Kezdésnek, szeretném megköszönni az írónak, hogy lehetőséget adott a regény elolvasására. Bár rajongója vagyok a világegyetemnek, nem sok könyvet olvasok a témában. Eddig nem igazán tudott lekötni a téma, most viszont ez megtörtént!
Főhősünk Andor, aki a 2217-ben él és, hogy elmeneküljön az édesanyja elvesztése okozta fájdalomtól, csatlakozik egy csoporthoz, akinek a feladata egy új élet felkutatása.
A férfi semmi előképzettséggel nem rendelkezik, sem az űrhajózás, sem pedig az új életjelek felkutatása szempontjából, csupán csak hatja a vágy, hogy kikerüljön a megszokott fogaszkerékből.
Több teszt és feladat sikeres elvégzése után, végül őt választják ki az expedícióra, ám hiba csúszik a gépezetbe, mert a férfi nem ott landol ahol kellene. Így egy okos számítógép segítségén kívül semmire sem számíthat.
A bolygó ahova érkezik, eszméletlen érdekes, és nagyon szépen megalkotott. Az élethez van oxigén, de például a fák gyökerei nem a földbe, hanem az ég felé nyúlnak. Amikor a tájleírásokat olvastam, az Avatar című film képkockái ugrottak be. A szerző valóban egy új világot hozott létre, ám mindezt úgy, hogy el tudtam hinni, hogy létezik.
A segítséget jelentő számítógép szuperintelligens. Nemcsak helymeghatározásokra vagy általános adatok kimutatására képes, hanem be tudja skennelni az élőlényeket, sőt valódi kommunikációt is kialakít a férfival. Aki ezek után el is nevezi Elizabethnek.
Nagyon érdekes belegondolni egy ilyen szituációba és őszintén megvallva, szívesen megélném a technika ilyen mértékű fejlődését. Hasznos lehetne a magányos emberek segítésében.
A főszereplőnk, mint személyiség, eleinte kicsit sablonos volt a számomra. Egy férfi, aki végigbulizta az életet, majd abbahagyta, hogy ápolja súlyosan beteg édesanyát. Miután egyedül marad, mindent egy lapra tesz fel. Menekül a világ és a saját érzései elől is, bár, azt hiszem ebben a helyzetben ez természetes reakció.
Én ott kezdtem el megkedvelni, amikor elkezdi a kiképzését és józan ésszel megold dolgokat. A többiek csak vakon követik az utasításokat, ő azonban gondolkodik is. Szeretem azokat a karaktereket (és embereket), akik nemcsak mennek a nyájjal, hanem gondolodnak is a döntések meghozatala előtt.
Ettől a ponttol kezdve Andor belopta magát a szívembe és nagyon gyorsan haladtam az olvasással. Őszintén szólva még az is nagyon tetszett, hogy nem az uticélján landolt, kicsit a Robinson Crusoe-t jutatta eszembe, csak modern formában.
Mint író, szerintem Miklós tehetséges, hiszen lekötött egy olyan témával, amit nem igazán szoktam szeretni. Kíváncsi vagyok, milyen irányba fejlődik majd!
Amennyiben érdekel a regény, a Undeground kiadó várja a rendelésed!
Korrektúrázta: Niky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése