2021. május 8., szombat

Sofía Rhei - A dodó rejtélye


Még nem sok alkalmam volt olvasni a kiadótól, de ha minden könyvük ennyire aranyos és gyermekbarát, bővíteni fogom az olvasótáborukat. Ez a regény annyira kedves, kacagtató és szórakoztató, hogy remek kikapcsolódást nyújthat bárki számára. 

A testvérpár, James és Arabella csipkelődése nagyon tetszett. Nekem gyermekkoromban nem volt alkalmam ezt kiélni, a legkisebbként a családban ez a korszak kimaradt. 
(Igaz, ezt felnőttként valamelyest sikerült megtapasztaljam.)

A két gyerek rivalizálását és ellentétes személyiségét nagyon jól kiemelte a szerző.  James okos és kalandvágyó, Arabella pedig, bár szereti a kihívásokat, mégis megmarad kislánynak. 
Nagyon vicces volt, mikor a gyerekek megkapták bácsikájuk ajándékát és a kisfiú a nővéréről nevezte el a meztelen csigáját. Tipikus gyermekcsíny, ami sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a szereplőket.

Ezután természetesen kalandok, új ismeretségek és tapasztalatok érik őket, melyek segítik a szellemi fejlődésüket. Mindezt ugyanazzal a könnyed hangvétellel, amit az elején kaptunk.

A borító és a belív is nagyon szép. A megfelelően nagy betűméret segíti az olvasást és azt, hogy az iskolások ne veszítsék el az érdeklődésüket. Fontos, hogy egy történet ne csak izgalmas, de megfelelően haladós is legyen ahhoz, hogy egy gyerek ne unja meg és hagyja félbe. Nos, ez a regény. 

Egy dolgot említenék negatívumként, az pedig az oldalszám. A kicsivel több, mint 100 oldalas terjedelem, számomra kevés, de ha figyelembe veszem a célközönséget, még ez is találó lehet. A szöveg könnyen érthető, ezért nemcsak önálló olvasásra alkalmas, de akár a helyesírás gyakorlására is. 

Bátran ajánlom 10 éves kortól felfelé, fiúknak és lányoknak egyaránt, mert remek kis nyári olvasmány lehet belőle.

 Amennyiben kíváncsi lettél a Főnix Könyvműhely várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. május 4., kedd

Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól


Nagyon szeretem az újszerű, magyar sci-fiket.  Ennek a fülszövege is nagyon megfogott, de azt kell mondjam, nagy csalódás volt a regény.

Maga történet alapja nagyon tetszett. Érdekes világkép és egyedi karakterek. Még izgalom is volt. Tetszett a főszereplő gondolkodása is és az, hogy belőle láttuk a legtöbbet.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.
 
Viszont az egész annyira kusza, hogy nagyon megszenvedtem vele.

Alapvetően nagyon szeretem az E/1 íródott műveket, én is ebben szoktam alkotni. Jobban el tudom képzelni a főhős életét, gondolatait lelkivilágát. Viszont az számomra nagyon zavaró, amikor a történetben változik az elbeszélésmód. Nem is igazán értem....
A másik, ami nagyon zavaró volt, azok a tőmondatok. Nekem is gyakorolnom kell, hogy ne legyenek nagyon hosszúak az összetett mondataim, mivel az nehezíti a szövegértést. Viszont nagyon le tudja lassítani a cselekményt, ha pedig jelenidőben íródik akkor még inkább. Számomra ettől nagyon vontatottá és kissé unalmassá vált egy olyan alaptörténet, amiből rengeteget ki lehetett volna hozni.

A borító viszont rettentően figyelemfelkeltő és nagyon szép színeket használ.

Nem tudom, lesz-e alkalmam olvasni még a szerzőtől, de mindenképpen szeretnék neki esélyt adni. Továbbá a fordításaira is nagyon kíváncsi lennék!

A könyvet kaptam, köszönöm szépen!

 Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. május 3., hétfő

Dr. Csernus Imre - Főnix

Először is szeretném megköszönni egy barátnak, hogy felhívta a könyvre a figyelmem. Igazán elgondolkodtató olvasmány volt - őszintén szólva még most, az értékelés írása közben sem vagyok teljesen biztos abban, mit is szeretnék írni.

Mindenekelőtt azt tudni kell, hogy bár nagyon szeretek a pszichológia témakörében olvasni, az írótól eddig nem igazán volt alkalmam. A Sors és önismeret c.regényben olvastam egy rövid írását, de mivel ott több szerző is közreműködött, nem tudok arról nyilatkozni mennyire hatott rám másként, mint a többi regénye.

A regény a világjárvány idején született és az író a saját tapasztalatait, gondolatait ossza meg az olvasókkal, mindezt nagyon... szókimondó módon. 
Természetesen a fennálló helyzet mindenkire nagy hatással van és vannak olyan személyiségek, akiknek  az erős szavak jót tesznek. Olyan ez, mint a jeges víz; hozzáérsz és felébredsz. De olyanok is vannak, akiket a hideg víz csak álmatagabbá tesz - ilyen vagyok én is, ezért használok langyos vizet.
Na a leírtak körülbelül úgy hatottak rám, mint amikor a meleg és a hideg összekeveredik és valami új lesz belőle.
Sok dologban egyet kell értsek a szerzővel: például abban, hogy a változáshoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Gondoljunk csak bele, az őseink is így élték túl már a kezdetektől! 
Ehhez azonban belső erőre, kitartásra és rengeteg pozitivitásra  van szükség. Ám ezeknek a megfelelő kombinációja nem mindig adatik meg, pláne, ha az ember fél. 

A koronavírus - járvány sokunkban félelmet keltett. Itt van valami - és ettől az egész világ megváltozott. Ám én azt gondolom, hogy az ismeretlentől való félelem teljesen normális reakció, pláne akkor ha 0-24 órában ezt az ingert kapjuk mindenhonnan. 
Mint mondtam az értékelésem elején, írás közben formálódik a mondanivalóm és most az jutott eszembe, hogy mikor egyedül vagyok és nem látja senki sokszor próbálkozom olyan dolgokkal, amik számomra sérülésekkel járhatnak. Mégis nagyon szeretném megcsinálni őket. Nem egyszer sikerül is megütnöm magam, ám ez nem tart vissza attól hogy próbálkozzam. Ugyanakkor, ha ezt társaságban kivitelezem, már megijedek, mert látom másokon, hogy mennyire félnek attól, hogy elesem....

Na de vissza a könyvhöz! A szerző többször megemlíti, hogy érdemes lenne nyitni a vidék és a tiszta levegő felé a nagyvárosokból. Számára ez nagy pozitívum ezen időszak alatt, de engedjétek meg, hogy elmeséljem, miképpen éljük meg vidéken a járványt. Nem, nem kisvárosban, hanem egy picike faluban.

Mi nem tettünk ki semmilyen táblát, semmiféle felirattal: eleinte mindenki élte tovább  a megszokott mindennapokat. Legkésőbb este mindenki leült tájékozódni a hírekből, vagy közösségi oldalakról, aztán másnap próbáltuk megfejteni ezeknek a valóságtartalmát. Aztán a járvány elején pár fiatalember ablakon keresztül beadott két mosható maszkot a szüleimnek, közölték ezzel támogatja az időseket a polgármester. Dacára, hogy hárman lakunk egy háztartásban. 
Telt az idő és mindenki betartotta a kötelező távolságot, hordták a maszkot, a gyerekek szépen átálltak a digitális oktatásra. Úgy tűnt,  a fontosabb dolgok megmaradnak, ám mindenki nagyot tévedett. 
A faluban kettő élelmiszerbolt működik jelenleg, melyeket a tulajdonosok önerőből tartanak fent. Ez azt jelenti, hogy több élelmiszer hiánycikk, vagy egy hetet kell rá várni. (Csak példaként: tejet is hetente egyszer hoznak és bizony gyorsnak kell lenni....) A szomszéd városban természetesen van egy Peny, de oda csak busszal lehet eljutni, ami sok idősnek nagyon megterhelő. 
Szerencsére bevezették az online bevásárlás lehetőségét, de ez is csak fél megoldást, ugyanis hűtést igénylő élelmiszereket a fővároson kívülre nem szállítanak.  Továbbá sokszor az alapvető élelmiszerekből is hiány van. 
Ehhez hozzájönnek a személyes igényeim: laktóz - és glutén -érzékeny vagyok. Nem ehetem meg a kilós kenyeret a kisboltból, hozni pedig nem hoz a tulaj, mert túl drága, nem éri meg neki. A szomszédban városban pedig hiába van malom és pékség is, gluténmentes termékeik nincsenek. Marad az online rendelés itt is, de konkrétan rámegy a fél fizetésem a tésztákra és a lisztre. És ez nem divat, vagy csak mánia nálam: tényleg szükségem van rá, máskülönben kiütéses és aftás leszek, amik bizony nagyon fájnak. Azt is próbáltam, hogy teljesen kiiktatom az étrendemből ezeket az élelmiszereket, ám akkor felmerül a kérdés: mivel helyettesítsem? Marad a zöldség, a gyümölcs, a tojás  és a hús. Az utolsó kettő még csak - csak elérhető. De zöldséget konkrétan már alig lehet kapni - örülünk ha hetente egyszer répát sikerül.  
Az orvosi ellátás mindenhol borzasztó, de nálunk külön meg kell említeni, hogy jelenleg csak háziorvosi ellátás van és ő is olt. Nincs fogászat, röntgen, szemészet és semmi sem. 
A munkakörülmények változását nagyon nem tapasztaltam -eddig is jártak a fővárosba dolgozni, most is megteszik. 
Számomra, mint magánszemélyre is érdekesen hatott a vírus: dolgozom és ezért mindig hálás leszek, de sok tervemről vágyamról kellett lemondanom. Olyanokról is, melyek megváltoztathatták volna az életemet. Viszont nagyon hálátlan lennék, ha nem emelném ki azokat, amik viszont megadatnak: ki lehet menni a kertbe bármikor! A friss levegő rettenetesen fontos, ezért én sokat szellőztetek is! Mivel itt mindenki ismer mindenkit ezért anélkül is tudnak beszélgetni, hogy közel mennének egymáshoz - egyszerűen átkiabálnak egymásnak. Megszűnt a bandázás, sokkal nyugodtabban alszunk éjszaka.
Szóval úgy gondolom, hogy minden relatív: a koronavírushoz való hozzáállás is. Természetesen borzalmas hátrányai és következményei vannak, viszont segít fókuszálni az apró, jó dolgokra és ez segít túlélni és nem összeroppanni.

Azt gondolom a szerző valami hasonlót szeretett volna közölni az olvasókkal, bár a modora kissé nyers volt. Egy biztos: a mű többször olvasós lesz nálam, mert hiszem, hogy minden élethelyzetben tud majd mondani valamit, amin elgondolkodhatok. És ameddig ezen rágódom, elfelejthetem a saját problémámat.

Ha te is szeretnéd kialakítani a saját véleményed, a Jaffa Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 


Liz Kessler - Emily, a sellőlány (Emily 1.)

Mostanában több ifjúsági regényt van alkalmam olvasni, amitől nagyon boldog vagyok. Ilyen jó időben jól esnek a könnyed olvasmányok. A törté...

Népszerű bejegyzések