2021. november 19., péntek

Christine Nöstlinger - Frici ​a focipályán


Egy nagyon aranyos könyvet olvastam. Mivel az elmúlt hetek betegséggel teltek, nagyon jól esnek ezek a könnyed, szórakoztató és tanulságos olvasmányok.

Jómagam is szerettem a mozgást - igaz nagyon sok sportolásra nem volt alkalmam. Viszont emlékszem, mikor felsőtagozatos voltam, néha tartottunk foci-illetve röpladameccseket és mi is játszottunk a fiúk ellen. Az akkori barátnőm volt ezekben a legügyesebb, én csak próbáltam nem szégyent hozni rá - természetesen pár elesés és térdlenyúzás között. Őszintén szólva, visszagondolni ezekre az időkre nagyon nosztalgikus, sokkal vakmerőbb voltam mint most. 
Viszont az tisztán megmaradt bennem, mennyire büszke voltam, mikor egy-egy meccs után fáradtan lerogytunk és tudtuk, hogy mindenki kihozta magából a legjobbat.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egy gyerek megszeressen bármilyen mozgást vagy sportot, első körben csak annyi kell, hogy a végén el tudmondani: "Mindent megtettem, amit tudtam." Mert ha ez dicséret elhangzik, legközelebb még többet és többet érhet majd el. Ráadásulúgy, hogy nem éli meg teherként.

A jelenlegi helyzetünkben azonban nem egyszerű közösségben mozdulni. Ez azonban nem zárja ki a mozgást és az élményeket. Én például azt csinálom, hogy amikor elértem valamiféle fejlődést, azt azonnal megosztom valakivel. Szegény ismerőseim biztos kiakadnak, mikor ilyen üzenetekkel bombázom őket, de a sikerek megosztása is nagyban hozzájárul a pszichés egészségünk megtartásához. Ráadásul, ha hasonlóan reagáltok dolgokra azzal, akikkel megosztod, még motiválhatnak is.
Történetünk főhőse a 2. osztályos Frici, akinek a báryja igazi focitehetség; emiatt ő is imádja ezt a sportot. Egy nap legjobb barátja, Bogi, megkéri őt, hogy legyen tagja egy lányokból álló csapatnak, amelyben természetesen a fiúk ellen játszanának. Frici, bár vonakodik, végül egy nagyon komly kihívással kell szembenéznie...

Azt gondolom, hogy ennyi idősen rendben van az, ha a lányok-fiúk versengenek egymással, hiszen így nemcsak  saját magunkat, de az ellenkező nemet is jobban megismerhetjük. A versengés pedig egy egészséges szinten fejleszti az akaraterőt, a fejlődőképességet és az összetartást is, már amennyiben egy csapat tagjai vagyunk. A sport pedig csak növeli ezek hatékonyságát, szóval ebből a szempontból teljesen telitalálat ez a könyv. 
A könnyű és nagybetűs szöveg teljesen alkalmas onálló olvasásra is, akár már első osztály végén. Ráadásul akár fiú, akár lány veszi a kezébe, nagyon könnyen tud azonosulni a többi gyerekkel. 

Jószívvel ajánlom, nemcsak foci kedvelő gyerkőcök számára!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, megrendelheted a Móra Könyvkiadó webáruházából!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések