Szilágyi Heléna, a Grimm: Sötét Mesék antológia szerkesztője és egyik írója nagyot robbant a regényével. Több alkotótársával együtt olyat alkotott, ami teljesen levett a lábamról. Emiatt nem maradhatott ki a vele való beszélgetés sem - rengeteg kérdésem van és alig várom, hogy választ kaphassak rájuk!
Gyertek, és pillantsunk be együtt a kulisszák mögé!
Pár szóban bemutatkoznál a blog olvasóinak? Mióta foglalkozol írással/szerkesztéssel?
Írással már gyerekkorom óta foglalkozom. Állatmesékkel kezdtem, 12 évesen fejeztem be az első történetemet, a Tapmancs és Barátait. Még A5-ös füzetekbe írtam és pár barátnőm napról-napra várta a folytatást. Sajnos, a négy füzetből kettőt elhagytam, és aztán nem is folytattam a történetet. 14 évesen vágtam bele az Utazás a múltba című regényembe, amit majdnem 3 évig írtam. Ez azóta meg is jelent.
Nem tartom magam szerkesztőnek, a Grimm esetén mondjuk úgy, hogy projektmenedzser voltam. Összefogtam a kis csapatunkat, emlékeztettem őket a határidőkre, többeknek segítettem jobb formába hozni a novelláját.
Mikor találkoztál először a Grimm-fivérek alkotásaival és milyen hatással voltak rád?
Ahogy minden gyerek: az esti mesékben, az óvodában. Persze nem az eredeti, durvább változatokkal, hanem amivé csiszolták őket az évek. Van, amelyiket szerettem, van, amelyiket nem.
Honnan jött az antológia ötlete? Nem féltetek attól, hogy ezt az alapanyagot már sokan használták?
Nem én vagyok az ötletgazda, ezt szögezzük le. Három éve csatlakoztam a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat szerkesztőgárdájához, miután az egyik pályázatukon megjelenésre érdemesnek találták több novellámat is. Lir Morlan és Lesley MacBaltine felvette velem a kapcsolatot, majd egy fél éven belül az Árnyak Hangja rovatuk vezetője lettem. Ekkor már létezett az ötlet, néhány novella meg is született. A cél az volt, hogy az ember által ismert, sok esetben nagyon leegyszerűsített Grimm meséknek visszaadjuk a régi tartalmasabb, hátborzonhatóbb hangulatát. Történeteinkkel a felnőtteket céloztuk be.
Valóban sokan dolgozták és dolgozzák fel ezeket a meséket, ezért igyekeztünk egyedi, csak az eredeti mesék egy-egy felismerhető motivumát felhasználni. Féltünk, hogy ez nem lesz elég ,hogy túl sok lesz a vetélytársunk, de egész pozitív a kötet fogadtatása eddig.
Hogyan válogattátok össze a szerzőket? Volt kritérium, aminek meg kellett felelni?
A szerzők felkéréses alapon csatlakoztak, mind megjelentek már az Árnyak Hangjában egy-két novellával.
Mennyire volt egyszerű összehangolni a közös munkát?
Létrehoztam egy csoportot a lehetséges íróinknak, akik közül végül nem mindenki ért rá, vagy vállalta a feladatot, de a keménymag megmaradt. Először csak szimplán arra kértük az íróinkat, válasszanak ki egy mesét és írják át a saját szájízük szerint. A lényeg, hogy fantasy vagy horror zsánerű legyen az írás. Négyen, Lir, Lesley, Bacsai Gábor és én, folyamatosan olvastuk, értékeltük a beküldött írásokat, megvitattuk, és ha arra volt szükség, ezt követően arra kértük az írót, hogy írjon újat vagy írja át a művet. Volt szerző, aki lemorzsolódott és eltűnt az éveken át tartó folyamat során, volt, akinek az írását két újraírást követően sem éreztük a kötetbe passzolónak. Évekig gyűlt az anyag, míg egy csaknem egységes fantasy világ formálódott előttünk. Ezt az elején nem is hittük volna. Azok a szerzők, akik urban fantasy történeteket írtak, azokat megkértük, hogy írják át a sztorijukat a középkorba, mert a novellák többsége abban a korban játszódik.
Neked melyik a kedvenc történeted a válogatásból és miért?
Nem tudnék és nem is akarok kedvenceket választani. Minden történetet minimum három-négy alkalommal elolvastam, valamilyen formában mindet a magaménak érzem.
Az elejétől kezdve tudtad, hogy te leszel a szerkesztő? Melyik részét élvezted jobban: ezt vagy az írást?
Mint az Árnyak Hangja vezetője, a szerzők toborzását és a velük való kapcsolatot vállaltam a legelején. Aztán, mivel egy évekig tartó folyamatról van szó, nagyon sok hullámvölgy, megtorpanás és olykor feladás is történt. Van, akinek a lektorálás tett be, volt, aki a borítóterv kiválasztása során kedvtelenedett el. A pandémia sem segített. A leginkább a grafikák rajzolását élveztem, az kikapcsolt, utána a novellaírás következett, a többi, nos, az a kötelező muszáj feladatokból állt ki. A szerzőkkel szívesen beszélgettem, viszont amikor már többedszerre olvasol újra egy történetet, vagy dobsz vissza egy ötletet, próbálod munkára ösztönözni azokat, akik feladták vagy rossz passzban vannak, az nagyon fárasztó.
A könyv az Underground Kiadónál látta meg a napvilágot. Mesélnél a közös munkáról?
Magánkiadóról van szó, tehát megrendelésre dolgoztak. A könyvborítónk Bende László munkája, akinek egyébként szerepelnek írásai is a kötetben, csak a művésznevén publikálta őket. Tehát borítónk volt. A szerkesztést és a korrektúrát is elvégeztük házon belül, csak a tördelést bíztuk a kiadóra, amit több kört követően, egy hét alatt letudtuk.
A grafikai elemek nagyon szépek - ezt az értékelésemben is kiemeltem. Könnyű volt együtt dolgozni a grafikussal?
Felvetettem a többieknek, hogy az elsőként elkészült írásomhoz, a Fehér Kígyóhoz készítenék egy illusztációt. Ez még egy más stílust képviselt. Lirnek megtetszett ötlet, ő a neten kezdett el keresgélni, de nagyon eltérő képeket talált. Nem illetek a grafikámhoz, ezért nem erőltettem a dolgot. Aztán eszükbe jutott, hogy a novellák jól néznének ki nonfiguratív ábrákkal, mutattak is párat, de nehéz volt mindegyik íráshoz jót találni. Ekkor futottam még egy kört, hogy talán megrajzolhatnám őket én, és elkészítettem a Hollók és a Fehér kígyó ihlette grafikákat. Erre már rábólintott a csapat.
További alkotásaid is vannak: ezek szintén a horror, fantasy zsánert kedvelőket célozzák meg?
Sok zsánerben alkotok, van ifjúsági romantikus regényem is, de fantasy és sci-fi is. Szeretem mindenben kipróbálni magam és ötvözni a zsánereket.
Idén ősszel jelent meg az első önálló regényed a Little Fox Kiadónál. Kedvcsinálónak mondanál róla pár szót?
A Diabolika valóban az első fantasy regényem, de nem az első megjelent könyvem. Még 2016-ban a Colorcom Kiadó kiadta az Ahol a part szakad és az Utazás a múltba című young adult regényeimet, amelyeket még a gimnáziumi és az egyetem első éveimben írtam. A Diabolika ezt követően született. Egy olyan világban játszódik, amelyben a démonok megszállták a földet, a bolygó a Pokol Tűzétől elsivatagosodott, és csak pár város élte túl a világégést. Ezekben a városokban mesékből és mitológiából ismert alakok, természetfeletti lények élnek, az emberek pedig a csatornarendszerekbe szorultak. Lucifer három fia és földi helytartói rémuralomra tör, kihirdetik a törvényeiket, amelyeket szigorúan, sokszor önkényes módon tartatnak be. Galatea Úrnő, a vámpírok vezetője nem tűri tovább az elnyomást, lázadást szít. Imádtam írni.
Tervezel még valamit erre az évre?
Sok mindent, de ami biztos, hogy a C&H projekt jóvoltából novemberben megjelenik egy romantikus-erotikus kötet, amelyben szerepelni fog egy hosszabb fantasy novellám. Ez a tavalyi bekezdés pályázat shortlist-jére került kéziratom, a Kékvérűek világában játszódik.
Ezúton szeretnék sok olvasót kívánni az írónőnek és alig várom regényeit!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit az alábbi oldalak egyikén:
Ahol a part szakad és az Utazás a múltba
Ahol a part szakad és az Utazás a múltba
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése