A történet arról szól, hogy Levente miként fogad a szívébe és az otthonába egy kiskutyát. Hogyan találkoznak, miképpen telnek az első napok és milyen újdonságokat élnek át együtt? Nagyon aranyos volt, hogy mindezt a kutyus szemszögéből ismerhetjük meg.
Alapjáraton nem voltam az a gyerek voltam, aki szerette ha így beszéltek és ez ma sem változott. Nekem is volt már kutyusom, cicám, most éppen papagájom van - aki visszabeszél - de hozzájuk sem szóltam így soha. Ám mindannyian másképp fejezzük ki a szeretetünket - viszont a kevesebb ebből kicsit több lett volna....
Viszont ennyi, amit negatívumként fel tudnék hozni. Az, hogy az Tomo többször mesélt a gazdijáról, szerintem kifejezetten cuki és életszerű volt. Én is azt tapasztaltam, hogy egy kisállat élete javarészt a gazdija körül forog.... (Ki tudja Rozi papagáj, miket gondol rólam?)
Az illusztrációk igényesek és nagyon aranyosak, dicséret a grafikusnak!
Kisgyermekes szülőknek merem ajánlani, szerintem egy pár órára jó időtöltést biztosít majd! Annyit hozzátennék, hogy ha valakinek tényleg ellenérzése van Leventével kapcsolatban, inkább hagyja ki, mert - mint mondtam - sok szó esik róla. Viszont egy gyerekeknek írt könyvnek az célja, hogy szórakoztassa /tanítsa a kicsiket, nem pedig az hogy lássa anya vagy apa mennyire nem szereti azt, ami esetlegesen nekik tetszik. Ha mégis ez történne, az hatással lenne az olvasás és a könyvek megszeretésére, ami nem volna bölcs dolog.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, Lakatos Levente hivatalos oldalán megrendelheted a saját példányodat!
Írta: Isabel