Kristin M. Furrier - A ​másik Watton lány - Anne Watton története

 Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Akárcsak Emma történetét, ezt is nagyon szerettem. 

A Watton családot már megismerhettük a Társalkodónő című regényben. Ott a legidősebb nővér történetét követhettük nyomon, aki teljes ellentéte a húgának. 

Míg Emma egy szabadabb lélek, addig Anne egy szófogadó, család centrikus fiatal hölgy. Minden napja abból áll, hogy próbál megfelelni a családjának és ez teljesen boldoggá is teszi őt. Legkedvesebb  hobbija a versírás, amit a közeli erdőben szeret végezni. Egy napon azonban összefut Lord Morlanddel  és felfordul az egész élete. 

Voltak olyan pontok a regényben, amiket nagyon szerettem és olyanok is, amiket kevésbé. 

A főhős természete nagyon tetszett. Eleinte félénk volt, ám, szép lassan kinyílt és a sarkára állt, ugyanakkor mindvégig kedves teremtés maradt. A családi helyzetből adódóan nem volt könnyű sorsa, mégis tiszta lélek maradt. 

Amit én egy picit nehezményeztem az, hogy mennyire szemtelenül fiatalon talál rá a szerelem. A XIX. században persze, ez természetes volt, csupán csak bennem vetődött fel ez az érzés olvasás közben. Ez nem hiba csak nagyon bennem ragadt.

Kristin, mint mindig, most is remekül csinálta a korhű ábrázolást. Nemcsak a párbeszédek, hanem az egész regény hangulata hozta azt az igazi régi romantikát. De épp ezt várjuk el egy ilyen típusú regénytől, nemde? Ezt koronázták meg a meseszép illusztrációk is. 
Szinte láttam magam előtt a helyszíneket, a szereplőket - akárcsak egy régi filmet. Ebben az írónő nagyon jó.

Ebből adódóan a a cselekmények nem történnek gyorsan. Az írónő hagy elég időt arra, hogy feldolgozzuk a történteket és átéljük a tizenéves lány érzéseit. Ám ehhez a történethez nem is tudnék elképzelni mást.  Sokszor jól esik ilyeneket olvasni, a sok "zaj" után, ami egyébként körülvesz minket. 

Tekintve, hogy az illusztrációk egy-egy oldalt elfoglalnak, szerintem annyira nem vastag, hogy ne lehessen jól haladni vele. Én pár óra alatt elolvastam a kb. 374 oldalt. 

Összegezve ez egy olyan történet, ami méltó Kristin örökségéhez. Aki szereti a munkásságát, nem fog csalódni. Aki pedig csak most ismerkedne vele, bátran kezdheti ezzel a regénnyel is, hisze a Társalkodónő ismerete nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Aki szereti a történelmi romantikus zsánert, annak ez kihagyhatatlan darab!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál beszerezheted!

Írta: Isabel

Alex Flinn - A ​Kiss in Time – Csók, pont jókor

 A most következő történet azért kedves a szívemnek, mert ez volt az első olyan népmese-adaptáció, ami a polcomra került és nem könyvtárból olvastam. Ajándék volt egyébként, amit itt is köszönök szépen. Mióta megvan már többször elolvastam, de a Könyvmolyképző Napok keretében szeretnék különféle zsánert hozni nektek.

Taliát egy orsó segítségével megátkozzák, Jack pedig egy elszökve egy turistacsoportól talál egy érdekes várost, benne egy alvó lánnyal aki a csókjától ébred fel. Fogalma nincs semmiről teljesen el van veszve térben és időben egyaránt. A fiú is olyan furcsa teljesen más, mint akiket eddig ismer. Illetlen, udvariatlan, ugyanakkor ő törte meg az átkot...És ha ez nem lenne elég, Talia apja, aki mellesleg király, a lányát okolja minden balszerencséért, ami az országban történt. Így nem marad más választása, mint elszökjön valakivel, akivel régebben egy úton nem ment volna....

Na van tippetek melyik népmesét dolgozza fel a könyv? Ha a Csipkerózsikára tippeltél, gratulálok, ügyes vagy!

A történet és a két idősík keverése szerintem jó ötlet volt. Mindig érdekes ha a két főszereplő ennyire eltér egymástól. Nem mondom, hogy nem alkalmazták ezt mások is, de itt is tetszett

Talia picit vegyes érzéseket keltett bennem. Erős és nagyon okos karakter, de néhol annyira hozza a tipikus hercegnői jellemvonásokat. Mondhatnám azt, hogy ez a dolga, de például a Fennmaradottak Krónikái hercegnője  ilyet nem tesz. (Óriási kedvenc a sorozat egyébként, olvassátok azt is!)Viszont néha meg annyira vagány döntéseket hoz, hogy csak néztem. Ha igazságos akarok lenni, talán jól is van ez a kettősség, hiszen az ő történetének a 90 százalékát már ismerjük a meséből. Ott van egy kép a hercegnőről, amitől nem egyszerű eltérni. 

Jack egy fiatal fiú, aki eleinte nem is nagyon érti, hogy mi történik körülötte. Hogy mibe csöppent bele. De van valami a lányban, ami arra sarkallja, segítse őt, ne hagyja magára. Tekintve a helyzetét, szerintem ez egy nagyon nemes vállalkozás a részéről.  Gondoljunk csak bele; miután megcsókoltunk egy lányt, kiderül, hogy hercegnőt és őt és a családját több száz éves átoktól mentettük meg. Aztán a csaj összeveszik az apjával és el akar szökni, és ő is tartson vele! Mi ez, ha nem egy jó kaland kezdete?

Összességében egy nagyon szórakoztató, pörgős ifjúsági regényt kaptam. Fiúk és lányok egyaránt találhatnak benne izgalmas részeket. Váltott szemszögben olvashatunk így a mérleg egyensúlyban marad. 
A maga 376 oldalával picit vastag lehet, de szerintem nem vészes. Akik szeretnek olvasni, azoknak meg sem kottyan, akik pedig csak most kezdik, a könnyed nyelvezet és az érdekes cselekmény miatt meg sem érzik. 13 éves kortól bátran a gyerekek kezébe lehet már adni, nyugodtan olvashatják. 

A könyvmolyképző oldalán már nem találtam megvásárolható példányt, viszont a máshol még igen. Ám mivel a kiadó gondozásában jelent meg és tényleg aranyos történet, mindenképpen meg akartam mutatni nektek!

Szerintem ez is szép ajándék lehet karácsonyra, szóval a Könyvtündér várja a rendeléseiteket!

Írta: Isabel

Erin Watt - When ​It's Real – Igazán szerelem

Ez a regény már nagyon rég óta csücsült a polcomon, ám mivel kitaláltam, hogy egy hétig csak a Könyvmolyképző Kiadó munkásságával fogok foglalkozni, egyértelmű volt, hogy előveszem. Igyekeztem több zsánerben válogatni erre a pár napra, és ez most a romantika kedvelőinek kedvez. Vagy legalábbis remélem, mert nekem nagyon nem tetszett. Igaz, a romantikus történetek nem feltétlenül az én kedvenceim, de szerintem ennél sokkal jobb könyvek vannak a piacon a kiadó kínálatából. 

Főhősünk Oakley Ford egy  gazdag rosszfiú, akiért a lányok majd' meghalnak. Bér sikeres popsztár, elhagyja az ihlet, és egyre nagyobb a botrány körülette. Menedzsere azt javasolja neki, váltson imázst; legyen egy állandó barátnője, akit még le is szerződtetnek azért, hogy bebizonyítsák a világnak, hogy jó útra tért. 

A lány egy pincérnő és igazán kedves teremtés. Ám a családjának megélhetési gondjai vannak, ráadásul szeretné finanszírozni testvére tanulmányait is,  ezért  Vaughn Bennett dönt vállalja a feladatot. Mindenki elhiszi a színjátékot és sajnos ő maga is bedől a szerepnek, mert mint tudjuk a szívnek nem lehet parancsolni....

A történet maga könnyed és romantikus. Nagyon romantikus... és talán pont emiatt nem tudott lekötni. Miközben írom ezeket egyre inkább azt érzem, hogy tényleg vannak olyan könyvek, amikből kinőttem, noha, imádom a meséket a mai napig. Ha 15-16 éves lennék imádnám ezt a habos babos, a szegény lány beleszeret a gazdag srácba sztorit. De tényleg. Most azonban tudtam mi fog történni, mik lesznek a konfliktusok és így nem igazán tudtam élvezni. Azonban az az igazság, hogy ez nem a könyv hibája. 

Az írónőnek van egy híres sorozata Papírhercegnő címen, gondolom nem sokan vannak rajtam kívül, akik még nem olvasták. Nagyon dicsérik, ezért ha lehetőségem lesz rá mindenképpen elkezdem, de biztos nem most. Egyelőre elég volt nekem az ennyire meseszerű történetekből...Lehet az a baj, hogy még nem éltem át hasonló érzelmeket mint a főhőseink, de nekem ez valahogy most felejthető volt. 

Azonban, ha esetleg egy kamasz lány van a családban karácsonyi ajándéknak tökéletes lehet. Keressétek a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel 

 

S. A. Locryn - Gyufaláng

 Először szeretnék bocsánatot kérni a Smaragd Kiadótól, amiért ilyen sokat kellett várni az értékelésemre. A pótlások még folyamatban vannak, ráadásul a regény témája picit nehéz volt a számomra. Ettől függetlenül, köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra!

Két főszereplőnk, Nemessy Sándor százados és a hadifogságból szabadult Szép Tamás, akik külön külön is nehéz sorsot húztak. Miután az útjaik találkoztak, nemcsak a mindennapi nehézségekkel kell megküzdeniük, hanem a saját érzéseikkel is, egy olyan világban ahol az azonos nemhez való vonzódás nem volt elfogadott. 

Kezdem azzal, ami számomra a negatívabb rész. Mint tudjátok, én nagyon ritkán olvasok erotikus könyveket. Na, amit eddig nem olvastam el, azt most megkaptam pótlásnak. Számomra nagyon sok volt. Ennek semmi köze nincs az LMBTQ tartalomhoz, egyszerűen azt gondolom, hogy vannak olyan történések, amiket nem feltétlen kell leírni, sokkal inkább az olvasó fantáziájára bízni.

De mint tudjuk, én ebből a szempontból kilógok a olvasó-kosárból. Mindegy, mondom a pozitívumokat inkább, mert az van bőven. 

Nagyon tetszett a mágikus -realizmus  szál (a valós világot mágikus elemekkel egészíti ki, elmosva a határokat), főleg, hogy a szerző a látomásokhoz nyúlt. Nagyon szeretem ezt a témát, igazán érdekes dolgok születhetnek azokban a történetekben ahol ezt használják. 

Emellett nagy bátorságra vall, hogy időben időben a II. világháborúban járunk, ami az érzelmek nélkül is elég nehéz téma.

Az szerző azonban igazán tehetséges. Az egyik legjobb dramaturgiai ívet járja be, szép leírásokkal és olyan szereplőkkel, akiket nehéz elfelejteni. Igazán kellemes meglepetés volt. 

Ez a szépség jellemzi érzelmi szempontból főszereplőink érzéseit is, ami kontrasztban áll a világképpel, ám ez a kettősség volt számomra igazán az, ami fenntartotta az érdeklődésemet, dacára az erotikának. 

Terjedelemben a sűrűn szedett szöveg és a 400+ igazán csábító lehet azoknak akik a vastag könyveket szeretik. 

Összességében egy nagyon érdekes és maradandó történetet kaptam. Ajánlom azoknak akik szeretik azokat a történeteket ahol a nehéz téma ellenére előtérbe kerülnek az emberi tulajdonságok és érzések.  Viszont mindenképpen csak 18 éven felülieknek!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Kristin M. Furrier -Társalkodónő ​I-II. - Emma Watton története

 A mai romantikus regény értékelésem egy mű, ami közel került a szívemhez. Az már nem titok, hogy szeretem a szerző regényeit, mert szó szerint olyan szép hangulatot teremtenek. Mikor lehetőséget kaptam a történet elolvasására, kicsit aggódtam, hiszen a Társalkodónő első részét már olvastam és tartottam attól, milyen hatással lesz ez így rám. Elmondom; mióta megkaptam, kétszer olvastam ki úgy, hogy mellette dolgozom és hat másik regénnyel is haladnom kell.

A főszereplőnk Emma Watton egy elszegényedett lord lánya. Egy nap az Evens család feje meglátogatja a családot és lehetőséget ad Emmának, hogy lánya, Agnes társalkodónője legyen. A  fiatal és ambiciózus lány óriási lehetőséget kap az élettől. Azonban kérdés, mennyire tud élni vele?

Mivel az első részt már ismertem, ezért a második az, amire igazán kíváncsi voltam. Egyébként szerintem nagyon jó ötlet volt egy könyvben megjelentetni őket, mert így az olvasó benne tud maradni abban a lelkiállapotban, amit az írónő megteremtett. 
Élveztem, hogy végigkövethettem Emma személyiségfejlődését, az E/1 -es nézőpont csak ráerősített erre.  Nekem nagy kedvencem, mikor a főszereplő nézőpontjából látjuk az eseményeket, mert így sokkal közelebb érzem őket magamhoz és át tudom gondolni azokat a filozófiai kérdéseket, vagy nehézségeket, amiket a szerzők a szereplőinek szánnak. Itt sem történt másképp. Azt gondolom, Kristin egyre jobb ezeknek az ábrázolásában és érzékeltetésében. 
Megható volt a lány életét végigkövetni a szomorú és boldog pillanatokkal együtt. Néhol meg is könnyeztem, no, nem azért mert a történet annyira bánatos lenne, hanem mert Emma néhol magamra emlékeztetett. 

Tekintettel arra, hogy romantikus történetről van szó, a szerelmi szál egyértelmű. Az írónő nagyon szépen írta meg ezt is, nincs benne semmi, ami nem odaillő lenne. Remélem, nem haragszik meg Kristin, de olvasom Jane Austin Emmáját és egy kicsit emlékeztet rá a stílus és a hangulat. Szóval aki ezt a világot szereti, a Társalkodónőben sem fog csalódni.

Szereplők tekintetében is nagyon különböző karaktereket kapunk. Hozzák azokat a jegyeket, amiket a 19. századi Angliához társítunk. Ahhoz a tudásom ahhoz kevés, hogy meg tudjam állapítani, minden korhű volt-e, de nekem megfelelt, hozta amit vártam. 

A könyv tele van gyönyörű illusztrációkkal, bár ez nem újdonság, hiszen a szerző mindig figyel erre. Ám nekem a borító a kedvencem, az elegáns és letisztult designnal. 

Összességében nekem nagyon tetszett, biztosan újraolvasom majd jövőre is, mert minél idősebb az ember annál több mindent képes felfedezni a Társalkodónőhöz hasonló történetekben.

Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy olvashattam!

Amennyiben te is szeretnél egy példányt, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Andy T. Miller - Areán - Magam vagyok a tűz!

 Először is szeretnék köszönetet mondani a Smaragd Kiadónak, amiért elolvashattam a történetet. Nem tagadom, hogy el vagyok csúszva az olvasásokkal, de a héten elindult mindennek a pótlása, így ez a könyv is sorra kerülhetett. 

Őszintén szólva nekem picit döcögősen indult a történet, nem igazán szippantott magával az első pár oldal. Nagyon különleges hangulata van ez azonnal érződik, de kellett egy kis idő még sikerült azonosulnom.

Főhősnőnk Areán , egy erős női karakter. Olyan érdekes sors vár rá, ami teljesen megváltoztatja az egész világát. A történet egy vizatekintéssel indul, amiből megtudjuk,  hogyan kezdődött minden két évvel ezelőtt. Egy  nap furcsa érzés keríti hatalmába,  ráadásul régiségboltban felfigyel egy ládikára. Tudja, hogy azt mindenképpen magával kell vinnie, ám, amint hazaér vele a zár nem nyílik. Ekkor ismét egy furcsa bizsergést érzett és az érintésére végül sikerült felnyitnia. Rá kellett ébrednie, hogy ezt az akaratával csinálta. A ládában egy idegen nyelvű  könyvet talált, és az első oldalon egy nevet: Akiram. A lány akkor még nem tudta de ez a név lett a végzete. Tudatuk összekapcsolódott és elkezdték megosztani egymással a tudásukat, érzéseiket. 

Minél inkább közelebb kerültek egymáshoz, engem annál jobban érdekelt a történet. Nagyon izgalmasan volt megoldva a kommunikáció és a közös jelenetek. Viszont nekem ebből kicsit kevés volt. Az elején nagyon hiányoltam, hogy részletesebb emlékképeket kapjunk, akár kérdezhettek volna egymástól, ha már a lány tanulta újdonsült barátja nyelvét. A fantasy szál szerintem mesterien lett kitalálva.

Természetesen izgalomban sem lesz hiány, hiszem Akriam rabságban van és a vágyak is a felszínre törnek. 

A lány végig erős és kitartó marad, de nekem ezek a részek is kevesek voltak. Lehetett volna még kifejteni történéseket, több jelenetet beletenni, több veszéllyel....

A karakterek egyébként nekem tetszettek szépen belesimultak a világba. Csak róluk is megtudhattunk volna kicsit többet....Nem tudom, hogy a szerző tervez-e folytatást, vagy egyéb módot arra, hogy megválaszolja a  nyitott kérdéseket, de ne aggódjatok, nemsokára megkérdezem. 

Viccet félretéve az alaptörténetet végül nagyon megszerettem, csak úgy érzem, sok kihasználatlan lehetőség van még benne.

A borító egyébként lehetne picit misztikusabb szerintem: szépek a lángok de annyira nem különleges, mint amilyen a történet maga. 

Egyébként hamarosan egy új dologban veszek részt és ha minden a terveink szerint alakul ez a történet és még pár másik is górcső alá kerül.  Ám erről picit később. 
 
Ám addig is, ha szeretnétek egy saját példányt, keressétek a Stílus és Technika Könyvek kínálatában!

Írta: Isabel

 
 

Nora Roberts - Örökség

Kamaszkoromban sokat olvastam a szerzőtől és nagyon szerettem a műveit, így amikor rátaláltam erre a könyvre alig vártam, hogy elolvassam. Mikor megnéztem, és láttam, hogy a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg még inkább örültem, mert szeretem a kiadó munkásságát. Amennyire én értek hozzá, és amennyit olvastam tőlük mindig igényességet tapasztaltam tőlük, ráadásul olyan jó vastag könyveket adnak ki, ami mg nekem is eltart pár hétig. 

Az Örökséggel sem volt másképp szép a könyv kívül belül. A borító igazán nyugtatólag hatott rám és jó ránézni. De most nézzük a lényeget, a történetet.

A hétéves Adrian Rizzo-t édesapja majdnem megölte, ám az anyja Lina Megmentette. Ezután a gyermek a nagyszülőkhöz került,  édesanyja pedig márkáját népszerűsítve milliárdossá vált. 

Tíz évvel később a lány, hasonlóan az anyjához nagy álmokat dédelgetett és elkészítette a jóga - és edzővideóit. Ám ennek az életnek árnyoldala is van, ugyanis Adrian népszerűségével az őt érő halálos fenyegetések száma is nő. Édesanyjával nem alakult ki az a meghitt viszony, és Lina el is utasítja azokat. Ám ezek folyamatosan érkeznek, csak a bélyegző változik és a lány egyre nyugtalanabbá válik. Vajon egy új lakhely és egy régi szerelem segít neki békére és családra találni? A könyvből kiderül.

Az az igazság, hogy mivel tényleg rég olvastam a szerzőtől, lehet, hogy az emlékeim csalnak meg. Ám én ennél sokkal romantikusabb, érzelmesebb történetekre emlékszem. Kicsit nekem minden olyan steril volt. Mondanám, hogy a krimi szál kiemelkedett, de .... hamar rájöttem a gyilkos kilétére is...
Lehet az van, hogy változott az ízlésem, vagy túl sokat olvastam és nehéz meglepni, tényleg nem tudom, de csalódott vagyok. Többre számítottam.  Az alapkoncepcióban egyébként sok van, mert nem lehet egyszerű egy olyan anya mellett kitűnni, aki már amúgy is sikeres, ráadásul akkora traumával, mint amit Adrian kapott... de számomra nem volt elég erős a kivitelezés.

Én azt javaslom, hogy aki most ismerkedne az írónővel, ne ezzel kezdje,, viszont egy hosszú hétvégi kikapcsolódásnak, ahol nem akarjuk magunkat leterhelni, ám olvasnánk, jó választás lehet.  Egy kis romantika, egy kis krimi, traumák....Mindenből van benne egy kicsi. 

Az oldalszám pedig számomra most előny volt mert jó pár napra lefoglalt a +500 oldal.

 Amennyiben te is elolvasnád, keresd többek között a Dibook kínálatában!

Írta: Isabel

Mia Frances - A gyenge pont nem változik

Bár az előző nem lett a kedvencem, ezt a részt nagyon szerettem! Mint tudjátok, nem sűrűn olvasok ilyeneket, de ha mégis szeretem a könnyedséget, ami jellemzi a történeteket. Az első rész (Vénusz a habokból) kifejezetten tetszett és ez sem marad el mögötte. 

Főhősnőnk, Karla Oldman egy egy éjszakás kaland után teherbe esik és az első gondolata, hogy nem akarja megtartani a gyermeket. karrierje éppen felfelé ível és nem hogy a baba nem volt tervezett, de maga az odavezető éjszaka sem. 
A szerző arra keresi a választ, hogy a mai modern világban kell-e választani a karrier és a gyermeknevelés között? Kizárja-e az egyik a másikat és egyáltalán ezt a döntést az élethelyzetünk vagy mi magunk hozhatjuk-e meg?

Talán látszik, hogy a könnyed tálalás és csomagolás ellenére nagyon komoly témát taglal az írónő. Az anyaság minden nő életében fordulópontot jelent, akár úgy tud, hogy vállalja, akár nem. Fontos dolog erről beszélni és olvasni is, mert ahány élethelyzet annyi megküzdési út és indok. 
Karlának is megvannak a maga indokai, céljai és álmai, amit a történtek kibillentenek a stabilitásából.

Az írónő nagyon szépen érzékelteti ennek a döntésnek a nagyságát. 

Azt pedig, hogy végül mit is választ majd, hogy megtalálja-e saját boldogságát legyen titok addig míg el nem jutsz a történet végére kedves Olvasó! De annyit elárulok, hogy egy tanulságos utazásban lesz részed!

A végére még annyit, hogy nagyon tetszett a borító, szerintem jó választás lett!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a sorozat mindhárom részét az alábbi linken!

Írta: Isabel

 

Mia Frances - A Szívkirálynő mindent visz

 

A most következő ajánló azoknak szól, akik szeretik a romantikát, azon belül pedig a romantikus füzetek varázsát. Mia Frances ugyani előrukkolt  pár új ROWMANIX -füzettel. 

A Szívkirálynő mindent visz főszereplője Sophie Lavinia első asszonya. Szeretne tőketranzakciót lebonyolítani Glen Stone-nel, ám a férfi nagyobb hatással van rá, mint amire számított.

A téma és benne fellépő megoldásra váró feladatok ( egy ország kihúzása  a bajból, kötelesség és a szerelem összeegyeztetése) nagyon tetszenek, csak egy gondom van vele, hogy számomra túl gyorsan történnek azok a bizonyos események.  Tudom, épp ez az egyik csábereje ezeknek a romantikus füzeteknek; nem is lehet elvárni hosszú felvezetőket akció előtt. Azt is tudom, hogy ehhez kell egy lelkiállapot, ami nekem most talán nem volt meg, de olyan jó lett volna még egy kis államügyekről és a lehetőségékről olvasni, vagy még több lelki vívódást bele...

A karakterek ettől függetlenül nagyon jól kiegészítették egymást remek páros voltak. A borító modelljei pedig minden túlzás nélkül nagyon szépek!

Mielőtt azt hiszitek a zsánerrel van gondom, mindjárt hozom a sorozat harmadik füzetkéjét, ami viszont nagyon tetszett.

Addig pedig az alábbi linken megtaláljátok az összes részt!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Hetedíziglen - Emlékkönny - novella

Ez a történet nem került bele az Emlékkönnybe, pedig mennyire jó lett volna.... Nem olvastam fülszöveget olvasás előtt és annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam.

Főhősünk  Wlasics Eszter kisasszony, aki tisztán és ártatlanul beleszeret a lódoktor tanítványába, Kocsis Zsigába. A jóképű fiatal roma fiú is viszonozza az érzelmeit, ám van egy kis bökkenő: akarata ellenére már házas és a felesége nem más, mint a helyi cigány közösség vajákosának lánya, aki szintén élt a boszorkánysággal. Mikor Iringó fülébe jut a fiatalok szerelme, megátkozza Esztert, aki egészen a halálos ágyáig hordta magával ezt a terhet. A vég előtt megkéri legidősebb lányát, hogy csak az ő elsőszülöttjének meséljen a dologról, soha senki másnak.... Az, hogy ez miképp hat a családra és a közösségre, a történetből kiderül.

Na most, azt tudjátok, hogy szeretem amit az írónő csinál. Ám azt nem értem, hogy az ilyen történetekből miért nem lehet hosszú regényt írni, na azt azért így megkérdezném? Elképesztően érdekes a történetvezetés, (egyáltalán foghat-e egy cigány átok vagy csak az emberi elme játszik velünk? ) maradandóak a szereplők és minden pillanata izgalmas. 

A másik kérdésem pedig, hogy ezekből a történetekből miért nem csinálnak filmet? Én értem, hogy nem rendelkezünk akkora büdzsével meg minden, de láttam magam előtt az egész könyvet! Még azt is tudom, melyik szerepet kinek adnám! Na jó, befejeztem az áradozást, de ezt ki kellett adjam ahhoz, hogy hiteles maradjak!

Igazából visszavonom, amit az elején mondtam: mégiscsak jó, hogy nem került bele ez a novella eddig más történetbe, mert így kaphatunk arra lehetőséget, hogy regény szülessen belőle. Egy olyan regény, ami tanítószándékú érdekes és elgondolkodtató. Ugye, Borka, elgondolkodol az ötleten?

 Addig is, ha elolvasnád, keresd az alábbi linken!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Kiscsillagom - Emlékkönny novella

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy visszatérhettem lélekben az Emlékkönny világába. Tudjátok, hogy az a könyv szerintem zseniális, de ez a novella sem marad el mögötte.

Főhősünk Olivier Boyar, ám itt az események egy ponton eltérnek az Emlékkönnyétől. Mivel maga a történet nem hosszú, igyekszem spoiler-mentesen írni. Elég az hozzá, hogy egy nagyon szimpatikus fiatalember lehetséges sorsát követhetjük nyomon, legalábbis egy darabig. 

Robin ugyanis megint úgy vágta el a történet szálát, hogy ebben lehetett volna még több is szerintem.  De, mint tudjuk, minden okkal történik.

Tetszett az enyhe romantikus szál is. Igazából, ha nagyon errefelé szeretném terelni a történéseket, mondhatnám, hogy lehetett volna még benne több aranyos és kedves jelenet, de nekem ennyi most pont elég volt. Nem is igazán tudtam volna azonosulni a túlzással, igaz a történet sem kívánt meg többet. 

Egyébként szeretem, ahogy Robin megoldja ezeket a jeleneteket. Annyira szépek és kedvesek.

Ha már Robin megoldásai, akkor ne aggódjon senki, most is hozta a tőle megszokott színvonalat. Vannak szerzők, akiknek az írás zsigerből jön, na ő szerintem ilyen.

Összességében nagyon tetszett a novella, még fájós fejjel is képes voltam élvezni. Azt aszért hozzátenném, hogy bár az Emlékkönnyhöz kapcsolódik, szerintem tökéletesen megállja a helyét annak ismerete nélkül is, Szóval csak bátran vágjon bele bárki aki vissza szeretne utazni abba az időbe, ami talán egy picit emberibb volt a mainál.

Ha te is kíváncsi lettél, most ingyenesen elolvashatod, Robin oldalán!

Írta: Isabel

Tanila Jensen - Lacrimosa (Viveca 3.)

Először is elnézést kérek a szerzőtől, amiért eddig tartott az olvasás. Ennek oka az egészségi állapotom volt, nem más, ugyanakkor szerettem volna újraolvasni az első két részt, is hogy teljes legyen a kép. És, milyen jól tettem, hiszen így valóban egy kerek történetet kaptam.

A történet befejező részében Philip atyához egy démonológus is csatlakozik, akinek látomásai vannak. 
Megannyi kaland és probléma után az atya harcba száll Viveca testét uraló démonnal, ám az ő lelke is veszélybe kerül.  Azt pedig, hogy végül melyik oldal győz, megtudhatjátok a könyvből. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy az írónő az első részhez képest rengeteget fejlődött. A karakterábrázolás, a világfelépítés és a csavarok fokozatosan váltak egyre izgalmasabbá. 

Az atya karaktere is fokozatosan vált igazán a kedvencemmé. A harmadik részre már szabályosan izgultam érte, szurkoltam neki és néhol akkorát döbbentem, hogy koppant az állam. Mivel a sorozat meghatározó érzése a hit és a szeretet, igazán megérintett. Nem tudom, miképpen cselekedtem volna Philip helyében, de azt hiszem, én is mindent megtettem volna Viveca megmentéséért. Azt hiszem az egyik legnehezebb csata az, ahol a fény és a sötétség küzd egymással.

Ebből adódóan a cselekmény talán itt a legsötétebb, de ezért is tetszett ez a rész a legjobban. Nagyon szeretek ilyen hangulatú könyveket olvasni és itt a végén Tanila remekül eltalálta a hangulatot. Nekem ez az, ami igazán kiemelte a sorozatot a sok fantasy közül, ettől válik egyedivé. 

Egyébként a fejezetek nem hosszúak, gyorsan lehet velük haladni, így akár utazáshoz is érdemes magunkkal vinni. Ez számomra most azért volt fontos, mert  - egy tanítás előtt vagy után -  elő tudtam venni és olvashattam. 

A borító nagyon tetszik, sejtelmes, akár a történet. 

Összességében nagyon jól szórakoztam a sorozattal, köszönöm szépen a lehetőséget. Mindazonáltal önállő kötetként nem javaslom a részek olvasását, hiszen egyben egész a történet. Viszont, ha belevágtok, egy szuper fantasy -sorozattal lesztek gazdagabbak!

Amennyiben szeretnétek a sorozatot, keressétek a szerző hivatalos Facebook-oldalát!

Írta: Isabel

 

Kristin M. Furrier - Joanne - A Hamilton kisasszonyok

Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, és itt kérek elnézést is, amiért ez eddig tartott. A hosszú időnek semmi köze a könyvhöz sokkal inkább az én egészségi állapotomhoz; de most, hogy már jobban vagyok elhoztam nektek a véleményem. 

A szerző ezúttal a romantika kedvelőinek alkotott, amin én azért lepődtem meg, mert számomra az ifjúsági könyvei a nagy kedvencek és valamiért azt hittem, ezen a vonalon leszünk majd. Félre ne értsétek, semmi bajom  romantika zsánerével, sőt, csupán csak mást vártam. 

Főszereplőnk, Joanne Hamilton, aki 16 évesen mindkét szülőjét elvesztette, így édesapja testvéréhez kell költöznie. A fiatal lány vegyes izgalommal várja új életét, ami valljuk be, egyáltalán nem meglepő, viszont nagyon várja, hogy közelebbről is megismerje Angelica Hemiltont. 

Olvasás során végigkísérhetjük miképp lesz egy gyermeklányból érett , felnőtt nő, aki nemcsak új otthonra lel, de saját belső békéjét is megtalálja.  És, hogy min kell átmennie ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot? A könyvből kiderül.

Na jó, azért nem ennyi volt az értékelés, ugyanis még van valami, amiről szívesen beszélnék nektek. Az egyik a kedvenc szereplőm Angelica. Már az elején szimpatikussá vált számomra, hiszen úgy vette magához az unokahúgát, hogy nem is ismerték egymást. Lehet mondani, hogy mi mást tehetett volna, hiszen rokonok, de azt hiszem, hogy nem mindenki cselekedett volna így. Igazán nemes jellemnek képzeltem, még mielőtt megjelent volna a regényben. Később sem csalódtam, hiszen a nő kedves és számomra nagyon szerethető maradt.

A másik amit szerettem az a helyszín ábrázolás volt. Kristin nagyon élethűen hozta a 19. századi Anglia jellegzetességeit, mint párbeszédben, jellemekben és (ami a legfontosabb) hangulatban. Nekem nagy kedvencem Louisa May Alcott - Kisasszonyok első része, és hasonlóan kellemes érzések fogtak el a Joanne olvasása közben is. 

A történet picit lassan indul be, de ehhez a hangulathoz erre volt szükség. Ráadásul én ezt kifejezetten szeretem a szerzőnél: valóban olyan könyveket ír, amivel igazán be lehet kuckózni és megnyugtatja az olvasókat. Viszont, itt megemlítenék egy dolgot, amit egy picit zavart. A történet elején nekem túl hosszúak voltak a mondatok. Tudom, írjunk szép összetett mondatokat, de volt olyan, hogy mire elértem a mondat végére elfelejtettem az elején lévő fontos információt. Ez egyébként azért maradt meg ennyire bennem, mert pár fejezeten belül ez szépen megszűnt és nem felejtettem el a lényeget.  Mindegy, tudom,, hogy vannak, akik kifejezetten ezeket kedvelik, csak gondoltam, megemlítem. 

A borító és az illusztrációk is mutatósak!

Mindent összevetve egy nagyon kellemes, de mégis tanulságos történetet kaptunk Kristintől. Ajánlom a romantika kedvelőinek, de azoknak is, akiknek a lelkében most vihar tombol és szeretnének valami olyat olvasni, ami picit megnyugtatja őket!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

 

 

Mia Frances - Vénusz a habokból

 Szeretitek a Romana, Tiffany, Szívhang, stb füzeteket? Ha igen, eROWmaniX-füzeteket is imádni fogjátok!

Mia Frances sorozatának első része nagyon nosztalgikus állapotba hozott, hiszen én magam is előszeretettel olvastam ezeket fiatalként. Ha valaki nem tudná, ezekben a rövid történetekben általában egy hirtelen jött, sorsszerű szerelem áll a középpontban és a főhősök testileg szinte azonnal egymásra találnak. Aztán ahogy lenni szokott egy nagyobb félreértés után, a szerelem győzedelmeskedik és megkapjuk a happy end-et. 

A Vénusz a habokból is erre a sémára épül. Főhősnőnk a  tizenkilenc éves Dolores Buendía, aki gyönyörű és kedves. Egy nap megmenti Bradley Carroll életét és a szigeten töltött idő alatt közel kerülnek egymáshoz minden téren. Szenvedély és szerelem jellemzi a kapcsolatukat, dacára annak, hogy teljesen más világból származnak.

A hangulat, amit hozott a történet az nagyon tetszett. Nemcsak a szerelmen volt a hangsúly, de kaptunk egy izgalmas háttértörténetet is. Ez volt az egyik varázsa a fentebb említett füzeteknek is, szóval örülök, hogy az írónő ezt nem hagyta figyelmen kívül.

Különösképpen az felnőttes részek sem zavartak, olvasok ilyeneket is, csak legyen számomra jól megírva. Itt nekem tetszett.

Viszont, amik engem megállítottak az olvasásban, azok a fejezetcímek voltak. Sosem gondoltam, hogy egyszer zavarni fognak, de itt most megakasztottak.  Értem, hogy hasznos, mert egyrészt előkészíti az adott részt, másrészt segít megjegyezni, hol tartott az ember (én az utóbbi miatt szeretem), ám nem feltétlen gondolnám, hogy itt szükség volt rájuk. A magam részéről az ilyen típusú történeteket szeretem egy nap alatt kiolvasni, ha lehet, egyhuzamban. 

A borító viszont nagyon tetszett, nagyon átadja ezeknek a kiadványoknak a hangulatát. Romantikus, szerelmes, felnőttes.

Ajánlom azoknak a felnőtteknek, akik szerették ezeket a füzeteket, mert csalódni nem fognak. Aki pedig még nem olvasott ilyet, ezzel is bátran nekivághat. 
Ha pedig a tartalomjegyzék sem zavar, szuper délutáni kikapcsolódásban lehet részed!

Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd a KönyvekSorban kiadó termékei között!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - deZSAvü - Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig

 Maradjunk egy kicsit még a szerelemnél, ám ezúttal egy könnyedebb történetet hoztam el nektek, mint a Második esély volt. Itt is  fontos szerepet kap a szeretet és az akadályok legyőzése, de a háttér nem annyira drámai mint egy háború okozta válság.

Főhőseink Kovács Attila és Zoé Kaplan,  aki teljesen más útján haladnak az életnek. A sors, vagy hívjuk akár természetfelettinek azonban mégis elintézi hogy találkozzanak. Bár más az elképzelésük, mégis szerelembe esnek és kitartanak az élet viharaiban is.

Az nagyon tetszett, hogy az írónő azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a sors az életet? Szinte megfoghatatlan hangulata van. Kedves, emberi és valóban azt érti az ember, hogy egy felsőbb hatalom munkálkodik a háttérben.
A cím pedig véleményem szerint nagyon humoros. ( Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig  - A, mint attila, Z, mint Zoé.)

Ami viszont elképesztően gyönyörű a regényben, azok az illusztrációk. Robin álomszép képeket készített. Már a borítón is látszik mennyire szépek a modellek. Nagyon szeretem ezt a stílusú portrérajzolást, igazán feldobja a történeteket. 

Az írónő engedélyével megmutatnám a kedvenc képem:

Illusztráció: Szabó Borka

Azt mondanám, hogy aki kicsit könnyedebb, de mégis mesés szerelmi történetre vágyik, a deZsavű lesz az ő választása. Kisregény révén  nem túl hosszú, a történettel pedig nem nehéz azonosulni. 

Ha pedig Attila és Zoé létezik valamelyik univerzumban, sok boldogságot kívánok nekik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a KönyvekSorban kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Elena Honoria - A Varázslónő

 

Először is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Ez volt az első könyvem a kiadótól, de nem titkolom, hogy mikor szembejött velem ez a borító, elolvadtam tőle, annyira szép. Azt hiszem ez az az érzés, amikor nem az az első, hogy elolvasd a fülszöveget egy könyvön, hanem csak ránézel és tudod, ez neked kell!

De mint tudjuk a történet legalább olyan fontos, mint a csomagolás és emiatt vagyok picit bajban.  Mindig őszintén el szoktam mondani, mit gondolok, így most is ezt tenném.

A történet főhősnője Isadora, akiben rejtett erők szunnyadnak. A lány képes az érzések segítségével segíteni az embereknek és ezért a Mester is a tanítványává fogadja, hogy ő legyen a világ legnagyobb Varázslónője. Évszázadok telnek el és a kislányból gyönyörű és erős nő lett.

A másik fontos szereplőnk pedig Mágus, aki egy félresikerült varázslat után a Varázslónőt keresi fel, hogy a a segítségét kérje. Addig csak hallomásból ismerte a nőt és a hatalmát, ám most eljött a találkozás ideje. A bonyodalmak azonban csak itt kezdődnek.  

Ez annyira szuperül hangzik, hogy elképesztően lelkes voltam az első pár oldal után. Igen, egy világ, új erős főhősökkel. Azért sejtettem, hogy nemcsak szimpla találkozásról van szó, egy kis románc még jót is tehet majd. De ez az új , ismeretlen terep, annyi de annyi felfedezni valót tartogatott volna.

Természetesen főhőseink érzelmeket táplálnak egymás iránt, ahogy egyre több időt töltenek együtt, ám ezek szigorúan tiltottak a számukra. Egy végzetes csók után büntetést is kapnak: a Mester őket az emberek közé, elvéve identitásukat. Meg kell találniuk a módját, hogy visszatérjenek, mindeközben persze, az érzelmeik keresztüzében.

Így szoktam írni, ha valami nagyon tetszik, igaz? Minden benne van, amiért én áradozni szoktam. Viszont két dolgot mindenképpen kiemelnék, ha úgy tetszik negatívumként, bár ez inkább csak az én ízkésemnek volt fura. 

Az egyik a varázsvilág és az emberi világ közötti kapcsolat. Azt értem, hogy büntetésből nem maradhattak a megszokott környezetükben és az emberek közé kellett térniük a hatalmuk nélkül, de abban a világban ahonnan elindultunk, annyi potenciált láttam. Izgalmas volt, gyönyörű tájakkal, nem lehetett volna, hogy nagyobb részletet kapjunk belőle? Bár az emberi világban Isadora nagyon sok szenvedésen megy át, mégsem tudott ugyanannyira lekötni, mint az elején. Értem tényleg, hogy itt kitartásról, szerelemről van szó, ami önmagában is varázslatos és erős lehet két ember között, de nagyon sajnáltam, hogy nem foglalkoztunk jobban a fantasy-világgal. Érdemes lenne akkor esetleg ezt egy kiegészítő-kötetben esetleg kiaknázni majd, mert kár lenne érte. 

A másik dolog pedig -  és itt nem leszek népszerű, tudom - az erotikus jelenetek. A véleményem szerint, vannak olyan fantasy történetek, ahová ezek nem kellenek. Teljesen megállta volna volna a helyét  e nélkül is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nem sűrűn olvasok ebben a zsánerben, de ide valahogy teljesen idegennek éreztem. A szerelem egyik fontos része lehet a testiség, de az csak egy kifejezőeszköze. Enélkül is lehet tudatni a másikkal, hogy mennyire is fontos...

Számomra az, hogy egy csók miatt ekkora büntetést kaptak, az embereknél pedig tovább is mehetnek, picit...hogy is mondjam, nem éreztem tisztességesnek. Akkor már itt is legyen meg az, hogyha mondjuk eljutnak egy pontig jusson minden eszükbe  és tárgyalják újra a sorsukat.  Vagy induljon újra az idő és kezdődjék minden elölről... pláne a végénél. Ha már mágia, hatalom és minden a kezünkben, használjuk ki ezeket az eszközöket. 

Talán ez volt a legnagyobb gondom vele. Mintha a két világgal két zsánert is össze szeretett volna mosni a szerző, csak számomra nagyon éles maradt az átmenet.

Ettől függetlenül, aki szereti ezt a kombinációt, egy könnyen olvasható, haladós regényt kap. Érzelmekből nincs hiány az emberi világban sem, tényleg elő lehet venni majd a zsepiket. A szöveg nem nehéz és maga a történet sem hosszú így tényleg alkalmas lehet az esti kikapcsolódásra. Csak aki azt várja, mint én, tudja, hogy abból kapja majd a legkevesebbet. De lehet, én nem vagyok romantikus alkat. 

Viszont ha Te ezek után közel érzed a regényt magadhoz, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - Lloyd, ​a belső szörnyeteg

 A most következő értékeléstől tartottam picit, mert Aurora is úgy vezette fel nekem, hogy ez most nem az lesz, amit megszoktam tőle. Nem az a jellemző, hogy felnőtt tartalmú könyveket olvassak, holott nem vagyok ellene. Szeretem, ha előreviszi a cselekményt, nem pedig csak akörül forog a történet. Ezt el is mondtam neki, és kíváncsian vágtam bele. Jelentem, nem csalódtam!

Lloydot a Bolygókeringő trilógiából ismerhetjük, ő a főhősnő, Aurora szerelme. Ám a férfi nem közönséges ember, olyan erős, akár egy medve és a természete sem hétköznapi. A regény több száz évet ölel fel, ahol mélyrehatóbban is megismerhetjük a sötétebb oldalát. Döntések, nők, család és csábítás, minden adott, ahhoz, hogy megértsük morgós jellemét és átlássuk azt, mennyire képes megváltoztatni minket a tiszta szerelem. 

Érdekes volt az írónőtől ezt olvasni, noha tudtam, mire készül. Gyönyörűen hozta annak az antihősnek a  komor, véres, mégis valóságos világát. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Emellett, ami számomra fontos, hogy a regény tele van nagyon mély bölcsességekkel és mondanivalóval- természetesen szórakoztató formában. Nem lehet egyszerű végigélni ennyi évet úgy, hogy ne hagyjanak benne nyomot a veszteségek, ne változzon. Neki sem sikerült és hála égnek (vagyis az írónőnek) Aurora jó irányba terelte végül. 

Tetszett az a vonal, amin a szerző megindul. Noha ifjúsági regényei miatt szerettem meg, ez is jól állt neki. Csak amikor az ember hozzászokik  valamihez, furcsa furcsa, ha nem azt kapja. Félreértés ne essék, a Bolygókeringőben is fellelhetőek ennek a nyomai, viszont itt teljes mértékben kiteljesednek. 

A borító nagyon vagány, igaz, minimalista a többihez képest, de éppen ezért tűnik ki. 

Őszintén szólva ez az a regény, ami számomra fogyasztható, minden szempontból. A regény egyébként a Bolygókeringő ismerete nélkül is bátran olvasható, hiszen ez idősíkban bőven előtte játszódik. 

Bátram ajánlom mindenkinek, de fontos, hogy inkább csak 16 éven felüliek forgassák. Nem azért, mert van benne bármi, ami vállalhatatlan, hanem azért, mert a fentebb említett nehézségekhez lélekben is fel kell nőni picit.

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A ​hét pecsét (Az ikerlángbűbáj 3.)

 Elérkeztünk a sorozat befejező részéhez. Tudjátok, mennyire szeretem Aurora munkásságát, ezért itt azt kellene mondanom, hogy kár hogy vége van, ám a napokban megértettem valami fontosat: vannak olyan könyvek/sorozatok, amiket nem nyújthatunk a végtelenbe, akármennyire is szuperek, egyszerűen azért, mert az író így álmodta meg őket. 

köszönöm szépen a szerzőnek, hogy én is részese lehettem ennek a kalandnak! Mondom is a véleményemet!

A történet Amajával és a többiekkel folytatódik. Kain visszatér, hogy felnyissa a pecséteket, így hozva el a világvégét. 

Hogy ezt megakadályozza, a legnehezebb csata vár hősnőnkre, ráadásul a szerelmét is meg kell mentenie. Szóval kalandokban és izgalmas helyzetekben itt sem lesz hiány.

Nagyon szeretem azt a varázsvilágot, amit Aurora teremtett a sorozattal. Persze, vannak benne ismerős elemek, de összességében újszerűen használta ezeket a dolgokat is. A  takarítós macskák például hatalmas kedvenceim voltak az elején, jókat mosolyogtam rajtuk. 

Mindenki nagy nőtt a szememben, főleg Alexander, aki igazán éretté és rendkívül intelligenssé vált. Szeretem, amikor egy karakterfejlődés nagyon szépen követhető, nála ezt maximálisan megkaptam.

Amaja cselekedetei engem nem leptek meg, mindig is bátornak ismertem, szóval hozta az elvárásaimat.  Természetesen a Jackkel való kapcsolata sem marad kérdőjele, így akik ezt a szálat várják nagyon, nem kell csalódniuk. A sötétebb világképet pedig én kifejezetten szerettem, de ez éppen annyira volt csak jelen, hogy izgalmassá tegye a dolgokat.

A történet nagyon szép és kerek lezárást kapott, semmi kérdés nem maradt bennem. Bőven volt részem kalandban, nevetésben és izgalmakban is. Ha valaki szeret utánanézni a helyszíneknek ( néha szoktam én is) akkor abban sem lesz egyhangúság, hiszen sokfelé járnak hőseink a világban.

Fontosnak tartom megemlíteni a könyv elején lévő emlékeztetőt, amit már a TV sorozatoknál is kedvelek, hiszen nem hetente vagy havonta jönnek ki a szerzőktől a folytatások. Nagy segítség ez minden olvasó számára. 

Abba most nem mennék bele, hogy Aurora mennyire jól ír, hiszen ha valaki olvasott már tőle, tudja, mire számítson. Ha pedig nem, nagyon kérem ne egy befejező kötettel kezdje. :) 

A borító viszont nagyon gyönyörű, ez mellett nem mehetek el szó nélkül. Azt gondolom, ez is szervesen a könyvek része és figyelemfelkeltőnek kell lennie ahhoz, hogy az adott művet leemeljük a polcról. Számomra ez az volt.

Összességében egy remek utazásban volt részem, amit az elejétől a végéig nagyon szerettem. Az ikerlángbűbáj az a sorozat, amit bátran ajánlok akár kezdő fantasy-olvasóknak is, mert éppen annyira izgalmas, hogy utána még többet akarjunk ebből a zsánerből.

Amennyiben már csak az utolsó rész hiányozna a sorozatból, rendelésed leadhatod a NewLine Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel 

Vámosi Kira - (Ne) álljunk párba!

Először is szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak a lehetőséget, így egy nagyon érdekes kalandban lett részem!

A (Ne) álljunk párba! egy nagyon érdekes keveréke a modern világnak és a romantikának. Akik követik a blogot, tudják, hogy nem ez a zsáner az, amiben a legtöbbet olvasok, ezért picit szkeptikusan álltam neki. Azt hittem, hogy egy olyan történetet kapok, amit már számtalanszor olvastam, de elismerem, tévedtem.

Aina és Noel nagyon fiatalon lesznek szerelmesek egymásba, és úgy tűnik, minden rendben van kettejük között. Olyan pár ők, akik bármelyikünk lehetne. Nincs bennük semmi extra, vagy különleges és pont ez teszi őket maradandóvá olvasás közben.
Ám a fiú félrelép, ezzel romba döntve mindent, amit elterveztek. A magam részéről annyit említenék a megcsalásról, mint jelenségről, hogy, bár megvan ennek a pszichológiai és egyéb oka, amivel magyarázható, ám én mégsem értek egyet vele. Nem mondok ítéletet senki felett, de ahol fennáll ennek a veszélye, véleményem szerint tisztességesebb elmondani a problémát és legrosszabb esetben különválni, mintsem ekkora törést okozni a másik fél önbizalmának. Na, de vissza a sztorihoz!

A lány, ahogy az várható, teljesen összeomlik, újjá kell építenie önmagát és a nőiességébe vetett hitét. Pszichológus segítségével próbálja feldolgozni a történteket, és az élet nehézségei mellett, megtalálni a párját. És ez az a pont, ahol nagyot nőtt a történet a szememben. 
Nem elég, hogy az írónő felvállalja, hogy egy-egy nagyobb lelki trauma után nem ciki pszichológushoz menni, de még végig is vezet minket Aina útján. Minden fontosabb állomásánál kapunk egy kis kitekintést a szerzőtől, ahol megossza velünk gondolatait arról, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket. 
Azt nem tudom, mennyire jártas a lélektanban, de nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen különleges módon volt fűszerezve egy szerelmi történet. 

A másik dolog, ami miatt tetszett, az a modernsége volt. Az online társkeresés és annak minden buktatója sincs elbagatellizálva benne, ami azért fontos, mert a mai fiatalok nagyon sokat használják ezeket a felületeket. Nem rémisztgetek senkit, de azt nagyon hasznosnak tartom, hogy be van mutatva az árnyoldala is annak a felületnek, ami a mindennapi életünk részévé válhat és ahol a párunkat keressük. Biztos vagyok benne, hogy ebbe bele lehetett volna menni mélyebben is, jobban kifejtve, de mivel ez egy inkább fiataloknak szóló regény, ami a kikapcsolódást hivatott elérni, szerintem ebbe elég volt ennyi. A figyelmet felhívta, mégsem járunk csukott szemmel, aztán akit ne adj ég érint, vagy érdekli, bővebben utánanézhet ennek is. 

Ez a komolyság vegyül egy fiatalos románcban, aminek persze, sejthetjük a végét, már csak a borító miatt is. Nekem mondjuk ez a külcsín egy kicsit sok, de értem , hogy miért választották a két modellt a könyv elejére. 

Az írónő stílusa választékos és fiatalos, könnyen haladtam a szöveggel.

Összességében egy kis kikapcsolódásra tökéletes, elindít az emberben pár vezérfonalat, amit aztán vagy továbbgörget, vagy elengedi. Azt gondolom, hogy ennek a korosztálynak ennyi elég, szóval amit vártam tőle azt hozta. 

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

 

Sáfrán Judit - Az ​írisz emlékei (Örökölt királyság 1.)

 Először szeretnék köszönetet mondani az írónőnek, amiért elolvashattam az Örökölt királyság első részér. Mivel nagyon szeretem az ifjúsági regényeket, jó volt picit visszatérni ebbe a világba.

A történet főhőse a tizenhat éves Cylia. A 16 éves  lány elvesztette minden emlékét, ráadásul rémálmai vannak.
Egy támadás azonban mindent megváltoztat, ugyanis álombeli megmentője, Kein a segítségére siet. A lány ráébred, hogy egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja és választania kell a bujdosás vagy a múltja megismerése között. 

Amikor belekezdtem az olvasásba, azt hittem, nem kapok semmi olyat, amit ne olvastam volna. Viszont hamar rájöttem, hogy tévedtem, mivel a főhősünknek egy párhuzamos világban kell trónörökössé válnia. Ez az aprócska csavar elképesztően izgalmassá tudta varázsolni az koncepciót. Ha még hozzáteszem azt, hogy a vallás nagyon nagy szerepet játszik a cselekményben, azt hiszem, már látszik mennyire egyedi az alapfelállás.

A világok nagyon aprólékosak és jól kidolgozottak, olyan érzést keltett bennem, mintha egy filmet néznék. Gyönyörű helyeket kapunk  a sorokat olvasva.

A karakterek jellemét tekintve azonban nem mondom, hogy maradéktalanul szerettem volna mindenkit. Számomra a főhős kislány kicsit... kislány. Akaratos, az ő akarata érvényesüljön, senki másé. Hozzáteszem azért, hogyha egy kamasz lányt szeretett volna ábrázolni a szerző, na, az nagyon jól sikerült. Csak nekem picit sok volt.

Viszont a feladat, amit kapott, amihez fel kell nőnie, az nagyon izgalmas és imádtam. Az sem könnyű, ha kiderül, hogy királyi ősökkel rendelkezel, na de hogy egy párhuzamos világ trónja vár rád, az már egy teljesen más kategória. Ez az az életcél, amihez érdemes bölcsebbé válni szerintem.

Keinnal való kapcsolata azonban számomra nagyon meglepő volt, mert nem igazán érzem őket egy párnak. Az is igaz, hogy fiatalként nem is tudhatjuk igazán mi az a szerelem, sokkal inkább csak hisszük, hogy tudjuk, ezért sem tartom kizártnak, hogy ahogy idősödnek a következő részekben, ez majd változik.

Az írónő stílusa nekem tetszett. Bár ez az első regénye, mégis izgalmas mondanivalót alkotott, ami végig ott tartja az olvasót. A végén pedig izgul azért, hogy mi lesz majd a folytatásban.

A borító az egyenesen lélegzetelállító. Nagyon jól kifejezi, hogy mire számíthatunk, ha a kezünkbe vesszük a regényt. A színeket pedig egyenesen imádtam, nagyon elegánsak ezek a pasztellesebb árnyalatok.  

 Összegezve, azt gondolom, hogy egy lebilincselő és érdekes témát boncolgató fantasy, ami kellemes kikapcsolódás jelenthet egy fárasztó nap után. Szép munka, ami teljesen jól megállja a helyét a 14-17 éves korosztályban. Illetve azoknál a felnőtteknél, akik szeretnek elmerülni ebben a világban. Kíváncsi leszek a folytatásra is!

Amennyiben szeretnél egy saját példányt, keresd a NewLine Kiadó Kínálatában!

Írta: Isabel