Bálint Erikának, az
Adj esélyt! című regény szerzőjének, ebben az évben új kötete jelent meg, A Nap csókja címmel. Amikor utánanéztem az
írónő munkásságának, az első, ami megfogott, hogy nem könnyű témát dolgoz fel.
Mindenképpen úgy éreztem, hogy beszélgetni szeretnék vele a tartalomról; ha
titeket is érdekel, tartsatok velünk!
Pár szóban
bemutatkoznál az Álmok útján olvasóinak? Mikor döntötted el, hogy könyveket
fogsz írni?
Nem
állíthatom magamról, hogy már gyerekkorom óta írok, és azt sem, hogy mindig író
akartam lenni. Nem akartam az lenni, legalábbis konkrétan sosem fogalmazódott
ez meg bennem. Úgyhogy, amikor egy viszonylag késői életszakaszomban, az írás
felé fordultam, az sem egy döntés volt, hogy na, akkor most írni fogok, inkább
egy késztetés, hogy talán írnom
kellene. De nem igazán tudtam, hogyan fogjak hozzá. Jelentkeztem egy online
kreatív írás tanfolyamra, annak „vizsgadolgozataként” született 2016-ban az
első novellám, a Könnycsepptörténet. Három lánytestvér története, középpontban
az apjukhoz való viszonnyal. Tulajdonképpen ennek a novellának az újragondolása
a most megjelent regény, A Nap csókja. És azért is érdekes ez a novella, mert ezzel
jelentkeztem a Könyvmolyképző íróiskolájába, ahol végigjártam az összes
kurzust. Tudom, sokan fanyalognak, na, ja, íróiskola, minek az!? Valaki vagy
tud írni, vagy nem. Ez is egy álláspont. Én a magam
részéről csak annyit mondhatok, számomra nagyon inspiráló volt, rengeteget írtam
a kurzusok alatt, novellákat, mininovellákat, stílusgyakorlatokat. És 2017-ben hozzáfogtam az első regényhez, az
Adj esélyt!-hez, amely 2018 őszén jelent meg. Hát, dióhéjban ennyi az én írói
történetem.
A nap csókja egy feleség életét mutatja be, aki rádöbben, hogy a házassága már csak a külvilág számára stabil. Léna megpróbálja megtalálni önmagát és ebben a barátnője segíti.
Elég életszagú helyzet az alapkoncepció. Végeztél kutatómunkát a témában? Esetleg van háttér tapasztalatod?
Mivel a
történet a mában játszódik, a klasszikus értelemben vett anyaggyűjtésre nem
volt szükség. Elég, ha az ember egyszerűen körülnéz, és annyi impulzus éri,
hogy csak győzzön válogatni belőlük. A regény főhőse,
Léna, tulajdonképpen arra jön rá, hogy nem élt, hanem tabuk, előítéletek, és
hamisan értelmezett női szerepek sűrű hálójában vergődött. És szerencsés, hogy
felismeri ezt, mert megnyílik előtte egy új világ, megismeri az érintés és az
ölelés erejét. Elindul egy úton, ahol akadályokkal kell megküzdenie, és ebben a
küzdelemben segíti őt barátnője, Mari.
Mennyire volt nehéz megformálni a két nő karakterét?
Ha lehet
ezt mondani, én karakter központú író vagyok. A történeteimben nem annyira az
akciók, mint inkább a reakciók fontosak. Tehát azok a belső történések,
amelyeket egy adott szituáció kivált a főhősből. Így aztán nemcsak az a fontos,
hogy honnan hová jut, hanem főként az, hogy hogyan.
És válaszolva a kérdésre, ha
tudod, mit akarsz elmesélni, merrefelé tart majd a karakter, akkor ő
tulajdonképpen maga formálja önmagát. Megy
a saját útján, nem lehet erőszakot elkövetni rajta, mert akkor megbicsaklik az
egész sztori. Szóval nem megformálni nehéz a karaktereket, inkább az igényel
némi odafigyelést, hogy mindvégig hagyjuk őket konzekvensen viselkedni.
Mennyi ideig tartott megírni a történetet és milyen lelki nehézségekkel, megoldandó feladatokkal kellett szembenézned alkotás közben?
A téma
körvonalazódása után körülbelül egy év alatt készült el a regény. Maga a
megírás, a szavakba öntés úgy hat hónap lehetett, és az igazi nehézséget nem is
ez okozta. Mindkét regényemnél inkább az volt időigényes, míg megtaláltam a
megfelelő hangot. Azt a nézőpontot és időt, amivel a legjobban el tudtam
mondani azt, amit akartam. A Nap csókjánál végül a narráció múlt idejű lett, de
a sima, egyes szám harmadik személyű történetmesélést végigkíséri a főhős belső
monológja. Na, ez volt az igazán hosszú idő, amíg összeállt, hogy ezt a sztorit
így lehet a legjobban elmesélni.
Az olvasóid
úgy reagáltak a történetre, ahogyan szeretted volna?
Nem olyan
régen jelent meg a könyv, úgyhogy tömeges olvasói véleményekről nem tudok
beszámolni. Csak remélni
tudom, hogy szeretni fogják ezt a regényt.
Van kedvenc
szereplőd a könyvben?
A
szereplőimmel úgy vagyok, mint anya a gyerekeivel. Egyformán szeretem őket, igaz,
mindegyiket másért.
A borítód
nagyon igényes és illik a tartalomhoz. Mekkora
részed volt az elkészítésében?
Mindegyik
regényem megjelenése előtt borítótervező pályázatot írtunk ki. Ez
tulajdonképpen két lépcsős folyamat. Az első körben én választhatom ki a
„kedvenceimet”, aztán a kiadó is átnézi a terveket, és végső soron ő dönt. Az én regényeim esetében a végleges borítók
benne voltak az általam is kiválasztottak között. Az Adj esélyt! borítóját Ambrus Reni, A Nap
csókjáét Aux Eliza tervezte. Ez úton is, és újra, köszönöm nekik.
A
Könyvmolyképző Kiadó szerzőjeként, miképpen éled meg a közös munkafolyamatokat?
Hogyan állt össze a mű egy kerek egésszé?
Egy regény
önmagában még csak egy szavakba foglalt történet. Ahhoz, hogy könyv legyen
belőle, és megtalálja a maga olvasóját, kell egy hátország, és ezt biztosítja a
kiadó. Kezdve magával a szerkesztéssel, és folyatatva a terjesztési és marketing
tevékenységekkel. És hogyan áll
össze a mű kerek egésszé? Mindig a szerkesztéssel nyeri el végső formáját.
Nekem mind a két kéziratomat Róbert Kati szerkesztette, öröm volt vele
dolgozni. Sok nagyon jó észrevétele és tanácsa volt.
Emlékszel
olyan pillanatra a munkálatokból, melyről úgy gondolod maradandó élmény lett a
számodra? Ha szabad, megosztanád velünk?
Számomra az
egész folyamat „élmény” volt, különösen az első regény, az Adj esélyt!
esetében. Addig el sem tudtam képzelni, pontosan mit takar a szerkesztési
folyamat. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint amikor egy szobron
elvégzik a végső simításokat. Maga a forma nem változik, csak valahogy szebb,
harmonikusabb lesz az egész.
Mik a
terveid a jövőre nézve? Esetleg egy újabb Arany pöttyös?
November
végére készültem el az új kéziratommal. A munkacíme: Tested melege. Egy fiatal férfi története, aki egy gyerekkori
traumát hurcol magával, mely megakadályozza abban, hogy teljes életet éljen.
Író szeretne lenni, de amíg önmagában nem rak rendet, ez sem sikerülhet. Szóval
ez is egy mai történet, olyan problémákkal, amikkel így vagy úgy, de néha magunknak
is szembe kell nézni.
Ha Ti is szeretnétek Erika olvasóivá vállni, a Könyvmolyképzőnél leadhatjátok a rendeléseteket mindkét regényére!
Ha pedig felvennétek vele a kapcsolatot, hivatalos Facebook-oldalán szeretettel vár Titeket!
Ezúton szeretnék a blog nevében további sok sikert kívánni a szerzőnek!
Írta:Isabel
Ezúton szeretnék a blog nevében további sok sikert kívánni a szerzőnek!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése