Nagyon szeretem a meséket, szinte válogatás nélkül elolvasok
bármit.
Zalán Tibor: Bongóc kalandjai már akkor felkeltette az
érdeklődésem, mikor Nikitől megkaptam. Ám azt kell mondjam, kicsit csalódottnak
éreztem magam.
A történet egy kis manóról szól, aki az erdőben él és imád
enni. A kissé nagyszájú, de szerethető főhősünk könnyen belopja magát az ember
szívébe.
A könyvet ékesítő illusztrációk nagyon feldobják a
történetet, igazán életet leheltek a karakterbe. Visszafogott stílusban, de
igazán kidolgozott képeket kapunk, innen is gratulálok a grafikusnak.
És itt jön a negatív rész. Sokat gondolkodtam, miképpen is
értékelhetném ezt a könyvecskét, mert olvasás közben nagyon elfáradtam.
A folyamatos nagybetűvel szedett szöveg, nagyon fárasztó
volt. Ahhoz képest, hogy nagyon olvasmányos és az ötven oldalt sem éri el, de
sajnos jó pár órába tellett a végére jutnom. Ezt csak tetézte, hogy egy-egy
oldalon véletlenszerűen ki vannak emelve betűk, melyeket nem is igazán tudtam
hova tenni. Aztán mikor eljutottam az fülszövegig rájöttem, hogy ennek az
egésznek meg volt a maga célja: a betűket és az olvasást szeretné
megszerettetni az éppen tanuló gyerkőcöknél. A szándék nemes, de úgy gondolom,
hogy akik olvasni tanulnak számukra is zavaróak az eltérő betűtípusok. Úgy
gondolom, hogy ha bizonyos részek után kiemelt volna a szerző részeket és abban
az adott tanulnivalókat, jobb megoldás lett volna. Itt azért hozzá kell tennem,
hogy nem vagyok pedagógus, pusztán csak a saját tapasztalataimat írom le.
Ettől függetlenül érdemes egy esélyt adni a könyvnek, mert a
történet és a karakterábrázolás kicsiket és nagyokat is elvarázsolhat.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Librinél leadhatod a
rendelésed!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése