenyűgözött. Alapjáraton nem vagyok oda a rózsaszínért, de itt minden annyira harmonikus, hogy ez azonnal megszerettem.
Történetünk főszereplője Bori, egy igazi kamaszlány. Igyekszik a legjobbat kihozni a tanulásból, de természetesen megtalálja őt a szerelem is. Olyan szituációkat él meg, melyek a 15 évesek számára ismerősek lehetnek: kavarások, szerelmek, barátságok és minden, ami egy ilyen korú lányt foglalkoztathat.
A regény a lány naplója, aminek nagyon örültem, hiszen komolyabban én is ebben a korban kezdtem el naplóírással foglalkozni. Ezt a szokásomat a mai napig megőriztem, de az, hogy akkor megtanultam, hogyan írjam ki magamból a frusztrációmat, sokat segít a felnőtt gondok legyőzésében.
A regény a lány naplója, aminek nagyon örültem, hiszen komolyabban én is ebben a korban kezdtem el naplóírással foglalkozni. Ezt a szokásomat a mai napig megőriztem, de az, hogy akkor megtanultam, hogyan írjam ki magamból a frusztrációmat, sokat segít a felnőtt gondok legyőzésében.
A karakterek nagyon maiak: egy lány könnyen átérezné Bori gondjait. Nem egyszerű helytállni az iskolában, megérteni másokat és saját magunkat, továbbá a szüleinknek is megfelelően viselkedni. Pláne ha nem akarunk nagyon nyominak tűnni az osztálytársaink előtt. Ezeket a a gondolatokat élhetjük át a kislánnyal és azt kell mondjam, a szerző nemcsak bemutatja ezeket, de végig is vezet minket az úton - egészen a megoldásig.
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Bár a mondanivaló néha kusza, de ez csak növeli a hitelességet: egy ennyi idő lány pont így fejezi ki önmagát.
Ajánlom minden nyolcadikos lánynak, hiszen nemcsak tanulságos, de nagyon szórakoztató olvasmány is. A szünidőre tökéletes lehet! Nálam biztosan újraolvasós lesz!
Köszönöm szépen a Menő Könyv Kiadónak, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra!
Tomcsik Nóra könyveiről már sok jót halottam, ezért nagyon örültem, mikor lehetőségem nyílt arra, hogy belepillantsak a munkásságába. Köszönöm, hogy megadta erre a lehetőséget!
A hercegnő és a sárkányok dala egy olyan mesekönyv, mese, melyhez hasonlót nagyon szívesen hallgattam gyermekkoromban. A cselekmény és a szereplők is visszarepítettek abba a korba, amikor még őszintén és nyitott szívvel tudtam tekinteni a világra.
A humorosan és kedvesen megalkotott történet tele van kalanddal és természetesen tanulsággal is. Kifejezetten tetszett, hogy nem volt túlgondolva: a Nagykirály Aerion célja, hogy a Tüzes szirtnél élő sárkányokat a magáénak tudhassa. Bernard király viszont fellázad ellene, és elküld egy lovagot, valamint egy apródot, hogy előbb érjenek a sárkányokhoz, megakadályozva ezzel Aerion tervét. Hozzájuk csatlakozik még egy tolvajlány, és az ő segítségükkel ismerhetjük meg az írónő által teremtett világot: érdekes népeket, tájakat és az ott élők szokásait.
Az írónő nagyon ügyesen bánik a mese-elemekkel, egész végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, pedig korosztályilag már rég nem én vagyok a célközönsége. Az illusztrációk kedvesek, szép kiegészítői a történetnek.
Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a könyvvel, valódi kikapcsolódást jelentett számomra. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak, mert biztos vagyok abban, hogy nekik is tetszeni fog!
Írta: Isabel
Még nem sok alkalmam volt olvasni a kiadótól, de ha minden könyvük ennyire aranyos és gyermekbarát, bővíteni fogom az olvasótáborukat. Ez a regény annyira kedves, kacagtató és szórakoztató, hogy remek kikapcsolódást nyújthat bárki számára.
A testvérpár, James és Arabella csipkelődése nagyon tetszett. Nekem gyermekkoromban nem volt alkalmam ezt kiélni, a legkisebbként a családban ez a korszak kimaradt.
(Igaz, ezt felnőttként valamelyest sikerült megtapasztaljam.)
(Igaz, ezt felnőttként valamelyest sikerült megtapasztaljam.)
A két gyerek rivalizálását és ellentétes személyiségét nagyon jól kiemelte a szerző. James okos és kalandvágyó, Arabella pedig, bár szereti a kihívásokat, mégis megmarad kislánynak.
Nagyon vicces volt, mikor a gyerekek megkapták bácsikájuk ajándékát és a kisfiú a nővéréről nevezte el a meztelen csigáját. Tipikus gyermekcsíny, ami sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a szereplőket.
Nagyon vicces volt, mikor a gyerekek megkapták bácsikájuk ajándékát és a kisfiú a nővéréről nevezte el a meztelen csigáját. Tipikus gyermekcsíny, ami sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a szereplőket.
Ezután természetesen kalandok, új ismeretségek és tapasztalatok érik őket, melyek segítik a szellemi fejlődésüket. Mindezt ugyanazzal a könnyed hangvétellel, amit az elején kaptunk.
A borító és a belív is nagyon szép. A megfelelően nagy betűméret segíti az olvasást és azt, hogy az iskolások ne veszítsék el az érdeklődésüket. Fontos, hogy egy történet ne csak izgalmas, de megfelelően haladós is legyen ahhoz, hogy egy gyerek ne unja meg és hagyja félbe. Nos, ez a regény.
Egy dolgot említenék negatívumként, az pedig az oldalszám. A kicsivel több, mint 100 oldalas terjedelem, számomra kevés, de ha figyelembe veszem a célközönséget, még ez is találó lehet. A szöveg könnyen érthető, ezért nemcsak önálló olvasásra alkalmas, de akár a helyesírás gyakorlására is.
Bátran ajánlom 10 éves kortól felfelé, fiúknak és lányoknak egyaránt, mert remek kis nyári olvasmány lehet belőle.
Amennyiben kíváncsi lettél a Főnix Könyvműhely várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni a Menő Könyvek Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak az olvasásra!
Pár héttel ezelőtt egy baráttal beszélgettem és megkérdezte, olvastam-e már valamit az írónőtől. Azt válaszoltam, hogy ez a regény van tervben, mire röhögőgörcsbe tört ki és el kellett harapnia a mondatait, nehogy valami fontos információt. Kipirulva mesélte, hogy mennyire szórakoztató és vicces történet elevenedik meg a lapokon, így alig vártam, hogy végre nyugodtan nekiállhassak.
Ma volt egy pár szabad órám így nekiültem. Aztán azt vettem észre, hogy este lett és közben annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam.
Mivel ez volt az első olvasásom Király Anikótól, összehasonlítási alapon nincs. Viszont jó pár pozitívumot tudok mondani, lássuk is szépen sorban.
Az ifjúságnak íródott, ezt tudtam. Ám most meg is győződhettem arról, hogy valóban ők a célközönség. Az ő nyelvük, az ő tempójuk, az ő világuk. Ami pedig különösen tetszett ebből a szempontból, hogy nem tudom azt mondani, hogy csak lányok, vagy csak fiúk élvezhetik. Szerintem mindkét nem találhat hozzá közelálló részeket és ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok könyvekről beszélgessenek.
A következő, amit kiemelnék az a karakteralkotás. A főszereplők és a mellékszereplők is mind-mind egyediek és nagyon könnyen megszerethetőek. Személyes kedvencem a polgármester és Terike alakja, akik nagyban hozzájárulnak a könyv hangulatához. Konkrétan ők felelősek a hasfájásomért.
Általában kiemelem a főszereplőket értékeléskor, de itt most minden annyira komplex, hogy semmi értelme. Olyan érzésem volt végig, mintha becsöppentem volna egy kis faluba, ahol minden lakos egyedi személyiség és együtt adják a helység összképét - függetlenül attól, kivel beszélek.
Szimpatikus volt a helyszínválasztás is, az, hogy nem egy trendi helyet választott a szerző.
Ami számomra még fontos az az írói stílus. Az írónő nagyon szépen és gördülékenyen vezeti a szálakat, izgalmas - és számomra cuki -csavarokkal. Fentebb említettem, hogy nyelvezete megfelel a fiatalságnak, de ez nem azt jelenti, hogy igénytelen, vagy kevésbé választékos volna.
Utoljára maradt a borító, ami alapszínével az egyik kedvencem ebben az évben. Már képeken is elgyönyörködtem benne, de élőben még inkább nyugtatólag hatott a szememre.
Összességében nagyon kellemesen csalódtam és boldog vagyok amiatt, hogy ez volt az első regényem a szerzőtől. Szórakoztató, könnyed mégis segít felkészülni az élet nehézségeire.
Ami nálam plusz, hogy bár 342 oldalas eléggé apró betűs ahhoz, hogy jó sokáig ne kelljen a vége miatt aggódni. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak is bár, ők még nem teljesen csatlakoztak az olvasók táborához. Egyelőre a rövidebb regényeket szeretik, na de az én kezem alatt ez szép lassan változni fog!
Ami nálam plusz, hogy bár 342 oldalas eléggé apró betűs ahhoz, hogy jó sokáig ne kelljen a vége miatt aggódni. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak is bár, ők még nem teljesen csatlakoztak az olvasók táborához. Egyelőre a rövidebb regényeket szeretik, na de az én kezem alatt ez szép lassan változni fog!
A mai utolsó értékelésem nem egy mese, hanem egy foglalkoztató füzet lesz, mely szorosan kapcsolódik Az éjszakai szuszmanó történetéhez.
Itt a kicsik Fülüvel együtt végezhetnek el feladatokat: számolhatnak, rajzolhatnak és fejleszthetik képességeiket. Ám, ha csak játszani szeretnének, az is megoldott, hiszen találhatunk benne aranyos mondókákat, versikéket és színezőt is.
A képek élesek, a a terület, amin a kicsik dolgozhatnak pedig jó nagy.
A mesék ismerete nélkül is bűbájos és élvezhető a füzet, de véleményem szerint sokkal nagyobb élmény, ha ott van a polcon a nyuszika valamelyik kalandja is.
Végezetül pedig annyit, hogy mindig nagyon tetszett, ha egy mesekönyvhöz, más is kapcsolható. Fülü aranyos karakterével pedig nagyon jó ötletnek tartom a foglalkoztató ( esetleg a jövőben más termékek) elkészítését. Egyedisége mellett nagyon könnyű megszeretni és azonosulni vele.
Nagyon hálás vagyok, amiért felhívták a figyelmem a kiadóra és az külön öröm, hogy az írónő könyvei ennyire pozitív érzéseket keltettek bennem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is olvasok majd tőle és minden kisgyermekes vagy mese szerető embernek ajánlani fogom!
Folytatódjék a kis Fülü ismerkedése a világgal! Kalandban most sem lesz hiány, hiszen a nyuszi most is mindenre kíváncsi és mindent tudni szeretne!
A legújabb részben - a címadó fejezetben - a picurka nagyon fél eladni éjszakánként. Mindenféle zajok, ijesztik meg, ráadásul még az alvós játéka is eltűnik. Nagyon fél szuszmanótól!
Természetesen az anyukája megnyugtatja: nem kell félnie semmitől, hiszen a a hangok amiket hall, csak a megszokott élet részei, csupán a képzelete és a sötétség erősíti fel azokat.
Most hat mesét kapunk, melyek mindegyike kedves és tanulságos történet. A kedvencem a hullócsillagos fejezet: Fülü megtudja, hogy a csillagoktól bizony kívánni is lehet! Az írónő nagyon kedvesen mutatja be az olvasónak ezt a csodálatos égi jelenséget, pont annyi információt adagolva, hogy a gyermekek kíváncsiságát felélessze.
Természetesen itt sem maradhatnak el a rövid versikék és a gyönyörű illusztrációk. Mindkettő legalább annyira minőségi, mint Az évszakokban találhatóak.
Ráadásul kialakítás szempontjából, ez is tökéletesen alkalmas arra, hogy a kicsiket utazás közben is lekösse.
Ezt is ajánlom akár közös, akár önálló olvasásra is.
A rész önmagában is tökéletesen olvasható és élvezhető, ám mindenképpen ajánlom Az évszakok megvásárolását is, így gyermekeink nem maradnak le a nyuszi egy érdekes pillanatáról sem!
Természetesen, ha felnőtt fejjel olvasnánk ezeket, akkor sincs miért aggódni, mert nagyon jót tesz az ember lelkének. Az enyémmel legalábbis így volt!
Természetesen, ha felnőtt fejjel olvasnánk ezeket, akkor sincs miért aggódni, mert nagyon jót tesz az ember lelkének. Az enyémmel legalábbis így volt!
Amennyiben megvásárolnád a részt, a Katica Könyv Műhely weboldalán leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
B. Habarics Kitty szerzőre egy barát hívta fel a figyelmem. Kérdeztem tőle, tudna-e ajánlani valami olyan olvasni valót, amely kedves, aranyos és ragyogó arccal mutatta meg ezt a könyvet.
Mikor megláttam a borítót azonnal megkérdeztem, hol lehet kapni, mert ezt mindenképpen el kell olvassam. Így találtam rá a Katica Könyv Műhely oldalára, ahol számtalan minőségi gyermekkönyv közül lehet választani. Kezdésnek három művet választottam az írónőtől, amit ma nagyon jó szívvel ajánlanék is nektek.
Az első történetben megismerjük Fülüt a kis nyuszit és gondoskodó anyukáját. A réten élnek nagy szeretetben.
A két nyuszi és az évszakok című részben - mint ahogy a cím is sejteti - Fülü megismerkedik azzal, hogy a természet változékony. Kezdeti ijedségét - miszerint mi lesz vele, ha nem ehet többé a kedvenc virágából - nagy kíváncsiság veszi át, mikor az anyja elmagyarázza neki, miképp is működik az évszakok körforgása.
A nyuszi kölyök nagyon értelmes és hamar megérti, hogy a változás nem rossz dolog, sőt, kalandokat rejthet számára.
Ezen kívül még két, nagyon természetközeli mesét kapunk, természetesen ugyanilyen aranyos kivitelezésben.
Minden fejezet elejét egy rövidke vers indítja, amely megmosolyogtató vagy éppen bevezeti, hogy mire is számíthat az olvasó a következő lapokon.
Mint említettem elsőként a borító fogott meg, de nagyon örültem annak, mikor megláttam, hogy minden oldalpár illusztrált, ha lehet még aranyosabb módon. A szerző - mivel ezek is az ő keze munkái - nagyon finoman és egyszerűen ábrázolja a történéseket. Külön tetszett a színválasztás: finom, visszafogott árnyalatokat használt, semmit sem vitt túlzásba. Ha lenne rá időm, egész nap el tudnám nézegetni!
Jó szívvel ajánlom kisgyermekes családok polcára könyvet, nemcsak a kedves történet és a grafika miatt, hanem mert kicsi és masszív, így könnyen elfér a kisebbek kezében. A kemény borítós kialakítás nagyon praktikus ennél a korosztálynál, akárcsak a betűméret.
Alkalmas esti mesének, de akár utazás közben is magunkkal vihetjük. Én bátran ajánlom önálló olvasásra is az első osztályosok számára, hiszen a szöveg nem sok és könnyen érthető. De persze, ha anya olvassa fel, úgyis minőségi kikapcsolódásban lehet részük!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Katica Könyv Műhely várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Egy barátom azt mondta nekem, igyekezzek néha a saját örömömre is olvasni. Bár tisztában vagyok az igazával, számomra az első az adott szavam - legalábbis nagyon igyekszem ehhez tartani magam. Két napja azonban rábukkantam erre a könyvecskére, azok között, amit pár hete megmentettek nekem és pár óra alatt ki is olvastam. Nagyszerű volt a szó minden értelmében. Kedves, izgalmas és nagyon tanulságos.
A történet egy kisfiúról szól. Michael és a családja - a hirtelen szegényéből menekülve - feltesznek mindent egy lapra és szeretnék körülhajózni a Földet, Tanulnak, majd útra is kelnek és egy ideig minden remekül is alakul: erről a fiú pontos naplót is vezet. Ám egy éjszaka ő és a hűséges kutyusa beleesnek a tengerbe és egy szigeten kötnek ki.
Kensuke egy idős, japán férfi, aki a háború alatt egy hadihajón szolgált orvosként. Miután hírét vettem az amerikaiak támadásának és az ő hajóját is lebombázták, meg volt róla győződve, hogy a családja is odaveszett. A sors a szigetre sodorta és itt érte az öregkor. Egyedül pár majom társaságában.
A fiú és az öreg kapcsolata eleinte nehezen alakul, növelve ezzel a feszültséget, de én valahogy mégis éreztem, hogy a férfi védeni és nem bántani akarja Michael-t.
Ezután jön az, ami szokott összebarátkoznak és egymás tanítómesterévé is válnak.
A történet egy nagyon szép és megható lezárást kapott; ám, ennél többet nem mondanék a cselekményről.
A szerző a fiú szemszögéből meséli el történetet. Felnőttként visszatekint az átélt dolgokra és gyönyörű emlékképeket kapunk.
Ami számomra külön öröm volt, hogy találkozhatunk a műben japán kifejezésekkel - amit most már értettem is.
A végére szoktam hagyni, hogy kinek ajánlanám a regényt. Szerintem 13 éves kőrtől már elveszhető mindkét nem számára - függetlenül attól, hogy van- e japán nyelvismerete. Nem szükséges hozzá, csak nekem adott pluszt.
Bő leírást kapunk arról, hogyan tanulja meg Michael a tájékozódást, a horgászatot és más hasznos dolgot, így aki egy kicsit is érdeklődik a természet iránt szerintem szeretni fogja a könyvet.
A fejezetek rövidek, nyelvezetük könnyed és élvezhető, így akár az olvasás megszerettetésére is alkalmas lehet.
Az utóbbi gondolatmenetemet folytatva holnap felolvasok belőle a tanítványaimnak, hátha kedvet kapnak hozzá. (Nem igazán szeretnek olvasni - még.)
Mivel a Robinson Crueso is hasonló témát dolgoz fel, lehet ez jó alap lenne nekik. Könnyedebb és korban a főhős közelebb is áll hozzájuk.
Amennyiben te is hasonló olvasmányt keresel gyermekednek vagy magadnak, a Libriben még kapható a regény!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
Őszintén szólva picit tartottam a történettől, ugyanis az első részt még nem olvastam. Többen figyelmeztettek, hogy a második rész csak az előző ismeretében követhető, így aggódni kezdtem.
Ám mivel nagyon kíváncsi voltam a szerző munkásságára - sok jót hallottam róla - végül félretettem minden kételyem és nekikezdtem.
Konkrétan az első pár oldal után azt éreztem, hogy még nem szeretném letenni. Aztán eltelt legalább négy óra, mire feleszméltem, hogy vár a kötelesség.
Nem mondom, hogy nem lenne jó tudni az előzményeket, de az első pár oldal után számomra teljesen követhetővé vált a történet.
Az írónő nagyon ügyesen utalt vissza a fontosabb részekre. Nem meséli folyamatosan, de amikor a cselekmény megköveteli, elmondja a lényeget és ez nekem nagyon sokat segített.
Ifjúsági regény lévén a történet nem okozott nagy meglepetéseket: suli, barátok, szerelmek. Ám voltak meglepetések.
Az első az, hogy az írónő nagyon jól használja a tinik szavait. Mikor a főszereplő - Adél - gondolataiba láttunk bele, olyan érzésem volt, mintha az egyik 15 éves tanítványomat hallanám, és ez ebben az esetben nagyon nagy dicséret a részemről. Igaz, hozzám közelebb álltak a komolyabb művek már ennyi idősen is, ám a mai igényeket ez a rész teljes mértékben kielégíti. És, tekintve, hogy az ebben a zsánerben írt regényeknek az a céljuk, hogy rávegyék a fiatalokat az olvasásra, ebből a szempontból szép munkát végzett.
A másik pozitívum számomra az a világfelépítés és szereplőalkotás. Nagyon könnyen megértettem a gyerekek érzéseit, gondolatait, hiszen egyszerűek és egyediek. Kedvenc szereplőm is van: Kitti. Tipikusan az a lány, akit a főhős kerül és eleinte nekünk sem szimpatikus, aztán történik egy fordulópont és azonnal megszeretjük. Legalábbis én. Valószínűleg ez is sokat segített abban, hogy fel tudtam venni az események fonalát.
Amit egy picit nehezményezek, hogy a történet szerintem inkább a lányoknak szól. Picit rózsaszín a számomra - bár az igazság az, hogy én mindig is a fiúsabb típusba tartoztam.
Viszont ha az írónő főképp nekik szánja a sorozatát, akkor nincs ezzel semmi gond.
Összességében nagyon könnyed kikapcsolódásban volt részem, ajánlom kamasz lányos anyukáknak. Szerelmi bánat ellen nagyon jó egy könyv - nekik is!
Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Remélem, alkalmam lesz megismerni a szerző további műveit is
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Menő Könyvek Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Először is szeretném megköszönni a könyvet, tavaly ajándék volt!
Ha ezt a könyvet választjuk, egy igazán varázslatos történetet kapunk.
Bár nem volt még alkalmam a színházi előadást, ha a könyvből indulok ki, biztosan az is varázslatos!
A történetben megismerjük a legkisebb királyfit, aki szerelmét a gyönyörű hercegkisasszonyt keresi.
Mint érezhetitek rengeteg népmsei eleme van a műnek, melyek számomra a feltöltődést jelentik. Hozzák a szépséget és a kalandokat - minden szép emlékkel együtt, ami a gyermekkoromhoz kötött.
Az illusztrációk nagyon különlegesek, ugyanis nem egész képeket, csupán csak részleteket mutatnak, az olvasó képzeletére bízva a többit. Nem sűrűn látok ilyet, de nagyon szépek!
Egy nem hosszú meséről van szó, így teljesen alkalmas esti olvasásra! Már a legkisebbeknek is érdekes lehet!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
A héten elég sok klasszikusabb mesét olvastam és nagyon örülök, hogy mind magyar szerzőtől származik.
Ez a könyvecske sem mai, viszont igazán kedves és szívmelengető történeteket tartalmaz. Külön örültem annak, hogy a magyarság történelméből is felfedezhetünk bennük néhány elemet.
Természetesen, mivel nem mai kiadásról van szó, ezt tükrözik az illusztrációk is, igaz rám kifejezetten inspirálóan hatnak. Jó látni a különböző lehetőségeket a rajzolás terén.
Igazából, ha lenne gyermekem, szívesen felolvasnék neki ebből. Olyan igazi esti mese hangulata van.
Bár, amit olvastam már nagyon rossz állapotban volt, mégis azt gondolom, hogy a régi könyvekről sem kell feltétlenül lemondani - sőt! Attól mert nem friss, még tartalmazhat olyan történeteket, melyek megmelengetik az ember lelkét!
Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget biztosított a könyvének az elolvasására!
Könnyed, szórakoztató kikapcsolódás volt egy délután alatt ki is olvastam. Az ifjúsági irodalomhoz híven főképp a gyermekeket célozza meg - ám aki ismer tudja, hogy ez nálam nem akadály.
Főhőseink Ákos és Héda. A testvérpár a nyári szünet alatt egy nagyon érdekes és gyönyörű üveggyémántot talál, ami mindkettőjüket elbűvöli.
A tárgy aztán véletlenül a földre esik és a két gyermek arra eszmél, hogy egy idegen világból kell kiszabadulniuk és hazajutni.
Mivel nagy hógömb - mániás vagyok, nagyon tetszett az ötlet: kreatívnak és egyedinek találom!
Mivel nagy hógömb - mániás vagyok, nagyon tetszett az ötlet: kreatívnak és egyedinek találom!
A hazavezető úton történt kalandok is aranyosak voltak, biztos vagyok benne, hogy a megfelelő korosztályt le fogja kötni!
Ám, ami engem felnőtt fejjel magával ragadott, az a történet egyszerűsége volt. Nem akart nagy csatajeleneteket, jóslatokat, izgalmakat belevinni a szerző, mégis megmutatta a legfontosabbat: hogy akármilyen vita is áll mögöttünk, a szeretteink a legfontosabbak. Erről néha hajlamosak vagyunk elfelejtkezni!
Az egyik dolog, amit egy picit nehezményezek, az a történet hossza. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy kisiskolásnak nem kell feltétlenül +300 oldalas regényt olvasnia, de ebből a történetből sokkal többet ki kell hozni. Ha máshogy nem, hát valamilyen folytatással - mert kár lenne ha ez a nagyon jó ötlet csak ennyi lenne. Még egyszer mondom, a kicsivel több mint 100 oldal is elegendő -legalábbis egy adagban. Tudom, hogy ez a terjedelem csábítóbb lehet egy olyan gyermek számára, aki esetlegesen nincs olyan jó barátságban a könyvekkel, mégis olvasna valamit. De kár lenne ezt itt befejezni!
A másik pedig, a szereplők részletesebb bemutatása - bár hozzátenném, hogy értem a koncepciót és tudom, hogy nem egyszerű kis terjedelemben mindent leírni. Ezért is javaslom előszeretettel a folytatás - ott minden hézagot ki lehetne tölteni.
A borító nagyon szép és letisztult, igazán igényes. Viszont a szöveg elrendezése picit zavarta a szemem - ha tehetek egy aprócska javaslatot ezzel kapcsolatban, akkor legközelebb érdemes lenne a sorkizárás opciót alkalmazni, mert az könnyíti az olvasást.
Összességében elégedett vagyok, egy tehetséges, szerzőt ismerhettem meg, akinek a könyve értéket adhat minden gyerkőcnek (és felnőttnek) is aki elolvassa!
Én már bátran ajánlanám 9 éveseknek is, szerintem bőven élvezhető a történet már ebben a korban.
Nagyon szeretem a régi meséket, szerintem nagyon jó alapot adnak az íróknak és az olvasóknak egyaránt.
Benedek Eleknek különösen fontos helye van a szívemben, hiszen gyönyörűen fogalmaz. Meséi egyszerűek, letisztultak tele életigazságokkal.
Szereplői mindenképpen képesek reakciót kiváltani a gyerekekből, ami nagyon jó. Szurkolnak nekik vagy utálják őket, ám ez nem is számít, hiszen mindenképpen vélemény alakul ki róluk.
Az illusztrációk igazán szépek; mindig is szerettem, ha ilyen stílusú képek kerültek a mesék mellé. (Remélem, egy nap nekem is sikerül hasonlókat alkotnom).
Mivel szerintem egy meseszeretőnek nem kell jobban bemutatnom a szerző munkásságát, ezért ez most csak ilyen picinyke értékelés lesz.
Annyit még hozzátennék, hogy bár a kötetet a GeneralPress Kiadó jelentette meg, én a Könyvudvar oldalán bukkantam rá. Remélem, több helyen is elérhetőek lesznek majd az író művei!
Amennyiben megrendelnéd, a Könyvudvar a te helyed!
Írta: Isabel
Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvecskét, mert már a címe belopta magát a szívembe.
Mennyire aranyos lehet már az a karakter, akit Pöttöm Pöttynek hívnak! Nem is csalódtam, hiszen a kislány tényleg egy cukorborsó.
Pötty nagyon szereti az édességet, - főleg a sütiket - és irtózik mindenféle egészséges ételtől. A duci kislányt, emiatt csúfolják az iskolában, ám barátnői mindig kiállnak mellette. Pötty kijelenti, hogy ő akár még a manóktól is megvédené őket- ám ezt meghallja Züzüke, egy nagyon komisz manó aki ezért elrabolja a kislány barátait.
Pöttynek egy különleges helyre kell mennie és mindenféle feladatot elvégeznie ahhoz, hogy viszontlássa a lányokat.
Így ismerkedik meg a kislány a rozskenyérrel, a friss saláta és gyümölcsök finom ízével és további egészséges dologgal.
Véleményem szerint a szerző nagyon fontos dologra próbálja felhívni a kicsik figyelmét. Sajnos egyre több gyerkőc küzd súlyproblémával és ez nem holmi divatmondat a részemről!
Sok alapbetegséget ez okoz (pl. cukorbetegség, asztma vizesedés) és a felnőttek kötelessége megtanítani a gyermeket, hogy vigyázzon magára!
Azért, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hoznék egy saját példát: az egész családom nagyon jól főz. Minden héten finom, meleg ételek kerülnek az asztalra és legalább heti egy alkalommal házi sütemény is. Sokáig ezzel nem is volt gondom: nem mondom, hogy vékony voltam, de kordában tartottam a súlyom.
Ám kiskoromtól kezdve aftával küzdök....sokáig úgy gondoltam, amíg tudom tűrni a fájdalmat nem lehet bajom...ráadásul 21 év kellett ahhoz, hogy egy szakértő elmagyarázza, hogy ez mitől alakul ki (túl fűszeres, cukros ételek, továbbá fehér liszt). Ekkor azért már jobban odafigyeltem arra, mit eszek, de azért a sütik azok sütik...
Viszont nem olyan régen kiderült, hogy emellé még hozzácsatolhatok egy glutén - és laktóz -érzékenységet is. Ez tömören annyit jelentett, hogy körülbelül minden olyan dologról le kellett mondjak, amit szeretek, ha nem szeretnék hasmenést vagy kiütéseket, amik nemcsak csúnyák, de fájnak is és nagyon nehezen múlnak.
A hab a tortán, hogy falun hírét sem ismerik a glutén - és mindenmentes dolgoknak. Már nem a családomra értem, hanem a boltok nem árulnak semmi ilyesmit. (Még a legközelebbi pékség sem, bár a laktózmentes tejnél elértük, hogy legyen.)
Ennek fényében marad az online rendelés: de ez is nagyon korlátozott. Kész terméket nem/vagy alig szállítanak vidékre - például a hűtést igénylő dolgokról (ideértve a tortákat túrót sajtot) teljesen lemondhatok. Szerencsére pékárút sikerül beszereznem, jobban mondva csak a lisztet hozzá amiért persze nem kevés árat kérnek.
Ennek fényében marad az online rendelés: de ez is nagyon korlátozott. Kész terméket nem/vagy alig szállítanak vidékre - például a hűtést igénylő dolgokról (ideértve a tortákat túrót sajtot) teljesen lemondhatok. Szerencsére pékárút sikerül beszereznem, jobban mondva csak a lisztet hozzá amiért persze nem kevés árat kérnek.
Azt gondolom, hogy ha a problémáim egy részét már időben felismerik - aftám már 4 éves korom óta van havi szinten - akkor most nem lennék ennyire nehéz helyzetben az étkezések miatt. Megtanulhattam volna, hogy mi mivel helyettesíthető és a problémáim lehet, ma már nem is léteznének.
Erre egy jó alternatíva Eszter könyve: nemcsak azt mutatja meg, mi mivel helyettesíthető, hanem minden kérdésre igyekszik válaszolni, ami egy kisgyermek fejében megfordulhat a témával kapcsolatban.
A nyelvezete nagyon aranyos, a gazdag illusztrálás pedig még izgalmasabbá teszi a történetet!
Nagyon nagy kedvencem lett, mindenképpen ajánlom olvasásra, nemcsak a kisebbek számára! Jó időtöltés lehet egy közös olvasás szempontjából is, de bátran a kezébe adhatjuk egy olvasni tudó gyermeknek!
Köszönöm a kiadónak a saját példányt!
Soha nem olvastam még csak ehhez hasonló gyermekkönyvet sem.
Azt hittem egy aranyos mesét fogok kapni erdei állatokról, de korántsem ez történt
A Messzi-erdő lakói békében élnek egymás mellett- ragadozó és növényevő állatok egyaránt. Ám egy napon borzalmas dolog történik, a Nyúl gyilkosság áldozatává válik. Nem marad más utána csak egy szőrcsomó.
Azonnal megkezdődik a nyomozás - Főborz nyomozó és segédje mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék a bűnöst. Ám nem minden az, aminek látszik...
Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy a krimi rész ennyire ki lett dolgozva a történetben. Ha nem állatokról szólna a mű és egy kicsit hosszabb lenne megállná a helyt egy jobb regényben is.
Megtapasztalhatjuk azt a feszültséget, amit ettől a zsánertől elvárunk és a csavar is egészen izgalmas színt visz a történetbe.
Hangulata hozza a nyomozós regényekét: a karaktereknek megvan a megfelelő helyük és tudásuk az ügy felderítéséhez. Egyik sem buta, jól összerakják a részleteket. Mindegyik elkülöníthető egyedi személyiséget kapott így könnyen megszerethetjük őket.
Az illusztrációk nagyon szépek, sokat hozzáadnak a történethez és segítik a gyermeki gondolkodás fejlődését is.
Összességében azt kell mondjam, hogy egy jó sorozatindító kötetet kaptunk. Kicsit a Zootropolis – Állati nagy balhé c. filmre emlékeztet, szóval ha azt szerette a gyermek, a könyv is jó választás lehet a számára.
Viszont egy dologra figyeljünk oda! Ha a gyerek nem szereti a nyomozós dolgokat, vagy még nem kész elfogadni az élet durvább oldalát, akkor ne ezt válasszuk neki. Nincs benne semmilyen véres jelenet vagy ehhez hasonló, mégis, azt gondolom, hogy nem minden iskolás képes még a helyén kezelni olyan dolgokat, mint például széttépett kisállat, ártatlanok megvádolása, kitervelt gyilkosság, stb.
Mindenképpen mérlegeljük vásárlás előtt az életkort, a tudást és a lelki felkészültséget!
Ám ha a gyermekünk minden ponton átment, sőt, ha ő maga is rendőri pályára készül, bátran ajánlom a könyvet, hiszen nemcsak szórakozást, de kihívást is jelenthet a számára az ügy megoldása!
Köszönöm szépen a kiadónak, hogy én is elolvashattam a történetet!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Könyvkiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a meséknek és amikor egy kifejezetten izgalmasat olvashatok, akkor érzem magam igazán boldognak.
Azt is tudjátok, hogy mindig adok az általam olvasottabbaknak a véleményére és ez most sincs másképp. Mivel nagyon jó véleményeket hallottam a könyvről, mindenképpen szerettem volna a véleményemet kifejteni itt a blogon!
Köszönöm szépen a kiadónak, hogy lehetőséget adott erre!
A történet főhőse Zelka királylány, akinek nem volt szíve és ezt most szó szerint kell érteni. Különleges képessége révén nagyon jól bírja a hideget, ám ettől ő mégis kedves és szerethető maradt. Azért, hogy megmentse hőn szeretett húgát önként vállalja az utat a Tél Birodalmába, hogy a Tél herceg túsza lehessen.
Erről az alapfelállásról nekem a Szépség és a szörnyeteg jutott eszembe, de erről kicsit később.
A lány az úton megtudja, hogy a Nyár leánya, a Tavasz a palota fogságában van több másik lánnyal együtt, így elhatározza, hogy kiszabadítja őket. Ahhoz képest, hogy egy teljesen idegen birodalom fogja, elég bátor tettre készül, nem?
Erről az alapfelállásról nekem a Szépség és a szörnyeteg jutott eszembe, de erről kicsit később.
A lány az úton megtudja, hogy a Nyár leánya, a Tavasz a palota fogságában van több másik lánnyal együtt, így elhatározza, hogy kiszabadítja őket. Ahhoz képest, hogy egy teljesen idegen birodalom fogja, elég bátor tettre készül, nem?
Ennyit a tartalomról, inkább azt mesélem el, hogy bennem milyen benyomást keltett. Mint említettem, van benne jó pár elem, mely az egyik kedvenc mesémre emlékeztet: önfeláldozó és bátor hősnő, aki valaki más helyett vállalja a veszélyt, komor kastély, egy herceggel, aki bűne miatt szenved. Ám engem ez nem zavart, mert az író egyedi stílusa sok pluszt is hozzáad a történethez.
Gyermek fejjel nagyon izgalmas és lebilincselő mesét kapunk.
Azonban van itt valami, amiről mindenképpen szeretnék pár szót ejteni. Mit ad a könyv egy felnőtt számára?
Zelka egy olyan lány, aki nagyon magányosan élte életét, mígnem megszületett a kistestvére. A két lány közötti kötelék annyira erős volt, hogy az idősebbik még az életveszélyt is vállalta érte. A szerző nagyon finoman, mégis egyértelműen érzékelteti, hogy ez nemcsak a testvéri köteléknek köszönhető, hanem annak, hogy Zelkának volt végre valaki, akit szerethetett és aki ugyanígy érzett iránta. Az igazi kötődéseink olyan erőt képesek felszabadítani bennünk, mellyel bármilyen veszéllyel képesek leszünk szembenézni, csakhogy megvédhessük a másikat.
Viszont az író még ennél is továbbment: mindenki félelemmel gondolt a Tél hercegre, ám a lány megnyitotta előtte a szívét, hogy megmutathassa, ki is ő valójában. Gyönyörű kis ajándékdobozba csomagolva kaptuk meg azt a tanulságot, miszerint senkit se ítéljünk meg mások véleménye alapján.
És még mindig nem végeztem, ugyanis, ha eltekintünk a meseszerű elemektől, láthatjuk, hogy sajnos a jelenkor időjárása nagyon hasonlít a könyvben lévőhöz. Néha én is azt érzem, hogy ellopták a tavaszt, csak még hozzátenném azt is, hogy a tél megbolondult. Viccet félretéve, fontos, hogy olyan meséket is olvassunk, melyekben felfedezhetjük világunk egy olyan részét, mely sebezhető.
A gyermekeink nem feltétlen tudatosan, de oda fognak figyelni ezekre a jelekre és elkezdenek azon gondolkodni, hogyan tehetnének ellene. Valójában pedig ez lesz az, ami előre - és remélem jobb irányba - mozdítja majd az életünket.
Bár, eddig egy mondatot váltottam a szerzővel - felkértem egy interjúra - de mégis, nagyon büszkének és meghatottnak érzem magam, amiért vannak olyan alkotók, akik ennyire mély mondanivalót képesek átadni a kicsiknek is!
A végére már csak annyit, hogy önálló olvasásra is alkalmas a könyv, kisiskolás kortól!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, rendelésed leadhatod a Könyvmolyképző Kiadónál!
Írta: Isabel
Pár napja szereztem be a saját példányom a könyvecskéből és elég hamar ki is sikerült olvassam. Őszintén szólva minden hibájával együtt jól szórakoztam abban az egy órában.
Főszereplőnk egy Fruzsi nevű kislány, aki éppen csak elkezdené az iskolát: előkészítőbe készül, ahova nem anyukájával, hanem iskolabusszal kell majd mennie. Természetesen nagyon meg van ijedve, így eleve ellenségesen áll hozzá a dologhoz.
Maga az utazás sem könnyít a helyzeten - sőt a félelem még az iskolában sem csökken benne, akármennyire is szeretné jól érezni magát. Ez a sok érzelem végül odáig fajul, hogy Fruzsi, ahelyett, hogy hazamenne, elbújik az iskola területén és felfedezi magának az egész helyet.
Na most számomra itt kezdett el nagyon a szívem csücskévé válni a történet. Az már az elején kiderült, hogy a kislány nagyszájú és bátor, na de ez a cselekedete nagyon megmosolyogtató volt. Eszembe juttatott valakit, akit aki hasonlóan csintalan kislány volt és jókat kacagtam ezeken a részeken.
Maga a cselekmény gördülékeny, könnyen érthető annak a korosztálynak is, akinek szánták. Nagybetűs és viszonylag kevés szöveg van egy oldalon, így gyorsan lehet vele haladni.
Amint viszont megjegyeznék, hogy az illusztrációk számomra egy picit csalódások voltak: a borító nagyon kedves és színes, viszont a belső rajzok fekete - fehérek maradtak, ami egy kisgyermeket kizökkenthet a történetből.
Továbbá itt jegyezném meg, hogy ha valóban egy iskola előtt álló gyermeknek vennénk meg a könyvet, jó ha elmondjuk neki, hogy nálunk nincs iskolabusz. Mivel ez egy alapvető különbség, fontos, hogy ezzel tisztában legyen!
Egyébként, azt gondolom, hogy közös és önálló olvasásra is tökéletes olvasmány a könyv, biztosan segít majd a kikapcsolódásban!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
A Mesék elalvás előtt egy olyan mesekönyv, ami hű a címéhez. A benne található történetekből árad a nyugalom, a béke és a kedvesség, így valóban alkalmasak esti kikapcsolódásnak.
Több művet is találhatunk a könyvben, melyeknek főszereplői állatok, vagy tárgyak, emberi tulajdonságokkal és érzésekkel felruházva. Megismerkedhetünk egy kisegércsaláddal is, akiknek a mesék folyamán fontos szerep jut.
Ezen belül pedig találhatunk a karácsonyhoz és a húsvéthoz kapcsolódóakat is, így akár e szerint is kiválaszthatjuk az aktuális olvasnivalót.
Mindegyik történet fogalmazásmódja kedves és természetesen tanulságokat tartalmaz. Hogyan fogadjuk el egymást, miképp értékeljük a körülöttünk lévőket és ehhez hasonló életbölcsességeket találhatunk a sorok között. Mivel kisgyermekeknek szól a könyv, ezért nem kell félünk a szomorú végkifejlettől sem - mindegyik boldog véget kapott.
A szereplőket pedig nagyon hamar meg lehet szeretni, mindegyik nagyon aranyos. Fejleszti a fantáziát, de azoknak sem kell megijedni, akik inkább képeket nézegetnének, hiszen az oldalak tele vannak gyönyörűen kidolgozott illusztrációkkal is.
A lapok - csakúgy, mint a Csodák könyvénél - különböző színűek, még élvezetesebbé varázsolva az olvasást. Nagyon tetszik ez az egyediség Judit könyveiben, máshol még nem láttam ilyet.
A betűk ennek ellenére jól láthatóak és megfelelő méretűek ahhoz, hogy a nagyobbak számára, önálló olvasásnak is megfeleljen a könyv.
Összességében azt kaptam, amit vártam: egy olyan mesekönyvet, ami után békében és nyugodtan fogok tudni aludni. Ahhoz, hogy ez az értékelés a lehető leghitelesebb legyen, valóban esténként - lefekvés előtt -, olvastam el egy egy mesét. Sikerült elterelnie a gondolataimat, valóban megnyugodtam és jobb kedvem lett tőlük.
Azt hiszem, aki ilyen címet ad a könyvének, ezt a hatást szerette volna elérni. Nincs gyermek a családomban, akinek a véleményét kikérhetném erről, de azt gondolom, ha egy felnőtt meg tudott nyugodni tőle, akkor egy kicsinél sem lehet másképp!
Sajnos, a könyv már elfogyott, de a szerzővel egyeztettem és azt mondta, ha bármi kérdésetek/kérésetek van, keressétek bátran a hivatalos Facebook - oldalát!
Írta: Isabel
Azzal nem mondok újat, hogy szeretem a meséket, de talán azzal igen, hogy különösen kedvelem a különböző kultúrák népmeséit. Teljesen más világukkal olyan helyekre is elutazhatok, ahova másképp esélyem sem lenne.
Véleményem szerint ez a könyv nagyon szépen bemutatja a cigányság gyökereit . ez nemcsak a történelmük miatt fontos, hanem azért is, mert így könnyebben megérthetjük és elfogadhatjuk egymást. Ahogy a mesékből is látszik, sokszor az elindulás sokkal távolabbról volt lehetséges, mint egy magyar nemzetiségű legénynek.
Továbbá, ha ez sikeres is volt, akkor sem biztos, hogy a boldog vég várta a főhőst. Több mesét is ki tudnék emelni ebből a szempontból, de talán a legjobb példa erre a Moga, a nagyerejű című történet. Itt a főhős hiába menti többször is az embereket - akár az élete kockáztatásával -, hiába éri be kicsivel is, végül egy egyszerű feladat teljesítése közben hal meg. Természetesen ennek is megvan a maga tanulsága, csupán csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ez nem a megszokott befejezése egy népmesének.
Természetesen találhatunk már ismert történetet is, de ebből csak egy van, aminek különösen örültem. Összességében több a komorabb hangulatú mese - ezért mindenképpen nagyobb gyermekeknek ajánlanám -, de azért találhatunk vidám, humoros hangvételút is.
A könyvet körülbelül 5 éve kaptam ajándékba, de azóta is minden évben elolvasásra kerül és ez azt hiszem bizonyítja, mennyire értékesnek tartom a mondanivalóját. Minden egyes alkalommal és és más jelentést kapnak a mesék, így adva gondolkodni valót nekem.
Az illusztrációk kifejezetten tetszettek, illett a könyv hangulatához, Nagybetűs, így pár óra alatt is könnyedén elolvasható az összes történet!
Amennyiben érdekel a kötet, keresd a Könyvudvar webáruházában!
Írta: Isabel
A könyv ajándék volt és ezzel ismertem meg a szerző munkásságát. Emlékszem, hogy milyen nagy hatással volt rám a borító, mikor először a kezembe vettem. A gyermekkoromat idézte, amire olyan jó néha visszaemlékezni.
A történet elején megismerkedünk egy kislánnyal, aki nagyon szeretne egy kiskutyát. Családjával együtt szereti az állatokat - van is neki egy Csörgő névre keresztelt papagája. A kismadár nagyon kedves a szívemnek hiszen nekem is van egy - most is épp nézi, ahogy írom az értékelést és várja, hogy mehessen aludni. Ennek hangot is ad, méghozzá "álmos a Rozika" formájában.
De visszatérve a könyvhöz, a kislány vágya nem mindennapi módon teljesül. Egy kalamajka miatt Bodza, a kutyus életre kel és az a feladata, hogy megtalálja azt a gyűrűt, ami mindent visszaállíthat a megszokott kerékvágásba.
A kiskutya kalandokból kalandok keveredve fedezi fel a világot és azt, hogy nemcsak jó szándék létezik a világban. Az írónő ezt a fontos tanítást szinte észrevétlenül adja át az olvasónak, mégis képes mély nyomot hagyni benne. Természetesen mindezt nagyon könnyed és humoros stílusban teszi.
Természetesen itt is kapunk illusztrációkat, melyek nagyon részletesek. sőt a könyv végén egy idegen szavak jegyzékét is találhatunk, melyek segítik a kicsik szókincs bővítését.
Bár a véletlen hozta így, mégis örülök, hogy ez lett 2020 utolsó (újra)olvasása, mert eddig ez a legjobb mű amit olvastam Berg Judittól!Ha nem ismeritek még a munkásságát és bizonytalanok vagytok, melyikkel is kezdjétek, én ezt ajánlanám! Alkalmas közös és önálló olvasásra is!
Ha te is elolvasnád, látogass el a Pagony Kiadó webáruházába!
Írta: Isabel
Sokat gondolkodtam azon, hogy egyben vagy külön értékeljem azt a négy részt, amit alkalmam volt elolvasni. Végül azért döntöttem az előbbi mellett, mert a sorozat színvonal egyenletes teljesítményt hoz.
Külön figyelmet szoktam fordítani azokra a történetekre, melyek a természet fontosságára és szeretetére tanítják a kicsiket. Itt ezt most nagyon szépen megkaptam, sőt, nemcsak a nádassal és az ott élő állatokkal ismertet meg minket az írónő, hanem egy nagyon aranyos és virgonc kisgyermekkel is.
Főszereplőnk egy a lengék közül, akik a Nádtenger őrei és az emberek nem láthatják őket.
Vilkó bár nagyon okos, nem szereti a szabályokat. Éles eszével mindig véghez viszi amit szeretne, de pont emiatt a két tulajdonsága miatt kerül sokszor veszélyes kalandokba is!
Az összes általam olvasott rész, az ő kalandjait és fejlődését követi nyomon, tele szebbnél-szebb illusztrációkkal. Az egyik, amiért szeretem a szerző könyveit, az az erre való odafigyelés. Igaz, a Cipelő cicák sorozatánál eleinte szokatlan volt az ábrázolásmód, ám végül azt is megszerettem.
A kötetek rövid, könnyen érthető fejezeteket tartalmaznak. Az önálló olvasást eleinte nehezítheti a nevek, de ha a gyerkőc megszokja őket, bátran elszórakoztathatja magát egyedül is. Minden karakter nagyon szerethető és könnyen lehet azonosulni velük.
Összességében bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Könnyen és szórakoztatva tanít a természetről, a bátorságról és olyan értékekről, amivel minél előbb megismertetjük az új generációt, annál jobban teszünk velük és magunkkal is!
Összességében bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Könnyen és szórakoztatva tanít a természetről, a bátorságról és olyan értékekről, amivel minél előbb megismertetjük az új generációt, annál jobban teszünk velük és magunkkal is!
Mint említettem, nekem csak az első 4 részt sikerült elolvasnom, de a Lengemesék 9 könyvet foglal magába!
Mikor a kezembe veszek egy könyvet, nemcsak a tanulás iránti vágyamat szeretném kielégíteni, de szeretnék egy picit távol kerülni az élet gondjaitól is.Különösen igaz ez, ha mesekönyvekről van szó. Megnyugvást, szórakozást és csodát várok tőle.
Sosem titkoltam, hogy felnőttként is mennyire szeretem ezt a műfajt. Véleményem szerint szükség van arra a varázslatra, amik ebben rejlenek, arra a tisztaságra, ami eredendően bennük van.
A Csodák könyve nem árul zsákbamacskát: valóban egy aprócska csodában volt részem általa.
A történet egy olyan testvérpár kalandjait meséli el több fejezeten keresztül, akik különböző varázslényekkel találkoznak. Ebben egy varázskönyv segít nekik, ami hol tanácsokkal látja el őket, hol pedig átjáróként szolgál egy másik világba. Sellők, manók, és egyéb kedves karakterek tanítják őket elfogadásra, a szeretet erejére és arra, hogy érdemes odafigyelni másokra és a szívünkre hallgatni.
Engem a könyves szál egy picit Michael Ende - A Végtelen Történet c. regényére emlékeztetett, de ez a hasonlóság tényleg csak egy pillanatig tartott, hiszen az írónő megteremtette a saját, egyedi világát.
A szereplők kidolgozottak, minden történet megválaszolja a saját kérdését, a fogalmazásmód pedig nagyon igényes.
Amit még kiemelnék, azok a gyönyörűen megrajzolt és papírra vetett illusztrációk. Már a borítón is látszik, hogy nagyon odafigyeltek erre, de a történetek lapjain ez még inkább érződik. Nemcsak a képek fokozzák a látványvilágot, de maguk a lapok is színesek, így még nagyobb élményt okozott az olvasás.
Jó szívvel ajánlom a könyvet bármelyik gyerkőc szobájába, hiszen nemcsak kalandokban lehet része, de segítheti a lelki és szellemi fejlődését is. Közös és önálló olvasásra is egyaránt alkalmas!
Ez volt az első alkalom, hogy megismerkedhettem a szerző munkásságával, de ha minden könyve ilyen, azokra is kíváncsi vagyok!
Zárásképp pedig szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosítottak egy példányt a számomra!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a kiadó weboldalán leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Először is szeretném megköszönni, hogy kaptam egy példányt a könyvből. Nagyon kíváncsi voltam az írásokra és az, hogy mesékről van szó, csak növelte bennem ezt az érzést.
A gyűjtemény egy komoly hiánypótló, a maga nemében. Én is értesültem a botrányról, ami pár hónapja kirobbant , de jobban foglalkoztatott az írók tehetsége, mintsem, a felhajtás körülötte. A személyes véleményem az, hogy amíg valaki jó ember és nem bánt másokat, addig olyan párt választ magának, amilyet szeretne. Az a feltételezés pedig, hogy-egy-egy írás megváltoztathatja a szexuális beállítottságot, számomra nagyon maradian hangzik.
Ennyit erről, jöjjenek a történetek. Tetszett a tündérmesék világa - hercegek, királylányok és a többi. Nem tagadom, ezeken nőttem fel és én is szeretem felhasználni ezeket az elemeket, ha mesét írok. Továbbá a borító és az illusztrációk is ugyanezt a hangulatot tükrözték a számomra
Bár tisztában vagyok az adaptáció jelentésével, mégis, több egyedi történetre számítottam. Néhol csak nagyon minimális változtatás történt, és akarva - akaratlanul összehasonlítottam az eredeti alkotással. Véleményem szerint ez azért nem szerencsés, mert ilyenkor elveszik az alkotói szabadság, ami írásnál nagyon fontos.
Néhány szerző műve azonban nagyon ígéretes volt, így az egész kötet tartogatott meglepetéseket. Véleményem szerint ezt a vonalat kellett volna követni.
A gyerekeknek is el lehet mondani szinte mindent a világról és ők még elfogadóbbak is tudnak lenni, mint a felnőttek. A tapasztalataim szerint azonban sokkal könnyebb nekik elmagyarázni dolgokat, ha valami teljesen újba csomagoljuk őket. Szeretik kibontogatni, megízlelni, majd eldönteni a saját álláspontjukat.
Hiszem, hogy, ha egy gyerkőc érdeklődni kezd a szexualitás iránt és olyan környezetben nő fel, ahol az elfogadó, szívesen elolvassa majd ezeket a meséket, mert semmi megbotránkoztató nincs bennük. Ám, ha az adott környezet szűklátókörűség, ezen a Meseország mindenkié sem segíthet, sőt, olaj lesz a tűzre.
Azt javaslom, hogy időben kezdjünk el finoman beszélgetni a gyerkőccel erről a témáról is: a bármilyen kérdése van, válaszoljunk rá, és ha úgy ítéljük meg, hogy szívesen olvasna ebben a témában neki szóló történeteket, bátran vegyük meg ezt a könyvet.
Mindennel együtt nagyon erős tanító-szándék jellemzi, bármi nemű rosszindulat nélkül. És ez nemcsak a könyvespolcokon, de az életben is hiánycikk.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a könyv megvásárolható többek között a Líra weboldalán!
Írta: Isabel
Ezt a mesekönyvet a napokban kaptam az édesanyámtól és őszintén szólva nagyon örültem neki.
A Grimm testvérek meséin nőttem fel, ám sajnos csak könyvtárból tudtam kikölcsönözni a gyűjteményüket, így ezt a válogatást igazán nagy becsben fogom tartani.
Miután kigyönyörködtem magam a borítóban, itt ért az első meglepetés: olyan meséket is tartalmaz, amelyeket eddig nem ismerem. Igaz, ez csak plusz pont, hiszen így nemcsak azokat olvastam, amiket már kívülről tudok.
A belső grafika is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, mint a borító, majdnem minden lapra jut egy belőle.
Ha egy történetet kell kiemeljek az Hófehér és Rózsapiros lenne. Nemcsak azért, mert eddig ismeretlen volt számomra, hanem azért is, mert hozta azt a jól ismert " jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig amit érdemel" érzést. Igen, tudom, hogy a világ nem így működik, mégis, gyermekként olyan jó volt hinni a jóság eredendő erejében és szurkolni nekik egészen a történet végéig.
Nem voltam sosem az a tipikus hercegnő - alkat, nem vártam a királyfit fehér lovon, hogy megmentsen, sőt némelyik mese, ami így végződik, már kislányként is idegesített. Viszont azt szerettem, mikor a főhősben - legyen az lány vagy fiú - a világ felismerte a lehetőségeket és segített neki egy jobb élet kialakításában.
Ez a mesegyűjtemény is ezt erősítette bennem és remélem, ha megveszitek, Ti és esetleg a gyermekeitek is hasonló tanulságokat tudtok majd levonni.
Mivel a betűk elég nagyok, nemcsak közös, de önálló olvasásra is tökéletes!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, és visszautaznátok egy picit az időben, a könyv megvásárolható az Auchan webáruházban!
Írta: Isabel
Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.
Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.
Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem.
Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát.
Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet.
Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják - de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok.
Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.
Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni. Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni. Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.
Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.
Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.
Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!
Írta: Isabel
Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.
A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.
Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.
Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!
Nagyon szeretem a mesekönyveket, ám azokat külön aranyosnak találom, ahol az állatok kicsinyei vannak a középpontban. Cukik és olyan poénjaik vannak, hogy az ember egész napját bearanyozzák.
Ez történt velem is, mikor elkezdtem olvasni a kis Brumi történetét.
Mivel a sorozat első két részéhez nem volt szerencsém, ezért teljesen önálló könyvként kezeltem. Meglepődtem, hogy nem az, viszont nem is tűnt fel, hogy nem ismerem az előzményeket.
Mint a címből kiderül, a kis bocs elkezdi az iskolát és első osztályos lesz. Nagyon aranyos a vívódása az anyukájához való végtelen ragaszkodás és a „ nagyfiús”gondolkodás között. Sok esetben korának megfelelően viselkedik máskor viszont még egy cuki ovis medvebocs. Az egyik ilyen kedvenc jelenetem a könyv elején van: szüleikkel együtt bemennek a gyerekek az első tanítási nap előtt az iskolába, hogy megismerjék az osztályt és a tanító nénit. Mindegyik padon van egy kocka csoki, kivéve ott ahol Brumiék ülnek. Természetesen ez azonnal feltűnik a kis mackónak és át akar ülni máshová, ám mivel anyukája csendre inti őt, szomorúan nézi, ahogy a többi bocs majszolja a csokiját. Ám egyszer csak felkiált az egyik, hogy „ annak a kisbocsnak nincs csokija” és amikor a tanító néni odamegy a mackóhoz, Brumi még a száját is nagyra tátja, hogy jól lássák, neki tényleg nem jutott az édességből. Ugye mennyire aranyos a karakter?
Innentől kezdve végigkövethetjük őt, ahogy megtanulja a betűket, barátokat szerez, felelősséget vállal és szép lassan igazi iskolássá válik.
A fejezetek rövidek, gyorsan lehet velük haladni.
Az illusztrációk bár minimálisak mégis jól kiegészítik a történetet. Nem hiányoztak a színes képek, elég volt az a pár rajz, amit kaptam.
Viszont! Volt valami, amit már a történet elején észrevettem és nagyon nem örültem neki. Az egész hangulata és szerkesztése Alan Alexander Milne: Micimackójára emlékeztetett. Minden fejezetnél ugyanolyan bevezetőt találunk, és még Brumi alakja is nagyon hasonlít rá! Lehet, hogy ez az egybeesés nem volt szándékos a szerző részéről, mégis, nem tudtam elengedni, hogy egy iskolába járó Micimackóról olvasok.
Ettől függetlenül ez a mesekönyv egy ritka kincs, hiszen rosszindulatmentesen, a kicsik szája íze szerint segít nekik az új helyzet legyőzésében. Ha a csemetéid nagy Micimackó rajongók, vagy éppen nem zavar a hasonlóság, mindenképpen érdemes beszerezned a saját példányodat. Pláne most, hogy a gyerekek hosszú idő után ismét az iskolában találták magukat. Ráadásul olyan szabályok közepette, amit nekünk felnőtteknek sem egyszerű betartani.
Az értékelésem végén, mikor a linket kerestem nektek, rájöttem, hogy én egy régebbi kiadást olvastam. Új illusztrációkkal, a könyv megvásárolható a Holnap Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
Folytatódik a Cipelő cicás kalandozásom, ezúttal a második kötettel.
A kis család egy kirándulás alkalmával várat nézni mennek és természetesen viszik a picinyke cicáikat is. Már az elején jót mosolyogtam, hiszen a kis rosszcsontok azonnal rákapnak egy kis sárban dagonyázásra az őszi időben.
A második történetben nagyot ugrunk az időben, ugyanis már leesett a hó és a gyerekek ennek minden örömét kiélvezik.
A harmadik mesében pedig már ismét jó idő van és főhőseink új barátokat és kalandokat találnak a természetben.
Ezután következett a kedvenc részem: ugyanis sátorozni megy a család. Jó látni a készülődést és azt, hogy a szerzőnek mennyire fontos a szabadban töltött minőségi idő.
Azt kell mondjam, hogy a történetmesélés ugyanolyan aranyos volt, mint először, viszont ezek a nagy időugrások nem tetszettek. Szívesen olvastam volna, mondjuk csak egy évszakot felölelő részről, részletesebben. Például, hogyan viselkednek a gyerekek az iskolában, vagy éppen miként ünnepelnek decemberben.
Az illusztrációk fejlődtek az előzőhöz képest, legalábbis én így látom.
Összességében nem volt rossz egy esti kikapcsolódásnak. Annak külön örültem, hogy az első rész ismerete nélkül is élvezhető a történet, hiszen az írónő az elején pár szóban bemutat mindenkit. Olvastatja magát és szerintem, ha gyermekkel állunk neki, talán ő is kedvet kap ahhoz, hogy a szabadban töltsön egy kis időt, természetesen fokozottan figyelve és betartva a koronavírusra vonatkozó utasításokat!
Amennyiben érdekel a sorozat vagy csak ez a rész, keresd a Pagony Kiadó webáruházában!
Írta:Isabel
Mary E. Pearson az egyik kedvenc szerzőm. Fantázia gazdag történetei rabul ejtik az olvasót, mindezt úgy, hogy elgondolkodhat: talán egy nap ez is megtörténhet?
Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem Az imádott Jenna Fox olvasása közben is. Mikor NiKy-től megkaptam a könyvet, szándékosan nem olvastam el sem a fülszöveget, sem pedig egyéb ismertetőt. Azt szerettem volna, ha az újdonság varázsa teljes mértékben hatni tud és el kell ismernem jól döntöttem. Ha elolvastam volna más véleményeket, lehet nem lettem volna annyira lelkes olvasója, hiszen ez a regény teljesen más alapokon nyugszik, mint a fantasy – sorozata, amivel megismertem.
Műfaj szempontjából nehéz behatárolni, mert van benne sci-fi szál, de találhatóak benne poszt-apokaliptikus elemek is. Ugyanakkor ezek annyira halványan szövik át a történetet, hogy nem szívesen kategorizálnám így. Őszintén szólva, soha nem voltam még ekkora dilemmában a műfaji meghatározást illetően, de aki nekiül a regénynek, szerintem érteni fogja a problémámat.
A történet a 17 éves Jenna-ról szól, aki balesetet szenved és elveszíti az emlékeit. Családja, hogy segítse a felépülését, új otthont teremtenek a számára egy nyugodt városkában. A lány többnyire otthon van és próbál emlékezni, de a családtagok bármit tesznek, úgy érzi, hogy azok az emlékek, melyekre emlékeznie kellene, nem is a sajátjai. Ám ennek ellenére is próbálja megtalálni önmagát és a helyét a világban.
Mindazonáltal, mint már említettem, ez a könyv nem akcióra, kalandra vagy nagy szerelmekre épül. Nem úgy olvastatja magát, hogy „most azonnal tudni akarom a végét” hanem inkább úgy, hogy érdekel, mi lesz, de nekem is időre van szükségem az információmorzsák összerakására. A regény teljes egészét ez a picit nyomasztó, de elgondolkodtató érzés hatja át. A magány okozta vagy az ismeretlentől való félelem legyőzése, saját magunkba vetett hit a legmélyebb mondanivalója szerintem a regénynek. Az, hogy akkor se adjuk fel, ha semmibe sem lehetünk biztosak. Még az emlékeinkben sem.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, még akkor sem, ha semmi köze nem volt a Fennmaradottak Krónikáihoz. Hiszem, hogy kellenek ilyen olvasmányok is és örülök annak, hogy a szerző ebben a műfajban is maradandót alkotott.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Gabo Kiadó oldalára a saját példányodért!
Írta: Isabel
NiKy-nek hála volt már alkalmam a szerzőtől egy mesekönyvet olvasni. A holló gyűrűje egy rettenetesen aranyos mese, egy életre kelt kiskutyáról, aki a Mátyás templom lakója volt, amíg valódi kutyuska nem lett belőle. Az a mese maximálisan a kedvencem lett, mind a történet, mind pedig grafika szempontjából. Többször is elolvastam azóta, mióta megkaptam.
Mikor a kezembe került a Cipelő cicák-sorozat, nagyon izgatott lettem. Állatbarátnak tartom magam, nekem is vannak cicáim, kutyusom és kismadaram is szóval igazán közel állnak hozzám az állatmesék. Az pedig hogy a történetben szereplő cicák annyira picik, hogy zsebre lehet tenni őket, számomra csak még aranyosabbá tette az egészet.
Dióhéjban a történet annyi, hogy 3 testvérrel él együtt Ciceró, Pepe és Lőri, a Cipelő cicák, akiknek gyöngyök vannak a farkukon és a felnőttek csak játéknak látják őket. Ám a gyerekek tudják, hogy ők bizony igaziak: rosszalkodnak, bújósak és még a kenyérhéját is megeszik! Ráadásul még varázserejük is van!
A trilógia első részében, miután megismertük a szereplőket, a társaság a városba megy: játszótérre, állatkertbe és még kirakodóvásárba is. Különböző kalandokba keverednek, ahol a gyerekek és a cicák is sokat tanulnak egymásról és a világról is.
Az illusztrációt először nem tudtam hova tenni, őszintén szólva, ha nem írja le a szerző, hogy cicákról van szó, nem ismertem volna fel őket. Azonban, miután megszoktam az ábrázolásmódot, már nem volt gondom vele.
Mint mondtam, a sorozat három részből áll, és bár még csak az elsővel végeztem, szeretném a többit is elolvasni. Összességében egy nagyon aranyos, könnyen és gyorsan olvasható történetről van szó, amit inkább az óvodásoknak, alsósoknak ajánlanék közös, vagy egyéni olvasásra. Nem történnek benne nagy dolgok, de egy fárasztó nap után el lehet vele szórakoztatni a csemetéinket és magunkat is!
Amennyiben felkeltettem a kíváncsiságotokat, látogassatok el a Pagony Kiadó weboldalára!
Írta: Isabel
Az
írónő nevére NiKy hívta fel a figyelmem. Születésnapom egyik ajándéka
volt tőle a Megsebzett szabadság és látva azt a lelkesedést, amit
mutatott, tudtam: valami nagyon jót kaptam. Arról fogalmam sem volt mit
is várhatok pontosan, de azt tudtam, hogy jó.
Sajnos, időbe tellett
értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert
egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy
kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.
Sajnos sehol nem találtam a könyvben szereplő
tényekhez hasonlót, bár azt hozzátenném, hogy csak érdeklődője vagyok az
adott kornak. Nem ástam magam annyira mélyre a témában, csupán csak a
bennem felébredő gyermek kérdezgetett nagyon sokat és szerettem volna
válaszolni neki.
Azt ugyan nem tudom, hogy a
szerző milyen ismeretekkel rendelkezik a témával kapcsolatban, de azt
szeretném elmondani, hogyha egy történelmi kort használunk fel egy írás
során, jó azt minél hitelesebben visszaadni. Kevés nagyobb csalódás van
annál, mint hogyha az olvasó olyan részekre bukkan, melyekről kiderül,
hogy nem egészen így történtek. Legalábbis számomra így szokott lenni.
De
ha ettől eltekintek, akkor egy igen csak esemény gazdag és jól megírt
könyvet kaptam. Kaland, szerelem, felejthetetlen szereplők és minden
oldalra jutó izgalmat kaptam! Az írónő nagyon tehetséges és jól vezette a
történet szálait. Akár a párkák a fonalat.
Flavia, a főszereplő
hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem
haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük.
(Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket,
akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki
jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe
veszik életük irányítását.
Férfi
főszereplőnk viszont nagyon nem volt szimpatikus, igaz, ez javuló
tendenciát mutatott a történet vége felé. Értem, hogy fővezérként
tekintélyt kellett parancsolnia, de akkor sem szerettem a felesleges
megaláztatásokat, amiket hajlamos volt elkövetni a nő ellen, akit
állítólag szeretett. Ám ez csak az én véleményem. Mint mondtam, több jó
pontja is van a történetnek, amik miatt érdemes elolvasni. Csupán csak
ne vegyük készpénznek a történelmi részeket.
Azt
kell mondjam, hogy bár rajongója nem lettem a történetnek, Benina
munkássága iránt felkeltette az érdeklődésem. Szívesen olvasnék majd még
tőle, mert érdekel, hogy esetleg más műfajban, mit és hogyan alkot!
Írta: Isabel
Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam három mesekönyvet is olvasni, ám a most következő azért olyan különleges, mert nem egyedül írta meg. Csete Dórával közös könyve, a 2020-as év egyik legédesebb alkotása volt számomra és mindjárt ki is fejtem, hogy miért.
Lillen, a tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.
Lillen, a tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.
A fejezetek külön-külön kalandokat tartalmaznak, melyeket felváltva írtak a szerzők, mégis egy teljesen egységes történetet kapunk. Őszintén szólva, ha nem jelezték volna, hogy ki melyik fejezetet írta, észre sem vettem volna a különbséget. Ritka az ilyen mértékű összhang a szerzők között, így ehhez csak gratulálni tudok!
Ám, ami számomra a leglenyűgözőbb volt, az a grafika. Ki merem jelenteni, hogy ilyen harmonikus és szemnek tetsző illusztrációkat nagyon ritkán látok. Hiszem, hogy egy illusztrátor legfontosabb feladatainak egyike, hogy kihangsúlyozza a történetet, támasza legyen. Ezt ebben a könyvben maximálisan sikerült kivitelezni.
Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!
Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!
Ha rendelnél, megteheted a Lillen, a tünde hivatalos weboldalán!
Írta:Isabel
A most következő mese nem napjaikban íródott, mégis úgy érzem, érdemes beszélnem róla.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!
Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.
Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!
Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.
Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.
A második történetben egy baromfiudvarban találjuk magunkat, ahol a kakas már nem él, így az egész udvar felbolydul. A tyúkok nem tojnak, a kiscsibék nem járnak iskolába és folyamatos a zűrzavar. Ezt megelégedvén, Cézár, a kutyus veszi át az irányítást.
Az ebben rejlő tanulságot is nagyon fontos megismertetnünk időben a gyermekeinkkel: fontos, hogy legyen a környezetükben valaki, akire felnézhetnek, és aki meghúzza azokat a bizonyos határokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli életük a megfelelő mederben folyhasson. Ez akkor is igaz, ha éppen nem értünk vele egyet.
Az egész könyv tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, melyeket bevallom többször is megnézegettem olvasás után. Színesek és rendkívül édesek.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.
Összességében kellemesen meglepődtem, kedvenc lett számomra a könyv. Mindazonáltal a beszerzése picit nehézkes, mivel a legtöbb helyen csak előrendelhető. Ám én addig keresgettem nektek, amíg találtam egy oldalt, ahol még megvásárolható!
Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!
Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!
Írta: Isabel
Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő.
Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!
Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását.
Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez.
Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.
Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.
Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól, el tudok tőle tekinteni.
Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.
Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.
A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni.
Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó.
Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!
A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!
A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.
El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.
Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni. A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.
Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!Írta: Isabel
Palásthy Ágnes - A tekergő bőregér című könyvét Niky már értékelte a blogon, ám mivel
megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki
ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!
Aztán a napokban –
mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda
szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem
benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.
A regény több kis történetet
tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése
és egymás segítése adja az egész alapját.
Mint említettem, ezután
megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a
pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis
történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.
Mivel a regényt öt éves
kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő,
mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a
cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél
maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.
Számomra legmaradandóbb
szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti
el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy,
hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó
nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az
írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a
valóságtól.
A fogalmazás mód is
nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel,
mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.
Egy dolgot említenék
meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek
voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy
hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy
nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha
folytatódna még, csak elfogytak a lapok.
Ettől függetlenül
bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja
a csemetéinket.
Egy újabb ajándék Nikitől, amit nagyon eltalált! Még csak
tegnap kaptam meg, de már el is olvastam.
Minka egy kislány, aki bizony nagylányos szobát kap a
szüleitől és már mesemondás nélkül kell elaludnia!
Emlékszem, mikor nekem kellett egyedül az anyukám nélkül aludnom,
mennyire féltem. Igaz kisebb voltam, mint a mese főszereplője, mégis minden
árny, vagy nesz megrémisztett.
Hasonló érzéseket táplál Minka is és egyik este, egy
hullócsillagtól óriási vihart kíván, azért, hogy újra édesanyjához bújhasson
félelmében.
A kiscsillag olyan jól teljesíti a kérést, hogy hatalmas
vihar támadt. Olyan nagy, hogy Minkát felkeresi egy fiú, aki állítja, hogy ezt
a bajt csak a kislány és ő tudják megoldani.
Elrepülnek és kalandosabbnál kalandosabb események sora
veszi kezdetét.
Ahogy haladunk előre a történetben, a kislány egyre inkább
rájön, hogy rengeteg mindenre képes anyukája segítsége nélkül is. Szépen lassan
megkomolyodik, okosodik és egyre magabiztosabb lesz.
A több fejezetre bontó történetet gyönyörű illusztrációk
díszítik, ezzel téve teljesé az élményt.
Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az
utolsó. Igazi mesedélután-hangulatot volt képes teremteni, még egy 30 éves nő
számára is!
Nagyon ajánlom kicsinek és nagyoknak: akár közös olvasásra,
akár egyedüli kikapcsolódás gyanánt!
Az első ajánlásomat már meg is tettem: édesanyám is nagy
meserajongó és megígérte, hogy ő is elolvassa!
Ha te is szeretnél részese lenni ennek a varázslatos világnak, megrendelheted a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónál!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
A világjárvány okozta változások, lehetővé tettek számtalan
magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni ezt a nehéz helyzetet!
Ez a könyv is így került a birtokomba, és azt gondoltam, hogy gyorsan értékelem is nektek, hátha ti is kedvet kaptok hozzá!
Több rövid mesét találtok majd benne, melyek a dzsungel állatairól és világáról szólnak. Végig az volt az érzésem, hogy az írónak nem kevés kutatómunkájába került a helyszín minél pontosabb felvázolása, ugyanis teljes mértékben el tudtam képzelni a leírások legapróbb részletét is.
A történetek inkább tanmesék: az állatok emberi érzésekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Némelyik gyarló, a másik kedves, de van, aki saját naivságának áldozatává válik.
A tanító szándék nagyon erős és elgondolkodtató: én is meg-megálltam átgondolni az olvasottakat. Figyelembe véve, hogy a mesék egyáltalán nem hosszúak nem kell sok idő ahhoz, hogy a segítségükkel kikapcsolódhassunk.
Írástechnika és tördelés szempontjából is nagyon szépen össze van rakva a könyv. Látszik, hogy gondot fordítottak erre.
Néhol találunk illusztrációkat is, de ezek annyira nem feltűnőek. Viszont a borító nagyon aranyos lett!
Összességében nem bántam meg, hogy olvastam és szerintem közös időtöltésnek is tökéletes lehet! Viszont, ne a legkisebbekkel kezdjük el, inkább az általános iskolás gyermekekkel, mert ők könnyebben megértik majd a sorok között bujkáló tanulságokat!
Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni ezt a nehéz helyzetet!
Ez a könyv is így került a birtokomba, és azt gondoltam, hogy gyorsan értékelem is nektek, hátha ti is kedvet kaptok hozzá!
Több rövid mesét találtok majd benne, melyek a dzsungel állatairól és világáról szólnak. Végig az volt az érzésem, hogy az írónak nem kevés kutatómunkájába került a helyszín minél pontosabb felvázolása, ugyanis teljes mértékben el tudtam képzelni a leírások legapróbb részletét is.
A történetek inkább tanmesék: az állatok emberi érzésekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Némelyik gyarló, a másik kedves, de van, aki saját naivságának áldozatává válik.
A tanító szándék nagyon erős és elgondolkodtató: én is meg-megálltam átgondolni az olvasottakat. Figyelembe véve, hogy a mesék egyáltalán nem hosszúak nem kell sok idő ahhoz, hogy a segítségükkel kikapcsolódhassunk.
Írástechnika és tördelés szempontjából is nagyon szépen össze van rakva a könyv. Látszik, hogy gondot fordítottak erre.
Néhol találunk illusztrációkat is, de ezek annyira nem feltűnőek. Viszont a borító nagyon aranyos lett!
Összességében nem bántam meg, hogy olvastam és szerintem közös időtöltésnek is tökéletes lehet! Viszont, ne a legkisebbekkel kezdjük el, inkább az általános iskolás gyermekekkel, mert ők könnyebben megértik majd a sorok között bujkáló tanulságokat!
Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!
Mivel nagy meserajongó vagyok, anyukám meglepett egy mesekönyvvel, mely az egyik kedvenc költőm, Arany János válogatott történeteit tartalmazza.
Jó volt ismét belecsöppeni gyermekkorom világába: A kismalac és a farkasok, A macska és az egér és társaik segítségével.
Mondanivaló szempontjából természetesen másként látjuk a dolgokat gyerekként és felnőtt fejjel. Amíg kicsiként örültem, hogy a gonosz farkas nem tudta megenni a malackát, most azért elgondolkodtam a büntetése súlyosságán. Némelyik mese egész érdekes dolgokat indított el bennem az önzésről, a lustaságról és arról, hogy sokszor mennyire csak magunkra figyelünk a környezetünk helyett. Ám mivel általában a korosztály, melyekhez ezek a történetek szólnak, míg ártatlan lélekkel rendelkeznek, ezért én sem szerettem volna ezeket a gyerekkori kedvenceket felnőttként bepiszkítani. Megpróbáltam kizárni a tudatomat és a bennem élő gyermekre hallgatni és így már elég kellemes félórában volt részem.
Nekem a 2018-as kiadás van meg, melyben az illusztrációk nagyon aranyosak. A nyolc meséhez készítettek egy vagy több képet, amik színesek és nagyon kellemes rájuk pillantani olvasás közben. A kemény borító pedig hasznos, tekintve hogy a kicsik mennyit nézegethetik majd.
Esti olvasáshoz nem ajánlom, mert megijedhetnek a kisebbek, viszont délutáni kikapcsolódáshoz, közös időtöltéshez igen! Együtt nézegethetjük a képeket és olvasás után, akár meg is beszélhetjük a cselekményt, a kicsikkel, hogy minden kérdésük megválaszolásra kerüljön!
El nem tudom mondani, hogy ez a kis mesekönyv mennyire
tetszett! Mostanában nem igazán jó a közérzetem, mégis sikerült
megmosolyogtatnia.
Dalmorka egy huncut kis varázsló, aki szeret csintalankodni, de jó szíve van. Egy tanyán él kis barátjával, Natti tündérkével. Ám rajtuk kívül a tanya lakója még Ancsa, a szomszéd néni, Samu bácsi a boltos, Boró a nyitvatermők őre, de él itt kobold és fenyőmanó is.
Dalmorka egy huncut kis varázsló, aki szeret csintalankodni, de jó szíve van. Egy tanyán él kis barátjával, Natti tündérkével. Ám rajtuk kívül a tanya lakója még Ancsa, a szomszéd néni, Samu bácsi a boltos, Boró a nyitvatermők őre, de él itt kobold és fenyőmanó is.
A mesekönyv több rövid történetet tartalmaz, amik a kis csapat kalandjaiba enged betekintést. Nagyon tetszett és praktikusnak tartom, hogy nem egy regényt kapunk, mert így egy esetleges esti meseolvasásnál nem kell csalódnunk amiatt, hogy pont a legjobb rész közepén ér véget a mese.
Mindegyik fejezethez gyönyörű grafika tartozik, melyek bevezetik a gyerekeket a vidéki élet világába.
Kedvenc szereplőm Ancsa néni volt, aki nemcsak a rajzok szerint, de szerintem is igazi nagymama.
Kertészkedik, segít a fiataloknak a gondjaik megoldásában, karácsonykor bejglit és töltött káposztát főz, és valódi nyugalmat áraszt a nagy zsibongás közepette.
Az írónő fogalmazás módja szép és aranyos. Sokszor úgy éreztem, mintha én is gyermek lennék és valaki mesélné a történeteket. Ebben a hónapban leszek 30 éves és egyszerre volt örömteli és fájdalmas ezzel az érzéssel szembesülni.
Mindenesetre, ha valaki kisiskolásként ezt a kis könyvecskét olvasta volna fel, a rémálmok nem léteztek volna számomra, csupán csak duci bárányfelhők és a kis tanya! Bár csak 137 oldalról beszélünk, sokkal többet ad, mint azt elsőre hinnénk!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony oldaláról rendelhetsz magadnak egy példányt!
Írta: Isabel
Érdekes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert a
fülszöveg és a borító alapján egy picit másra számítottam. Azt hittem, hogy a
történet hasonlítani fog, Joanne Harris: Csokoládé című művére. Vártam, hogy
tele legyen finom sütikkel és kipróbálásra való receptekkel, és kissé csalódott
voltam, mikor rájöttem, hogy tévedtem.
Viszont annyira elmerültem az olvasásban, hogy egy idő után
már nem is érdekelt.
A történet azzal indul, hogy Claire, a 17 éves lány a Pretty
12 valóságshow győzteseként térhet haza. Élete nagyon megváltozik, ugyanis
celebként és magánemberként is meg kell birkóznia szerelemmel, hamis barátokkal
és mindennel, amivel együtt jár a hírnévvel.
A lány már az első perctől kezdve szimpatikus volt, ugyanis
megszegve a show szabályzatát, nem veti alá magát plasztikai műtéteknek, hogy
még vonzóbb legyen a nézők számára és így több szavazatot kapjon. Azt mondja,
természetességével is el tudja érni ugyanezt a hatást és ez be is igazolódik.
Azt kell mondjam, hogy ez az üzenet nagyon is példaértékű
napjainkban!
Igenis fontos hangsúlyozni, nem feltétlen akkor lesz szép
valaki, ha kés alá fekszik, bár elismerem, vannak olyan élethelyzetek, melyben
ez a leginkább járható út. Ám biztosan nem egy tévé szereplés az!
Ami számomra egy picit zavaró volt, hogy a valóságshow
előtti és utáni történéseket az írónő külön fejezetekként felváltva tárta az
olvasó elé. Nem mondom, hogy rossz volt, csak meg kellett szokni.
Ennek ellenére valóban könnyed és szórakoztató olvasmány a
Sütilány! Tipikusan az a könyv, melyet egy fáradt munkanap után veszünk kézbe,
mert tudjuk, hogy ki fog minket zökkenteni a gondjainkból.
Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az
utolsó!
Ha érdeklődnél a könyv iránt, többek között a Bookline-nál
kereshetitek!
Írta:Isabel
Már jó pár hete kiolvastam a könyvet, mégis csak most vagyok
képes érdemben értékelést írni hozzá!
Nem fogok hazudni: végigsírtam az egészet!
Ebből is látszik, hogy itt szó sincs kacagásról, vagy
humorról. Ám az sem lenne helyénvaló, ha
úgy definiálnám a könyv hangulatát, hogy szomorú. Sokkal inkább nevezném a
nagybetűs életnek, ami tele van nehézségekkel, csalódással, fájdalommal, és
nekünk embereknek kell meglátnunk/megteremtenünk azokat az apró örömöket,
melyek segítenek ezeken átjutni.
Az írónő csodás szókinccsel és írástechnikával segíti az
olvasót, hogy az eseményeket a lehető legjobban átélhesse!
A történet egy csapat barátról szól, akiknek a háború
teljesen megváltoztatja az életét.
Fern már kamaszként szerelmes lesz Amrose-ba a jóképű
srácba, de őt és barátait elszólítják a harcok. Miután csak ő tér vissza és már
nem volt annyira megnyerő a külseje minden, ami eddig fontos volt,
átértékelődik.
Ám személyes indíttatásból nem ez a szál az, ami a leginkább
meghatott. Frennek van egy unokatestvére Bailey, aki kerekesszékben éli az
életét. Ők nemcsak rokonok, de a legjobb barátok is egyben.
Tudom, hogy könyvről van szó, de fantasztikus volt arról
olvasni, hogy létezik olyan barátság, mint az övék. A lány sosem éreztette a
fiúval, hogy más lenne, mint a többi barátja; együtt élték meg a mindennapokat.
Nevettek, álmodoztak, hülyéskedtek.
Aztán terrortámadás éri az ikertornyokat… Olyan esemény
változtatja meg gyökeresen az életüket, melyre egyiküknek sincs befolyása. Nem
tehetnek mást, mint szembenéznek a kialakult helyzettel; ezért mondtam azt az
elején, hogy a történet maga az Élet!
Bailey pedig, bár néha elkeseredett, jól tudta, hogy Frenre
és a barátaira mindig számíthat.
Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de egyszerűen nem bírom
magamban tartani: akik hozzám hasonló helyzetben vannak vagy egy szerettük él
hátrányos helyzetben, biztos azt kívánják, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki
elfogadva, szeretettel fordul feléjük. Akik mellett igazán önmaguk lehetnek.
De én most mást mondanék! Minden ember ismeretségébe kívánok
egy Bailey-t!
A világnak nagy szüksége lenne az őszinte szeretetre, az
empátiára és azokra a pozitív energiákra, melyeket ezektől az emberektől a
legkönnyebb megtanulni. És nem azért mert sajnáltatnák magukat, vagy, mert nem
látják a nehézségeket, hanem mert tudják, hogy akarattal, bátorsággal és tiszta
szívvel legyőzhetőek az akadályok!
És azt hiszem ezt az értékelést itt be is fejezném, mert nem
bírtam megállni, hogy ne könnyezzek írás közben!
Ez az a könyv, melyre évekig emlékezni fogok!
Niki köszönöm, hogy általad elolvashattam!
Ha te is elmerülnél a történetben, a Twister Media várja a
rendelésed!
Írta: Isabel
Nem egyszerű szavakat találni arra, amit kaptam a
történettől. Nagyon mély és elgondolkodtató mondanivalót kapunk, de ennek
ellenére gyorsan olvastatja magát. Nekem egy nap alatt sikerült, pedig
mostanában nem képes lekötni ennyire egy könyv sem. Enyhe olvasási válságon
estem át, de ez a kisregény kihúzott belőle.
Főszereplőnk egy kisfiú Kumail. Már az első sorok elolvasása
után elég erős érzelmi hatás ért, hiszen ő meséli el a saját történetét. A kis
árvát, egy nő, Gloria veszi magához, miután anyja szörnyethal egy vonatbaleset
következtében. A pár napos csecsemővel elindul Franciaországba, ám Kaukázusban
háborús helyzet van, így menekülniük kell. Mindent megtapasztalnak, amit egy
ilyen helyzet okoz - az éhezést, a lelki
fájdalmat - de egy dolgot sosem veszítenek el: a reményt, hogy egyszer francia
földön szabadon és boldogan élhetnek. Ám a közösen felépített csodájuk sem az
aminek látszik.
Ennyit a történet taglalásáról, inkább rátérnék arra, amit
kiváltott belőlem.
Egy embernek sem, de főleg gyereknek nem szabadna
megtapasztalnia a halálfélelmet, az éhezést és azt a magányt, amit ezek a
harcok okoznak. Amikor ilyenről hallunk/ olvasunk a fegyverek és a halál jut
eszünkbe. De nem kevésbé fontos megemlíteni a menekülteket; azokat az
embereket, akik egy életen át cipelni fogják a sebeiket és az emlékeiket. Olyan
teher ez, amit bármennyi idő is teljen el, akármennyire is változzon meg az
életük, cipelni fognak.
Elgondolkodtam azon, hogy egy egyszerű ember mit tehet azért,
hogy ezt elkerüljük. Bár én nem rendelkezem nagy fokú tudással, kapcsolatokkal,
vagyonnal, de egy valamit nap mint nap megteszek és ha lenne gyermekem neki is
ezt tanítanám: minden embert emberként kezelek. Nem számít a faji-társadalmi-
vallási-hovatartozás; minden ember lélekkel rendelkezik és én ezt veszem
figyelembe. Mindenkinek van múltja sebekkel, hibákkal, jelene célokkal és
küzdéssel és jövője teli álmokkal. Senkinek nincs joga ezeket alárendelni
eszméknek és olyan elképzeléseknek, melyeket nagyobbnak hisz!
Igen, az ilyen és ehhez hasonló mondatok az ember könyökén
jönnek ki, hiszen tele van velük a net: ezért is mondom azt a környezetemnek,
hogy nem beszélni kell, hanem cselekedni! A szavak erősek, de a változáshoz
tettek kellenek! Aki ismer tudja, hogy én ezt is teszem: ha nem tudok valamit
megtenni nem ígérem meg, viszont ha azt mondom „Megteszem, számíthatsz rám!” az
úgy is van, történjen bármi. Niki erre azt szokta mondani, nem mindenki olyan
tiszta lélek és egyenes, mint én, amit persze elfogadok, mert mindenki más. De!
Ha egy szebb jövőt szeretnénk, valahol el kell kezdeni! És azt hiszem, ez egy
jó kiinduló pont lehet!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál
leadhatod a rendelésed!
Írta:Isabel
Ez a könyv nagyon mélyen érintett.
Az alaptémája, miszerint lehet-e barátság a fiúk és a lányok
között örök kérdés. (Szerintem lehet.)
A két főszereplő Dave és Julia évődése áll a középpontban. A
fiú évek óta szerelmes a lányba, ám ő addig ezt észre sem veszi, amíg Dave
mással nem kezd el járni. Miután mégiscsak összejönnek és szeretkeznek, a fiú
rájön, hogy az előző barátnője inkább a kedvére való és Juliával barátok
maradnak.
Elve nem értettem ezt az egész érzelmi katyvaszt. Dave, ha
annyira szereti a lányt, miért keresett mást? És ha már továbblépett, miért
fekszik le vele mégis?
Julia miért csak akkor figyel fel a fiúra romantikus
értelemben, mikor ő már továbblépett? Nem volt erre elég ideje eddig?
Kövezzetek meg, de ez egy olyan ronda érzelmi háromszög,
amit elképzelni is nehéz. A lánynak nem volt joga felforgatni a fiú új
kapcsolatát, neki pedig nem lett volna szabad kihasználni őt.
Akár barátságról, akár szerelemről legyen szó, ott mindkét
félnek érzelmei vannak. A mélység ez esetben mindegy, de ott van a kötődés és
minden más. Ezek elszakadása nagy megrázkódtatással jár mindkét fél részéről.
Szereplőink pedig úgy játszanak ezekkel a komoly érzésekkel, akár egy labdával.
Én hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni és lehet
megoldást találni, de itt csak a mérhetetlen dühöt éreztem.
Még az sem menti fel a könyvet, hogy ifjúsági kategóriába
sorolható. Sőt! Nem hiszem, hogy ezt a példát kellene erősíteni ennél a
korosztálynál.
Arra kellene rávilágítani, hogy az érzések fontosak és
megbecsülendőek; akkor is, ha mi nem tudjuk ugyanúgy viszonozni. Ha egy ember a
bizalmába fogad és megszeret minket, az ajándék, pláne manapság. Nem szabad
kényünk-kedvünk szerint visszaélni ezzel, mert lehet hogy ha mi már
továbbléptünk, az a lélek olyan sérüléseket szenved, mely örökre nyomot hagy
rajta. Akkor is, ha nekünk nem ez volt az eredeti szándékunk. És azt, hogy ezt
teszem azt fiatalon követi el valaki, az nem mentség. Pláne akkor nem, ha az egész
barátságból indult ki.
Bár nekem nincs gyerekem és pszichológus sem vagyok, de
számomra nagyon fontos egymás tisztelete és megbecsülése. Ha könyvet írok,
akkor is kiemelt figyelmet fordítok erre azoknál a karaktereknél, akik ezt
megkövetelik. Kérlek, figyeljetek oda erre ti is…talán pont ettől fog elindulni
a világban az a változás, melyre olyan sokan várunk!
Ha érdekel a könyv, a Maxim Kiadónál megrendelheted!
Írta: Isabel
Mikor Nikitől megkaptam a Kockásfülű nyulat, az egyik szemem
nevetett csak: mivel szeretem az írónő írásait nem volt kérdéses elolvasom-e.
Viszont én gyerekként sem szerettem ezt a mesét. Sosem
értettem, hogyan tud valaki egy bőröndben lakni és egyébként is miért lakik
ott? Nem lenne egyszerűbb egy kisgyerek szobájában élni? Az is kérdőjeles volt
mindig bennem, hogy miért nem pufi a nyuszi? Nem a negatívumot szeretném
kiemelni, csupán csak rá szeretnék világítani, hogy bár magát a mesét nem
szeretem, mégis adtam esélyt a történetnek.
A 40 oldalas
könyvecskében két történetet kapunk.
Az elsőben kélt
kisgyerek játszadozásának lehetünk tanúi.
Egy Menyus nevű kislány hóembert épít, amit a barátja mindig
lerombol. A kishölgy és címszereplőnk kitalálnak egy módot, hogyan menthetnék
meg a művüket az ismétlődő támadásoktól és mikor ez sikeres; a két gyerek
barátságot köt és együtt játszanak tovább a hóban.
A második történetben már nyoma sincs a havas napoknak.
Kistöfi tulipánokat szeretne rajzolni és ehhez kölcsönveszi
barátja zsírkrétáit. Mindenféle felületet felhasznál: járdát, falat,
hirdetőoszlopot, kocsikat. Érthető módon ez nem tetszik a felnőtteknek és
mindenhonnan elküldik. Természetesen a Kockásfülű nyuszi most sem hagyja
cserben a barátait és együtt találnak egy olyan helyet, ahol a kislány
nyugodtan alkothat.
Összességében aranyos történetek voltak illusztrációkkal, de
kedvencem nem lett. Viszont ahol van óvodás korú gyerkőc, kellemes
kikapcsolódást nyújthat.
Ha te szereted a mesét a Bookline-nál megvásárolhatod!
Írta:Isabel
Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának első része
kellemes meglepetésként ért. A fülszövegből nem gondoltam volna, hogy ennyire
igényesen megírt könyvet ajándékoz nekem Niki.
Brúnó egy kisfiú, aki váratlanul a fővárosba költözik a
szüleivel. Bár élnek ott rokonai és barátai, a mégis félelemmel tölti el a
gondolat, hogy ott kell hagynia a Balatont és szeretett óvodáját.
A változástól való félelmet az írónő szépen átvezette és
inkább új lehetőségként ábrázolta a történéseket. Brúnó környezete
biztosította, hogy bár új helyen fog élni, a régi barátságok megmaradnak.
Ez a mondandó is elég lett volna ahhoz, hogy a gyönyörű illusztrációkkal
együtt új kedvencet avathassak, de az igazi meglepetés csak ezután ért: ugyanis
a költözést nemcsak felületesen érintette a szerző!
Olyan részletes leírást kapunk Budapest történelméről és
elrendezéséről, hogy még én is tanultam újat. Bár oda jártam iskolába,
alapvetően vidéken élek és bizony jólesett egy kis történelemlecke fővárosunk
szempontjából.
Mielőtt bárki megijedne, a tanulás nagyon aranyos köntösbe
van bújtatva. A kisfiú a keresztapjával együtt sorra látogatja a város
nevezetességeit, pl: a Parlamentet, a Gellért-hegyet, és a Mátyás-templomot.
Mindezt természetes rajzok színesítik.
A városnézésen túl természetesen képet kapunk arról is, hogy
főszereplőnk hogyan illeszkedik be az új környezetébe és talál barátokra.
Szerencsére alaptermészete nagyon kedves és kíváncsi, így nincs nehéz dolga az
új ismeretségek kötését illetően.
Összességében
azt kell mondjam, ez az egyik legjobb olyan
mesekönyv, amit tanító szándékkal is kézbe vehet egy szülő. Az pedig,
hogy az országunkról szól, magyar szerző tollából, csak még inkább
melengeti a
szívemet.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadónál tudod megvenni a
könyvet!
Írta:Isabel
Nagyon szeretem a meséket, szinte válogatás nélkül elolvasok
bármit.
Zalán Tibor: Bongóc kalandjai már akkor felkeltette az
érdeklődésem, mikor Nikitől megkaptam. Ám azt kell mondjam, kicsit csalódottnak
éreztem magam.
A történet egy kis manóról szól, aki az erdőben él és imád
enni. A kissé nagyszájú, de szerethető főhősünk könnyen belopja magát az ember
szívébe.
A könyvet ékesítő illusztrációk nagyon feldobják a
történetet, igazán életet leheltek a karakterbe. Visszafogott stílusban, de
igazán kidolgozott képeket kapunk, innen is gratulálok a grafikusnak.
És itt jön a negatív rész. Sokat gondolkodtam, miképpen is
értékelhetném ezt a könyvecskét, mert olvasás közben nagyon elfáradtam.
A folyamatos nagybetűvel szedett szöveg, nagyon fárasztó
volt. Ahhoz képest, hogy nagyon olvasmányos és az ötven oldalt sem éri el, de
sajnos jó pár órába tellett a végére jutnom. Ezt csak tetézte, hogy egy-egy
oldalon véletlenszerűen ki vannak emelve betűk, melyeket nem is igazán tudtam
hova tenni. Aztán mikor eljutottam az fülszövegig rájöttem, hogy ennek az
egésznek meg volt a maga célja: a betűket és az olvasást szeretné
megszerettetni az éppen tanuló gyerkőcöknél. A szándék nemes, de úgy gondolom,
hogy akik olvasni tanulnak számukra is zavaróak az eltérő betűtípusok. Úgy
gondolom, hogy ha bizonyos részek után kiemelt volna a szerző részeket és abban
az adott tanulnivalókat, jobb megoldás lett volna. Itt azért hozzá kell tennem,
hogy nem vagyok pedagógus, pusztán csak a saját tapasztalataimat írom le.
Ettől függetlenül érdemes egy esélyt adni a könyvnek, mert a
történet és a karakterábrázolás kicsiket és nagyokat is elvarázsolhat.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Librinél leadhatod a
rendelésed!
Írta: Isabel
i
Ez a mesekönyv pár napja került a kezembe és
kikapcsolódásként elolvastam el.
Egy pár szót szeretnék megjegyezni, így az értékelés elején:
a félelem egy alap emberi érzés. Természetes, akár az öröm vagy a bánat.
Jelenleg úgy vélem, hogy soha nem lesz teljesen legyőzhető, bár ebben a témában
(pszichológia) még hiányosak az ismereteim. Viszont eme gát hasznossága
vitathatatlan: életet menthet. Ám a túlzott, illetve irracionális félelem
ugyanolyan káros, mint annak hiánya.
De vissza a meséhez. Laci mindentől fél, amitől általában a
kicsik szoktak: sötétség, harapós kutya, stb. Egy nap barátra lel egy kis piros
oroszlán személyében, aki segít neki szembenézni ezen helyzetekkel.
A történet egyértelműen kicsiknek íródott: ezt erősíti a
nyelvezet és a rajzok is. Segít nekik abban hogy elképzeljék a történetet és
rájöjjenek, hogy ha Laci képes bátornak lenni, akkor bizony ők is.
Esti mesének nem igazán alkalmas mert a képeket nézegetni
kell, a mondanivaló pedig rövid, viszont egy óvodai foglalkozás keretében,
avagy ahol több gyerkőc van tökéletes időtöltésnek gondolom. Akár meg is
kérhetjük őket rajzolják le ők is azokat a dolgokat amitől félnek a saját
oroszlánunk társaságában.
Az írónőtől bár ez volt az első olvasásom, biztosan nem az
egyetlen! Mivel megtetszett a könyve ezért utána olvastunk Nikivel a
munkásságának. Sok gyermekeknek szóló könyv kikerült már a keze alól és ha mind
ilyen minőségi, akkor igencsak érdemes beszerezni pár példányt a csemetéink
számára. Nikivel mi biztosan be fogunk, természetesen a magunk örömére.
Bár jelenleg a Laci és az oroszlán nem kapható, de az
írónőtől a Móra Kiadónál csemegézhettek!
Írta: Isabel
Tripicon. Az az állam, ahol az uralkodókat is annak látjuk
amik: embereknek.
Talán ezzel a mondattal tudom a leginkább kifejezni azt,
hogy számomra miért is különleges Robin O’Wrightly ifjúsági-fantasy sorozata.
Már volt alkalmam olvasni a forgalomban lévő első két részt,
így most - újraolvasás után - igyekszem átfogóbb képet hozni róla.
Az amulett rejtélye
Tripicon egy picinyke szigetállam, ahol a Ponti hercegség az
uralkodócsalád. Az egész család abban a szellemben él, hogy a tudás és az
emberek jóléte előrébb való, mint az önös érdek.
Ám egy nap találnak egy ismeretlen fiút, akinek még
emlékezetkiesése is van.
Ez már elég jó kezdésnek, csakhogy a sziget el van zárva a
külvilágtól. Mivel a megtalált fiú nem tud sok információval szolgálni
kilétével kapcsolatban, a Királyi párra hárul a feladat, hogy megmentsék őt és
az országukat is.
Mit ér egy jó kis kaland ha nincs benne valamilyen rejtélyes
tárgy; itt ezt egy amulett képében kapjuk meg. Különlegessége, hogy a viselőjét
megvédi a betegségektől, fájdalmaktól.
De mi történik ha egy nap az amulett eltűnik?
Az első rész eköré épül. Bár az események kicsit lassan
indulnak, engem ez nem zavart sőt! Lehetőséget kaptam arra hogy részletesen
megismerjem Tripicont, így még inkább a részévé tudtam válni. Piros pont az
írónőnek azért, hogy a kalandok mellett arra is kiemelt figyelmet fordított,
hogy részlet gazdag képet alkosson az olvasóban. Ehhez hozzásegítenek a
gyönyörű illusztrációk is.
Az információk tekintetében is ügyes volt Robin; azt
éreztem, hogy tényleg az ifjúságot célozza meg ezzel a művével; nem volt sem
túl pörgős, sem túl vontatott a történet. Pont elég ahhoz, hogy a suliból
hazaérve a fiatal olvasó valóban kikapcsolódhasson.
Számomra a kalandok igazán a könyv felétől indulnak be és a
vége nagyon jóra sikeredett. Azt hittem az írónő nem fogja tudni felülmúlni, de
tévedtem, mert jött a második rész!
Város a Föld alatt
Nem rejtem véka alá: nekem ez a Kedvenc könyvem Robintól!
A könyv egy hónappal Az amulett rejtélye előtt játszódik.
Helyszínünk Perallantisz városa, mely Tripicon alatt található. Itt ismerkedünk
meg az első részben amnéziában szenvedő fiúval, aki szerelmével szökni akar, de
elkapják őket és minden emléküket eltörlik.
Nehéz spoiler-mentesen írni de annyit hadd áruljak el:
lesznek sellők :D Személy szerint nagyon szeretem őket:D
Jó nem is próbálkozom, mert a végén kikotyogok valamit, amit
nem kellene: inkább hozzáfűznék még pár gondolatot:
Az írónő jól elkülöníthető stílusa és humora nagyon jól
képviselteti magát mindkét részben. Olyan érzetem volt olvasás közben, mint
amikor hétvégén vártam a családi mozi kezdetét: olyan filmet választottunk,
amit kicsiként nemcsak én, de a családom is örömmel nézett meg. Na ez a sorozat
ilyen. És nem is hiányzik belőle semmi.
Kicsiknek/nagyoknak jó kikapcsolódás lehet, mint mondtam
közös időtöltésként is!
Ha te is elolvasnád, az alábbi linkek valamelyikén leadhatod
a rendelésed:
Mogul Kiadó
---> Itt bele is tudsz olvasni a
történetekbe!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése