Alex L. Hooper, M.Z Chapelle és Szilágyi Heléna szerzők nevei nem ismeretlenek a számomra, hiszen már többször olvastam tőlük történeteket. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy egy nap közös interjút is készíthetek velük, ám két antológiát is olvastam a napokban a C&H Projects kiadványai közül, ezért nagyon izgalmasnak találom, hogy néhány szerzővel beszélgethetek. Köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet!
Először is szeretném, ha pár mondatban bemutatkoznátok a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólatok?
Alex L. Hooper: Sziasztok! Alex L. Hooper néven publikálok. Szorgalmasan tanulok, fejlesztem magam, hogy jobb íróvá válhassak. Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a történeteim, és általuk kiszakadhassanak a való világból.
Az írás mellett a másik szenvedélyem a szerkesztés. Nagyon szeretek szövegekkel dolgozni, segíteni abban, hogy az író a támogatásommal ki tudjon bontakozni, és a legtöbbet kihozhassa magából. Ezen a területen is folyamatosan képezem magam. A szerkesztés az a munka, amit egész életemben szeretnék csinálni.
M.Z.Chapelle: M. Z. Chapelle írói néven alkotok, Budapesten élek. Főként realista, romantikus, romantikus-krimi zsánerekben alkotok, a regényem pedig BL (ázsiai boyslove) történetek. Általános iskolás korom óta része az írás az életemnek, az irodalom és a könyvek szeretete sok mindenen átsegített. Néhány éve újra írni kezdtem, de már tudatosan, írástechnikai cikkeket bújva és tanulva.
Egyeseknek a fanfiction-jeim okán lehet ismerős a nevem, a Wattpad felületén több magas olvasottságot elért The Untamed fanficem is megtalálható. Ezek a történetek indítottak el a saját utamon, ugyanis a Wattpad felületén kezdtem el írni a Párizstól keletre című BL történetemet, úgy két évvel ezelőtt. Hihetetlen, de ez alatt az idő alatt két regényem is megjelent, ráadásul hagyományos kiadásban, a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában. Álmodni sem mertem volna ilyesmiről, hogy az általam legjobban szeretett regények mellé kerülhet majd a polcon a sajátom. A Párizstól keletre és a Bangkok felett a csillagok Thaiföldön játszódó történetek, mindkettőben fontos elemként jelenik meg a bántalmazás, a gyerekkori traumák és azok feldolgozása, valamint a coming out. Jelenleg egy Japánban játszódó regényen dolgozom, a Papírhajók napkeletről várhatóan novemberben érkezik majd a boltokba.
Szilágyi Heléna: Már gyermekkorom óta egyszerűbben ment papíron kifejezni magam, mint szóban, ezért is szerelmesedtem bele az írásba. Huszonegy éves korom óta publikálok, novelláim különböző fórumokon és antológiákban jelentek meg. Mindig érdekelt az emberi lélek mélye, legsötétebb oldala, így nem csoda, hogy főleg dark fantasy, horror és sci-fi írásaim születnek (pl.: Diabolika). Ám gyermekpszichológusként fontosnak tartom, hogy a fiatalokhoz is szóljak. Több young adult történetem megjelent már, amelyek közül a Reménysugár a legfrissebb. Az írás mellett a rajzolás is fontos szerepet játszik az életemben, illusztrációimat a saját regényeimben, valamint a C&H projects köteteiben megtalálhatjátok. Amatőr szerkesztőként 2016-tól a Lendület Magazin csapatát erősítem, és míg működött, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat Árnyak Hangja rovatát vezettem, amelynek gyümölcse a Grimm: Sötét Mesék antológia lett.
Mit jelent számotokra az írás és maga az írói lét?
Alex L. Hooper: Az írás gyerekkorom óta az életem része, általa olyan világokat alkothatok, aminek csak a képzelet szabhat határt. Nem szeretek hobbiként hivatkozni rá, mert az írás igenis kemény munka.
Szerintem, aki rálép az írói útra, sosem tudja végleg maga mögött hagyni a mélypontok ellenére sem.
M.Z.Chapelle: Egyrészt kreatív elvonulást a mindennapok során, amikor esténként kiszakadhatok a mókuskerékből és kedvemre lubickolhatok az általam teremtett világokban, másrészt pedig nagyon is összeszedett munkafázisokat jelent, hiszen főleg az utóbbi időben, amióta regényeim jelennek meg, mindig határidőre, szoros időbeosztással dolgozok. Maga az írásra igyekszem úgy gondolni, mint egy folyamatosan táguló spektrumra, ahol csak rajtam múlik, mennyi energiát és időt fektetek a tanulásba, és milyen messzire jutok majd benne.
Szilágyi Heléna: Szórakozás és öngyógyítás. Gyakran írok pályázatokra és felkérésekre is, amelyeknek megvan az a veszélye, hogy az ember ráfeszül, görcsössé kezd válni. Amikor ez történik, tudom, hogy egy kis pihenőt kell tartanom.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a C&H Projects csapatával
és mit lehet róluk tudni?
Alex L. Hooper: A C&H Projectset M. Z. Chapelle-lel alapítottuk 2021-ben. Ez egy írói társulat, melynek keretein belül antológiák szervezésével foglalkozunk. Célunk az, hogy a tehetséges magyar írókat megismertessük az olvasókkal. Fontosnak tartjuk a korrektséget és a minőséget.
Szeretnénk többféle zsánerben megmutatni magunk, például olvashattok tőlünk romantikus írásokat és horrornovellákat is.
Eddig megjelent köteteink: Sssh!, Lámpások éjszakája, Jégvirágok, Halálosan szeretlek.
A szerzőinkről és az antológiáinkról bővebb információkat az oldalunkon találtok.
M.Z.Chapelle: A C&H nevű írói összefogás egyik alapítója vagyok, néhány éve Alex L. Hooperrel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk megjelenési lehetőséget biztosítani a hazai íróknak, valamint minőségi kiadványokkal szolgálni az olvasóknak. Az eddigi antológiáink között akad nyomtatott formában megjelent is (Sssh!, Jégvirágok) és ingyenes e-book is (Halálosan szeretlek!, Lámpások éjszakája). A szervezés később Monos Anettel és Szilágyi Helénával bővült. Vannak állandó és újonnan becsatlakozó íróink, eddig kiírt pályázatok alapján lehetett jelentkezni a kötetekbe. Úgy gondoljuk, színvonalas, jó munkát végeztünk, mindig sikerült meglepni az olvasókat: hol extrém, horrorisztikus Valentin-napi történetekkel, hol izgalmas fantasyval és szenvedélyes romantikus novellákkal.
Szilágyi Heléna: M.Z Chapelle keresett meg azzal, hogy szeretnének egy romantikus antológiát összehozni kortárs magyar szerzők közreműködésével. Érdekelt a dolog, de azért tartottam is tőle, mert bár szeretek romantikus szálat fűzni a történeteimbe, sosem az viszi el a hátán a sztorit. Végül akkoriban fejeztem be a Kékvérűek c. kéziratomat, így annak az előzménynovelláját írtam meg a később Sssh! címet kapott első kötetükbe. Látták, hogy a Grimm: Sötét Mesékben illusztráltam is, így felajánlották, hogyha kedvet érzek hozzá, ebbe az antológiába is készíthetek párat.
A Jégvirágok novelláskötetben egymás után szerepelnek az alkotásaitok. Bár mind a 10 novella a romantikus zsánerbe tartozik, olyanok, mint egy tálca különböző finomság, amiből az ember csemegézhet. Segítettetek egymásnak az alkotásban?
Alex L. Hooper: Általában bétázzuk egymás novelláit, de van olyan is, hogy csak a szerkesztésnél olvasom először a többiek novelláját. Ha elakadok valahol, akkor szoktam segítséget, tanácsot kérni. Vagy ha többféle variáció van, amik közül nem tudok választani.
M.Z.Chapelle: Talán mondhatom azt, hogy mindannyian, akik megjelentünk a kötetben, gyakorlott novellaírók vagyunk, így maga az alkotás folyamata önállóan zajlott. Én amúgy is hajlamos vagyok rá, hogy amikor jön egy hirtelen ötlet, akkor néhány nap alatt dobjam össze a novellát, és ez itt is nagyjából így történt. Amikor elkészültünk, akkor elolvastuk és véleményeztük a másik novelláját, mielőtt az a szerkesztőhöz került volna.
Szilágyi Heléna: A kötetek szöveggondozásából Szandi (Alex. L. Hooper) mindig kiveszi a részét, a Jégvirágok esetében csak a korrektúrát készítette, de mielőtt a szerkesztőnk elé került volna a történet, bétázta is a novellám, és felhívta a figyelmemet a világépítés hiányosságaira, a logikai bakikra és arra, hogy érdemes Perszephoné karakterét alaposabban kidolgozni. De egyébként más novelláim esetében is sokat segítenek a lányok, bétázzak, előolvassák őket, hogy a történet a lehető legjobb formáját érhesse el.
Mennyire eltérő az írástechnika és a zsáner, amiben alkottok? Kinek mi a kedvence?
Alex L. Hooper: Régóta írunk már, így kialakult a saját stílusunk. Én főként NA fantasyt írok, de nagyon érdekelnek a különböző személyiségzavarok, ezért a realista történeteimben gyakran feltűnik egy-egy ilyen karakter.
M.Z.Chapelle: Nincs két egyforma író, ez nálunk is elmondható: nagyon más módon kattanunk rá az írásra, van, aki sokkal tudatosabban tervez, más intuitív módon áll hozzá. Van, aki szereti utolsó pillanatra hagyni – jó, ez vicc volt, mert ebben mind hasonlítunk :)
Én mozaikosan szoktam alkotni, nem lineárisan írom meg a jeleneteket, hanem ugrálok, attól függően, mikor, melyikhez van jobban hangulatom. Ennek a technikának megvan az előnye is, a spontaneitás, és az, hogy ha elkap a flow, nem kell megállnom, csak mert még nem az a rész következik. Hátránya pedig nyilván az, hogy ha vissza kell ugranom oldalakat, akkor sokszor elveszíthetem a ritmust, újra kell olvasnom, épp milyen dinamika van a szereplők között. Szóval sokszor szidom magam közben, és eldöntöm, hogy máskor nem így csinálom. Aztán jön a következő ötlet, és már írom is a zárójelenetet.
Habár nem külön zsáner, de imádom az LMBTQ történeteket, azon belül is a BL „műfaját”. Sorozatokban is sokszor úgy érzem, hitelesebb és mélyebb érzelmeket adnak át ezek a történetek, mint a sima drámák, írni pedig végtelenül szeretem őket. Ezen kívül pedig a krimi és a thriller sztorikért vagyok oda, remélem, a jövőben több ilyet lesz alkalmam írni.
Szilágyi Heléna: Én legtöbbször fantasy vagy sci-fi történeteket írok, de vannak realista írásaim is. Mindannyian szeretünk több zsánerben is alkotni, szerintem.
Ha választanotok kellene, melyik a kedvenc történetetek a
két antológiából?
Alex L. Hooper: Ha mindenképpen csak egyet lehet választani, akkor nekem az Addikció. Az a novella már jó pár éves, de a kötet miatt újraírtam, és különösen kedves a szívemnek.
M.Z.Chapelle: Az Ősz után a télt mondanám, annak ellenére, hogy ez talán a legkomorabb történet, amit valaha írtam. Sokáig dolgozott bennem az ötlet, de örülök, hogy végül ezt választottam az antológiába, annak ellenére, hogy tudom, a legtöbben jobban szeretik a vidámabb novelláimat. A korábbi megjelenéseim közül még a Tükörlelkeket emelném ki (Sssh! antológia), izgultam, hogyan fogadják majd az emberek az LMBTQ szál miatt, de szerencsére csupa pozitív visszacsatolás érkezett.
Szilágyi Heléna: A Halálosan szeretlek kötetből Shadow és Monos Anett történeteit szerettem legjobban, ha ki kellene emelni valakiket, a Jégvirágokban Doris Gr., Kollár Betti és Alex L. Hopper írásai tetszettek a legjobban. Bár szerintem utóbbi kötet színvonalában nagyon egységes és minőségi kötet lett, így inkább az olvasói ízlésem döntött ebben, nem a novellák minősége.
Ha jól
tudom az illusztrációkat ezúttal is Heléna készítette, a Halálosan szeretlek
antológiát pedig Alex szerkesztette. Hogyan teltek az utómunkálatok?
Alex L. Hooper: A szerkesztés során mindig különleges élmény ilyen sok íróval dolgozni, mert mindenki más és más, így sosem lesz unalmas. Rettentő büszke vagyok arra, hogy végül a kötetbe választott novellák mindegyike bekerült a megjelent antológiába, mert ez azt tükrözi, hogy jól ment a közös munka.
A korrektúrát minden esetben közösen végezzük, tehát legalább hárman átnézzük, mielőtt a tördelés elkezdődne, ezzel ki tudjuk szűrni a benne maradt hibát nagy részét.
M.Z.Chapelle: Én a korrektúrában vettem részt, illetve a Halálosan szeretlek néhány novellájának a szerkesztésében. Nyilván nincs olyan kötet, amiben ne maradna hiba, de igyekeztünk sok körön keresztül, alaposan átnézni a szövegeket. Gördülékenyen folyt a munka.
Szilágyi Heléna: A Jégvirágokba időhiány miatt sajnos a csak a saját novellámhoz tudtam illusztrációt készíteni, mert a Lámpások éjszakájának grafikáin kellett dolgoznom. Kicsit összecsúsztak a megjelenési dátumok. A Halálosan szeretlek kötetének grafikai munkálatait viszont teljes egészében én készítettem, mind a 30 grafikát, mind a borítót. A tervezésnél a lányok és a szerzők is ötleteket adtak, a borítóképet Szandi referenciaképe alapján alkottam meg. Az utolsó napok mindig húzósak a megjelenés előtt, így még a leadás előtti éjszakán is a képek átkonvertálásán dolgoztam, hogy a lehető legjobban mutassanak az ebookban.
Ha választanotok kellene egy történetet amit a másik írt, kinek mi lenne a kedvence?
Alex L. Hooper: Shadow írásait nagyon szeretem, ezért nem meglepő, hogy itt is az övéi közül került ki a kedvencem. Engem a legjobban az Örök szerelem négy keréken hangulata fogott meg.
M.Z.Chapelle: A Lámpások éjszakájából Monos Anett: Elfeledettek c. novellája az egyik kedvencem, ami egy rövid, de hangulatos és szerintem nagyon fontos novella, aminek helye kellett, hogy legyen ebben a kötetben. A Jégvirágokból Kollár Betti: Csak számold végig az évszakokat, és a tied leszek! c. romantikus novelláját emelném ki, aki szereti a szerző munkásságát, ne hagyja ki, mert különleges és nagyon szerethető novella. A korábbi, Sssh! antológiából pedig Lekli Medárd novellája a favorit, és remélem, nem fog megölni azért, hogy megint hangoztatom, de én vagyok a rajongói klubja elnöke.
Azt gondolom, egy ilyen kötet pont azért izgalmas, mert az ember hangulattól függően, mindig talál magának új kedvencet, ezért mindenkit arra bátorítanék, hogy kezdjen el novellákat olvasni, úgy általánosságban, bármilyen, mert biztos vagyok benne, hogy ráakad majd kincsekre és új kedvencekre.
Szilágyi Heléna: M.Z Chapelle írónőtől a Tükörlelkek a kedvencem a Sssh! kötetből, a regényei közül tervben van a Párizstól keletre olvasása is. Alex L. Hopper novellái közül egyértelműen a Sárkánybőrben a kedvencem eddig, de most olvasom a Vér és toll c. kéziratát és az is telitalálat lett.
Mennyire vagytok aktív tagok a Moly.hun? Milyen véleménnyel
vagytok az oldalról?
Alex L. Hooper: Sajnos nem vagyok annyira aktív Molyon, mint amennyire szeretnék. Főként olvasóként használom. Lelkesen dokumentálom az olvasásaimat és a megszerzett könyveket.
M.Z.Chapelle: Az utóbbi években igyekeztem aktív lenni, nem csak olvasóként, de íróként is kihasználom az oldal lehetőségeit (és a Prémium tagságomat :D ), így mindig írok karcokat az újdonságokról, és a regényeimmel kapcsolatosan is tájékoztatom az olvasókat. Mások könyvkritikáit is szívesen olvasom, illetve rendszeresen részt veszek kihívásokon, molyos eseményeken.
Az oldal nem tökéletes, én jobban kedvelem a Goodreads-et a maga egyszerűségében, mert a molyt nem tartom túl felhasználóbarátnak, de tény, hogy hasznos és hiánypótló, összegyűjti a könyvszerető embereket, ezáltal közösséget is épít. Sajnos látni olyat, hogy egy-egy „vezérmoly” által lehúzott könyvet mások is különösebb ok nélkül elkezdenek lecsillagozni. Ennek a másik oldala az, hogy sokan nem merik őszintén kritizálni a magyar szerzőket, mert félnek, hogy visszaüt, így a moly tele van nem valódi véleményekkel (sőt, sokszor álprofilokkal). Íróként ért már ott nagy csalódás és egyfajta cyberbullying is, így most már kisebb távolságtartással kezelem a felületet, illetve törekszem arra – amit talán a legnehezebb tudatosítani magunkban íróként -, hogy ez az oldal az olvasóknak készült, nem íróknak. Véleményt lehet formálni, de nem szükségszerű ezekre reagálni, és senkinek nem kell jobban magára vennie a kapott kritikákat, mint amit a fejlődése megkíván.
Szilágyi Heléna: Változó az
aktivitásom. Van időszakom, amikor inkább olvasóként vagyok jelen és a
véleményeimet osztom meg ott, de íróként figyelemmel kísérem a köteteink és a
regényeim értékeléseit, mert nagyon fontosnak tartom, hogy fejlődjek és a
visszajelzések, ha építő jelleggel vannak megfogalmazva, hasznos támpontot
nyújtanak ebben.
Hogyan kezelitek az elismeréseket, illetve a kritikákat?
Alex L. Hooper: Az elismerés mindig egy újabb löketet ad, hogy folytassam, és ne adjam fel. A kritika nem tud jólesni az embernek, de aki megjelenik, annak számolnia kell ezzel is, hiszen nem tetszhet mindenkinek, amit ír. Az építő jellegű kritikából pedig sokat lehet tanulni.
M.Z.Chapelle: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy viszonylag kevés bántó kritika ért az évek során, ezek közül persze akadt, ami rosszul érintett, és nehéz volt talpra állni belőle, de ma már próbálom úgy kezelni a dolgot, hogy miután a kéziratom a nyomdába kerül, onnantól kezdve távolítom magamtól a könyvet, és immár termékként tekintek rá, ami természetes, hogy kiválthatja valaki nem tetszését. Nincsen ezzel baj, nekem kell megtanulnom azt, hogy profiként hogyan szűrjem át a saját rendszeremen az észrevételeket. Minden kritikából ki kell hámozni, amitől fejlődhet az ember, a többit pedig el kell tudni engedni.
És hogy a pozitív visszajelzésekről is beszéljek! Idén az Emberi Értékek Díjátadó Gálán kitüntettek a munkásságomért, ez pedig hatalmas jelentőségű esemény a számomra, mert tizenhat éves korom óta támogatója vagyok a hazai LMBTQ közösségnek. Sok szinten vannak jelen az életemben, akik ebbe a közösségbe tartoznak, ezért ez nem csupán a könyveimről szólt, hanem arról, hogy jó úton haladok.
Az olvasóim pedig fantasztikusak. Nagyon szeretem azokat az alkalmakat, amikor lehetőségem van személyesen, kötetlenül beszélgetni olyanokkal, akik olvasták valamelyik történetemet, mert ők/ti inspiráltok engem.
(Szerk, megj.: Gratulálok a kitüntetéshez!)
Szilágyi Heléna: Az elismeréseket megköszönöm, nagyon jólesnek és megerősítenek abban, hogy helyem van a pályán, még ha csak a kicsit között is. A kritikákat is szívesen fogadom, ha őszinték és nem szándékosan sértően vannak fogalmazva. Szeretek fejlődni, jobb lenni abban, amit csinálok, legyen az írás, rajzolás, vagy bármi más.
Volt alkalmatok részt venni az idén megrendezett könyvhéten? Milyen élményeket szereztetek?
Alex L. Hooper: Idén sajnos nem sikerült, de az előző két évben ott voltam a Könyvhéten. Mindig nagyszerű élmény azokkal az ismerősökkel találkozni, akikkel sokszor csak ilyen alkalmakkor van lehetőség.
M.Z.Chapelle: Igen, és végre nem csak lelkes olvasóként nyargalhattam végig a standok között, hanem dedikáltam is. Meglepett, hogy a nem túl barátságos idő ellenére milyen sokan eljöttek. Mindenki nagyon kedves volt, sok mosollyal gazdagodtam aznap, és remélem, többekkel találkozunk majd július 20-án is a Bookta Kávézóban, ahol egy izgalmas beszélgetés keretében lesz lehetőségem mesélni a korábbi regényeimről és az újról, amin dolgozok.
Szilágyi Heléna: Igen, három standnál is meg lehetett vásárolni olyan könyveket, amelyekbe írtam, és a Boszi Gyertyaműhely lehetőséget biztosított a dedikálásra is.
Mivel készültök legközelebb? Meséltek nekünk a terveitekről?
Alex L. Hooper: A C&H Projects szervezésében szeretnénk jövő évben egy szociális problémákkal foglalkozó kötetet megjelentetni.
Idén befejeztem az első regényemet, egy NA fantasyt, amivel javítás után szeretnék szerencsét próbálni egy hagyományos kiadónál. Ezen kívül tervezek még egy realista, romantikus kisregényt a jövő évre.
M.Z.Chapelle: Év végén érkezik a harmadik regényem, a Papírhajók napkeletről. Igyekszem megjeleníti a japán kultúra apró sajátosságait is az oldalakon, remélem, szeretni fogják az olvasók ezt a regényt is.
Ezen kívül több novellával is készülök, az egyik egy Lengyelországban játszódó démonűzés történet lesz, a másik pedig egy kínai fantasy.
A C&H Projects is készül új antológiákkal, ezért érdemes lesz követni az oldalunkat!
Szilágyi Heléna: Főleg novellákkal foglalkozok mostanában, ősszel lesz is pár megjelenésem. Ami már biztos, az egy sci-fi novella, valamint egy misztikus, thriller kötet, amelyben mítoszokat dolgozunk fel. Utóbbiba a szokásomhoz híven illusztrálni is fogok, valamint két, de talán három novellám is olvasható lesz majd. Alkonyzóna munkacímre hallgat, de ahogy még a borító és tartalomjegyzék sem végleges, ez sem kőbevésett. Ebbe M.Z Chapelle és Alex L. Hooper írásait is megtaláljátok majd!
A blog nevében is további sok sikert kívánok a csapatnak, öröm volt veletek tölteni a napot!
Amennyiben kíváncsiak vagytok a hölgyek munkásságára, kattintsatok az alábbi oldalak egyikére:
Alex L. Hooper:
Hivatalos Facebook - oldala
könyvei:C&H Projects, RedZone
M.Z.Chapelle:
Hivatalos Facebook - oldala
könyvei:C&H Projects, Libri
Szilágyi Heléna:
Hivatalos Facebook - oldala
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése