Ám nézzük a lényeget, a cselekményt. A történet folytatódik, Gery és barátai a kehelyért indulnak útnak. Az első részben is találkozhattunk mágiájaval, de itt ez méginkább előtérbe kerül, ezáltal a történet is gyorsabban magával ragadja az olvasókat.
Az írónő tehetsége itt méginkább megmutatkozik, hiszen olyan történetvezetést láthatunk tőle, amely miatt én is többször elolvastam a könyvet. Ha hasonlítanom kellene valamelyik általam ismert regényhez, akkor azt mondanám: a Gyűrűk ura kidolgozottsága vetekszik a Harry Potter és a Névtelenek (Aurora Lewis Turner írónő trilógiájának első kötete) könnyedségével és izgalmával. Mielőtt félreértené bárki amit írtam, nem plágiumnak szántam, csak a fentebb említett három könyv is beszippantja az olvasókat úgy, hogy egy életre emlékszel rájuk, elolvasod őket - akárcsak a Mágusok Kelyhe.
Viszont ami az írónő tehetségét igazán tükrözi, az a karakterek fejlődése. Az első részhez képest minden egyes szereplő megért a saját sorsa betöltésére. Nagyon szeretem azt a helyzetet, amikor a szerzővel együtt változik a karakter. Olyan érzést kelt bennem, mint amikor egy gyermeket látunk felnőni. Olyasvalakit, akire büszkék lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése