A most következő novelláskötetről már sok jót hallottam még azelőtt, hogy belemerültem volna. Igaz, ez kétélű fegyver lehet, mert nem egyszer előfordult már velem, hogy amit nagyon jónak tartottak mások, nálam éppen az ellenkező hatást váltotta ki. De mondom is a véleményem!
A kötet 30 novellát tartalmaz, 17 különböző szerzőtől. Mindig ámulatba ejtő számomra, mikor ennyi ember összefog azért, hogy valami értéket alkothassanak. Már ezért tiszteletet érdemelnek!
Az illusztrációkat Szilágyi Heléna készítette, ami ismét precízre és különlegesre sikerült.
Olvasásnál magam is meglepődtem, mert már az első novella úgy felhúzott. hogy csak na! Monos Anett: Testbörtön című írása betalált. Nagyon. A történet röviden annyi, hogy egy fiatal lányt évek óta erőszakol a nevelőapja. Mikor elérkezne a szabadulás pillanata az sem hoz megváltást a lány számára...Tudom, hogy ez csak fikció, (legalábbis remélem), de a szerző annyira élethűen ábrázolt dolgokat, hogy olyan indulatokat váltott ki belőlem, amikre én sem számítottam. Le a kalappal az írónő előtt!
A második kedvencem HoRa: Vörös Démonja volt, ami egy hátborzongató történet egy másvilági lényről és a megtört szívekről. Olvastam már hasonlót viszont azt a sötét hangulatot, ami kell egy igazi borzongáshoz, nagyon jól hozta. És érzelmileg is picit felüdülés volt Anettéhez képest.
Orosz Krisztián: Égető nagy Éhség c. alkotásától kirázott a hideg. Az, hogy E/1-ben írta meg a történetet, ráadásul nem az áldozatok szemszögéből, nagyon tetszett. Úgy gondolom, a nehezebb utat választotta így, de nagyon jól tette.
Szollár Bencét vártam a legjobban olvasáskor és nem kellett csalódnom! Az Egy romantikus este fantasztikusra sikeredett. Zombik és egy szerelmes férfi, aki nem képes reálisan dönteni párját illetően. Ha a jégvirágoknál azt mondtam, hogy egy-egy történetből regény kellene, akkor itt Bencééből tudnék hasonlót elképzelni.
Nem szeretnék mindenkit megemlíteni, csak a számomra legmaradandóbbakat emeltem ki. Mivel van választék bőven, azt mindenki találhat magának kedvenceket.
A kötetben minden cselekedet alapja a szerelem, lett légyen az bármi. Viszont, mint a példáimból is látszik, itt a sötét és beteges oldalát helyezték a szerzők előtérbe. Semmi szeretetteljes, vagy romantikus dolog nincs benne, hiába épül a szerelmesek napja köré. Nagyon tetszett ez a felfogás, ahogy hogy nem a rózsaszín ködöt látjuk.
Az pedig, hogy mennyire lett hátborzongató, mindenkinek az ingerküszöbére bízom. Én, aki nagyon szeretem az ilyen történeteket, tudtam tőlük aludni,viszont nagyon -nagyon jól szórakoztam. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél belépni egy sötét világba...még akkor sem, ha szerelmes!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a kötet ingyenesen letölthető a FairBooks Kiadó weboldaláról! Ezúton is köszönöm a szerzőknek, hogy ezt az utat választva díjmentes elérhetővé tették nekünk!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kapta a regény elolvasására! Nagyon szeretem a horror történeteket és az írónő munkássága már rég foglalkoztat. A novelláját szerettem, lássuk mennyire hátborzongató számomra Az árnyékfalu.
Igazság szerint nem volt annyira rémisztő, mint ahogyan vártam. A pandémia nagyon megihlette az írónőt, ám ő továbbgondolta a valóságot és sokkal rémisztőbé változtatta azt. Kicsit " mi lenne, ha.." érzésem volt olvasás közben és valójában ezt hozott elő belőlem a hátborzongató gondolatot.
Főhősünk, Jenna élete teljesen megváltozik, mikor a világot egy ismeretlen járvány támadja meg. Túl kell élnie, nemcsak testileg, de lelkileg is. Erős, bátor és nem kevésbé talpraesett, mint bármelyik férfi. Azt kell mondjam, egy ennyire kiszámíthatatlan helyzetben ilyen emberekre van szügség. Hiszen, ha valaki körül egy csapat zombi hemzseg, az utolsó dolog, amit megengedhet magának, hogy féljen.
Ám a leghátborzonngatóbb rész mégis a felszín alatt, a pszichében zajlik. Mivel nem ismerjük a járvány eredetét, nem tudjuk mikor lesz vége, sőt még azt sem, mi vár ránk holnap, a szereplők nem kevés nyomás alá vannak téve. Konkrétan óráról órára, percről percre kell megtervezniük a következő lépésüket a tűlélés érdekében, a legkevesebb információ birtokában.
Ám még ilyen helyzetben is utat talál magának a szerelem. A gyengéd érzelmek, az összetartozás segít elviselhetővé tenni az életet a pokolban. Bár hozzátenném, én enélkül is el tudtam volna képzelni a cselekményt. Ám az tény, hogy ez a szál enyhitett egy kicsit a félelmen, amiken a szereplőknek át kellett menni, így teljes mértékben értem a szükségességét.
Az írónő egyébként ügyesen szötte a szálakat, el is hittem neki a történteket, csak számomra nem volt elég ijesztő. Tény, hogy ebben a zsánerben sokat olvasok, emiatt magasak az elvárásaim, de inkább kikapcsolt, mintsem felnyomta a pulzusomat.
A borító viszont nagyon kifejező, határozottan tetszik!
Összességében azt mondanám, hogy, bár nem a legfélelmetesebb horror amit valaha olvastam, mindenképpen érdemes esélyt adni neki, pláne, ha a borzongás mellett szereted a romantikus szálat is!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Először szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra. Mivel számomra elég felkavaró és nyomot hagyó történetről van szó, lassabban olvastam, mint szoktam. De nézzük is a véleményemet!
A címből egy elég hátborzongató történetre asszociálltam és a megérjézem nagyon is helytálló volt. Egy igazán izgalmas, és félelmetes volt. A szerző még az igazán durva jeleneteket is úgy képes átadni, hogy az emészthető legyen - ezért le a kalappal előtte.
A két idősíkon folyó cselekmény nagyon ötletes megoldás volt, bár nekem most egy picit nagyobb odafigyelést igényelt ennek a követése.
A könyv eleje nagyon gyorsan olvastatta magát, tetszett Mathilde karaktere és küzdelme saját magával is. Nagyon át tudtam érezni a gondolatait, mikor egy kapcsolat miatt nem igazán találja önmagát. Kifejezetten örültem, hogy egy átlagos lányról van szó, nem pedig valami szépségideállos hölgyeményről.
Aztán egy baleset következtében belecsöppen a szentinelézek világába és az élete fenekestül felfordul. Ittegy olyan kultúrát ismerhetünk meg, mely nem való gyengelelkű olvasóknak. A sziget és az ott élők bemutatása zseniális volt, végig olyan érzésem volt, mintha egy filmet néztem volna. A szerző minden apró részletre odafigyelt és kidolgozott.
Ám én egy picit többet is láttam bele, mint csupán egy túlélésért való küzdelmet. Személyiségkeresést, az önmagunkban rejlő erő megtalálását, és azt, hogy hogyan tudjunk kimászni a leghíhetetlenebbnek tűnő válságból is. Nagyon átjött a lélektani vonal - igaz, hozzátenném, hogy mostanában javarészt csak ilyen könyveket olvasok, tehát biztos, hogy ez is hatással van az értékelésemre. Mindenesetre ezt pozitívumnak szánom.
Összességében nagyon érdekes olvasmány volt, biztos vagyok benne, hogy kitűnik a maga zsáneréből! Szeretem, amikor tényleg olyan történetet olvashatok, amely valóban egyedi, és ez az volt!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, előrendelésed az alábbi oldalon megteheted!
Írta: Isabel Először is szeretném megköszönni Szilágyi Heléna írónőnek, hogy én is kaphattam egy példányt a regényből! Bár nem sikerült olyan hamar kiolvasnom, mint szerettem volna, fantasztikus élmény volt!
Az antológia számos tehetséges szerzőnk művét tartalmazza, ám az alapjuk ugyanaz. A Grimm - fivérek munkássága.
Gyermekként a mesékkel, felnőttként pedig az eredeti művekkel találkozhatunk. Mint a címből is sejthető a Sötét Mesék az utóbbiból merített ihletet.Mind a 21 mű egy történetet dolgoz fel, vagy bővít ki a testvérek tollából - természetesen fantasztikus izgalmakat okozva ezzel.
Sosem titkoltam, hogy nagyon szeretem a Grimm testvérek munkásságát, több nyelven olvastam a kicsiknek és a felnőtteknek szőlő történeteiket is, így picit féltem attól, hogy számomra nem lesz elég izgalmas a könyv. De szerencsére óriásit tévedtem, ugyanis a szerzők valóban csak inspirációnak használták az alapot. Ez azt eredményezte, hogy teljesen újszerű történetek születtek, amik még az olyan sokat olvasott személyt is elvarázsolják, mint én.
Többek között bepillanthatunk A palackba zárt szellem, A tizenkét fivér, A Holle anyó és Az ördög három aranyhajszála világába, de a felsorolás a teljesség igénye nélkül történt.
Az összes alkotó nagyon tehetséges, volt aki elgondolkodtatott, vagy akinek a történetétől a karomon is felállt a szőr. Mindenki hatot rám valamiképp, és számomra ez a legfontosabb, ha új szerzőket ismerek meg.
Szöveggondozás szempontjából is szép munkát végeztek, a betűméret számomra nagyon alkalmas volt arra, hogy a történetekbe esténként is elmélyülhessek. (Valljuk be, ehhez ez a legideálisabb napszak. )
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, ez a vörös szín nagyon telitalálat volt! Külön kiemelném a fejezeteket elválasztó grafikai elemeket, melyek nemcsak igényesek, de bőven hozzátesznek a borzongós hangulathoz.
Egyedül a +18 karika lehet picit zavaró, hiszen szerintem annyira nem voltak félelmetesek a mesék, hogy ez rákerüljön. Bár, az is igaz, hogy így biztosan nem kerül majd kisebbek kezébe!
Összességében azt kell mondjam, fantasztikus könyv került ezzel a magyar piacra!
Nálam mindenképpen kedvenc és újraolvasós lesz!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az Underground Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Mint tudjátok, szeretek olyan szerzőktől olvasni, akiket ajánlanak nekem. Csernovszki - Nagy Alexandrát pedig többen dicsérték az ismerőseim közül. Természetesen kíváncsivá tett a munkássága, de picit fenntartással álltam neki Lina múltjának, hiszen többször is történt már olyan, hogy akiket sokan nagyon szeretnek, az számomra csalódást okoz.
Nos, most én is úsznék az árral, hiszen nagyon tetszett a történet!
Köszönöm az olvasási lehetőséget a NewLine Kiadónak!
A krimi a XIX. században játszódik és ebben az idősíkban számomra fontos, hogy hihető legyen a történet. Igazán azok a történetek tudnak megragadni, amikről el tudom hinni, hogy a valóságban is így játszódhattak le. Ez a kritérium nálam most teljesült: nemcsak a főszál van nagyon szépen kidolgozva ebből a szempontból, de a háttér és a szöveghasználat is megfelel a kor követelményeinek.
Annyit jegyeznék itt meg, hogy kicsit több nyugodalmas percnek örültem volna. A múltban játszódó történeteknél szeretem, ha a környezet kicsit nagyobb hangsúlyt kap, de ez csak egy apró észrevétel.
A szereplők között Márton alakja lett a legkiemelkedőbb. Valóban olyan férfi, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami számomra fontos. Intelligens, kedves, hűséges, bármelyik nő szívesen választaná párjául.
Főhősnőnk, Lina már kevésbé volt szimpatikus. Hisztis volt és nagyon naiv, ráadásul lehetett volna kicsit talpraesettebb is. És bár a végén értettem a döntését, mégis sajnáltam, hogy nem élt a lehetőségével.
Viszont a krimi szál nagyon izgalmas lett, pont elég csavart kaptunk, még akkor is ha néha túl gyorsan történtek az események. Az írónő kellő feszültséget tudott teremteni azáltal, hogy a megfelelő időben és mennyiségben adagolta nekünk az információkat. Az elsőkönyves szerzőknél ritka, hogy valaki ennyire jó érzékkel bánjon ezzel az elemmel!
A borító nagyon szép és rejtélyes, hozta azt az érzés, amit a könyv olvasása során éreztem.
Összességében tetszett a könyv, az írónő tényleg tehetséges!
(Megj.: Ezt az értékelést azután írom, hogy elolvastam Mimi regényét, ami miatt még inkább ezt gondolom, de erről majd később. )
Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a könyvet a NewLine Kiadó webáruházában!
Írta: Isabel
Egy ilyen nagyszabású írás után, nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzések is kavarognak bennem.
Szégyellem és bánom, hogy csak most tudtam elolvasni a könyvet - pedig már jó pár hónapja megnyertem a szerző által létrehozott nyereményjátékon. A lehetőséget itt is köszönöm szépen.
Véleményem szerint egy jó regény már az első oldalnál képes megragadni az olvasóját. Velem szó szerint ez történt: a gyermekintézetben történt brutális események azonnal elértek hozzám. Szeretem a pszichológiát - de aki olvassa a blogot az jól tudja ezt - és mindig is érdekelt, hogy mi ezeknek szörnyűségeknek a mozgatórugója. Annyira élethűen van ábrázolva az elnyomó-elnyomott gyerekek képe, hogy ezek után már képtelen voltam letenni a könyvet és egyszerre ki is olvastam. Akkor sem szűnt meg bennem ez a késztetés, mikor több évet előreugorván az időben megismerkedünk a főszereplőnkkel, hiszen az ingerek ugyanúgy, folyamatosan értek.
Tetszett az is hogy a szerző nemcsak a magyar neveknél, de kis hazánknál is megmaradt, így betekintést nyerhettünk egy rendőr életébe. Azt nem tudom, hogy ezek az információk mennyire helytállóak, de ha Zalánt egy létező rendőrről mintázta, az számomra csak pozitívat jelentene. Nagyon szimpatikus karakter, mivel van emberi oldala is.
A műfajt tekintve egy picit sem vagyok elégedetlen, számomra pont elég rejtély, illetve izgalom található a történetben. Ha nem lenne feltüntetve, hogy a szerző neve, azt hinném, hogy egy külföldi író tollából született meg a regény. Remélem, hogy ezt Zoltán bóknak értelmezi, hiszen annak szántam!
Mivel ez volt az első regényem a szerzőtől, viszonyítási alapom nincs, de bízom benne, hogy ez csak a kezdet és tovább fog fejlődni. Hiszen, mint tudjuk, minél jobb az alapanyag, annál csodásabb dolgok készülhetnek belőle!
Írta: Isabel
Jó ideje nem olvastam már a szerzőtől semmit, és bármennyire is szeretem, az elmúlt időszakban a sok teendőm közepette eszembe sem jutott, hogy elővegyem valamelyik művét. Úgy sem lett volna rá időm. Ám a mai nap kellemes meglepetés ért, ahogy leültem a számítógép elé: ugyanis azzal szembesültem, hogy az író ma ünnepli a 73. születésnapját. Mi mással fejezhettem volna ki, jókívánságaimat, mint hogy elolvasom az egyik művét? Rövidsége miatt esett a választásom A coloradói kölyökre és azt kell mondjam, kellemes kikapcsolódásban volt részem.
Az író egy gyíkosság segítségével próbálja meg megismerni az ember korlátai. Minden elem ott van, amit én elvárok tőle, kivéve egyet: a rejtélynek nincs megoldása. A fókusz és a figyelem sokkal inkább a történéseken van.
A történetet egy újságíró meséli el: lassú folyása segít abban, hogy mi magunk is elgondolkodhassunk azokon a kérdéseken, melyeket a könyv filozófiai szála felvet bennünk. Ezúttal nem véres jelenetekről van szó, engem különösebben nem is rémített meg, sokkal inkább arról, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel, helyszínekkel, érzésekkel.
Egy estés olvasmánynak tökéletesen megfelelt, ám ne kezeljük úgy, mint King többi művét. Nem lesz tőle rémálmunk, viszont ha valaki ódzkodik a horrortól, mégis megismerkedne a szerző munkásságával annak bátran merem ajánlani, hiszen a zsenialitása itt is tükröződik.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, az Antikvárium.hu - n van még elérhető példány! Írta Isabel
Na erre utaltam a Reményszimfónia értékelésem végén! Ez a könyv igazán jól sikerült, és ezt mondom úgy, hogy nagyon szkeptikusan ültem neki.
Kezdjük a témaválasztással! Az, hogy a szerző nem ijedt meg attól, hogy bemutassa az iskolán belüli erőszakot, bátor választás volt. A történet elején egy diák végez a társaival és ez sajnos nemcsak a könyvek lapjain történhet meg, de a való életben is. Véleményem szerint nem foglalkozunk eleget ezzel a témával, pedig nagyon fontos odafigyelni a fiatalok lelkivilágára, hogy elkerüljék a testi és nem utolsó sorban a lelki sérülést. Nem szabad hagyni, hogy egy intézmény, ahová elméletileg biztonságérzettel engedjük el a gyermekeinket, a rettegés színhelyévé váljon! Ennek megelőzése nemcsak a pedagógusok és a szülők felelőssége, hanem mindannyiunké.Na, de nagyon elkalandoztam, vissza a könyvhöz!
Az írónő jól alapozza meg a hangulatot: a merényletet elkövető fiú érzéseit nagyon összetetten adja át. Ez csak pár oldal, de teljesen rá tudtam hangolódni a több szálon futó történetre. Ahogy egy jó thrillerhez illik, apránként rakhatjuk össze a teljes képet, megismerve nemcsak a gyilkost és áldozatait, de a cselekedetek mögött rejlő embereket is.
Szerintem az élet egyik alapigazsága, hogy minden valamiért történik és az írónő ezt nagyon jól tudja és használta is a cselekmény felépítésében. Szerettem, hogy pont úgy volt felépítve, hogy én is tudtam gondolkodni az ügyön dolgozó nyomozóval együtt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy Mike-t nemcsak, mint a törvény emberét ismerhetjük meg, de bepillanthatunk abba is, hogy mint ember, hogyan éli meg a történteket. Bár kissé nyers volt szerettem a karakterét. Úgy érzem nagyon illik a szakmájához a habitus, amivel rendelkezik.
Az írónő a Reményszimfóniához képest nagyon sokat fejlődött. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha ott még nem hajtott volna ki az a lehetőségekkel teli fa, ami az Elmejátékban már dús lombkoronával ékeskedett. Ritkán látni ilyen szép ívet egy karrierbe és ehhez gratulálok!
Remélem, ez a továbbiakban legalább így marad ; mert ha igen, Sienna egy új, hűséges olvasót talált magának!
Ha Téged is érdekel a történet, az Álomgyár Kiadó várja, hogy postázhassa neked!
Írta: Isabel
Egy vámpíros történet magyar tollból.
Kamaszként imádtam ezeket a történeteket. Anita Blake,
Buffy, Drakula és még sorolhatnám az ikonikus karaktereket. Akkortájt eszembe
se jutott, hogy magyar szerzőtől is olvashatok hasonlóan izgalmasat. Aztán jó
pár év szünet után ismét elkezdtem ilyen történeteket olvasni, és Niki
jóvoltából eljutott hozzám a Vérvörös rabság is.
Valószínűleg nekem vannak nagyon magas elvárásaim, mert nem
igazán tudtam azonosulni a történettel. Végig az volt az érzésem, hogy túl sok
dolgot szeretne az írónő közölni velünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha azt
mondom egy könyvre, hogy túlságosan pörög, de itt végig ezt éreztem. Valószínű
egyébként, hogyha az oldalszám egy kicsivel több lett volna, akkor jobban
tudtam volna élvezni az eseményeket, de mivel minden író maga dönti el milyen
vastagságra szeretné a könyvét, ezért ezt nem szólhatom meg. Viszont, akkor egy
picivel kevesebb információ, kicsit oldottabban adagolva nekem jobban esett
volna.
A szereplők közül Victoria volt a kedvencem, szerintem őt
sikerült a leghitelesebbre megformálni. Viszont, Logan nagyon nem volt
szimpatikus, az ilyen típusú férfiak már
nem mozdítanak meg bennem semmit.
A borító viszont nagyon tetszik, igazán hozza azt a várt hangulatot.
Összességében egy kezdő író szárnybontogatását kaptam. Nem
mondanám kifejezetten rossznak, mert azért volt benne fantázia nem is kevés, de
a megfelelő mennyiségű információ adagolását, ha lehet, legközelebb tartsuk
szem előtt. Fontos, hogy az olvasó el tudjon mélyedni a világban is, ne csak a
sok izgalomban.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a könyvet a Lira webáruházában!
Írta: Isabel
Amikor horrorról van szó, elég magasra teszem a mércét
olvasásban és írásban egyaránt. Stephen King számomra az igazi ÍRÓ, ha erről a
műfajról beszélek; és nemcsak mások műveit nézem ilyen szigorú szemmel, hanem a
sajátomat is.
Mivel az írótól már több művet volt alkalmam olvasni, tudtam, hogy ezúttal is
szép munkát kapok majd a kezei közül. Szeretem ahogyan alkot, véleményem
szerint nagyon tehetséges.
Hálás vagyok, amiért biztosított számomra egy példányt ebből a könyvből.
A történet már az első lapon kedvez a műfaj rajongóinak: egy kislány farkasokkal
beszélget, amit egy apáca vesz észre és keményen megbünteti őt. Ám a lányka
ezúttal nem hagyja magát és élvezettel nézi végig, ahogyan a farkasok széttépik
a nővért. Ez számomra erősen Carrie
-hangulatot hozott, és bólogattam hogy igen ez jó lesz.
Ugrunk a történetben és megismerkedünk Gorge C. White-tal az íróval, aki
regényéhez gyűjt anyagot Észak-Skóciában. Eltévedve útbaigazítást kér a helyiektől
és itt megismerjük a részleteket, amiért ezt a helyet választotta: a McNeil
házban családi mészárlás történt évekkel ezelőtt.
George személyisége is segít a para-faktor fenntartásában, hiszen egy
átlagember személyisége rejtőzik benne.
Ez így meghozza az alaphangulatot nem?
Az írástechnika és a szövegalkotás is hozzájárul ahhoz, hogy a kezdeti
feszültség megmaradjon és csak növekedjen. Azt éreztem olvasás közben, hogy az
író is szereti King műveit, de ez nem volt gond, hiszem mellette megmutatta a
saját, egyedi oldalát is.
Összességében egy új kedvencet avathattam, amitől nagyon boldog vagyok. Sok-sok
ilyen hangulatú könyvet szeretnék még olvasni Zoltántól, remélem, lesz rá
lehetőségem!
Ha te is szereted az ilyen típusú könyveket, többek között a Librinél leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Amikor arról esik szó, ki a kedvenc íróm Stephen Kinggel
kezdem a sort. Bár csak három éve ismertem meg a munkásságát, mégis azonnal az
olvasójává váltam.
Az első regény, amit olvastam tőle az a Ragyogás volt és ezt
még jó pár követte, és követni is fogja.
Legutóbb a legújabb regényét vehettem a kezembe.
A Kívülálló, a maga műfajában ugyanazt a zsenialítást hozta,
mint amit elvártam az írótól, mégis nagyon nehezen haladtam az olvasásban. A
történet folyását lassúnak éreztem, ami amúgy nem lenne szokatlan Kingtől és
pluszt is szokott hozzátenni, de ez most valahogy kimaradt. Nagyon féltem
attól, hogy pont ez a hiányérzet fogja okozni azt, hogy nem szeretem majd a
könyvet, de aztán beindultak az események.
A brutális gyilkosság melyet egy edző követ el egy gyerekkel
szemben már-már sablonosnak mondható, King mégis képes volt olyan szinten
átadni ezt, hogy most, napokkal az olvasás után is kiráz tőle a hideg.
Egy krimi a regény eleje és bár én nem vagyok hatalmas
rajongója a műfajnak, itt mégis tökéletesen megállta a helyét. Miután az edzőt
letartóztatják, Anderson felügyelő teljesen biztos abban, hogy elkapták a
gyilkost. Teszi a kötelességét, még akkor is, ha az edzőt a barátjának tartja.
Természetesen a vádlott teljesen ledöbben, mikor megtudja
letartóztatásának okát és bár nagyon erős alibije van, (egy másik városban volt
és ezt többen tudják tanúsítani) több
bizonyíték is azt támasztja alá, hogy ő a gyilkos.
Hogyan lehetséges ilyesmi? Anderson nyomozó kideríti mi
történt valójában? Az író igazán feladja
a leckét az olvasónak!
Összességében egy olvasásnak megfelelt
Az oldalszám miatt pedig csak lelkendezni tudok, hiszen 504
oldal pont elég volt egy időre.
A regény olyan történet, melyet nemcsak olvas az ember de
elméjével és szellemével is próbálja átélni.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Kiadó várja a
rendelésed!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése