Robin O’Wrightly már több oldalát megmutatta itt a blogon. A mai nap a romantikáé és a komoly mondanivalóé a főszerep, amiben az írónő szintén nagyot alkotott. A következő percekben szó lesz a történelmi regényéről, romantikáról és arról is, hogyan várja az ünnepeket!
Kezdjük az Emlékkönny világával. A regény és a novella is ugyanahhoz az univerzumhoz tartozik, bár a történeteik teljesen elkülönülnek egymástól.
A regényt igaz történetek ihlették. Mesélnél egy picit az események hátteréről?
Cirka fél óra leforgása alatt a feje tetejére állt a világom 2015. novemberében, amikor kiderült, hogy a családom egyik ágán majdnem negyven évig hazudtak nekem, és maguknak is. A dédszüleim története teljesen más színben tűnt fel, ami totálisan sokkolt, és arra bírt rá, hogy még aznap a regény egyhuszadát képernyőre vessem. Ezt le is írom a könyvben, így nem fejtem ki jobban, de a lényeg, hogy eddig ez a legtöbb valós elemet tartalmazó könyvem, de még így is kevertem bele némi mágikus realizmust, mert szeretem az igaz meséket.
Hogyan zajlott az információgyűjtés?
Ki tudtam indulni családi fotókból, dokumentumokból, de az információ nagy részét a családom egyik tagja szolgáltatta. A többiek is segítettek, amennyire belefolytak anno a történetbe, mert már sajnos nem élnek sokan abból a generációból. Az is nehezítette a dolgomat, hogy a mesélő rettentően jól szórakozott rajtam és az igazságkeresésemen, így vagy háromszor kellett átírnom a sztorit, mire végre kibökte az igazat. Megdolgoztatott rendesen, de sarokba szorítottam: addig nem mehetett haza, amíg nem mesélte el töviről hegyire az igazságot. Szerintem már megsajnálta, hogy annyit túráztatott engem, és tiszteletreméltónak tartotta, hogy ezt a regényírást tényleg komolyan gondolom. Persze emellett sokan mások is segítettek, ismerősök, barátok, akik jártasak voltak abban a korban. Mivel a könyv két kiadást is megért, a másodikat már olyan szerkesztő nézte át, aki több szempontból ismerője annak a kornak és a családunk egyedi helyzetének is.
A családod mennyire támogatta az ötleted? Esetleg segítettek is a kutatásban?
Amennyire csak tehették. Egyrészt a nagybátyám a meséléssel, de anyukám is elég sokat hozzá tudott adni. Még a nagyobbik unokahúgom is beszállt a kutatásba.
Az Amor vincit omnia című novelládat a 2015-ös párizsi terrorcselekmény alapján írtad. Mi volt a mozgatórugód, amikor elkezdted írni?
Két hete éltem 0-24 transzban, és írtam a könyvet, amikor érkeztek a hírek a párizsi terrormerényletről. Eleve iszonyatos lelkiállapotban voltam, és akkor még ez is megtörtént. Egyszerűen annyira kiborultam, hogy meg kellett írnom novellaként egy amúgy fiktív történetszálat. Ehhez beleástam magam az akkori hírekbe, eseményleírásokat olvastam, kutattam, mint egy megszállott. Az egész novemberem és a december első két hete ilyen őrült állapotban telt el.
Lelkileg mennyire volt megterhelő a történetek megírása?
Nagyon. Borzasztó állapotban voltam. Nem lehetett hozzám szólni, nem is emlékszem már, mit csináltam az íráson kívül. A családom biztos nehezen élte meg, de nem beszélnek róla, a gyerekeim szerencsére nagyon kicsik voltak akkor, a férjem pedig átvette arra a másfél hónapra a helyemet. Annyira megviselt a történet, és a franciaországi események negatív alakulása, hogy amikor elkészültem a könyvvel és a novellával, a karácsonyra való tekintettel elsüllyesztettem egy évre a fiókba. Utána még vagy három évig nem voltam képes sírás nélkül elolvasni. Mára már sikerült feldolgoznom, főleg, mert „ki kellett terápiáznom” magamból a problémát, a második kiadás okán. Meg kellett edződnöm, szóval már nem sírok, ha meglátok akár csak egy idézetet is a könyvből. Inkább mosolygok, mert azért megérint. Mindig meg fog.
A Stronger than love - Erősebb a szerelemnél, az utolsó a sorban. Ez merőben eltér az eddigiektől, hiszen a romantikus zsáner kedvelőinek írtad. Milyen volt kilépni a komfortzónádból?
Mindig imádok új vizekre evezni, mert… szeretem a kihívásokat. :) Az alapsztori egy pályázatra készült, de végül a projektet hibernálták, és közben én elkészültem a teljes történettel. Gondoltam, ilyet még nem írtam, mi lenne, ha kiadnám, vajon tudnék-e mainstream zsánerben alkotni, vagy sem? Kifejezetten nehéz volt megírni, annyira távol áll tőlem a könnyed érzelmes műfaj. Vagy humort rakok bele, vagy drámát – hát ebbe sikerült mindkettőt becsempészni azért a zsáner kötelező elemei közé.
A három történet közül hozzád melyik áll a legközelebb? Ez egyezik az olvasói visszajelzésekkel?
Egyértelműen az Emlékkönny, de ez sosem lesz másként, amíg meg nem jelenik egy újabb „szívtörténet”. (Igen, már készül. :) ) Amennyire észrevettem, ezt szeretik általánosságban a legtöbben, akik olvassák, a Molyon is a legmagasabb százalékon áll.
Az illusztrációk szintén a te munkádat dicsérik. Mennyi idő alatt készült el egy-egy kép?
Fotók alapján dolgoztam, de ettől függetlenül változó volt. Egy-két óra minimum kellett egy-egy képhez, de volt, ami „beragadt” akár hónapokra is.
Mivel megígértem az olvasóknak, hogy picit bekukkantunk a magánéletedbe, ezért mesélnél nekünk arról, hogyan készültök az ünnepekre? Mit terveztek Karácsonykor?
Abszolút bensőséges, meghitt és családi ünnep lesz, csak mi magunk. Nem igazán úgy alakult az elmúlt év, ez a hónap meg különösen nem, hogy ünnepeljünk – viszont én hiszek abban, hogy lehetne egész évben karácsony. A kis műfa tavaly óta feldíszítve áll a könyvespolc tetején, nem szedtük le, így volt tervben, ezért nálunk egész évben karácsony volt. Remélem, jövőre is így marad.
Számotokra mit jelent az évnek ezen időszaka?
Aggodalommal tölt el, hiszen az emberiség nem változik, nem lesz jobb vagy kedvesebb. Persze azért van bennem idealista reménység, hátha mégis. Kicsit megtanulunk bízni egymásban, megcsillannak az emberi lelkek, segítenek egymásnak az emberek. És persze végre én is szanaszéjjel nyereményjátékozhatom a könyveimet és magamat – imádok adni és kapni is. Csak azért szeretem a karácsonyt, mert az emberek végre elkezdenek emberségesen viselkedni egymással. Nem nagyon értem, ez miért ne folyhatna egész évben?
Végül: milyen terveid vannak 2022-re? Melyik korosztály számíthat először újabb történetre tőled?
Igazából pont tegnap érkezett meg az előőrse a jövendőnek. :) Megjelent a Mesepelyhek c. hangoskönyv-antológia, ami hamarosan a MEK-en is elérhető lesz ingyen, és a 13. track rajta „A fatündérek karácsonya” című történetem. Magam is mesegyűjteménnyel készülök, aminek ez a karácsonyi sztori is a része; illetve egy versantológiában jelennek majd meg soraim az év elején. Ezekhez az alkalmakhoz találtam ki azt a szerzői nevet – Váczy Virág –, amiben végre a felmenő családi örökségemet is felvállalhatom. Természetesen ez nem akadályozza meg a bennem élő Robin O’Wrightly-t és Szabó Borkát a további alkotásban. :) Ezen nevek alatt is várhatóak még könyveim és valamilyen formájú megjelenéseim, ám ezek egyelőre maradjanak meglepetések. ;) (Bár nem titok, hogy a Tripiconi sztori 4. részét is jövőre szeretném megjelentetni e-bookban, de egyelőre még szerkesztőkeresés folyik.) Emellett elhatároztam azt is, hogy komolyabban kiállok a legális elektronikus terjesztés és megjelenés mellett, mert egyre inkább azt látom, hogy a tomboló papírválság és a könyvterjesztők visszatetsző áremelései miatt az e-booké a használható jövő.
Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek!
Amennyiben kiváncsi lettél, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, weboldalát, vagy könyveit többek között a shop.konyvmogul.hu webáruházban!
Írta: Isabel
