Hosszú ideje szerettem volna már elolvasni a regényt, ám azt kell mondjam, annál is nagyobb meglepetés ért, mint amire számítottam. Bár a terjedelem számomra pont megfelelő, a több, mint 400 oldal hagyott maga után emészteni valót. Nem is keveset.
Tara családja a hegyekben él, elzárva a világtól, ezáltal a fejlődéstől is. Pont ennek köszönhető, hogy olyan hiedelmekben és dolgokban hisznek, mely teljesen irracionális. A gyermekek nem járhatnak iskolába, az édesanyának otthon a helye és folyton a világvégére készülnek. Élelmiszerkészleteket, vizet és egyéb szükséges felszerelést halmoznak fel. Ez pedig teljesen elfogadott és természetes a számukra - senki nem szólalt fel ellene.
Amikor azonban édesanyjából a falu bábája lesz, Tara számára egy picit kinyílik a világ. Megtanul segíteni és az alapból is meglévő tudásszomja csak még nagyobbá növi ki magát.
Azért, hogy elérje célját, önerőből tanulni kezd és ez az a pont, ahol teljesen azonosulni tudtam vele.
Bár az én helyzetem korántsem olyan szomorú, mint az övé a könyv elején, mégis, maximálisan átérzem milyen úgy vágyni a tudást, hogy eléggé kevés eszköz áll az ember rendelkezésére.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy a magántanulás sokakat elriaszt, pedig ennek is van pozitív oldala. Mivel az ember saját magának ossza be az idejét, addig ülhet egy anyagrészen, ameddig meg nem érti. Nincsenek számonkérések sem, így, akiben ez feszültséget generál, megnyugodhat.
Tény, hogy a tanári magyarázat hiánycikk, de szorgalommal és kitartással ez is megoldható.
A regény igaz történet alapján íródott és ha csak a fele megtörtént a leírt eseményeknek, minden tiszteletem a főszereplőé.
A szerző nagyon szépen adta át Tara érzéseit, vívódását a vágya és az elvárások között. Nagyon nehéz és emberpróbáló helyzetről van van szó, ahol végső soron az a jó döntés, amellyel életünk végéig együtt tudunk majd élni. A lány esetében ez a vágyai követését jelentette - aminek a végez az lett hogy orvosként lediplomázott.
Ha ez nem lenne elég, a vége felteszi az i-re a pontot. A főszereplőnk megbocsát zsarnok édesapjának - nem azért, mert a férfi megérdemelné, hanem mert saját magát szereti és tiszteli annyira, hogy ezt elengedje. Ez az, amit nekem még meg kell tanulnom.
Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Partvonal Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése