Nagyon érdekes ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Ez az első olvasásom a szerzőtől, noha tudom, hogy nagy név a szakmában. A kötetet még Ti választottátok nekem, amit ezúton is köszönök!
A novellák E/1. íródtak és bár a fülszöveg kiemeli, hogy az egybeesés a valósággal csupán a véletlen műve, mégis, így érzem, nem egészen van ez így. Mikor, így 2023-ban elolvasok egy olyan történetet, amely a 90-es éveket idézi elgondolkodom azon mennyit változott a világ. Mennyire másképp látják a szülők a gyermeknevelést, a családok a gyerekeket. És igen elszorult a szívem olvasás közben, fel kellett dolgozzam a mondanivalót, mert nagyon sok párhuzamot találtam benne az életemmel. Nem volt könnyű úgy végigolvasni, hogy közben azt éreztem, mintha én lennék az elbeszélő.
Viták, alkohollal való küzdés, szegénység és hogy ebből a legkevesebb látsszon meg a mindennapokban - ez nem egyszerű egy korosztály számára sem. Nekem az volt a szerencsém ( ha mondhatom így) hogy kevesebb időt töltöttem ebben a környezetben, mint amit általában azok a gyerekek, akiknek ebben kell felnőni. Ennek ellenére teljes mértékben magába tudott szippantani a könyv és pont emiatt fájt az olvasása. Az ember szereti eltemetni a fájó emlékeit, olyan mélyre, ahonnan már nem tudja kiásni. Aztán jön valami és nem is kell ásni, mert dinamitként robban fel.
Igen, ezért nem szeretem a könyvet. Rossz emlékeket idéz, megbolygat...miért mikor tudat alatt küzdök ezzel? De bizony ez a valóság, amire akkor nem volt hatásom, most már viszont van. A múltunkkal együtt kell élni, akkor is, ha bizonyos szegmenseire, semmi hatásunk nem volt. Ám, amint ezt elismerjük, onnantól kezdve egy teljesen új út nyílik meg saját magunk és ezáltal mások felé is.
De ne ijedjen meg senki ugyanis a történetek nagyon sokszínűek. Hol vicces, hol elgondolkodtató formában tart tükröt elénk, tele fotóvakkal lélekkel, érzelmekkel. Szerintem egy szuszra nem szabad ledarálni, inkább apránként haladni vele és átgondolni mindent. Miben nőttünk fel, mit tudunk adni a következő generációnak? Hogyan tudjuk megtörni a transzgenerációs folyamatokat, begyógyítani a saját sebeinket? Az írástechnikai is segít ebben, ugyanis egy picit távolinak éreztem a szerzőt, dacára a mély mondanivalónak. Ez a kettősség is nagyon elgondolkodtatott, az agyam nem igazán tudta hova tenni, noha a lelkemnek talán pont ez kellett, hogy ne süllyedjen meg nagyon.
Őszinte leszek én az írónő egy médiamegjelenését sem láttam nagyon sokáig Aztán, a novellák olvasása után, - véletlenül belefutottam az interneten egy beszélgetésbe, ahol arról mesélt, hogy talált ő maga kiutat az élethelyzetéből és miképp segít azóta másoknak is. Nagyon inspiráló volt hallgatni amit mondott, büszke voltam arra, hogy ilyen sokra vitte.
Ajánlom olvasásra mindenkinek! Hátrányos, nehéz helyzetű családból jövőknek a reményért, hogy lehet másképp is, a többieknek pedig tanításként, hogy meglássuk, mennyi minden van körülöttünk, ami nem rózsaszín. Akkor is, ha ez kívülről nem látszódik!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Scolar Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése