Ifjúsági - és gyermeksarok


Még nem sok alkalmam volt olvasni a kiadótól, de ha minden könyvük ennyire aranyos és gyermekbarát, bővíteni fogom az olvasótáborukat. Ez a regény annyira kedves, kacagtató és szórakoztató, hogy remek kikapcsolódást nyújthat bárki számára. 

A testvérpár, James és Arabella csipkelődése nagyon tetszett. Nekem gyermekkoromban nem volt alkalmam ezt kiélni, a legkisebbként a családban ez a korszak kimaradt. 
(Igaz, ezt felnőttként valamelyest sikerült megtapasztaljam.)

A két gyerek rivalizálását és ellentétes személyiségét nagyon jól kiemelte a szerző.  James okos és kalandvágyó, Arabella pedig, bár szereti a kihívásokat, mégis megmarad kislánynak. 
Nagyon vicces volt, mikor a gyerekek megkapták bácsikájuk ajándékát és a kisfiú a nővéréről nevezte el a meztelen csigáját. Tipikus gyermekcsíny, ami sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a szereplőket.

Ezután természetesen kalandok, új ismeretségek és tapasztalatok érik őket, melyek segítik a szellemi fejlődésüket. Mindezt ugyanazzal a könnyed hangvétellel, amit az elején kaptunk.

A borító és a belív is nagyon szép. A megfelelően nagy betűméret segíti az olvasást és azt, hogy az iskolások ne veszítsék el az érdeklődésüket. Fontos, hogy egy történet ne csak izgalmas, de megfelelően haladós is legyen ahhoz, hogy egy gyerek ne unja meg és hagyja félbe. Nos, ez a regény. 

Egy dolgot említenék negatívumként, az pedig az oldalszám. A kicsivel több, mint 100 oldalas terjedelem, számomra kevés, de ha figyelembe veszem a célközönséget, még ez is találó lehet. A szöveg könnyen érthető, ezért nemcsak önálló olvasásra alkalmas, de akár a helyesírás gyakorlására is. 

Bátran ajánlom 10 éves kortól felfelé, fiúknak és lányoknak egyaránt, mert remek kis nyári olvasmány lehet belőle.

 Amennyiben kíváncsi lettél a Főnix Könyvműhely várja a rendelésed!

Írta: Isabel


Először szeretném megköszönni a Menő Könyvek Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak az olvasásra!

Pár héttel ezelőtt egy baráttal beszélgettem és megkérdezte, olvastam-e már valamit az írónőtől. Azt válaszoltam, hogy ez a regény van tervben, mire röhögőgörcsbe tört ki és el kellett harapnia a mondatait, nehogy valami fontos információt. Kipirulva mesélte, hogy mennyire szórakoztató és vicces történet elevenedik meg a lapokon, így alig vártam, hogy végre nyugodtan nekiállhassak.

Ma volt egy pár szabad órám így nekiültem. Aztán azt vettem észre, hogy este lett és közben annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam.

Mivel ez volt az első olvasásom Király Anikótól, összehasonlítási alapon nincs. Viszont jó pár pozitívumot tudok mondani, lássuk is szépen sorban.

Az ifjúságnak íródott, ezt tudtam. Ám most meg is győződhettem arról, hogy valóban ők a célközönség. Az ő nyelvük, az ő tempójuk, az ő világuk. Ami pedig különösen tetszett ebből a szempontból, hogy nem tudom azt mondani, hogy csak lányok, vagy csak fiúk élvezhetik. Szerintem mindkét nem találhat hozzá közelálló részeket és ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok könyvekről beszélgessenek.

A következő, amit kiemelnék az a karakteralkotás. A főszereplők és a mellékszereplők is mind-mind egyediek és nagyon könnyen megszerethetőek. Személyes kedvencem a polgármester és Terike alakja, akik nagyban hozzájárulnak a könyv hangulatához. Konkrétan ők felelősek a hasfájásomért.
Általában kiemelem a főszereplőket értékeléskor, de itt most minden annyira komplex, hogy semmi értelme. Olyan érzésem volt végig, mintha becsöppentem volna egy kis faluba, ahol minden lakos egyedi személyiség és együtt adják a helység összképét - függetlenül attól, kivel beszélek.
Szimpatikus volt a helyszínválasztás is, az, hogy nem egy trendi helyet választott a szerző.

Ami számomra még fontos az az írói stílus. Az írónő nagyon szépen és gördülékenyen vezeti a szálakat, izgalmas - és számomra cuki -csavarokkal. Fentebb említettem, hogy nyelvezete megfelel a fiatalságnak, de ez nem azt jelenti, hogy igénytelen, vagy kevésbé választékos volna. 

Utoljára maradt a borító, ami alapszínével az egyik kedvencem ebben az évben. Már képeken is elgyönyörködtem benne, de élőben még inkább nyugtatólag hatott a szememre.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam és boldog vagyok amiatt, hogy ez volt az első regényem a szerzőtől. Szórakoztató, könnyed mégis segít felkészülni az élet nehézségeire. 
Ami nálam plusz, hogy bár 342 oldalas eléggé apró betűs ahhoz, hogy jó sokáig ne kelljen a vége miatt aggódni. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak is bár, ők még nem teljesen csatlakoztak az olvasók táborához. Egyelőre a rövidebb regényeket szeretik, na de az én kezem alatt ez szép lassan változni fog!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvet a Menő Könyvek Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel



 A mai utolsó értékelésem nem egy mese, hanem egy foglalkoztató füzet lesz, mely szorosan kapcsolódik Az éjszakai szuszmanó történetéhez. 
Itt a kicsik Fülüvel együtt végezhetnek el feladatokat: számolhatnak, rajzolhatnak és fejleszthetik képességeiket. Ám, ha csak játszani szeretnének, az is megoldott, hiszen találhatunk benne aranyos mondókákat, versikéket és színezőt is.

A képek élesek, a a terület, amin a kicsik dolgozhatnak pedig jó nagy. 
A mesék ismerete nélkül is bűbájos és élvezhető a füzet, de véleményem szerint sokkal nagyobb élmény, ha ott van a polcon a nyuszika valamelyik kalandja is.

Végezetül pedig annyit, hogy mindig nagyon tetszett, ha egy mesekönyvhöz, más is kapcsolható. Fülü aranyos karakterével pedig nagyon jó ötletnek tartom a foglalkoztató ( esetleg a jövőben más termékek) elkészítését. Egyedisége mellett nagyon könnyű megszeretni és azonosulni vele.

Nagyon hálás vagyok, amiért felhívták a figyelmem a kiadóra és az külön öröm, hogy az írónő könyvei ennyire pozitív érzéseket keltettek bennem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is olvasok majd tőle és minden kisgyermekes vagy mese szerető embernek ajánlani fogom!

Amennyiben megvennéd a füzetet, a Katica Könyv Műhely oldalán megtalálod!

Írta: Isabel



 Folytatódjék a kis Fülü ismerkedése a világgal! Kalandban most sem lesz hiány, hiszen a nyuszi most is mindenre kíváncsi és mindent tudni szeretne!

A legújabb részben - a címadó fejezetben -  a picurka nagyon fél eladni éjszakánként. Mindenféle zajok, ijesztik meg, ráadásul még az alvós játéka is eltűnik. Nagyon fél szuszmanótól!
Természetesen az anyukája megnyugtatja: nem kell félnie semmitől, hiszen a a hangok amiket hall, csak a megszokott élet részei, csupán a képzelete és a sötétség erősíti fel azokat. 

Most hat mesét kapunk, melyek mindegyike kedves és tanulságos történet. A kedvencem a hullócsillagos fejezet: Fülü megtudja, hogy a csillagoktól bizony kívánni is lehet! Az írónő nagyon kedvesen mutatja be az olvasónak ezt a csodálatos égi jelenséget, pont annyi információt adagolva, hogy a gyermekek kíváncsiságát felélessze.

Természetesen itt sem maradhatnak el a rövid versikék és a gyönyörű illusztrációk. Mindkettő legalább annyira minőségi, mint Az évszakokban találhatóak.
Ráadásul kialakítás szempontjából, ez is tökéletesen alkalmas arra, hogy a kicsiket utazás közben is lekösse. 
Ezt is ajánlom akár közös, akár önálló olvasásra is. 

A rész önmagában is tökéletesen olvasható és élvezhető, ám mindenképpen ajánlom Az évszakok megvásárolását is, így gyermekeink nem maradnak le a nyuszi egy érdekes pillanatáról sem!
Természetesen, ha felnőtt fejjel olvasnánk ezeket, akkor sincs miért aggódni, mert nagyon jót tesz az ember lelkének. Az enyémmel legalábbis így volt!

Amennyiben megvásárolnád a részt, a Katica Könyv Műhely weboldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel



 B. Habarics Kitty szerzőre egy barát hívta fel a figyelmem. Kérdeztem tőle, tudna-e ajánlani valami olyan olvasni valót, amely kedves, aranyos és ragyogó arccal mutatta meg ezt a könyvet. 
Mikor megláttam a borítót azonnal megkérdeztem, hol lehet kapni, mert ezt mindenképpen el kell olvassam. Így találtam rá a Katica Könyv Műhely oldalára, ahol számtalan minőségi gyermekkönyv közül lehet választani. Kezdésnek három művet választottam  az írónőtől, amit ma nagyon jó szívvel ajánlanék is nektek.

Az első történetben megismerjük Fülüt a kis nyuszit és gondoskodó anyukáját. A réten élnek nagy szeretetben. 
A két nyuszi és az évszakok című részben - mint ahogy a cím is sejteti - Fülü megismerkedik azzal, hogy a természet változékony. Kezdeti ijedségét - miszerint mi lesz vele, ha nem ehet többé a kedvenc virágából - nagy kíváncsiság veszi át, mikor az anyja elmagyarázza neki, miképp is működik az évszakok körforgása. 
A nyuszi kölyök nagyon értelmes és hamar megérti, hogy a változás nem rossz dolog, sőt, kalandokat rejthet számára.
Ezen kívül még két, nagyon természetközeli mesét kapunk, természetesen ugyanilyen aranyos kivitelezésben.

Minden fejezet elejét egy rövidke vers indítja, amely megmosolyogtató vagy éppen bevezeti, hogy mire is számíthat az olvasó a következő lapokon.

Mint említettem elsőként a borító fogott meg, de nagyon örültem annak, mikor megláttam, hogy minden oldalpár illusztrált, ha lehet még aranyosabb módon. A szerző - mivel ezek is az ő keze munkái - nagyon finoman és egyszerűen ábrázolja a történéseket. Külön tetszett a színválasztás: finom, visszafogott árnyalatokat használt, semmit sem vitt túlzásba. Ha lenne rá időm, egész nap el tudnám nézegetni!

Jó szívvel ajánlom kisgyermekes családok polcára könyvet, nemcsak a kedves történet és a grafika miatt, hanem mert kicsi és masszív, így könnyen elfér a kisebbek kezében. A kemény borítós kialakítás nagyon praktikus ennél a korosztálynál, akárcsak a betűméret.
Alkalmas esti mesének, de akár utazás közben is magunkkal vihetjük. Én bátran ajánlom önálló olvasásra is az első osztályosok számára, hiszen a szöveg nem sok és könnyen érthető. De persze, ha anya olvassa fel, úgyis minőségi kikapcsolódásban lehet részük!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Katica Könyv Műhely várja a rendelésed!

Írta: Isabel



Egy barátom azt mondta nekem, igyekezzek néha a saját örömömre is olvasni. Bár tisztában vagyok az igazával, számomra az első az adott szavam - legalábbis nagyon igyekszem ehhez tartani magam. Két napja azonban rábukkantam erre a könyvecskére, azok között, amit pár hete megmentettek nekem és pár óra alatt ki is olvastam. Nagyszerű volt a szó minden értelmében. Kedves, izgalmas és nagyon tanulságos. 

A történet egy kisfiúról szól. Michael és a családja - a hirtelen szegényéből menekülve - feltesznek mindent egy lapra és szeretnék körülhajózni a Földet, Tanulnak, majd útra is kelnek és egy ideig minden remekül is alakul: erről a fiú pontos naplót is vezet. Ám egy éjszaka ő és a hűséges kutyusa beleesnek a tengerbe és egy szigeten kötnek ki.

Kensuke egy idős, japán férfi, aki a háború alatt egy hadihajón szolgált orvosként. Miután hírét vettem az amerikaiak támadásának és az ő hajóját is lebombázták, meg volt róla győződve, hogy a családja is odaveszett. A sors a szigetre sodorta és itt érte az öregkor. Egyedül pár majom társaságában.

A fiú és az öreg kapcsolata eleinte nehezen alakul, növelve ezzel a feszültséget, de én valahogy mégis éreztem, hogy a férfi védeni és nem bántani akarja Michael-t. 
Ezután jön az, ami szokott összebarátkoznak és egymás tanítómesterévé is válnak. 
A történet egy nagyon szép és megható lezárást kapott; ám, ennél többet nem mondanék a cselekményről.

A szerző a fiú szemszögéből meséli el történetet. Felnőttként visszatekint az átélt dolgokra és gyönyörű emlékképeket kapunk.
Ami számomra külön öröm volt, hogy találkozhatunk a műben japán kifejezésekkel - amit most már értettem is. 

A végére szoktam hagyni, hogy kinek ajánlanám a regényt. Szerintem 13 éves kőrtől már elveszhető mindkét nem számára - függetlenül attól, hogy van- e japán nyelvismerete. Nem szükséges hozzá, csak nekem adott pluszt. 

Bő leírást kapunk arról, hogyan tanulja meg Michael a tájékozódást, a horgászatot és más hasznos dolgot, így aki egy kicsit is érdeklődik a természet iránt szerintem szeretni fogja a könyvet.
A fejezetek rövidek, nyelvezetük könnyed és élvezhető, így akár az olvasás megszerettetésére is alkalmas lehet.

Az utóbbi gondolatmenetemet folytatva holnap felolvasok belőle a tanítványaimnak, hátha kedvet kapnak hozzá. (Nem igazán szeretnek olvasni - még.)
Mivel a Robinson Crueso is hasonló témát dolgoz fel, lehet ez jó alap lenne nekik. Könnyedebb és korban a főhős közelebb is áll hozzájuk.

Amennyiben te is hasonló olvasmányt keresel gyermekednek vagy magadnak, a Libriben még kapható a regény!

Írta: Isabel

 



 Őszintén szólva picit tartottam a történettől, ugyanis az első részt még nem olvastam. Többen figyelmeztettek, hogy a második rész csak az előző ismeretében követhető, így aggódni kezdtem.

Ám mivel nagyon kíváncsi voltam a szerző munkásságára - sok jót hallottam róla - végül félretettem minden kételyem és nekikezdtem. 

Konkrétan az első pár oldal után azt éreztem, hogy még nem szeretném letenni. Aztán eltelt legalább négy óra, mire feleszméltem, hogy vár a kötelesség. 
Nem mondom, hogy nem lenne jó tudni az előzményeket, de az első pár oldal után számomra teljesen követhetővé vált a történet. 

Az írónő nagyon ügyesen utalt vissza a fontosabb részekre. Nem meséli folyamatosan, de amikor a cselekmény megköveteli, elmondja a lényeget és ez nekem nagyon sokat segített.

Ifjúsági regény lévén a történet nem okozott nagy meglepetéseket: suli, barátok, szerelmek. Ám voltak meglepetések.
Az első az, hogy az írónő nagyon jól használja a tinik szavait. Mikor a főszereplő - Adél - gondolataiba láttunk bele, olyan érzésem volt, mintha az egyik 15 éves tanítványomat hallanám, és ez ebben az esetben nagyon nagy dicséret a részemről. Igaz, hozzám közelebb álltak a komolyabb művek már ennyi idősen is, ám a mai igényeket ez a rész teljes mértékben kielégíti. És, tekintve, hogy az ebben a zsánerben írt regényeknek az a céljuk, hogy rávegyék a fiatalokat az olvasásra, ebből a szempontból szép munkát végzett.

A másik pozitívum számomra az a világfelépítés és szereplőalkotás. Nagyon könnyen megértettem a gyerekek érzéseit, gondolatait, hiszen egyszerűek és egyediek. Kedvenc szereplőm is van: Kitti. Tipikusan az a lány, akit a főhős kerül és eleinte nekünk sem szimpatikus, aztán történik egy fordulópont és azonnal megszeretjük. Legalábbis én. Valószínűleg ez is sokat segített abban, hogy fel tudtam venni az események fonalát.

Amit egy picit nehezményezek, hogy a történet szerintem inkább a lányoknak szól. Picit rózsaszín a számomra - bár az igazság az, hogy én mindig is a fiúsabb típusba tartoztam. 
Viszont ha az írónő főképp nekik szánja a sorozatát, akkor nincs ezzel semmi gond.

Összességében nagyon könnyed kikapcsolódásban volt részem, ajánlom kamasz lányos anyukáknak. Szerelmi bánat ellen nagyon jó egy könyv - nekik is!
Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Remélem, alkalmam lesz megismerni a szerző további műveit is

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Menő Könyvek Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel



 Először is szeretném megköszönni a könyvet, tavaly ajándék volt!

Ha ezt a könyvet választjuk, egy igazán varázslatos történetet kapunk.
Bár nem volt még alkalmam a színházi előadást, ha a könyvből indulok ki, biztosan az is varázslatos!
A történetben megismerjük a legkisebb királyfit, aki szerelmét a gyönyörű hercegkisasszonyt keresi. 
Mint érezhetitek rengeteg népmsei eleme van a műnek, melyek számomra a feltöltődést jelentik. Hozzák a szépséget és a kalandokat - minden szép emlékkel együtt, ami a gyermekkoromhoz kötött. 

Az illusztrációk nagyon különlegesek, ugyanis nem egész képeket, csupán csak részleteket mutatnak, az olvasó képzeletére bízva a többit. Nem sűrűn látok ilyet, de nagyon szépek!

Egy nem hosszú meséről van szó, így teljesen alkalmas esti olvasásra! Már a legkisebbeknek is érdekes lehet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel



 A héten elég sok klasszikusabb mesét olvastam és nagyon örülök, hogy mind magyar szerzőtől származik. 
Ez a könyvecske sem mai, viszont igazán kedves és szívmelengető történeteket tartalmaz. Külön örültem annak, hogy a magyarság történelméből is felfedezhetünk bennük néhány elemet.

Természetesen, mivel nem mai kiadásról van szó, ezt tükrözik az illusztrációk is, igaz rám kifejezetten inspirálóan hatnak. Jó látni a különböző lehetőségeket a rajzolás terén.

Igazából, ha lenne gyermekem, szívesen felolvasnék neki ebből. Olyan igazi esti mese hangulata van. 

Bár, amit olvastam már nagyon rossz állapotban volt, mégis azt gondolom, hogy a régi könyvekről sem kell feltétlenül lemondani - sőt! Attól mert nem friss, még tartalmazhat olyan történeteket, melyek megmelengetik az ember lelkét!

Amennyiben érdekel, a Bookline weboldalán még kapható pár példány!

Írta: Isabel


Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget biztosított a könyvének az elolvasására!

Könnyed, szórakoztató kikapcsolódás volt egy délután alatt ki is olvastam. Az ifjúsági irodalomhoz híven főképp a gyermekeket célozza meg - ám aki ismer tudja, hogy ez nálam nem akadály. 

Főhőseink Ákos és Héda. A testvérpár a nyári szünet alatt egy nagyon érdekes és gyönyörű üveggyémántot talál, ami mindkettőjüket elbűvöli. 
A tárgy aztán véletlenül a földre esik és a két gyermek arra eszmél, hogy egy idegen világból kell kiszabadulniuk és hazajutni.
Mivel nagy hógömb - mániás vagyok, nagyon tetszett az ötlet: kreatívnak és egyedinek találom!
A hazavezető úton történt kalandok is aranyosak voltak, biztos vagyok benne, hogy a megfelelő korosztályt le fogja kötni!

Ám, ami engem felnőtt fejjel magával ragadott, az a történet egyszerűsége volt. Nem akart nagy csatajeleneteket, jóslatokat, izgalmakat belevinni a szerző, mégis megmutatta a legfontosabbat: hogy akármilyen vita is áll mögöttünk, a szeretteink a legfontosabbak. Erről néha hajlamosak vagyunk elfelejtkezni!

Az egyik dolog, amit egy picit nehezményezek, az a történet hossza. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy kisiskolásnak nem kell feltétlenül +300 oldalas regényt olvasnia, de ebből a történetből sokkal többet ki kell hozni. Ha máshogy nem, hát valamilyen folytatással -  mert kár lenne ha ez a nagyon jó ötlet csak ennyi lenne. Még egyszer mondom, a kicsivel több mint 100 oldal is elegendő -legalábbis egy adagban. Tudom, hogy ez a terjedelem csábítóbb lehet egy olyan gyermek számára, aki esetlegesen nincs olyan jó barátságban a könyvekkel, mégis olvasna valamit. De kár lenne ezt itt befejezni!
A másik pedig, a szereplők részletesebb bemutatása - bár hozzátenném, hogy értem a koncepciót és tudom, hogy nem egyszerű kis terjedelemben mindent leírni. Ezért is javaslom előszeretettel a folytatás - ott minden hézagot ki lehetne tölteni.

A borító nagyon szép és letisztult, igazán igényes. Viszont a szöveg elrendezése picit zavarta a szemem - ha tehetek egy aprócska javaslatot ezzel kapcsolatban, akkor legközelebb érdemes lenne a sorkizárás opciót alkalmazni, mert az könnyíti az olvasást.

Összességében elégedett vagyok, egy tehetséges, szerzőt ismerhettem meg, akinek a könyve értéket adhat minden gyerkőcnek (és felnőttnek) is aki elolvassa!

Én már bátran ajánlanám 9 éveseknek is, szerintem bőven élvezhető a történet már ebben a korban.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a regényt az Underground Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel


 Nagyon szeretem a régi meséket, szerintem nagyon jó alapot adnak az íróknak és az olvasóknak egyaránt. 
Benedek Eleknek különösen fontos helye van a szívemben, hiszen gyönyörűen fogalmaz. Meséi egyszerűek, letisztultak tele életigazságokkal. 
Szereplői mindenképpen képesek reakciót kiváltani a gyerekekből, ami nagyon jó. Szurkolnak nekik vagy utálják őket, ám ez nem is számít, hiszen mindenképpen vélemény alakul ki róluk.

Az illusztrációk igazán szépek; mindig is szerettem, ha ilyen stílusú képek kerültek a mesék mellé. (Remélem, egy nap nekem is sikerül hasonlókat alkotnom).

Mivel szerintem egy meseszeretőnek nem kell jobban bemutatnom a szerző munkásságát, ezért ez most csak ilyen picinyke értékelés lesz.

Annyit még hozzátennék, hogy bár a kötetet a GeneralPress Kiadó jelentette meg, én a Könyvudvar oldalán bukkantam rá. Remélem, több helyen is elérhetőek lesznek majd az író művei!

Amennyiben megrendelnéd, a Könyvudvar a te helyed!

Írta: Isabel



Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvecskét, mert már a címe belopta magát a szívembe.
Mennyire aranyos lehet már az a karakter, akit Pöttöm Pöttynek hívnak! Nem is csalódtam, hiszen a kislány tényleg egy cukorborsó.
Pötty nagyon szereti az édességet,  - főleg a sütiket - és irtózik mindenféle egészséges ételtől. A duci kislányt, emiatt csúfolják az iskolában, ám barátnői mindig kiállnak mellette. Pötty kijelenti, hogy ő akár még a manóktól is megvédené őket- ám ezt meghallja Züzüke, egy nagyon komisz manó aki ezért elrabolja a kislány barátait. 
Pöttynek egy különleges helyre kell mennie és mindenféle feladatot elvégeznie ahhoz, hogy viszontlássa a lányokat.

Így ismerkedik meg a kislány a rozskenyérrel, a friss saláta és gyümölcsök finom ízével és további egészséges dologgal. 
Véleményem szerint a szerző nagyon fontos dologra próbálja felhívni a kicsik figyelmét. Sajnos egyre több gyerkőc küzd súlyproblémával és ez nem holmi divatmondat a részemről! 
Sok alapbetegséget ez okoz (pl. cukorbetegség, asztma vizesedés) és a felnőttek kötelessége megtanítani a gyermeket, hogy vigyázzon magára!

Azért, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hoznék egy saját példát: az egész családom nagyon jól főz. Minden héten finom, meleg ételek kerülnek az asztalra és legalább heti egy alkalommal házi sütemény is. Sokáig ezzel nem is volt gondom: nem mondom, hogy vékony voltam, de kordában tartottam a súlyom. 
Ám kiskoromtól kezdve aftával küzdök....sokáig úgy gondoltam, amíg tudom tűrni a fájdalmat nem lehet bajom...ráadásul 21 év kellett ahhoz, hogy egy szakértő elmagyarázza, hogy ez mitől alakul ki (túl fűszeres, cukros ételek, továbbá fehér liszt). Ekkor azért már jobban odafigyeltem arra, mit eszek, de azért a sütik azok sütik...
Viszont nem olyan régen kiderült, hogy emellé még hozzácsatolhatok egy glutén - és laktóz -érzékenységet is. Ez tömören annyit jelentett, hogy körülbelül minden olyan dologról le kellett mondjak, amit szeretek,  ha nem szeretnék hasmenést vagy kiütéseket, amik nemcsak csúnyák, de fájnak is és nagyon nehezen múlnak.
A hab a tortán, hogy falun hírét sem ismerik a glutén - és mindenmentes dolgoknak. Már nem a családomra értem, hanem a boltok nem árulnak semmi ilyesmit. (Még a legközelebbi pékség sem, bár a laktózmentes tejnél elértük, hogy legyen.) 
Ennek fényében marad az online rendelés: de ez is nagyon korlátozott. Kész terméket nem/vagy alig szállítanak vidékre - például a hűtést igénylő dolgokról (ideértve a tortákat túrót sajtot) teljesen lemondhatok. Szerencsére pékárút sikerül beszereznem, jobban mondva csak a lisztet hozzá amiért persze nem kevés árat kérnek.

Azt gondolom, hogy ha a problémáim egy részét már időben felismerik - aftám már 4 éves korom óta van havi szinten - akkor most nem lennék ennyire nehéz helyzetben az étkezések miatt. Megtanulhattam volna, hogy mi mivel helyettesíthető és a problémáim lehet, ma már nem is léteznének.

Erre egy jó alternatíva Eszter könyve: nemcsak azt mutatja meg, mi mivel helyettesíthető, hanem minden kérdésre igyekszik válaszolni, ami egy kisgyermek fejében megfordulhat a témával kapcsolatban. 
A nyelvezete nagyon aranyos, a gazdag illusztrálás pedig még izgalmasabbá teszi a történetet!

Nagyon nagy kedvencem lett, mindenképpen ajánlom olvasásra, nemcsak a kisebbek számára! Jó időtöltés lehet egy közös olvasás szempontjából is, de bátran a kezébe adhatjuk egy olvasni tudó gyermeknek!

Köszönöm a kiadónak a saját példányt!


Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel



Soha nem olvastam még csak ehhez hasonló gyermekkönyvet sem.
Azt hittem egy aranyos mesét fogok kapni erdei állatokról, de korántsem ez történt
A Messzi-erdő lakói békében élnek egymás mellett-  ragadozó és növényevő állatok egyaránt. Ám egy napon borzalmas dolog történik, a Nyúl gyilkosság áldozatává válik. Nem marad más utána csak egy szőrcsomó. 
Azonnal megkezdődik a nyomozás  -  Főborz nyomozó és segédje mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék a bűnöst. Ám nem minden az, aminek látszik...

Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy a krimi rész ennyire ki lett dolgozva a történetben. Ha nem állatokról szólna a mű és egy kicsit hosszabb lenne megállná a helyt egy jobb regényben is. 
Megtapasztalhatjuk azt a feszültséget, amit ettől a zsánertől elvárunk és a csavar is egészen izgalmas színt visz a történetbe. 
Hangulata hozza a nyomozós regényekét: a karaktereknek megvan a megfelelő helyük és tudásuk az ügy felderítéséhez. Egyik sem buta, jól összerakják a részleteket. Mindegyik elkülöníthető egyedi személyiséget kapott így könnyen megszerethetjük őket.

Az illusztrációk nagyon szépek, sokat hozzáadnak a történethez és segítik a gyermeki gondolkodás fejlődését is. 

Összességében azt kell mondjam, hogy egy jó sorozatindító kötetet kaptunk. Kicsit a Zootropolis – Állati nagy balhé c. filmre emlékeztet, szóval ha azt szerette a gyermek, a könyv is jó választás lehet a számára.

Viszont egy dologra figyeljünk oda! Ha a gyerek nem szereti a nyomozós dolgokat, vagy még nem kész elfogadni az élet durvább oldalát, akkor ne ezt válasszuk neki. Nincs benne semmilyen véres jelenet vagy ehhez hasonló, mégis, azt gondolom, hogy nem minden iskolás képes még a helyén kezelni olyan dolgokat, mint például széttépett kisállat, ártatlanok megvádolása, kitervelt gyilkosság, stb. 
Mindenképpen mérlegeljük vásárlás előtt az életkort, a tudást és a lelki felkészültséget!

Ám ha a gyermekünk minden ponton átment, sőt, ha ő maga is rendőri pályára készül, bátran ajánlom a könyvet, hiszen nemcsak szórakozást, de kihívást is jelenthet a számára az ügy megoldása!

Köszönöm szépen a kiadónak, hogy én is elolvashattam a történetet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Könyvkiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel


 Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a meséknek és amikor egy kifejezetten izgalmasat olvashatok, akkor érzem magam igazán boldognak. 
Azt is tudjátok, hogy mindig adok az általam olvasottabbaknak a véleményére és ez most sincs másképp. Mivel nagyon jó véleményeket hallottam a könyvről, mindenképpen szerettem volna a véleményemet kifejteni itt a blogon!
 Köszönöm szépen a kiadónak, hogy lehetőséget adott erre!

A történet főhőse Zelka királylány, akinek nem volt szíve és ezt most szó szerint kell érteni. Különleges képessége révén nagyon jól bírja a hideget, ám ettől ő mégis kedves és szerethető maradt.  Azért, hogy megmentse hőn szeretett húgát önként vállalja az utat a Tél Birodalmába, hogy a Tél herceg túsza lehessen.
Erről az alapfelállásról nekem a Szépség és a szörnyeteg jutott eszembe, de erről kicsit később. 

A lány az úton megtudja, hogy a Nyár leánya, a Tavasz a palota fogságában van több másik lánnyal együtt, így elhatározza, hogy kiszabadítja őket. Ahhoz képest, hogy egy teljesen idegen birodalom fogja, elég bátor tettre készül, nem?

Ennyit a tartalomról, inkább azt mesélem el, hogy bennem milyen benyomást keltett. Mint említettem, van benne jó pár elem, mely az egyik kedvenc mesémre emlékeztet: önfeláldozó és bátor hősnő, aki valaki más helyett vállalja a veszélyt, komor kastély, egy herceggel, aki bűne miatt szenved. Ám engem ez nem zavart, mert az író egyedi stílusa sok pluszt is hozzáad a történethez.
Gyermek fejjel nagyon izgalmas és lebilincselő mesét kapunk.

Azonban van itt valami, amiről mindenképpen szeretnék pár szót ejteni. Mit ad a könyv egy felnőtt számára?
Zelka egy olyan lány, aki nagyon magányosan élte életét, mígnem megszületett a kistestvére. A két lány közötti kötelék annyira erős volt, hogy az idősebbik még az életveszélyt is vállalta érte. A szerző nagyon finoman, mégis egyértelműen érzékelteti, hogy ez nemcsak a testvéri köteléknek köszönhető, hanem annak, hogy Zelkának volt végre valaki, akit szerethetett és aki ugyanígy érzett iránta. Az igazi kötődéseink olyan erőt képesek felszabadítani bennünk, mellyel bármilyen veszéllyel képesek leszünk szembenézni, csakhogy megvédhessük a másikat.
Viszont az író még ennél is továbbment: mindenki félelemmel gondolt a Tél hercegre, ám a lány megnyitotta előtte a szívét, hogy megmutathassa, ki is ő valójában. Gyönyörű kis ajándékdobozba csomagolva kaptuk meg azt a tanulságot, miszerint senkit se ítéljünk meg mások véleménye alapján. 

És még mindig nem végeztem, ugyanis, ha eltekintünk a meseszerű elemektől, láthatjuk, hogy sajnos a jelenkor időjárása nagyon hasonlít a könyvben lévőhöz. Néha én is azt érzem, hogy ellopták a tavaszt, csak még hozzátenném azt is, hogy a tél megbolondult. Viccet félretéve, fontos, hogy olyan meséket is olvassunk, melyekben felfedezhetjük világunk egy olyan részét, mely sebezhető. 

A gyermekeink nem feltétlen tudatosan, de oda fognak figyelni ezekre a jelekre és elkezdenek azon gondolkodni, hogyan tehetnének ellene. Valójában pedig ez lesz az, ami előre - és remélem jobb irányba - mozdítja majd az életünket.

Bár, eddig egy mondatot váltottam a szerzővel  - felkértem egy interjúra - de mégis, nagyon büszkének és meghatottnak érzem magam, amiért vannak olyan alkotók, akik ennyire mély mondanivalót képesek átadni a kicsiknek is!

A végére már csak annyit, hogy önálló olvasásra is alkalmas a könyv, kisiskolás kortól!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, rendelésed leadhatod a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

 Pár napja szereztem be a saját példányom a könyvecskéből és elég hamar ki is sikerült olvassam. Őszintén szólva minden hibájával együtt jól szórakoztam abban az egy órában.

Főszereplőnk egy Fruzsi nevű kislány, aki éppen csak elkezdené az iskolát: előkészítőbe készül, ahova nem anyukájával, hanem iskolabusszal kell majd mennie. Természetesen nagyon meg van ijedve, így eleve ellenségesen áll hozzá a dologhoz.

Maga az utazás sem könnyít a helyzeten - sőt a félelem még az iskolában sem csökken benne, akármennyire is szeretné jól érezni magát. Ez a sok érzelem végül odáig fajul, hogy Fruzsi, ahelyett, hogy hazamenne, elbújik az iskola területén és felfedezi magának az egész helyet. 

Na most számomra itt kezdett el nagyon a szívem csücskévé válni a történet. Az már az elején kiderült, hogy a kislány nagyszájú és bátor, na de ez a cselekedete nagyon megmosolyogtató volt. Eszembe juttatott valakit, akit aki hasonlóan csintalan kislány volt és jókat kacagtam ezeken a részeken.

Maga a cselekmény gördülékeny, könnyen érthető annak a korosztálynak is, akinek szánták. Nagybetűs és viszonylag kevés szöveg van egy oldalon, így gyorsan lehet vele haladni.

Amint viszont megjegyeznék, hogy az illusztrációk számomra egy picit csalódások voltak: a borító nagyon kedves és színes, viszont a belső rajzok fekete - fehérek maradtak, ami egy kisgyermeket kizökkenthet a történetből.
Továbbá itt jegyezném meg, hogy ha valóban egy iskola előtt álló gyermeknek vennénk meg a könyvet, jó ha elmondjuk neki, hogy nálunk nincs iskolabusz. Mivel ez egy alapvető különbség, fontos, hogy ezzel tisztában legyen!

Egyébként, azt gondolom, hogy közös és önálló olvasásra is tökéletes olvasmány a könyv, biztosan segít majd a kikapcsolódásban!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel



 A Mesék elalvás előtt egy olyan mesekönyv, ami hű a címéhez. A benne található történetekből árad a nyugalom, a béke és a kedvesség, így valóban alkalmasak esti kikapcsolódásnak.

Több művet is találhatunk a könyvben, melyeknek főszereplői állatok, vagy tárgyak, emberi tulajdonságokkal és érzésekkel felruházva. Megismerkedhetünk egy kisegércsaláddal is, akiknek a mesék folyamán fontos szerep jut. 

Ezen belül pedig találhatunk a karácsonyhoz és a húsvéthoz kapcsolódóakat is, így akár e szerint is kiválaszthatjuk az aktuális olvasnivalót. 
Mindegyik történet fogalmazásmódja kedves és természetesen tanulságokat tartalmaz. Hogyan fogadjuk el egymást, miképp értékeljük a körülöttünk lévőket és ehhez hasonló életbölcsességeket találhatunk a sorok között. Mivel kisgyermekeknek szól a könyv, ezért nem kell félünk a szomorú végkifejlettől sem - mindegyik boldog véget kapott.
A szereplőket pedig nagyon hamar meg lehet szeretni, mindegyik nagyon aranyos. Fejleszti a fantáziát, de azoknak sem kell megijedni, akik inkább képeket nézegetnének, hiszen az oldalak tele vannak gyönyörűen kidolgozott illusztrációkkal is. 

A lapok - csakúgy, mint a Csodák könyvénél - különböző színűek, még élvezetesebbé varázsolva az olvasást. Nagyon tetszik ez az egyediség Judit könyveiben, máshol még nem láttam ilyet.
A betűk ennek ellenére jól láthatóak és megfelelő méretűek ahhoz, hogy a nagyobbak számára, önálló olvasásnak is megfeleljen a könyv.  

Összességében azt kaptam, amit vártam: egy olyan mesekönyvet, ami után békében és nyugodtan fogok tudni aludni. Ahhoz, hogy ez az értékelés a lehető leghitelesebb legyen, valóban esténként - lefekvés előtt -, olvastam el egy egy mesét. Sikerült elterelnie a gondolataimat, valóban megnyugodtam és jobb kedvem lett tőlük. 

Azt hiszem, aki ilyen címet ad a könyvének, ezt a hatást szerette volna elérni. Nincs gyermek a családomban, akinek a véleményét kikérhetném erről, de azt gondolom, ha egy felnőtt meg tudott nyugodni tőle, akkor egy kicsinél sem lehet másképp!

Sajnos, a könyv már elfogyott, de a szerzővel egyeztettem és azt mondta, ha bármi kérdésetek/kérésetek van, keressétek bátran a hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel


 Azzal nem mondok újat, hogy szeretem a meséket, de talán azzal igen, hogy különösen kedvelem a különböző kultúrák népmeséit. Teljesen más világukkal olyan helyekre is elutazhatok, ahova másképp esélyem sem lenne. 
Véleményem szerint ez a könyv nagyon szépen bemutatja a cigányság gyökereit . ez nemcsak a történelmük miatt fontos, hanem azért is, mert így könnyebben megérthetjük és elfogadhatjuk egymást. Ahogy a mesékből is látszik, sokszor az elindulás sokkal távolabbról volt lehetséges, mint egy magyar nemzetiségű legénynek. 

Továbbá, ha ez sikeres is volt, akkor sem biztos, hogy a boldog vég várta a főhőst. Több mesét is ki tudnék emelni ebből a szempontból, de talán a legjobb példa erre a Moga, a nagyerejű című történet. Itt a főhős hiába menti többször is az embereket  - akár az élete kockáztatásával -, hiába éri be kicsivel is, végül egy egyszerű feladat teljesítése közben hal meg. Természetesen ennek is megvan a maga tanulsága, csupán csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ez nem a megszokott befejezése egy népmesének.

Természetesen találhatunk  már ismert történetet is, de ebből csak egy van, aminek különösen örültem. Összességében több a komorabb hangulatú mese - ezért mindenképpen nagyobb gyermekeknek ajánlanám -, de azért találhatunk vidám, humoros hangvételút is.
A könyvet körülbelül 5 éve kaptam ajándékba, de azóta is minden évben elolvasásra kerül és ez azt hiszem bizonyítja, mennyire értékesnek tartom a mondanivalóját. Minden egyes alkalommal és és más jelentést kapnak a mesék, így adva gondolkodni valót nekem.

Az illusztrációk kifejezetten tetszettek, illett a könyv hangulatához, Nagybetűs, így pár óra alatt is könnyedén elolvasható az összes történet!

Amennyiben érdekel a kötet, keresd a Könyvudvar webáruházában!

Írta: Isabel



A  könyv ajándék volt és ezzel ismertem meg a szerző munkásságát. Emlékszem, hogy milyen nagy hatással volt rám a borító, mikor először a kezembe vettem. A gyermekkoromat idézte, amire olyan jó néha visszaemlékezni.

A történet elején megismerkedünk egy kislánnyal, aki nagyon szeretne egy kiskutyát. Családjával együtt szereti az állatokat - van is neki egy Csörgő névre keresztelt papagája. A kismadár nagyon kedves a szívemnek hiszen nekem is van egy  - most is épp nézi, ahogy írom az értékelést és várja, hogy mehessen aludni. Ennek hangot is ad, méghozzá "álmos a Rozika" formájában.

De visszatérve a könyvhöz, a kislány vágya nem mindennapi módon teljesül. Egy kalamajka miatt Bodza, a kutyus életre kel és az a feladata, hogy megtalálja azt a gyűrűt, ami mindent visszaállíthat a megszokott kerékvágásba.
A kiskutya kalandokból kalandok keveredve fedezi fel a világot és azt, hogy nemcsak jó szándék létezik a világban. Az írónő ezt a fontos tanítást szinte észrevétlenül adja át az olvasónak, mégis képes mély nyomot hagyni benne. Természetesen mindezt nagyon könnyed és humoros stílusban teszi.

Természetesen itt is kapunk illusztrációkat, melyek nagyon részletesek. sőt a könyv végén egy idegen szavak jegyzékét is találhatunk, melyek segítik a kicsik szókincs bővítését.

Bár a véletlen hozta így, mégis örülök, hogy ez lett 2020 utolsó (újra)olvasása, mert eddig ez a legjobb mű amit olvastam Berg Judittól!Ha nem ismeritek még a munkásságát és bizonytalanok vagytok, melyikkel is kezdjétek, én ezt ajánlanám! Alkalmas közös és önálló olvasásra is!

Ha te is elolvasnád, látogass el a Pagony Kiadó webáruházába!

Írta: Isabel

 



 Sokat gondolkodtam azon, hogy egyben vagy külön értékeljem azt a négy részt, amit alkalmam volt elolvasni. Végül azért döntöttem az előbbi mellett, mert a sorozat színvonal egyenletes teljesítményt hoz.

Külön figyelmet szoktam fordítani azokra a történetekre, melyek a természet fontosságára és szeretetére tanítják a kicsiket. Itt ezt most nagyon szépen megkaptam, sőt, nemcsak a nádassal és az ott élő állatokkal ismertet meg minket az írónő, hanem egy nagyon aranyos és virgonc kisgyermekkel is.
Főszereplőnk egy a lengék közül, akik a Nádtenger őrei és az emberek nem láthatják őket.

Vilkó bár nagyon okos, nem szereti a szabályokat. Éles eszével mindig véghez viszi amit szeretne, de pont emiatt a két tulajdonsága miatt kerül sokszor veszélyes kalandokba is!

Az összes általam olvasott rész, az ő kalandjait és fejlődését követi nyomon, tele szebbnél-szebb illusztrációkkal. Az egyik, amiért szeretem a szerző könyveit, az az erre való odafigyelés. Igaz, a Cipelő cicák sorozatánál eleinte szokatlan volt az ábrázolásmód, ám végül azt is megszerettem.

A kötetek rövid, könnyen érthető fejezeteket tartalmaznak. Az önálló olvasást eleinte nehezítheti a nevek, de ha a gyerkőc megszokja őket, bátran elszórakoztathatja magát egyedül is. Minden karakter nagyon szerethető és könnyen lehet azonosulni velük.

Összességében bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Könnyen és szórakoztatva tanít a természetről, a bátorságról és olyan értékekről, amivel minél előbb megismertetjük az új generációt, annál jobban teszünk velük és magunkkal is!

Mint említettem, nekem csak az első 4 részt sikerült elolvasnom, de a Lengemesék 9 könyvet foglal magába!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a teljes sorozatot a Pagony Kiadónál!

Írta: Isabel


Mikor a kezembe veszek egy könyvet, nemcsak a tanulás iránti vágyamat szeretném kielégíteni, de szeretnék egy picit távol kerülni az élet gondjaitól is.Különösen igaz ez, ha mesekönyvekről van szó. Megnyugvást, szórakozást és csodát várok tőle.
Sosem titkoltam, hogy felnőttként is mennyire szeretem ezt a műfajt. Véleményem szerint szükség van arra a varázslatra, amik ebben rejlenek, arra a tisztaságra, ami eredendően bennük van.

A Csodák könyve nem árul zsákbamacskát: valóban egy aprócska csodában volt részem általa. 
A történet egy olyan testvérpár kalandjait meséli el több fejezeten keresztül, akik különböző varázslényekkel találkoznak. Ebben egy varázskönyv segít nekik, ami hol tanácsokkal látja el őket, hol pedig átjáróként szolgál egy másik világba. Sellők, manók, és egyéb kedves karakterek tanítják őket elfogadásra, a szeretet erejére és arra, hogy érdemes odafigyelni másokra és a szívünkre hallgatni.

 Engem a könyves szál egy picit Michael Ende  - A Végtelen Történet c. regényére emlékeztetett, de ez a hasonlóság tényleg csak egy pillanatig tartott, hiszen az írónő megteremtette a saját, egyedi világát.
A szereplők kidolgozottak, minden történet megválaszolja a saját kérdését, a fogalmazásmód pedig nagyon igényes.

Amit még kiemelnék, azok a gyönyörűen megrajzolt és papírra vetett illusztrációk. Már a borítón is látszik, hogy nagyon odafigyeltek erre, de a történetek lapjain ez még inkább érződik. Nemcsak a képek fokozzák a látványvilágot, de maguk a lapok is színesek, így még nagyobb élményt okozott az olvasás.

Jó szívvel ajánlom a könyvet bármelyik gyerkőc szobájába, hiszen nemcsak kalandokban lehet része, de segítheti a lelki és szellemi fejlődését is. Közös és önálló olvasásra is egyaránt alkalmas!

Ez volt az első alkalom, hogy megismerkedhettem a szerző munkásságával, de ha minden könyve ilyen, azokra is kíváncsi vagyok!
Zárásképp pedig szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosítottak egy példányt a számomra!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a kiadó weboldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel





 Először is szeretném megköszönni, hogy kaptam egy példányt a könyvből. Nagyon kíváncsi voltam az írásokra és az, hogy mesékről van szó, csak növelte bennem ezt az érzést.

A gyűjtemény egy komoly hiánypótló, a maga nemében.  Én is értesültem a botrányról, ami pár hónapja kirobbant , de jobban foglalkoztatott az írók tehetsége, mintsem, a felhajtás körülötte. A személyes véleményem az, hogy amíg valaki jó ember és nem bánt másokat, addig olyan párt választ magának, amilyet szeretne. Az a feltételezés pedig, hogy-egy-egy írás megváltoztathatja a szexuális beállítottságot, számomra nagyon maradian hangzik. 

Ennyit erről, jöjjenek a történetek. Tetszett a tündérmesék világa - hercegek, királylányok és a többi. Nem tagadom, ezeken nőttem fel és én is szeretem felhasználni ezeket az elemeket, ha mesét írok. Továbbá a borító és az illusztrációk is ugyanezt a hangulatot tükrözték a számomra

Bár tisztában vagyok az adaptáció jelentésével, mégis, több egyedi történetre számítottam. Néhol csak nagyon minimális változtatás történt, és akarva - akaratlanul összehasonlítottam az eredeti alkotással. Véleményem szerint ez azért nem szerencsés, mert ilyenkor elveszik az alkotói szabadság, ami írásnál nagyon fontos. 

Néhány szerző műve azonban nagyon ígéretes volt, így az egész kötet tartogatott meglepetéseket. Véleményem szerint ezt a vonalat kellett volna követni. 

A gyerekeknek is el lehet mondani szinte mindent a világról és ők még elfogadóbbak is tudnak lenni, mint a felnőttek. A tapasztalataim szerint azonban sokkal könnyebb nekik elmagyarázni dolgokat, ha valami  teljesen újba csomagoljuk őket. Szeretik kibontogatni, megízlelni, majd eldönteni a saját álláspontjukat. 
Hiszem, hogy, ha egy gyerkőc érdeklődni kezd a szexualitás iránt és olyan környezetben nő fel, ahol az elfogadó, szívesen elolvassa majd ezeket a meséket, mert semmi megbotránkoztató nincs bennük. Ám, ha az adott környezet szűklátókörűség, ezen a Meseország mindenkié sem segíthet, sőt, olaj lesz a tűzre.

Azt javaslom, hogy időben kezdjünk el finoman beszélgetni a gyerkőccel erről a témáról is: a bármilyen kérdése van, válaszoljunk rá, és ha úgy ítéljük meg, hogy szívesen olvasna ebben a témában neki szóló történeteket, bátran vegyük meg ezt a könyvet. 
Mindennel együtt nagyon erős tanító-szándék jellemzi, bármi nemű rosszindulat nélkül. És ez nemcsak a könyvespolcokon, de az életben is hiánycikk.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a könyv megvásárolható többek között a Líra weboldalán!

Írta: Isabel




 Ezt a mesekönyvet a napokban kaptam az édesanyámtól és őszintén szólva nagyon örültem neki.
A Grimm testvérek meséin nőttem fel, ám sajnos csak könyvtárból tudtam kikölcsönözni a gyűjteményüket, így ezt a válogatást igazán nagy becsben fogom tartani.
Miután kigyönyörködtem magam a borítóban, itt ért az első meglepetés: olyan meséket is tartalmaz, amelyeket eddig nem ismerem. Igaz, ez csak plusz pont, hiszen így nemcsak azokat olvastam, amiket már kívülről tudok.
A belső grafika is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, mint a borító, majdnem minden lapra jut egy belőle.

Ha egy történetet kell kiemeljek az Hófehér és Rózsapiros lenne. Nemcsak azért, mert eddig ismeretlen volt számomra, hanem azért is, mert hozta azt a jól ismert " jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig amit érdemel" érzést. Igen, tudom, hogy  a világ nem így működik, mégis, gyermekként olyan jó volt hinni a jóság eredendő erejében és szurkolni nekik egészen a történet végéig. 

Nem voltam sosem az a tipikus hercegnő - alkat, nem vártam a királyfit fehér lovon, hogy megmentsen, sőt némelyik mese, ami így végződik, már kislányként is idegesített.  Viszont azt szerettem, mikor a főhősben  - legyen az lány vagy fiú - a világ felismerte a lehetőségeket és segített neki egy jobb élet kialakításában.

Ez a mesegyűjtemény is ezt erősítette bennem és remélem, ha megveszitek, Ti és esetleg a gyermekeitek is hasonló tanulságokat tudtok majd levonni. 
Mivel a betűk elég nagyok, nemcsak közös, de önálló olvasásra is tökéletes!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, és visszautaznátok egy picit az időben, a könyv megvásárolható az Auchan webáruházban!

Írta: Isabel 





 Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.

Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.

Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem. 

Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát. 

Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet. 
Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják -  de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok. 

Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.

Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni.  Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni.  Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.
Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.

Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról  - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!

Írta: Isabel




Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.

A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.

Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.

Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!

Amennyiben beszereznél egy példányt, látogass el a Pagony Kiadó oldalára!

Írta: Isabel

Nagyon szeretem a mesekönyveket, ám azokat külön aranyosnak találom, ahol az állatok kicsinyei vannak a középpontban. Cukik és olyan poénjaik vannak, hogy az ember egész napját bearanyozzák.
Ez történt velem is, mikor elkezdtem olvasni a kis Brumi történetét.
Mivel a sorozat első két részéhez nem volt szerencsém, ezért teljesen önálló könyvként kezeltem. Meglepődtem, hogy nem az,  viszont nem is tűnt fel, hogy nem ismerem az előzményeket.
Mint a címből kiderül, a kis bocs elkezdi az iskolát és első osztályos lesz. Nagyon aranyos a vívódása az anyukájához való végtelen ragaszkodás és a „ nagyfiús”gondolkodás között. Sok esetben korának megfelelően viselkedik máskor viszont még egy cuki ovis medvebocs. Az egyik ilyen kedvenc jelenetem a könyv elején van: szüleikkel együtt bemennek a gyerekek az első tanítási nap előtt az iskolába, hogy megismerjék az osztályt és a tanító nénit. Mindegyik padon van egy kocka csoki, kivéve ott ahol Brumiék ülnek. Természetesen ez azonnal feltűnik a kis mackónak és át akar ülni máshová, ám mivel anyukája csendre inti őt, szomorúan nézi, ahogy a többi bocs majszolja a csokiját. Ám egyszer csak felkiált az egyik, hogy „ annak a kisbocsnak nincs csokija” és amikor a tanító néni odamegy a mackóhoz, Brumi még a száját is nagyra tátja, hogy jól lássák, neki tényleg nem jutott az édességből. Ugye mennyire aranyos a karakter?
Innentől kezdve végigkövethetjük őt, ahogy megtanulja a betűket, barátokat szerez, felelősséget vállal és szép lassan igazi iskolássá válik.

A fejezetek rövidek, gyorsan lehet velük haladni.
Az illusztrációk bár minimálisak mégis jól kiegészítik a történetet. Nem hiányoztak a színes képek, elég volt az a pár rajz, amit kaptam.
Viszont! Volt valami, amit már a történet elején észrevettem és nagyon nem örültem neki. Az egész hangulata és szerkesztése Alan Alexander Milne: Micimackójára emlékeztetett. Minden fejezetnél ugyanolyan bevezetőt találunk, és még Brumi alakja is nagyon hasonlít rá! Lehet, hogy ez az egybeesés nem volt szándékos a szerző részéről, mégis, nem tudtam elengedni, hogy egy iskolába járó Micimackóról olvasok. 

Ettől függetlenül ez a mesekönyv egy ritka kincs, hiszen rosszindulatmentesen, a kicsik szája íze szerint segít nekik az új helyzet legyőzésében. Ha a csemetéid nagy Micimackó rajongók, vagy éppen nem zavar a hasonlóság, mindenképpen érdemes beszerezned a saját példányodat. Pláne most, hogy a gyerekek hosszú idő után ismét az iskolában találták magukat. Ráadásul olyan szabályok közepette, amit nekünk felnőtteknek sem egyszerű betartani.

Az értékelésem végén, mikor a linket kerestem nektek, rájöttem, hogy én egy régebbi kiadást olvastam. Új illusztrációkkal, a könyv megvásárolható a Holnap Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel




Folytatódik a Cipelő cicás kalandozásom, ezúttal a második kötettel.
A kis család egy kirándulás alkalmával várat nézni mennek és természetesen viszik a picinyke cicáikat is. Már az elején jót mosolyogtam, hiszen a kis rosszcsontok azonnal rákapnak egy kis sárban dagonyázásra az őszi időben.
A második történetben nagyot ugrunk az időben, ugyanis már leesett a hó és a gyerekek ennek minden örömét kiélvezik.
A harmadik mesében pedig már ismét jó idő van és főhőseink új barátokat és kalandokat találnak a természetben.
Ezután következett a kedvenc részem: ugyanis sátorozni megy a család. Jó látni a készülődést és azt, hogy a szerzőnek mennyire fontos a szabadban töltött minőségi idő.

Azt kell mondjam, hogy a történetmesélés ugyanolyan aranyos volt, mint először, viszont ezek a nagy időugrások nem tetszettek. Szívesen olvastam volna, mondjuk csak egy évszakot felölelő részről, részletesebben. Például, hogyan viselkednek a gyerekek az iskolában, vagy éppen miként ünnepelnek decemberben.
Az illusztrációk fejlődtek az előzőhöz képest, legalábbis én így látom.

Összességében nem volt rossz egy esti kikapcsolódásnak. Annak külön örültem, hogy az első rész ismerete nélkül is élvezhető a történet, hiszen az írónő az elején pár szóban bemutat mindenkit. Olvastatja magát és szerintem, ha gyermekkel állunk neki, talán ő is kedvet kap ahhoz, hogy a szabadban töltsön egy kis időt, természetesen fokozottan figyelve és betartva a koronavírusra  vonatkozó utasításokat!

Amennyiben érdekel a sorozat vagy csak ez a rész, keresd a Pagony Kiadó webáruházában!

Írta:Isabel





Mary E. Pearson az egyik kedvenc szerzőm. Fantázia gazdag történetei rabul ejtik az olvasót, mindezt úgy, hogy elgondolkodhat: talán egy nap ez is megtörténhet?


Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem Az imádott Jenna Fox olvasása közben is. Mikor NiKy-től megkaptam a könyvet, szándékosan nem olvastam el sem a fülszöveget, sem pedig egyéb ismertetőt. Azt szerettem volna, ha az újdonság varázsa teljes mértékben hatni tud és el kell ismernem jól döntöttem.  Ha elolvastam volna más véleményeket, lehet nem lettem volna annyira lelkes olvasója, hiszen ez a regény teljesen más alapokon nyugszik, mint a fantasy – sorozata, amivel megismertem.

Műfaj szempontjából nehéz behatárolni, mert van benne sci-fi szál, de találhatóak benne poszt-apokaliptikus elemek is.  Ugyanakkor ezek annyira halványan szövik át a történetet, hogy nem szívesen kategorizálnám így. Őszintén szólva, soha nem voltam még ekkora dilemmában a műfaji meghatározást illetően, de aki nekiül a regénynek, szerintem érteni fogja a problémámat.

A történet a 17 éves Jenna-ról szól, aki balesetet szenved és elveszíti az emlékeit. Családja, hogy segítse a felépülését, új otthont teremtenek a számára egy nyugodt városkában. A lány többnyire otthon van és próbál emlékezni, de a családtagok bármit tesznek, úgy érzi, hogy azok az emlékek, melyekre emlékeznie kellene, nem is a sajátjai. Ám ennek ellenére is próbálja megtalálni önmagát és a helyét a világban.

Mindazonáltal, mint már említettem, ez a könyv nem akcióra, kalandra vagy nagy szerelmekre épül. Nem úgy olvastatja magát, hogy „most azonnal tudni akarom a végét” hanem inkább úgy, hogy érdekel, mi lesz, de nekem is időre van szükségem az információmorzsák összerakására. A regény teljes egészét ez a picit nyomasztó, de elgondolkodtató érzés hatja át. A magány okozta vagy az ismeretlentől való félelem legyőzése, saját magunkba vetett hit a legmélyebb mondanivalója szerintem a regénynek. Az, hogy akkor se adjuk fel, ha semmibe sem lehetünk biztosak. Még az emlékeinkben sem.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, még akkor sem, ha semmi köze nem volt a Fennmaradottak Krónikáihoz. Hiszem, hogy kellenek ilyen olvasmányok is és örülök annak, hogy a szerző ebben a műfajban is maradandót alkotott.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Gabo Kiadó oldalára a saját példányodért!

Írta: Isabel


NiKy-nek hála volt már alkalmam a szerzőtől egy mesekönyvet olvasni. A holló gyűrűje egy rettenetesen aranyos mese, egy életre kelt kiskutyáról, aki a Mátyás templom lakója volt, amíg valódi kutyuska nem lett belőle. Az a mese maximálisan a kedvencem lett, mind a történet, mind pedig grafika szempontjából. Többször is elolvastam azóta, mióta megkaptam.
Mikor a kezembe került a Cipelő cicák-sorozat, nagyon izgatott lettem. Állatbarátnak tartom magam, nekem is vannak cicáim, kutyusom és kismadaram is szóval igazán közel állnak hozzám az állatmesék. Az pedig hogy a történetben szereplő cicák annyira picik, hogy zsebre lehet tenni őket, számomra csak még aranyosabbá tette az egészet.
Dióhéjban a történet annyi, hogy 3 testvérrel él együtt Ciceró, Pepe és Lőri, a Cipelő cicák, akiknek gyöngyök vannak a farkukon és a felnőttek csak játéknak látják őket. Ám a gyerekek tudják, hogy ők bizony igaziak: rosszalkodnak, bújósak és még a kenyérhéját is megeszik! Ráadásul még varázserejük is van!
A trilógia első részében, miután megismertük a szereplőket, a társaság a városba megy: játszótérre, állatkertbe és még kirakodóvásárba is. Különböző kalandokba keverednek, ahol a gyerekek és a cicák is sokat tanulnak egymásról és a világról is.

Az illusztrációt először nem tudtam hova tenni, őszintén szólva, ha nem írja le a szerző, hogy cicákról van szó, nem ismertem volna fel őket. Azonban, miután megszoktam az ábrázolásmódot, már nem volt gondom vele.
Mint mondtam, a sorozat három részből áll, és bár még csak az elsővel végeztem, szeretném a többit is elolvasni. Összességében egy nagyon aranyos, könnyen és gyorsan olvasható történetről van szó, amit inkább az óvodásoknak, alsósoknak ajánlanék közös, vagy egyéni olvasásra.  Nem történnek benne nagy dolgok, de egy fárasztó nap után el lehet vele szórakoztatni a csemetéinket és magunkat is!

Amennyiben felkeltettem a kíváncsiságotokat, látogassatok el a  Pagony Kiadó weboldalára!

Írta: Isabel




Az írónő nevére NiKy hívta fel a figyelmem. Születésnapom egyik ajándéka volt tőle a Megsebzett szabadság és látva azt a lelkesedést, amit mutatott, tudtam: valami nagyon jót kaptam. Arról fogalmam sem volt mit is várhatok pontosan, de azt tudtam, hogy jó. 


Sajnos, időbe tellett értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.


 Kezdjük az elején: már általános iskolásként is szerettem az Ősmagyarság történetét, szívesen tanultam a történelmünkről. Mikor megláttam, hogy történelmi romantikus regény került a kezembe népünk főszereplésével, azonnal kutatásba kezdtem a témában. Pláne, mikor a főhőseink kezdtek közelebb kerülni egymáshoz. Kíváncsi természetemből adódóan szerettem volna tudni, valóban hasonlókat kellett-e átélnie a rabszolgasorsba került nőknek.


Sajnos sehol nem találtam a könyvben szereplő tényekhez hasonlót, bár azt hozzátenném, hogy csak érdeklődője vagyok az adott kornak. Nem ástam magam annyira mélyre a témában, csupán csak a bennem felébredő gyermek kérdezgetett nagyon sokat és szerettem volna válaszolni neki.
Azt ugyan nem tudom, hogy a szerző milyen ismeretekkel rendelkezik a témával kapcsolatban, de azt szeretném elmondani, hogyha egy történelmi kort használunk fel egy írás során, jó azt minél hitelesebben visszaadni. Kevés nagyobb csalódás van annál, mint hogyha az olvasó olyan részekre bukkan, melyekről kiderül, hogy nem egészen így történtek. Legalábbis számomra így szokott lenni.


De ha ettől eltekintek, akkor egy igen csak esemény gazdag és jól megírt könyvet kaptam. Kaland, szerelem, felejthetetlen szereplők és minden oldalra jutó izgalmat kaptam! Az írónő nagyon tehetséges és jól vezette a történet szálait. Akár a párkák a fonalat. 


Flavia, a főszereplő hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük. (Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket, akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe veszik életük irányítását.


Férfi főszereplőnk viszont nagyon nem volt szimpatikus, igaz, ez javuló tendenciát mutatott a történet vége felé. Értem, hogy fővezérként tekintélyt kellett parancsolnia, de akkor sem szerettem a felesleges megaláztatásokat, amiket hajlamos volt elkövetni a nő ellen, akit állítólag szeretett.  Ám ez csak az én véleményem. Mint mondtam, több jó pontja is van a történetnek, amik miatt érdemes elolvasni. Csupán csak ne vegyük készpénznek a történelmi részeket.
Azt kell mondjam, hogy bár rajongója nem lettem a történetnek, Benina munkássága iránt felkeltette az érdeklődésem. Szívesen olvasnék majd még tőle, mert érdekel, hogy esetleg más műfajban, mit és hogyan alkot!


Amennyiben kedved kaptál, ahhoz hogy kialakítsd a saját véleményed a történetről a Könyvmolyképző várja a rendelésedet! 

Írta: Isabel


Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam három mesekönyvet is olvasni, ám a most következő azért olyan különleges, mert nem egyedül írta meg. Csete Dórával közös könyve, a 2020-as év egyik legédesebb alkotása volt számomra és mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

Lillen, a  tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.
A fejezetek külön-külön kalandokat tartalmaznak, melyeket felváltva írtak a szerzők, mégis egy teljesen  egységes történetet kapunk.  Őszintén szólva, ha nem jelezték volna, hogy ki melyik fejezetet írta, észre sem vettem volna a különbséget. Ritka az ilyen mértékű összhang a szerzők között, így ehhez csak gratulálni tudok!
Ám, ami számomra a leglenyűgözőbb volt, az a grafika. Ki merem jelenteni, hogy ilyen harmonikus és szemnek tetsző illusztrációkat nagyon ritkán látok. Hiszem, hogy egy illusztrátor legfontosabb feladatainak egyike, hogy kihangsúlyozza a történetet, támasza legyen. Ezt ebben a könyvben maximálisan sikerült kivitelezni.

Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!

Ha rendelnél, megteheted a Lillen, a tünde hivatalos weboldalán!

Írta:Isabel


A most következő mese nem napjaikban íródott, mégis úgy érzem, érdemes beszélnem róla.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!

Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.

Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.
A második történetben egy baromfiudvarban találjuk magunkat, ahol a kakas már nem él, így az egész udvar felbolydul. A tyúkok nem tojnak, a kiscsibék nem járnak iskolába és folyamatos a zűrzavar. Ezt megelégedvén, Cézár, a kutyus veszi át az irányítást.
Az ebben rejlő tanulságot is nagyon fontos megismertetnünk időben a gyermekeinkkel: fontos, hogy legyen a környezetükben valaki, akire felnézhetnek, és aki meghúzza azokat a bizonyos határokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli életük a megfelelő mederben folyhasson. Ez akkor is igaz, ha éppen nem értünk vele egyet.
Az egész könyv tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, melyeket bevallom többször is megnézegettem olvasás után. Színesek és rendkívül édesek.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.
Összességében kellemesen meglepődtem, kedvenc lett számomra a könyv. Mindazonáltal a beszerzése picit nehézkes, mivel a legtöbb helyen csak előrendelhető. Ám én addig keresgettem nektek, amíg találtam egy oldalt, ahol még megvásárolható!

Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!
Írta: Isabel


Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő. 
Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!
Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását. 
Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez. 
Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.
Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.
Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól,  el tudok tőle tekinteni. 
Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.

Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.

A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni. 
Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó. 
Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel





Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.
El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.
Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni.  A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.
Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!

Írta: Isabel




Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!
Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.
A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.
 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!
Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.
Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.
 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.
Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.
A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.
Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.
Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel






Egy újabb ajándék Nikitől, amit nagyon eltalált! Még csak tegnap kaptam meg, de már el is olvastam.
Minka egy kislány, aki bizony nagylányos szobát kap a szüleitől és már mesemondás nélkül kell elaludnia!
Emlékszem, mikor nekem kellett egyedül az anyukám nélkül aludnom, mennyire féltem. Igaz kisebb voltam, mint a mese főszereplője, mégis minden árny, vagy nesz megrémisztett.
Hasonló érzéseket táplál Minka is és egyik este, egy hullócsillagtól óriási vihart kíván, azért, hogy újra édesanyjához bújhasson félelmében.
A kiscsillag olyan jól teljesíti a kérést, hogy hatalmas vihar támadt. Olyan nagy, hogy Minkát felkeresi egy fiú, aki állítja, hogy ezt a bajt csak a kislány és ő tudják megoldani.
Elrepülnek és kalandosabbnál kalandosabb események sora veszi kezdetét.
Ahogy haladunk előre a történetben, a kislány egyre inkább rájön, hogy rengeteg mindenre képes anyukája segítsége nélkül is. Szépen lassan megkomolyodik, okosodik és egyre magabiztosabb lesz.
A több fejezetre bontó történetet gyönyörű illusztrációk díszítik, ezzel téve teljesé az élményt.
Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Igazi mesedélután-hangulatot volt képes teremteni, még egy 30 éves nő számára is!
Nagyon ajánlom kicsinek és nagyoknak: akár közös olvasásra, akár egyedüli kikapcsolódás gyanánt!
Az első ajánlásomat már meg is tettem: édesanyám is nagy meserajongó és megígérte, hogy ő is elolvassa!

Ha te is szeretnél részese lenni ennek a varázslatos világnak, megrendelheted a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

A világjárvány okozta változások, lehetővé tettek számtalan magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni ezt a nehéz helyzetet!




Ez a könyv is így került a birtokomba, és azt gondoltam, hogy gyorsan értékelem is nektek, hátha ti is kedvet kaptok hozzá!
Több rövid mesét találtok majd benne, melyek a dzsungel állatairól és világáról szólnak. Végig az volt az érzésem, hogy az írónak nem kevés kutatómunkájába került a helyszín minél pontosabb felvázolása, ugyanis teljes mértékben el tudtam képzelni a leírások legapróbb részletét is.
A történetek inkább tanmesék: az állatok emberi érzésekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Némelyik gyarló, a másik kedves, de van, aki saját naivságának áldozatává válik.
A tanító szándék nagyon erős és elgondolkodtató: én is meg-megálltam átgondolni az olvasottakat. Figyelembe véve, hogy a mesék egyáltalán nem hosszúak nem kell sok idő ahhoz, hogy a segítségükkel kikapcsolódhassunk.
Írástechnika és tördelés szempontjából is nagyon szépen össze van rakva a könyv. Látszik, hogy gondot fordítottak erre.
Néhol találunk illusztrációkat is, de ezek annyira nem feltűnőek. Viszont a borító nagyon aranyos lett!

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam és szerintem közös időtöltésnek is tökéletes lehet! Viszont, ne a legkisebbekkel kezdjük el, inkább az általános iskolás gyermekekkel, mert ők könnyebben megértik majd a sorok között bujkáló tanulságokat!

Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!




Mivel nagy meserajongó vagyok, anyukám meglepett egy mesekönyvvel, mely az egyik kedvenc költőm, Arany János válogatott történeteit tartalmazza.
Jó volt ismét belecsöppeni gyermekkorom világába: A kismalac és a farkasok, A macska és az egér és társaik segítségével.
Mondanivaló szempontjából természetesen másként látjuk a dolgokat gyerekként és felnőtt fejjel. Amíg kicsiként örültem, hogy a gonosz farkas nem tudta megenni a malackát, most azért elgondolkodtam a büntetése súlyosságán. Némelyik mese egész érdekes dolgokat indított el bennem az önzésről, a lustaságról és arról, hogy sokszor  mennyire csak magunkra figyelünk a környezetünk helyett. Ám mivel általában a korosztály, melyekhez ezek a történetek szólnak, míg ártatlan lélekkel rendelkeznek, ezért én sem szerettem volna ezeket a gyerekkori kedvenceket felnőttként bepiszkítani. Megpróbáltam kizárni a tudatomat és a bennem élő gyermekre hallgatni és így már elég kellemes félórában volt részem.
Nekem a 2018-as kiadás van meg, melyben az illusztrációk nagyon aranyosak. A nyolc meséhez készítettek egy vagy több képet, amik színesek és nagyon kellemes rájuk pillantani olvasás közben. A kemény borító pedig hasznos, tekintve hogy a kicsik mennyit nézegethetik majd.

Esti olvasáshoz nem ajánlom, mert megijedhetnek a kisebbek, viszont délutáni kikapcsolódáshoz, közös időtöltéshez igen! Együtt nézegethetjük a képeket és olvasás után, akár meg is beszélhetjük a cselekményt, a kicsikkel, hogy minden kérdésük megválaszolásra kerüljön!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a könyvet a Lira weboldalán!

Írta:Isabel


El nem tudom mondani, hogy ez a kis mesekönyv mennyire tetszett! Mostanában nem igazán jó a közérzetem, mégis sikerült megmosolyogtatnia.
Dalmorka egy huncut kis varázsló, aki szeret csintalankodni, de jó szíve van. Egy tanyán él kis barátjával, Natti tündérkével. Ám rajtuk kívül a tanya lakója  még Ancsa, a szomszéd néni, Samu bácsi a boltos, Boró a nyitvatermők őre, de él itt kobold és fenyőmanó is.

A mesekönyv több rövid történetet tartalmaz, amik a kis csapat kalandjaiba enged betekintést. Nagyon tetszett és praktikusnak tartom, hogy nem egy regényt kapunk, mert így egy esetleges esti meseolvasásnál nem kell csalódnunk amiatt, hogy pont a legjobb rész közepén ér véget a mese.
Mindegyik fejezethez gyönyörű grafika tartozik, melyek bevezetik a gyerekeket a vidéki élet világába.
Kedvenc szereplőm Ancsa néni volt, aki nemcsak a rajzok szerint, de szerintem is igazi nagymama.
Kertészkedik, segít a fiataloknak a gondjaik megoldásában, karácsonykor bejglit és töltött káposztát főz, és valódi nyugalmat áraszt a nagy zsibongás közepette.

Az írónő fogalmazás módja szép és aranyos. Sokszor úgy éreztem, mintha én is gyermek lennék és valaki mesélné a történeteket. Ebben a hónapban leszek 30 éves és egyszerre volt örömteli és fájdalmas ezzel az érzéssel szembesülni.
Mindenesetre, ha valaki kisiskolásként ezt a kis könyvecskét olvasta volna fel, a rémálmok nem léteztek volna számomra, csupán csak duci bárányfelhők és a kis tanya! Bár csak 137 oldalról beszélünk, sokkal többet ad, mint azt elsőre hinnénk!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony oldaláról rendelhetsz magadnak egy példányt!

Írta: Isabel





Érdekes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert a fülszöveg és a borító alapján egy picit másra számítottam. Azt hittem, hogy a történet hasonlítani fog, Joanne Harris: Csokoládé című művére. Vártam, hogy tele legyen finom sütikkel és kipróbálásra való receptekkel, és kissé csalódott voltam, mikor rájöttem, hogy tévedtem.
Viszont annyira elmerültem az olvasásban, hogy egy idő után már nem is érdekelt.
A történet azzal indul, hogy Claire, a 17 éves lány a Pretty 12 valóságshow győzteseként térhet haza. Élete nagyon megváltozik, ugyanis celebként és magánemberként is meg kell birkóznia szerelemmel, hamis barátokkal és mindennel, amivel együtt jár a hírnévvel.
A lány már az első perctől kezdve szimpatikus volt, ugyanis megszegve a show szabályzatát, nem veti alá magát plasztikai műtéteknek, hogy még vonzóbb legyen a nézők számára és így több szavazatot kapjon. Azt mondja, természetességével is el tudja érni ugyanezt a hatást és ez be is igazolódik.
Azt kell mondjam, hogy ez az üzenet nagyon is példaértékű napjainkban!
Igenis fontos hangsúlyozni, nem feltétlen akkor lesz szép valaki, ha kés alá fekszik, bár elismerem, vannak olyan élethelyzetek, melyben ez a leginkább járható út. Ám biztosan nem egy tévé szereplés az!
Ami számomra egy picit zavaró volt, hogy a valóságshow előtti és utáni történéseket az írónő külön fejezetekként felváltva tárta az olvasó elé. Nem mondom, hogy rossz volt, csak meg kellett szokni.
Ennek ellenére valóban könnyed és szórakoztató olvasmány a Sütilány! Tipikusan az a könyv, melyet egy fáradt munkanap után veszünk kézbe, mert tudjuk, hogy ki fog minket zökkenteni a gondjainkból.
Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az utolsó!

Ha érdeklődnél a könyv iránt, többek között a Bookline-nál kereshetitek!



Írta:Isabel





Már jó pár hete kiolvastam a könyvet, mégis csak most vagyok képes érdemben értékelést írni hozzá!
Nem fogok hazudni: végigsírtam az egészet!
Ebből is látszik, hogy itt szó sincs kacagásról, vagy humorról.  Ám az sem lenne helyénvaló, ha úgy definiálnám a könyv hangulatát, hogy szomorú. Sokkal inkább nevezném a nagybetűs életnek, ami tele van nehézségekkel, csalódással, fájdalommal, és nekünk embereknek kell meglátnunk/megteremtenünk azokat az apró örömöket, melyek segítenek ezeken átjutni.
Az írónő csodás szókinccsel és írástechnikával segíti az olvasót, hogy az eseményeket a lehető legjobban átélhesse!
A történet egy csapat barátról szól, akiknek a háború teljesen megváltoztatja az életét.
Fern már kamaszként szerelmes lesz Amrose-ba a jóképű srácba, de őt és barátait elszólítják a harcok. Miután csak ő tér vissza és már nem volt annyira megnyerő a külseje minden, ami eddig fontos volt, átértékelődik.
Ám személyes indíttatásból nem ez a szál az, ami a leginkább meghatott. Frennek van egy unokatestvére Bailey, aki kerekesszékben éli az életét. Ők nemcsak rokonok, de a legjobb barátok is egyben.
Tudom, hogy könyvről van szó, de fantasztikus volt arról olvasni, hogy létezik olyan barátság, mint az övék. A lány sosem éreztette a fiúval, hogy más lenne, mint a többi barátja; együtt élték meg a mindennapokat. Nevettek, álmodoztak, hülyéskedtek.
Aztán terrortámadás éri az ikertornyokat… Olyan esemény változtatja meg gyökeresen az életüket, melyre egyiküknek sincs befolyása. Nem tehetnek mást, mint szembenéznek a kialakult helyzettel; ezért mondtam azt az elején, hogy a történet maga az Élet!
Bailey pedig, bár néha elkeseredett, jól tudta, hogy Frenre és a barátaira mindig számíthat.
Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de egyszerűen nem bírom magamban tartani: akik hozzám hasonló helyzetben vannak vagy egy szerettük él hátrányos helyzetben, biztos azt kívánják, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki elfogadva, szeretettel fordul feléjük. Akik mellett igazán önmaguk lehetnek.
De én most mást mondanék! Minden ember ismeretségébe kívánok egy Bailey-t!
A világnak nagy szüksége lenne az őszinte szeretetre, az empátiára és azokra a pozitív energiákra, melyeket ezektől az emberektől a legkönnyebb megtanulni. És nem azért mert sajnáltatnák magukat, vagy, mert nem látják a nehézségeket, hanem mert tudják, hogy akarattal, bátorsággal és tiszta szívvel legyőzhetőek az akadályok!
És azt hiszem ezt az értékelést itt be is fejezném, mert nem bírtam megállni, hogy ne könnyezzek írás közben!
Ez az a könyv, melyre évekig emlékezni fogok!
Niki köszönöm, hogy általad elolvashattam!

Ha te is elmerülnél a történetben, a Twister Media várja a rendelésed!



Írta: Isabel


Nem egyszerű szavakat találni arra, amit kaptam a történettől. Nagyon mély és elgondolkodtató mondanivalót kapunk, de ennek ellenére gyorsan olvastatja magát. Nekem egy nap alatt sikerült, pedig mostanában nem képes lekötni ennyire egy könyv sem. Enyhe olvasási válságon estem át, de ez a kisregény kihúzott belőle.
Főszereplőnk egy kisfiú Kumail. Már az első sorok elolvasása után elég erős érzelmi hatás ért, hiszen ő meséli el a saját történetét. A kis árvát, egy nő, Gloria veszi magához, miután anyja szörnyethal egy vonatbaleset következtében. A pár napos csecsemővel elindul Franciaországba, ám Kaukázusban háborús helyzet van, így menekülniük kell. Mindent megtapasztalnak, amit egy ilyen helyzet okoz  - az éhezést, a lelki fájdalmat - de egy dolgot sosem veszítenek el: a reményt, hogy egyszer francia földön szabadon és boldogan élhetnek. Ám a közösen felépített csodájuk sem az aminek látszik.

Ennyit a történet taglalásáról, inkább rátérnék arra, amit kiváltott belőlem.

Egy embernek sem, de főleg gyereknek nem szabadna megtapasztalnia a halálfélelmet, az éhezést és azt a magányt, amit ezek a harcok okoznak. Amikor ilyenről hallunk/ olvasunk a fegyverek és a halál jut eszünkbe. De nem kevésbé fontos megemlíteni a menekülteket; azokat az embereket, akik egy életen át cipelni fogják a sebeiket és az emlékeiket. Olyan teher ez, amit bármennyi idő is teljen el, akármennyire is változzon meg az életük, cipelni fognak.

Elgondolkodtam azon, hogy egy egyszerű ember mit tehet azért, hogy ezt elkerüljük. Bár én nem rendelkezem nagy fokú tudással, kapcsolatokkal, vagyonnal, de egy valamit nap mint nap megteszek és ha lenne gyermekem neki is ezt tanítanám: minden embert emberként kezelek. Nem számít a faji-társadalmi- vallási-hovatartozás; minden ember lélekkel rendelkezik és én ezt veszem figyelembe. Mindenkinek van múltja sebekkel, hibákkal, jelene célokkal és küzdéssel és jövője teli álmokkal. Senkinek nincs joga ezeket alárendelni eszméknek és olyan elképzeléseknek, melyeket nagyobbnak hisz!
Igen, az ilyen és ehhez hasonló mondatok az ember könyökén jönnek ki, hiszen tele van velük a net: ezért is mondom azt a környezetemnek, hogy nem beszélni kell, hanem cselekedni! A szavak erősek, de a változáshoz tettek kellenek! Aki ismer tudja, hogy én ezt is teszem: ha nem tudok valamit megtenni nem ígérem meg, viszont ha azt mondom „Megteszem, számíthatsz rám!” az úgy is van, történjen bármi. Niki erre azt szokta mondani, nem mindenki olyan tiszta lélek és egyenes, mint én, amit persze elfogadok, mert mindenki más. De! Ha egy szebb jövőt szeretnénk, valahol el kell kezdeni! És azt hiszem, ez egy jó kiinduló pont lehet!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatod a rendelésed!



Írta:Isabel



Ez a könyv nagyon mélyen érintett.
Az alaptémája, miszerint lehet-e barátság a fiúk és a lányok között örök kérdés. (Szerintem lehet.)
A két főszereplő Dave és Julia évődése áll a középpontban. A fiú évek óta szerelmes a lányba, ám ő addig ezt észre sem veszi, amíg Dave mással nem kezd el járni. Miután mégiscsak összejönnek és szeretkeznek, a fiú rájön, hogy az előző barátnője inkább a kedvére való és Juliával barátok maradnak.
Elve nem értettem ezt az egész érzelmi katyvaszt. Dave, ha annyira szereti a lányt, miért keresett mást? És ha már továbblépett, miért fekszik le vele mégis?
Julia miért csak akkor figyel fel a fiúra romantikus értelemben, mikor ő már továbblépett? Nem volt erre elég ideje eddig?
Kövezzetek meg, de ez egy olyan ronda érzelmi háromszög, amit elképzelni is nehéz. A lánynak nem volt joga felforgatni a fiú új kapcsolatát, neki pedig nem lett volna szabad kihasználni őt.
Akár barátságról, akár szerelemről legyen szó, ott mindkét félnek érzelmei vannak. A mélység ez esetben mindegy, de ott van a kötődés és minden más. Ezek elszakadása nagy megrázkódtatással jár mindkét fél részéről. Szereplőink pedig úgy játszanak ezekkel a komoly érzésekkel, akár egy labdával.
Én hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni és lehet megoldást találni, de itt csak a mérhetetlen dühöt éreztem.
Még az sem menti fel a könyvet, hogy ifjúsági kategóriába sorolható. Sőt! Nem hiszem, hogy ezt a példát kellene erősíteni ennél a korosztálynál.
Arra kellene rávilágítani, hogy az érzések fontosak és megbecsülendőek; akkor is, ha mi nem tudjuk ugyanúgy viszonozni. Ha egy ember a bizalmába fogad és megszeret minket, az ajándék, pláne manapság. Nem szabad kényünk-kedvünk szerint visszaélni ezzel, mert lehet hogy ha mi már továbbléptünk, az a lélek olyan sérüléseket szenved, mely örökre nyomot hagy rajta. Akkor is, ha nekünk nem ez volt az eredeti szándékunk. És azt, hogy ezt teszem azt fiatalon követi el valaki, az nem mentség. Pláne akkor nem, ha az egész barátságból indult ki.
Bár nekem nincs gyerekem és pszichológus sem vagyok, de számomra nagyon fontos egymás tisztelete és megbecsülése. Ha könyvet írok, akkor is kiemelt figyelmet fordítok erre azoknál a karaktereknél, akik ezt megkövetelik. Kérlek, figyeljetek oda erre ti is…talán pont ettől fog elindulni a világban az a változás, melyre olyan sokan várunk!

Ha érdekel a könyv, a Maxim Kiadónál megrendelheted!

Írta: Isabel





 Mióta megismertem Marék Veronika írónő munkásságát, kutatok a könyvei után.
Mikor Nikitől megkaptam a Kockásfülű nyulat, az egyik szemem nevetett csak: mivel szeretem az írónő írásait nem volt kérdéses elolvasom-e.
Viszont én gyerekként sem szerettem ezt a mesét. Sosem értettem, hogyan tud valaki egy bőröndben lakni és egyébként is miért lakik ott? Nem lenne egyszerűbb egy kisgyerek szobájában élni? Az is kérdőjeles volt mindig bennem, hogy miért nem pufi a nyuszi? Nem a negatívumot szeretném kiemelni, csupán csak rá szeretnék világítani, hogy bár magát a mesét nem szeretem, mégis adtam esélyt a történetnek.

 A 40 oldalas könyvecskében két történetet kapunk.

Az elsőben  kélt kisgyerek játszadozásának lehetünk tanúi.
Egy Menyus nevű kislány hóembert épít, amit a barátja mindig lerombol. A kishölgy és címszereplőnk kitalálnak egy módot, hogyan menthetnék meg a művüket az ismétlődő támadásoktól és mikor ez sikeres; a két gyerek barátságot köt és együtt játszanak tovább a hóban.
A második történetben már nyoma sincs a havas napoknak.
Kistöfi tulipánokat szeretne rajzolni és ehhez kölcsönveszi barátja zsírkrétáit. Mindenféle felületet felhasznál: járdát, falat, hirdetőoszlopot, kocsikat. Érthető módon ez nem tetszik a felnőtteknek és mindenhonnan elküldik. Természetesen a Kockásfülű nyuszi most sem hagyja cserben a barátait és együtt találnak egy olyan helyet, ahol a kislány nyugodtan alkothat.
Összességében aranyos történetek voltak illusztrációkkal, de kedvencem nem lett. Viszont ahol van óvodás korú gyerkőc, kellemes kikapcsolódást nyújthat.

Ha te szereted a mesét a Bookline-nál megvásárolhatod!



Írta:Isabel




Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának első része kellemes meglepetésként ért. A fülszövegből nem gondoltam volna, hogy ennyire igényesen megírt könyvet ajándékoz nekem Niki.
Brúnó egy kisfiú, aki váratlanul a fővárosba költözik a szüleivel. Bár élnek ott rokonai és barátai, a mégis félelemmel tölti el a gondolat, hogy ott kell hagynia a Balatont és szeretett óvodáját.
A változástól való félelmet az írónő szépen átvezette és inkább új lehetőségként ábrázolta a történéseket. Brúnó környezete biztosította, hogy bár új helyen fog élni, a régi barátságok megmaradnak.
Ez a mondandó is elég lett volna ahhoz, hogy a gyönyörű illusztrációkkal együtt új kedvencet avathassak, de az igazi meglepetés csak ezután ért: ugyanis a költözést nemcsak felületesen érintette a szerző!
Olyan részletes leírást kapunk Budapest történelméről és elrendezéséről, hogy még én is tanultam újat. Bár oda jártam iskolába, alapvetően vidéken élek és bizony jólesett egy kis történelemlecke fővárosunk szempontjából.
Mielőtt bárki megijedne, a tanulás nagyon aranyos köntösbe van bújtatva. A kisfiú a keresztapjával együtt sorra látogatja a város nevezetességeit, pl: a Parlamentet, a Gellért-hegyet, és a Mátyás-templomot. Mindezt természetes rajzok színesítik.
A városnézésen túl természetesen képet kapunk arról is, hogy főszereplőnk hogyan illeszkedik be az új környezetébe és talál barátokra. Szerencsére alaptermészete nagyon kedves és kíváncsi, így nincs nehéz dolga az új ismeretségek kötését illetően.
Összességében azt kell mondjam, ez az egyik legjobb olyan mesekönyv, amit tanító szándékkal is kézbe vehet egy szülő. Az pedig, hogy az országunkról szól, magyar szerző tollából, csak még inkább melengeti a szívemet.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadónál tudod megvenni a könyvet!



Írta:Isabel

Nagyon szeretem a meséket, szinte válogatás nélkül elolvasok bármit.
Zalán Tibor: Bongóc kalandjai már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor Nikitől megkaptam. Ám azt kell mondjam, kicsit csalódottnak éreztem magam.
A történet egy kis manóról szól, aki az erdőben él és imád enni. A kissé nagyszájú, de szerethető főhősünk könnyen belopja magát az ember szívébe.
A könyvet ékesítő illusztrációk nagyon feldobják a történetet, igazán életet leheltek a karakterbe. Visszafogott stílusban, de igazán kidolgozott képeket kapunk, innen is gratulálok a grafikusnak.
És itt jön a negatív rész. Sokat gondolkodtam, miképpen is értékelhetném ezt a könyvecskét, mert olvasás közben nagyon elfáradtam.
A folyamatos nagybetűvel szedett szöveg, nagyon fárasztó volt. Ahhoz képest, hogy nagyon olvasmányos és az ötven oldalt sem éri el, de sajnos jó pár órába tellett a végére jutnom. Ezt csak tetézte, hogy egy-egy oldalon véletlenszerűen ki vannak emelve betűk, melyeket nem is igazán tudtam hova tenni. Aztán mikor eljutottam az fülszövegig rájöttem, hogy ennek az egésznek meg volt a maga célja: a betűket és az olvasást szeretné megszerettetni az éppen tanuló gyerkőcöknél. A szándék nemes, de úgy gondolom, hogy akik olvasni tanulnak számukra is zavaróak az eltérő betűtípusok. Úgy gondolom, hogy ha bizonyos részek után kiemelt volna a szerző részeket és abban az adott tanulnivalókat, jobb megoldás lett volna. Itt azért hozzá kell tennem, hogy nem vagyok pedagógus, pusztán csak a saját tapasztalataimat írom le.
Ettől függetlenül érdemes egy esélyt adni a könyvnek, mert a történet és a karakterábrázolás kicsiket és nagyokat is elvarázsolhat.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Librinél leadhatod a rendelésed!



Írta: Isabel


i


Ez a mesekönyv pár napja került a kezembe és kikapcsolódásként elolvastam el.

Egy pár szót szeretnék megjegyezni, így az értékelés elején: a félelem egy alap emberi érzés. Természetes, akár az öröm vagy a bánat. Jelenleg úgy vélem, hogy soha nem lesz teljesen legyőzhető, bár ebben a témában (pszichológia) még hiányosak az ismereteim. Viszont eme gát hasznossága vitathatatlan: életet menthet. Ám a túlzott, illetve irracionális félelem ugyanolyan káros, mint annak hiánya.

De vissza a meséhez. Laci mindentől fél, amitől általában a kicsik szoktak: sötétség, harapós kutya, stb. Egy nap barátra lel egy kis piros oroszlán személyében, aki segít neki szembenézni ezen helyzetekkel.

A történet egyértelműen kicsiknek íródott: ezt erősíti a nyelvezet és a rajzok is. Segít nekik abban hogy elképzeljék a történetet és rájöjjenek, hogy ha Laci képes bátornak lenni, akkor bizony ők is.

Esti mesének nem igazán alkalmas mert a képeket nézegetni kell, a mondanivaló pedig rövid, viszont egy óvodai foglalkozás keretében, avagy ahol több gyerkőc van tökéletes időtöltésnek gondolom. Akár meg is kérhetjük őket rajzolják le ők is azokat a dolgokat amitől félnek a saját oroszlánunk társaságában.

Az írónőtől bár ez volt az első olvasásom, biztosan nem az egyetlen! Mivel megtetszett a könyve ezért utána olvastunk Nikivel a munkásságának. Sok gyermekeknek szóló könyv kikerült már a keze alól és ha mind ilyen minőségi, akkor igencsak érdemes beszerezni pár példányt a csemetéink számára. Nikivel mi biztosan be fogunk, természetesen a magunk örömére.


Bár jelenleg a Laci és az oroszlán nem kapható, de az írónőtől a Móra Kiadónál csemegézhettek!

 
Írta: Isabel

Tripicon. Az az állam, ahol az uralkodókat is annak látjuk amik: embereknek.
Talán ezzel a mondattal tudom a leginkább kifejezni azt, hogy számomra miért is különleges Robin O’Wrightly ifjúsági-fantasy sorozata.
Már volt alkalmam olvasni a forgalomban lévő első két részt, így most - újraolvasás után - igyekszem átfogóbb képet hozni róla.

Az amulett rejtélye

Tripicon egy picinyke szigetállam, ahol a Ponti hercegség az uralkodócsalád. Az egész család abban a szellemben él, hogy a tudás és az emberek jóléte előrébb való, mint az önös érdek.
Ám egy nap találnak egy ismeretlen fiút, akinek még emlékezetkiesése is van.
Ez már elég jó kezdésnek, csakhogy a sziget el van zárva a külvilágtól. Mivel a megtalált fiú nem tud sok információval szolgálni kilétével kapcsolatban, a Királyi párra hárul a feladat, hogy megmentsék őt és az országukat is.
Mit ér egy jó kis kaland ha nincs benne valamilyen rejtélyes tárgy; itt ezt egy amulett képében kapjuk meg. Különlegessége, hogy a viselőjét megvédi a betegségektől, fájdalmaktól.  De mi történik ha egy nap az amulett eltűnik?
Az első rész eköré épül. Bár az események kicsit lassan indulnak, engem ez nem zavart sőt! Lehetőséget kaptam arra hogy részletesen megismerjem Tripicont, így még inkább a részévé tudtam válni. Piros pont az írónőnek azért, hogy a kalandok mellett arra is kiemelt figyelmet fordított, hogy részlet gazdag képet alkosson az olvasóban. Ehhez hozzásegítenek a gyönyörű illusztrációk is.
Az információk tekintetében is ügyes volt Robin; azt éreztem, hogy tényleg az ifjúságot célozza meg ezzel a művével; nem volt sem túl pörgős, sem túl vontatott a történet. Pont elég ahhoz, hogy a suliból hazaérve a fiatal olvasó valóban kikapcsolódhasson.

Számomra a kalandok igazán a könyv felétől indulnak be és a vége nagyon jóra sikeredett. Azt hittem az írónő nem fogja tudni felülmúlni, de tévedtem, mert jött a második rész!

Város a Föld alatt

Nem rejtem véka alá: nekem ez a Kedvenc könyvem Robintól!
A könyv egy hónappal Az amulett rejtélye előtt játszódik. Helyszínünk Perallantisz városa, mely Tripicon alatt található. Itt ismerkedünk meg az első részben amnéziában szenvedő fiúval, aki szerelmével szökni akar, de elkapják őket és minden emléküket eltörlik.
Nehéz spoiler-mentesen írni de annyit hadd áruljak el: lesznek sellők :D Személy szerint nagyon szeretem őket:D
Jó nem is próbálkozom, mert a végén kikotyogok valamit, amit nem kellene: inkább hozzáfűznék még pár gondolatot:
Az írónő jól elkülöníthető stílusa és humora nagyon jól képviselteti magát mindkét részben. Olyan érzetem volt olvasás közben, mint amikor hétvégén vártam a családi mozi kezdetét: olyan filmet választottunk, amit kicsiként nemcsak én, de a családom is örömmel nézett meg. Na ez a sorozat ilyen. És nem is hiányzik belőle semmi.
Kicsiknek/nagyoknak jó kikapcsolódás lehet, mint mondtam közös időtöltésként is!

Ha te is elolvasnád, az alábbi linkek valamelyikén leadhatod a rendelésed:






 Mogul Kiadó --->  Itt bele is tudsz olvasni a történetekbe!



Írta: Isabel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések