2019. november 16., szombat

Interjú egy kedves és rendkívül sok oldalú személlyel,a Könyvmolyképző írójával, Tavi Katával


Tavi Kata könyveire Niki hívta fel a figyelmem. Elmondta, hogy neki nagy kedvence a Sulijegyzetek első része, és szerinte nekem is nagyon fog tetszeni. Nem tévedett; olyannyira megszerettem a sorozatot, hogy mindenképpen szerettem volna az írónővel beszélgetni róla.
Ez következik most, fogadjátok szeretettel!


Pár szóban összefoglalnád, hogyan is kezdődött a pályafutásod? Miért szerettél volna könyvírással foglalkozni?

Az írás hobbinak indult, és sokáig csak a fiókban lapultak a kézirataim. Pár év gyakorlás és több befejezett regény után azt gondoltam, hogy szeretném másokkal is megosztani a történeteimet, és ekkor már célirányosan írtam meg a Nyitótáncot egy pályázatra. Hamar kikerültek belőle részletek a nagyközönség elé, és végül megjelent a könyv, amit azóta három követett a sorozatból.

A Sulijegyzetek egy ifjúsági regény-sorozat, mely négy részből áll és pár fiatal mindennapi nehézségeit, az iskolai életüket mutatja be. Nagyon élethű helyzeteket élnek át a szereplők, így felmerült bennem a kérdés: valós események ihlették a történetet?

Természetesen akadnak olyan helyzetek a regényekben, amikhez a valóságból merítettem az ihletet, de egy az egyben nem szoktam semmit se felhasználni, ami velem vagy akár másokkal megesett. Valamennyit mindig formálok rajta, hiszen ez kitalált szereplők sorsa, nem valódi embereké.

Te hogyan élted meg a kamaszkort?

Tipikusan, azt hiszem. Egy időben magamba fordultam, voltam borzasztóan szerelmes, lázadoztam rendesen, sokat veszekedtem az apámmal,  komoly családi problémákat kellett feldolgoznom, miközben küzdöttem az útkereséssel és sokat nevettem a barátokkal.

Lilla és Krisztián karakterei szépen kidolgozottak; a lány táncol, míg a fiú sportolói babérokra vágyik. Fontosnak tartod a sportolást a magánéletedben is?

Igen, mindenképp fontosnak tartom a mozgást. Szerintem ez is olyan dolog, amire nem szakítanak elég időt az emberek, pedig lassan már mindenki tudja, hogy mozgás közben endorfin, vagy ahogy mondani szokás boldogsághormon termelődik, és tényleg működik. A magam részéről mindig is az egyedül végezhető mozgásformákat szerettem. Régebben sokat úsztam, de az pár éve már nem része az életemnek, és inkább tornázom vagy sétálok. Utóbbi azért is jó, mert írás közben segít rendszerezni a fejemben lévő történetszálakat.

Természetesen az erős barátságok és a romantika itt sem maradhat el; nagyon szépen érződik a szereplők jellemfejlődésén az ezekhez való hozzáállásuk is. Ki az a karakter, akinek az egyéniségét volt a legnehezebb papírra vetni és miért?

Egyértelműen Flóra. Általában a nagyszájú, kotnyeles, impulzív női karakterekkel azonosulok a legkönnyebben, és bár Flóra sem teljesen az ellentéte ennek, elvégre az életkora miatt bőven van benne is feszültség, mégis más az alapkaraktere mégis, amivel nehezebben boldogultam. Az életútja, az ambíciói, a divat világa utáni érdeklődése is távol esik az én érdeklődésemtől, a rajztehetségét pedig egyenesen irigylem tőle. Az utolsó kötetben azért dolgoztam vele könnyebben, mert a Márk iránti érzelmeit már teljesen megértettem, így gördülékenyebben ment megformálni a sorsát.

A könyvek a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelentek meg. Hogyan kezdődött az együttműködésetek? Jól érzed magad náluk?

Az együttműködésünk a kiadóval elég egyszerűen indult. Tetszett nekik a történetem, és amikor szerződést ajánlottak, egy pillanatra sem gondolkodtam. Ezután elkezdődött a közös munka, hiszen egy nyers kéziraton rengeteget kell dolgozni, hogy abból könyv legyen. Ez innentől kemény munka, és muszáj az embernek fejlődnie, tanulnia és kompromisszumokat kötnie. Ebből időnként létrejönnek súrlódások, de a szakmaiságot kell szem előtt tartani, márpedig az eddigi kézirataimon végzett munkával elégedett vagyok.

A borítóid az egyik személyes kedvenceim, mivel egyszerre letisztultak és modernnek. Miképp zajlott az elkészítésük?

Kiírtunk egy borítótervező pályázatot, amire rengeteg terv érkezett, ám Katona Ildikó, a kiadóvezető magasra tette a lécet, és valami mást keresett. Végül Németh Balázs és Egyed Regina ötlete nyerte el a tetszését, de még azon is formáltak, mire a könyvre került. A folyamatból íróként kimaradtam, ez a kiadó hatásköre, én csak tetszést nyilvánítottam.

Milyen az olvasóiddal való kapcsolatod? Szoktak tőled tanácsot kérni az iskolai problémáikkal kapcsolatosan?

Azzal nem, inkább az örömüket, tapasztalatikat szokták megosztani velem, amikor a könyveimben olyan helyzeteket, akadályokat vagy megoldásokat találnak, amit ők maguk is megéltek. Néha egészen hasonló élettörténetekről is hírt adnak, mint amit megírtam, ezeket mindig különös örömmel olvasom.

Biztosan sokan várják már az új történetedet, közöttük én is! Mivel készülsz  és meddig kell még türelmesnek lennünk?

A legutóbbi kéziratom sorsa nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kísérletezni kezdtem, ami kevésbé sikeres eredménnyel zárult, és hiába terveztem idénre ezt a történetet, át kell majd írnom. Jelenleg mégsem ezzel foglalkozom, hanem egy új projektbe kezdtem, ami jó esetben jövőre kerülhet a polcokra. Egy Young Adult történetet írok egy középiskolás lányról, aki a családi problémáit szeretné megoldani, miközben egy nála idősebb fiú kerül az útjába, de minél többet érez az újdonsült segítője iránt, annál elérhetetlenebb lesz számára a köztük feszülő ellentétek miatt.

Azt utolsó kérdés inkább kérés lenne: mit tanácsolsz a kamaszokat nevelő szülőknek? Hogyan kezeljék a mindennapi problémákat? Kérlek, említs meg pár fontos dolgot a témával kapcsolatban!

Nincs gyermekem, ezért nem tudok úgy tanácsot adni, mint aki napi szinten a kamaszok gondjaival foglalkozik, ugyanakkor még általános iskolás tanárként azt tapasztaltam, hogy az egyik legfontosabb dolog bármilyen életkorú gyereknél a szülőktől (felnőttektől) kapott valódi figyelem. Azért írom, hogy valódi, mert nem a szokványos „mi volt a suliban?” típusú kérdésekre gondolok ez alatt. Úgy vélem, nem faggatni kell őket, hanem meghallgatni. Komolyan kell venni azokat az apró vagy számunkra jelentéktelen dolgokat is, amiket el akarnak mesélni, és erre muszáj időt szakítani. Véleményem szerint ez már félsiker, és elképesztő eredményeket lehet vele elérni egy fiatalnál. A másik, amit fontosnak érzek, az a következetesség és szigorúság kérdésköre. Hiszek abban, amit tanultam, hogy a szerető, de szigorú szülő a legjobb, mert a gyereknek kell a korlát. Következetesen kell nevelni, hiszen ők most tanulják a miérteket és a hogyanokat a világ működése kapcsán. A felnőttnek az a dolga, hogy jó példát mutasson, és ne térjen el ettől.  Ám mindez csak úgy működik, ha közben a gyerek azt érzi, hogy szeretik őt, mert így tesszük a legtöbbet értük.

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, a tetralógiát  megvásárolhatjátok a Könyvmolyképző weboldalán!
További érdekességekért pedig keressétek fel Kata hivatalos Facebook-oldalát, illetve blogját is! 

Ezúton szeretnénk sok sikert, és  még több elégedett olvasót kívánni Katának!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések