Beszélgetés az ország egyik legnevesebb írójával

Böszörményi Gyula az egyik legismertebb írója kis hazánknak. Többek között József Attila-díjal rendelkezik, publikált könyveinek száma meghaladja a ötvenet és ez a termékenység még korántsem merült ki.
A következőkben megpróbálok olyan kérdéseket feltenni, mely az olvasótáborát nemcsak meglepetésként érheti, de növelni is fogja azt!

Az élet utad nem indult a legkönnyebben: az írás jó terápia volt számodra ahhoz, hogy átvészeld a betegséged okozta korlátokat?

Az írás utazás messzi tájakra, a fantázia birodalmába, így segít elszabadulni a valóság sokszor nyomasztó, terhes, fájdalmas mindennapjaitól. Ilyen értelemben terápiának is nevezhetjük.

Az áttörést a Gergő és az álomfogók c. ifjúsági regényed hozta el, ami 2003-ban IBBY-díjat (az év legjobb gyermekkönyve Európában) kapott. Hogyan emlékszel vissza erre a pillanatra?

A díjat Békés Páltól vehettem át, aki – bár már nincs közöttünk – a legkiválóbb magyar író, így nagy megtiszteltetés volt, és kicsit meg is lepett. Akkoriban még nem volt olyan nyilvánvaló, hogy a Gergő mekkora siker lesz, és kicsit kapkodtam is fejemet, nem értve, mi történik.

 
Gergő-regények után nem volt megállás több díjat és elismerést is kaptál. Ezek közül melyik a legkedvesebb a szívednek és miért?

A legrangosabb közülük a József Attila-díj, és mivel akkoriban még a szakma, tehát az írószervezetek, a kollégák döntöttek róla, hogy ki kapja, így az a legfontosabb díjam, elvégre a magyar írók szavazatai alapján kaphattam meg. Azóta elnyertem (többek között) a Zsoldos Péter-díjat is az adott év legjobb sci-fi novellájáért, ami meg azért kedves a számomra, mert valaha sci-fi íróként kezdtem, tehát kicsit olyan, mintha hazatértem volna.

Ha jól tudom publikálsz a Magyar Hírlapnál és tagja vagy a Szépírók Társaságának is. Hogy érzed magad ezekben a körökben?

A Magyar Hírlapnál már vagy harminc éve nem publikáltam. A Szépírók Társasága egy szakmai szervezet, számos remek, a hazai irodalmi élet legjobbjait felsorakoztató alkotóval – természetesen nagy megtiszteltetés közéjük tartozni.

A megismerkedésem a munkásságoddal az Ambrózy-báró esetei sorozatoddal indult és, bár nem vagyok kifejezetten krimi-rajongó, azonnal megszerettem a történeted. Engem kicsit a Monk, a flúgos nyomozó c. tévésorozatra emlékeztetett a hangulata. Humor szempontjából mindenképpen. Mik azok a művek, melyek hatottak rád a sorozat megírása közben?

Elsősorban a BBC Sherlock Holmes-sorozata, de valóban „bekukkant még az ablakon” a Monk, Colombo, az Elementary, de még a Dr. Who is. Poirot pedig mind közül az első.

Richárd az egyik kedvenc karakterem, jelleme nagyon vonzó lehet sok olvasó számára. Már a nevéből is kicseng, hogy egy jól nevelt arisztochrata. Mi segített a névválasztásban?

Hát, erre már nem emlékszem, de tény, hogy a nevek kiválasztása mindig nehéz – jól kell csengenie és főleg ki kell fejeznie a karakter jellemét.

A másik kedvenc karakterem Mili: hasonló lelki úton megyek most át, mint ő. Véleményem szerint nagyon jól beleláttál egy fiatal lány lelkébe. Hogyan sikerül ilyen élethűen megformálnod a lelkivilágát?

Mindig szerettem a lányokat, asszonyokat és sokat figyeltem őket.  Talán így.

Neked ki a kedvenc szereplőd az Ambrózy-sorozatból?

Márika... és a többiek.

Pár héttel ezelőtt megvettem az Időkút sorozatod első részét: a Rontásűzőket. Hamarosan hozom az értékelést is róla; de azt már tudom, hogy kalandban és tündérekben nem lesz hiány. Pár szóban mesélnél erről a sorozatról is?

Ezt a sorozatot Hankiss Elemér egyik kötete inspirálta, melyben számos magyar hírességet, írókat, sportolókat, tudósokat kért fel rá, hogy írjanak rövid esszét, novellát arról, szerintük mi történne a világgal, ha eltűnnének belőle a magyarok, Magyarország. Nagyon izgalmas írások születtek, és miközben olvastam a könyvet, rájöttem, hogy ez remek regénytéma. A Rontásűzők-trilógiában háromszor, három különböző okból és módon törlődünk ki a történelemből, és a főszereplők háromszor próbálnak minket, a magyarokat megtalálni.

Mivel készülsz nekünk olvasóknak legközelebb? Lehet erről valamit tudni?

Aki olvassa a karcaimat, FB-bejegyzéseimet, az tudja. Többet meg nem árulhatok el, de várhatóak fordulatok.

A végére egy személyes kérdést hagytam: hogyan telnek Böszörményi Gyula bácsinál az ünnepek?

Remélhetőleg csendesen. Összejön a család, beszélgetünk, sztorizgatunk, finom borokat iszunk, élvezzük egymás társaságát.

Nagyon nagy megtiszteltetés a  blogunknak, hogy a szerző vállalta az interjú elkészítését, ezáltal segítve munkánkat! Ezúton is sok sikert további kívánunk! Én mindenképpen olvasni fogom!

 Én köszönöm a lehetőséget!

A szerző Facebook oldalán még több érdekességet találhattok!

Írta: Isabel

 

 

Aki nem fél a társadalmi problémákról beszélni - Beszélgetés Rácz - Stefán Tiborral, a Könyvmolyképző nagysikerű írójával

A napokban az a megtiszteltetés ért, hogy interjút készíthettem Rácz-Stefán Tiborral!
A Fogadj el! Túl szép, Szállj a dallal sorozat, Élni akarok és a Pokolba a jó pasikkal! szerzője betekintést engedett világába: az interjúból megtudhatjátok hogyan alkot, milyen borítók kerültek ki a keze alól, sőt, karácsonyi terveiről is elárult pár apróságot!

Hogyan kezdtél az irodalom felé fordulni? Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

Itt arra gondolsz hogy szerettem meg az olvasást? Már gyerekként is szerettem, ha anya mesél nekem, amikor pedig megtanultam olvasni, rögtön rohantam át a könyvtárba, hogy újabb könyveket hozhassak haza, mert érdekeltek a történetek. Azt hiszem ez lehetett a kezdet, mindig a történet volt számomra a legfontosabb.

Jelenleg hat köteted van forgalomban. Egy pár mondatban összefoglalnád, hogy mi a közös bennünk?

Azt hiszem erre a kérdésre leginkább az olvasók tudnának jól felelni. Részemről annyit mondhatok, igyekszem minden regényemben fontosabb társadalmi témákról is beszélni.

Neked milyen bevált módszereid vannak a megfelelő körülmények megteremtéséhez az írás terén?

Esténként szeretek a sötétben írni, csak pár gyertya égjen előttem és persze a monitor fénye. Zene mindig kell, anélkül nem megy az írás 

Legújabb könyved a Pokolba a jó pasikkal! Mesélj egy kicsit a történetről. Ki a célközönség?

Ez egy fiatal felnőtteknek szóló romantikus regény, aminek a főhőse a szóbeli érettségi előtt álló tizennyolc éves Hunor. A srácot a családja az egyetem felé taszigálná, de Hunor inkább főzni akarna, emellett szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Gergőbe. A kötetben idővel előkerül a „menjek vagy maradjak” kérdés is, ami azt hiszem a mostani közállapotokat nézve egyre több ember fejében fogalmazódik meg.

Neked és az olvasóidnak melyik a kedvencetek a regényeid közül?

Az olvasóknak úgy érzem, az Élni akarok! a kedvence, aminek kifejezetten örülök, mert rengeteg munka van abban a történetben. Én nem tudnék most egy kedvencet sem választani a gyermekeim közül, mindegyiket más miatt szeretem.

Hogyan zajlik egy munkafolyamat, a számítógéptől a kézzelfogható regényig?

Megírom a kéziratot, kicsit pihentetem, ez általában pár hét. Utána előveszem, javítom benne a hibákat, hozzáadok pár jelenetet, hogy érthetőbb legyen a történet, és elolvasom nagyon sokszor a szöveget. Ezután kapják meg a tesztolvasók, a visszajelzéseik alapján javítom vagy átírom a könyvet.

Ha jónak érzem a kéziratot, megy a kiadóhoz, ahol a lektortól három válasz jöhet: ezt nem tudjuk kiadni, át kéne még írni egy kicsit és gratulálunk, idén megjelenik. Utóbbi esetnél kapok időpontot a szerkesztésre, végül felkeres a szerkesztőm, átbeszéljük a könyvet, azt, hogy mit kell javítani a közös munka során. Körülbelül egy hónapot ezzel töltünk, utána már a tördelők és a korrektorok foglalkoznak a kézirattal. És persze a nyomda.

Milyen a kapcsolatod a Könyvmolyképzővel?

Szerintem kifejezetten jó.

Van beleszólásod a végső simításokba?

A szöveget szerkesztés után nem igazán szoktam javítani, hiszen nagyon ügyelünk arra, hogy minden belekerüljön, amit szerettünk volna. A borító kapcsán a kiadóvezető mindig igyekszik figyelembe venni az írók kéréseit, de végső soron a kiadó ért ahhoz a legjobban, hogy mely borítóval lehet sikeres a könyv, így az utolsó döntés a kiadóvezetőé.

Az egyik kedvenc blogom a Sorok között, amit te üzemeltetsz. Honnan jött az ötlet és mennyire sikerült megvalósítani?

Nagyon örülök, hogy tetszik! 2008-ban nyitottam meg az első blogom, a Media Addictot, ahová hamar felkerültek könyves értékelések is, noha a fő profil a filmek és a sorozatok voltak. Ahogy teltek az évek, úgy kezdtem el egyre inkább azt érezni, hogy engem inkább a könyves világ érdekel, így 2016 júniusában bezártam a Media Addictot, és megnyitott a Sorok Között. Úgy érzem jó döntés volt.

Milyen érzés volt Colleen Hoover November 9 borítóját tervezni?

Nagy élmény, hiszen az egyik kedvenc íróm új regényéről van szó, ráadásul az eredeti borító nagyon szép. Igyekeztem visszaadni a feelinget, miközben azért némi egyedi ízt is kölcsönözni a magyar borítónak. Remélem sikerült!

Van olyan magyar író, aki szintén neked köszönheti a borítóját?

Igen, Felkai Ádám Para körút című regényéhez terveztem életemben először borítót illetve két Ashley Carrigan regény, az Árnyjátékos és a Suttogó völgy is az én borítómmal jelenhetett meg.

Láttam részt vettél az őszi NaNoWriMo-n. Milyen tapasztalataid vannak, és mit tanácsolsz azoknak, akik most ismerkednek az oldallal?

Részt vettem bizony, és szerintem jövőre sem hagyom ki. Alapvetően ez egy tök jó kezdeményezés, arra sarkallja az írót, hogy írjon, ami fontos dolog, mert az ember fáradtságra hivatkozva gyakran tud lustulni 

A legfőbb tanácsom az, hogy érdemes legalább napi húsz percet írásra szánni, de nem szabad rágörcsölni, mert attól a regény nem lesz erősebb. Érdemes októberben megtenni pár előkészületet, sokat agyalni a köteten, jegyzeteket írni, így novemberre az ember már pontosan tudhatja mit akar papírra vetni.

Milyen terveid vannak az ünnepekre és 2020-ra?

Az ünnepek alatt szeretnék sokat pihenni, karácsonyi filmeket nézni, együtt lenni a családommal. Emellett pedig szeretnék írni, van egy kézirat, amin most dolgozom, alig várom már, hogy napokat szánhassak rá!

És a 2020-as tervek? Ugyanaz, mint eddig. Megvalósítani az álmokat, mert ezért érdemes élni.

Köszönöm szépen Tibornak, hogy ennyire nyitottan állt a megkeresésemhez és ezúton kívánnék neki sok sikert az Álmok útján nevében!
Ha érdekel a munkássága, kattintsatok az alábbi linkek valamelyikére:

 Könyvek

Hivatalos Facebook-oldal

Weboldal

Blog

Írta:Isabel