Megtennéd, hogy pár szóban bemutatkozol a blog olvasóinak?
Először is köszönöm a lehetőséget! Tizenkilenc éves vagyok, jelenleg még tanuló. Az írás körülbelül negyedikes korom óta az életem szerves része. Rajongok az iszlám kultúrákért, – ez legtöbbször vissza is köszön a történeteimben – Törökország pedig különösképpen közel áll hozzám. A regény létrejöttéhez nagyban hozzájárultak az Ankarában szerzett tapasztalataim. Egy évet töltöttem kint cserediákként, amíg egy török családdal laktam.
A Nazar – Török átok az első regényed. Különlegessége, hogy a saját történetedet tárod az olvasók elé. Mennyire volt nehéz lépés meghozni azt a döntést, hogy ez legyen a könyved témája?
Sokszor el szoktam mondani, hogy a Nazar részben terápiás jelleggel íródott. Viszont, amint papírra vetettem az eseményeket, az egész már nem volt több egy történetnél. Hirtelen az emberekre, akiket ismerek/ismertem, egyszerű karakterekként kezdtem gondolni. Én adtam a szájukba a szavakat, néhányuk jellemét csiszoltam, másokét a szerephez illően végletesen mutattam be. Ezúttal én voltam a főnök. És nincs is jobb, mint távolságból (szinte külső szemlélőként) visszatekinteni a múltra.
A weboldaladon lehetőség van beleolvasni a könyvbe –ezt én is megtettem. Egy 14 éves lány a főszereplő, aki haragszik az egész világra, de főképp a családjára, ezért az interneten szeretne olyan kapcsolatokat kötni, melyek oldják a benne lévő feszültséget. . Amikor egy szerző ennyire mélyen belenyúl lelkébe az írás során, mennyi álmatlan éjszakával fizet érte?
Szerintem mire eljutunk oda, hogy olvasók elé merjük tárni a művet, addigra túl kell lenni az álmatlan éjszakákon. Egy írónak fontos eldönteni, hogy mi a célja: Saját maga szórakoztatása/személyes trauma feldolgozása, vagy pedig háttérbe vonul és a közönségre fókuszál. Ha egy kiadásra szánt regényt írunk, amiért az olvasó pénzt fog fizetni, akkor muszáj az ő érdekeit figyelembe venni. Én egy híres kiadó szerkesztőjével dolgoztam együtt a Nazaron és sokszor eltértünk az eredeti történésektől. A valóságalap biztosítja a könyv hitelét. DE! A valóság legtöbbször szürkébb, mint amit egy regénytől várunk. Az volt az eredeti tervem, hogy száz százalékban azt fogom elmesélni, amit én anno átéltem. Hűen ragaszkodva a tényekhez. Azonban, ahogy összedugtuk a fejünket a szerkesztővel, születtek sokkal izgisebb forgatókönyvek. A saját művem érdekében kellett elfogadnom, hogy hiába akartam csakis igazat írni, ez most már nem rólam szól. A regény elsődleges célja a szórakoztatás. Ahhoz kell ügyeskedni, hogy megfelelő arányba kerüljenek a fikciós és valós elemek.
A történetben sok a megbotránkoztató tartalom, ezért 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Írás közben mennyit lágyítottál ezeken a részeken? Egyáltalán voltak finomítások, vagy a valóságot kaptuk meg?
A weblapomra csak az első három fejezetet töltöttem fel. Ezek még tényleg a bemelegítő körök voltak, de ahogy egyre inkább kibontakozik a cselekmény, a stílus is durvul. Én azt gondolom, hogy manapság erre van igénye az olvasóknak. Szókimondó, kendőzetlen tartalomra! Nem fogtam vissza magam és nem alkalmaztam öncenzúrát a közvélemény miatt. Az egész regény tabutémákat dolgoz fel. A nyelvezetet ehhez mérten igazítottam.
Törökország egyszerre lehet csodálatos és hátborzongató is. Más a kultúra, a vallás, és az emberek értékrendje is. Szerinted mennyire sikerült ezt a világot bemutatni az olvasóknak?
Mivel ugye egy évig Törökországban éltem, törökökkel jártam egy iskolába, törökül hallgattam az órákat, sikerült a felszín mögé látnom. Magyarországon sajnos rengeteg a sztereotípia a muszlim országokat tekintve. Törökország nagyobb városaiban ugyanolyan európai szintű élet zajlik, mint itthon. A fiatalság gondolkodása ma már inkább a nyugat felé húz, mintsem az iszlámhoz. Hozzáteszem, vidéken még mindig fontos szerepe van a vallásnak. Talán, ha egy kicsit nyitottabbak lennék más kultúrák irányába, tanulhatnánk is tőlük ezt-azt. Az ő világuk sokkal tisztelet-centrikusabb és a mentalitásból adódóan jobban megvannak a hagyományos férfi-női szerepek. Nem meglepő, ha idegenek cipelik haza a szatyrodat a boltból, nem kell könyörögni, hogy átadják a helyet a buszon, stb.
A „Nazar – Török átok” pontosan azt mutatja be, hogy az ember csak ember. Vallástól, kultúrától függetlenül. Vannak szörnyű karakterek a regényben, de nagyon szerethetőek is. Ugyanaz a hátterük, mégis másmilyenné váltak a személyiségükből fakadóan.
Milyen visszajelzést kaptál tőlük?
A legtöbb olvasóm szerintem tudja, hogy milyen törökországi tapasztalatokkal rendelkezem. Nem mernének kötözködni. :D
Mint fentebb említettem, a borítód nagyon figyelemfelkeltő. Te tervezted?
Igazság szerint a kép, amit fel szerettem volna használni, adott volt. Nem azzal a céllal készült, hogy „naa ma a borítóhoz fotózunk”, de utólag ezt találtam a legpasszentosabbnak. A teljes dizájnt (betűtípus, színek…) én találtam ki. Régebben honlapkészítéssel foglalkoztam, ezért volt valamennyi Photoshop ismeretem.
Van valami oka annak, hogy külföldi írói nevet használsz? Esetleg hordoz valamiféle különleges jelentést?
Hát, ez a válasz talán nem lesz annyira izgalmas. :D Ez a valódi, anyakönyvezett nevem. Az „Url” apa szerint német eredetű, a keresztnevem pedig azért rendhagyó, mert a szüleimnek nem tetszett a magyaros, Izabella változat.
Magánkiadásban kapható a regény. Szerzőként mindig nagy kérdés, hogy forduljunk-e kiadókhoz. Te miért ezt az utat választottad?
Annyira elhúzódott a Nazar megírása, (nagyjából négy év volt) hogy nem is nagyon próbálkoztam kiadóknál. Szerettem volna már mozdulni valamerre és nem megint hónapokig várakozni egy válaszra. Nekem az volt a taktikám, hogy az első regényemet én magam finanszírozom és menedzselem. Megpróbálok jó eladásokat generálni és valamilyen szinten márkát építeni a nevemnek. Ha az író már rendelkezik olvasótáborral, a híresebb kiadók sokkal szívesen szóba állnak vele a későbbiekben. Persze a magánkiadás macerásabb. Van, hogy órákat töltök el csak a könyvek csomagolásával, és akkor nem is beszéltünk a postázásról, reklámokról, a vásárlókkal való egyeztetésről…
Mit tervezel Szilveszterre és 2021-re? Várható új megjelenés?
A szilveszter light-os, pihis lesz, ahogy valószínűleg a legtöbbeknek. Az új regényem már javában készülőben van, és ha minden jól megy, megpróbálkozom az Álomgyár Kiadóval. Az ő profiljukba illeszthetőek be leginkább az én történeteim. Most egy még komolyabb témához nyúltam és egészen Iránig kalauzolom majd az olvasókat. Szintén valóságos eseményeket vettem alapul. Egyeztettem Magyarországon élő perzsákkal, Irán szakértőkkel, valamint folyamatos kutatómunkát végzek. Egy olyan országot szeretnék hitelesen bemutatni, ahol sportot űznek a nők kínzásából. „A teheráni csecsemő” a túlélésért való küzdelemről fog szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése