A következő percekben beszélgetünk majd az ihletről, a megújulásról és az írónő életútjáról is!
Kezdésnek, kérlek bemutatkoznál az olvasóknak?
Hogyne! Íróként három könyvem jelent meg, ebből kettő szinte egyszerre. Ezek a Bolygókeringő trilógia első két része, illetve A hatalom köve, mely egy teljesen független világban játszódik. Egyike vagyok azon szerencséseknek, akiknek a munkája a hobbija is. És itt most nem az írásról van szó. Nyelvészettel foglalkozom, fiatal kutatóként dolgozom, emellett írom a doktori értekezésemet. Ha minden a tervek szerint alakul, jövőre doktorálok. Emellett férjezett vagyok. A férjem a legjobb barátom is. Szerencsére nagyon támogató, mind a munkában, mind az írásban.
Mint a bevezetőben említettem nagyon egyedinek tartom a regényeid, habár sok jó fantasyval találkozhatunk a könyvek világában. Honnan meríted az ötleteidet?
Ez egy jó kérdés. Sajnos nem tudok bevált receptet mondani erre. Bármi megihlethet, legyen az film, zene, egy újságcikk, vagy csak a körülöttem lévő emberek. Ahhoz, hogy írni kezdjek, általában az kell, hogy jöjjön egy gondolat, ami beindítja az agyam fogaskerekeit. A gondolatok ekkor megállíthatatlanul cikázni kezdenek a fejemben, és nincs megállás. Muszáj megírni a történetet, különben rosszul leszek. Nem feltétlenül fizikai rosszullétre gondolok itt. De nem áll távol tőle. Amikor kirobban belőlem az első fejezet, és úgy érzem, sínre került a történet, megnyugszom. De azelőtt persze nincs nyugalmam. Állandóan a megfelelő alkalmat és időt keresem arra, hogy írni kezdjek. Meg persze mérlegelnem is kell, hogy az adott sztori vajon megéri-e a fáradtságot, vajon megéri-e, hogy papírra vessem. Jó pár ötlet maradt így a fejemben, sosem születtek meg, csak néhány elemüket használtam fel más történetekhez.
Két regényed olvastam tőled az elmúlt hetekben - A hetedik bolygóra egy ajánlóm is felkerült, melyet ezúton is köszönök szépen. Azok számára, akik nem ismerik a Bolygókeringő című sorozatodat, elmesélnéd, mire is számíthatunk?
Persze. A Bolygókeringő egy jövőben játszódó történet. De itt nem kell megijedni. Nem valami utópisztikus, teljesen elszállt sci-fi regényre kell gondolni. Különben is, inkább fantasy, mint sci-fi. Igyekeztem hangsúlyozni benne, hogy az emberiség nem feltétlenül a legjobb úton halad a Földünk jövője tekintetében. A regényben az emberek kaptak ugyan második esélyt; lehetőséget, hogy más bolygókon folytassák nyugodt életüket, benépesítsék azokat, de nem biztos, hogy a valóságban is ennyire szerencsések leszünk. Visszakanyarodva a sztorira, tulajdonképpen Auróra, egy makacs hősnő, és Lloyd, az ő medveerejű védelmezője „keringőjéről” szól az egész trilógia. Ahogy a képességekről szóló sztorikban lenni szokott, a főszereplőt üldözik az ereje miatt. Auróra Lloyd oldalán talál menedéket. Egy kis csapat élén indulnak el felfedezni a történelem viharain keresztül múltjukat, mely meghatározza a jövőjüket. Többet nem szeretnék róla elárulni, nehogy spoilerezzek. Azoknak ajánlom, akik szeretik a szuperhősös, képességes sztorikat, a vörös hajú, makacs hősnőket, és a törvényen kívüli rosszfiúkat. Lloyd szerintem sokak kedvenc karaktere, úgyhogy talán annyit még elárulhatok róla, hogy az ő személyisége igazán megfűszerezi a történetet. Szerettem őt írni.
A történet onnan folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Mit gondolsz mennyit fejlődtél az első részhez képest?
Szerintem nem telt el a két rész megjelenése óta olyan sok idő (1 év), hogy igazán nagyléptékű fejlődés menjen végbe nálam. De azért valamennyit talán csiszolódott a stílusom, és kezdek hozzászokni ahhoz, hogy a sokszorosan összetett mondatok tartalmát rövidebben és velősebben fejezzem ki. Bevallom, ez nem mindig sikerül, de dolgozom rajta. Kérdezz majd meg mondjuk 5 év múlva! Akkor lehet, hogy többet tudok erről mesélni.
A másik olvasásom A hatalom köve volt - melyet a csoportod tagjainak a közreműködésével írtál meg. Nagyon izgalmas lehet így alkotni. Mesélnél az ehhez fűződő tapasztalataidról?
Igen, valóban nagyon izgalmas volt. Ez tulajdonképpen teljesen interaktív történet volt. Hétről hétre megszavaztattam a csoport tagjaival a történet alakulását. A műfajjal és a szereplőkkel kezdtük. Ők döntöttek a főszereplők nevéről, kinézetéről. Aztán megírtam az első fejezetet, majd feltettem a folytatással kapcsolatban egy kérdést. Azt a folytatási lehetőséget írtam meg, ami a legtöbb szavazatot kapta. És ez így ment hétről hétre. Vérpezsdítő volt, mivel sosem tudtam, hogy alakul a szavazás. Volt olyan, nem is egyszer, hogy a fejemben megvolt, merre akartam volna vinni a sztorit, aztán a szavazáson a kedves közreműködők persze átírták a dolgokat, így hívnom kellett a belső GPS-t, és megindult az újratervezés. Sokszor előfordult, hogy úgy gondoltam; na, majd biztos erre az opcióra szavaznak, aztán meglepődtem. Persze a legtöbbször azért homályos gondolataim akadtak arról, miként folytatnám a történetet, ha A helyett B, B helyett C vagy C helyett D opciót választanák a legtöbben. De azért kihívás volt a regény megalkotása. Úgy vettem észre, hogy a közreműködők is élvezték, hogy tevőlegesen hozzájárulhattak egy regény szálainak szövéséhez, annak létrejöttéhez.
Amikor egy-egy szavazás alkalmával egyenlő eredmény született, mi alapján döntöttél arról merre folytatódjon a történet?
Nem sok ilyen alkalom volt. Ha mégis, akkor gyorsan kiírtam egy újabb szavazást a két egyenlő szavazatot kapott folytatási lehetőséggel kapcsolatban. Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy én sosem szavaztam. Még akkor sem, ha mondjuk két lehetőség fej-fej mellett haladt. Az volt a cél, hogy maguk az olvasók, a csoport tagjai döntsék el, mi lesz a folytatásban. Én nem akartam még ennyire sem befolyásolni a döntésüket.
Milyen visszajelzéseket kaptál a regényekről az elmúlt hetekben?
Szerencsére eddig többnyire pozitív a visszajelzés. Akik szerették a Névteleneket, szerencsére nem csalódtak A Hetedik Bolygóba. Többek szerint a második rész túlszárnyalta az elsőt, ami, bevallom, kicsit megnyugtatott. Hiszen ez nagy vízválasztó azzal kapcsolatban, hogy megmarad-e az olvasók érdeklődése a harmadik kötet iránt. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek után hátradőlhetek, és nem kell dolgoznom a harmadik részen, mondván; tök mindegy, mit írok, úgyis tetszeni fog nekik. Nem! Talán a harmadik rész nagyobb kihívást is jelent, hiszen ez lesz a zárókötet. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a befejezéshez. De ez még odébb van. A hatalom kövéről eddig csak azoktól kaptam visszajelzést, akik interaktív sztoriként már olvasták. Ezért nagyon kíváncsi leszek arra, mit szólnak majd az olyan olvasók, akik nem is tudnak a csoportomról, és most veszik először kézbe a könyvet. Ez a történet ezen a héten ünnepelte második keresztelőjét, mivel elfogytak a nyomtatott példányok, újra kellett nyomtatni őket.
Az Olvasni Menő Kiadónál publikálsz. Hogyan fogadták az új ötleteidet?
A kiadó nagyon támogató. Azt hittem, gondot fog okozni, hogy A hatalom kövét ugye egyszer már olvashatták ingyen a blogomon interaktív történetként, de szerencsére ez nem okozott fennakadást. Talán ezért is számítottuk el magunkat a nyomtatott példányokkal kapcsolatban. Nem tudtam, hány embert érdekelhet, és hány ember vásárolná meg nyomtatva a történetet úgy, hogy előtte egyszer már elérhető volt. De szerencsére pozitívan csalódtam.
Összességében milyen érzésekkel engedted el a két regény kezét? Elégedett vagy?
Sosem vagyok teljesen elégedett. Tudom, ez nagyon maximalistán hangzik, egy részem biztosan az is. De valójában arra szerettem volna célozni ezzel, hogy az örökkévalóságig tudnám átírni, átfogalmazni a sztorijaimat, új jeleneteket tennék beléjük, másokat inkább kivennék belőlük. Szóval, ha rajtam múlna, talán sosem engedném el a történeteim kezét. De egyszer eljön az a pont, amikor meg kell tenni, és búcsút kell mondani nekik, mert kirepülnek és önálló életre kelnek. Ez az utóbbi időszak elég zűrös volt számomra, hiszen úgy jött ki a lépés, hogy egyszerre jelent meg mindkét regény. Aztán ugye tárgyalni kellett az újranyomásról is. Egyéb, magánéleti dolgok is összejöttek, így nem tudtam igazán felhőtlenül örülni a könyveknek. De most, hogy lassacskán minden rendeződik körülöttem, tudok egy kicsit örülni annak, hogy már három könyvem is ott van a polcokon, és várja az érdeklődő olvasókat.
Mire számíthatunk tőled még ebben az évben? Esetleg jön a Bolygókeringő harmadik része?
Ebben az évben nem sok esély van rá. Szerettem volna Karácsony előtt megjelentetni, de így, hogy A hatalom köve megjelent, és ráadásul újra is kellett nyomtatni, nem sok esély van rá. Azt majd legkésőbb jövő tavasszal olvashatják az érdeklődők. Emellett írok egy másik interaktív történetet, amiből egyszer biztosan könyv lesz, de hogy mikor és milyen formában, az még a jövő zenéje. Jelenleg a két biztosabb könyvem a Bolygókeringő befejező része, mely Lepkeszárnak néven jelenik meg, és Lloyd, a férfi főszereplőm külön előzménykötete. Úgyhogy ezek a könyvek biztosan nem maradhatnak a fiókban. A többit pedig majd a jövő elrendezi.
Köszönöm szépen az interjút és a szuper kérdéseket.
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése