A szerző, aki az olvasói segítségével is alkot - Interjú a Bolygókeringó és A hatalom köve írónőjével

Aurora Lewis Turner írónő különleges és egyedi fantáziájával keltette fel az érdeklődésem. Nagyon szeretem a történeteit, hiszen olyan zsánerben is képes újat mutatni, amiben már sok író, több jó művet is alkotott.
A következő percekben beszélgetünk majd az ihletről, a megújulásról és az írónő életútjáról is!

Kezdésnek, kérlek bemutatkoznál az olvasóknak?

Hogyne! Íróként három könyvem jelent meg, ebből kettő szinte egyszerre. Ezek a Bolygókeringő trilógia első két része, illetve A hatalom köve, mely egy teljesen független világban játszódik. Egyike vagyok azon szerencséseknek, akiknek a munkája a hobbija is. És itt most nem az írásról van szó. Nyelvészettel foglalkozom, fiatal kutatóként dolgozom, emellett írom a doktori értekezésemet. Ha minden a tervek szerint alakul, jövőre doktorálok. Emellett férjezett vagyok. A férjem a legjobb barátom is. Szerencsére nagyon támogató, mind a munkában, mind az írásban. 

Mint a bevezetőben említettem nagyon egyedinek tartom a regényeid, habár sok jó fantasyval találkozhatunk a könyvek világában. Honnan meríted az ötleteidet?

Ez egy jó kérdés. Sajnos nem tudok bevált receptet mondani erre. Bármi megihlethet, legyen az film, zene, egy újságcikk, vagy csak a körülöttem lévő emberek. Ahhoz, hogy írni kezdjek, általában az kell, hogy jöjjön egy gondolat, ami beindítja az agyam fogaskerekeit. A gondolatok ekkor megállíthatatlanul cikázni kezdenek a fejemben, és nincs megállás. Muszáj megírni a történetet, különben rosszul leszek. Nem feltétlenül fizikai rosszullétre gondolok itt. De nem áll távol tőle. Amikor kirobban belőlem az első fejezet, és úgy érzem, sínre került a történet, megnyugszom. De azelőtt persze nincs nyugalmam. Állandóan a megfelelő alkalmat és időt keresem arra, hogy írni kezdjek. Meg persze mérlegelnem is kell, hogy az adott sztori vajon megéri-e a fáradtságot, vajon megéri-e, hogy papírra vessem. Jó pár ötlet maradt így a fejemben, sosem születtek meg, csak néhány elemüket használtam fel más történetekhez. 

Két regényed olvastam tőled az elmúlt hetekben - A hetedik bolygóra egy ajánlóm is felkerült, melyet ezúton is köszönök szépen. Azok számára, akik nem ismerik a Bolygókeringő című sorozatodat, elmesélnéd, mire is számíthatunk?

Persze. A Bolygókeringő egy jövőben játszódó történet. De itt nem kell megijedni. Nem valami utópisztikus, teljesen elszállt sci-fi regényre kell gondolni. Különben is, inkább fantasy, mint sci-fi. Igyekeztem hangsúlyozni benne, hogy az emberiség nem feltétlenül a legjobb úton halad a Földünk jövője tekintetében. A regényben az emberek kaptak ugyan második esélyt; lehetőséget, hogy más bolygókon folytassák nyugodt életüket, benépesítsék azokat, de nem biztos, hogy a valóságban is ennyire szerencsések leszünk. Visszakanyarodva a sztorira, tulajdonképpen Auróra, egy makacs hősnő, és Lloyd, az ő medveerejű védelmezője „keringőjéről” szól az egész trilógia. Ahogy a képességekről szóló sztorikban lenni szokott, a főszereplőt üldözik az ereje miatt. Auróra Lloyd oldalán talál menedéket. Egy kis csapat élén indulnak el felfedezni a történelem viharain keresztül múltjukat, mely meghatározza a jövőjüket. Többet nem szeretnék róla elárulni, nehogy spoilerezzek. Azoknak ajánlom, akik szeretik a szuperhősös, képességes sztorikat, a vörös hajú, makacs hősnőket, és a törvényen kívüli rosszfiúkat. Lloyd szerintem sokak kedvenc karaktere, úgyhogy talán annyit még elárulhatok róla, hogy az ő személyisége igazán megfűszerezi a történetet. Szerettem őt írni.

A történet onnan folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Mit gondolsz mennyit fejlődtél az első részhez képest?

Szerintem nem telt el a két rész megjelenése óta olyan sok idő (1 év), hogy igazán nagyléptékű fejlődés menjen végbe nálam. De azért valamennyit talán csiszolódott a stílusom, és kezdek hozzászokni ahhoz, hogy a sokszorosan összetett mondatok tartalmát rövidebben és velősebben fejezzem ki. Bevallom, ez nem mindig sikerül, de dolgozom rajta. Kérdezz majd meg mondjuk 5 év múlva! Akkor lehet, hogy többet tudok erről mesélni.

A másik olvasásom A hatalom köve volt - melyet a csoportod tagjainak a közreműködésével írtál meg. Nagyon izgalmas lehet így alkotni. Mesélnél az ehhez fűződő tapasztalataidról?

Igen, valóban nagyon izgalmas volt. Ez tulajdonképpen teljesen interaktív történet volt. Hétről hétre megszavaztattam a csoport tagjaival a történet alakulását. A műfajjal és a szereplőkkel kezdtük. Ők döntöttek a főszereplők nevéről, kinézetéről. Aztán megírtam az első fejezetet, majd feltettem a folytatással kapcsolatban egy kérdést. Azt a folytatási lehetőséget írtam meg, ami a legtöbb szavazatot kapta. És ez így ment hétről hétre. Vérpezsdítő volt, mivel sosem tudtam, hogy alakul a szavazás. Volt olyan, nem is egyszer, hogy a fejemben megvolt, merre akartam volna vinni a sztorit, aztán a szavazáson a kedves közreműködők persze átírták a dolgokat, így hívnom kellett a belső GPS-t, és megindult az újratervezés. Sokszor előfordult, hogy úgy gondoltam; na, majd biztos erre az opcióra szavaznak, aztán meglepődtem. Persze a legtöbbször azért homályos gondolataim akadtak arról, miként folytatnám a történetet, ha A helyett B, B helyett C vagy C helyett D opciót választanák a legtöbben. De azért kihívás volt a regény megalkotása. Úgy vettem észre, hogy a közreműködők is élvezték, hogy tevőlegesen hozzájárulhattak egy regény szálainak szövéséhez, annak létrejöttéhez.

Amikor egy-egy szavazás alkalmával egyenlő eredmény született, mi alapján döntöttél arról merre folytatódjon a történet?

Nem sok ilyen alkalom volt. Ha mégis, akkor gyorsan kiírtam egy újabb szavazást a két egyenlő szavazatot kapott folytatási lehetőséggel kapcsolatban. Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy én sosem szavaztam. Még akkor sem, ha mondjuk két lehetőség fej-fej mellett haladt. Az volt a cél, hogy maguk az olvasók, a csoport tagjai döntsék el, mi lesz a folytatásban. Én nem akartam még ennyire sem befolyásolni a döntésüket.

Milyen visszajelzéseket kaptál a regényekről az elmúlt hetekben?

Szerencsére eddig többnyire pozitív a visszajelzés. Akik szerették a Névteleneket, szerencsére nem csalódtak A Hetedik Bolygóba. Többek szerint a második rész túlszárnyalta az elsőt, ami, bevallom, kicsit megnyugtatott. Hiszen ez nagy vízválasztó azzal kapcsolatban, hogy megmarad-e az olvasók érdeklődése a harmadik kötet iránt. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek után hátradőlhetek, és nem kell dolgoznom a harmadik részen, mondván; tök mindegy, mit írok, úgyis tetszeni fog nekik. Nem! Talán a harmadik rész nagyobb kihívást is jelent, hiszen ez lesz a zárókötet. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a befejezéshez. De ez még odébb van. A hatalom kövéről eddig csak azoktól kaptam visszajelzést, akik interaktív sztoriként már olvasták. Ezért nagyon kíváncsi leszek arra, mit szólnak majd az olyan olvasók, akik nem is tudnak a csoportomról, és most veszik először kézbe a könyvet. Ez a történet ezen a héten ünnepelte második keresztelőjét, mivel elfogytak a nyomtatott példányok, újra kellett nyomtatni őket. 

Az Olvasni Menő Kiadónál publikálsz. Hogyan fogadták az új ötleteidet?

A kiadó nagyon támogató. Azt hittem, gondot fog okozni, hogy A hatalom kövét ugye egyszer már olvashatták ingyen a blogomon interaktív történetként, de szerencsére ez nem okozott fennakadást. Talán ezért is számítottuk el magunkat a nyomtatott példányokkal kapcsolatban. Nem tudtam, hány embert érdekelhet, és hány ember vásárolná meg nyomtatva a történetet úgy, hogy előtte egyszer már elérhető volt. De szerencsére pozitívan csalódtam.

Összességében milyen érzésekkel engedted el a két regény kezét? Elégedett vagy?

Sosem vagyok teljesen elégedett. Tudom, ez nagyon maximalistán hangzik, egy részem biztosan az is. De valójában arra szerettem volna célozni ezzel, hogy az örökkévalóságig tudnám átírni, átfogalmazni a sztorijaimat, új jeleneteket tennék beléjük, másokat inkább kivennék belőlük. Szóval, ha rajtam múlna, talán sosem engedném el a történeteim kezét. De egyszer eljön az a pont, amikor meg kell tenni, és búcsút kell mondani nekik, mert kirepülnek és önálló életre kelnek. Ez az utóbbi időszak elég zűrös volt számomra, hiszen úgy jött ki a lépés, hogy egyszerre jelent meg mindkét regény. Aztán ugye tárgyalni kellett az újranyomásról is. Egyéb, magánéleti dolgok is összejöttek, így nem tudtam igazán felhőtlenül örülni a könyveknek. De most, hogy lassacskán minden rendeződik körülöttem, tudok egy kicsit örülni annak, hogy már három könyvem is ott van a polcokon, és várja az érdeklődő olvasókat. 

Mire számíthatunk tőled még ebben az évben? Esetleg jön a Bolygókeringő harmadik része?

Ebben az évben nem sok esély van rá. Szerettem volna Karácsony előtt megjelentetni, de így, hogy A hatalom köve megjelent, és ráadásul újra is kellett nyomtatni, nem sok esély van rá. Azt majd legkésőbb jövő tavasszal olvashatják az érdeklődők. Emellett írok egy másik interaktív történetet, amiből egyszer biztosan könyv lesz, de hogy mikor és milyen formában, az még a jövő zenéje. Jelenleg a két biztosabb könyvem a Bolygókeringő befejező része, mely Lepkeszárnak néven jelenik meg, és Lloyd, a férfi főszereplőm külön előzménykötete. Úgyhogy ezek a könyvek biztosan nem maradhatnak a fiókban. A többit pedig majd a jövő elrendezi. 

Köszönöm szépen az interjút és a szuper kérdéseket. 

Ezúton is szeretnék további sok sikert kívánni Aurorának!

Amennyiben sikerült felkeltenünk az érdeklődésedet, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit a Olvasni Menő Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A hetedik bolygó (Bolygókeringő trilógia 2.)

 Már az első résznél mondtam, hogy érdemes lesz odafigyelni a szerzőre, hiszen nagyon tehetségesnek gondolom. Magánemberként is egyre többet beszélgetünk, tisztelem az íráshoz való hozzáállását és elkötelezettségét.  

A második rész onnan folytatódik, ahol az első véget ért. Auróra élné tovább a mindennapokat, ám ezt nem teheti sokáig, hiszen nemcsak az emlékei elvesztésével kell megküzdenie.

Most azt kellene mondanom, milyen sok meglepetést tartogatott számomra a könyv, de nem tehetem meg. Mikor vége volt az első résznek, már tudtam, hogy az én szememben a szerző megütött egy mércét és csak akkor lepődtem volna meg, ha ez alatt teljesít. Szerintem ez nem így történt mondom ezt úgy, hogy már háromszor olvastam a történetet: egyszer megjelenés előtt, kétszer pedig miután kézhez kaptam a regényt.

A történet ugyanolyan fordulatos, mint amire számítunk, a szereplők sem változtak sokat. Ennek természetesen két oldala lehet, viszont egy sorozat esetében ez jót jelent: olyan mintha egy réi családtagot üdvözölnénk itthon.

Auróra bátorsága ismét megmutatkozik és Lloyddal való kapcsolatán is sokszor nevettem. Mindketten nagyon önfejűek és a civódásaik sokat segítettek abban, hogy oldják a történetben a feszültséget. Ráadásul az, hogy nincs "rózsaszín ködbe" burkolva, kifejezetten szimpatikus volt.

A borító - csakúgy, mint az első résznél - most is szemet gyönyörködtetően szép. Nagyon szeretem az olyan képeket, ahol nemcsak a formákkal, de a színekkel is játszik a tervező.

Összességében nagyon szép munkát végzett az írónő, ajánlom mindenkinek - természetesen az első résszel együtt. Viszont jelezném, hogy a több, mint 500 oldal nem kevés olvasnivalót jelenthet. Bár, a jó történeteknél ez is kevés tud lenni, igaz?

Amennyiben megvásárolnád a saját példányod, a Menő Könyvek Kiadónál megteheted!

Írta: Isabel

Aurora Lewis Turner - A hatalom köve

Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget biztosított a regény elolvasására.

A hatalom köve nem csak egy izgalmas fantasy, hanem egy olyan közös alkotás, mely összefogta az olvasni szerető embereket. A szerző ugyanis a csoportjának tagjaival együtt szőtte a cselekmény szálait, és ez már akkor is tetszene nekem, ha magával a történettel nem volnék megelégedve. De nézzük is a történetet!

Norma királyságának hercegnőjét, Oliviát, egy átok sújtja, így veszélyt jelent királyságára. Azért, hogy véget vessen ennek, elindul egy másik, szörnyekkel és mágiával teli világba.

Számomra ez egy picit A szépség és a szörnyetegre emlékeztetett, de korántsem bántam. És a hasonlóság csak pont az átokig tartott, hiszen utána teljesen új dolgokkal és képességekkel találtam magam szemben.

A lány útja során hatalmas fejlődésen megy keresztül, sokkal bátrabbá és szerethetőbbé válik a számomra. Felismervén mennyire fontos alak ő az élet sakktábláján, nem megfutamodásra, hanem küzdésre sarkallja, ami számomra nagyon szimpatikus vonás, ha női karakterről van szó.

Az pedig, hogy a történet több olvasó szellemi terméke, egy nagyon fontos dologra világított rá: kehet úgy is izgalmasat és újszerűt alkotni, hogy teljesen különböző emberek tesznek hozzá Csak egy jó vezető kell hozzá, ami ez esetben az írónő tolla volt.

Bár én az elektronikus verziót olvastam, mégis elismerésem a borító tervezőjének, hiszen nagyon szép munkát végzett. 

Mivel nem szeretnék spoileres értékelést írni, nem is mondanék többet. Mindenki döntse el maga, mennyire varázsolja el Aurora világa, viszont unatkozni senki sem fog, erről biztosíthatlak benneteket!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Menő Könyvek Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 

Pálffy Gergő (szerk.) - Bújj - bújj

 Nagyon szeretem, amikor több szerző együtt alkot valamit. Bár én még nem adtam ki közös projektet senkivel, mégis azt gondolom, hogy nagyon inspiráló lehet, továbbá számos fejlődési lehetőséget is kínálhat.

Ugyanakkor olvasóként azt gondolom, hogy nem kevés veszélyeket is rejthet magában a többszerzős kötetek kiadása. Főképp, hogy lesznek történetek, amik kissé jobban magával ragadják az ember lelkét, mint a többi. Számomra is volt ilyen, igaz, nem lenne etikus kiemelnem  ezek szerzőit, éppen ezért megpróbálom a művet egészében értékelni.

A nyolc darab novella, bár egy zsánerben íródott, mégis nagyon különbözőek. Volt, ahol szó szerint kirázott a hideg a félelemtől, máshol pedig több romantikát kaptam. Azt gondolom, mindegyiknek meg volt a maga varázsa - bár számomra az ijesztőbbek jobban megmaradtak. Mindenesetre azt gondolom, ez éppen lelkiállapottól függ - ennek ellenére külön dicséretes, hogy több érzelmet is képes lefedni a kötet.

Voltak szerzők, akiktől már alkalmam volt korábban is olvasni, és akik tehetsége már nem meglepetésként ért, hanem elvárás feléjük a részemről. Azonban voltak nevek, akikkel most találkoztam először, viszont azt gondolom, nem utoljára. Több, új tehetséget fedeztem fel, akiktől szeretnék még olvasni - akár önálló alkotást is -  a jövőben.

A borító nagyon figyelemfelkeltő, illik a borzongós hangulathoz. Elismerésem a tervezőnek, igazán kifejező lett!

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a horror-gyűjteményeket, de az azokat sem érhet csalódás, akik kissé finomabb lelkületűek. Továbbá, ha ritkán, vagy egyáltalán nem olvasol magyar szerzőtől, ez a gyűjtemény jó lehetőség arra, hogy felfedezd hazánk írói közül a kedvencedet!

Amennyiben kíváncsi lettél  a Muselière Alkotói Csoport hivatalos Facebook - oldalán megtalálod a könyv letölthető verzióját!

Írta: Isabel

Az írónő, aki a történelmi regények világában érzi leginkább otthon magát - Interjú Tomcsik Nórával

Tomcsik Nóra írónőről, bár már sok jót halottam, igazán A Hercegnő és a sárkányok dala című meseregénye keltette fel az érdeklődésem. Mint tudjátok nagyon szeretem ezt a vonalat, ezért nagy öröm számomra, hogy beszélgethetek a szerzővel. Természetesen nemcsak erről a könyvéről, de a többi regényéről is!

Kérlek, mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!

Tatabányán születtem, és ott élek most is. Az írás elég korán része lett az életemnek, már óvodás koromban füzeteket rajzoltam tele a saját történeteimmel, később pedig már le is írtam őket. Viszont nem volt annyira egyértelmű ez a pálya. Sokáig kerestem a helyem, és a legtöbb művészeti ágban kipróbáltam magam. Rajzoltam, fotóztam, filmeztem, színjátszottam, zenéltem, míg visszajutottam az íráshoz. Ma már a mindennapjaim része. Ha nem a saját könyveimen dolgozom épp, akkor más írók könyveit szerkesztem vagy blogot vezetek.

Mesélnél nekünk arról, miként kerültél közel az irodalom világához? 

Hogy pontosan hogy és mikor, azt nem tudnám megmondani. Gyerekkorom óta nagyon szeretek olvasni, és mindig is a klasszikus irodalom állt közel a szívemhez. A gimnáziumban, nyáriszünet után, rendszerint nekem volt a leghosszabb listám az elolvasott könyvekről. Később az egyetem teljesen lefoglalt, és az irodalom kiesett a mindennapjaimból. Viszont ekkor tanultam meg mindazt, amit az írás során kamatoztatni tudok. 2015-ben kezdtem bele A változások kora első részbe, onnantól pedig nem volt megállás.

Mivel a meseregényeddel kezdtem a bevezetőt, erről kérdeznélek először: honnan származik az alapötlet?

Egy barátnőm kislánya, aki akkoriban tízéves volt, megkért, hogy írjak neki egy saját könyvet, én pedig igent mondtam, de bevallom, nem gondoltam komolyan. Ő viszont nem felejtette el, és lelkesen várta a történetet. Feladta a leckét, mert akkoriban egy háborús regényen dolgoztam, és kicsit nehéz volt átállni a mesékre. Végül mégiscsak megszületett Beleanord világa. Szeretek kalandozni benne, mert nekem is felüdülés a nehéz történelmi témák között.

Ez a Beleanordi krónikák első kötete, és elkészült a második rész is. Milyen hosszúra tervezed a sorozatot?

Négy kötet lesz. Az viszont, hogy a teljes sorozat mikorra lesz meg, még számomra is kérdés. 

Hamarosan megjelenik a meseregény javított kiadása: milyen érzésekkel fogtál a munkálatokhoz?

Félve nyúltam hozzá. A hercegnő és a sárkányok dala az első könyveim egyike, A változások kora mellett íródott. Azóta sok idő telt el, én is felnőttem, szóval elég kritikusan álltam magamhoz. Inkább szerkezetileg javítottam rajta, és kapott néhány új bekezdést is. De drasztikus változtatás nem történt, annak nem látom értelmét egy egyszer már megjelent könyv esetében.

A másik mű, amit olvastam tőled, egy történelmi regény (A változások kora). Mennyire volt megterhelő számodra a két zsáner közötti váltás?

Egyértelműen a történelmi regények világa az, amiben nagyon otthon érzem magam. Mintha hazatérnék. Viszont többnyire nehéz témákat és főképp a 20. század történelmi eseményeit dolgozom fel. A változások kora írásakor még nem sejtettem, hogy ennyire beszippant majd a történelem, de nem bánom. Sőt, azt hiszem ez fontos téma, sok traumánk van kollektívan, amiket fel kell dolgozni. Az ilyen könyvek segíthetnek, emlékeztethetnek, taníthatnak.

A meseregény sorozat írását pedig élvezem, mert ott nincs megkötve a kezem. Én alakítom a világot a saját szabályaim szerint. Lelkileg és íróilag is feltöltődés.

A változások kora szintén egy sorozat nyitókötete, és ha jól tudom, hat részt foglal majd magába, amiből négy már megjelent magánkiadásban. A magam részéről nagyon szeretem a többkötetes műveket, viszont jó páran vannak, akik inkább a rövidebbeket részesítik előnyben. Íróként számodra melyik könnyebb: több könyvön át vinni a cselekményt, vagy hamar lezárni?

Minden történet annyi lesz, amennyit megkövetel. A változások kora sem sorozatnak indult, egyszerűen csak kinőtte magát. Egykötetes történetet írni mondhatnánk, hogy könnyebb, de ezt is téma, történet válogatja. Részemről, nem hiszem, hogy erre van recept. Olvasóként sem tudnék dönteni. Vannak kedvenc sorozataim, imádtam a Háború és békét, de sokszor jobban mellbe vág egy 100-200 oldalas kisregény. Íróként azt is tudnunk kell, melyik történetet, meddig szabad elnyújtani.

Az olvasóid melyik regényed szeretik jobban?

Mindent összevetve, azt hiszem, most épp a Tél Berlinbent, aminek nagyon örülök, mert a megjelent kötetek közül számomra is ez a legkedvesebb.

Az említett könyveket magánkiadásban olvastam tőled, de mesélted, hogy mostanra már kiadó is áll mögötted. Mit szabad erről tudni?

Két éve szerződtem le a Mogul Kiadóval. Már volt személyes ismeretség, így gördülékenyen kezdődött a munka. Számomra sokkal jobb, hogy áll mögöttem egy kiadó, levesznek terheket a vállamról, és kapok olyan lehetőségeket, amiket egyedül sehogy vagy csak nehezen érhetnék el.

Bár ez az időszak senkinek sem könnyű, megosztanál velünk párat az idei terveid közül?

Idén nagyon szeretném, ha A változások kora sorozat újabb kötete eljutna a kiadásig. Ezen lázasan dolgozom. Közben készülök a jövő évi megjelenésekre, mert a kéziratok már megvannak nagyrészt, de munka akad velük bőven. Nagy vágyam, hogy szakmailag is sikerüljön idővel elismerést szereznem. Mondjuk, hogy ez amolyan hosszútávú cél. 

Ezen kívül szeretnék elindítani egy podcastet, ahol főképp a klasszikusokról tervezek beszélni, emellett szóba kerülnek majd írással kapcsolatos érdekességek is. Sok tervem van ezzel kapcsolatban, ahogy a blogommal is. Fontosnak tartom, hogy törődjünk ilyenformán az irodalommal, és meghozzuk a kedvet olyan könyvek elolvasásához, amiket esetleg kötelezőként élből elutasítottunk, pedig nagyszerű, értékes művek, csak a megfelelő időben kell kézbe venni őket. Ez a cél már régóta motoszkált bennem, de csak mostanra nőtte ki magát annyira, hogy belevágjak. Ez legalább olyan fontos számomra, mint az írás.

A blog nevében is további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel bátran Nóra hivatalos Facebook . oldalát, vagy regényeit többek között a Mogul Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Tomcsik Nóra - A változások kora (A változások kora 1.)

Ez volt  az első történelmi regény, amit alkalmam volt olvasni a szerzőtől, de a mondanivalóját nagyon izgalmasnak és újszerűnek gondolom. Az 1900-as években játszódó történeteket egyébként is nagyon szeretem a hangulatuk miatt.

A cselekmény több szemszögből íródott. Az egyik Henryé, egy árva fiúé, aki értelemszerűen szeretne kitörni nyomorúságos helyzetéből. Szerette volna elvenni rangos szerelmét, de erről ebben a korban még csak nem is álmodhatott. Mégis, minden nehézség ellenére külföldre utazik, hogy a hajózást tanulhassa. Ez a tulajdonsága, illetve a jellemfejlődése is nagyon szimpatikussá tette őt a számomra, hiszen kezdetben egy naiv kisfiút látunk, a végére azonban egy igazi  fiatalemberré válik.

 A másik szemszög  George-é, aki anyagi szempontból az ellentéte Henrynek. Ő egy gróf fia, mindene meglehetne, ám mégis feladja a vagyonát, hogy papnövendék lehessen. Ennek természetesen következményei lettek, hiszen akkoriban, ha nem volt vagyonod semmid se volt.

Ők ketten a társadalmi nehézségek ellenére is valódi barátokká válnak és ez számomra mérvadó volt az egész regény szempontjából. Segítették egymást és kitartottak egymás mellett, mely hozzáállás valljuk be, manapság is eléggé ritka.

Természetesen a hölgyek sem hiányozhatnak egy történelmi romantikus regényből: az én kedvencem Charlotte lett, a lázadó természetével kivívta a csodálatomat. 

Az írónő ezzel a történettel mutatta meg számomra azt, mennyire tehetséges. A korhű ábrázolás és fogalmazásmód számomra nagyon vonzó írói képesség, melyet itt meg is kaptam. A cselekmény folyása, bár egy kicsit lassú volt, engem nem zavart. Az utóbbi időben csak este van időm olvasni, így ebben az időszakban ez kifejezetten kellemes kikapcsolódást és pihenést biztosított. 

Az pedig, hogy több, mint 300 oldalas kifejezetten boldoggá tett.

A borító nagyon egyedi és az alapszíne is nagyon tetszik. Tipikusan az a design, amit azonnal összeköt az ember a szerzője nevével. 

Itt is köszönöm a lehetőséget az olvasásra!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a https://shop.konyvmogul várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

 

Tomcsik Nóra - A hercegnő és a sárkányok dala (Beleanordi krónikák 1.)

 Tomcsik Nóra könyveiről már sok jót halottam, ezért nagyon örültem, mikor lehetőségem nyílt arra, hogy belepillantsak a munkásságába. Köszönöm, hogy megadta erre a lehetőséget!

A hercegnő és a sárkányok dala egy olyan mesekönyv, mese, melyhez hasonlót nagyon szívesen hallgattam gyermekkoromban. A cselekmény és a szereplők is visszarepítettek abba a korba, amikor még őszintén és nyitott szívvel tudtam tekinteni a világra. 

A humorosan és kedvesen megalkotott történet tele van kalanddal és természetesen tanulsággal is. Kifejezetten tetszett, hogy nem volt túlgondolva: a Nagykirály Aerion célja, hogy a Tüzes szirtnél élő sárkányokat a magáénak tudhassa. Bernard király viszont fellázad ellene, és elküld egy lovagot, valamint egy apródot, hogy előbb érjenek a sárkányokhoz, megakadályozva ezzel Aerion tervét. Hozzájuk csatlakozik még egy tolvajlány, és az ő segítségükkel ismerhetjük meg az írónő által teremtett világot: érdekes népeket, tájakat és az ott élők szokásait. 

Az írónő nagyon ügyesen bánik a mese-elemekkel, egész végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, pedig korosztályilag már rég nem én vagyok a célközönsége. Az illusztrációk kedvesek, szép kiegészítői a történetnek.

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a könyvvel, valódi kikapcsolódást jelentett számomra. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak, mert biztos vagyok abban, hogy nekik is tetszeni fog!

Amennyiben szeretnél te is egy példányt, a https://shop.konyvmogul.hu várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Tuija Välipakka - Arja Lehtosaari - A lélek meggyilkolásának száz módja

A következő könyv értékelése mögött hosszas kutatómunka áll. Mivel a téma nagyon összetett, nem szerettem volna "csak úgy" írni róla. Több forrást is elolvastam a könyvön túl, videókat néztem a témában, hogy a lehető legőszintébben és pontosabban tudjak véleményt formálni.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a nárcisztikus személyiség zavar? Általánosan megfogalmazva, az ilyen ember csak magára figyel, ugyanakkor hatalmas átérzőképességgel rendelkezik. Én ezt úgy szoktam hívni, hogy "belelát a fejembe és a szívembe" - és ez mutatja, hogy mennyire erős bennük képességeik vannak.

A név egy görög mitológiából származik. Egy gyönyörű ifjú Narkiszosz, mindenki szerelmét elutasította, még egy szépséges nimfát is, aki azonban nem tudott beletörődni a történtekbe. Felkereste a bosszúállás istennőjét és arra kérte, büntesse meg a férfit, aki ezután beleszeretett saját tükörképébe. Mivel szerelme sohasem válhatott valóra, ugyanazt a fájdalmat kellett elviselnie, mint amit ő okozott. 

Sigmund Freud nevezte el ezt a tünetegyüttest, ám ez jóval kevesebb embert érint, mint azt elsőre gondolnánk. Fontos, hogy ennek a diagnosztizálásához, a szakorvosoknak sok vizsgálatra van szükségük. Ezért ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket!

A könyv nagyon szépen levezeti a lehetséges kiváltó okokat. Mint általában minden lelki traumának ennek a gyökerei is a gyermekkorhoz nyúlnak vissza. A szeretet hiánya, a rossz visszacsatolások és egyéb szóbeli bántalmazások, nem megfelelő kép kialakulásához vezetnek. 
Ezután jó pár történetet olvashatunk olyan személyektől, akiknek sikerült kilépni egy ilyen kapcsolatból. Felmerülhet a kérdés: miért maradnánk egy olyan kapcsolatban ahol a partner csak magára összpontosít?

Itt jön a saját tapasztalatom és véleményem. Számomra fontos, hogy igazán megértsem a körülöttem lévőket. Azt gondolom, hogyha megértem a motivációkat, az ok-okozati összefüggéseket, könnyebb lesz elfogadnom, bármi is történjék. 
Amikor először felmerült bennem, hogy ezzel a lelki problémával állok szemben, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szenvedhet az illető. Nem mutatja, mert kedves és magabiztos, de a lelke mélyén olyan mély seb tátong, amit talán saját magának sem vallana be. Az empátiája révén könnyen megszerettem, ezért az első pár nézeteltérés alkalmával saját magamat hibáztattam és természetesen jóvá akartam tenni a vétkemet. Aztán, ahogy telt az idő és egyre jelentéktelenebb dolgokon kaptunk össze, elkezdtem gondolkodni. Amikor az ő dolgairól volt szó, ha neki volt szüksége rám, minden rendben volt, de fordítva ez már nem működött. 
Ebből is látszik, hogy mennyire fontos volt egy ilyen kapcsolatban az, hogy a másik személy különlegesnek érezze magát és amikor ezt már nem tudtam neki biztosítani, sokszor volt rám dühös. A műben szereplő történetek javarészt erről szólnak és arról a kötődésről, amit a lelki bántalmazást elszenvedőjének meg kell szakítania. 
Ők sokszor felismerik a helyzetet, azt hogy valami nem jó a számukra, mégsem képesek elhagyni a másik felet, mert mire ez tudatosul bennük, addigra azt is elhiszik, hogy ennél többet nem érdemelnek. Hiába kap a környezettől esetleg más visszacsatolást, amíg az önbecsülése és az önértékelése vissza nem tér, addig abban a kapcsolatban marad.

A szerző és a történetei nagyon érdekes emberek és élethelyzeteket mutatnak be, akik érdeklődnek a pszichológia iránt, bátran olvassák el! Semmiféle képzettséget nem igényel - tudjátok, hogy nekem sincs. De hozzátenném, hogy ne úgy olvassuk, hogy közben vizsgáljuk a környezetünket! Ha valamit gyanúsnak találunk, vagy nem tetszik, inkább próbáljuk meg megbeszélni, hiszen egy kapcsolatban számtalan oka lehet egy-egy nem kívánatos reakciónak. Ám, ha sokszor azt érezzük, hogy nem vagyunk fontosak és nem kezelnek minket megfelelően, érdemes picit olvasgatni a témában, meghallgatni mások tapasztalatait. Hiszen ez az egyik legjobb tanítómester az életben!

Amennyiben érdekesnek tartanád a könyvet, a Libriben beszerezheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

 

Tara Westover - A tanult lány

 Hosszú ideje szerettem volna már elolvasni a regényt, ám azt kell mondjam, annál is nagyobb meglepetés ért, mint amire számítottam. Bár a terjedelem számomra pont megfelelő, a több, mint 400 oldal hagyott maga után emészteni valót. Nem is keveset.

Tara családja a hegyekben él, elzárva a világtól, ezáltal a fejlődéstől is. Pont ennek  köszönhető, hogy olyan hiedelmekben és dolgokban hisznek, mely teljesen irracionális. A gyermekek nem járhatnak iskolába, az édesanyának otthon a helye és folyton a világvégére készülnek. Élelmiszerkészleteket, vizet és egyéb szükséges felszerelést halmoznak fel. Ez pedig teljesen elfogadott és természetes a számukra - senki nem szólalt fel ellene.

Amikor azonban édesanyjából a falu bábája lesz, Tara számára egy picit kinyílik a világ. Megtanul segíteni és az alapból is meglévő tudásszomja csak még nagyobbá növi ki magát. 

Azért, hogy elérje célját, önerőből tanulni kezd és ez az a pont, ahol teljesen azonosulni tudtam vele. 

Bár az én helyzetem korántsem olyan szomorú, mint az övé a könyv elején, mégis, maximálisan átérzem milyen úgy vágyni a tudást, hogy eléggé kevés eszköz áll az ember rendelkezésére. 

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a magántanulás sokakat elriaszt, pedig ennek is van pozitív oldala. Mivel az ember saját magának ossza be az idejét, addig ülhet egy anyagrészen, ameddig meg nem érti. Nincsenek számonkérések sem, így, akiben ez feszültséget generál, megnyugodhat. 

Tény, hogy a tanári magyarázat hiánycikk, de szorgalommal és kitartással ez is megoldható.

A regény igaz történet alapján íródott és ha csak a fele megtörtént a leírt eseményeknek, minden tiszteletem a főszereplőé. 

A szerző nagyon szépen adta át Tara érzéseit, vívódását a vágya és az elvárások között. Nagyon nehéz és emberpróbáló helyzetről van van szó, ahol végső soron az a jó döntés, amellyel életünk végéig együtt tudunk majd élni. A lány esetében ez a vágyai követését jelentette -  aminek a végez az lett hogy orvosként lediplomázott. 

Ha ez nem lenne elég, a vége felteszi az i-re a pontot. A főszereplőnk megbocsát zsarnok édesapjának - nem azért, mert a férfi megérdemelné, hanem mert saját magát szereti és tiszteli annyira, hogy ezt elengedje. Ez az, amit nekem még meg kell tanulnom.

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Partvonal Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel