Holly Miller - Álmomban már szerettelek

 Őszintén szólva, sokkal többet vártam ettől a regénytől mert a tartalma nagyon tetszett. Azt hittem, picit segíteni fog megélni a veszteségeimet. 

Joel, aki az álmaiban látja a jövőt, legyen az jó vagy rossz kimenetelű, akár a szeretteivel kapcsolatban is. Hogy megvédje azt a személyt, akiről az álmok szólnak, távol kell tartania magát tőle - emiatt dönt úgy, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie nem tud túllépni legjobb barátnője halálán. Elveszettnek érzi magát és nem tud visszatalálni a régi énjéhez. 

Mikor ők ketten találkoznak, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az életükben. Viszont egy nap Joel Callie-vel álmodik.....

Mint láthatjátok az alap történet fantasztikus. Nekem csak a szereplőkkel volt bajom, de velük nagyon. Mindkettőnek különleges az élete, igaz nem pozitív értelemben. Viszont szerintem egyáltalán nem nőttek fel ehhez. 

Maga a történet túl mély, ők pedig csak kapargatják a felszínt és emiatt nagyon dühös vagyok. Romantikus, tele kötelékekkel, még küzdenek is, de valami, amit lehet nem is sikerült jól megfogalmaznom, nekem nagyon hiányzott.  

Amikor nagyon szeretünk valakit, de tudjuk  - vagy legalábbis érezzük - hogy nélkülünk boldogabb lesz az élete, hogy kevesebb veszély fenyegeti majd és meghozunk egy döntést, abba minden nap belehalunk picit. Vagy legalábbis én. Mert nem azért történik az elválás, mert már nem fontos a másik, hanem azért, mert az ember látja, hogy egy másik út lesz a helyes. Pláne akkor, ha emberi életekről van szó. Ha én megálmodnám, hogy egy szerettem életveszélybe kerül és tudom, hogy a távozásom megmenthetné az életét, habozás nélkül cselekednék. Azt is tudom persze, hogy egy erős kapcsolatban, ha valóban fontos, mindent meg lehet beszélni, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet egyszerűen olyan dolgokat gördít elénk, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet ez a sors, vagy a körülmények, esetleg a döntéseink következményei? Bármelyik is, ameddig az érzéseink élnek,  minden nap szembesülnünk kell azzal hogy hiányzik a másik és feltesszük magunknak a kérdést: Jobb lesz így neki?

Na ez az a filozofálgatás, amit én hiányoltam. Az lelki mélységek megélése.....

A történet szempontjából persze igen a válasz, hiszen megmenekül(ne) a lány, de a szerelem most erősebbnek bizonyul. Tetszett a befejezés, kicsit meg is ríkatott, csak reméltem, hogy ezen a könyvön aztán el fog menni egy csomag zsepi. Egy darab elég volt...

Mivel nem egyszerű időszakot élek meg, lehet nekem voltak nagyon nagy elvárásaim. Ha ezt egy boldogabb időszakomban olvasom, lehet, nem érintett volna ennyire érzékenyen. 

Az írónő egyébként gyönyörűen vezeti a történetet és a borító is nagyon szép. 

Összességében azt mondom, egy olvasásnak megfelelt. Picit vontatott, többet ki lehetett volna hozni a témából, de azért olvastatja magát. Aki szereti a romantikát, és nem akar nagyon mély érzelmeket megélni, bátran kezdjen bele!

Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd az Álomgyár Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Stephen King - Az Intézet

 Nagy rajongója vagyok az írónak, alig van olyan műve, ami ne tetszett volna. természetesen vannak remek és kevésbé jó könyvei számomra, de ettől az értéke egyáltalán nem csökken a szememben. 

Történetünk főhőse, egy fiú Luke, aki egy intézetben tér magához, miután a szüleit brutálisan megölik. Rájön, hogy a többi bentlakóval együtt természetfeletti képességeik vannak, és hogy nem maradhatnak ott sokáig, ugyanis az igazgató célja nem más, minthogy kinyerje a gyerekek erejét, bármi áron. Ahogy sorra tűnnek el Luke társai, megpróbálnak megszokni egy olyan helyről, ahonnan még soha senkinek nem sikerült. 

Mint mindig, a Mester ezúttal is nagyon kemény témát dolgozott fel. Belegondolni is borzalmas abba, hogy hogyan tudnak az emberek visszaélni a hatalmukkal és hogy mire képes az élni akarás. Én nagyon szeretem a történetekben a telekinézist és a telepátiát , a természetfeletti képességek között ezek a kedvenceim - az empata után.  Mindazonáltal annyira sok a könyv mentálisan, hogy igencsak lassan jutottam a végére. Már az hogy gyerekek vannak kitéve kínzásnak és életveszélynek is sok, de akkor még jön a az író egyedi fűszerezése, ami ezt az érzést megszázszorozza. 

A történet nem annyira pörgős, de ez nekem most kifejezetten tetszett, mert volt időm feldolgozni az eseményeket.

Karakterábrázolásban is hozta a szerző amit szokott. A fő-és mellékszereplők is egyediek, hozzáadnak a történethez. A gonoszok pedig tényleg azok - bár szerintem, aki szereti az írót, az tudja miről beszélek. 

Összességében zseniális a történet, bár azt meg kell hagyni valami miatt mégis hiányérzetem volt végig. Lehet ezért is olvastam ennyire lassan. Minden működött, minden ott volt a helyén, valahogy mégis úgy éreztem, hogy egy Ragyogás vagy Tűzgyújtó jobban hatott a lelkemre.....

De mivel ez egyéni vélemény, azt mondom, hogy egy olvasásnak teljesen tökéletes, pláne ha rajongók vagytok!

Én pedig köszönöm, hogy ajándékba megkaphattam. 

Ha szeretnétek egy saját példányt, az Európa Könyvkiadó várja a rendeléseket!

Írta: Isabel

Ami Harmon - Homokból és hamuból

Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.

 Amennyiben te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam magam. 

1943-ban járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik. 

Főhősnőnk a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára. 

A történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a történteknek. 

Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....

A főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják, hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket. 

Úgy tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon. 
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.

Nem igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem. Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is szívesen olvasnék tőle.

A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.

Bátran ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg tudott ríkatni... 

Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Estelle Brightmore - 13. napon

 Egy nagyon érdekes sci-fi akadt a kezembe, mikor tavasszal a szavazáskor választhatóként jelöltem meg. Rémlik, mintha még régen olvastam volna, de mivel elsöprő győzelmet aratott a versenytársával szemben, úgy gondoltam, nem lesz baj abból, ha újraolvasom. Ezúton is köszönöm, hogy megajándékoztak vele!

A történet időpontja 2195. Élhető terület már csak a Városon belül található, de hiába ez a kis menedék, ugyanis az embereket már születésüktől fogva csoportokba osztják. Lehetsz szegény vagy gazdag és nincs átmenet a kettő között, ugyanis az irányítás a zsarnok Vezetők kezében van. Időnként játékokat szerveznek, ahol akkor is részt kell venned, ha nem akarsz, dacára annak, hogy akár meg is ölhetnek.
Főszereplőnk Ana Andropov egy fiatal újságíró, aki minden veszély és ármány ellenére, saját maga próbálja felkutatni a Fantomot, aki egy gyilkos és önkényes igazságosztó. Viszont, amit a lány tapasztal, legvadabb álmait is felülmúlja.

Azt kell mondjam, hogy a történet alapja nagyon realisztikus képest fest.  Ne legyen igazam, de a társadalmunkban is érzem ezt szétszakadást egy picit. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat már sok művész felhasználta a munkáihoz, de szerintem mindenki a tapasztalataiból is tesz a munkáiba, így teljesen megértem a szerzőt. Bár azt azért megjegyezném, hogy a világ kidolgozásával nem voltam teljesen megelégedve. Valahogy azt érzem, hogy egy ilyen cselekményhez bővebb háttér és részletesebb bemutatás jobban illett volna. 

Ana számomra picit idegesítő karakter volt. Az rendben van hogy önfejűen cselekszik - én is szoktam ilyen lenni - de néha gondolkodás nélkül teszi ezt, ami egy olyan helyzetben, mint amiben ő van életveszélyes is lehet. Nem mindig értettem, hogy mit miért tesz, és ezen felhúztam magam. Továbbá én szeretem megismerni a szereplők múltját, mert így könnyebb velük azonosulni, ez most nem volt meg.

Mint talán várható, szerelmi szál is található a történetben, amiről annyit, hogy én kihagytam volna. Pont azért nem írok erről többet, mert nem maradt meg bennem. Véleményem szerint,  vannak olyan témák, amikbe nem feltétlen kell a romantika és az írónő annyira jó alapgondolatot rakott le, hogy ez de egyáltalán nem hiányzott. Gondolhatjátok, hogy ellene vagyok a szerelmes történeteknek, pedig nem, jó pár van, ami tetszik - holnap hozok is egyet - de tényleg azt gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje. 

Maga a könyv rövid, nem éri el a kétszáz oldalt, így hamar ki lehet olvasni. Ha hétköznapra keresünk olvasnivalót, amikor kevés az időnk, ez jó választás lehet. A borító pedig gyönyörű, elismerésem!

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, elgondolkodtató dolgokat is találunk benne. Azt mondom, hogy a fiatalabb korosztály talán jobban értékeli a könyv pörgését és kiszámíthatóságát. Azt hiszem én ehhez már öreg vagyok.

Mindazonáltal, ha szeretnétek egy példányt, az Álomgyár Kiadót kereshetitek!

Írta: Isabel

Balogh János - A ​megsebzett bolygó

Mindig nagy érdeklődéssel olvasok természetvédelemmel kapcsolatos írásokat, szerintem nincs is elég belőlük. Vagy hozzám jutott el relatív kevés. Természetesen, minél idősebb az ember, annál többet tanul meg a témával kapcsolatban, de mindig van mit tanulni.

Maga a könyv az ugyanezzel a címmel rendelkező sorozatból készült, a főbb mondanivalót kiemelve. 

A szerző szerette volna felébreszteni a felelősségtudatunkat a bolygó iránt, egy élvezhető és követhető olvasás segítségével. Felmerülhet a kérdés, hogy miért létezik könyv egy dokumentumfilmes-sorozatból?

Erre azt felelném, hogy nagyon sokan választjuk inkább az olvasást kikapcsolódásnak. Nem leszek álszent, néha én is nézek ilyen vagy olyan műsorokat, de sokkal előbb nyúlok olvasnivaló után, mert tetszik, hogy én képzelhetem el....és az is, hogy nincsenek reklám megszakítások. Ha más is hasonlóképpen gondolkodik, akkor érti, miért fontosak az olyan könyvek, amik egy-egy filmet/sorozatot dolgoznak fel, bármilyen zsánerben. 

Szerkezetét tekintve a cselekmény izgalmas és jól felépített. Mivel a 90-es évek előtt jelent meg a mű, néhol az ismeretek picit hiányosak voltak a számomra, ám figyelembe kell vennünk azt is, hogy akkor még jóval kevesebb lehetősége volt az embereknek az élet minden területén. Szerencsére azóta komolyabban vesszük a környezetünk védelmét egyénileg is, bár a személyes véleményem az, hogy még van hova fejlődnünk. 

A fejezetek szépen felépítve követik egymást, egy-egy témakört felölelve. Őserdők, az ott élő állatok és emberek szimbiózisa, elsivatagosodás, vízhiány? Bármelyik szóra is lettünk figyelmesek, azt a könyv érinti. És most csak a felszínt karcolgattam. 

Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen könyveket is olvasunk és próbálunk úgy élni, hogy a saját környezetünknek a legjobb legyen, máris sokat tettünk a jövőnkért. És igen, direkt nem azt mondom, hogy a bolygókért. Mert a bolygónk így vagy úgy, de jól lesz. Az élet, amíg megvannak a feltételei fennmarad. Ha máshogy nem, hát planktonok gombák és növények formájában. Akik miatt vigyáznunk kell a környezetünkre, azok mi magunk vagyunk, illetve azok a populációk, akik közvetlenül kapcsolódnak hozzánk. Bennem már csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon az emberiség mit érdemel? Hiszen hozzájárultunk az elsivatagodáshoz a vízhiányhoz, az éhezéshez...Tudom, hogy ebben is vannak olyan nézetek, miszerint az ember nem hibás, enélkül is bekövetkezett volna ez a jelenség a Föld ciklikus felmelegedése miatt. Én sem gondolom azt, hogy csak mi tehetünk a fennálló helyzetről, viszont amellett kitartok, hogy jócskán volt/van benne részünk. Ám, ami ennél is fontosabb: időben vagyunk ahhoz, hogy legalább enyhítsük a károkat? Remélem, igen!

 Nagyon szépen köszönöm, hogy tavasszal ezt beválasztottátok az olvasásaim közé!

A regény ajándék volt, amit itt is köszönök szépen!

Amennyiben te is elolvasnád, Antikváriumon még kapható pár példány!

Írta: Isabel

Nyúlász Péter - Kamor (Helka 3.) - Helka menyegzője

Bravúros lezárást kapott a történet, olyat, amire nem számítottam. A címből következtettem persze, Kamor lesz a főszereplője és Helka férjhez megy...na de így?

Végre megismerjük a varázsló fiatalkorát, fény derül arra, miért olyan, amilyen - ez az egyik cselekményszál. A másikon a jelenben ismét összecsapásra készülnek hőseink. Nagyon érdekes volt ez a megoldás, hiszen az előző részekben nincs ilyen. 

Mindazonáltal számomra túl hamar lett vége, szívesen bepillantottam volna még a harc utáni időkbe. 

Ciprián és Helka is kiérdemlik a kitartó jelzőt és meg is lesz érte a jutalmuk: végül mindketten boldogan élhetnek. 

Az író most is hozta azt a varázsos hangulatot, ami az eddigiekben jellemző volt: tele vagyunk varázslatos lényekkel, gyönyörű tájbemutatásokkal és a két manónak köszönhetően humorral.

Egyébként ők a történet végére már nem gyerekek többé és én ezt egy bravúros hasonlatnak érzem. 

Azt gondolom, hogy az ilyen sorozatok azok, amik megmutatják, hogy nemcsak a külföldi szerzők tudnak izgalmasat alkotni.  Nálunk is vannak - és remélem, lesznek is még - olyan írók, akik képesek valami teljesen egyedit alkotni. Pusztán annyi a különbség, hogy itthonról nehezebb kitörni. De ettől még igenis megérdemli a sorozat, hogy beszéljünk róla. Mint említettem már a hétvégén, az izgalmak mellé nagyon erős a tanítószándék - mint Magyarországról, mint pedig az élet dolgairól. Többek között azért is szeretem az ifjúsági regényeket, mert olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amiről talán picit elfeledkeztem. Lehet a sorok között olvasni és továbbadni a tapasztalatokat. 

Az illusztrációk most is szépek , noha egy számomra új illusztrátor készítette őket. 

Ha egyben kellene valamit mondanom a trilógiáról, azt mondanám, hogy teljesen megérte rászánni a hétvégémet. Nemcsak kikapcsolt és kimozdított a...mondjuk úgy, hétköznapjaimból, de hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy kijelentsem: ha egyszer gyermekem lesz, ez lesz az első trilógia, amit a kezébe adok majd! Addig pedig ajánlom minden gyereknek és felnőttnek, akinek csak tudom!

Ha kíváncsi lettél, a Líra boltjaiban megtalálhatod ezt is!

Írta: Isabel