Interjúk 2019.05.30 - ig bezárólag

Sziasztok!

Mivel a blog kapott egy új szerkesztőt Békés Nikolett személyében, ezért mindképpen szükségét éreztük a rendszerezésnek.

Ebben a bejegyzésben lesznek megtalálhatók azok az interjúk, melyeket egyedül készítettem időrendi sorrendben, Jó mazsolázást mindenkinek! :)

Dalszerző és regényíró - Interjú Evelyn N. írónővel

Ismét előolvasó lehettem hála Evelyn N írónőnek és új regényének.  A legjobban azt szerettem benne, hogy intenzív érzelmeket váltott ki belőlem. Volt olyan karakter, akit szerettem, de olyan is aki rettenetesen ellenszenves volt a számomra. Mint olvasónak az a véleményem, hogy egy író elsődleges feladata az érzelmek kiváltása, függetlenül attól, hogy az negatív vagy pozitív-e. Ezúton is gratulálok Evelynnek, mert amennyit én olvasok, ezt egyre nehezebb elérni.

Továbbá köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet és bepillantást nyerhetünk a világába. Tartsatok velünk!

 

Pár szóban bemutatkoznál az olvasóknak? Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?

 

Üdvözlöm a kedves olvasókat! Tudni kell rólam, hogy a könyvírás elég merész terület volt számomra, de egyszer élünk alapon, igenis szerettem volna belekóstolni, tanulni, fejlődni ezen a téren. Talán a művészet orientáltságom miatt, hogy 14 éves korom óta ilyen közegben élek, tanulok, mind közrejátszik abban, hogy szeretek tapasztalni, és merészebb vizekre evezni. Dalszerzéssel foglalkozom szinte minden szabadidőmben, azt gyakoroltam, tanultam 13 éves korom óta, tehát az első helyről kiüthetetlen. Viszont imádok történeteket írni, nagyon szeretek belemerülni a saját kis világomba, főleg mikor írom. Csak hobbiként indult a wattpad nevű oldalon, bár most sem ez a fő munkám, mégis nagyon komoly elhatározás van bennem. Tanulni akarok, és fejlődni, hűen ábrázolni a gondolataimat a papíron. Sok időbe telik, míg az ember megtanulja nem csak jól kigondolni, de jól meg is írni a kis történetét. Jelenleg én tanulok, és örömmel járom ezt az utat. Bízom benne, hogy sikerül elérnem azt a célt amit kitűztem magam elé.

 

Frostwork ​– Jégvirág (Ördögi Titkok - Devilish Secrets 1.) című legújabb regényed előolvasója lehettem, amit ezúton is köszönök! Pár mondatban összefoglalnád, kérlek? Utána beszélgetünk róla!

  

 Családi problémák, elfojtott érzelmek és egy pszichopata évekig emésztett gyűlölete játszik inkább szerepet benne. Röviden, tömören megírva. Elissa és édesapja kapcsolata olyan mód megromlik, hogy a lány a nagynénjéhez menekül, ahol próbál új életet kezdeni, de sajnos, ahogy sokan tapasztaljuk életünk során, nem biztos, hogy egy új helyen nem köszöntenek vissza a múlt démonjai. Sokszor úgy tudjuk legyőzni, ha szembe nézünk vele. Ez Elissa életében sem történik másképp.

  A történet titkokkal átszőtt romantikus thriller. Melyik szálat írtad szívesebben és miért?

 

Szerettem a csavarokat kigondolni és megírni. Izgatott lettem közbe. Illetve a kémiát megalkotni a karakterek között. Egyszóval mindkettőt.

 

Mennyit tettél bele Elissa karakterébe önmagadból? Esetleg van valaki más, akiről mintáztad?

 

Nagyon utálni fognak, ha azt mondom, hogy az ellenszenvét? Kissé én is tüskét vagyok, ha nem jó a megérzésem, vagy valaki túlzottan be akar férkőzni az életembe. Egyébként lehet, furcsán hangzik, sőt bizarrnak, de inkább a férfi karakterekbe teszem bele jobban magam…

 

Melyik az a jelenet, amit a legnehezebben tudtál papírra vetni? Aminél úgy érezted, hogy sosem lesz elég tökéletes?

 

Talán a fő gonosz részeit. Találkoztam már olyan emberrel, aki pszichés szinten beteg volt, és mérhetetlen düht érzett valamelyik szerette iránt, illetve nagyon sok hátborzongató történetet is hallottam. Többen kérdezték tőlem, hogy hogy létezhet ilyen ember? Aki ennyire tud gyűlölni. A válaszom az, hogy rengeteg fajta ember él, és attól, mert nem találkoztunk még ilyennel életünkben, nem biztos, hogy nincs is.

Nehéz volt lassan írnom. Tudom, hogy figyelembe kell vennem azt, hogy az olvasóim szeretnének hosszabbat olvasni, többet izgulni stb. Én mindig a tömörebb könyveket kedveltem és lehet ezért is tűnik az enyém olyan sietősnek. Viszont mivel tanulni akarok, szeretném ezt is elsajátítani. Lassan és megfontoltan csinálni.

 Mi/Ki inspirál, segít az alkotásban?

 

Kedvenc íróim, és a felnőtté válás folyamata inspirál mai napig, minden téren.

 Az írást hivatásnak vagy könnyed kikapcsolódásnak érzed? Hány órát foglalkozol vele egy héten?

 Csak a történet írással kapcsolatban, mindkettőt érzem. Van olyan hét, hogy csak írok, de van olyan hét, hogy inkább csak pihenek és ihletet gyűjtök.

  

Térjünk rá egy picit a borítódra, aminek a színkombinációja nekem nagyon tetszik. Az egy kedvencem a kék szín. Milyen részed volt a megtervezésében és mennyi segítséget kaptál?

   

Nagyon köszönöm, és örülök, hogy tetszik! Mivel grafikusként diplomáztam árulásnak érezném, ha mással csináltatnám. Ezt a bórítót is teljes egészében én csináltam. MEGLÁTSZIK. A volt tanáraim lehet, hogy fognák a fejüket. Elég sok hiba van benne, viszont a kép, amit találtam hozzá, az kezdettől fogva tetszik, és a főhős nőre emlékeztet engem.

   

Angolul és magyarul is olvasható rajta cím, amit nem sok magyar írónál láttam eddig.  Miért választottad ezt a megoldást? Kifejezőbbnek, hatásosabbnak érzed?

 

Őszinte leszek. Fogalmam sincs. Ez wattpad-ról ragadt még rám. Próbálok leszokni róla. Az angol kis novelláimnak angol címet adni, és a magyarnak magyart. Borítón túl sok volt nekem, az a sok cím. Jól kibabráltam magammal.

 

Ha már szóba került az angol nyelv: te is írói nevet használsz. Ahány író, szinte annyiféle ok létezik arra, miért ez mellett döntöttünk. A tiéd mi?

  

Én évek óta Evelyn N. néven dolgozom. Egyik ok, hogy én félig meddig külföldön élek, ahol ezt a nevet használom. Sajnos a vezetéknevemet nagyon nehezen bírják kimondani kint. Gondoltam ez egyszerűbb megoldás. A második ok, hogy Egyetem óta olyan emberekkel tanultam, dolgoztam, akik nagyrészt álnevet használnak. Egyszerűen csak tetszett a dolog.

 

A Jégvirág már a második regényed ebben az évben, ami nagyon szép teljesítmény! Mikorra tervezed a következőt, illetve melyik műfaj fog dominálni benne?

 

Jajj, kérlek ne mondjátok, hogy második. Borzasztó arra gondolni, hogy az a bizonyos első könyv, ami valljuk be hatalmas nagy baklövés volt, ott van… Próbálom utólag javítani, aztán pedig kicsit elfelejteni. :D

 Egyébként nagy dilemmában vagyok, mert több könyvön dolgoztam. Jelenleg Wattpadon két könyvem fut párhuzamosan. A herceg mocskos titka, ami egy önálló new adult kötet, szintén thriller, humor, romantika egyvelegével. A másik a Gartner Trilógia első része, amely egy elszigetelt Akadémiáról szól, és onnan elmenekülni vágyó emberekről. Még nem tudom, hogy wattpadon fogom-e elérhetővé tenni, és az Amazon-on pedig ebook-ként árusítani, vagy pedig szeretném-e kiadatni úgy, mint a Frostwork-öt. Ez talán inkább az olvasók lelkesedésén fog múlni. A Frostwork második része egyébként év végére van beidőzítve. Már nagyon várom, hogy elkezdhessem írni. Ami tervbe van véve kiadás szempontjából, az a Misztikus Valóságok történeteim közül a Bázis, amit még nem tettem közzé, illetve talán a Szellemes éjszaka – Witty Midnight, bővített verziója, ami viszont még mindig fut a wattpadon. Bár nem kizárt, hogy amit a wattpadon írtam, azt kint hagynám.

A következő ami ebook-ként elérhető lesz az egy novella, amit az Amazon Kindle oldalra fogok kitenni. Egy lelkes olvasóm fordítja angolra. Ezúton is köszönöm neki. Sajnos a fordítást nem merem bevállalni élesben. Ez a gondolat azért született meg bennem, mert jó ideje beszélgetek Amazonos underground illetve hobbi írókkal, többen más-más nemzetiségűekkel közülük, akik szintén lefordították adott történeteiket. Nagyon jó lehetőségnek tartom az Amazon Kindle-t és rengetegen csinálják, magyar író ismerőseim közül is. Szóval ebben ezen, kedves író társaim inspirálnak, és én is örülnék, ha tudnának valamit olvasni tőlem, amit értenek. Ez egyfajta hála is nekik és a külföldi ismerőseimnek a sok tanácsért és kedvességért cserébe.

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, az írónőt itt elérhetitek:

https://www.facebook.com/Evelyn-N-2007433256226839/?__tn__=%2Cd%2CP-R&eid=ARA6A35vaWjAMdrbHsvEXW5dHhZwmTZpgIy76d1TgnFMtz5c6l7T6UmAl9thJNnX7S_eihoe9IY48AxT

Az e-book pedig már forgalomban is van:

http://m.publioboox.com/hu_HU/frostwork-jegvirag

 

Szerelem és komoly kérdések - Interjú Ludányi Bettina írónővel

Ludányi Bettina írónő pár héttel ezelőtt előolvasót keresett a május végén megjelenő könyvéhez; így  kezdődött az ismeretségem vele és a munkásságával. A Nyomodban c. regénye nagyon tetszett, írtam is róla ajánlást, melynek a linkjét az interjú végére oda is biggyesztek.

Ám itt nem állt meg a közös munka, ugyanis Bettina elfogadta a felkérésem és beszélgettünk egy kicsit: tapasztalatokról, érzelmekről, tervekről és természetesen az új regényéről is!

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

 

Köszöntöm az olvasókat! Ludányi Bettina vagyok, Az egyetlen menedék, a Mennem kell, a Meghasadt valóság és a Nyomodban – Te követed őt, vagy ő téged? írónője. Újságíróként és online business managerként dolgozom, a regényírás pedig a hobbim. Szeretek továbbá utazni, olvasni és a családommal, a barátaimmal lenni. Már készül a következő regényem, amely egy kétrészes sorozat lesz. A címe: Függőség sorozat I. és II. Kettőnk titka és a Kettőnk bűne.

 

Eddig négy könyv fűződik a nevedhez, melyből a legújabbat én is elolvashattam. Az első regényed 2017-ben jelent meg, Az egyetlen menedék címmel. Nathaniel és Annabelle története már kétéves.  Hogyan emlékszel vissza a személyiségük megalkotására?

Nagyon sok érzelem fűz ahhoz a történethez és a karakterekhez is. Anát sokan hozzám hasonlították, és valóban sok bennünk a közös, de nem vagyunk egyformák. Ettől függetlenül szeretem az ő párosukat is. A karakterek adottak voltak, mivel a történet előszavát úgy ahogy van, megálmodtam. Amikor nekifogtam az írásnak, már tudtam, hogyan akarom felépíteni őket.

Örülök, hogy felhoztad ezt a kétéves évfordulót, mert ez azt is jelenti, hogy lejár a szerződésem az akkori kiadóval. Tehát a könyv ősztől nem lesz majd kapható. Sokat gondolkodtam a sorsáról, és bármennyire fáj, búcsút kell intenem neki. Ezzel a regénnyel kezdődött minden, de azóta eltelt két év. Én is más ember lettem, megváltozott a hozzáállásom és írás terén is sokat fejlődtem. Ezért döntöttem az elengedés mellett. Erről eddig nem beszéltem, ebben az interjúban hozom fel először.

 

A Mennem kell c.  erotikus-romantikus regényed borítója gyönyörűséges. Milyen érzésekkel írtál ebben a műfajban? Mennyire érzed a magadénak?

A romantikával sosem volt gondom, de az erotikát nem éreztem magaménak. Persze Bella és Eric karakterével könnyű dolgom volt, mert jól formálhatóak és könnyen kezelhetőek. Az erotikus jelenetek adták magukat. Viszont a jövőben szeretném az erotikát teljesen magam mögött hagyni és a romantikát is egy kicsit háttérbe helyezni.

 

Ugyanebben az évben jelent meg a Meghasadt valóság is. Mennyire volt fárasztó két regényt megírni ilyen rövid idő alatt?

Mindig mondják, hogy olyan jó nekem, mert gyorsan írok. Erre azt szoktam válaszolni, hogy amit az ember szívesen csinál, az nem teher és gyorsan halad vele. Igazából ennyi. Nincs titok. Imádok írni és egyáltalán nem volt fárasztó. Sokat dolgozom, szinte egész nap a gép előtt vagyok, de amikor írok, akkor… nem tudom. Felszabadulok minden teher és fáradság alól.

 

Jelenleg ez a három regényed van forgalomban. Milyen visszajelzéseket kaptál: melyiket szeretik leginkább az olvasók? Neked melyik a személyes kedvenced?

Az én személyes kedvencem a Mennem kell. Az egy szerelemregény számomra. Arról nem beszélve, hogy Bella sok érzése és gondolata a sajátom. Terápiaként írtam azt a regényt. Akkor arra volt szükségem, hogy egy kicsit elmenekülhessek – ha csak Bellán keresztül, akkor is.

Nem titok az sem, hogy egy nehezebb időszak előzte meg magát az ötletet is. Pontosan azt tettem, amit Bella, bár én nem költöztem Barcelonába, viszont felültem a repülőre és kimentem néhány napra. Akkor, azokból az érzésekből született meg a regény alapötlete.

 Hogy melyiket szeretik leginkább az olvasók? Én azt látom, hogy eléggé megosztó, viszont talán egy picivel a Mennem kell emelkedik felül. Meglátjuk, hogy vajon a Nyomodban lekörözi-e.

 

A negyedik könyv, melyet én is olvastam a Nyomodban címet viseli. Nagyon komoly pszichológiai kérdéseket boncolgat a regény. Van valamilyen képzettséged ezen a területen?

Nincs. Viszont imádom a pszichológiát. Mindent elolvasok és megnézek ezzel kapcsolatban. Van egy csomó könyvem, magazinelőfizetéseim és rengeteg sorozatot is nézek a témában. Ezért volt kézenfekvő ebbe az irányba elvinni a regényeket. Ugyanis a Függőség sorozatban, amit az előbb említettem is pszichológiai kérdéseket tárgyalok.

 

Mi az, amit írás során mindenképpen igyekszel elkerülni és miért?

Igyekszem elkerülni önmagam ismétlését, mert úgy vettem észre ez egy mumus a magyar íróknál. Persze nekem sem megy még jól, de igyekszem. :) Nem szeretném, hogy unalmas legyen olvasni, ezért próbálom elkerülni.

 Mit csinálsz a szabadidődben? Szeretsz olvasni? Ha igen, van kedvenc szerződ?

Igen, nagyon szeretek olvasni. A kedvenc szerzőm pedig Stephen King. Ebből következik, hogy a kedvelt műfajaim a pszichothriller, a krimi, a thriller és a horror. Szívesen olvasok néha (nagyon néha) romantikusat is, de az erotikus regényeket messzire kerülöm. Egyet voltam hajlandó elolvasni, az is a barátnőm regénye volt. :)

 

Milyen új oldaladat szeretnéd megmutatni legközelebb? Mesélj egy kicsit a terveidről!

A Kettőnk titka és a Kettőnk bűne egy érdekes regény lesz. Akik olvasták a meghasadt valóságot és akiknek a kezébe kerül majd a Nyomodban is, látni fogják, hogy egy nagyon bosszantó vonalon indultam el: szeretem a végkifejletet becsapósra írni. Ez nem lesz másképp a jövőben sem.

A Kettőnk titka az alkoholfüggőség kérdéseit tárgyalja majd, és Cipruson fog játszódni. Itt említeném meg, hogy a helyszíneket is igyekszem a saját tapasztalataim alapján megírni. A Nyomodban című regényemnél erre nem volt lehetőségem, viszont a legjobb barátnőm Texasban, Austinban él, így az ő tapasztalataira támaszkodhattam.

Visszatérve a Kettőnk titkára. Egy kedves lányt ismerhetnek meg az olvasók Niki Varela személyében. Látják majd a mindennapos küzdelmeit, a gyűléseket és bepillanthatnak a függők életébe. Niki majdnem egy éve józan, és úgy tűnik, minden rendben van. De nem… :) Ennél többet egyelőre nem szeretnék elárulni.

 Mi lenne az, amit egy éven belül mindenképpen meg szeretnél valósítani, legyen akár szó munkáról vagy magánéletről? Csak egy dolgot választhatsz!

Hú. Nehéz kérdés. :) Szeretnék végre egy saját otthont, egy saját házat venni a párommal. Jelenleg a szüleinél élünk, és már egy ideje tervben van a házvétel. Csak ugye nem egyszerű. :) Remélem, idén mindenképp összejön.

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, az alábbi linken megtalálhatjátok Bettina hivatalos írói oldalát:

https://www.facebook.com/irokkozott/

 

Ferger Annamária - Múló idő

Ferger Annamária neve már ismerős lehet a gyakorlott olvasók számára, hiszen már többször találkozhattak vele. Ma a legújabb könyvéről kérdezem őt. A Múló idő c. novelláskötete azért izgalmas, mert több picinyke történetet tartalmaz. De nem is húzom tovább az időt, hanem kifaggatom az írónőt!

Először is, meséld el, kérlek, mikor és hogyan született meg az az ötlet, hogy novellákat is írni kezdj?

Mint ahogy azt sokan tudják, egész kiskoromban fogtam neki az írásnak, és nagy lendülettel rögtön egy regénybe kezdtem bele. Csakhogy nem volt elég kiforrott a stílusom, így gyakorolnom kellett. Több helyen is azt olvastam, érdemes rövidebb történetek, novellák által gyakorolni akár csak egy tájleírást, vagy a párbeszédet, így pár évre felfüggesztettem a regényem írását, és novellákban fejeztem ki az érzéseimet. Nagyon megszerettem, és sokat fejlődtem általuk. Az olvasóim is szerették, rövidségük miatt könnyen olvashatóak , és mindegyikben megtalálható valami, amin kicsit elmerenghetünk.

A műfajt tekintve romantikus történetekről van szó. A versesköteted és az első regényed is az.

A szerelem fontos az életedben? Hogyan inspirál téged a megélése?

Minden, amit papírra vetek csak a képzeletem szüleménye, leginkább egyfajta vágyódás egy elérhetetlen szerelem után. Legtöbb romantikus versemet, novellámat fiatalabb koromban írtam, amikor még nem volt komoly kapcsolatom. Mivel elég szűklátó az írói énem, ezért csak a megélhető dolgokról (érzésekről) szeretek/szerettem írni.

A szerelem szerintem mindenki életében jelen van, volt vagy lesz. Egy elég erős hajtóerő tud lenni, de nem fogom személyesre, a saját boldogságom nem tükröződik vissza a műveimben, nem a saját szerelmi életemről mintázok.  Szerintem én csak alapból romantikus lélek vagyok.

A 18 db novellát tartalmazó kötet az alábbi oldalról ingyenesen letölthető: https://ekonyvbazar.hu/termek/41/ferger-annamaria---mulo-ido--ingyenesen-letolheto-

Miért pont ennyi történetet találunk benne? Van valami különlegessége a 18-as számnak?

Érdekes kérdést tettél fel nekem. Nincs meghatározott indokom arra, miért pont 18 db novellát gyűjtöttem össze, mindössze összefogtam őket egy csokorba, és magam is meglepődtem, hogy már ennyi novella összegyűlt. Természetesen nem az összes novellát jelentettem meg benne, vannak rövidebb szösszeneteim, amelyek mondanivalójukat tekintve nem illettek volna bele a romantikus idillbe.

 Mint minden író, te is szerettél volna kedveskedni az olvasóidnak. Ezen felül van egyéb oka is annak, hogy ingyenesé tetted a könyved?

Nagyon kevesen olvasnak mostanság novellás kötetet, és úgy gondolom, ez elég nagy hiba, hiszen az apró történetekből nagyon sokat tanulhatunk. Rövidségük által elég mindössze pár percet szánni rá, nincsenek benne túlzott csavarok, ami arra ösztökél, hogy tovább és tovább olvassuk a könyvet.

Mivel úgy érzem, nem lett volna túl sok kereslet egy novelláskötetre, így elhatároztam, ingyenessé teszem a könyvet, így azokhoz is eljut, akik csak ritkán tudnak beszerezni egy jó kis olvasnivalót.

Ez egy duplán jó megoldás, az olvasó ingyen jut hozzá a kötethez, és nekem is jó, mert olvassák a novelláimat.

Milyen visszajelzéseket kaptál? Szerinted több emberhez eljut így?

Elég sok emberhez eljutott, és nagyon örültek az ingyenes kötetnek. Leginkább a letöltés folyamatával akadtak gondjaik. Akik idejük egy részét az internet világában töltik, azoknak nem okozhat nagy gondot hozzájutni a könyvhöz, de van olyan generáció, aki nem ismeri ki magát a világhálón, így ők nyilván jobban örülnének egy nyomtatott könyvnek. (Nem mondtam le még a gondolatról, hogy egyszer ezt a kötetet is megjelentetem, de egyelőre csak ekönyvként marad elérhető.)

Van kedvenced a novellák közül? Melyik és miért?

Az egyik kedvencem az Életjel. Annyira sejtelmes már maga a címe is, hát még maga a történet. Ez volt az első olyan novellám, aminél úgy éreztem, sikerült valami igazán jót alkotnom. Olvasóim biztattak, hogy írjam tovább, ne maradjon csak egy egyszerű novella, hiszen annyi lehetőség van benne.

A másik kedvencem a Szerelem ecsetvonásban. Nem tudom megmondani, miért, egyszerűen a szívemhez nőtt.  Akkor, mikor megíródott, mindössze csak egy dologra vágytam, hogy nekem is olyan társam legyen, aki elfogadja a művészetemet, és segít megoldást találnom, ha én tanácstalan vagyok.

 

A borítód a saját kezed munkája. Milyen érzés volt dolgozni rajta? Esetleg a további könyveidet is te fogod elkészíteni?

Igyekszem maximálisan odatenni magamat a könyvem készítéséhez, és különös örömmel tölt el, mikor sikerül szép borítót készíteni a megálmodott könyvemhez. Szeretném a jövőben is  magam tervezni a borítóképeimet, de előfordulhat, hogy egy nálam tapasztaltabb és ügyesebb személytől fogadok majd el segítséget.

  

Úgy tudom, hamarosan egy újabb romantikus regénnyel örvendeztetsz meg minket. Mit szabad róla tudni és a további terveidről?

Következő regényem, a MÁS SZEMMEL megjelenését már tavaszra vártam, de sajnos ennek a határidejét kicsit csúsztatnom kellett, de már talán nem kell sokat várni rá.

A történet középpontjában egy rossz testvéri kapcsolat áll, valamint egy olyan irodalmi tábor, ahova Abigél egy szörnyű baleset folytán kerül be. Fordulatos, izgalmas versenyfeladatokon kell helytállnia csapattársával, Rolanddal. Ahogy haladunk a tábor utolsó napjához, annál nehezebb lesz Abigélnek a búcsúzás, és leginkább attól fél, mi lesz vele és Rolanddal a tábor után?

További terveim a jövőre nézve: 2020-ra szeretnék egy újabb verses kötetet megjelentetni, hiszen aki ismer, az tudja, hogy nekem a versek állnak igazán közel a szívemhez.

Újabb regénybe jelenleg nem kezdek bele, információkat gyűjtök csupán, felmérem a piacot. :D Viszont Isabel Healian Rose-zal egy közös könyvön dolgozunk, ami számomra egyenértékű a komfortzóna elhagyásával.  Erről további ismeretterjesztőt szerzőtársammal közösen szeretnék majd a nyilvánosságra hozni.

 

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket bátran olvassátok el Annamari könyvét, főképp, ha szeretitek a szerelmes, fiatalos történeteket!

Az alábbi elérhetőségen pedig bátran írhattok is neki:

https://www.facebook.com/fergerannamaria/

Jó szórakozást!

#Wetoo2 - Avagy a magyar válasz a Szürke ötven árnyalatára

Még megjelenés előtt olvashattam Robin O'Wrightly legújabb regényét, amit itt is nagyon szépen köszönök! Garantálom, hogy mindenki álla leesik majd, annyira jó könyvről van szó; ám addig is elbeszélgettem vele erről, amolyan kedvcsinálóként. :)

A #Wetoo2 –Testcserés számadás c regényed hamarosan elérhető lesz a nagyközönség számára is.  Ám mielőtt belemerülnénk a történet szétboncolásába és egyéb finomságokba,  mesélnél egy kicsit az első részről? Mennyibe kapcsolódik egymáshoz a kettő? Szükséges az előzmény ismerete a második részhez?

Az első rész teljesen különálló kis történethalmaz, amiben benne van ennek a második résznek az előzetese is. Ami összeköti a könyveket, az a testi-lelki és a nemi erőszak témája. Bátran ajánlom a második részt azoknak is, akik nem olvasták az elsőt, és nem félnek a nyers, őszinte nyelvezettől.

Milyen érzelmek kavarogtak benned akkor, mikor úgy döntöttél megírod a folytatást?

Igazából a Testcserés számadás egy bizarr erotikus novellának indult, ez a része van egyébként a Wetoo – Kettős kereszt című kötetben is. Később egyszerűen nem hagyott nyugodni a téma, és kívánta, hogy megírjam teljes regénynek. Egyébként az egész könyv háromnegyed részben megvolt, amikor kijött az előzetes. Azért vettem ketté, mert nagyon durvának ítéltem, és nem tudhattam, milyen fogadtatásra lel az olvasók körében. Azonban az előolvasók biztattak, hogy bátran adjam ki. Sarah tovább akart beszélni, Richard pedig vallani, és Véronique is szóhoz akart jutni. Ez az egész elég kemény volt; harag és elkeseredettség szülte a világban lévő, szabad akarattal szembeni visszaélések miatt. „Bántalmazó kapcsolatról szóló könyv kell? Hát akkor nesztek…” Bár a fele fikció, de remélem, hogy átmegy az olvasóknak, mennyi baj származik abból, ha valaki máson kegyetlenül akarunk uralkodni.

Volt olyan regény, amely inspirált téged alkotás közben? Ha igen, miért pont az?

Szeretem Flannery O’Connor munkásságát, ő a vezérem a thriller és horror témában ifjúkorom óta. Ő annyira meg tudta ragadni a lelkemet, megcsavarni és kiszakítani, hogy aztán egyben, teljesebben adja vissza. De igazából ehhez a könyvhöz filmek (Veronika kettős élete, Szemfényvesztők) és tévésorozat (Médium) adták az ötletet és az ihletet. Sarah és Richard – bár máshogy néznek ki –, lelkületben nagyon hasonlítanak az Allison (Patricia Arquette) és Joe Dubois (Jake Weber) alkotta karakterekhez. Őket nagyon megszerettem, épp ezért iszonyatosan haragszom a Médium lezárása miatt. Komolyan! Egy másik szereplő, Etienne SanCardini pedig Mark Ruffalo, Szemfényvesztők-beli megjelenésével libbent be, csak fiatalabban és vékonyabban. Ő ugyanis megfogott engem is, főleg a film vége-csavarja miatt. Így maradt. :)

Térjünk át magára a történetre, amely nagyon összetett. Összetettebb szerintem, mint eddig bármi, amit olvastam tőled. Sarah a főhősnőd egy médium: képes emberek testébe be - és kilépni. Érzékel mindent, és az irányítani is képes az alanyokat. Ez az ötlet mégis honnan jött? Esetleg van! volt ehhez hasonló tapasztalatod neked is?

Sarah képességét egy éber álom bontotta ki. (Ezeket a látomásokat általában ébredés utáni fél-másfél órában látom, ha fogékony vagyok rá.) Arra gondoltam, milyen lehet, ha valaki lefekszik aludni valahol Európában, és álmában felébred a világ másik pontján, ahol nappal van? Így indult, aztán megelevenedett. Jött az ötlet, hogy ebből konfliktust is lehet kreálni, így megszületett a Testcserés számadás novella. Ami engem illet, 11 és 13 éves koromban voltak a leginkább furcsa megtapasztalásaim. Elég annyi, hogy álmaimban előre láttam jövőben megtörtént dolgokat, persze nem sokat, de megmaradtak. Egyszer hangot is hallottam. Azt mondta, nem vagyok őrült. :D Jó, nem, egész mást mondott, aminek a jelenre nincs hatása, szóval nem érdekes. Most már merek ilyenekről beszélni, mert ez a paranormális jelenség elhagyott 14 éves korom tájékán. Az emlékek maradtak meg, amelyek mostanában táplálták, táplálják írásaimat, különböző könyvek formájában.

Az egyik munkája során a nővel olyan történik, ami azelőtt még soha: nemcsak, hogy elvéti a célszemélyt, de életében először egy pár pillanatig az alany lelkével is osztoznia  kell. Nagyon szépen sikerült átadnod a félelmet, a bizonytalanságérzetet a zavartságot, amit Sarah érzett abban a pillanatban. Mennyire volt nehéz a helyébe képzelned magad?

Őszinte leszek: sajnos nagyon könnyű volt. Bár a lelkem nem rekedt még bent másban, mert ez a fantázia szüleménye, de testben éltem át hasonlót, nem kívánom senkinek.

A nő életében nagyon fontos szerepet tölt be a család: van egy férje és gyerekei.  A férje pszichoterapeuta. Mennyire mélyedtél bele ebbe a tudományágba a könyv megírása kapcsán?

Mindig érdekelt a pszichológia és a pszichoterápia, és jártam én is pár pszichológushoz – nem tudtak mit kezdeni velem. Valamikor ez is szerettem volna lenni, de eltérítettek a vizuális tanulmányaim, viszont ennek ellenére mindig figyeltem a „pszicho” szakmai híreket, lecsaptam az olyan könyvekre, amelyek ezzel foglalkoztak. Ha most újra tanulhatnék, a vizuális világ mellett a pszichológiát választanám.

A párocskának ikerlányaik vannak a történet elején. Engem mindig kíváncsisággal töltött el az ikrek gondolata; szerintem nagyon különleges dolog. Neked mi a véleményed? Esetleg van iker a családban?

Én is nagyon érdekesnek tartom ezt. Nálunk nincs a családban, de volt egypetéjű iker-barátnőm. Érdekes, hogy nem kevered össze őket, ha megismered egy tagjukat, akkor sem, ha tényleg olyanok, mint két tojás. Mert csak hasonlítanak, sosem teljesen egyformák. Ebben is rejlik a különlegességük.

Sarah nagyon kemény lelki megpróbáltatásokon megy át, ahogy haladunk a történetben. Téged, mint írót, mennyire viselt meg ezek leírása?

Nagyon. Nem is bírtam egyszerre hosszabb ideig írni, sem pedig utána visszaolvasni. Fejezetenként tudtam haladni vele.

Elég sok francia mondatot/kifejezést használsz a könyvben. Beszéled a nyelvet? (Ha én vagyok lemaradva, elnézést kérek!)

Tanultam franciát, kicsit értem, de már nem írom, nem beszélem, sajnos. Viszont szeretem nagyon, egyszer újratanulom. Egy francia lektor barátnőm van, aki most itt segített benne, többnyire jól találtam el a mondatokat, de biztos, ami biztos alapon kértem javítást. Komolyabb francia szöveghez – másik könyvemnél – nyelvi lektorhoz fordultam, aki anyanyelvi szinten beszéli, írja a nyelvet.

Tervezel folytatást írni?

Igen, már megvan a másik történet gerince, mi mentén halad. A másik páros, Véronique és Fréderic oldaláról mutatja majd be ezt a bizarr és sötét világot. Remélhetőleg lesz benne meglepetés bőven…!

 

Bármi is legyen én várni fogom!

Ha szeretnétek, itt elérhetitek Robint:

https://robinowrightly.wordpress.com

https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly

https://www.facebook.com/borka.robin/

https://konyvmogul.hu/robin-o-wrightly/

2019-es Könyvfesztivál és Robin O'Wrightly

Április 25-28 között rendezték meg a Nemzetközi Könyvfesztivált Budapesten a Millenárison. Én eddig csak a médiából hallottam erről; álmodni sem merek róla, hogy egy nap kimehetek – nemcsak íróként, de olvasóként sem. Ám van szerencsém ismerni olyan szerzőket, akik viszont aktív résztvevői ennek a nagyon klassz eseménynek. Köztük van Robin O’Wrightly is, akit elkaptam egy körre, hogy kifaggathassam az élményeiről, gondolatairól.

Elmesélnéd a hozzám hasonló érdeklődőknek, hogyan is zajlik egy ilyen esemény? Mi történik ott?

Egy évben több ikonikus könyves esemény van Magyarországon, ezek közül az egyik legnagyobb a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ide a világ minden tájáról jönnek írók, hogy a magyar olvasóközönséggel találkozzanak. Általában a díszvendég is külföldi, idén például a norvég Karl Ove Knausgård volt az, aki nálunk az önéletrajzi regénysorozatával ismert. Az olvasóközönség és az írók ilyenkor négy napon át, csütörtöktől vasárnapig találkozhatnak egymással. Közben persze célirányos témában előadások, minirendezvények is vannak. Knausgård is tartott előadást a dedikálása után. Igazából olyan fesztivál ez, mint egy konferencia és börze egyben, mivel itt vásárolni is lehet. Egyetlen hatalmas, instant szuperkönyvesbolttá válik a Millenáris erre a röpke hétre. Egész abszurd volt látni, ahogy a nagy könyves hálózatok pénztárgépek csörgése mellett szolgálták ki a sorban kígyózó vevőket.

 

Nagy a tömeg? Mikor és mennyi időt töltöttél kint? Minden részlet érdekel, amelyet fontosnak tartasz!

Úristen, rengetegen voltak! Őrült forgatag van minden évben. Most, hogy kicsit megváltozott a helyszínek szerkezete, kicsit jobban eloszlott az érdeklődő közönség. Azért szombaton erősen érezhető volt a pörgés. De én imádtam! Egész idő alatt kint voltam, csütörtök 10-től vasárnap 7-ig. Csak aludni, és képeket megosztani jártam haza.

 

Te már többször voltál kint dedikálni a könyveidet. Mennyit változott a Feszt hangulata? Mit érzékeltél ebből?

Mindig más és más. Amikor először mentem, még csak olvasó voltam, akinek volt egy könyve valamelyik kiadónál. Aztán a következő évben az IK (Imádom a könyveket-csoport) égisze alatt kimehettem az akkor megjelent négy könyvemmel. Idén egy plusz kötetet dedikálhattam ugyanott. Valaki egyszerre vitt el mindegyikből egy-egy példányt. Nagyon jó érzés volt. Igazából a hangulat mindig szuper, persze előfordul feszültség, hiszen ha sietni kell, akkor nem lehetünk egymásnak útban. Persze el is fáradtunk rendesen, bevallom, minden estére bezombultunk. De annyi szeretetet, tiszteletet és toleranciát is régen mutattunk egymás felé az író- és olvasótársakkal egymás felé, mint most. Azt hiszem, alapból barátságos, emberi és kedves volt az idei rendezvény, jobban, mint ezelőtt. De talán azért érzem ezt, mert tudhatom, hogy befogadtak, mint írót. Tavaly azért még kilógtam a sorból. Hirtelen jelentem meg a semmiből négy kötettel, azt se tudták, ki ez a kattant grafomán. Mostanra már jobban ismernek az írók és az olvasók is, elfogadnak, szeretnek, ezt érzékelhettem ezen a fesztiválon jobban.

 

Most melyik regényedet vitted el? Izgatottan várták az olvasóid? Sokan dedikáltak nálad?

Ami könyvek eddig megjelentek, a Mogul Kiadó jóvoltából, azok most is elérhetőek voltak a helyszínen. Az Erelemkettő volt a kis „újonc”, amit először ezen a Fesztiválon tarthattak a kezükben az olvasóim. Úgy tűnik, ezt várták a legjobban, mert ebből fogyott a legtöbb, ahogy így hirtelen meg tudom ítélni. Igyekeztem dokumentálni az eseményeket, mindenkivel kértem egy fotót – közös szelfit vagy egy pózt a könyvvel. Szombaton volt a legnagyobb pörgés nálam, akkor egymást követték a dedikálást kérők. Jó volt látni őket, találkozni és beszélgetni velük egy kicsit.

 

Ha már szóba jöttek az olvasók: mit gondolsz, sokan el tudtak menni az eseményre? Van rá érdeklődés?

Mivel megváltozott a helyszín felosztása, a tavalyihoz képest, így nem biztos, hogy objektíven meg tudom ítélni, de talán idén kevesebben voltak, mint tavaly. Akkor viszont zsúfoltság is volt, illetve valahogy kevésbé voltak céltudatosak az emberek. Most rendszeresen jöttek úgy, hogy „oda felmegyek Robin könyvéért, aztán lemegyek dedikáltatni Scalzihoz, aztán átnézek a Menő Könyvekhez, utána bedobok egy csirkét kint a placcon”… Komplett listával jöttek, és megmondom őszintén, ők csinálták jól.

 

Adj tanácsot azoknak, akik esetleg a jövőben szeretnének kimenni, mint olvasók? Mire készüljönek?

Mindenképpen érkezzenek teljes tervvel: mikor, kit látogatnak meg, mely előadásra ülnek be, milyen könyveket szeretnének megvásárolni és hol. Aztán… nyugodtan felejtsék otthon a listát! Persze, ez csak vicc. Érdemes adott céllal érkezni, hogy ne tévedjen el az ember, de egy ilyen forgatag esetén muszáj rugalmasnak lenni. Take it easy! – mondja a művelt francia; szóval legyen egy útmutató, de bármi van, csak vegyük lazán. Ez egy szórakozás tulajdonképpen, nem szakad le az ég, ha kihagyunk egy előadást, vagy nem sikerül találkozni az íróval (jó, kivéve, ha külföldi, és ritkán látogat el Magyarországra, oké, őt tegyük akkor az első helyre). De igazából ez nem életre-halálra szóló verseny. Aki pedig érzékeny a pénztárcájára, inkább hagyja otthon. Ha talál érdekes könyvet, fotózza le, írja fel a címét, és később, amikor alkalmasabb, rendelje meg online. Kevesebbet fog költeni, és csak azt veszi meg, amit tényleg el is akar olvasni. Jó, ezzel magam ellen beszélek, de ez lehet megoldás arra, ha nem teheti meg, hogy sok pénzt hagyjon a standoknál, vagy fél tőle, hogy ezt tenné. De ahogy észrevettem, idén már így csinálták az emberek, sokkal tudatosabbak, mint tavaly, és ezt megnyugtatónak találom.

 És a jövendőbeli íróink? Hogyan lehet szerzőként megjelenni?

A legjobb esetben a kiadójával, jó esetben többen együtt, de ha nincs egy ilyen háttértámogatás, nagyon ajánlom az Imádom a Könyveket csoportot, akiken keresztül nagyon sok író könyve tudott most is jelen lenni a Fesztiválon. Most már a második évnyi „feszten” vagyunk túl, egyre gyarapodó tapasztalattal és fantasztikus élményekkel. Együtt megyünk a Könyvhétre is, még be lehet csatlakozni. Írjanak bővebb információért az  info@imadomakonyveket.hu emailcímre, Baranyai Anikónak vagy Jánosi Renátának, az IK vezetőinek. A Mogul Kiadó írói – köztük jómagam – szívesen tartunk a helyszínen ingyenes írói konzultációt.

 

Mint magánszemély, milyen élményekkel jöttél el?

Most nem volt annyi időm és erőm végigrobogni a standok között, mint tavaly, de nem bánom. Így több időm maradt ténylegesen az olvasóim follow-upolására, illetve az írókkal való közösségre. Ez nekem nagyon sokat adott, én is céltudatosan „befelé” figyeltem, illetve úgy „kifelé”, hogy mi az, ami engem építeni fog. Mindig kapok valami pozitívat ezeken a rendezvényeken, és ez idén maximálisan sikerült. Semmi negatív nem jut eszembe, ami megesett volna, pedig mindig szokott lenni – meglöknek, beszólnak, kiesik ez vagy az, lemaradok valamiről stb. –, de most nem volt. Mondjuk, a második nap azt hittem, hogy sikeresen eltüntettem a beléptető kártyámat, és kértem egy újat, de végül meglett a régi is.

 

Jövőre is találkozhatnak veled az olvasóid, ugye?

Hát ha az én történetemet író, örökkévaló Író is úgy akarja, akkor igen; én mindenképp szeretném, és tervezem is. :) Meg lesz még idén a Könyvhét is ám, illetve tartunk csoportos író–olvasó-találkozókat, amire mindenkit szeretettel várunk. Az elérhetőségeimen mindenképpen számot adok róla, így naprakészen tudom tartani az érdeklődőket. :)

 

+1 kérdés: vár még rád egy Könyvhét is: arra hogyan készülsz?

Izgatottan, mert az eseményre időzítve jelenik meg a legújabb regényem a Mogul Kiadó gondozásában. Ez a Testcserés számadás című misztikus erotikus thriller, a #Wetoo-sorozat második része, amiben komolyabb és komorabb oldalamat villantom meg. A korábbi könyvbe már bekerült kb. 65 oldalnyi regényelőzetes itt teljes egészében, 356 oldalon bomlik ki. Szókimondó, bizarr, elgondolkodtató, sokkoló és tabudöntögető – egyszóval keményebb, mint az első rész, annyit ígérhetek. Még én is félek tőle! :D Jó, azért nem, de az biztos, hogy csak a bátraknak és bevállalósoknak való olvasmány. ;) Egyébként a második rész független az elsőtől, a kettő külön is élvezhető lesz. Szeretettel várok mindenkit a Duna-korzóra, ahol a 90. Ünnepi Könyvhét és Gyerekkönyvnapok idén kibontja a standjait!

Ha bekukkantanál Robin világába, az alábbi lehetőségek egyikén megteheted:

https://robinowrightly.wordpress.com

https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly

https://www.facebook.com/borka.robin/

https://konyvmogul.hu/robin-o-wrightly/

Új év, új tervek - Interjú T. Kovacsics Aranka írónővel

T. Kovacsics Aranka írónő az elsők között volt aki megtisztelt bizalmával és interjút adott nekem. Azóta már 3 regénnyel büszkélkedhet; itt azonban nem áll meg, mert hamarosan jön a 4 is!  Most ismét elérkezettnek láttam az időt, hogy beszélgessünk és eláruljon nekünk egy két újdonságot a munkásságával, de legfőképp a Zora Zirch, a sárkányharcos harmadik részével kapcsolatban! Gyertek és tartsatok velünk!

 

Először is megköszönném Isabellának, az újabb lehetőséget, hogy beszélhetünk Zora Zirchről a Sárkányharcosról. Tudom, hogy még rengeteg olvasni szerető ember kezébe nem jutott el a kalandregény - sorozatom. Pár szót ejtenék róla. Mivel ez a romantikus, erotikus fantasy regény több ezer oldalra rúg ki, így csak hét kötetben tudja a kiadóm kinyomtatni.

A történetfolyam, három ember és egy nem Földön született férfival indul, aki képes Sárkánnyá változni és lerepülni a Földre, hogy megóvja a földi embereket magától az életre kelt gonosztól, aki nem más mint egy gonosz, vérszomjas Vámpír, akit maga a Vámpírdenevér változtat át. Az emberiség nem tudja felvenni a sebezhetetlen Vámpírral a harcot, viszont a Sárkányharcos azért született, hogy Vámpírölő Sárkánymérgével megölje őt. Ám idelenn a Földön Zora rátalál az igaz, örök szerelemre, amit immár 2000 éve hiába keresett. A bonyodalmak úgy hozzák, hogy mikor a Vámpír életre kel épp Zora szerelmét harapja meg elsőként, így iktatja ki ellenségét, hogy véghez tudja vinni a Földön gonosz terveit. Ennyi talán elég is, hisz ahhoz, hogy megismerjük a milliónyi kalandot, el kell olvasni a könyvet, hisz rendkívül összetett műről beszélünk, nem kevés karaktert keltettem életre a sorozatban.

Az első kötet, a Vámpīrdenevér 2016. decemberében jelent meg. Az olvasóim 2018. márciusáig várták a második kötetet, az Ezüstfelhőt. A harmadik, a Káosz pedig 2018. októberében került forgalomba. Az olvasóim rengeteg üzenetet írtak nekem, hogy mikor jelenik már meg a folytatás, mert elég sok idő telt el az első és a második kötet megjelenése között. Izgatottan várták, még anyagi segítséget is kaptam egyik nagy rajongómtól, hogy mielőbb olvashassa a folytatást. Tehát az Ezüstfelhőt kimondottan Nagy Mihály olvasóm és hűséges rajongómnak köszönhetően tudtam kiadatni.

A Káosz, igaz, hogy elég hosszúra nyúlt, 544. oldalas regény. A megírása, a megszerkesztése, a nyelvi lektorálása mégis elég gyorsan megszületett. Mindössze fél év alatt elkészültem vele, magam sem tudom, hogyan lett ilyen hamar készen. Mint már említettem, hosszú regényfolyam, így legalább ötven főszereplőm karakterét kellett megalkotnom. Talán Angelina Yenkinst, a női főszereplőmet tudnám kiemelni a tömegből, ha utána gondolok, ki fejlődött, változott meg leginkább jellemben éppúgy, mint külsőleg. A harmadik kötetben, a Káoszban, rengeteg új szereplő jelenik meg. Születnek új Sárkányharcosok, több jó Félvámpír, sőt egy új faj is a világra jön, akik a földi emberek leszármazottjai, de a Felhőn fogantak, így halhatatlanok, akár a Felhőlakók. A Földön pedig elszaporodnak a Teljes Vámpírok, akikben már sem külsőleg, sem belsőleg semmi emberi vonás nincs.

 A hűséges olvasóimból szinte senkit sem ismerek személyesen, de mindegyikkel baráti kapcsolatot tartunk fenn. Szinte naponta beszélünk messengeren. Ők, mint embert, mint feleséget, mint anyát is ismernek engem, mert megosszuk egymással életünk örömeit és bánatait is. Ha rákérdezek az olvasóimra, hogy ők hogyan is folytatnák Zora kalandjait, mindig azt várják, hogy én folytassam, mert ők egy betűt sem változtatnának meg a regényeken. A legtöbben azt állítják, hogy ha elkezdik olvasni Zora Zirchet, csak akkor teszik le, ha leragad a szemük. Nem kapok javaslatokat, módosításokat. Úgy szeretik, ahogy van. A negyedik kötet, a Feledés talán 6-7 hét múlva, legkésőbb április elején már az olvasók kezében lesz. Teljesen kész van, csak a kiadásra vár.

Az Ezüstfelhőt, a Káosz és a Feledés borítótervezője egy művészbarátnőm, akivel még személyesen nem volt szerencsém találkozni. Messengeren érintkezünk és telefonon. Tervezzük a személyes megismerkedést, de eddig még nem jött össze a találkozónk. Mindketten bízunk abban, hogy hamarosan sikerül végre egy személyes "randevút" összehozni. Hosszú távú lesz a barátságunk és a közös munkánk is, mert rendkívül nagyra értékeljük egymás művészetét. Úgy tervezzük, hogy minden megjelenő könyvemnek ő tervezi a borítóját.

Újabban írok verseket, amik még nincsenek publikálva. Igen még személyre szabott verseket és novellákat is vállalok bárki részére. Lehet, hogy egyedi és merész ötlet, de az adott információk megadásával egyedi és stílusos ajándékot adhatnak az olvasóim, a megrendelőim valamelyik szerettüknek. Bár sok munkával és empátiával jár ez a munka, de az olvasóim óhaját mindig boldogan és odaadással végzem. Aki meglátogatja az írói oldalam, találni fog rajta karácsonyi novellákat, amit fejezetenként, elejétől a végéig nyilvánosan megosztottam az olvasóimmal. Remek ötlet volt, mert még sokkal több olvasót vonzottam, mint magával a regényeimmel. Az embereknek jól esik az ingyenesen olvasható, hosszú, izgalmas, élethű, és szórakoztató elbeszéléseket ajándékba kapni tőlem. Jelen pillanatban nem a Zora Zirch, a Sárkányharcos művemen dolgozom.

Nem titok, kiírtam az oldalamra, hogy egy misztikus regényen dolgozom, aminek az első fejezetnek az elejét meg is osztottam az oldalamon. Teljesen új műfajba kezdtem vele, hiszen a regény harmadik sorában meghalok. Egyes szám első személyében írom. Még idén, legkésőbb októberben szeretném megjelentetni. Az olvasóim egy egészen más jellegű regényt kapnak tőlem. Meg szeretném mutatni, hogy mennyi új stílus és rejtély lakozik még bennem. Igaz, idén nyáron betöltöm a 60. - ik évemet, de rengeteg ötlet és varázslat lakozik még bennem, amit szeretnék átadni az utókornak. Igen, 2019.-re ezzel fogom meglepni az olvasóközösséget. Én azt a hitet vallom, hogy a mai, rohanó világban adjunk minél több önfeledt szórakozást, kikapcsolódást a magyar olvasóknak. Imádok írni, de nem magamnak, hanem az embereknek, nektek írok! Szeretettel gondolok rátok, akik elolvassák Isabella interjúját, amit nagyon szépen megköszönök kedves kolleginámnak, aki megtisztelt engem a saját, dedikált remekbe szabott első regényével, az Angyalok Krónikájával.

 

Ha további kérdésetek lenne Aranka felé, a csoportjában elérhetitek őt:

https://www.facebook.com/groups/1971332943142374/?multi_permalinks=2220917098183956%2C2220831624859170%2C2220027228272943%2C2218066961802303&notif_id=1544174280199249&notif_t=group_activity

A könyveibe pedig akár bele is olvashattok a következő linkre kattintva:

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=Zora+Zirch

"...a vers a legszubjektívebb műfaj" - Mini interjú Robin O' Wrightly írónővel

Robin O Wrightly-t leginkább az egyedi regényeiről ismerhetjük. Azt már kevesebben tudják, hogy milyen a kapcsolata a versekkel.  Volt szerencsém erről a témáról is  faggatni egy kicsit és ezert köszönet jár neki azért, mert ő az első, akivel interjút készíthettem ebben az évben. :)

Lássuk is az írónő és költészet kapcsolatát!

Te vagy a nyertese az általam meghirdetett játéknak, melyben megadott szempont szerint kellett alkotni az irodalom bármilyen műfajában. Te a versek mellett döntöttél. Miért?

Ez nagyon érdekes dolog, mert úgy gondolom, a vers a legszubjektívebb műfaj. Kiválóan alkalmas érzések és a pillanatnyi hangulat vagy a környezeti hatások átadására, emiatt például teljesen alkalmatlan elemzésre. Én azt betiltanám, ha lenne szavam az oktatáspolitikában. A vers relatív mivoltában rejlik a nehézsége is, főleg, ha az ember én vagyok, aki legkevésbé a verseléshez értek. De szeretem a kihívásokat, szerintem ezért választottam ezt a műfajt. Ráadásul a téma - Ha Jézus az én csapatomban játszana - eleve adta az érzelmi és elfogódott lelki töltetet a részemről.

Mit gondolsz, hogyan könnyebben érzelmeket közvetíteni versekben vagy prózában? 

Ami az érzelmek közvetítését illeti, ez nagyon függ attól, milyen érzelmekről van szó. Sokszor csak egy egész regény tudja megmutatni a magányt vagy egy novella a félelmet, míg mondjuk a szerelem vagy az elkeseredettség azonnal képes fellángolni egy versben.

Te hogyan írod a verseidet?

Én meg vagyok róla győződve, hogy nem tudok verset írni, bár szoktam. Azt mondom olyankor, hogy ha én verset írok, baj van: akkor nagyon magam alatt vagyok.

A klasszikus vagy inkább a modern formát részesíted előnyben? 

Tinikoromban a hagyományos verselés híve voltam, főleg hosszabb, rímekbe szedett borzalmakat írtam, de ahogy öregszem, úgy tűnik, egyre inkább a vers matematikai formáit választom. Nem jobb, de legalább rövid. Szeretem a haikut, de a mostani kedvencem az apeva, Szimjonov Todor találmánya lett.

Van kedvenc költőd? 

Kedvenc költőm Ady Endre és József Attila, de ők csak a csúcsa az alattuk elterülő kedvenc költőim halmának.

Szerinted mitől lesz egy vers "jó"? 

Szerintem nincs rossz vers, csak nem megfelelő célcsoport. Komolyan, a vogonok költészete is zseniális, csak nem Arthur Dent és Ford Prefect számára. Akinek szól, annak betalál, akinek nem, annak pedig nem. A vers olyan, mint a szerelem - vagy egy dühroham.

Végezetül megmutatod nekünk az egyik ilyen alkotásodat? 

Naná, hogy, kettőt is, hogy láthassátok, húsz év alatt sem voltam képes költővé érni. ...Ez van! Maradnak a regények. :)

"Emlékeim

Megrohannak az emlékeim.

 Mi lenne, ha

 Én is megrohannám őket?

 Bizonyosan megijednének,

És szertefutnának.

  1996. április 2. 21:44"

"Ez

Ha újra születhetnék,

 én bizony csak kavics lennék.

S ha a Marson árnyak nőnek,

jönnél mellém kőnek?

2017. január 7. 0:13"

Ha érdekel Robin világa bátran csatlakozz a csoportjához:

https://www.facebook.com/borka.robin/

Ha olvasnál tőle ez is megoldható, hiszen két ingyenesen elérhető regénye is van.

Az Emlékköny  egy igazán megható történet:

http://mek.oszk.hu/16400/16404/

 

A Menedék 2 pedig egy közös fantasy, melyet Krencz Nóra írónővel együtt alkottak és amit hamarosan én is el fogok olvasni:

http://mek.oszk.hu/18700/18748/18748.pdf

Így született meg a Camelia - Interjú Velencei Ritával

Velencei Rita legújabb könyve a Camelia, amely a Gwendolyn folytatása. Nemrégen volt alkalmam elolvasni mindkét részt és nagyon tetszettek. A romantikus stílus kedvelőinek mindenképpen kötelező darab.  A most következő interjúban az írónőt kérdezem a regény születéséről, kulisszatitkokról és jövőbeli terveiről is! Tartsatok velünk!

Kezdjük az elején.  Pár szóban összefoglalnád, miről is szól a Camelia?

Ez egy angol faluban, 1870-ben játszódó történet, amelynek főhőse Camelia Woods, egy tizenhét éves, nevelőszülőknél élő lány. Tüdőbetegsége miatt viszonylagos elzártságban kénytelen élni, de ő ebbe nem igazán nyugszik bele. Elszántan kutat a nővére után, akiről nevelőszülei nem sokat árultak el róla. A véletlen a kezére játszik ugyan, bizonyos okok miatt mégsem élhet a vér szerinti családjával, miközben a mindennapjaiban komoly nehézségekkel néz szembe, amikor rá hárul italozó nevelőapjának a gondozása. Úgy tűnik, elveszít mindent és mindenkit, ami és aki fontos a számára, mígnem sorsdöntő fordulat következik be: titokzatos látogató érkezik Londonból, és alaposan felkavarja a közösség életét.

Egy romantikus naplóregényről van szó, mely Angliában a 19. században játszódik. Miért pont ezt a korszakot és helyszínt választottad?

Nagyon szeretem ezt a kort és miliőt. Van egy varázslatos, semmihez sem hasonlítható hangulata. Valahogy távol van a mai zajos hétköznapoktól, a napi közélettől, a globális problémáktól... Jó belemerülni olvasóként, de talán még jobb írni róla, mert így én alkotom meg a történet egész világát. Szívesen írnék még hasonló regényt a jövőben.

Végeztél kutatómunkát a regény írása közben?

Igen, elég sokat. A Gwendolynt ilyen szempontból még ösztönösen írtam, a Camelia azonban kicsit más eset volt, a történetmeséléshez és a bonyodalmakhoz szükségem volt arra, hogy pontosabban tudjam, milyenek lehettek az akkori hétköznapok. Így például utána kellett járnom, mennyibe kerültek egyes élelmiszerek, hogyan nézhetett ki az emberek étrendje, mit énekeltek karácsonykor, milyen érdekességekkel találkozhatott valaki, ha felutazott Londonba, vagy éppen milyen lehetett Lyme Regis városkája, a történet egyik helyszíne - szerencsére a neten és a könyvekben sok hasznos információt találtam.

Camelia személyiségének megalkotásakor mennyit merítettél saját magadból?

Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy az író megjelenítse magát valamelyik szereplő karakterében, többé vagy kevésbé mindenképpen hasonlítani fog rá... Ilyen szempontból persze tagadhatatlan, hogy Camelia alakjának megalkotásához önmagamba is néztem, a saját lánykori énemre emlékeztem vissza, amikor a reakcióit elképzeltem a különböző helyzetekben. De azt is meg kell vallanom, hogy ő bevállalósabb és érettebb, mint én voltam tizenhét-tizennyolc évesen, de hát a körülményeink teljesen mások.

Nem szeretnék nagyon poéngyilkos lenni, ezért a tartalomba nem kérdeznék bele: viszont az érdekelne, hogy melyik karaktereddel volt a legtöbb munka és miért?

Tulajdonképpen mindegyikkel. :) Fontos volt, hogy az ikertestvérek különbözzenek egymástól, a pozitív szereplők elég szerethetőek legyenek, az antihősök pedig kellően ellenszenvesek, miközben elkerülöm a sablonok csapdáját: mindegyik karakter legyen egyedi és valamiért különleges. Szeretném hinni, hogy sikerült jól megoldanom ezt a feladatot.

A regény a Szív-titkok könyv kiadó gondozásában is megjelent. Hogyan találtál rájuk és milyen volt a közös munka?

Az egyik írócsoportban találkoztam egy magánkiadásban publikáló szerzőket összefogó egyesület nevével (azóta már EZ-Könyv Kiadó a nevük). Úgy gondoltam, nincs veszítenivalóm, ha a könyveim elektronikus kiadását rájuk bízom, mert ez sok terhet levesz a vállamról, miközben minden lehetséges fórumon kaphatóak lesznek a könyveim e-bookként. Egy jó kis csapat tagja lettem ezáltal, egymást is segítjük a marketingben, és remélem, hogy így több olvasóhoz eljutnak az írásaim.

A borítóid gyönyörűek, nekem főképp a zöld tetszik. Milyen koncepció alapján készültek?

Két részre kell osztanom a könyveket borító szempontjából. A Kávé és krémes és a Levendulaméz külső megjelenését Mayer Gabriella, a mydentity.hu tehetséges designere tervezte meg. A Gwendolyn és a Camelia borítójához egy ingyenes képmegosztó oldalon találtam a fotókat és a hátteret, az összeállítás pedig a nyomdai gyártás-előkészítőmet, Szabó Katalint dicséri, aki az elképzeléseimet a nyomdai megvalósíthatósághoz szabta. (Az e-könyvek borítóit én magam alkottam meg egy ingyenes és nagyon kreatív netes programmal.)

Azt tudod, hogy első betű leütésétől kezdve addig, amíg az Olvasók kezébe került a műved, hány óra munka van benne?

Huh, hát fogalmam sincs, még sosem számoltam ki, de az biztos, hogy rengeteg. Talán több ezer óra. Az első szövegváltozat elkészülése egy átlagos hosszúságú regény esetében kb. egy évet vesz igénybe, napi 1-2 óra munkával számolva, amit a szerkesztés, vagyis az átírás, javítgatás követ, ez is általában 2-3 hónap. Amikor úgy érzem, elkészültem (de sokszor írás közben is) szeretem pihentetni egy ideig az írásokat, mert amikor újra előveszem, friss szemmel tudok rájuk nézni, és könnyebben kiszúrom a nyilvánvaló hibákat. Természetesen szívesen veszem igénybe próbaolvasók és lektor segítségét is, hiszen több szem többet lát.

Azt tudom, hogy jelenleg is dolgozol a Kávé és krémes folytatásán. Ezen kívül mit várhatunk tőled a közeljövőben?

A Mogul kiadó pályázatára írtam egy romantikus ponyvaregény-epizódot, talán 2019-ben lát majd napvilágot egy izgalmas sorozat részeként, angol írói név alatt. A napokban készültem el egy karácsonyi témájú könnyed, romantikus kisregénnyel, aminek Édes meglepetés a címe, ennek a megjelenéséről viszont még nem tudok nyilatkozni. Számos új ötletet is feljegyeztem az utóbbi időszakban, ezek közül kettő olaszországi történet, amelyeknek a főhősnője új életet akar kezdeni (az már biztos, hogy ezekhez komoly kutatómunkára, felkészülésre lesz szükség), és van egy magyar könyvtárban játszódó sztorim: az ifjú főhősnő az igaz, már-már idealisztikus szerelmet keresi, miközben kapcsolódást keres a múltjához, a még élő felmenőihez. Mindegyik nagyon a szívemhez nőtt, és egyelőre nem tudok dönteni, melyikkel foglalkozzam előbb.

Mindenkinek felteszek egy kérdést, aki az ünnepek előtt beszélget velem. Itt jön a Tiéd: hogy viszonyulsz a hideghez és a hóhoz? Szerintem ez az év legromantikusabb időszaka. Te hogy vélekedsz erről?

Őszintén szólva én nem sok romantikát látok benne, mert nagyon nem szeretem a hideget. Volt idő, amikor előre rettegtem a hideg évszaktól, annyira rosszul éreztem magam ilyenkor. Talán éppen ennek ellensúlyozásképpen írtam meg az Édes meglepetést, ki tudja... Most már könnyebben fogom fel a  tényt, hogy télnek is kell lennie, ebben, azt hiszem, a családom segít nekem legtöbbet, a férjem és a két gyermekünk, akik el tudják vonni a figyelmemet a zord időjárásról. Ha romantikáról van szó, akkor inkább a tavaszra szavazok - az pedig mindig eljön a tél után...

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, az írónőt az alábbi elérhetőségek valamelyikén megtalálhatjátok:

http://www.velenceirita.hu/

https://www.facebook.com/VelenceiRita/

Könyvek a forró estékhez- Interjú Abby Winter írónővel

Abby Winter munkássága a közelmúltig számomra ismeretlen volt, ám a közelmúltban egy véletlen felismerés során megkerestem. Az írónőt jelenleg 4 regény szerzőjeként ismerhetik az olvasók és utánanézve a fejem fogtam azért, mert eddig nem ismertem őt. Könyvei nagyon felkeltették a kíváncsiságomat és ezen érzelemtől vezérelve tettem fel neki a kérdéseimet.:)

Először is pár szóban összefoglalnád, hogyan indult a te pályafutásod?  Mesélj magadról egy kicsit, kérlek!

Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen soha nem gondoltam, hogy egyszer ez lesz a hobbim. Nagyon gyerekcipőben járok, hiszen 2017 szeptember közepén ütöttem le az első betűket. Azóta nagyon sok minden történt velem, amiért nagyon hálás vagyok.

A hétköznapokban ugyanúgy dolgozok, mint bárki más. Tanár vagyok egy középiskolában.

Mint említettem 4 regény van eddig a hátad mögött a romantika műfajában. Mit gondolsz, mennyire van tere a piacon a romantikus regényeknek? Férfiak számára is csábító lehet egy ilyen könyv elolvasása?

Ha magamból indulok ki, akkor sosem elég a piacon a romantikus regény. Sokat olvastam korábban is, és most is igyekszem tartani a lépést a megjelenésekkel, de az írásra is szánnom kell időt, amit az olvasástól kell elvennem. Amióta belecsöppentem ebbe a közösségbe, azt látom, hogy egyre többen vesznek könyvet a kezükbe, így bízom benne, hogy a magyar szerzők is kapnak esélyt az olvasóktól. A férfiak… Hát ők más kérdés. A családomban nem szívesen olvasnak ilyen témájú könyveket, de azért ismerek olyat, aki elolvassa ezeket a regényeket, de leginkább hozzátartozók, barátok, szerintem.

Az első regényed 2017-ben jelent meg Leomló falak címmel a Mybook kiadó gondozásában. Milyen volt az első közös munka velük? Hogyan fogadták a kéziratodat?

Hogyan emlékszel vissza a regény megírására? Milyen érzések kavarogtak benned mikor megformáltad Aliz és a többiek karakterét?

Igen. Abban, hogy őket megtaláltam, Emy Dust írónő segített, mert én azt sem tudtam, merre induljak. Mivel ők leginkább a nyomdai munkát felügyelik, nagyon sok munka volt az előkészületekben, persze ebben is segítségre szorultam, de több kedves írótárs is segített, amit itt is nagyon köszönök.

A Leomló falak egy magánéleti válság továbbgondolásaként született meg. Egy nyaralás alkalmával láttam meg egy helyszínt, ami igazából elindította az első sorokat. Elsősorban egy facebook csoport tagjainak szántam a történetet, akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy kiadásra kerül a történet. Most már nem titok, hogy Alíz karaktere nagyrészt én vagyok, és a barátnők is létező személyek, bár ők egy kicsit átformálódtak az igaziakhoz képest. Ryan és a fiúk a képzeletem szüleményei. Mivel a történet egy része igaz történet, végül is egy gyógymód volt a lelkemnek ennek a leírása. Nem volt egyszerű, és többek között pontosan emiatt nem akartam kiadni a kezemből. Túl személyesnek tartottam, de már nem bánom. Sokaknak nagyon tetszett, és örültem, hogy kikapcsolódást nyújthattam másoknak.

 

Ezután jött a 2018-as év, ami nagyon termékenynek bizonyult a számodra: ehhez szívből gratulálok. Kezdjük a szintén a Mybooknál megjelent Csapdába csalt szerelemmel, mely egy közös regény Emy Dust írónővel. Hogyan találtatok egymásra és milyen volt a közös munka?

Mi volt a legviccesebb szituáció a történet írásakor?

Ez egy hatalmas megtiszteltetés volt a számomra, hiszen Emy keresett meg, alig egy hónappal azután, hogy elkezdtem a Leomló falakat. Először el sem hittem, hogy én, aki még nem is írt könyvet, lehetőséget kapok egy írónőtől, aki már több kiadott könyvvel is büszkélkedhetett, egy közös munkára. Percekig örömködtem a nappali közepén J. A közös munka hihetetlen volt. Nem egyszer fordult elő, hogy mindketten ugyan azt akartuk írni. Sokat nevettünk írás közben. Hihetetlen volt, hogy alig ismertük egymást, mégis gyakran egy rugóra járt az agyunk. Azóta nagyon jó barátságot ápolunk.

Ezután következik  A múlt fogságában, mely a leghosszabb a maga 364 oldalával. Mennyi ideig dolgoztál rajta?

Vivien története még a Csapdába csalt szerelem írása közben alakulóban volt, így volt, hogy egyszerre két–három történetet írtam. Ezt a könyvet körülbelül négy hónap alatt írtam meg.

A fülszövege nagyon figyelemfelkeltő; bevallom, számomra ennek a megírása okozza a legnagyobb nehézséget. Te hogyan éled meg az utómunkálatokat?

Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert az eddigi könyveimnél viszonylag hamar sikerült a fülszöveget megírnom. Egy–két finomítással, de mindig az első gondolatok maradtak. Az utómunkálatoknál inkább a szerkesztés az, ami már annyira nem tartozik a kedvenceim közé. Az, mikor az elütésekre vadászom, nem egyszerű feladat.

A 4. könyv pedig a Tiltott szenvedély, aminek a férfi főhőse egy biztonsági cég vezetője. Honnan jött az ötlet, hogy ez legyen Jonathan munkája?

Jonathan hogy úgy mondjam, magától jött. Azt tudtam, hogy egy szenvedélyes történetet szeretnék, egy határozott férfi karakterrel, de meg kell mondanom, először még nem tudtam, mivel fog foglalkozni. Ahogy haladtam előre, úgy alakult ki és kapott keretet a történet.

Volt részed a borítója megtervezésében?

Igen. Az összes borítóm saját ötlet, illetve szintén Emy munkája.

Mit gondolsz, az Olvasóid melyik regényedet szeretik a leginkább?

Ha választanom kell, szerintem a Tiltott szenvedélyt és a Leomló falakat szeretik a legjobban.

Pár napja megalakult a New Line Kiadó, ahol a könyveid akciósan vásárolhatóak. Milyen érzésekkel mondtál igent a megkeresésükre?

Én nagyon örültem, mikor megkerestek az ötlettel. Szinte elsőre igent mondtam, hiszen már korábban is terveztem, hogy keresek ez kiadót, aki segítené a munkámat, viszont az általam ismerteket nem tudtam megfizetni. Kíváncsian várom a közös munkát.

Mivel készülsz a 2019-es évre? Árulj el nekünk valamit a terveidről!

Több történet is van a terveimben. Elsőként a Treasure első része fog jönni. Igen, ő egy sorozat lesz, ugyanis a csoportom szeretné elolvasni a banda többi tagjának történetét is, így ők is fognak érkezni. Hogy ebből mennyi lesz 2019–ben, azt még nem tudom megmondani.

Mivel a December az ünnepekről szól, ezért mindenki kap tőlem egy-két kérdést ebben a témakörben. Te sem maradhatsz ki! Mit fogsz kívánni Karácsonykor?

Ez egy nagyon jó kérdés. A magánéletemet tekintve ez az év nem az én évem volt, sajnos. Elég sok rossz történt a környezetemben, így szeretném, ha most már jó dolgok jönnének. Így azt fogom kívánni, hogy mindannyiunknak legyen jobb éve, mint az idei.

Ha tetszett az interjú, íme Abby hivatalos facebook-oldala, ahol a könyvei után is érdeklődhettek:

https://www.facebook.com/abbywinter2017/

Ismerjük meg Deme Mónika írónőt

A mai beszélgetőpartnerem munkásságáról már volt szó egy korábbi interjúban, ám mivel jelenleg is két könyvön dolgozik, gondoltam itt az ideje, hogy újra kifaggassam.  Lássuk hogyan is alakult Deme Mónika írónő élete, mióta nem halottunk róla!

Pár szóban összefoglalod, mit érdemes tudni Rólad?

Én egy mozgássérült, beszéd hibás, és kissé nagyot halló fiatal 30 éves keresztény író és festő vagyok.

Nem tudom hogyan is lehetne röviden összefoglalni az életem. Én nem tagadom életem nagy részét írással, festessél és Isten dolgaival töltöm, valamint egyébbel.

Szívesen barátkozom.

Mint említettem két könyvön is dolgozol. Esetleg mesélnél egy kicsit? Mit lehet tudni róluk?

Igen. Egyik könyvem a szeretetről szólna, hogy milyennek kéne lennie. Azt nem látni kell, ha nem érezni kell.

A másik könyv, amin dolgozok, rávilágítana arra, hogy mely az a boldogság, ami nem egy pillanat vagy egy rövid ideig tart, ha nem örökre.

Van valami titkos fegyvered, amely segít az írásban?

Ez egy jó kérdés! Még ezt nem kérdezte tőlem senki. Engem az írásban a megtapasztalt dolgok szoktak segíteni. Az eddig könyveim is így születtek meg.

Szoktál olvasni mostanában? Mit gondolsz mennyit változott az ízlésed ezen a területen?

Igen szoktam. Őszinte legyek bővült a szókincsem ennyi a változást tapasztaltam mióta írok.

Tudom, hogy az írás mellett festészettel is foglalkozol. Mióta csinálod és honnan jött az ötlet, hogy ecsetet ragadj?

3-4 éve festek. Az ölet a természetnek szépségének szeretete és az általános iskolai rajzversenyeken rész vett szép emlékek adták, hogy ecsetet ragadjak, ám nem csak azt még egeret is, mert laptopon is festek.

Hivatásosan szeretnél ezzel foglalkozni, vagy kikapcsolódásként van jelen az életedben?

Szeretnék igen kiállításon is rész venni.

Lassan itt a December és közelednek az ünnepek. Nagyon érdekelne, hogy otthon hogyan élitek meg ezt az időszakot? Várjátok a Karácsonyt?

Igen várjuk. Lehet furcsa, amit most írok, de ez igazság, hogy nem azért mert ajándék a lényeg.  Ha hiszed, hanem én úgy élem meg mint a többi napot, mert nem csak akkor kell szeretni a másikat.

Szerinted mi a legszebb az ünnepekben? Mi az, aminek az elérkezését leginkább várod és miért?

Ezt az ünnepet azért szeretem, mert Jézus megváltó születését ünnepeljük meg és az emberek ebben a rohanó világban tudnak időt szakítani egymásra, kicsit tudnak beszélgetni és a családdal is van egy kis időt együtt lenni.

Ebben az időszakban egyre több az adományozó, mely rettenetesen sok embernek nyújt egy pici örömöt. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről? Szoktál másoknak segíteni? Ha igen, hogyan?

Igen szoktam. Én részt veszek a cipó doboz akcióban is és ha lehetőségem van akkor meglátogatok embereket meghallgatom örömüket, bánatukat, és imádkozom értük vagy felhívom telefonon és beszélgetünk. Akinek email-t kell írni, de nincs internet elérése (itt a idősekre gondolok), azoknak én megírom vagy telefonját használatába segítek.

Hívő emberként mit gondolsz, hogyan lehetne a legtöbbet tenni embertársunkért?

Ahogy én szoktam tenni. Látogatom őket ahogy lehetőségem van vagy levelet írok nekik vagy egyszerűen beszélgetek velük, és meghallgatom őket; valamint amin lehetőségem engedi megosztom velük, amim van.

Vannak már terveid a 2019-es évre? Ha igen megosztanál velünk néhányat?

Igen van. Tovább írni könyveket, Festeni, még több embernek szeretnék kicsi örömet okozni. Meg ehhez hasonlókat.

Ezt oldalt tovább fejleszteni: https://azeletemvilaga.blogspot.com/

 

Ha tetszett az írónőt itt megtaláljátok:

https://www.facebook.com/monika.deme

Egy könyv kamaszoknak is - Interjú Szöges Emese írónővel

A következő beszélgetőpartnerem nem más mint a napokban kiolvasott könyv szerzője: Szöges Emese

Ez a titokzatos hölgy olyan könyvet alkotott, ami a mai világban már nagyon hiánycikknek számít: az egész családot szórakoztatja. De nem is áradozom róla többet, gyertek és ismerjétek meg ti is az írónőt és regényét!

Kérlek, mutatkozz be az Olvasóknak!

Először is üdvözölni szeretnék minden kedves Olvasót! :) Szöges Emese vagyok, lassan tizenöt éve Budapesten élek, és jogi területen dolgozom. Aki esetleg követ Instán, tudhatja, hogy az otthonomat két madárral is megosztom, akiket időnként arra kényszerítek, hogy könyvvel pózoljanak :D

Őszintén szólva, nem tudom, mi egyebet mondhatnék, túl sok részletet nem szeretnék elárulni :)

 

Mivel elsőkönyves írónő vagy elárulnád mi késztetett arra, hogy erre a pályára lépj? Miért pont az írást találtad a legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy kifejezed önmagad?

A kérdésre röviden válaszolva: az írás számomra, azt hiszem, tényleg egy bizonyos értelemben önkifejezés, konkrétan értékrendek kifejezése. Arról írok, amit én személyesen fontosnak tartok. Ahhoz, hogy ezeket meg akarjam írni, természetesen az is kell, hogy nem nagyon látom a saját szemléleteimet képviseltetve a mai, fősodorbeli történetek közt.

Magának az írásnak pedig (az irodalom szeretetén túl) van egy kis előtörténete :)

Az egyetem alatt történt, hogy láttam egy olyan rossz sorozatot, hogy úgy gondoltam, olyan nem lehet, hogy ilyenek napvilágot lássanak :D Ezen felbuzdulva írtam is egy „antitrendi” történetet – ami utólag visszatekintve ezer sebből vérzett, úgyhogy örülök is, hogy nem lett végül belőle semmi. Aztán amikor egy újabb rossz olvasásélmény alapján megszületett a Lókötők alapötlete, már volt némi alapom, hogy miként is kezdjek hozzá a dologhoz. Megírtam a történetet, majd pályáztam vele az Aranymosáson, és végül mire kiderült, hogy nem lesz belőle semmi, addigra már túl sokat foglalkoztam vele ahhoz, hogy ne legyen így vagy úgy publikálva.

A Lókötők és hazugok című regényed itt kapható: https://shop.colorcom.hu/termek/lokotok-es-hazugok

Miért épp a Colorcom kiadóra esett a választás?

Rendkívül egyszerű oka van: ők válaszoltak leghamarabb :)

Miután az Aranymosás szerkesztői az átírás után sem tartották kiadhatónak a történetet, el kellett döntenem, hogy akkor hagyom veszni azt a nagyjából egy évnyi munkát, vagy keresek valamilyen más utat. Mivel magát a történetet elmesélésre és megismerésre érdemesnek tartottam, azt tettem, amit minden szerző, aki nem talál magának kiadót :)

A borítód engem lenyűgözött, teljesen passzol a történethez. Volt részed a kivitelezésben?

De még mennyire! :D Én töltöttem le a stockfotó oldalról, és választottam hozzá betűtípust :D

Viccet félretéve, rengeteg verziót készítettem mindenféle tipográfiával, elrendezéssel és motívummal, aztán egy kisebb közvélemény-kutatás után a mostani változat került ki győztesen. A borító alapja egyébként egy esküvői meghívó volt, az lett átalakítva. A Colorcom a tipográfiát kicsit módosította volna, de az meg nekem nem tetszett, úgyhogy gyakorlatilag maradt az én eredeti elképzelésem.

A visszajelzések alapján a legtöbbeknek tetszik a borító, aminek nagyon-nagyon örülök :) Úgy tűnik, megérte a vesződség.

Térjünk rá a történetre: azt kell mondjam, hogy bár engem elvarázsolt nem éppen trendi a témaválasztás. Te hogyan vélekedsz erről? Mennyire kell követni az írónak a modernebb igényeket ahhoz, hogy sikereket érjen el?

Egyrészt boldog vagyok, hogy tetszett a történet, másrészt jónak tartom a kérdést. Ezt egy nagyon valós problémának érzem: azaz hogy az éppen divatos témákkal szinte pillanatok alatt többezres olvasótáborokat lehet szerezni és szép könyveladásokat lehet produkálni, míg egy kevésbé népszerű témájú történettel jóval nehezebben nyer teret az ember (elsőkönyvesként meg pláne), főleg egy ilyen kis piacon. Erre a kiadók csak ráerősítenek (elvégre mind profitorientált vállalkozások), hiszen olyan regényeket szívesebben jelentetnek meg, amiről biztosan tudják, hogy kevés marketinggel is jól eladhatóak lesznek. Megmondom őszintén, a Rakéta projektes átírás során éreztem is ezt a fajta „döntéskényszert”.

Milyen tapasztalataid vannak: megtaláltad a saját olvasótáborod?

Szerencsére vannak pozitív visszajelzések, de azt hiszem, az még egy hosszabb út lesz :) Mindenesetre bizakodom, és remélem, meg tudjuk egymást találni azokkal az olvasókkal, akik fogékonyak az ilyen szövegekre is :)

Jött arról visszajelzés, hogy a kamaszok is szívesen olvassák?

Rajtad kívül ezt így más még nem mondta, de borzasztóan örülök, hogy így gondolod! Ez a történet elsősorban ifjúsági regénynek készült (persze próbáltam odafigyelni, hogy az idősebb korosztálynak is élvezhető legyen), így ha a könyvemet szívesen adnád a kamaszod kezébe, úgy gondolom, mindent elértem, amit akartam :) Sőt, tulajdonképpen kétszeres az öröm, hiszen az Aranymosáson felrótták, hogy a megcélzott korosztálynak ez a történet túl komoly. Nagyon örülök, hogy akkor már nem csak én vagyok, aki nem így gondolja :)

Melyik részt írtad a legszívesebben a történetedben és melyik tartott a legtovább? Árulj el egy pici kulisszatitkot!

Ó, ez nagyon jó kérdés, viszont kénytelen leszek spoilerezni, úgyhogy kérek mindenkit, csak saját felelősségre olvasson tovább.

Van egy jelenet a történet első harmadában, amikor a szöktetés után Timar nagybátyja a gyerekek után megy, és számon kéri Timart. Ez a jelenet nem volt benne az eredeti szövegben – pedig hiába éreztem a lezárás hiányát Timar és a nagybátyja kapcsolatában, valahogy nem tudtam jól elhelyezni semmilyen szituációban. De erre jók a barátok és a próbaolvasók, akik rámutatnak, hogy kizárólag a legegyszerűbb megoldásra nem gondoltál :D Ezúton is sok köszönet Nárcisznak, aki nélkül nem született volna meg a regény valószínűleg legerősebb jelenete.

Ez volt tehát az egyik olyan jelenet, amit nagyon szerettem írni, valamint a végén a „felébredés” jelenete. Mindkettő egyfajta felszabadulásról, megszabadulásról szól, azt hiszem, azért is volt ezeket írni a legélvezetesebb.

A legtovább pedig azt hiszem, azt a jelenetet farigcsáltam, amelyben a szökés után Johanna és Timar először ülnek le rendesen beszélni. Úgy gondolom, ott csak többedszeri próbálkozásra sikerült elkapni a hiteles reakciókat, főleg Timar részéről.

A molyon elég sok rajongója van a könyvednek. Milyen érzés ilyen pozitív visszajelzéseket kapni?

Őszintén, egy kicsit még mindig szürreálisnak érzem, hogy azt olvassa bárki is, amit én írtam, ugyanakkor hatalmas öröm is. A lényeg, hogy igaz a mondás, miszerint: „az igazi munka a könyv megírása után kezdődik”, szóval ezen a téren még hosszú út áll előttem.

Árulj el nekünk valamit a jövőbeni terveidről, kérlek! Mire számíthatunk tőled legközelebb?

Jelenleg egy sci-fi történeten dolgozom :) Vad váltás, meg is szenvedek vele rendesen, mert rettentő lassan haladok, de az első nagyobb prezentálható egység kezd összeállni. Hamarosan bétázásra szeretném bocsátani, úgyhogy ha esetleg valakit érdekel, és benne van a nagyobb bétázós csoportokban, az le tud majd csapni rá :)

Ha tetszett az interjú, Emesét itt elérhetitek:

https://www.facebook.com/szogesemese/

Maffiás, romantikus, erotikus - Interjú Fényes Niki írónővel

Fényes Niki egy igazán belevaló írónő és ezt a regényei is bizonyítják. A három regénnyel is büszkélkedő írónő marketingje az egyik legjobb, amit a kortárs szerzők között láttam. Az én kíváncsiságomat is felkeltette és nagyon nagy örömmel nyugtáztam, hogy elfogadta az interjúra a felkérésemet. Ismerjük meg együtt Nikit és különleges világát!

Ha össze kellene szedned 6 mondatban azokat a dolgokat, melyeket érdemes tudni rólad, hogyan nézne ki? Mutatkozz be Nekünk!

Először is szeretném megköszönni a felkérést!

Budapesten élek a családommal, akik a legfontosabbak számomra. Boldog házasságban élek, az első szerelmemmel. A föld legnagyobb kockája vagyok… de én menő kocka vagyok. Videó játékok, képregények, mangák, animék, szuperhősök. Azt hiszem most sokan csalódtak bennem. (De tényleg menő kocka vagyok.) Ja még valami: rántott hús, és világbéke! :)

A könyveidet EkönyvBazárnál kereshetik az érdeklődők. Miért mellettük tetted le a voksot és milyen a közös munka?

Szerintem minden írónak az az álma, hogy egyszer megkeresse egy kiadó, és azt mondja neki: írtál egy nagyon jó könyvet, engedd meg, hogy kiadjam, teljesen ingyen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megélhettem. Szívből kívánom minden írónak, hogy találjon egy az Ekönyvbazárhoz hasonló kiadót. Szakmailag nagyon sokat kaptam. És, ami nagyon fontos, nem egy tárgy vagyok, nem egy pénzforrás, egy író vagyok; egy ember vagyok, akinek lelke, önérzete van.

Mindhárom regényedben vannak közös vonások, pl. a felnőtt tartalom és a romantika. Miért pont ezeket helyezed előtérbe az írás során?

Mert erre van most kereslet. Próbálok  jó író lenni, és haladni az trendekkel. Azt nyújtani, amire éppen az olvasó vágyik. Íróként az első feladatom a szórakoztatás. Soha egy percig sem gondoltam, hogy magamnak írók. Na jó, valamikor az elején, évekkel ezelőtt. Az olvasó azt várja egy könyvtől, hogy amíg olvas elfelejtsen mindent, ami körülötte van. Ezt a hatást hajszolom. Nagyon szeretnék író lenni, olyan író, aki el tudja ringatni az olvasóját pár órára. Számomra ez a legfontosabb. Éppen ezért írók ebben a műfajban. Egyébként az én nagy szerelmem a fantasy romantikus.

Vegyük sorra a műveidet.Kezdjük a Széllel  szemben című kisregényeddel, melyet az érdeklődők itt megvásárolhatnak: https://ekonyvbazar.hu/termek/10/fenyes-niki-szellel-szemben .  Láttam egy csomó olvasói véleményt az interneten és fantasztikus dolgokat írnak róla. Szerinted mi az, ami ennyire magával ragadta őket?

Nem tudom! A Széllel szemben-t a húgomnak írtam, mert ő nagyon szereti ezt a műfajt. Meglepődtem, mikor a kiadóm erre a könyvre is azt mondta kiadom. Egy biztos; színtiszta testvéri szeretettel írtam.:)

Mennyi ideig tartott megírni és mi volt a legnehezebb írás közben?

Nagyon gyorsan írok, ha van ihletem képes vagyok heteken belül megírni egy könyvet. Nehézségként, csak az ihlet hiány jöhet szóba.

Jöjjön a nagyobb falat: a Feketén fehéren. A sorozat borítóján egy sakktáblát láthatunk, ami szerintem nagyon fantáziadús. Honnan jött az ötlet?

Amikor kislány voltam rengeteg Romana, és Júlia könyvet olvastam, mindegyiken egy nő és férfi volt  a borítón.  Ezért megfogadtam, ha egyszer író leszek, akkor nekem nem lesznek ilyen borítóim. ( Lásd: Széllel szemben) :D A Feketén fehérennek, szerettem volna találó borítót, valami olyat, ami tükrözi a könyvet. Hiszen ebben a könyvben mindenki ki akarja játszani a másikat, mindenki nyerni akar… mint egy sakk játszma. És a címmel is azt jeleztem: Úgy, ahogy van, vagyis, Feketén fehéren.

Az első részt ingyenesen elérhetővé tetted mindenki számára. (Link az interjú végén.) Ez nagyon nagylelkű felajánlás volt a részedről. Miért döntöttél így?

Azt szeretném ha olvasnának. A kiadóm könyvmoly barát, és ez nélkülük nem jöhetett volna létre.  Nagy nagy köszönet nekik!:)

https://ekonyvbazar.hu/termek/27/fenyes-niki-feketen-feheren-2 Jelenleg az elektronikus verzió érhető el, de előrendelhető már nyomtatott formában is. Mik a tapasztalataid melyik verziót részesítik előnyben az olvasók?

Az Ekönyvet jobban szeretik.

Milyen jellegű könyvvel örvendeztetsz meg minket legközelebb? Esetleg kipróbálod magad valami teljesen eltérő műfajban is?

Egyelőre maradok ebben a műfajban. (Tehát maffiás romantikus erotikus.) A következő projektem Színtiszta üzlet címmel jön ki tavasszal.

Jöjjön egy picit nehezebb kérdés így a végére: ha létezne egy jó tündér aki teljesítené egy, az írással kapcsolatos kívánságodat mi lenne az?

Olyan gyorsan írni, mint, ahogy a történetek megjelenek a fejemben.

 

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, íme a szerző hivatalos facebook-oldala, ahol minden érdeklődőt nagy örömmel fogad:

https://www.facebook.com/1fenyes.niki/

Itt pedig ingyenesen olvasható a Feketén fehéren első része:

https://drive.google.com/file/d/11yj5R62z_7DfuGdH0el-Xv8Qb1GFIS8i/view

 Juhász Ágnes - A szeretet ereje

A következő beszélgetőpartneremet személyesen is ismerem, mivel egy iskolába jártunk. Mikor megtudtam, hogy ő is az írás útjára lépett nagyon büszke voltam rá és örömömre szolgál, hogy elfogadta a felkérésemet. Juhász Ágnest egy nem mindennapi embernek ismertem és most alkalmam nyílik nemcsak őt, de a könyvét is bemutatni nektek.

 Első kérésem az lenne, hogy mondanál magadról valamit a blog olvasóinak? Szeretnénk közelebbről megismerni téged.

 

Juhász Ágnes vagyok, 1991  április 30-án születtem Budapesten. Az óvodát, és az általános iskolát a Nemzetközi Pető Intézetben végeztem el. 2011 június 23-án, sikeres érettségi  vizsgát tettem itthon Dunaharasztin  a Budakalász gimnáziumba esti tagozaton. Azóta már eltelt 7 év.  Ha találkozóm volt tanáraimmal a városban, mindig váltunk pár szót egymással, aminek én nagyon örülök! Jelenleg itthon vagyok, napjaimat internetezéssel,  zene hallgatással, tv nézéssel töltöm.  A szabadidős programokhoz , hogy ki tudjak mozdulni otthonról szüleim segítenek!  Most hogy megjelent a regényem igyekszem arra törekedni hogy minél több embernek fel keltsem vele az érdeklődését,  most ez a legfőbb célom , ezzel telnek  a napjaim!

Mi az a meghatározó esemény, mely elindított téged az irodalmi pályán?

Az Esély című tv műsorban láttalak Téged valamint volt iskola társunkat, Deme  Mónikát! Ez nagyon  nagy  erőt adott ahhoz, hogy én is elinduljak ezen a pályán.

 A könyved önéletrajzi ihletésű és A szeretet ereje címet viseli. Az érdeklődők itt belelapozhatnak és meg is vásárolhatják: http://undergroundbolt.hu/a-szeretet-ereje

Miért ezt a műfajt választottad az első regényedhez?

 Azért ezt a műfajt választottam, mert szeretném ha  látná minden kedves olvasó , hogy miben különbözik egy mozgássérült ember élete. A könyvet olvasva bepillantást nyerhet születésemtől 27 éves koromig, és ha már egy  ember elgondolkodik az életén vagy hálád ad  azért amije van , már ezért megérte megírni.

 

A borítón te vagy látható egy nagyon csinos ruhában. Ki segített a tervezésében? Miért döntöttél a saját kép mellett?

 A könyvem borítójának a képét édesanyámmal együtt választottuk ki,  ő segített a tervezésében.  Mivel a könyvben magamról írok ezért egyértelmű volt , hogy saját kép mellett döntök.

 Milyen nehézségeket tapasztaltál írás közben? Véleményed szerint egy nem mozgáskorlátozott számára ezek könnyebben legyőzhetőek lennének?

 Mivel önéletrajzi ihletésű,  ami nekem  egy kis nehézséget okozott az elején  kiskoromban történteteket minél részletesebben leírni. Most talán furcsán hangzik amit mondok de amikor sikerült az első óvodai élményt jól leírnom , utána már olyanná  vált a számomra mintha újra éltem volna mindent,  lélekben  mintha egy „időutazáson” vettem volna részt.  Más  nehézséget nem tapasztaltam.  Az a véleményem hogy egyáltalán  nem könnyebben  legyőzhetőek egy nem mozgássérült ember számára az írásból adódó nehézségek, sőt talán , még  nehezebb , mert egy mozgássérült ember sokkal érzékenyebb  mindenre ami vele történik élete során , ezáltal erőt kap az emlékeiből, és ezeket nagyon erősen éli meg. Még egy nem mozgássérült embernek talán nem ennyire erősek az emlékei nem ennyire erősen éli meg őket, ezért nehezebb is megírni számára.

Ki volt az első támogatód?

 

A családom.

Egy regény megjelenése mindig nagyon izgalmas. Te mennyire izgultál mielőtt ténylegesen a kezedbe foghattad a könyvet? A családod mit szólt hozzá?

 

Nagyon izgultam,  öröm könnyek potyogtak a szememből mikor kezembe vehettem a könyvem  mintapéldányát, gyermekkorom egyik  álma valóra vált. A családom is nagyon nagy örömmel fogadta,  és nagyon büszkék rám!

 Mivel a megjelenés még nagyon friss, ezért nem biztos, hogy van rálátásod, de azért megkérdezem: hogyan fogadták a történeted az olvasók?

 

Sajnos erre még nincs rá látásom, de bízom benne , hogy aki olvasni fogja  Annak egy maradandó élményt fog nyújtani, és  megtalálja  a tanulságát. Valamint értékeli  az élet apró örömeit  igyekezni  fog mindenben meglátni a jót mindennap.

 Van példaképed? Ha igen ki?

 

Van  pár  jó barátom akiktől mindig erőt merítek ha elkeseredem  és tudom hogy még ha fizikailag nem is, de  lélekben mindig mellettem vannak. Ez nekem nagyon sokat segít abban, hogy túl jussak a rossz napokon. Ez nekem elég nagyon szeretem őket!

Példaképem kimondottan nincs , mert mindannyian egy más személyiségek vagyunk, jó  tulajdonságainkkal és  hibáinkkal együtt. Ezért én nem akarok senkire se hasonlítani , minden ember céllal született.Az élet lényege hogy egymásért vagyunk!

Mik a terveid a jövőre nézve? Jön az újabb könyv, vagy még sütkérezel picit az első fényében?

 

 Egyenlőre  nem tervezek újabb könyvet, élvezem a sütkérezést az első fényében.

 Nagy megtiszteltetés számomra, hogy elkészítetted velem ezt az interjút, köszönöm Neked!

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket Ági szívesen válaszol a kérdéseitekre itt:

https://www.facebook.com/agi.juhasz.3597

Keressétek bátran!

Nem mindennapi regényeivel felráz - Interjú Robin O’Wrightly írónővel

Robin O’Wrightly írónő az egyik legtapasztaltabb és legsokoldalúbb művész, akivel eddig megismerkedhettem. Több regény jött már ki a keze alól, különböző műfajban. Hamarosan én is megismerkedem az egyik művével, ám előtte felkértem, hogy válaszoljon egy-két kérdésemre. Hálásan köszönöm, hogy időt szakított rám és bemutatkozik nekem és persze az olvasóimnak is.

Több interjút adtál már az évek alatt, ezért már biztos nagy rutinnal rendelkezel a válaszadásban.

Igen, megkérdeztek már néhányan, ez a szerencsém. De minden interjú más és más, frissen rá kell készülnöm, nem tudom, ebben lehet-e rutint szerezni valaha. Talán nem is szeretnék, hiszen jó mindig naprakésznek lenni.

Először szeretném, ha mondanál pár szót magadról, aztán jönnek majd az érdekesebb kérdések is.

Művész-értelmiségi háttérből jövő, kétgyermekes, egyférjes családanya vagyok, civilben grafikus és szöveggondozó, de mindig elkísért az írás szelleme, amióta csak ismerem a betűket. Apukám is írt könyvet, együtt is gépeltünk – még kiadatlan – novellát, aztán 2007-től magam is újságírással kezdtem foglalkozni. Lassanként körvonalazódott, főleg apukám emléke nyomán, hogy komolyabban szeretnék írni, és 2011-ben elhatároztam, hogy életre hívom Robin O’Wrightly-t. Ez nem kimondottan engem takaró álnév, inkább a személyiségem egy része, aki ír. A másik, Szabó Borka pedig illusztrál és tördel, illetve szöveget gondoz, így különülök el. Egy harmadik, titkos nevű szerepem szerint szerkesztek is, azt a nevet egyelőre még homályban tartom.

Ha jól tudom eddig 9 könyved jelent meg, ami annyira ámulatba ejtő számomra. Fantasztikus, hogy ilyen elhivatott vagy és ennyi ötleted van.

Köszönöm, igen, engem is meglep, hogy ennyi lett, és még ugyanennyi várakozik, illetve folyamatosan írok… Ez nekem terápia és túlélés, gyógyír a rideg valóság okozta sebekre.

Azt most nem kérem, hogy mesélj az összes keletkezéséről, mert még sok mindent szeretnék kérdezni, de az nagyon érdekelne, hogy mi a TOP 3 nálad a műveid közül?

Talán az Emlékkönnyet, a Tripiconi sztorit és az Andrea & Andreát emelném most ki, de nagyon nehéz választani. Mind a „gyerekem”, ha nem is egyformán, de egy akarattal szeretem őket.

Mondanál róluk pár szót?

Az Emlékkönny 2015 mindenszentekje és karácsonya között íródott, és a családom egy ágának történetét öleli fel faktoid fikció formájában, ami tulajdonképpen egy mesés valóság, vagy egy valós mese. Közel száz évet ölel fel 1920-tól, a dédszüleim szerelmének állít emléket. A megtörtént és dokumentálható eseményeket saját, kitalált jelenetsorokkal kötöttem benne össze. A zsánere romantikus szépirodalom, sorrendben a harmadik könyvem, jelenleg még ingyenesen elolvasható a MEK-en.

A Tripiconi sztori című regénysorozatot az Emlékkönny után kezdtem el írni. Apukám kitalált világát, Tripicont népesítettem be és „helyeztem el a térképen”, egy öt főkötetes és számos mellékkötetes (spin-offos) regényben. Tripicon egy szigetcsoport az Atlanti-óceánon, de senki sem találja a térképen. A Ponti-hercegség éli ott unalmas, nemesi életét, amíg fel nem borítja a mindennapjaikat egy titokzatos idegen kamasz fiú, egy szintén furcsa medállal a nyakában. Ez zsánerét tekintve ifjúsági tudományos fantasy, 12-14 éves kortól ajánlott, és a Könyvmogul oldalán bele is lehet olvasni. 1. része „Az amulett rejtélye” már tavasszal megjelent, a 2. része, a „Város a föld alatt” mostanában lesz elérhető. Jelenleg az ötödik főkötetét írom, illetve lesz hatodik és hetedik mellékkötete is, már azoknak is nekiültem.

Az Andrea & Andrea tavaly december elején készült el rekordidő (15 nap) alatt, és egy közösségi médiabeli csevej robbantotta ki. Ennek a története külön el is olvasható a Facebookos oldalamon. Ez a kötet a humor oltárán áldoz, ún. narrációs szatíra. Ennek lettem anyja helyett anyja, mint kiderült, más nem műveli sem ebben az országban, sem a világon, vagy csak mi nem tudunk róla. A narrációs szatíra az az abszurd humorú stílus, ahol az író kiidegeli önmagát, és ha már ott van, akkor az olvasót is. Kiszól-beszól, veszekszik magával, a szereplők is veszekszenek vele, a lehető legváratlanabb helyzetekben, így teremt plusz nevetőforrást. „Az Andreákok”, ahogy néha hívom, a romantikus-erotikus paródia zsánerében készültek, beoltva némi krimi és sci-fi szállal is.

A könyveimbe a Könyvmogul oldalán bele is lehet olvasni:

https://konyvmogul.hu/robin-o-wrightly/

Miért pont ezeket választottad?

Az Emlékkönny a legszemélyesebb könyvem, egy nagyobb darab a lelkemből. Hirtelen született „szerelemgyerek”, szó szerint, egyelőre még páratlan a repertoáromban, de nem sokáig lesz ez így. ;)

A Tripiconi sztori a legszerteágazóbb, egy teljes világ, sőt, kettő. Lassan két éve írom, ebből egy év alatt négy kötet készült el, és lassan egy éve írom az ötödiket, mert közben számos más könyv is íródott, illetve ez már elég hosszú időszakot ölel fel Tripicon történelméből.

Az Andrea & Andrea meg a két kedvenc bolondom, őket nagyon megszerettem az írás alatt, ők kerültek hozzám a legközelebb, a szívemhez nőttek. Általuk jól meg lehet ismerni a narrációs szatírát is, mint stílust.

Az oldaladon, melyet itt megtalálhatnak az olvasók: https://robinowrightly.wordpress.com/robinowrightly/ rengeteg információ található nemcsak a regényeidről, de rólad is. Te magad foglalkozol a működésével?

Igen. A Wordpresst régóta ismerem, valaha webdizájnnal is foglalkoztam, úgyhogy könnyű dolgom van.

Mennyi idődet veszi igénybe, hogy minden a megfelelő módon működjön rajta?

Ez attól függ, mennyire kell naprakésszé tennem. Sajnos mostanában nincsen annyi időm rá, de igyekszem frissen tartani.

Az írás mellett grafikusként is tevékenykedsz. Melyik áll közelebb a szívedhez és miért?

Általában változó, most például kevesebbet rajzolok, többet írok, de a könyveimet illusztrálom, így a kettő egymás mellett halad. Rajzolni előbb tanultam meg, ez végigjött velem az életem negyven éve alatt, de az írás az elmúlt évtizedben erősödött fel. Talán a szívem is kétpárti, mert mindkettőt nagyon, de mégis máshogy szeretem, mint a másikat.

Jómagam Az Emlékkönny című regényeddel szeretném kezdeni a munkásságod megismerését; ezt bárki elérheti többek között a http://mek.oszk.hu/16400/16404/16404.pdf oldalon. Miért döntöttél az ingyenes publikálás mellett?

Az angol nagyon kifejező nyelv az egyszavasak terén: mert „priceless”. Megfizethetetlen. Ez az egész történet annyira sokat ér, hogy az pénzben kifejezhetetlen. Kérhetnék érte ötmillió forintot letöltésenként, akkor sem hozná vissza az eszmei értékét. Persze ha valaha papírra kerül, azt muszáj leszek pénzért adni, mert a nyomtatásnak és terjesztésnek vannak rajtam kívül eső költségei. De akkor is megfizethetetlen lesz, legalábbis nekem.

A könyveid közül, nagyon érdekesnek tűnik még a Tripiconi sztori, mely, ha jól tudom, a fiatalabb generációnak is szól. Eddig két része jelent meg: Az amulett rejtélye, illetve a Város a föld alatt címmel.  Az utóbbi ez év szeptemberében kerül majd az olvasók kezébe. Tervezed trilógiává bővíteni a sorozatot?

Hogyne, sőt ez egy pentalógia, azaz öt kötetből áll majd. Persze lesz hatodik része, amely a felnőtteknek (18+) fogja bemutatni a szereplők kapcsolatait, azokat a momentumokat, amelyeket nem tárunk az ifjúság elé, de mégis mindenkit érdekel. A hetedik részében pedig a következő generáció áll egy újabb, gigászi konfliktushelyzet elé, ezt a részt úgy tervezem megírni, hogy az is érthesse, aki az első hat részt nem olvasta. És lesznek még mellékcselekmény-kötetek, ahogy az érdeklődés megkívánja. Az egyik szereplő, akinek méltatlanul kevés a dolga, mert még kicsi, ő például kap egy saját naplóregényt. Már csak meg kell írni.

Munkádban nagy segítségedre van a Mogul Kiadó?

Igen, nagyon sokat köszönhetek nekik, majdnem mindent.

Hogyan találtál rájuk és milyen velük együtt dolgozni?

Egy évvel ezelőtt elmentem az Első Könyves Szerző Workshopra, melyet a Mogul kiadó vezetője és az Imádom a könyveket szervezője, Baranyai Anikó tartott. Persze mi ismertük egymást korábbról, a Facebookról, illetve az Író-Blogger-Olvasó találkozókról, ahova anno meghívott, hogy mutatkozzam be. Nagyon örültem neki, és végül is így ismertek meg a többiek. A workshop után pedig befogadott a Mogul Kiadó, és ezért is hálás vagyok, mert a szerzői kiadásomon kívül három másik könyvemet is magukhoz vették, illetve a kötetek folytatásai, meg az Emlékkönny is náluk kerül kiadásra majd. Annie nagyszerű partner, mi hamar megtaláltuk a közös hangot, hasonló a gondolkodásmódunk. Most még nincs teljes idős, irodai munkánk, csak megbízásaink, meg a nyárból is épphogy jövünk kifelé, de a háttérben nagyon sok szálon futnak, rendeződnek a projektek. Kíváncsian és nagy várakozással nézünk a közös jövő elébe.

Az olvasóidnak melyik a kedvenc könyvük tőled, azt tudod?

Erre azért nehéz válaszolni, mert ugye mutat a Moly egy perspektívát (az Andrea & Andrea a legmagasabb százalékú, aztán a #Wetoo, aztán az Emlékkönny, az Erelem és a Tripiconi sztori), és a visszajelzések pedig egy másikat. Legutóbb azt írták, hogy az Emlékkönny az abszolút befutó tőlem, de van, akinek a #Wetoo jött be, mások szerint a 2018-as év legjobbja a Tripiconi sztori. Amennyire ezekből megítélhetem, annyira széles látószögű az olvasói köröm, hogy talán mindenkinek van tőlem kedvence, de mindenkinek más.

Mik a terveid, mondjuk az elkövetkezendő 1 évre? Számíthatnak az olvasóid valami különlegességre?

Ó, tervekben gazdag vagyok, elvileg 2022-ig megvan, hogy mit szeretnék publikálni. Különlegességként az Emlékkönnyet szeretném már papíron látni sokadmagammal, van, aki arra vár már nagyon. De egyébként van egy romantikus kisregényem, egy több írós pályázat részeként, ami publikációra vár, és jövő év első felére tehető a kiadása. Egyelőre még nem mondhatok róla többet, mert egy másik projekt van előtte, aztán foglalkozunk azzal.

És végül egy személyesebb kérdés: tudom, hogy van közös regényetek Krencz Nóra írónővel, mely A követ folytatása, és a Menedék címet kapta. Én is dolgozom egy közös könyvön az egyik kolléganőmmel és barátommal, ezért pár jó tanácsot szeretnék kérni tőled. Mindennek örülünk, amit fontosnak tartasz elmondani.

Ó, atyaég, ez megtisztelő, köszönöm! Hol is kezdjem? Tudom, az elején. Szóval mi igazából kicsit specifikusan vágtunk neki a munkának, ugyanis Nóri már egy meglévő világba hívott be engem. Elolvastam az összes könyvét, és nagyon megszerettem a Megszámlálhatatlan univerzumot, úgyhogy nagy örömmel vállaltam el a felkérést, hogy írjuk meg közösen „A követ” folytatását, a „Menedék”-et. Hihetetlenül hálás vagyok neki, mert jó kis kihívás volt. Természetesen Nóri a barátnőm, már előtte is az volt, de a munka során jobban összekovácsolódtunk. Közös gyerekeket hoztunk létre, ha mondhatok ilyet, hiszen ő hozta a lányát, én meg a fiamat, és hogy mi lett belőle, tessenek elolvasni.

Egy jótanács lehet, hogy a közös gyerekbetegségeket érdemes elkerülni, úgymint, ha tehetitek, dolgozzátok ki pontosan a szinopszist, a háttértörténetet, szánjatok rá közös időt, jöjjetek össze gyakran akár Messengeren, akár személyesen. Mi is ezt csináltuk, de sajnos a civil életünket tekintve időszűkében voltunk, így néha várnunk kellett egymásra, vagy ha nem volt módunk írni, akkor a másik szállt be helyettünk. Szerencsénk, hogy viszonylag hasonló a stílusunk, úgyhogy ahol ilyesmire volt szükség, ott a történetet összefésültük. De ahol tudtunk, írtunk, egyeztettünk, olvastunk és javasoltunk. Hálás vagyok Nórinak, hogy szuper személyisége van, mert én elég nehéz ember vagyok, így csak egyszer vesztünk össze, de még aznap kibékültünk. Az időhiány miatt előfordultak később logikai bukkanók, mert én beleírtam valamit, amit mondjuk Nóri nem szeretett volna, vagy fordítva, és mivel alig maradt az összeolvasásra idő, ezek megmutatkoztak. Szerencsére a szerkesztőnk, Tündi résen volt, úgyhogy idejében tudtuk a hibákat javítani. Ti hogyan haladtok? Ettől is sok minden függ. Mi szereplői szemszögek szerint írtuk. Nórié volt Nympha, a moreeni királynő és követ, az enyém pedig Yohan, a werteli varázsló és magányos farkas. Szerintem ez így könnyebb, mint mondatonként haladni, ráadásul egy nő és egy férfi gondolkodásmódját leírni és követni egyénenként is egyszerűbb volt. Egyetlen közös fejezetük van, de annak a témája is megkívánta az együttírást.

Szóval az biztos, hogy meg kell találni a közös ritmust, az írásban és az életmódban is. A legfontosabb az együttműködés, megtalálni a módját, hogyan dolgozzatok együtt, beszéljetek meg mindent a legapróbb ötletektől kezdve, és végül legyetek türelmesek egymással, ez nagyon fontos. A mű közös, ami születik, egyformán mindkettőtöké. Ez egy abszolút perszonálunió, nincs nagyobb vagy kisebb, előrébb vagy hátrébb álló író, mert abból konfliktus lehet. Óriási bizalomjáték ez, de megéri, mert a végén ott egy „négykezes” csoda, és egy sokkal erősebb barátság is. Emellett szuper személyiség- és csapatfejlesztő tevékenység is, mindenkinek ajánlom legalább egyszer, az írói léte során, átélni ezt!

 Köszönöm a szuper kérdéseket, nagyon élveztem a válaszadást! Ha bármilyen kérdés merül fel, és tudok válaszolni, szívesen teszem.

Ha Robin válaszai tetszettek, az alábbi elérhetőségek valamelyikén felvehetitek vele a kapcsolatot:

https://robinowrightly.wordpress.com 

https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly

 Ruby Saw - Pillangó-hatás, Az igazi

Ruby Saw írónővel először egy könyvjelzőtervező pályázat kapcsán beszéltem, melyet az új könyvének megjelenése alkalmából szervezett. Miután tagja lettem a csoportjának alkalmam nyílt beleolvasni regényeinek részleteibe, illetve láttam mennyire szép borítói is vannak. Augusztusra tervezek tőle olvasni; méghozzá a Pillangó-hatást, melyről meg is osztom majd a véleményem veletek, addig viszont gyertek és ismerjük meg együtt Ruby-t. :)

Kezdjünk talán egy rövid bemutatkozással. Mit érdemes tudni rólad?

Annyit mindenképpen, hogy nem szeretnék megközelíthetetlennek tűnni. Rám bármikor rám írhat bárki, barátságosnak vallom magam és közvetlennek, de nem áll tőlem távol a poén meg a vicc sem. Ezt inkább a környezetemben élők tudnák alátámasztani. Aki velem van, az biztos nem unatkozik. Ami viszont hátrányom az az őszinteség és a hatalmas száj. Egyébként elmúltam huszonkilenc éves, férjnél vagyok, gyerekem még nincsen, de van egy tüneményes cicám. És ebből eredően imádom a kis- és nagymacskákat is. Családcentrikus vagyok, a férjem és a családom az első. Dolgozom teljes munkaidőben nyolc éve.

Eddig két köteted jelent meg; az első a Pillangó-hatás, mely ebben az évben jelent meg. Mesélnél nekünk arról, hogyan is kezdtél a könyv megírásába?

A Pillangó-hatás egy tavaly elkezdett random történet volt. Mivel sosem gondolkodtam a könyvkiadásban, és elleneztem is, így a gépnek írtam, illetve a környezetemnek. Aztán a könnyedsége miatt ezt ajánlották kiadásra, mikor mégis úgy döntöttem javaslatra, hogy kiadnék egy könyvet. Januárban fejeztem be.

Milyen érzések, gondolatok kavarogtak benned az első sorok megírásánál?

Mivel ez a könyv a saját tapasztalataimra épül, így néhol rossz, néhol jó érzés volt kiírni magamból. De leginkább csak akkor fogott meg az egész, amikor egyben elolvastam.

Miért pont romantikus műfajban alkotsz?

Úgy gondolom az érzelmeket a legkönnyebb leírni, belőlem legalábbis folynak, ha írok. A romantikára pedig általában mindenki vevő.

A borítódon van egy nagyon szép pillangó. Ez a motívum fontos szerepet játszik az életedben?

Nem, sőt irtóztam a lepkéktől. Mióta belépett az életembe a Pillangó-hatás viszont rengeteg pillangós dolgom lett, és miután a szimbólum jelentését is megtudtam, ez a szám csak nőni fog, sőt egy pillangós tetováláson is gondolkodom.

A második regényed címe: Az Igazi, ami még nagyon friss, hiszen csak pár napja jött ki a nyomdából. Milyen érzés többkötetes szerzőnek lenni?

Az első könyvemnél sem fogtam fel, sőt még a másodiknál sem, hogy ez mekkora dolog. Hiába mondja mindenki, nekem valahogy nem sokat nyom a latba, hogy van a polcomon két olyan könyv, amit én írtam. Ez csak egy plusz, amit a közönség elé tártam, nem igazán jutott el a tudatomig még most sem ez az egész. Eddig is írtam, eddig is megmutattam az embereknek. Tehát erre annyit mondanék, hogy semmi extra.

Mennyivel másabb a második könyvedet kézbe venni, mint az elsőt volt?

Mivel a Pillangó-hatást úgy hívom, hogy egy bukdácsoló kistesó, így Az igazit valahogy sokkal másabb volt kézben tartani a fejlődésem miatt. Úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel előrébb léptem, és tanúbizonyságot tettem arról, hogy igenis lehet fejlődni, és hallgatni a véleményekre.

Egy évben két könyv, tiszteletreméltó teljesítmény, úgy hiszem. Mennyire volt megterhelő számodra a munka, amely ezzel járt?

Nagyon. Főleg úgy, hogy Az igazit sokáig nem bírtam írni. Nem jött a megfelelő ihlet. Aztán hirtelen elkapott, és röpke négy nap alatt megírtam.

Történet szempontjából melyik regény áll hozzád közelebb és miért?

A Pillangó-hatás azért, mert mint említettem a saját életemből vettem a tapasztalatokat. Liv egy kicsit én vagyok. A kusza érzelmei, a tapasztalatlansága, és a szeretetéhsége mind, mind olyan, ami egykor rám is jellemző volt, mielőtt meg nem találtam az igazit.

Ha jól tudom, magánkiadásban jelentetted meg őket. Miért döntöttél úgy, hogy ezt az utat választod?

Igen, nos, több nyomdával beszéltem, és miután mérlegeltem, hogy azért nem fogok hitelt felvenni, hogy óriásplakáton nézzem a járó-kelőket az utcákon – pedig nagyon hízelgő lett volna -, így maradt a barátibb árú magánkiadás. Persze ennek is nagyon sok hátulütője van, és mondták, hogy meg fogom bánni. Nem bánom egyáltalán. Így lehetőségem van fejlődni, és tanulni úgy, hogy magam csinálok szinte mindent, illetve az ismerőseim segítségével jutottam el oda, ahol vagyok.

Bár utánanéztem, konkrét linkeket, nem találtam a vásárláshoz, viszont tudom, hogy Az igazi közvetlenül tőled rendelhetik meg az olvasók?

Igazából a My-Book webshopján keresztül rendelhető meg hivatalosan, de a rendelés hozzám fut be, tehát így is, úgy is tőlem rendeli meg az olvasó.

https://my-book.hu/Ruby_Saw/Ruby_Saw-Az_Igazi

A Pillangó- hatással is ez a helyzet?

A Pillangó-hatással is így volt, de a nyomtatott könyv elfogyott, és én utánnyomás helyett inkább szerkesztettem egy e-könyvet belőle, amit szabadon letölthetővé tettem a csoportomban.

Mik a terveid a jövőre nézve? Esetleg ez év végéig kaphatunk egy újabb történetet tőled?

Egyelőre fogalmam sincs. Vannak olyan gondolataim is, hogy nem adok ki több könyvet, mert felesleges munka, illetve nehéz meghatározni a célcsoportot, arról nem is beszélve, hogy saját magunk reklámozásához egy ember szükségeltetik, ami nyolc órás munka és háztartás mellett nehéz, főleg, hogy lassan a babavállalásra is fókuszálnom kell, amit sajnos nem adnak ingyen, így most az is sok energiát vesz ki belőlem, hogy meggyógyuljak, és ne stresszeljek. Ezeket számba véve, nem biztos, hogy megéri az írással bajlódni. Viszont rengeteg történet van bennem, és leginkább ázsiai szereplőkkel gondolkodom, hiszen róluk kevés könyvet olvasni, én pedig imádom a kultúrát, illetve magukat az ázsiaiakat is. Sokan azt mondták, hogy írjam meg a történetet, ami bennem van, és ne adjam fel. Igyekszem átgondolni. Idén már nem igazán szeretném ezt a tortúrát végigcsinálni, esetleg jövőre.

Zárásképpen tanácsot szeretnék kérni tőled: sokszor vagyunk (vagyok) úgy, hogy írnék, de valamiért mégsem sikerül? Hogyan kerüljük el az írói válságot?

Ha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Felesleges, mert abból nem biztos, hogy jó sül ki. Én is hónapokig nem nyúltam az íráshoz, mert nem jött ihlet, és rosszat meg nem akartam. Azon a szövegen érződik, hogy ki lett erőszakolva az emberből. Írói válság sosincs, úgy gondolom. Az agy mindig is dolgozik, csak nem mindig vesszük észre, hogy amire gondol az éppen teljesen jó egy fejezet kiindulópontjához.

Ha tetszett az interjú, az írónő a hivatalos facebook-oldalán elérhető:

https://www.facebook.com/rubysawofficial/

Itt kérhettek személyre szólóan dedikált könyveket is :)

 Ferger Annamária - Törékeny álmok

A napokban jelent meg Ferger Annamária első regénye Törékeny álmok címmel. Nálam nagy sikert aratott: hálás vagyok, hogy az elsők között olvashattam. Tekintsünk bele egy picit a „kulisszák mögé”, és kérdezgessük ki őt a művéről. 

A blog olvasói tudják, hogy az első könyved egy verseskötet, mely a Néma utazás címet viseli. Milyen érzés volt a versek után prózában alkotni?

A versek és a regényírás nálam teljesen elkülönül egymástól. Míg a versek belső monológokat, érzéseket tár az olvasó elé, addig a regényem olyan, mint egy hűsítő pohár limonádé a nagy melegben. Teljesen kikapcsoltam írás közben, és hagytam, hogy a történet megírja önmagát. Lehet, hogy ez kicsit furcsának tűnik, de azon kívül, hogy kitaláltam a történet elejét, közepét és a végét, a többit hozta magával az írás. Hiába szerettem volna részeket beleerőltetni a könyvbe, mindig éreztem, ha nem illik bele a történetbe.

Több, mint 300 oldalas lett a regény. Mennyi ideig dolgoztál rajta?

Nagyon sokat! :D Nagyjából tizenhét éves lehettem, mikor elkezdtem írni, de akkor még csak bontogattam a szárnyaimat. Nem éreztem még, hogy miként is kéne összeálljon Mary és Eric története. Sok idő kellett elteljen ahhoz, hogy ráérezzek arra, mitől is lehetne kicsit élvezhetőbb a könyv. Szerintem, ha azt mondom, hogy három évet is felölelt a megírása, nem hazudnék, de a tényleges megjelenésre még így is kellett plusz éveket várni, amik alatt még „javítgattam” a kéziratot.

Miért pont váltott szemszögből íródott a könyv? Mivel én eddig még nem használtam ezt a technikát, érdekelne, hogy mennyire nehéz ebben alkotni?

Eleinte csak a főszereplő, Mary szemszögéből szerettem volna írni, de úgy éreztem, ez valamiért kevés lesz. A történetbe bele kellett vigyem Eric gondolatait, érzéseit is ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arra, miért is annyira visszahúzódó.

Eric szemszögét nagyon nehéz volt megírnom, de csak azért, mert féltem, hogy nem tudom hitelesen visszaadni egy férfi gondolatát. De mikor félretettem aggályaimat, sokkal könnyebben megíródtak a fejezetek.

Megtennéd, hogy pár mondatban összefoglalod a Törékeny álmok tartalmát?

Marynek korán el kellett veszítenie az édesanyját, így az apján kívül nem maradt senkije. Ahogy a lány felnőtt, ráébredt arra, hogy alig emlékszik már az édesanyjára. Egy nap egy soha nem hallott anyai nagybátyjától levél érkezik, melyben arra kéri a lányt, hogy utazzon el hozzá, hogy megismerhesse. Mary az édesanyjáról egy egészen más képet kap a nagybátyjánál töltött ideje alatt, és hamar arra is rájön, hogy mindvégig hazugságra épült a családja. Olyat titkokra derül fény, amire nem számított, és talán jobb is lett volna nem megbolygatni őket.

Természetesen Mary megismerkedik Erickel, akivel elég szoros kapcsolatba kerül, valamint új barátokat is szerez a hatalmas kastélyszerű épületben.

Aki szereti a lélektani könyveket egy csipet romantikával, annak tetszeni fog a könyv.

Biztos vagyok abban, hogy minél többen elolvassák, annál több olyan visszajelzést kapsz majd, hogy ez vagy az volt a kedvenc karaktere egy-egy olvasónak. Nekem is megvan a magamé; ám most az érdekelne, ki a tiéd?

Ez azért nehéz kérdés, mert egy író általában szereti megalkotni a regényei karaktereit. Szerethetővé formálja őket, így elkerülhetetlen, hogy akit aranyossá, kedvessé formálunk meg, az lesz a kedvencünk. És ezzel nagyban befolyásoljuk az olvasóink érzéseit is.

Nekem leginkább Sabina áll a legközelebb a szívemhez, ő olyan volt nekem, mintha a legjobb barátnőmet alkottam volna meg. De ott van Valery is, aki mindvégig Mary mellett volt jóban, rosszban.

A történet egyik fontos helyszíne egy kastély, ahová elutazik a főhősünk, Mary. Számomra ez tette egy picit mese-szerűvé a történetet. Miért pont ezt a helyszínt választottad?

Amikor kastélyra gondolok, nem feltétlenül egy nagy tornyos épületet látok magam előtt, hanem inkább egy rusztikus várat, villát. A hangsúly leginkább a nagy épületen van. Egy hatalmas birtokot kell elképzelni, ahol gyönyörű szép a rózsalugas, szép nagy kert van, hatalmas könyvtár. Olyannak képzelem, mint a Schönbrunni kastélyt. Lehet, hogy meseszerűvé tettem ezáltal, de a hangsúly azon volt, hogy elbűvöljem az olvasót. Jómagam nagyon szívesen nyaralnék egy hasonló helyen.

A borítód nagyon - nagyon mutatós. Van valami jelentése a rajta lévő kolibrinek?

Nem sok szerepe van a kolibrinek, igazából a címhez passzoló képet szerettem volna, valamint olyat, ami szép színes, figyelemfelkeltő. Egyébként a kolibri a szerelem és a boldogság jelképe, ami teljesen ráhúzható Mary életére.

Most nagyon gonosz leszek, de mint 2 könyves író fel lehetsz erre készülve: melyik könyved áll közelebb a szívedhez, és miért?

Ezt a kérdést azért nehéz megválaszolni, mert az egyik egy verses kötet, a másik egy regény. De talán megválaszoltam ezt a kérdést még akkor, mielőtt kiadtam volna a könyveim. Méghozzá azzal, hogy mikor választás előtt álltam, melyiket adjam ki előbb, a verses kötetre esett a választásom, valahogy azt érzem sokkal közelebb magamhoz. A rímek jobban a kezemre állnak, míg a prózában alkotni számomra sokkal nehezebb, hisz nehéz újat letenni az asztalra. Ennek ellenére, bízom benne, hogy pozitív visszajelzéseket fogok kapni az Olvasóimtól, ami a további írásra ösztönöz majd.

Tervezel folytatást a Törékeny álmokhoz?

A Törékeny álmok egy egyrészesnek szánt könyv. Viszont nem tudom teljesen kizárni a gondolatát annak, hogy ha majd egyszer elég ihletet kapok, nem e folytatom a könyvet, csupáncsak egy másik karakter életét írva meg. De egyelőre fellélegezhetnek azok az Olvasóim, akik jobban szeretik az egykötetes regényeket, ugyanis kicsi esélyét látom a „folytatásnak”.

Szándékosan a végére hagytam ezt a kérdést: hol/hogyan lehet megvásárolni a könyved és miért döntöttél emellett az opció mellett?

Mivel magánkiadásban jelent meg a könyvem, így egy megadott e-mail címre történő megrendelés után  tudom felvenni a rendeléseket. E-mailben egyszerűen megy az ügyintézés, és mivel kiváltottam adószámot, így számlaképesen tudom folytatni ezt a tevékenységet.

Hogy miért választottam ezt a lehetőséget? Tény, hogy a hazai írók nem tudnak megélni az írásból, és az sem könnyű, hogy megteremtsük a könyvek nyomdázásához a pénzt. Viszont nagyon jól átgondolva, arra a következtetésre jutottam, hogy a Kiadók nem a szerzőkért vannak, a Kiadók leginkább a profitra hajtanak, és a szerzők aligha látnak bármit is az eladott példányok után. Tudniillik a verses kötetem az UGK kiadó gondozásában jelent meg, és talán sokaknak nem titok, hogy könyvenként 300 Ft-ot kapok, melyből még levonásra kerülnek a járulékok. Mire én kézhez kapok ebből bármit is, az már olyannyira csekély, hogy szinte azt is mondhatom, hogy ingyen adom oda az Olvasóknak a könyvet. Viszont egy kezdő szerzőnek, író/költőnek nincs más lehetősége megmutatni magát az Olvasóknak.

Mik a terveid a jövőre nézve?Kb. 2 hónap múlva olvashatjuk a következő gyöngyszemet tőled igaz? :D

Terveim közt szerepel befejezni következő regényemet, a Más szemmel-t. Ez a könyv sokkal inkább a szétvált szülők gyermekeként megismert Abigél, és féltestvére, Judit viszálykodását írja le. Legnagyobb hangsúlyt a családi kötelékre, az összetartásra fektetem benne. Egy irodalmi táborról fog szólni, ahol bizonyos balesetnek köszönhetően a két lány élete felcserélődik, és a még helyesen írni sem tudó Abigélnek kell majd részt vennie a táborban, ahova Judit évek óta próbált bekerülni.

Jóllehet a könyvet még idén szeretném befejezni, de a kiadásán egyelőre még nem gondolkodom. A megjelenését csak következő év elejére tűzném ki, jobb szeretek kicsit ülni a kéziratokon, mielőtt meggondolatlanul kiadnám a kezemből.

Miután befejezem a Más szemmel-t, szeretnék Isabel Healian Rose-sal egy közös fantasy regényt írni. Egyelőre még csak körvonalazódik a történet, de annyit talán elárulhatok, hogy nagy hangsúly lesz benne egy misztikus térképnek, egy emlékezetét vesztett harcosnak és egy gyógyszerész embernek.

 

Ha felkeltettük érdeklődésetek Annamária hivatalos oldalán érdeklődhetek a Törékeny álmok, illetve a Néma utazás c. könyvek után:

https://www.facebook.com/fergerannamaria/

Ha pedig érdekel az én véleményem a Törékeny álmokról, kukkantsatok ide:

https://ujalmok.blogspot.com/2018/07/olvasnivalo-torekeny-almok.html

Ha vásárolnátok, itt megtehetitek:

https://ekonyvbazar.hu/termek/34/ferger-annamaria---torekeny-almok

 Christine Plenter - Macska Maharadzsa kalandjai

Christine Plenter írónőt a pár hónapja végrehajtott Pető Intézet adományozásának kapcsán ismertem meg. Volt olyan kedves, és ő is felajánlott egyet a mesekönyvéből, amit ezúton is nagyon szépen köszönök. Ezúton kérnék elnézést az írónőtől, amiért ilyen sokáig  kellett várni, de most igyekszem kárpótolni izgalmas kérdésekkel. Nézzétek meg, sikerül-e!

Mivel ez az első közös munkánk, megtennéd, hogy bemutatkozol az Álmok útján olvasóinak? 

Természetesen, és köszönöm a kedves felkérésed, illetve a bemutatkozási lehetőséget a Téged már jól ismerő olvasók előtt. Jelenleg Budapesten élek, külvárosi nyugalomban és egy gyerekek korrepetálásával, felkészítésével, kreativitásuk kibontakoztatásával foglalkozó tanodát vezetek Pagoda Tanoda néven a XV. kerületben. Emellett és számtalan más elfoglaltság mellett írok meséket, melyek rendszeresen megjelennek a www.christineplenter.com weboldalon.
 
Az első könyved egy mesekönyv, Macska Maharadzsa kalandjai címmel, melyet többek között a http://undergroundbolt.hu/konyv/macska-maharadzsa-kalandjai linken tudtok megvásárolni. Miért ezt a műfajt választottad?

A mesék papírra vetésének története tizenkét éve kezdődött. Akkor másoddiplomáztam a Pécsi Tudomány Egyetemen, és ezzel egyidőben született meg a fiam is. Az anyaságot helyeztem előtérbe, és teljesen más gondolatok, érzések váltak fontossá, mint az azt megelőző „pörgős” életemben. Tizenéves koromtól kezdve szerettem írni. Egy tíz éves külföldön töltött korszakom élményeit és véleményemet akkor levelek formájában örökítettem meg. A gyerek mellett azonban természetessé vált, hogy az ő nyelvén, a mese nyelvén fejezzem ki magam. De azért nem váltottam kizárólag a mesékre. Kortól függetlenül érett felnőtteknek szánt, egy részünk újjászületéséről, a sors által felkínált fejlődési lehetőségeinkről elgondolkodtató novella-kisregény füzér utolsó simításainál tartok.

Pár mondatban összefoglalnád a tartalmát, ha megkérlek?

Macska Maharadzsa kalandjai az első megjelent könyvem. Ebben önálló kis történetek olvashatók három macskáról, akik nemcsak testvérek, de nagyon jó barátok is. Három különböző jellem: az ész, az ügyesség és a jó szív. Macska Maharadzsa birodalmában Macskaföldön élnek. Sokat utaznak, de otthonukban is érik őket meglepetések és megoldandó feladatok. Uralkodó barátjukkal együttműködve persze minden nehézséget leküzdenek, és tapasztaltabban vágnak bele a következő kalandba. Ebben a könyvben is, és a weboldalamon megjelenő meséimben is a macska birodalom a fő színtér, de nagy hangsúlyt fektetek a kapcsolódó történelmi és földrajzi helyek, események pontosságára, ezzel némi ismeretbővítést nyújtva az arra fogékony kis olvasóim számára. Te is tudod, hogy játszva lehet könnyen tanulni, és sok gyerek fejében előbb megragad egy meséből kapott színes információ, mint egy száraz tankönyvi adat.

Nem tudom, szabad-e ilyet kérdezzek, de esetleg egy macskabarát édesanya vagy? Honnan jött a regény alapötlete?

Én inkább állatbarátnak mondom magam, ami nem korlátozódik a macskákra. A macskák mellett vannak kutyáink, lovaink, sőt egy gekkónk is. Rajtuk kívül is minden állatot tisztelek és elfogadok, mert a természet részei és rengeteget tanulhatunk tőlük. Főleg önismeretet. A macskákat a fiam „emelte ki”, és szép lassan együtt építettük fel a teljes birodalmat. Hiszen titokzatosak, öntörvényűek és gyakorta el-eltűnnek. Meséim szerint ilyenkor egy magukra szabott világba költöznek. (Ahogy időnként szerintem mi, emberek is szeretnénk.) Itt a belső (macska-) értékek kapnak hangsúlyt a külvilág ítélkező és szabványosított mércéje helyett.

Mivel gyerekkönyvről van szó a korosztály teljesen egyértelmű. Viszont szerinted gyermeklelkű felnőtteknek is tetszhet a regény?

Igen. Szerintem akkor jó egy mese, ha a szülő érdeklődését is felkelti és a gyerekkel együtt élvezi. De olvasóim közt vannak olyanok is, akik még, vagy már nem nevelnek kisgyereket, és mégis szívesen olvassák. Igyekeztem kedvesen és humorosan írni a barátságról, a lelki folyamatok pozitív változásáról, a megérdemelt jutalom eléréséről, az összefogás erejéről.

A borítód és a könyvben lévő rajzok is nagyon aranyosak és pontosan illeszkednek a tartalomhoz. Volt részed az elkészítésükben?

Jó a kérdés, látszik, hogy Te is írsz -:), hiszen amikor papírra vetjük a gondolatokat, olyan mintha egy képet, egy filmet írnánk le. Tehát pontosan látjuk, hogy milyenek a szereplőink. Rajzkészség hiányában kerestem egy olyan rajzolót, aki képes a „kezem” lenni. Somogyi Dóra fiatal és nagyon tehetséges illusztrátor. A kézirat elolvasása után, és az én szóbeli leírásaim alapján szinte azonnal eltalálta a karaktereket. Ráérzett, megszerette őket, és ez látszik a rajzain. A webes meséimhez is ő készít illusztrációkat.

A könyv 2017-ben jelent meg. Azóta milyen visszajelzések érkeztek hozzád?

Nagy öröm számomra, hogy akikhez eljutott, megszerették a „macskáimat”. A kisiskolásoknak tartott meseórákon látom a gyerekeken, hogy képes 45 percre „elvarázsolni” őket ez a mesevilág. A legnagyobb elismerésként azt tartom számon, amikor egy óvodában tartott mesefoglalkozás végén odajött hozzám az egyik csillogó szemű kislány, és nagy büszkén azt mondta: „Ha nagy leszek, én is meseíró leszek!”

Mint a bevezetőben említettem a Petős gyerekeknél is ott van egy példány. Mennyire jellemző rád a segíteni akarás?

A segítség nyújtása szerintem kódolva van az élőlényekben. A neveltetés, vagy az adott társadalom hatására vannak emberek, akikben ez felszín alá szorul, de vannak akik tudatosan művelik. Én szerencsére ebbe a második kategóriába tartozom. Ahol szükség van rám, vagy úgy érzem, hogy képes vagyok hozzátenni, ott természetes, hogy segítek. Meseíróként az a lehetőségem van, hogy egy barát- illetve kolléganőmmel elkészített terveink szerint ősztől olyan intézményekbe, kórházakba, szanatóriumokba viszünk mesét és könyvet, ahol beteg gyerekeket gyógyítanak és szívesen látnak minket. Szeretnénk ön- és baj-feledt perceket szerezni a kicsiknek.

Várható esetleg folytatás a cicus kalandjaiból?  Milyen terveid vannak, akár erre az évre?

Pont a napokban készültem el egy regény kéziratával. A már jól ismert szereplők újabb kalandját most nem „mini-mesék” formájában kapják majd kézhez az olvasók, hanem regényként. Ez már egy picit nagyobb, a meseregényt önállóan olvasó korosztály számára (is) íródott. Szeretném, ha ősszel megjelenne. Előzetesen két dolgot elárulhatok róla: az egyik, hogy Somogyi Dóra kedves rajzai fogják illusztrálni, a másik pedig, hogy főhőseinknek egy izgalmas és rejtélyekkel teli történelmi érában kell küldetésüket teljesíteni, ami időutazással társul.

Mivel mesekönyv a te hazai pályád ezért jöjjön egy ilyen kérdés a végére: ha meg kellene alkotnod azt a világot, ahol szívesen eltöltenél egy napot, hogy nézne ki?  

Aki olvasta a könyvet, vagy követi az oldalamon megjelenő meséimet, már pontosan tudhatja. Aki nem, és megtisztel vele, hogy érdekli a válaszom, olvassa el! :-)


Ha felkeltettük kíváncsiságotokat (vagy akár a gyerkőcöket), itt kapcsolatba léphettek az írónővel:
https://www.facebook.com/christineplenter/

Szárnybontogatások, avagy interjú Csoma Bencével

Csoma Bence versével a facebook-n találkoztam először. Akik követik az oldalam, láthatták is a megosztást. Az ifjú tehetség annyira megszólítja az ember lelkét, hogy azonnal tudtam: szeretném, hogy Ti is megismerhessétek őt és a munkásságát velem együtt. Igazán nagyon remélem, hogy a kezdeti szárnypróbálkozások hamarosan egy sikeres költővé alakítják őt, mert nagyon tehetségesnek tartom.  De nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyertek és tartsatok velünk!

 

Légy szíves mondj magadról pár szót. Mit érdemes tudni rólad?

Csoma Bence vagyok, 25 éves egyetemista. Győr mellett élek a családommal. Az irodalom mellett nagy szerelem számomra a vasút és az utazás. Imádok utazni, természetesen vonattal, hogy minél többet lássak a világból.

Mit jelent számodra az írás? Miért kezdtél bele?

Számomra az írás nem csak puszta hobbi vagy időkitöltés. Sokkal több. Még az önkifejezésnél is. Kikapcsol, megnyugtat, kreatív munkára sugall. Sokszor túlcsordulnak a gondolatok a fejemben, s az írással kicsit "lomtalanítok", kiírom magamból, csökkenti a stresszt, és ha ezen felül másoknak a verseimmel tudok adni valamit, az külön öröm. Miért kezdtem bele? Mindig is érdekelt az írás, és egyszer csak elkezdtem. Sose bántam meg. Jó döntés volt, az egyik legjobb amit valaha hoztam.

Mióta írsz verseket? Esetleg emlékszel még a legelső témájára?

16 évvel ezelőtt, 9 évesen írtam az elsőt "Hazám" címmel.

Van példaképed; valaki, akinek a munkássága meghatározó a számodra?

De van ám! Ady és Juhász Gyula, József Attila elsősorban, mellettük a halhatatlan Tóth Árpád. Juhász Gyulát külön kiemelném.

Ilyet még egy költőtől sem kérdeztem, de tudsz olyan költőt mondani, akit nagyon nem szeretsz? Mi az, amivel nem tudsz azonosulni?

Olyat akit nem szeretek? Nehéz kérdés. Ezen még sosem gondolkodtam el igazán. Nem, nem tudok róla.

Modern vagy klasszikus? Melyik versformát részesíted előnyben és miért?

Mindkét formát szeretem. A legtöbb versem klasszikus, szeretem a "rendet" és a rímeket, adnak a versnek egyfajta dallamot. A modern formát azért szeretem, mert nincsenek megkötések, szabályok, egy az egyben kiadhatom a fejemből a dolgokat. De a klasszikus formát szeretem a legjobban.

Megmutatnád a kedvencedet saját magadtól?

Anna

Már felöltötte tarkabarka ruháját

 Az őszi erdő, a napsütötte rét,

A diófa ledobja szép koronáját,

S levelei szállnak szanaszét.

 

 Anna, Anna, nézd milyen szép,

Ahogy simogatja az őszi szél

Az avart, s színes levelecskék

Repkedve várják már az estét.

 

Litánia-illat, édes őszi szellő,

 Tengerkék égen kósza felhő,

S arcunkon égő napsugarak,

Kövek között csobogó patak.

Méla szivárvány esőcseppek,

Nem is láttam soha szebbet,

Ülve az erdő avartrónusán,

Aranyban fürdő őszi délután.

 

Anna, Anna, nézd milyen szép

 Az ősz, hallgasd a fák neszét,

A kökényről harmat cseppen,

S látom az őszt a szemedben.

Szerintem érdemes lenne elgondolkodnod egy verseskötet kiadásán. Mi erről a véleményed; van rá lehetőséged?

Nagy álmom egy verseskötet, mely sok emberhez eljut. Egy kis magánkiadás már volt pár éve, de azóta sokat fejlődtem és született temérdek új vers, köztük jó néhány nagyon kedves versem, amiket jó lenne nyomtatásban látni! Keresgélek, kutatgatok, hogy miképp lehetne megvalósítani az új és sokkal átgondoltabb kötetet. Sokan mondják, hogy valósítsam meg, és én is nagyon szeretném.

A költészeten kívül mi másban szeretsz még alkotni?

Az íráson kívül nagy szenvedélyem a fotózás. Vasútbarátként elsősorban vonatokat, de igazából mindent, ami megtetszik vagy megihlet. Azt mondják, hogy a fotózás az öröklétbe emeli a pillanatot. Jó is ezeket a pillanatokat megörökíteni.

  

Ha Ti is egy gyöngyszemnek érzitek Bencét, akinek a magyar költők között van a helye és/vagy biztatnátok őt, itt lehetőségetek van rá:

https://www.facebook.com/csomabenceversei/

Olvasói interjú

Ferger Annamária író - és költőnő volt az első, aki csodaszép értékelést írt az Angyalok Krónikái első részéről a moly.hu oldalon. Sőt még 4 és fél csillagozást is kaptam tőle; ezért arra gondoltam, megkérem, hogy válaszoljon néhány kérdésemre.

Ám, ez merőben más lesz, mint Radics Zitával készült interjú, ugyanis szeretném, ha nem csak mint olvasó, hanem mint művész is megvizsgálná a regényemet.

Először engedd meg, hogy megköszönjem, hogy elvállaltad a felkérést; örömmel jelentem, hogy ez már a 3. interjú, amit együtt készítünk.  A Kísértés az első regényem; előtte csak rövidebb történetek jelentek meg tőlem helyi újságokban. Mit gondolsz, mint elsőkönyves író, sikerült azt a szintet hoznom, amit ilyenkor elvárható?

Első könyves szerzőként mindig nehéz olyat alkotni, amivel felfigyelnek az Olvasók az íróra. Nehezen lehet ugyanis összehasonlítani egy kezdőt egy már híres, elismert szerzővel. Magas az elvárás, és ha a regény nem üti meg azt a szintet, amit az Olvasó kíván, akkor a negatívabb hangvételű visszajelzések akár el is vehetik a kedvét egy szerzőnek a további írástól. Első könyvesként tehát igenis le kell tudni tenni az asztalra valamit, ami kicsit más, mint a már eddig megírt könyvek. Hogy megüti-e a kívánt szintet a Kísértés, az személyfüggő.  Mindannyian mások vagyunk, így nem lehet mindenkinek szépet, jót alkotni.

Aki magánkiadásban jelentet meg az tudja, hogy a korrektúra és az egyéb dolgok plusz kiadást jelentenek az író számára. Nekem erre nem volt költségkeretem, viszont egy kedves ismerősöm segítségével javítottuk a felmerülő hibákat. Viszont a több szem többet lát elvére alapozva érdekelne, hogy nagyon sok helyesírási hibát találtál benne? Egyáltalán mit nevezünk apróbb hibának és mi az, ami még belefér?

Egy lektor szavanként, mondatelemenként kielemzi a mondatokat, de amatőrként, magánkiadásban nincs a legtöbb embernek kerete arra, hogy megfizessen egy jó lektort. Ilyenkor maradnak a bétáztatások, de a béta sem dolgozik ingyen. Sok fiatal, kezdő író dönt úgy, hogy egyszerűen csak felkér 1-2 embert, aki előolvasóként, még a könyv megjelenése előtt véleményezi a történetet, és segít kijavítani a hibákat. Nincs hibátlan könyv, de a legtöbb félregépelés, vagy értelmezhetetlen mondatot ki lehet így szűrni.

Az Angyalok Krónikáiban sajnos fel-felbukkan néhány félregépelés, és egy két vesszőhiba, de ezek csekély mértékűek, egyébként a mondatok szépen megfogalmazott történetet írnak le.

Szemet tud szúrni még olvasáskor a nem megfelelő tördelés. Nálam találkoztál ilyennel?

Tény, hogy nem könnyű készre megszerkeszteni egy könyvet úgy, hogy az nyomdakész legyen. Ehhez kell egy alap informatikai képzettség is, amit legtöbben még általános iskolában elsajátítunk, de sokan nem figyelnek olyan egyszerű, de mégis lényeges szempontra, hogy a szöveget sorkizártba tegyék. Pedig ez nagyon sokat nyom egy regény esetén. Formát ad a szövegnek. Tördelési hiba az Angyalok Krónikái esetén nem volt fellelhető.

Egy olvasótól kaptam olyan visszajelzést, hogy voltak olyan mondataim, melyeket nem tudott értelmezni sem ő, sem pedig a környezete. Azt hiszem, ez minden írással foglalkozó rémálma… Neked volt ilyen élményed?

Először is, személy szerint nem találkoztam olyan mondattal, amely nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető az Angyalok Krónikáiban. Másodszor pedig el kell mondanom, hogy hasonló cipőben jártam én is, de nem feltétlenül lehet összehasonlítani a két helyzetet. Nálam ugyanis a verseim olvasásakor jelezték, hogy nehezen értelmezhető egy-egy versem. Prózában egyelőre még nem kaptam ilyesfajta visszajelzést.

Írás közben az egyik legnagyobb hangsúlyt a szóismétlések elkerülésére fektettem, mert számomra nagyon irritáló, ha egy oldalon húszszor szerepel ugyanaz a szó… Mit gondolsz, sikerült elkerülnöm?

Teljes mértékben. Az én szemem is olyan, hogy hamar kiszúrja a szóismétléseket (kivéve saját szöveg esetén).  Ha lett volna benne sűrű szóismétlés, arra emlékeznék. :D

Ne haragudj, de muszáj egy kicsit, mint olvasót is kérdezzelek: mindent összevetve, hogy tetszett a könyv?

A könyv elolvasása után rögtön az jutott eszembe, hogy ez az író tudta, hogy miként hagyjon függővéget a történetben. Kíváncsi voltam a folytatásra. Egy rövid értékelést írtam a könyvről, amit a moly.hu oldalon lehet elolvasni:

https://moly.hu/konyvek/isabel-healian-rose-kisertes/en-es-a-konyv/ferger-annamaria

Véleményed szerint lehet azonosulni Bella érzelmeivel/döntéseivel?

Én olvasás közben mindig azonosulok a könyv főszereplőjével, megpróbálom átérezni, amit a szereplők éreznek. Bella egy olyan lány, aki tenni akar, mozdulni, csinálni valamit. Egyáltalán nem fél, csak átfontoltan hoz döntéseket. Az olyan Olvasó aki kicsit is empatikus, simán átérzi Bella érzéseit.

Sok női olvasóm kedvence Marci, sőt, olyan visszajelzéseket szoktam kapni vele kapcsolatban, hogy ő az igazi férfi egy nő számára és hogy már-már újra szerelmesek lesznek… (khm)…szóval, belőled milyen érzéseket váltott ki a karakter?

Megmondom őszintén, én hiányoltam a több közös jelenetet Marcival és Bellával. Nem kaptam eleget ebből a fiúból, így nem tudtam teljes mértékben megkedvelni sem, csak Bella sóvárgását, vágyát éreztem át a fiú iránt. Én igenis szeretnék több közös jelenetet kérni a következő részben, hadd ismerjük meg jobban ezt a fiút! Vegyen le minden olvasót a lábáról! Egy jó pasiból sosem elég.

Azt is mondták nekem, hogy Lucifer karakterét nagyon élethűen mintáztam meg; kaptam már olyan kérdést is, hogy ismerem-e… Ezúton közölném, hogy nem.  Tényleg ennyire jól sikerült volna ábrázolnom az ő jellemét?

Sajnos igen! :D Elég élethűek azok a jelenetek a könyvben, amikor megjelenik Lucifer, bár én nagyon bízom benne, hogy a folytatásban sokkal többet tudunk meg arról, miért is jelent meg Bella életében.

Van belőle kedvenc részed és/vagy szereplőd? Miért pont az/ő?

Nekem Bella a kedvencem, és azért, mert valahol úgy érzem, hasonlítunk. Úgy  érzem, én is ugyanúgy reménykednék, döntenék a fontos dolgokban mint ő.

Bár még odébb lesz, de esetleg szívesen olvasnád a második részt is?

Ez most  komolyan egy kérdés volt? :D Még szép, hogy olvasni szeretném, és alig várom, hogy többet megtudjak a történetről. ;)

  

Ha tetszettek Annamária válaszai a vele készített interjút itt találjátok meg a Néma utazás c. verseskötete fantasztikus; az első interjú óta nekem is lett saját, dedikált példányom J :

https://ujalmok.blogspot.hu/2018/02/ferger-annamaria-nema-utazas.html

Az olvasnivaló részben ajánlót is írtam a kötetről:

https://ujalmok.blogspot.hu/2017/03/olvasnivalo.html 

Itt pedig megcserélődtek a szerepek és ő kérdezett engem (itt el is érhetitek őt):

https://www.facebook.com/fergerannamaria/posts/2091528497531611 

Krencz Nóra - A követ és A megszámlálhatatlan sorozat

Krencz Nóra írónő neve érdekesen jutott el hozzám. A www.moly.hu oldalán a kihívások között megtalálható a MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár nevű, ahol az a feladat, hogy a MEK-en lévő művekből kell elolvasni 12 db könyvet. Mikor elkezdtem keresgetni és válogatni a lehetséges művek közül, tudtam első körben mindenképpen mai magyar írótól szeretnék szemezgetni; Nóra neve és A követ azonnal felkerült a listámra; bár, sajnos még nem volt időm végigolvasni. De erre majd visszatérünk; most ismerjük meg ezt a bájos hölgyet és a könyveit!

Kérlek, mesélj nekünk egy kicsit magadról! Mi volt az a meghatározó esemény az életedben, amikor rájöttél, hogy írással szeretnél foglalkozni?

Ez egy keserédes történet, és általában minden interjúban azt kérdezik tőlem először, hogyan kezdődött. Legszívesebben sosem beszélnék róla, mert jobb lenne elfelejteni. Sajnos nehéz családi helyzetben voltam akkoriban, és lelkileg is padlóra kerültem. Nulla önbizalom, nulla életkedv. Szóval nem könnyű újra és újra felidézni, pedig ennek hatására kezdtem el írni. A fantáziámban leltem menedékre, amikor a saját gondjaimmal nem mertem szembenézni.

Évekkel később, amikor véget ért az az időszak, ráébredtem, valójában mit is csináltam, miközben a lelkemet gyógyítottam különböző történetekkel. Az írás csak ezután vált igazán fontossá számomra, és ma már nem csupán a túlélést jelenti. 

A fentebb említett fantasy regényedet bárki elolvashatja itt: http://mek.oszk.hu/17700/17795/index.phtml . Összefoglalnád a tartalmát?

A könyv fülszövege: Livly csupán néhány hónapja költözött el az intézetből. Egyedül tengeti napjait és alkalmi munkával igyekszik fenntartani magát. Mindennél jobban szereti a történelmet és egészséges kíváncsiságának hála, elég jártas is benne. Továbbtanulni ugyan nem tud, de mindenáron pénzt akar keresni, hogy ezt megtehesse.

Az életébe egy idegen hozza el a fordulatot, aki egy álláshirdetés szórólapját nyomja a kezébe. Livly úgy érzi, nincs esélye rá, hogy felvegyék tárlatvezetőnek a fővárosi palotába. A véleménye akkor változik meg, amikor kézhez kap egy csomagot, benne egy fülbevalóval. Az ékszer mellett egy üzenetet  is talál:

" Új életed kulcsa. Nagyon vigyázz rá!"

Úgy tudom, A követért nem jár neked jutalék, teljesen ingyenes. Miért döntöttél úgy, hogy egy teljes regényt így bocsátasz az olvasók részére?

Mielőtt megjelent az első könyvem, nem igazán tudtam, hogyan működik ez a rendszer. Semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztem a könyvkiadás terén, így azzal sem voltam tisztában, hogy előtte már érdemes kicsit mozogni a közösségi médiában, ismerkedni, és megmutatni magam a nagyérdeműnek (például novellákkal). Egy új könyvet csak akkor lehet eladni, ha van is rá érdeklődés. Ismerniük kell az embereknek ahhoz, hogy a továbbiakban is olvassanak tőlem.

Két megjelent könyv után szerettem volna valamit, amivel újabb olvasók bizalmát nyerhetem el, illetve adok valami pluszt azoknak is, akiket már megnyertem magamnak. Végül megírtam A követet, és fejezetenként kitettem az oldalamra, később e-könyvként vált elérhetővé a történet.

Hogyan fogadták ezt a nem megszokott kezdeményezést az emberek? Segített kialakítani az olvasótáborod?

Nagy örömömre sokan követték és szerették, és igen, új olvasókat is hozott. Közkívánatra A követ második része, a Menedék is elkészült (egy kolleganőmmel, Robin O’Writhglyval közösen írtuk), s jelenleg az fut az oldalon. Az biztos, hogy most inkább az új könyveimre fogok koncentrálni. Egyelőre nem lesz több blogregény.

Térjünk át a Megszámlálhatatlan sorozatodra, melynek eddig két része jelent meg nyomtatott formában. Mennyire kapcsolódik a cselekménye A követhez? Összefüggnek vagy különálló kötetként lehet kezelni őket?

Is-is. A követ is a Megszámlálhatatlan világában játszódik, ugyanazok a fantasy elemek tűnnek fel benne. Míg azonban a sorozat cselekménye középkori környezetben zajlik, addig A követ a jövőben, egy modernebb korban. Itt a könyvek szereplői már csupán említés szintjén szerepelnek, mint a történelem részei. Viszont önmagában is érthető, élvezhető történetről van szó, ami semmilyen spoilert nem tartalmaz a megjelent kötetekből.  

Először A hordozó, majd A hófehér másvilág jelent meg; ezeket itt: https://adlibrum.hu/katalogus/Krencz_Nora--Megszamlalhatatlan_1.html és itt: https://adlibrum.hu/katalogus/Krencz-Nora_Megszamlalhatatlan_2.html találhatjátok meg. Már a borítók is nagy figyelmet érdemelnek, hiszen egyszerűen meseszépek. Mekkora részed volt a kivitelezésükben?

Alapvetően csak annyi, hogy rájuk bukkantam a neten. Szerencsére a trilógia mindhárom részéhez találtam megfelelő képet egy fizetős oldalon. Jól passzolnak egymáshoz. Sikerült tartanom a korábban kitalált koncepciót.

Az hordozó borítójához semmilyen módosításon nem esett át a fotó. A második köteten pedig eredetileg nem volt rajta a lány háta mögött lévő fehér köd, az már csak a könyv kedvéért került rá.

Bővítsük az olvasótáborod! Miben más a Te fantasy világod, mint a többieké?

Mindig is az volt a szándékom, hogy ha már elkezdtem, akkor mutassak valami újat, valami egyedit. Olyat akartam írni, ami még nincs. Fogtam hát a halhatatlanságot, mint témát, és újragondoltam. Egész más szemszögből közelítettem meg. Az én halhatatlanjaim ugyanis halandók, ami így elég furán hangzik, pedig igaz. ;)   

Van olyan kortárs magyar író, akit nagyon szeretsz vagy aki hatott a munkásságodra?

Az elmúlt másfél évben volt szerencsém több magyar szerzőt is megismerni személyesen, és sokuknak már itt vannak a könyvei a polcomon. Hatással inkább külföldi írók voltak rám, de magyaroktól is egyre többet olvasok. Tomcsik Nórának sikerült engem lenyűgöznie utánozhatatlanul kellemes stílusával. Robin O’Wrigthly sziporkázó humorával vett meg magának. De említhetnék még jó pár szerzőt, akiket élvezettel olvastam, és biztos vagyok benne, hogy ez a sor még bővülni fog.

Ha visszaforgathatnád az időt, változtatnál valamit az írással kapcsolatosan vagy mindent ugyanígy csinálnál végig?

Ez a kérdés remekül időzít, ugyanis éppen most változtatok valamin, amit már az elején másképp kellett volna. Viszont még nem jelentettem be hivatalosan, szóval nem árulhatom el. ;)

Mivel készülsz legközelebb? Mesélj a terveidről kérlek!

Mindenképpen szeretném megjelentetni a sorozat harmadik részét, és tervezek még ebben a világban egy előzménykötetet. A Megszámlálhatatlanon kívül is rengeteg ötletem van, szóval lesz dolgom bőven a jövőben is.

 

Ha kérdeznétek Nórától itt megtehetitek:

https://www.facebook.com/norairono.krencz.1

Bátran keressétek és kövessétek az oldalt, mert további betekintést kaphattok az írónő világába.

 Lana Millan - Raziel

Lana Millan és a könyve azonnal lázba hozott, amint tudomást szereztem a létezésükről. Tudjátok miért? Ő is angyalos regényt írt, így végre alkalmam nyílt olyasmikre is rákérdezni, amik nekem fejtörést okoztak az Angyalok Krónikái írása közben. Vágjunk is bele!

Elsőként elmesélnéd nekünk, miért és hogyan váltál íróvá?

A könyvek szeretete mindig is része volt az életemnek. Sokáig csak a magam örömére írtam, aztán egy baráti beszélgetés során felmerült, hogy nem vesszük elég komolyan az álmainkat, nem teszünk meg mindent azért, hogy valóra váljanak. Másnap leültem írni. Eleinte nehezen ment, de nem akartam megszegni a magamnak tett ígéretemet.

 A regényed az Athenaeum kiadónál jelent meg. http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=konyv&id=139463073 . Erről a kiadóról még nem esett szó a korábbi interjúk során. Megosztanád velünk, miért éppen ők lettek a befutók nálad?

Az Athenaeum Kiadó Magyarország egyik legnagyobb könyvkiadója. A profiljukban találhatunk szépirodalmi műveket, romantikus regényeket, ismeretterjesztő könyveket, krimiket. Tetszik ez a sokszínűség, ráadásul támogatják a hazai írókat. Számomra ezért is tökéletes ez a kiadó.

A fentebb említett linket beleolvashatunk a tartalomba, ám mégis megkérnélek arra, foglald össze a regényed lényegét, csak, hogy még több érdeklődőt bevonzhassunk!

Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala volt, míg váratlanul a Földre nem taszították, hogy emberként létezzen. Miután eltűnik a Tudás Könyve, neki kell megtalálnia, ráadásul egy démon segítségével. A történet némi humorral fűszerezve erről a kalandos útról szó, arról, hogy amilyen szép, legalább annyira nehéz embernek lenni.

Azt olvastam, hogy ez a második regényed. Milyen érzés volt egy kicsit tapasztaltabban nekiülni a könyvnek?Van valami különösebb oka, hogy angyalos témát választottál?

Ennél a regénynél már tudatosabb voltam, jobban átgondoltam a történetet és rengeteg kutatómunkát végeztem hozzá. És hogy honnan az ötlet? Egy barátnőmnek segítettem valamiben, mire ő azt mondta, igazi angyal vagyok. Ez a mondat nem hagyott nyugodni. Onnantól kezdve sokat töprengtem, hogyan élné meg egy angyal, ha váratlanul egy halandó testében ébredne, miként dolgozná fel a hirtelen jött emberi érzéseket. Innen indult minden.

Milyen volt a fogadtatás?

Korai lenne még erről nyilatkozni, de remélem, hogy sokan megszeretik a történetet.

Mikor én alkottam meg a szereplőimet, az egyik legnagyobb fejtörést Hémiel nevének megalkotása okozta. Te hogyan boldogultál a névadással?

Raziel esetében könnyű dolgom volt. Épp az angyalokról olvasgattam, amikor a Tudás Könyvének legendájára bukkantam.  Azonnal tudtam, hogy Raziel az, akit kerestem. A többi szereplő közül egyedül Belader nevén töprengtem sokat.

Hogyan sikerült beleképzelned magad egy angyal helyzetébe? Magamon azt tapasztaltam, hogy nem könnyű olyan világról írni, amit fizikailag nem tapasztalhatunk meg; nem is beszélve az ott élő (vagy jelen esetben onnan jövő) teremtményekről.

Eleinte tényleg nem volt könnyű. Megpróbáltam kívülállóként nézni a világot, önmagamat. Elképzeltem, milyen lenne egy angyal, mit érezne, ha hirtelen emberré válna. Nekünk éveink vannak arra, hogy megszokjuk, megtanuljuk a világot, azt, hogy a tűz éget, az eső nedves, a fény elvakítja a szemünket, az érzelmek bonyolultságáról nem is beszélve.

Kaptál már olyan kérdést az olvasóidtól, hogy valóban találkoztál-e angyalokkal/démonokkal? Én elég sűrűn kapok ilyeneket, ezért kérdezem.

Persze, előfordulnak ilyen kérdések, ezekre egy idézettel a könyvből felelnék: „Akadnak olyan angyalok, akik embernek születnek, mégsem veszi őket észre senki.”

Lesz Raziel 2.? Mire számíthatunk tőled legközelebb?

Igen, már dolgozom a második részen, és mellette Hannah Brown folytatását szöszölgetem. Van még néhány regényötlet a fejemben, idővel ezeket is szeretném papírra vetni.

Ha megkeresnétek Lanát, íme a facebook-oldala:

https://www.facebook.com/lanamillanbooks/

Én is a követője lettem és sok érdekes infóval találkozhattok rajta ;)

 

Papp-Szabó Vanília -  A lány, aki író akart lenni

A lány, aki író akart lenni… Azt hiszem, már a címből sokan magunkra ismerünk. De mégis milyen lehet egy ilyen témájú regény és az írója? Milyen nehézségei lehetnek valakinek, aki az írás folyamatáról ír? Ezeket a kérdéseket is megválaszolja nektek Papp-Szabó Vanília!

Mielőtt rátérnénk a komolyabb kérdésekre, kérlek, meséld el nekünk, mikor és miért döntöttél a hivatásos írás mellett?

Ez nem döntés kérdése volt, legalábbis nem tudatos döntés. Van több emlékem még az óvodából, mikor történeteket találtam ki vagy írtam le, tehát már ekkor ösztönszerűen működött bennem az a folyamat, ami végén íróvá válik az ember.

Aztán természetesen egyre tudatosabb döntések folyamata vezetett el odáig, hogy megosszam a nagyközönséggel a műveimet. Általános iskolában jelent meg a Szivárvány újságban versem, és végül a középiskolában formálódott meg igazán az gondolat, hogy írni szeretnék. Sokat, és nem csak az asztalfióknak.

Megszámlálhatatlanul sok pályázatra küldtem be írásokat, és az egyre több pozitív visszajelzés és megjelenés után tudatosan kezdtem el tervezni, hogy mi lesz a következő pályázat. Ekkor kezdtem el lehetőségeket keresni a kiadásra és természetesen a tovább fejlődésre is, írói kurzusok formájában.

A regényed a Colocorm kiadónál vásárolható meg: https://shop.colorcom.hu/termek/a-lany-aki-iro-akart-lenni/ . Megtennéd, hogy pár mondatban összefoglalod a cselekményt?

Főszereplőm, Papp-Szabó Vanília – akitől a szerzői nevemet kölcsönöztem – sok vakvágány után jut el az íráshoz mint hivatáshoz. Az első regényének megírásának folyamatát követhetjük végig ebben a történetben. Szerettem volna megmutatni, mennyi minden befolyásolhatja egy regény végkimenetelét. Azt, hogy milyen apróságok képesek befolyásolni a szerzőt az alkotói munka során. Illetve egy olyan szerző képét szerettem volna felvázolni, aki impulzív és küzd azért, hogy a történet, ami a fejében van, az új kerüljön a papírra, ahogy azt ő elképzelte.

E mellett természetesen meg kell küzdenie a mindennapokkal. Vallom, hogy egy író más tudatállapotba kerül alkotás közben, amiből nehéz kiszakadni, vagy éppen oda visszatalálni. Ezért néha a barátokkal, szerelmekkel és rég nem látott emberekkel való interakció elemi hatással van ránk.

Mennyire volt számodra nehéz (vagy éppen könnyű) a kiadatás folyamata?

Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy amit az olvasók a könyvemben olvasnak, nevezetesen a kiadó által felkért író képe rendkívül ritka és idealizált folyamat. De mindenképpen az írási folyamatra szerettem volna koncentrálni és akkor ez a megoldás tűnt kézenfekvőnek. A magyar kiadói piac helyzetével és a regénykiadással több ezer oldalt lehetne megtölteni.

Sokan bírálnak azért, mert egy kisebb kiadót választottam elsőre és nem vártam ki, míg a piaci nagyhalak ráharapnak a regényemre. Ez a történet viszont akkor meg akart jelenni és én engedtem neki, hogy reflektorfénybe kerüljön. Nem mondom, hogy tökéletes lett, azt sem, hogy ha még várok pár évet és szépítgetem, nem lett volna irodalmi szempontból jobb.  Biztos vagyok benne, hogy jobb lett volna, de már nem ez a történet lett volna, amit most olvasnak. Ennek a történetnek akkor és ilyen formában kellett napvilágot látnia.

A következő regényemet például pályáztatni fogom megjelenésre. Az egy lassú folyású, megfontolt történet, ezért a kiadásának is ilyennek kell lennie. Fontos, hogy szerzőként megértsük és elfogadjuk, hogy minden történet más – a születéstől a megjelenésig.

A főhősnőd és te is nagyon egyedi nevet viseltek. Miért pont Vanília?

Egzotikus és egyedi nevet kerestem a szereplőmnek, mert ő egy olyan karakter, akit rettentően fáraszt a különlegessége, de belül, titokban imád így létezni. A vanília mint növény is megragadja számomra a karakteremnek ezt a belső kettősségét. Másrészről a vanília aroma az otthonosságot, egy finom sütemény ízét és illatát közvetíti, és szerettem volna, ha az olvasóim azt érzik, hogy a karakterem akár az ő barátnőjük is lehetne.

Az már csak mellékes szerencse, hogy nem sokkal a megjelenés előtt ez a név itthon is anyakönyvezhetővé vált, így még életszerűbb lett a történet.

Milyen elhatározás vezetett el oda, hogy a regényed témája maga az írás legyen? Hogyan sikerült visszaadni mindazt, amit egy író átél alkotás közben?

A téma igazán írás közben bontakozott ki, akkor nekem az volt a fontos, hogy rögzítsem azt, ami bennem van. A történet eleje és vége volt csak meg, mikor leültem írni. Az első néhány oldal után tudatosodott csak bennem, hogy valójában mit is akarok kezdeni ezzel a történettel, és onnantól kezdve megvolt a vezérfonal- az írás.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ahány ember, annyiféle alkotói folyamat létezik. El tudom képzelni, hogy Stephen King leül reggel az asztal mellé és ír tízezer karaktert naponta. Én ezt nem tudom megtenni. Írás közben folyamatosan előjön a figyelemzavarom, ami amúgy nincs is, de ilyenkor képes vagyok órákig bámulni az ablakon túli világot, még akkor is, ha ott csak egy fa van. Ezt szerintem nagyon jól át tudtam adni a könyv lapjain. Ahogyan a történet vége felé közelítő letargiát és nyúzottságot is. Az nekem mindig egy hatalmas meccs, hogy az utolsó néhány fejezet úgy jöjjön ki, ahogy eredetileg terveztem és ne akarjak még hatszázféle dologra kitérni, ami épp eszembe jut.

Milyen fogadtatásban részesült a regény?

Rendkívül szorongva fogadtam az első kritikákat, de megdöbbentően jó élmény volt olvasni mindegyiket! Rettenetesen örülök, hogy vannak olyan olvasók – nem is kevesen – akik megtalálták azokat a karaktereket, akikkel azonosulni tudnak, vagy épp felismerték bennük a környezetükben élő személyeket.

Természetesen akadtak olyanok, akik találtak a könyvben kifogásolni valót, és majdnem mindennel egyet is értek. De ahogy már említettem, ez a történet akkor és ebben a formában szeretett volna megjelenni, én pedig hagytam neki.

Ki a Te személyes kedvenced a szereplőid közül és ki az Olvasóidé?

Ez azért nagyon nehéz kérdés, mert mindegyik szereplőben van egy kicsi belőlem is. Arabellát például azért imádom, mert sikerült két számomra nagyon kedves személyt összegyúrnom és megformálnom a karakterében. Rajta kívül még megjelennek néhányan mellékszereplőként az én életemből is, őket is egytől egyig szeretem. De egyet kell értenem az olvasókkal, a történet fénypontja Andris, az egyedi humorral rendelkező pultos srác, aki tudatán kívül mindig pont azt teszi, amire az embernek szüksége van.

Van kedven hazai kortárs íród? Ha igen, ki?

Nem hagyhatom ki, hogy megemlítsem gyermekirodalmi mentoromat, Mészöly Ágit, akinek a regényei hihetetlen kalandokat visznek a fiatalabb generáció életébe. Illetve minimum földig érő főhajtás illeti meg Böszörményi Gyula bárót, akinek az Ambróczy báró sorozata elképesztő kutatómunkával készült és az olvasó mégis tíz körmét rágja le izgalmában, mire a végére ér.

Ha lehetne mondjuk 4 kívánságod, mik lennének azok?

Mármint bármilyen kívánság? Előbukkan egy jó tündér vagy egy dzsinn és azt mondja, teljesítem négy kívánságodat?

Időt szeretnék. Időt az írásra és az olvasásra. Annyi klasszikust nem olvastam még! És minden évben újabb és újabb regények árasztják el a piacot, amelyek között igazi kincsekre lelni. Én teljesen átérzem azt a mondást, hogy oly sok könyv, annyira kevés idő!

Aztán szeretnék egy időutazással egybekötött irodalmi kerekasztalt. William Shakespeare, Agatha Christie, Lucy Maud Montgomery, Alexandre Dumas, Ernest Hemingway, Fekete István és G. Szabó Judit lennének a vendégeim az ötórai szeánszon.

Mit szeretnék még? Egy világkörüli utat. Inspirációnak. Azt hinné az ember, hogy annyi könyv van már a világon, hogy mindent megírtak. Ezzel egy bizonyos fokig egyet is értek. Viszont abban is biztos vagyok, hogy a világban minden másodpercben születik egy újabb történet, és ezek között rengeteg olyanra akad, ami megérdemelné, hogy lejegyezzék.

Lesz folytatása a regényednek? Milyen terveid vannak az írással kapcsolatosan?

A lány, aki író akart lenni önálló mű, nem lesz folytatása. Viszont már elkészültem a következő regényemmel, ami az Örökség munkacímet viseli és egy amerikai-magyar családból származó nőről szól, aki örököl egy hotelt Kenyában. Remélem, ennek a történetnek még idén sikerül kiadót találni.

A fő fókuszom most egy gyerekkönyv, amely igyekszik lerombolni azt a rózsaszín-szivárványos képet, ami az unikornisok körül kialakult, ezzel a kisfiúknak is alternatívát nyújtani a témában.

E mellett számos pályázaton veszek részt és igyekszem minden ötletet lejegyezni, ami csak az utamba kerül.

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, Vanília elérhető a:https://www.facebook.com/vaniliaesszencia/ oldalon, ahol boldogan várja az üzeneteiteket.

A. O. Ester - Összetört Glóriák és Frigg rokkája sorozat

A.O. Esther neve nem sokkal ezelőtt teljesen ismeretlen volt a számomra. Ám nem úgy az Összetört glóriák első kötetének a borítója. Akárhányszor a rábukkantam az interneten keresés közben, mindig megcsodáltam, hogy mennyire gyönyörű. Aztán egy nap konkrétan rákerestem a könyvre, mert azt hittem valami világhírű kötetről van szó; mikor rájöttem, hogy az írónő magyar, nagyon boldog voltam, mert reméltem, egy nap talán beszélhetek vele.

Örömmel mondhatom, hogy ez a nap is eljött, ráadásul az első komolyabb beszélgetésünket meg is osztjuk Veletek! :)

Mesélnél nekünk a kezdetekről? Mikor döntöttél az írás mellett?

Egész pici koromtól kezdve arról álmodoztam, hogy egy nap újságíró, majd író leszek. Óvodás lehettem, amikor megtanultam írni-olvasni, és ettől kezdve a betűk, könyvek, az olvasás és írás bűvkörében éltem. Ehhez mérten a legszebb karácsonyi ajándék, amit kisiskolás koromban kaptam, egy öreg, rozoga, zöld színű írógép volt. Az a klasszikus darab, ami csilingel a sorok végén a sortörésnél. Imádtam azt a gépet, azt sem tudtam, mit írjak, annyira megrészegített az, hogy ilyen „csoda” került a birtokomba. Az első „mesekönyvem” kb. 7 éves koromban született: magam illusztráltam, majd kapcsológéppel összetűztem és nejlonnal beborítottam. Persze ez csak játék volt, de imádtam erről álmodozni és később mindent megtettem annak érdekében, hogy kitanuljam a szakma csínját-bínját: több mint tíz éven át újságíróként dolgoztam már, amikor megérett bennem az első regényem. Ez az Összetört glóriák első kötete volt, ami Elveszett lelkek címen 2012-ben látott napvilágot.

Jelenleg 10 köteted van forgalomban, amiket a https://aoestherwebshop.hu/aoesther-konyvek-88 oldalon rendelhetnek meg az érdeklődők. Te kezeled a weboldallal járó teendőket?

Nem. Mindennel a kedvesem, Zsolti foglalkozik a könyvkiadástól kezdve a közösségi oldalak kezelésével, marketinggel, kereskedelemmel, sajtóval, programszervezéssel. Ő nem csak a magánéletben, hanem a szakmai életben is a társam, és ezen túl mondhatni, a managerem. :)

Zsolti egy rendkívül sokoldalú és céltudatos ember, aki bár spirituálisan is nagyon nyitott, remekül eligazodik az üzlet világában is, így az ő kezében a lehető legjobb helyen vannak a könyveim. Neki köszönhetem, hogy két év alatt új köntösben 10 régi és új kötetem jelent meg, és további 6 van tervben, valamint számos projektünk, amelyek az eddig megjelent sorozatainkra épülnek.

Ugyanitt ajándéktárgyak is várják az érdeklődőket. Ezeket te tervezed?

Nem, a webshopunkban kapható ajándéktárgyakat igen tehetséges iparművészek készítik, akikkel jó barátságot ápolunk, és mivel az általuk készített csecsebecsék így vagy úgy kapcsolódnak a regényeimhez, úgy gondoltuk Zsoltival és velük, hogy az olvasóknak tetszenének. Nem tévedtünk, általában aki Glóriák rajongó, szívesen vásárol különféle életfákat, míg a Frigg olvasók előszeretettel választanak viking ékszereket és kovácsoltvas dísztárgyakat maguknak.

Nekem még nem volt alkalmam elolvasni sem az Összetört glóriák sorozatot sem pedig a a Frigg rokkája részeit, de nem adom fel a reményt.  Mindazonáltal összefoglalnád a hozzám hasonlóknak, hogy miről is szólnak?

Huh, nos, ennyire röviden ez elég nehéz. Az Összetört glóriák alászállt, embertestben élő angyalokról szól, akik a középkorban próbálnak rendet tenni az elharapózott emberi kapzsiság, a véres háborúk, testvérharcok, hit és hitetlenség közepette. Miközben testvérek néznek farkasszemet egymással, nem várt szerelmek és barátságok születnek, az angyalok pedig elveszett lelkek, varázskulcsok, kristálykoponyák és más rejtélyek után nyomoznak. Ez egy színtiszta fantasy sorozat sok-sok érzelemmel, romantikával, spiritualitással átitatva.

Frigg rokkája egy időutazással megspékelt kalandregény, amely napjainkból indul: egy csapatnyi rockzenész egy varázslat folytán a múltban találja magát. A történet Norvégiában játszódik, így a zenészek ezer évvel korábban, egyenesen a viking világban találják magukat: boldogulásuk tétje az életük – vagy beilleszkednek vagy meghalnak a véres középkori csatákban. A történet főhőse Sonja, egy fiatal énekes lány, akinek különös álmai vannak az előző életéről. Idővel kiderül, minden álomfoszlánynak jelentősége van csakúgy, mint a lisztérzékenységének, a nagymamájának, vagy a különös férfinak, akivel Szent Iván éjjelén ismerkedik meg.

2012-ben jelent meg a Glóriák első része, az Elveszett lelkek. Azóta milyen kapcsolatot sikerült kialakítanod az olvasóiddal?

Nagyon szeretem az olvasóimat, akikkel hétről-hétre személyesen is találkozunk, mivel sok rendezvényen veszünk részt és a webshopunkban vásárlók sokszor személyesen jönnek el a könyvekért. Mindig, mindenkire igyekszünk időt szakítani és elbeszélgetni, hiszen nagyon sokat adunk a véleményükre és hálásak vagyunk a velünk megosztott történetekért. A közösségi oldalakon is gyakran posztolunk, mindenkinek válaszolunk, mindenkit meghallgatunk, szeretjük, hogy kedves, aktív, spirituálisan rendkívül nyitott és érdeklődő olvasóink vannak.

Melyik sorozatot volt könnyebb megírni? :)

Nekem egyiket sem volt nehéz megírni. Sosem munkának, inkább afféle utazásnak fogtam fel. Elmerültem ezekben a világokban és elmeséltem, mit láttam. Mint egy hobbi-turista, aki kvázi operatőrként mindenféle kalandokba csöppent.

Jelenleg én is egy trilógián dolgozom, így megkérdezem: mit tanácsolsz azoknak, akik több részes köteteknek állnának neki?

Szerintem egy titok van csupán: folyamatosan írni kell, amíg a kötet végére érsz. A két kötet közt ne teljen el sok idő, max 4 hét pihenés, aztán neki kell látni a következőnek, majd az utolsónak. Ha minden nap írsz, benne élsz a történetben és meglátod, a történet akkor is „megy majd a fejedben”, ha épp nem is a gépednél ülsz, hanem mondjuk a postán állsz sorba. Ha napokat hagysz ki, kiesel a történet lüktetéséből, és attól kezdve nehéz felvenni a szálakat, visszakerülni abba a hangulatba, ahol korábban voltál. Érdemes közben minden más médiától elzárkózni, hogy ne töltse ki más a gondolataidat, csak a saját történetednek legyen helye a lelkedben, amíg írsz. És nem szabad visszaolvasni, javítgatni, módosítgatni, csak a végén, ha kész vagy, különben sosem fejezed be.

Olvastam, hogy részt vettél a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Milyen élményekkel gazdagodtál? Mesélj nekünk egy kicsit, kérlek!

Nagyon jól éreztem magam. Az Imádom a könyveket szervezésében, Annie-val voltunk kint, ő szervezett dedikálást, illetve az ő standjukon árulták a sorozatainkat. Nagyon sokan eljöttek, üdítő élmény volt a sok-sok mosolygós arcot látni és mindenkit megölelni.

Milyen ámulatba ejtő sorozattal készülsz a jövőben?

Jelenleg – az olvasónk egyöntetű kérésének eleget téve – az Összetört glóriák 7. részét írom, ezt követően a Frigg rokkája 5-6. kötete jön, majd egy új történet, amelynek Lélekváltók a címe. Erről bővebben a honlapunkon olvashattok. :)

Ha Ti is úgy el vagytok varázsolva, mint én, Estert megkereshetitek a fentebb említett oldalon túl facebook- - n is:

https://www.facebook.com/aoestherauthor/

Személy szerint alig várom, hogy a csodálatos borítókon túl, elmerülhessek a történetekben is; köszönöm szépen az írónőnek, hogy türelmesen és készségesen válaszolt a kérdéseimre. :)

E.M. Miller -  Az Örökség

E.M.Miller írónő első regénye Az Örökség, a középkori Magyarország idején játszódó fantasy regény. Jó magam még nem olvastam, de most alkalmam nyílt rá, hogy megismerjem az írónővel együtt. :)

Összefoglalnád pár mondatban hogy indult a Te pályafutásod? Miért akartál írással foglalkozni?

Alsós koromban kezdődött az írói pályafutásom. Minden nyári szünetben megírtam a nyaralási emlékeimet. Középiskolában verseket írtam, majd a főiskola egyik vizsgaidőszakában álltam neki, pihenésképp egy történet megírásának, ami abba is maradt. A főiskola után pedig megszülettek az anekdoták, amik az íróasztalnak születtek. Ám 2010 és 12 között előkerültek, és megis jeletek az egyik magazinban. A fordulatot 2012 hozta el. Megszületett E. M. Miller és pályázni kezdtem az Aranymosás pályázatain. De 2015 novemberében egy betegség ledöntött a lábamról és 1 hónapig feküdtem itthon. Emlékszem, abban a napokban napi szinten minden reggel hatalmas köd ereszkedett ránk, és megfogalmazódott bennem a Ködön túl történetet.  Akkor még az Aranymosásra szántam, de a betegség más vizekre vezetett. Blogolni kezdtem, s a Ködön túl lett a legelső történetem, amely bogtörténetben olvasható volt. A történet elnyert két Dorothy és egy Liebster awad díjat.  Lassacskán megismertem a blog világát, a történeteim átkerültek a Wattpadra, majd 2016 Karácsonyán jelöltek a láthatatlan angyal díjat, amit februárban el is nyertem és közönség díjazott lettem.  Az egyik történet melyet a díjra jelöltek: Az Örökség volt. Továbbá három Wattpad olvasói díjat is elnyertem.

Van olyan kortárs magyar regény, ami a kedvenced?

Lőrincz. L. László. Ő az én írói példaképem. 3 kedvencet is tudnék tőle mondani: A gonosz és a fekete hercegnő,Sziget a ködben és A kicsik trilógia. Vavyan Fable sem érdemel kevesebb figyelmet, főképp A pepita macska,Vis major c. könyvei.

Végül de nem utolsó sorban meg kell említsem Fejős Évát is, akinek a Hello London, és a Karácsony New Yorkban c. regényei nagy hatással voltak rám.

Az Örökséget a https://shop.colorcom.hu/termekcimke/e-m-miller/ oldalon vásárolhatjátok meg. Mi a véleményed a Colocorm kiadóról?

Minden szép és jó volt egy ideig. Én még Albert Timivel kezdtem el a munkát februárban, de ő elment a kiadótól és átkerültem Papp Ádámhoz, és minden előröl kellett kezdeni. Javarészt egyedül maradtam, amikor a kéziratomat visszadobták javításra. Egyszóval, minden egyes részét a kéziratomnak egyedül javítottam, mondatról mondatra, sorról sorra. Ha kérdezni szerettem volna valamit napokkal vagy hetekkel később kaptam választ.  Vért izzadtam egyedül, mire teljes mértékben elkészültem a javítással. A javított kéziratot visszaküldtem számukra, amelyen közel 1 hónapig ültek vagy egy kicsivel többet. Mire egyszer végre válaszoltak, mikorra várható a tördelés. (  Ezzel kapcsolatban több e-mailt írtam nekik, mire válaszoltak). Persze nem abban az időpontban küldték, ahogy írták. A tördelés átnézésében és javításában szerencsére sok segítséget kaptam, akkor még Colorcomos Szerzőtársamtól Takács Lászlótól (L.J. Wesley), szerintem szeptemberben még a tördelés felett ültem volna, ha ő nincs.  De a kézhezvételről inkább nem szeretnék beszélni. A marketing részét magam intézem, ha tudom. Nem velük voltam kint a Könyvfesztiválon, mert ők ebben nem hisznek. De az utóbbi pár hónapban többet kaptam az IK csapatától, mint a kiadótól.  Novemberben tartottam könyvbemutatót. Amire az volt a válaszuk: „Sok szerencsét”

Főhősnőd Julietta Speer házat örököl Magyarországon, ám ez a szál hamarosan összefut vámpírokkal és vérfarkasokkal. Miért pont ezt a kort és témát választottad?

Ha emlékeim nem csalnak, akkor a 2015-ös Aranymosásra írtam. Ám nem ez volt az első vámpírtörténetem. A legelső írásom is vámpírtörténet volt, mellyel pályáztam az Aranymosásra. Annak a történetnek a címe: Verity. Nem tudom, miért pont ehhez a témához nyúltam.  Talán épp a vámpíros korszakomat éltem.  Valahol mindig is érdekeltek a vámpírok, az őket körül ölel misztikum, az inkvizíció korszaka. Valamint egy legenda is hozzá segített ahhoz, hogy az Örökség megszülessen.  A legenda arról szól, hogy megyeszékhelyünknek Szekszárdnak volt egy vámpírja, akit úgy hívtak: Hogy a levegőben repül ember. Igyekeztem utánajárni, de sikertelenül. Így csak a legenda maradt, és a fantáziámra bíztam a történet megírását.  Így született meg az Örökség.

Azért, hogy élethűen ábrázold a kort, végeztél kutatást?

Hogyne! E nélkül hozzá sem fogtam volna a vámpírtörténetek megírásához.  Izgalmas időszak volt.  Rengeteg könyvet olvastam és kutattam, hogy minél hitelesebben adjam vissza az olvasók számára kik is valójában a vámpírok, milyen misztikum öleli körül őket. Ki a vagy mi a vámpír, milyen szóból ered, milyen hiedelmek lengik körül őket világszerte, hogy válhat valaki vámpírrá, milyen fázisai vannak (elárulom, hogy három módon válhat valaki vámpírrá), mennyi az az idővallum, míg valaki átalakul, milyen tüneteken esik át, meddig tart a vérszomj időszak az átváltozás után. Mennyi vérmennyiségre van szüksége a vámpírnak ahhoz, hogy életben maradjon. Hogyan épül fel a vámpírtársadalom, kik a vezetőik. Így bukkantam rá arra, hogy Magyarországnak is van vámpírtársadalma. Ők két részre oszlanak. Magas vezetői beosztásban állnak a Kamarillán belül. Két részre oszlanak. Míg az egyik ága Bulcsútól származtatja magát, addig a másik ág II. Andráshoz köthető.  Így tettem a sci-fi írásaimnál is. Enélkül azok megírásához sem fogtam volna.

A www.moly.hu oldalon is megtalálható a könyv. Milyen tapasztalataid vannak az oldallal kapcsolatban?

Sokáig filóztam annak idején,hogy feltegyem e az Örökséget az oldalra.  Nem is tudtam, hogyan kell hozzáfogni. Őszintén megmondva, megbántam, hogy felkerült az oldalra. Nem láttam és a mai napig nem látom értelmét az oldal működésének. Annyira nem vagyok aktív az oldalon, és valószínű, hogy nem is leszek. Annyira nem is hiányzik az oldal, megvagyok nélküle is. Ha valaki érdeklődni szeretne a könyvem iránt, a Facebookon megtalál. Van külön hivatalos szerzői oldalam és az Örökségnek is lett egy.

Van egy blogod is, ahol verseket is olvashatunk tőled: https://blog.poet.hu/EMMiller . Tervezel esetleg kiadni verses kötetet is? Mennyire komoly nálad ez a vonal?

Van, de nem ez a hivatalos blogoldalam. Karácsonykor került fel a Poet oldalára az első versem. Egészen februárig írtam a Poet oldalán. A versírás most abba maradt. De nem adtam még fel. Hisz márciusban és áprilisban többször voltam vendégszerkesztője a Lendület Magazinnak, sőt elárulom, hogy a Poet oldalán olvasható Remény című versem, olvasható Mimi Taylor, nemrég megjelent könyvében, a Bosszú árában is.  Tervbe van véve,hogy egyszer majd verses kötet is megjelenjen.

Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól?

Olvasóim csodálatos személyek. Szinte napi szinten hozzászólnak vagy csillagozzák az írásaimat. Kinek ez tetszik, kinek az. Van olvasóm, aki kimondottan csak az Üzenet a Túlvilágról című írásom miatt követ, de vannak olyan olvasóim is akik, minden egyes írásomat falják. Amikor befejezésre került az Örökség, és egyáltalán nem terveztem a folytatását, hetekig kaptam az üzeneteket, szinte könyörögtek az olvasók, hogy folytassam a történet megírását. Fel sem tudnám sorolni azt a sok pozitív hozzászólást, amiket kaptam. Sőt. Van két olvasóm, akik megszállottan rajonganak értem. Annyira, hogy tavaly az egyik elevezett rólam egy olvasói listát (E. M. Miller. A kedvenc írónőm, a könyveit csak ajánlani tudom) név alatt. Vagy épp ez: E.M.Miller nagyszerű író,remélem, egyszer minden története megjelenik könnyben, és a könyvei a könyvespolcom sorakoznak majd.  Persze a pozitívumok mellett, sajnos ott vannak a negatívumok is. Ők nem olvasók, hanem trollok. Akik azért vannak, hogy megkeserítsék az írók életét.  Gondolom, vannak olvasók, akiknek nem tetszik az írásom. El kell fogadni, hisz nem mindenkinek tetszenek vagy jönnek be a vámpírok vagy épp a földönkívüliek.

Tudom, hogy részt vettél a 25. Nemzetközi Könyvfesztiválon; életedben először. Milyen élményekkel gazdagodtál? Jó volt személyes kapcsolatot kialakítani az olvasókkal és más írókkal?

Huha… egyszerűen… nem lehet szavakba önteni.  Ott kell lenni, részt kell venni. Sokat köszönhetek Baranyai Anikónak… rengeteg energiát fektetett bele abba, hogy ott lehettünk és dedikálhattunk.  Rengetek háttér munka folyt, míg elérkezett a Könyvfesztivál napja. Nagyon izgalmas volt e időszak is. A legjobban az tetszett, mikor videót kellett készíteni, és elmondani, ki vagy, mikor és hol fogsz dedikálni és melyik könyvedet. A Videó megtalálható fent a Youtube-on. ( Imádom a Könyveket. E.M.Miller. Az Örökség).  Izgatott voltam s kíváncsi. Sosem jártam a Millenárison és nem voltam ott egyetlen könyvfesztiválon sem. Mindig csak a tv-ben láttam a sok kiadót, könyveket és a szerzőket. Sokat beszélgettünk, érdeklődtek. Főleg a nevem iránt hogy mit is takar az E.M.Miller és hogy jutott eszembe a név, lesz e folytatása  a történetemnek.  Nagyon hamar eltelt az egy óra.  Könyvem előttem, a fényképezőgépek kattogtak a telefonok villogtak. Nagyon jó volt más szerzőkkel is találkozni, velük beszélgetni, hisz némelyikkel másfél éve leveleztünk, és napi szinten beszéltünk. Találkoztam más Colorcomos szerzőtársakkal is.  Tapasztalatokat cseréltünk és sok barátság alakult ki.  Jövőre ismét szeretnék ott lenni.  De már meghívást kaptam a következő,a megyénkben tartandó Bonyhádi Völgységi Könyvfesztiválra, és ősszel érkezek majd Kalocsára is.

Az Aranymosás pályázatán is részt vettél; megérte pályáznod? Milyen eredményt értél el?

Hát azt hiszem az idei év volt az utolsó, hogy részt vettem az Aranymosáson. Mélységesen csalódott vagyok. Nincs értelme pályázni. Az idei pályázatot nem értem. Ilyen még sosem volt. Két pozitív lektori vélemény volt, az összes többit negatív véleménnyel látták el.  És ami még megdöbbentett az idei pályázattal kapcsoltban az az volt, hogy egyfordulós volt, holott mindig kettő szokott lenni.  A második körben szokták kiejteni a kikerült írásokat.  Sosem kerültem ki, pedig nem először fordult elő olyan, hogy olyan írás került ki, amitől a fejemet fogtam. Ennyi erővel, simán kikerülhettem volna én is. Ráadásul ejtettek ki olyan szuper írásokat, amelyek simán megállták volna a helyüket a hazai könyvpiacon.  Pályázhatnák minden egyes alkalommal, az életbe nem kerülnék ki, írhatnák akármilyen zsenialitással.  Valószínűnek tartom, hogy sok beérkezett kézirathoz hozzá sem nyúltak. Lehet, hogy pont a kupac alján vannak azon írások, amelyek zseniális történetek, és méltóak lennének arra, hogy kiadják őket. Ideig biztosan jegelem az Aranymosás témát. Vannak más pályázatok is, ilyen például a Preyer Hugó, amelyre már javában írom a történetemet.

Láttam, hogy hamarosan jön Az Örökség folytatása; mit szabad tudnunk erről?

Fontos kérdés. Nem terveztem folytatását a történetnek. Már javában folyt a szerkesztése az Örökségnek, amikor a lelkes olvasók ostromoltak azzal, hogy legyen folytatása a történetnek, mikor lesz már folytatása a történetnek stb. Én úgyis adtam le a kézirat befogadót a kiadónak, hogy nem lesz folytatása a történetnek. Nem is álltam kötélnek. Tavaly februárban, mikor elfogadták a kéziratomat és nekiálltunk a dolognak, lezártnak tekintettem az Örökséget. Szerkesztem, javítom, valamikor nyár végén, ősz elején meg fog jelenni. De idén év elején beadtam a derekam, és megszületett a folytatás, ami a Csapda címet kapta. Annyit elárulok izgalmasabb, kicsivel hosszabb lesz, mint az első része. És immáron világhírű íróként látjuk viszont Juliettát, aki a testvére által felállított csapdába sétál bele, és ismételten megküzd az újjáéledt gonosszal.

 

Ha tetszett az interjú és kérésetek/kérdésetek lenne az írónő felé, itt elérhetitek:

https://www.facebook.com/EM-Miller-Hivatalos-szerz%C5%91i-oldala-360908814072828/

Interjú Kovács Ágival, a Magyar Szerzők Könyvei Blog megálmodójával

A Magyar Szerzők Könyvei Bloggal 1 éve találkoztam először, mikor kortárs magyar írók regényei között mazsoláztam. Aztán, mikor bemutatkozó napom volt az egyik facebook csoportban, a szerkesztő és én ismerősök lettünk, most pedig szívesen válaszol a kérdéseimre is. Kövessük hát Kovács Ágit a bloggerség rejtelmeibe!

Megtennéd, hogy megosztasz néhány apróságot magadról?

Kovács Ági vagyok és hallássérült. Édesanyámmal lakom Abonyba. Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Sokat jártam könyvtárban mai napig is járok. Kézművesként foglalkozom. A szakmám szőnyegszövő. Eközben gyöngy-szövött karkötőket és horgolt dolgokat készítek. Szeretem a sorozatokat, és a zenéket az olvasáson kívül. Részt veszek a molyos ajándékozásokon és utazókönyvek eseményeken.

A bloggered itt elérhető: http://magyarszerzokonyve.blogspot.hu . Összefoglalnád pár mondatban, hogyan is jött az ötlet, hogy ebbe az irányba mozdulj és megalakítsd az oldalad?

Eredetileg Egy Hallássérült Lány blog facebookos oldalon kezdtem el. Ezt az oldal, azért hoztam létre, hogy megmutassam, hogy hallássérültek semmivel sem különbek az egészséges halló emberektől. Azt terveztem, ha blogolni tudok erről, akkor az elolvasott könyvekről is tudok véleményt írni és feltenni. Egy részt sikerült is. Ment is egy darabig. Aztán tavaly szeptemberbe gondoltam egyet kivittem online térbe az egészet. Így született Magyar Szerzők Könyvei blog. Sokat köszönhetek Pénzes Aliznak, hiszen nélküle nem lenne olyan a blog, ahogy most kinéz. És persze Szabó Borkának is köszönettel tartozom, hogy a borítót megcsinálta. Egy betű miatt nem lett tökéletes.

Mióta működik a blog és milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatosan?

2017. szept.07-e óta megy a blogom.  Elég kezdőként kezdtem el, de nem ment el a kedvem ettől. Sőt kihívásként éltem meg. Egy akadályt, amit érdemes legyőzni. Könnyű használni a blogot. De sokat kell vele foglalkozni. Nehezen indultam el, mert nem tudtam, hogyan is álljak neki. Egy célom volt ezzel, hogy nem szerettem volna egyforma blogot. Vagyis ne az legyen, hogy pontozzam a borítót, szerzőt stb. Hanem magát a történetet véleményezzem.  Az, hogy most a borítót, 5 pontot adok, nem biztos, hogy a történet megérné az 5 pontot stb. Meg aztán nem szeretek pontozgatni. Inkább elolvasom és megírom a véleményemet a történetről. Mit gondolok róla, mit éreztem. Vagy unalmas volt-e vagy sem. S valóban esetek többségében mind jó könyveket találtam venni. 4 volt olyan, ami nem az én műfajomba vagy épp a hangulatom nem volt kellő hozzá.

Ma a blogom 24 követővel és 43 ezer feletti az olvasói kattintások száma, ez bizonyítja, hogy jól sikerült a blogom. Kíváncsiak rá. Sikere van. De van még változtatni és fejlődni rajta.

Rengeteg könyvajánló található rajta; hogy van ennyi időd olvasni?

Általában hajnalban meló után. Illetve amikor megyek, valahova viszem magammal. Legtöbb ajánló csak ajánlók tényleg. Igyekszem mindegyiket elolvasni időben. Például nemrégiben át estem kétszer is egy csúnya megfázáson s nehezen álltam neki olvasni. De most már igyekszem befejezni. Legtöbbször 3 nap alatt kiolvasom, de most hogy jó idő van így érkeznek is megrendelések néha. Kicsit hosszabb ideig tart az olvasás.

Körülbelül menni időt töltesz a frissítéssel hetente?

Sok időt töltök , kb olyan 9-10 óra meg van biztosan. Egybe számolva fb. oldallal együtt. Blogon naponta 1-2, amikor épp van mit feltenni.

Van kedvenc magyar könyved?

Van. Nem is egy. J M. G. Brown, Robin O’Wrigthly , Ella Steel, Mimi Taylor, Selena B. Loweel, Baráth Viktória, P.C. Harris, Réti László, L. J. Wesley , Abby Winter és Emy Dust hogy párat említsek. Rengetegen vannak, akiket örömmel fel tudnék sorolni, mert mind egytől egyig tehetségesek.

Esetleg Te nem szeretnél írással próbálkozni?

De próbálkoztam, hét fejezetéig jutottam. Viszont rájöttem nem az én műfajom az írás. Rövidek a mondatok stb. Inkább maradtam a verseknél. Azokat nagyon szeretem.

Van facebook oldalad is Ági alkotásai címmel: itt a saját készítésű karkötőket, könyvjelzőket, takarókat, poháralátéteket árulsz többek között. https://www.facebook.com/agialkotasai/ Mesélsz erről egy kicsit? Honnan jött a kézművesség iránti érdeklődésed?

Már gyerekként is szerettem kézműveskedni,. Édesanyám által szerettem meg. Mindig kötött, horgolt és hímzett. Varrodában is dolgozott sokáig Előbb tanultam meg kötni, majd jött a szőnyegszövés, ami a szakmám lett. Majd ezután ismerkedtem meg gyöngyszövéssel. Egy levelezőtársam tanított meg fb –n keresztel a chaten. Horgolni nemrég kezdtem el. Előtte sokáig tartott, mire rájöttem, hogy kell elkezdeni. Mivel a hallásom és más betegségem miatt nem tudok dolgozni. Így itthon ezzel kezdtem el. Ehhez értek és szeretem készíteni az ilyen apróságokat. Gyöngyszövést közel 4 éve csinálom. A szőnyegszövést 16,5 éve. 1-2 év kihagyások voltak, azért benne. Sajnos abba kellett hagynom, mert nagyon drága lett az anyag és semmi hasznom nem volt benne.

Mióta tudsz horgolni?

2 éve kezdtem el. S azóta folyamatosan csinálok kendőket , terítőket, takarót,poháralátét és barátság mandalát.

Szoktam látni én is hogy a horgolás mellett gyöngyből készült karkötőket is találnak nálad, egyedi megrendelésre. Ám mégis érdekelne, tudsz mondani erre a sok szép dologra egy irányárat; ha esetleg valakinek az érdeklődését máris felkeltettünk tudjon kalkulálni.

Igen vannak fent pár gyöngy-szövött karkötők. Attól függ a vevő milyet, kér. Legtöbb mintafüggő és a rajz után tudok árat mondani. De a neves karkötők 600ft/db. A szivárvány amit, nemrégen készítettem az 1500ft/db

Íme pár nagyon szép munkája Áginak:

Ha tetszett amit láttatok/olvastatok Ági örömmel várja a megrendeléseket/megkereséseket és nem csak szerzőktől:

abonyblog@gmail.com illetve facebookon:
https://www.facebook.com/kovacs0203

Velencei Rita - 3 könyv hölgyeknek

Velencei Rita nevével a Kávé és krémes új kiadása kapcsán találkoztam. Emlékszem, annyira megtetszett a borító, hogy még a barátnőmnek is elmeséltem mennyire ízlésesnek és könnyednek találom. Mikor megkérdeztem, lenne-e kedve mesélni magáról és a munkásságáról nektek, azonnal igent mondott; ismerkedjünk hát meg az írónővel!

Elmesélnéd, hogyan kezdődött a te pályafutásod? Mindig is író szerettél volna lenni?

Nem, gyerekkoromban még csak meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer könyveket fogok írni. Semmi tudatosság nem volt ebben, egy napon egyszerűen kedvet kaptam ahhoz, hogy írjak egy romantikus regényt (bár nem jutottam sokáig a történetben). A gimnázium 3. osztályába jártam, akkoriban tanultuk irodalomból a francia romantikát, ami nagyon megragadott engem. Pár évvel később rövid novellákban, majd két kisregényben próbáltam feldolgozni az éppen aktuális érzelmeimet. Ekkor persze még messze voltam attól, hogy írónak nevezzem magam, de ezzel az élménnyel kezdődött. Kiadásra nem is gondoltam egészen addig, amíg ki nem kerekedett a Kávé és krémes című regényem kézirata - de addig jó pár év eltelt.

Van egy weboldalad, ami a http://www.velenceirita.hu/ weboldalon található. Te magad frissíted a tartalmát?

Igen, ezt teljesen én szerkesztem és írom, részleteket szoktam feltenni az írásaimból, illetve mostanában számos interjút is készítettem kortárs írókkal - többnyire olyanokkal, akik hasonló stílusban, hasonló olvasóközönségnek írnak.

Jelen pillanatban 3 megjelent könyved van és egy, ami a jövőben fog a nagyközönség elé kerülni. Szeretném ha egyesével beszélgetnénk erről.

Első könyvemet, ami nyomtatásban is napvilágot látott, akkor kezdtem el írni, amikor gyeden voltam az egyéves fiammal. Jó elfoglaltságnak tűnt és jólesett kiírni magamból dolgokat. Ez a regény egy 28 éves lány története, aki szerelmi bánatban szenved, önbizalomhiányos és sütievésbe fojtja a csalódását. A könyv arról szól, hogyan talál Annamari magára, hogyan kezd újra ismerkedni és hogyan talál végül társra - sok fordulattal, romantikával és humorral. Kávé krémessel: édes és keserű egyszerre, mint a társkeresés...

A Levendulaméz című kötetbe tizenhat év terméséből válogattam össze 42 novellát. Elsősorban a hangulat megteremtésére koncentráltam, ezért némely olvasók befejezetlennek érezték egyiket-másikat. Valójában szinte mindenhol sejthető a történet befejezése; főleg azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik, ha a sorok között van elrejtve az írás mondanivalója.

Gwendolyn: ez a kisregény egy 17 éves lányról szól, akit az anyja hazahív a zárdából, és otthon féltve őrzött családi titkokkal találja szemben magát. Persze őt sem kerüli el a szerelem, de egészen máshol talál rá, mint ahol először gondolta volna: egy börtönben, ahová gyilkosság vádjával bezárják.

A Gwendolyn - Manor house titka egy kisregény, ami az 1800-as évek Angliájában játszódik. Miért ezt a helyet és ezt a kort választottad?

Amikor a Gwendolyn történetét írni kezdtem, olyan lelkiállapotban voltam, hogy ahhoz egy sziklás, esős angol táj tűnt megfelelő háttérnek.  Ugyanakkor nem akartam Austen-szerű regényt írni, inkább egy későbbi, kicsit modernebb korba helyeztem a történetet, 1870-be. Miért éppen Anglia? A különleges atmoszférája miatt, amit a sok nagyszerű angol regény vonzóvá tett valamennyiünk számára. Azt hiszem, másik országba el sem tudtam volna képzelni...

Beleolvastam a tartalmába és nagyon megtetszett; az egyik kedvencem ez a kor és a világa. Mesélnél egy kicsit arról, milyen volt dolgozni rajta? Mennyire sok háttérinformáció-keresés áll Gwendolyn mögött?

Elég hamar megírtam a történetet, bár az első szövegváltozat 12 évig pihent a fiókomban, mire újra elővettem és kijavítottam, kiegészítettem. Háttérinformációkat nem nagyon keresgéltem hozzá - ezt a Gwendolyn "testvérregényének", a hamarosan megjelenő Cameliának az írásakor pótoltam be, amelyben már sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a korra jellemző részletek: mennyibe került akkoriban pl. a cukor, milyen újságokat olvastak az emberek, melyek voltak a jellemző ételeik stb. Nagyon szerettem mindkettőn dolgozni, jó volt elmerülni abban a korban, ami a miénkhez képest sokkal nyugalmasabbnak tűnik. A Gwendolyn első felét egyébként bárki elolvashatja, ha feliratkozik a honlapomon a hírlevélre.

A második műved egy novelláskötet Levendulaméz címmel. Milyen stílusú novellákra számíthat, aki elkezdi olvasni a könyvet?

Ezek a rövid történetek nagyon sokfélék, van köztük régi időkben játszódó éppúgy, mint tipikusan mai történet. Három részre tagoltam a könyvet, az elsőben a párkapcsolat különböző fázisait próbáltam ábrázolni az első gyerekszerelemtől az újrakezdésig. A harmadik részbe napjainkra jellemző helyzetek, történetek, sorsok kerültek. Akit romantikát keres, bőven fog találni, de vannak önismerettel vagy éppen aktuális közéleti kérdésekkel foglalkozó írások is.

Nagyon tetszik a címe: elárulod, honnan jött az ötlete?Van kedvenc novellád a könyvből?

A levendulára akkor gondoltam ebből a szempontból először, amikor a kertünkben virágoztak a levendulabokrok, nagyon jólesett mellettük üldögélni, részben az illatuk miatt, részben pedig azért, mert egészen megnyugtató volt a sok pillangó, méhecske meg dongó látványa, amelyek virágról virágra szálldostak. Akkor találtam ki, hogy írni fogok valamit, aminek a címében szerepel a levendulaméz. Hamarosan írtam is egy novellát Levendulaméz és bodzaszörp címmel, ebből kölcsönöztem a kötet címét.

Kedvencem több is van, például azok, amelyek Olaszországban játszódnak vagy olaszos a témájuk, de például nagyon a szívemhez nőtt A thébai és a gyógyír című írás is, ami tele van humorral.

Jöjjön a gyönyörű borítójú Kávé és krémes. Mikor megláttam, az ugrott be, mennyire könnyed a hangulata. Ez a történetre is igaz?

A Kávé és krémes egy könnyed, romantikus, humorban gazdag történet, olyan, mint egy krémesevés barátnők között a kedvenc cukrászdádban... De komoly témákat is érint: a régi kapcsolatok elengedését, az újraépítkezést, hogy hogyan vonzhatunk be az életünkbe számunkra megfelelőbb, boldogítóbb eseményeket.

Mennyire vettél részt a borító aktívan újratervezésében? Milyen visszajelzést kapsz az olvasóidtól az új borítóval kapcsolatosan?

Most jelent meg a második kiadás, amelyhez új borítót tervezett nekem Rózsahegyi-Mayer Gabriella (Mydentity.hu), én teljesen szabad kezet adtam neki a tervezésben. Természetesen elolvasta a regényt, és ezután álmodta meg a dizájnt. Ennek a színvilága és hangulata is tetszett az olvasóknak, egyébként az első kiadás borítóját is sokan megdicsérték.

Mindhárom könyv megjelent elektronikus formában is. Miért döntöttél mindkét formátum mellett? Nem riasztott az illegális letöltés lehetősége?

Vannak ma már nem kevesen, akik előnyben részesítik a elektronikus könyveket, és vannak esetek, amikor praktikusabb is az e-könyv, például ha külföldről szeretne valaki vásárolni. Egyébként személyes tapasztalatom szerint az összes vásárlásnak csak kb. 2%-a az e-könyv vásárlás, tehát nagy tömegekről nem igazán beszélhetünk, ezért amiatt sem nagyon idegesítem magam, hogy illegálisan is hozzájuthatnak a tartalmakhoz - a nagy többség még mindig nyomtatott könyv-párti.

Jelenleg a Camelia - Rejtély Frasellyben című romantikus regényed megjelenésére várunk, ami májusban meg is jelenik. Sikerül tartanod a határidőt?

A kézirat készen van, tulajdonképpen csak a nyomdai szerkesztés, tördelés van hátra, amit én magam végzek. Most úgy gondolom, május végére meg fog tudni jelenni a könyv.

Annyira színes a palettád, hogy muszáj rákérdeznem; kiknek ajánlod a könyveidet?

Azoknak a női olvasóknak ajánlom a könyveimet, akik szeretnének kicsit kiszakadni a hétköznapokból, akik szeretik az érzelmekkel teli történeteket, és azt sem bánják, ha az írások némelyike elgondolkodtató.  A humor szerintem nagyon fontos az életben, ezért szinte minden írásomba igyekszem ebből is csepegtetni.

Vannak már terveid, mit szeretnél még a nagyközönség elé tárni, vagy erről még korai beszélni?

Van pár konkrét tervem, elsőként a Kávé és krémes folytatását szeretném megírni, ennek Tiramisu lesz a címe - ez is édes és keserű: arról szól, hogyan csiszolódik össze egy fiatal pár a mindennapokban. Van egy karácsonyi kisregényem is készhez közeli állapotban, talán ebben az évben sikerül ezt is befejeznem. Van még pár ötletem, megkezdett kéziratom, de ezekről egyelőre korai többet elárulni. Remélem, lesz elég szabadidőm, hogy megírjam őket!

Szerintem nagyon érdekes és színes lett a mai beszélgetés. Ha elérnétek Ritát, itt megtehetitek: https://www.facebook.com/KaveEsKremes/

Remélem, nektek is tetszett!

Skolik Ágnes - 4 könyv 4 korosztály

Skolik Ágnessel először a Pető Intézet könyvtárfrissítésének alkalmából beszéltünk. Már az első percben kiderült számomra, hogy egy nagyon kedves, segítőkész emberről van szó. Az írónő már több kötettel is büszkélkedhet, és ez remek alapot szolgáltat nekem a kérdezősködéshez.

Bemutatkozna a blog olvasóinak? Mi az, amit szívesen megoszt a külvilággal az életéből?

56 éves vagyok, egy 18 hónapos kislány (Viola) büszke nagymamája. Jelenleg Németországban élünk, de rövidesen vissza fogunk költözni Magyarországra, azon belül is egy Zala megyei kis faluba. Meséket, verseket írni 40 éves korom körül kezdtem, persze akkor még nem gondoltam, hogy valaha ezeket a meséket, könyvekben fogom viszontlátni.

Eddig 4 kötettel büszkélkedhet, melyet az érdeklődők megtalálhatnak a http://www.skolikagnes.hu/ weboldalon. Mesélne egy kicsit róluk?

Az Első verseskötetem című a legkisebbeknek szól; 3 éves kortól ajánlja, a Csibemese már az ovisokat célozza meg,  A csodatermő fa pedig 6-10 éves gyerekeknek íródott. Honnan jött az ötlet, hogy ennek a korosztálynak alkosson?

Nagyon szeretem a gyerekeket, és szeretek mesélni. A saját (három) gyermekemnek is nagyon sokat meséltem, amikor még picik voltak. Mivel az írás kezdetekor falun laktam, adott volt az ötlet, hogy állatokról, növényekről írjak. Emellett van néhány önéletrajzi ihletésű mesém is.

Milyen visszajelzéseket kapott? Szeretik a gyerekek és a szüleik a verseit/meséit?

Igen, szeretik. Sok visszajelzést kapok arról, hogy könnyen olvasható és érthető, érdekes témákat boncolgató meséket írok.

Mit gondol, mitől jó egy gyermekkönyv?

Egy jó gyerekkönyv sokféle lehet. Van amelyik a természetről, állatokról, növényekről szól, van amelyik egy mai kisgyermek mindennapi életével kapcsolatos meséket tartalmaz. Aztán vannak ma is sárkányos, királylányos mesék is, és szerintem erre is van kereslet, a mai modern világban is.

Van olyan verse, amelyik a kedvencévé vált? Megosztaná velünk?

Van több is. A legkedvesebb mégis  az, ami az első volt azok közül, amit az unokámnak írtam:

Baba-mutogató

Itt a lába, itt a feje,

 ez meg itt a kicsi keze,

itt a talpa, a bokája,

elől öt kis ujjacskája

itt a térde, itt a combja,

pocakja, és kettő karja.

Kettő füle, kettő szeme,

középen az orra hegye.

 

Itt a haja, itt a szája,

 sosem marad neki tátva.

csak mikor az ételt várja,

akkor tátja óóóriásra!

 

Kicsi lába lépeget,

 kicsi keze símogat,

Tapsol egyet, ha azt kérem,

s okos fejet mutogat.

Kicsi baba nőjjél nagyra,

mássz fel a lócára, padra,

onnan kiálts a világba,

Nagymaminak rózsaszála!

A 4. egy novelláskötet, Olasz vacsora címmel; ez már felnőtteknek szól. Milyen érzés volt a váltás a gyerekkönyvekről és hogyan reagáltak rá az olvasói?

Ez a kötet sok éves munka eredménye. Pontosabban a sok év alatt felgyülemlett érzések, emlékek, gondolatok gyűjteménye. Az első részében a gyermekkoromról mesélek, a végén pedig a mai életem vicces-szomorkás élményeiről. Miután alapjában véve vidám ember vagyok, a könyv hangvétele is vidám, könnyed, szórakoztató.

Melyik könyve áll a legközelebb a szívéhez és melyiken dolgozott a legtöbbet?

Hát…nehéz kérdés. Az első azért kedvenc, mert az volt az első. A második azért, mert sok színes illusztrációt is tartalmaz, ezért még inkább tetszik a gyerekeknek. A harmadikat pedig az unokámnak készítettem.  A novellás meg azért, mert szórakoztató olvasmány.

Mi az, ami segíti az írásban?

Nekem az íráshoz csend kell, és nyugalom. Nem tudok például úgy írni, hogy szól a zene közben. Általában a mese cselekményét kigondolom, és csak utána állok neki papírra vetni. Szoktam "megrendelésre" is írni, amikor néhány kapott támpont alapján írok egy személyről. Ezt is szeretem, mert elég nagy kihívás jót, érdekeset, szerethetőt írni valakiről, aki egy élő ember, de igazából nem ismerem, csak néhány dolgot tudok róla.

Biztos vagyok abban, hogy már sok kortárs író/költő műveit elolvasta. Van közülük olyan, amit kiemelne?

Velencei Ritát említeném meg, bár tényleg, többet is olvastam. Az ő stílusa és könyvei állnak legközelebb hozzám. Szerintem fantasztikusan jól ír.

Hálásan köszönöm, hogy rögtön igennel válaszolt a felhívásomra. Máskor is volt már példa a pályafutásában, hogy ilyen módon támogatott egy ügyet/intézményt?

Igen, több alkalommal vettem részt adománygyűjtésben, betegek, rászorulók segítségében, szóval ez a "műfaj" sem áll tőlem távol. Könyvtáraknak, óvodáknak is ajándékoztam már el sok könyvemet.

Vannak tervei a jövőre vonatkozóan? Ha igen, mire számíthatnak az olvasók: inkább a gyerkőcök örülhetnek, vagy a szüleiknek készül egy újabb regénnyel?

Szerintem a gyerekek. Körvonalazódik már a következő meséskönyv tartalma, de még sokat kell dolgoznom rajta. Talán a jövő év vége felé megmutathatom már.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket az írónő és munkássága, itt elérhetitek őt:

https://www.facebook.com/agnes.skolik?ref=br_rs

vagy: 

http://www.skolikagnes.hu/

Ezúton szeretném megköszönni, hogy lehetőségem nyílt eme interjú elkészítésére és további termékeny pályát kívánok!

 

Interjú egy olvasómmal  

Radics Zita az elsők között jelentkezett, mikor kiderült megjelent az Angyalok Krónikái; ezért arra gondoltam,feltennék neki egy pár kérdést a könyvvel kapcsolatosan, hogy ne csak az én szemszögemet lássátok! :)

Először is köszönöm szépen, hogy időt szakítottál erre a kis beszélgetésre. Szerintem vágjunk is bele a közepébe; hogy tetszett a könyv?

Részemről a megtiszteltetés és szívből köszönöm , hogy megoszthatom veled és a kedves olvasókkal az Angyalok Krónikái által átélt tapasztalataimat , élményeimet . Valóban izgatottan vártam a könyv megjelenését; talán nem túlzás azt mondanom epekedtem utána , hogy végre a kezemben tarthassam a művedet és azt kell mondanom , egyáltalán nem csalódtam benne , sőt mi több minden képzeletem felülmúlta. :) Izgalmasnak tartottam az elejétől a végéig és be kell vallanom , olyan mély hatásokat gyakoroltak rám a történések hogy azon vettem magam , szinte én is szerelmes lettem!

Mit szóltál a kivitelezéshez? Tetszett az elrendezés és a borító?

A kivitelezésről és a borítóról annyit érdemes megemlítenem , hogy szinte az első pillanatban éreztem ,amikor megpillantottam , hogy valami izgalmas és hogy nem e világi élmények tárulnak majd elém az olvasása után .Nyugalmat és meghittséget árasztott a könyv borítása számomra .

Van kedvenc részed, vagy esetleg idézeted a könyvből? Elárulod nekem és az olvasóknak mi az?:)

Természetesen van kedvenc részem , bár nem egyszerű egy konkrét részt kiemelnem , de ha mégis meg kell tennem , ami engem magával ragadt az talán a Csábítás volt. És hogy miért is? Igazán romantikusnak tartottam az első találkozást. Meghatározó része annak a mély szerelemnek ami az egész történetet oly izgalmassá és egyben varázslatossá alakította.

Számodra tanulságos volt elolvasni? Milyen érzéseket váltott ki benned?

Azt gondolom, ha az ember romantikus, szerelmes novellákat , regényeket olvas , akkor ajándékul kapja az átélés varázsát . Belebújhat a szerelmes alany bőrébe és saját lelkén keresztül élheti át az adott szituációk és érzelmek megannyi örömét és fájdalmát.

Ki volt a kedvenc szereplőd és miért?

Marcell volt a kedvenc szereplőm , mert valóban volt benne valami magával ragadó jóság és törődés. Ebben a fiatalemberben meg van minden olyan tulajdonság, amelyre egy nő igazán vágyik.

Mi volt az a pont, ami a legmeghatározóbb volt olvasáskor?

Amikor karácsonykor Marcell lemondta a találkozót. Mély csalódottságot éreztem, de egyben reményekkel töltött, hogy valami pozitívan fog majd változni, hiszen egy angyal nem hagyhatja cserben azt az embert, akihez olyan szeretet kötötte, mint amit Bella iránt érzet.

A terjedelemmel meg voltál elégedve? Sokan reklamálnak azért, mert túl hirtelen lett vége; neked erről mi a véleményed?

A terjedelmével nem volt kifogásom viszont igen, hirtelen ért véget a történet még vártam volna a folytatást . Feltételezem azért alakult így hogy az angyalok Krónikái II. kötetét is izgatottan várjuk majd. :)

Volt olyan rész, ami kevésbé tetszett? Mint írónak erre is rá kell kérdezzek, szóval kíváncsian várom a válaszod. :)

Nem szeretnék elfogult lenni , de nem volt olyan része a kötetnek amely ne tetszett volna . Elárulom nem tudtam letenni a könyved és ez számomra is azt tükrözi, hogy e könyv olyan hatással volt rám , amely még engem is meglepett. :)

Kaptam egy olyan észrevételt, hogy voltak olyan mondataim, melyeket nem lehetett értelmezni. Ezután én rákérdeztem több olvasómra, hogy találkozott-e ilyennel és ők azt mondták hogy nem. Érdekel, hogy te találkoztál-e ilyennel? Ha igen melyik volt az? :D

Nem találkoztam olyan mondattal vagy mondatokkal ,amelyek ne lettek volna értelmezhetőek számomra , bár volt egy két szó, talán amin elgondolkodtam mint pl a hüledezik( zavartan csodálkozik , meglepődve álmélkodik stb ) szó :). Nem igazán használom ezt a kifejezést feltételezem talán másoknak hasonló kifejezések okozhattak problémákat.

Jöjjön számomra a leglényegesebb kérdés; várod a folytatást?

Naná, hogy várom a folytatást !! Miután elolvastam az első kötetet és megismerhettem a szereplőket és az érzéseiket még nagyobb izgalommal várom a folytatást.

 Nagyon szépen köszönöm Zita őszinte és kedves válaszait, és ha esetleg Ti is kedvet kaptatok az olvasáshoz, az alábbi linken megtaláljátok a TELJES I: FEJEZETET:

https://ujalmok.blogspot.hu/2018/01/angyalok-kronikai-kisertes-i-fejezet.html

Ha pedig kevés lenne az élmény, itt rendelhettek is:

http://undergroundbolt.hu/angyalok-kronikai-kisertes

Selena B. Lowell - Hárman mindhalálig

Selena B. Lowell írónő nevét és regényét a Colocorm  Kiadó honlapján láttam meg. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, így elkezdtem követni  a facebook oldalát és ismerősnek is jelöltem. Az írónő a megkeresésemre azonnal igent mondott; következzék hát a vele készült interjút! :)

A Hárman mindhalálig című fantasy regényed megvásárolható a https://shop.colorcom.hu/termek/harman-mindhalalig/ weboldalon.

 Honnan jött a késztetés, hogy írással kezdj foglalkozni?

Amióta csak olvasni tudok, imádom a könyveket, bár az írás nem foglalkoztatott egészen tini koromig. Akkor kisebb történeteket kezdtem írni magam és a barátnőim szórakoztatására. Nagyon film mániás voltam, ezért elhatároztam, hogy forgatókönyv író leszek. Persze nem lett belőle semmi. Sőt egy idő után már nem is írtam. Aztán 2009-ben történt egy hatalmas törés az életemben, és úgy éreztem valamit csinálnom kell, hogy ne kattanjak be. Írni kezdtem, és az első könyvem ekkor született.

Gyönyörű az írói neved. :) Lehet tudni, a történetét?

Köszönöm szépen! :) Bár ez egy elég kis butuska történet. Volt egy oldal a neten, amit véletlenül találtam. A vérfarkasokról szólt. Ott volt egy teszt, hogy mi lenne a vérfarkas nevem. Én meg megcsináltam, és a Selena Lowell nevet dobta ki. Először csak a könyvem címe lett, akkor még saját beceneven futottak a könyveim. Pár évvel ezelőtt viszont felvettem ezt az írói nevet. Dehogy  meg tudják különböztetni a nevem és a könyvem címét az olvasók, gondolkodnom kellett kis változtatáson. A csuklómra van tetoválva az, hogy Blackmoon. Mikor egyszer elgondolkodva a csuklómra pillantottam, akkor bevillant, hogy a „B”-t oda biggyesztem a nevemhez. Így lettem Selena B. Lowell.

Főhősnőd Selena Lowell, akit természetfeletti lények vesznek körül. Vámpírok, vérfarkasok; sőt ő maga is saját bőrén tapasztalja meg milyen is az életük. Miért pont ezt a témát dolgoztad fel? Mitől lesz különlegesebb a Te történeted, mint az összes többi hasonló témájú könyv?

Mindig is foglalkoztattak a vámpírok és a vérfarkasok. A származásuk, a legendáik, történeteik. Merem mondani, hogy nálam nem az Alkonyattól kezdődött a vámpírok és a vérfarkasok iránti rajongás. Bizony rajongok értük, és ezért választottam ezt a témát. Azért tartom különlegesebbnek az én történetem, mert hiába egy fantasy-ról van szó, mégis igyekeztem hű maradni azért a valósághoz. Nincsenek kitalált helyszínek. Mind valósak. Kifejezetten olyan helyszínekről írtam, ahol én is jártam, vagy éltem. Igyekeztem úgy írni, hogy az olvasó hitelesnek higgye ezt a történetet, mintha valóban a való életben itt élnének körülöttünk ezek a lények észrevétlenül.

A borítód elkészítésében mennyire volt aktív részed?

A Selena Lowell naplója III. - Hárman mindhalálig! Borítóját teljes mértékben a kiadóra bíztam. Mivel elégedett volna vele, így nem szóltam bele a munkájukba. Persze kikérték a véleményem, és készek lettek volna változtatni, ha nem tetszik.

Magyarországon van egy pár magánkiadó;miért pont a Colocorm mellett döntöttél?

Egy ismerősöm ajánlotta a Colorcom kiadót, ezért beküldtem a kéziratom. Pár nap után meg is kaptam a választ, hogy mehet a dolog, és így adódott itt ki a könyvem.

Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól?

Úgy vettem észre, hogy szeretik az olvasóim ezt a történetet, kifejezetten azért, mert valósághű, és mert fordulatos. Szeretek meglepetéseket okozni az olvasóimnak.

Április 20-án te is részt veszel a 25. Könyvfesztiválon, ami elég nagy dolognak számít. Hogyan készülsz rá és mire számítasz, ha egyáltalán lehet bármire is ebben a helyzetben?

Igen, ez nagy megtiszteltetés számomra, hogy ott lehetek. Hisz egy álom válik valóra. Mivel én a spontaneitás embere vagyok, így csak annyival készülök rá, hogy viszem magam, a könyveim, és kisebb meglepetéseket. Aztán lesz, ahogy lesz.  :)

Mi volt a legnagyobb elismerés, amit eddig a regényed kapcsán kaptál?

Nekem már az elismerésnek számít, hogy olvassák, és szeretik a könyvet.

Mire számíthatunk tőled a jövőben? Lesz folytatása a regényednek, vagy valami mással leped meg az olvasóidat?

Nagyon – nagyon sok tervem van. Mivel a Selena napló első két része nagyon pici darabszámba jelent meg, újra nyomtatás alá kerül, és ott lesz a könyvesboltok polcain, a többi részével együtt. Igaz, még készül a negyedik rész, és ezzel le is szeretném zárni ezt a könyvsorozatot. De pihenésre nem lesz idő, mert számos történet van a fejemben, amit papírra kell vetnem. :)

Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az? Ki tudja, hátha elolvassa ezt egy jó tündér és teljesíti, szóval csak bátran oszd meg velünk!:)

Most kifejezetten egyetlen egy kívánságom lenne csak. Jared Letoval találkozni, aki végig kísért engem ebben a könyvsorozatban zenéivel. Ő az én múzsám. Az éven Magyarországon lesz pont. Koncertet ad Zamárdiba, de sajnos nem hinném, hogy beengednének hozzá csak egy kép erejéig, ha eljutnék oda.

 

Ha érdekesnek találtátok ezt a beszélgetést és felkeresnétek Selena - t, belinkeltem nektek az írói oldalát:

https://www.facebook.com/SelenaLowellNaplojaTrilogia/

Négy könyv, két felajánlás - Bemutatkozik Sz. L. Netala

A következő interjú nem csak azért különleges, mert nem egy hölggyel készült, hanem azért is, mert megmutatta, hogy „van még új a Nap alatt”. Ismerkedjünk meg Szalay Lászlóval, írói nevén Sz L Netalával!

Mondanál pár szót magadról és a munkásságodról?

63 éves matematika-informatika-technika szakos tanár vagyok.

Írói nevem, a 'Netala' egy rövidítés, egy „áthallás”: „Ne találgasd, ki vagyok!”.

1999-ben jelent meg első könyvem, egy mese, ami 2014-ben megérte a második kiadását is. Verseket csak hat éve kezdtem írogatni. Azóta alig van olyan nap, hogy ne születne újabb írásom.

2013-ban a Toll és Ecset alapítvány országos verspályázatán első helyezést értem el.

Valaki azt mondta rólam, hogy „színész költő” vagyok. Vállalom. Érzéseket, üzeneteket közvetítek. Sokszor magam sem tudom, kinek a szerepét „játszom el” írásaimban.

 És nem szeretek egyedül dolgozni. Állandó lektorom és szerzőtársam Sztorka Via (Pásztorka Szilvia).

Jelenleg 5 db könyv fűződik a nevedhez, melyet a http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=netala oldalon meg is találhattok. Hogyan merítesz ihletet az íráshoz?

Erről nem sokat tudok mondani. Még a betűket sem ismertem, mikor már „tudtam”, író, költő vagyok” Viszont az is igaz, hogy eléggé későn érő típus az én fajtám.

A szavak, mondatok mielőtt papírra, gépbe kerülnének? Gondolatként születnek meg a fejemben. Néhány év alatt igazi kényszeres íróvá váltam.

Van olyan műved, amelyik a legközelebb áll hozzád?

Nem tudnám megmondani. Mind más és más egyéniség. Egyformán a saját gyermekemnek tekintem valamennyit.

Melyiket sikerült a leggyorsabban megírni?

Az írásaimra fordított idő nagyon is változó. A versek szinte pillanatok alatt megszületnek. Az más kérdés, hogy később órákig, sőt, lehet, évek múlva is még javítgatok rajtuk. A Zafi tündér több mint kétszáz oldalával három hónap alatt készült el. A VirtualLand című sci-fi regényemhez három év kellett. Szirmácskából, a verses tündérmeséből volt olyan nap, hogy kilencven versszakot vetettem - no nem papírra, hanem - a képernyőre. Viával „őt” is még hét hónapig javítgattuk, mire végleges formába öntődött.

Melyik az a könyved, amelyiket a legsikeresebbnek mondanál? És mit gondolsz, miért ez érte el a legnagyobb olvasottságot?

Minden siker szerencse kérdése, és Fortunát még nem kérdeztem ilyesmiről.

Olvasottságról - a rövid tizennyolc év alatt - semmiféle igazi visszajelzésem nincsen. Annyi biztos, hogy a Zafi tündérnek két hónap alatt fogyott el mind az ötszáz példánya. Mit mondjak? Sok-sok tanítványom van illetve volt az évek folyamán. Régebben talán érdekes volt elolvasni a „tanár bácsi” munkáit. Ma már ha rákérdezek, azt a választ kapom a gyerekektől, hogy „de tanár úr, mi igazából nem is szoktunk olvasni”.

Akik meg mégis? Azok jókat mondanak minden írásomról.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a magyarországi könyvkiadás vagy szerencse, vagy magánvállalkozás, vagy „kapcsolati tőke” kérdése.

Milyen kapcsolatod van az olvasóiddal? Szoktatok személyesen találkozni?

Van egy körülbelül harminc fős kemény mag olvasói táborom, akik rendszeresen keresik, szinte már követelik az újabb írásaimat. Ők barátok, rokonok és néhány munkatársam. Az internet az más! Ott két-háromezren is lehetnek, akik szeretik a verseimet. Talán...

Saját weboldallal is rendelkezel, ami a https://www.netala.net/ címen érhető el. Itt részleteket, továbbá videókat is találunk, amiken a verseidet hallhatják az érdeklődők.

Milyen érzés, ha egy olyan híres személy, mint Németh Nyiba Sándor felolvassa egy alkotásod? 

Szeretek barátságokat, ismeretségeket kötni. Ez hozzá tartozik az irodalmi tevékenységemhez.

Jómagam is olvastam 2 köteted: az egyik Zafi tündér csodálatos utazásai, a másik pedig VirtualLand - kockaországi történetek. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy általad hozzájuthattam a regényekhez; pár héten belül ajánlást is írnék róluk az Olvasnivaló bejegyzésemben. Milyen visszajelzéseket kapsz ezekkel kapcsolatban?

Néhány óra alatt szinte felfalják. Hát... ahhoz képest, hogy mennyi munka egy-egy könyvet megírnom...!

A fentebb említett könyvekből szeretnél felajánlani a Pető Intézet könyvtárának felfrissítéséhez. Mennyire jellemző rád, hogy részt veszel ilyen kezdeményezésekben? Volt már hasonlóra példa korábban?

Segíteni másoknak - régről öröklődő családi betegség nálunk.

A web-oldalamon kimondottan akadálymentes részben gyűjtöttem össze a hangos verseim linkjeit vak és gyengén látó barátaimnak.

Még néhány hét és nyugdíjas leszek. Időmilliomos. Már el is kezdtem szervezni egy jótékonysági koncertet nektek a versíró, illetve karaokes baráti körömben. Akkor ez itt most legyen egy kérdés, egy bejelentés is egyben!

Mik a terveid a jövőre nézve? Esetleg egy új könyv írásának gondolata felmerült?

Rendszerezni, átfésülni, javítgatni a körülbelül 2500 versemet.

Néhány kötetet összeállítani és kiadni a jobban sikerültekből.

VirtualLand és Szirmácska második kötetei már majdnem készen vannak. Velük is még sok a munka.

És... nem tudom, megírom-e a harminckét év iskolai tapasztalatom történetét. Lehet, talán soha nem kerül rá sor. Nem akarok sem kollégákat, sem szülőket utólag lejáratni vagy megbántani.

Ja, és az ezer fős „fészes” alkotói csoportunk kis folyóiratának a szerkesztésében is szeretnék segíteni. Ameddig futja az időmből és az energiámból.

Lászlót megtalálhatjátok a facebook-n, a csoportjában:

https://www.facebook.com/groups/469314856422400/

Hestia Potter - Legendary - Lázadás

Mutatkozz be az olvasóknak, légy szíves! Mit érdemes tudni rólad?

Sziasztok!

Író, anya, könyvelő vagyok.

Ebben a sorrendben.

Hestia Potter álnéven publikációk immáron több mint 15 éve, de a személyi igazolványomban a Sebők Viktória név áll.

Ez egy kamasz koromban rajtam maradt becenév. Sokunk kedvenc fantasyjának és egy boszorkány névnek az összemixeléséből.

Mielőtt rátérnék magára a regényre, érdekelne egy pár dolog; hogyan is indultál el ezen a pályán?  Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy neked írnod kell?

Azóta írok, mióta csak írni tudok.

Pontosan emlékszem rá, hogy az első leírt szavam a ló volt. Édesapám megdicsért és azt mondta. hogy csak így tovább. Én pedig az óta is folyamatosan igyekszem fejleszteni ezt a tudományomat. Írónak lenni egy életforma. Egészen alsó iskolás korom óta rendszeresen naplót vezetek, ami sokat segített abban, hogy megtanuljam magam írásban kifejezni. (Mai napig jobban megy, mint szavakban.) Az olvasás szeretete az első mesekönyvemmel kezdődött és akkoriban indult el az is, hogy én meséljek. Édesapám gyakran éjszakás műszakban dolgozott és munkába indulás előtt ő mondta nekem az esti mesét, amikor pedig reggel hazaérkezett akkor cseréltünk és én állítottam el őt a meséimmel. Mindig is faltam a könyveket koromnak megfelelő érdeklődési körrel. A mesék világával kezdve, az ifjúsági irodalmon át, az önfejlesztő könyvekig. A tanulás iránti vágy egyszerűen kiölhetetlen belőlem. Hatalmas örömömre ezt a fiam is örökölte. Viszonylag fiatalon 22 évesen lettem édesanya. Fiammal gyakran mondogatják, hogy mi együtt növünk fel. A fantasy az a világ amit soha nem nőttem ki! (soha nem is fogok! Bem akarom!) Nem gondoltam, hogy valaha fantasy regényt fogok írni. Alex szépen lassan cseperedett mellettem és az örökmozgó ovist nehezen lehetett lekötni utazás közben vagy orvosi rendelőkben várva.

 – Anya mondj egy mesét – nógatott örökké.

 Így indult az első Legendary történet majd hamarosan ez váltotta az esti meséket is. Nappal írtam 4-5 oldalt és este előadtam kritikus főnökömnek, aki 90%-ban a szereplőim nevének is a kitalálója. Nagyon ért a halandzsához. Ha olyan helyen meséltem neki ahol több gyerek volt azok mindig körén gyűltek és Alex boldogan osztotta meg a történetét velük. Így jött az ötlet, hogy kerüljenek fel részek a netre, hogy a Legendary mindenkihez eljuthasson, akinek csak tetszik ez a képzeletbeli világ, ami napról napra egyre csak nőtt. Rohamos gyorsasággal nőt a követőinek tábora is, akik hamarosan a kész könyvet követelték. Olvasói nyomásra először csak 500 darabban jelent meg, de mára már a második 500 darab utolsó darabjait viszik a polcainkról. Az „írnod kell” egy érdekes kifejezés, mert néha valóban így érzem, hogy egyszerűen nincs is választásom.  Ez az én utam és az élet folyton errefelé terel. (Még akkor is, ha néha nehéznek érzem és egy időre félre tenném, valami nálam nagyobb akkor sem hagyja.) Ráadásul a Legendaryt, mint egy önálló életre kelt világ folyton bugyog az agyamban és amikor felszínre tör, akkor nincs megállás könyörtelen megköveteli a megszületését. Ilyenkor írok éjszaka, nappal, buszmegállóban vagy fogorvosnál várva, étteremben, kávézóban akár szalvétára el sem tudjátok képzelni. Egyszerűen muszáj elmesélni, a karakterek, pedig önálló életre kelnek miközben én csak az író vagyok. Valójában néha úgy érzem, én vagyok attól a toll az ő kezükben. Mindeközben számomra egy áldás, hogy a részese lehetek és elhozhatom nektek.

Miért a fantasy műfaját választottad? Van olyan mű, ami nagy hatással volt rád?

Sose növök fel! Éppen ezért kell a fantasy! Kell a mese! Kell a varázslat!

Egyszerűen lételemem. Magát a személyiségemet is gyakran nevezik kissé elvarázsoltnak, többnyire az örökös szórakozottságomból adódóan. De hát rám lehetne írni, mint Gárdonyi sírjára, hogy „csak a teste” ugyanis a lelkem az idő nagy részét a peremen sétálva tölti.

J. K. Rowling Harry Potterét a barátnőmtől kaptam kölcsön 15 évesen és 22 éves voltam az utolsó rész elolvasására. 10:00 kor befejeztem az utolsó Harry Potter könyvet és másnap reggel fájásokra ébredtem és még aznap megszületett a fiam. Ám olyan világot, amely annyira elvarázsolt volna egészen Cassandra Clare árnyvadász történetéig nem találtam. Feltehetőleg ez a magyarázat arra is, miért kezdtem saját fantasy a világot építeni a fejemben.

Édesanya vagy, ezért biztos nem egyszerű időt szakítani az írásra. Hogyan sikerül megfelelően beosztani az idődet? Van valami bevált trükk a tarsolyodban?

Többnyire éjszaka írok. Ehhez a munkához sok összefüggő magányos óra szükséges, idő, míg ráhangolódom és idő még ki tudok mászni belőle. De ha ezt megkapom, akkor ömlenek belőlem a sorok. Napközben minden szabad percemben bugyog a történet a gondolataimban, –  időnként ha valamiért hosszabb ideig nem tudok leülni írni – szó szerint kitör és papírra veti magát általam. Ilyenkor szokott az este 22:00 és hajnali 4:00 közötti idő csupán csak 5 percnek tűnni.

A családod mennyire támogat téged az alkotásban?

Maximálisan támogatnak. Büszkén mesélnek róla, hogy író van a családban, de hiába élnek benne, mellettem, ez az életforma akkor is felfoghatatlan a számukra.

A legtöbb író a saját életéből meríti az ötleteit. Nálad ez mennyire dominál?

Minden karakteremben ott a személyiségem nyoma, de ezen kívül semmiben nem egyezik a történet az én életemmel. Az érzelmeik egy része még az enyém. Például az, ahogyan a szerelmet élik meg. Igen! Én valóban ilyen szélsőséges vagyok. Egyszer a pokolban egyszer a mennyországban típus.

Az első, ami megfogott az olvasáskor, hogy olyan meseszerű az egész, gyönyörű nevekkel. Lilien neve (a főhősnődé) annyira nagyon szép. Mennyire hatott rád a mesék világa? Vagy ez csupán véletlen lenne?

A nevek Alex művei a legtöbb esetben.  Kivéve 3-t a főhősök közül. Axiánt Alex nevéből lett.  Sebtyánt és Lillient, pedig az iker keresztgyerekeim neveiből kreáltam.  Imádom a meséket, de próbálok még soha nem hallott neveket használni a történetemben.

A borítódról láttam képeket és feltűnt rajta valami különleges; legalábbis ilyennel még nem találkoztam. Mégpedig az, hogy az elején nincs sem cím, sem pedig szerző feltűntetve. A személyes véleményem az, hogy ez is eléggé egyedivé tette a könyvet, nekem tetszik, hogy „nem rondít bele semmi” az összképbe. Viszont, nem ez a jellemző. Az egész mű ennyire eltér a megszokottól?  Mesélj egy kicsit róla!

Semmiben nem szeretem a szokványosat. A borító képét a vőlegényem találta és mindketten tudtuk elsőre ez a farkas lesz a tökéletes. Nem volt szívünk „összefirkálni” és tudatosan szeretek is eltérni a megszokottól. Nem szeretem a szürke dolgokat. Az, hogy maga az egész mű mennyire tér el a megszokottól, azt az olvasók véleményére bízom. Aki már olvasta az érdemben tud erről nyilatkozni. Semmiképpen nem szokták sémásnak mondani magát a művet. ;)

u.i.: Készüljetek, a Szövetség borítóján sem lesz szöveg!

Volt/van olyan személy az életedben, akiről a karaktereid mintáztad?

Egyszerre mindenkiről és egyszerre senkire sem. Nincs konkrét a valóságból átemelt karakterem maximum csak karakter jegyek.

A nagyközönség hogyan fogadott téged? (Művészek és olvasók egyaránt.)

Amiben még a Legendary egészen eltér az átlagos könyvektől, és ami mai napig még mindig megdöbbent engem is, az az, hogy vagy nagyon szeretik, vagy tiszta szívből utálják a művem. Én még nem láttam ehhez foghatóan megosztó könyvet. Itt térhetünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy én magam mennyire vagyok benne a könyvben? Ugyanis a saját személyiségem szokott még ennyire megosztóan hatni az emberekre. Kíváncsian várom, hogy melyik tábor fog nyerni és végül elkaszálják vagy felemelik-e a könyvet. De eddig megdöbbentően fej-fej mellett haladnak már több mint egy éve.

Mi volt a legszebb dolog, amit neked mondtak eddig a műved kapcsán?

Az, hogy a könyvem megérdemelne egy vörös pöttyöt. De mint tudjuk, én semmit nem vagyok hajlandó a borítójára tenni ;)

Durván 30 oldalt olvastam el, de nyugtass meg légyszi…folytatod ugye? Akik ismerik a történetet (nespoilerezzenek :D) biztosan jobban várják nálam erre a kérdésre a választ.

Érkezik a folytatás, az utolsó oldalakat írom a szövetségből. Májusban már mindenképpen olvashatjátok.

Azt lehet tudni, hogy hány kötetesre tervezed?

Igen! 4 kötetből fog állni. A Lázadás és a Szövetség folytatólagos. Ez után fog érkezni a Kezdetek, ami az egész nagy háború a kirobbanásának a történetét dolgozza fel. Tehát a történet ¾ részénél jön a hogyan kezdődött rész.

Mire számíthatnak a rajongók a második részben?

Ebben a részben már megkapják a Peremen (az ezen a peremen) élő összes nép leírását. Még nem teljes mélységükben, még nem fognak minden világban járni. Viszont mindegyikbe kapnak betekintést, hogy nagyjából el tudják képzelni, el tudják őket helyezni, mind a térképen mind a szívükben. Nóra viselkedése a Legendary első részének végében hatalmas fordulatot vett, ezt a szálat a legnagyobb örömmel vittem tovább és hoztam ki belőle képességeimhez mérten, amit csak lehetett. Meg fogjátok látni, azt is, hogy Sebtyán mit képes kezdeni Nora új énjével. A napokban vittem haza Axiánt a szüleihez és azt szokták mondani, amit sírva írsz sírva is olvasnak. Ez májusban kiderül, mert csak most attól, hogy írok róla is könnybe lábad a szemem. Lillient, pedig megnézzük, hogy mit tud kezdeni az uralkodás súlyával.

Van olyan célközönség, akiknek kifejezetten ajánlod a Legendary-t?

A statisztikák szerint 13-35 éves korig van a legtöbb olvasóm, még is a legaktívabba e fölött a kór fölött vannak. Ők gyermek lelkű felnőttek és szerintem megtalálták a könyv sorozat mély mondanivalóját, ami az elfogadásról és az egyén szabadságáról szól.

Olvastak már fel a könyvedből? esetleg van arra valamiféle terv, hogy kiadasd, például hangos könyv formájában? Mit tudsz erről; lenne rá igény?

Braille írásra ajánlottam fel a teljes művet. Édesapám vak volt, szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért fontos ez nekem.  Hangos könyvről eddig még soha nem volt szó, de biztosan ez is sokakat megörvendeztetne. Amin a legtöbbet gondolkodom mostanában,  az e-book formátum.

A kettő megjelenése után úgy gondolom, kész leszek elengedni annyira az első rész kezét, hogy kiengedjem a világba. Te is író vagy tudod, hogy ezzel azt a veszélyt vállalom, hogy tele lesz a net a letölthető ingyenes kalóz formátumával. De bízom az olvasóim hűségében, hogy ez nem vagy csak nagyon lassan fog csak megtörténni. Rengetegen keresik már most a neten pdf formátumban… Illetve sokan nem gyűjtögetnek ma már papír alapú magán könyvtárat és szívesen olvasnak e-book-t.

Lenne még egy pár személyesebb kérdésem, ha nem haragszol.  Szoktál esetleg írói pályázatokra jelentkezni? Mi a véleményed erről?

Igen korábban többre is jelentkezetem és volt, hogy főként novella pályázatokon sikereket is értem el. Ilyen volt például az Őszi varázs pályázat, ahol nyertem a Hulló őszi falevelek című novellámmal. Szerintem ezek a pályázatok versenyek kivallóak arra, hogy kipróbáld magad szakmai berkekben, de az olvasók szívét és szeretetét megnyerni egészen más tészta. Sokkal nagyobb kihívás és számomra nagyobb elismerés is.

A könyvedbe itt tudnak beleolvasni az érdeklődők: www.hestiapotter.hu beszerezni a teljes művet pedig a  www.hestiapotter.hu/megerendeles linken keresztül tudják. A weboldalad is te magad vezeted?

Nem! Abszolult nem! Antikocka vagyok! A vőlegényem a teljes informatikai háttér mögöttem. Ötletezek, de a megvalósítás, az, amikor testet öltenek ezek az oldalak, az teljesen az ő munkája.

Most éppen átdolgozás alatt van a teljes honlap, nem kis munka, de gyönyörű lesz. Megéri rá várni.

Mennyire személyes a kapcsolatod az olvasóiddal? Esetleg voltál már könyvfesztiválon vagy ilyen (számomra elérhetetlennek tűnő) rendezvényen? Ha igen, milyen élményekkel gazdagodtál? Egyáltalán milyen ismeretség kell ahhoz, hogy az ember helyet kapjon ott?

Nagyon jó kapcsolatom van az olvasókkal (szerintem). De erről igazán őket kellene megkérdezni. Gyakran rám írnak a könyv elolvasása után. Ezeket úgy imádom. Hozzák az építő észrevételeiket, az érzelmeiket, amit kiváltott belőlük a könyv. Imádom, a hogy tehetted ezt Norával? Című üzeneteket.  Gyakran tippelgetnek a beleolvasós rész utáni folytatásba. Egyszer voltam felolvasni a könyvemből Debrecenbe egy könyvfesztiválon. Hatalmas élmény volt. Nagyon kedvesek voltam vele. Utoljára érettséginél izgultam ennyire. Megküzdöttem a könnyeimmel időként. Találkozni veletek az egyik legnagyobb élmény a világon. De alapjában véve az idei Budapesti könyvfesztről még idén is lebeszéltem magam. Én még nagyon kicsinek érzem ehhez magam az első „nagyobb” sikerű könyv után és az első 800 darab eladott könyv után. Ezek még nem fognak engem a nagyok közzé emelni így én ezt meghagyom nekik. Egy két levél jön, hogy ott leszek e tartok e író olvasó találkozót, de én még kicsinek érzem hozzá magam. Egyébként tapasztalataim szerint maguk a rendezők nagyon kedvesek és nyitottak minden íróval szemben.

 Köszönöm a kérdéseket! Imádtam őket, jó kis színesek voltak. Próbáltam én sem sablonosan válaszolni, remélem sikerült. Májusban érkeznek többek között a sárkányok a könyv folytatásában, addig is hozok nektek részleteket a könyvből. Kitartás és köszönöm, hogy vagytok nekem és, hogy általatok létezhetek, mint író.

A pici anyu, aki a semmiből jön, de a csillagok felé tart. Hestia Potter

Ha tetszett az interjú, csatlakozhattok az írónő oldalához itt:

https://www.facebook.com/HestiaPotterLegendary/Én is tagja lettem az olvasói táborának és biztosíthatlak titeket, hogy fantasztikus könyvről van szó! Írtam róla ajánlást is, amit az Olvasnivaló menüpont alatt találhattok meg:

https://ujalmok.blogspot.hu/2017/03/olvasnivalo.html

János Éva, a jobb agyféltekés rajzolásról

Kevesen tudják rólam, hogy szeretek rajzolni. Szinte mindenféle témában próbálkoztam már, persze, csak a saját szórakoztatásomra. Hogy egy kedvenc témát említsek, az a természet; de ezeket nem mutogatnám senkinek.

Most azonban alkalmam nyílt mélyebben is belekukkantani ebbe a művészeti ágba,  ugyanis János Éva jobb agyféltekés rajzoktató válaszol minden kérdésemre.

Mielőtt belekérdeznék a sűrűjébe, tisztázzuk a fogalmat: mit jelent pontosan a jobb agyféltekés rajzolás?

Köszönöm, hogy megkerestél, és segítesz népszerűsíteni ezt a módszert, minél több emberhez eljut, annál többen élik meg a csodát.

A jobb agyféltekés rajzolás tömören annyit jelent, hogy a 3 nap alatt megtanulunk másképpen nézni, látni, megtanuljuk, hogy egészben semmit nem akarunk lerajzolni, mert az nem fog menni, csak a részleteket figyeljük. Megtanuljuk legyőzni a bal féltekénket, hogy ne a szimbólum rendszerünkből kapjuk elő az ott eltárolt képet és azt rajzoljuk le, hanem azt, amit ténylegesen látunk. A gyakorlatok úgy vannak egymásra építve, hogy ebben segítsenek.

Miben más ez a módszer a megszokott tanításhoz képest?

Ez egy nagyon hatékony módszer, mert 3 nap alatt olyan eredményeket lehet elérni, amit a hagyományos rajz oktatással évek alatt sem. Így nyilatkoznak a tanítványok, és nekem is az a tapasztalatom, hogy azok, akiknek van valamilyen előképzettsége, sokkal nehezebben boldogulnak, mint azok, akiknek nincs. Mert nekik le kell győzni azokat a tévhiteket, amiket tanultak, gondolok itt olyanokra, hogy eddig úgy tudták, nem szabad forgatni a lapot, miközben rajzolnak. De igenis szabad, sőt kell. Vagy, nem szabad elmaszatolni, eldolgozni a grafitot, csak a szenet. Miért ne szabadna? Azt hiszem az itt készült fotó-realisztikus rajzok magukért beszélnek. Mi ezeket a szabályokat teljesen átírjuk, és az eredmény minket igazol. Nem az a lényeg, hogy a módszerek hatékonyságán vitatkozzunk, hanem az, hogy az emberek örömüket leljék a rajzolásban. És minél rövidebb idő alatt következik be a sikerélmény, annál nagyobb az öröm. Sajnos nagyon sok iskolás tanítványomtól azt hallom, hogy imádtak rajzolni, beiratkoztak művészeti iskolába, és azóta nem rajzolnak. Innen pedig boldogan távoznak. Akkor valami nagyon nincs rendben, ha nem segítjük őket abban, amit szeretnek csinálni, hanem letörjük a szárnyaikat.

Mióta foglalkozol rajzolással? Mindig oktató szerettél volna lenni?

Én mindig is tanítani szerettem volna valamit, de nem úgy alakult az életem. Rajzolni soha nem rajzoltam, mert azt hallottam, hogy a rajzoláshoz tehetség kell, és mivel nem éreztem, hogy bennem ez a tehetség motoszkálna, így eszembe sem jutott. Aztán 4 évvel ezelőtt találkoztam ezzel a módszerrel, ismerőseim elvégezték a tanfolyamot, és én sóvárogva dicsértem a rajzaikat, nem értettem, hogy lehet mindenki tehetséges csak én nem. Egy kedves ismerősöm „nyitotta fel a szemem”, ő közölte velem, hogy a rajzoláshoz egyáltalán nem kell tehetség, ezt meg lehet tanulni. Éreztem, hogy most jött el az én időm, azonnal elvégeztem a tanfolyamot, és eldöntöttem, nem érem be azzal, hogy én most már tudok rajzolni, tovább szeretném adni ezt a csodát. Meggyőződésem, hogy a tudás akkor válik áldássá, ha megosztjuk.  Nem győzöm hangsúlyozni, a rajzoláshoz ugyanannyi kézügyesség kell, mint az íráshoz, aki írni tud, az rajzolni is.

Utánanéztem az interneten a módszernek és úgy látom, egyre népszerűbbé válik. Neked mi a véleményed erről?

Igen, egyre népszerűbb, mert a szájról-szájra terjedő reklám a legjobb.  Én, ha egy adott városban tartok egy tanfolyamot, akkor a következő időpontok legtöbb esetben már a volt tanítványok ismeretségi köréből megtelnek. Akkor kétség nem fér hozzá, a módszer működik.  Sajnos azonban vannak ellen példák is, mint minden más szakmában, ebben is sok a kamu oktató, nagyon sok tanítványom volt, akik valahol elvégezték már a tanfolyamot, de érezték, valahogy nem működik. Az a kisebbik baj, hogy kicsalják az ember pénzét, a nagyobb baj az, hogy az önbizalmát padlóra küldik. És aki már egyszer csalódott, nem biztos, hogy még egyszer megpróbálja, kudarcként éli meg az egészet.

Van olyan művész, akinek a munkája hatással volt a tiédre? Ha igen, miért pont ő?

Nincs.  Ez a módszer leginkább a hétköznapi emberekről szól, itt 3 nap alatt bárkiből művész lesz, attól kezdve, csak a maximalizmusán és a türelmén múlik, milyen rajzot ad ki a kezéből. Nem győzök  gyönyörködni azokban a rajzokban, amiket otthon rajzolnak a tanítványok, a tanfolyam után. És örömmel tölt el, hogy „csodaként” élik meg ezt a 3 napot. Nagyon sokan hetekkel később is rám írnak, hogy de jó lenne, ha  még legalább 1 napig tartana, mert a 3 nap alatt semmi másra nem gondoltak, teljesen ki tudtak kapcsolódni.  Tény, hogy ha rajzolunk, teljesen más tudatállapotba kerülünk, a jobb féltekének nincs időérzéke, megszűnik a külvilág, és repül az idő. Én még ennél jobb relaxációs technikával nem találkoztam.

Megmutatnád az olvasóknak a kedvenc alkotásodat?

Nem szeretem a saját rajzaimat mutogatni, mostanában nagyon ritkán rajzolok, minden időmet lekötik a tanfolyamok, év végéig be vagyok táblázva, minden hétvégén más városban vagyok. Annál büszkébb vagyok a tanítványok rajzaira, amit a tanfolyamon rajzolnak, majd utána otthon.  Azokból szívesen mutatok párat, hogy az érdeklődök láthassák, milyen fejlődés megy végbe a 3 nap alatt.

Tanfolyam előtt – után:

    

 

Tanfolyam után, otthon készült rajzok:

Fotó és rajz:

  

Mit tanácsolsz annak, aki ezzel a módszerrel szeretne megtanulni rajzolni? Teljesen kezdő is belevághat?

Azt tanácsolom, hogy bele kell vágni. Életük egyik legnagyobb élménye lesz. Ma már semmi nem számít újdonságnak, mindenkinek több szakmája van, sok mindennel foglalkozik, de arra még most is  mindenki rácsodálkozik, ha látja, hogy valaki tud rajzolni. Éppen ezért nem ismerek még egy ilyen hatékony önbizalom növelő módszert, mert minden tanfolyamra úgy iratkozunk fel, hogy oda megyünk, megtanuljuk. Ide nem. Itt a jelentkezők 98 %-a nem hiszi, hogy ez neki sikerülni fog. Sőt, a tanfolyam után sem hiszi el, amit lát. Sokan azt kérdezik: „hogy került ez a lapra?”, sokan elsírják magukat, nem bírják magukban tartani az érzelmeiket. És ettől kezdve, mindenkiben felmerül a kérdés, mi mindenre lehet még képes, amiről azt gondolta, hogy nem.  Ezért is szoktam hangsúlyozni, hogy a tanfolyamnak az „utóhatásai” még hasznosabbak, mint maga a tény, hogy valaki megtanult rajzolni. Nagyon komoly önismereti tréning is egyben, érdekes dolgokra döbben rá az ember rajzolás közben. Sok esetben személyiségváltozásokat tapasztalok meg a 3 nap alatt. Van aki oda jön, és annyira zárkózott, hogy még én sem nézhetem meg amit rajzol, harmadik napra pedig kinyílik, előtör belőle a gyerek.

Másik kérdésedre a válaszom: a jelentkezők 98%-a teljesen kezdő, ezt jól látni az oldalamra feltöltött rajzokon.

A diákjaidtól milyen visszajelzéseket kapsz az órákon? Sok a sikerélmény?

Tulajdonképpen CSAK sikerélmény van, abban az esetben, ha valaki azt csinálja, amit kérek. Ezért szoktam felhívni a szülők figyelmét, hogy csak akkor hozza el a gyerekét, ha a gyerek szeretne jönni, mert ha valaki nem végzi el szorgalmasan a gyakorlatokat, akkor a sikerélmény is kisebb lesz. Ezért nem tartok 2 napos tanfolyamokat sem, mert nagyon fárasztó lenne, márpedig, ha valaki fáradt, akkor már nem úgy teljesít. 10 év alatti gyerekeket sem vállalok, mert pont a módszer lényegét nem értik, őket még legyőzi a bal féltekéjük, olyan édesek, rá sem néznek a fotóra, fejből rajzolnak.

Nem egy tanítványom van, aki nálam kezdte, pálcika emberrel, tele kételyekkel, és most már kiállításokon csodálhatjuk meg a rajzait, festményeit.   Olyan is van közöttük, aki nemzetközi portré festő versenyt nyert. Nagy örömmel tölt el, az ők sikerük.

Mennyi az a minimális idő, amit el kell tölteni ahhoz, hogy egy kezdő is elléphessen erről a szintről? Gondolom ez egyéni, mégis, talán van valami viszonyítási alapod.

Hogy ki milyen iramban fejlődik a tanfolyamot követően, az teljesen egyéni, minél többet rajzol, annál jobban „lát”, és annál rövidebb idő alatt készül el a rajz. De az a tapasztalat, hogy aki utána nem sokat rajzol, az is fejlődik, mert ettől kezdve, mindenre másképpen néz. Ez poén számba megy a harmadik nap, amikor mindenki megkapja a fotót (portrét) amit le kell rajzolni, meg szoktam kérdezni, hogy úgy néznek-e egy fotóra mint eddig? Nevetve válaszolnak, hogy már a párjukra sem, a tv-re sem, a kutyára sem….

Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését, milyen módon jelentkezhet az óráidra?

Ha valaki a véleményekre kíváncsi, ő keressen rám a Facebookon. Sokan megkérdezték, miért nincs a weboldalamon „Rólam írták” rovat. Azért, mert arról mindenki tudja, hogy nem hiteles. Én annyi jó véleményt írhatok ott magamról, amennyi időm van rá, és amennyit a fantáziám enged. A Facebook oldalamat kell megnézni, ott mindenki maga írja le véleményét, tapasztalatát.

Éva János néven lehet engem megtalálni, az alábbi fotóval, háttérképpel:

Aki a helyszínekre, időpontokra kíváncsi, megtalálja azt a weboldalamon:

www.jobbagyfeltekesrajztanoda.hu

Jelentkezhet e-mailben:  rajztanoda@gmail.com

vagy telefonon:  36 20 314 3313.

 

Számomra nagyon érdekes élmény volt erről szakértővel is beszélgetni. Köszönöm szépen Évának hogy elvállalta az interjút.

 

 Wendler Nikoletta - Megvalósult álom

Wendler Nikoletta írónővel egy facebook - csoport tagjai vagyunk; ezáltal sikerült figyelemmel kísérnem a bemutatkozó napját is nemrégiben. A következőkben igyekszem megismertetni őt, és munkásságát úgy, hogy közben én magam is megtudhassak róla sok érdekes információt.

 Megtennéd, hogy megosztasz pár dolgot az olvasókkal magadról? Hogyan kezdődik a Te történeted?

Először is köszönöm a megkeresést, nagyon jól esett. Hogy hol is kezdődött az én történetem? Gyerekkoromban az olvasás utáni szeretetem csak a romantikus könyvek felé irányult, iskola kötelezők felé sohasem :D Nekem ez egyfajta menekülés volt a valóság elől. Megteremtettem vele a magam kis világát. És nagyon jól éreztem magam ebben az állapotban. Édesanyám és a nővérem is nagy olvasó.  Az írás olyan formában érdekelt, hogy mindent kiírtam magamból, amit csak éreztem. Jegyzeteltem, naplót vezettem.  Így utólag mondhatnám, hogy inkább terápiás célja volt tudattalanul is.  Középiskolás koromban elkezdtem verseket írni a barátaimnak, és az érzéseimről. Szerelmes versek, csalódások…  Aztán ez végül elmaradt. Jó pár évvel később a fiam születése után vetettem papírra az első összefüggő történetemet. Abban az évben 5-6 történetet is kiírtam magamból. Ezek között volt a Megvalósult álom is.  Azóta az írás az életem része, a szerelmem, az önkifejezésem egyik módja. Ma már tudatosan használom terápiás célra.  Annak idején egyáltalán nem gondoltam arra, hogy én valaha is bármelyik történetemet is kiadatnám. Nem azért írtam. Élveztem, a felszínen tartott. Közben egy védőburok vett körül általa.

 

Mikor döntötted el, hogy író lesz belőled?

Az írás nem döntés kérdése volt, hanem egyszerűen kijött belőlem.  Éveken keresztül éreztem magamban egy belső feszültséget, úgy éreztem valami baj van velem, mert állandóan más-más történet jutott az eszembe bárhova is mentem, bárkivel is találkoztam, bármit is csináltam. Aztán amikor végül elkezdtem kiírni magamból, azt vettem észre, hogy megkönnyebbülök, mintha valami felszakadt volna bennem, és ez a belső feszültség, bizonytalanság, a másság érzése elmúlt.  Én azt gondolom, hogy ez nem egy olyan dolog, amit egyszer csak eldönt az ember: hogy na most akkor Írni fogok ilyen és olyan történeteket. Ennek kell valamilyen formában előzményének is lenni, még ha sokáig nem is tűnik annak az embernek, és csak jóval később teszi össze, hogy igen az én utam tényleg erre vezetett.  a mai napig mindig van nálam toll, és jegyzetfüzet, mivel soha nem tudhatom mikor és hol kap el az „ihlet”….

Az első regényed 2015-ben jelent meg az Álomgyár Kiadónál. Miért pont velük akartál együtt dolgozni?

Ez egy igen érdekes dolog… Mielőtt még az Álomgyár mellett döntöttem volna évekkel előtte más kiadóknak is elküldtem a kéziratomat. El is fogadták, csak végül én nem mentem bele. Nem éreztem, hogy ezt most és ott akarnám. Aztán egyik nap az interneten megláttam egy hirdetést, és úgy éreztem ez valami jel. Már a kiadó neve is mintha egy üzenetet hordozott volna magában. Elküldtem, hamar jött is  a válasz, utána már ment minden a maga módján.

 

A regényed címe: Megvalósult álom, melyet az érdeklődők itt tudnak megrendelni: https://alomgyar.hu/wendler-nikoletta-megvalosult-alom/

Összefoglalnád a cselekményét? Mire számíthat az, aki el szeretné olvasni?

A Megvalósult Álom igen fordulatos cselekményekben gazdag, és azt hiszem eléggé hullámzóra is sikeredett minden téren. Érzelmileg és témailag  is eléggé nehéz, és felkavaró. Egy fiatal lány életét mutatja be, aki idejekorán lesz „felnőtt” és kőkemény lelkileg. Az élete nem olyan mederben zajlik, mint amit valaha is elképzelt volna magának. Keményebb sorsot kap, mint a vele egykorúak általában. Egy bántalmazó, terrorizáló kapcsolatba kerül, és nagyon nehezen megy ki belőle. Azt hiszem aki elolvassa, az egyszerre fog gyűlöletet, és hálát érezni egyes szereplők iránt. Az egyiket szinte ki akarják már nyírni, a másikat meg magukhoz ölelgetnék, a harmadikat meg jól felképelnék… :D szóval azt hiszem unatkozni nem fog az aki elolvassa.

A tartalomból, illetve az interneten olvasott részekből kiderült számomra, hogy elég komoly mondanivalója van a történetnek: ez pedig a testi-lelki terror. Mi az oka, hogy ezt választottad témádul?

Az igazság az, hogy szinte minden egyes történetemben felmerül valamilyen formában a testi-lelki terror, bántalmazás, a zaklatás. Tudatosan és tudattalanul is foglalkozom ezzel a témával.  Hiszen, ha belegondolunk, sajnos ezek már igen hétköznapi dolgok lettek a legtöbb családban, kapcsolatban. L  Jómagam is tudom milyen az amikor valaki zaklat, vagy erőszakoskodik . Én úgy gondolom a történeteim révén, minden alkalommal felülemelkedem ezen a dolgon, hiszen végigvezetem az olvasót az egész bántalmazáson, de a befejezés felé  megmutatom, hogy maga az áldozatnak  igenis sikerült ezen túllépnie, és csak azért is tud boldogan tovább élni, bár a történtek benne maradnak, de nem mérgezik meg a lelkét, a további életét. Talán az egyik üzenet ebben az hogy nem szabad feladnunk semmilyen formában, és igenis küzdenünk kell.  Persze a legeslegjobb az lenne, ha soha senkinek nem kellene átélnie semmi ehhez hasonlót!

 

Mennyi ideig tartott megírni a regényed? Esetleg kutakodtál a témában, hogy minél valóság hűbben tudd átadni a történéseket?

A Megvalósult Álmot nem írtam sokáig igazából.  1 év alatt elkészült, de közben többször megakadtam, hagytam állni a dolgot, és más történetekkel is foglalkoztam.  Sajnos nem végeztem kutatómunkát ebben a témában.  Most viszont már dolgozom a történet átírásán, bővítésén, hogy sokkal jobban át tudjam adni az egészet. És itt már komoly kutatómunka is lesz minden területen.  Mint például a bántalmazás, zaklatás miatt krízis központba megyek hogy beszéljek azokkal akik segíteni tudnak ilyen helyzetben illetve azt hiszem jó pár emberrel fogok beszélgetni akik ilyen helyzetben vannak, vagy ezen átmentek. Ezen felül még a rendőrség munkájáról is élethűben szeretnék írni, így a tervekben szerepel a rendőrség felkeresése. Célom még hogy a bővített verzióban a könyv végén megjelentethessem azokat az elérhetőségeket amiken és ahol az áldozatok segítséget tudnak kérni.  Szerintem ez nagyon fontos, hogy tudják, van segítség, és kérjenek is adott esetben.

Hogyan fogadták a művet az olvasók? Nem váltott ki nagyon erős visszhangot a témaválasztás?

Az igazság az, hogy sok negatív és sok pozitív visszajelzést kaptam.  De a negatív kritikák inkább azért jöttek, ahogy meg lett írva, és nem a történet miatt.  Magam is tudom, hogy jobban ki kell dolgoznom mindent. Maga a történetre nem kaptam igazából negatív jelzést.   És ez jó, hiszen azért könnyebb úgy dolgozni újra ezzel a kézirattal, hogy tudom a legnagyobb gond a kidolgozással volt. Ebben viszont igazuk van az olvasóknak, és nagy örömmel dolgozom át újra, bár be kell vallanom nem is olyan egyszerű újra megírni valamit ami egyszer már megjelent. Voltak akik azért olvasták el a könyvemet, hogy legyőzzék magukban a viszolygást az emlékeik felé, hogy túl tudjanak lépni. Terápiás céllal vették a kezükbe, hogy szembe  nézzenek a félelmeikkel.  Én bízom benne, hogy ez inkább segít és nem árt.

Mit gondolsz, ha egy nő olyan helyzetbe kerül, mint Carmen a főszereplőd, mit tehet ellene?

Hát én azt gondolom, hogy ha valaki abba a helyzetbe kerül, hogy mindegy most hogy testi vagy lelki bántalmazás, vagy zaklatás, vagy erőszak, mindenképpen lépjen ki ebből a kapcsolatból, kérjen segítséget, mind a családtagjaitól, a barátaitól, de szakembertől is.  Ha fél, ne maradjon egyedül. Tegyen meg mindent , hogy ebből a kiszolgáltatott helyzetből kijusson.  Tisztában vagyok vele, hogy a nők többsége fél kilépni, és fél a megtorlástól. De a megalkuvás nem a legjobb megoldás. Arról se feledkezzünk meg, hogy sajnos vannak férfi bántalmazottak is. Na ők végleg nem mernek segítséget kérni, mert kínosan érinti őket, az, hogy itt bizony ők az áldozatok. De ilyen helyzetben senkinek sem szabad maradnia! Senkinek nincsen joga ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozza  a társát, a családtagját, a  barátját, barátnőjét, házastársát, élettársát, vagy akár  a gyerekeit. Ez egy igen kényes téma még ma is. Megosztja  az embereket, mert még mindig vannak olyanok akik azt mondják, hogy jobb kimaradni ebből, nem beleszólni, szem-fül-száj becsuk.  Nehéz dolog ez, és a legbántóbb az, hogy nagyon sokan élik így a mindennapjaikat. Boldogtalanul, megalázva, bántalmazva, félelemben…

 

Mennyire vettél részt a borítód tervezésében?

Hát a borítóm.. na igen az-az egyik legnagyobb szerelem ebben a könyvben!  A borítómat egy tehetséges művész készítette nekem, kérésre. Igazából nagyon gyorsan megvolt, mert én tudtam mit szeretnék, és kiderült, hogy ő is pont hasonlóra gondolt. Így egész gyorsan elkészültek a tervek. Több variációt is kaptam, de végül emellett döntöttünk, bár a többi is a mai napig a kedvenceim.  A művész egyébként Sápi Beáta volt, és nem mondok újat, ha megemlítem, hogy a többi könyvem borítóját is vele képzelem el. A borító azt hiszem az egyik legfontosabb része egy könyvnek.  Nekem mindenképpen. És Beáta nekem tökéleteset alkotott, és ebből már nem is akarok lejjebb adni :D

Tervezed folytatni a könyvet, vagy teljesen másra számíthatunk tőled a jövőben? Mesélj, milyen terveid vannak?

Folytatni ugyan nem folytatom a könyvet, de mint már említettem, újra átdolgozom, kibővítem, átírom. A Megvalósult Álommal ez a cél. De persze  a jövőre nézve már dolgozom az új történeteken.  Jelenleg 30 feletti létszámú kéziratom áll készen arra, hogy valamerre elinduljanak. A régebben megírtakat, természetesen átírom újra, a mostani stílusomban.  Szóval rengeteg még a dolog velük, de nem panaszkodom, mert nagyon élvezem :D Azt azért még elárulom, hogy a romantikus-erotikus vonaltól eltérő történeteken is dolgozom.  Az egyik ilyen egy mesesorozat  A többi pedig még titok.  ;)

 Azt gondolom, hogy Nikoletta témája igenis megérdemli, hogy könyvek kapcsán is szóba kerüljön. Rengeteg nő küzd ilyen, vagy ehhez hasonló problémával, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni senkinek sem!

Ha szeretnétek, az alábbi linken elérhetitek az írónőt:

https://www.facebook.com/wendler.nikoletta/

A következő linken pedig a Megvalósult álom borítótervezőjének további munkáit nézhetitek meg (Niki engedélyével):

https://www.facebook.com/BeataSapiIllustrations/ 

Gratulálok Sápi Beátának a gyönyörű borítóhoz!

Mimi Taylor - A bosszú ára

Ismét lehetőséget kaptam Mimi Taylortól, ezúttal a legújabb könyve megjelenése kapcsán kaptam el.

Pár mondatban összefoglalnád A bosszú árát? Ezúttal ki a célközönséged?

A célközönségem igazából ugyanaz, mint az első könyvemnél. Mindkettőt felnőtteknek írtam, és bízom benne, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtok velük.

A bosszú árában a két főszereplőmet ért traumák és azok feldolgozása a központi téma. Illetve kettejük megismerkedése és a kapcsolatuk alakulása. Nem nagyon tudok úgy írni róla, hogy ne legyen spoileres.

Mennyire tér el az első könyved, a Fekete Bárány stílusától?

 

A két könyv teljesen eltér egymástól, bár a romantikus és erotikus elemek mindkettőben fontos szerepet játszanak.  A bosszú árát mindkét szereplőm szemszögéből megismerhetik az olvasók. De amíg a Fekete Bárányban a humor kapott nagy szerepet, addig ebben sokkal több az érzelmi háttér, a múltban történt események hatása.

Melyik könyvet volt nehezebb összehozni és miért?

A bosszú árát sokkal nehezebb volt megírni. Megviselt, lelkileg.

 Milyen visszajelzéseket kapsz az Olvasóidtól? Várják már, hogy a kezükbe vehessék a regényt?

Igen! Nagyon boldog vagyok, hogy az első könyvemre is többnyire pozitív visszajelzések érkeztek. Szerintem sokat köszönhetek az első regényemnek. Úgy gondolom sokan megkedvelték, amit én tudok nyújtani. Rengeteg visszajelzést kapok facebook-on és privát üzenetben is. Fantasztikus érzés, hogy ilyen csodálatos olvasóim vannak!

Ez már nem az Underground Kiadó gondozásában jelenik meg. Nehéz volt meghoznod ezt a döntést?

Nem volt időm túl sokat gondolkodni ezen, de úgy tűnik nekem, hogy jó döntést hoztam!

 

Mikorra várható a megjelenés és hol vásárolhatják meg az érdeklődők?

2018. március 20-tól már megvásárolható! Kizárólag tőlem szerezhető be közvetlenül a konyvrendeles.mimi@gmail,com e-mail címen.

Az írónő hivatalos oldala:

https://www.facebook.com/search/top/?q=mimi%20taylor%20szerz%C5%91i%20oldala

Mára ennyi lenne, Remélem tetszett nektek ez a villám kérdéssor és köszönöm Miminek, hogy én lehettem az első, akinek erről ilyen formában nyilatkozott.

 

Katona Kitti - Másik én

Katona Kitti neve egyre inkább bekerül a köztudatba. A fiatal, tehetséges költő számtalan gyönyörű művel ajándékozta meg a versek szerelmeseit. Jómagam a nevével akkor találkoztam először, mikor egy kedves kolléganőm, Takács Piroska, interjút készített velem a blogjára; böngészés közben akadtam rá arra, amit vele készített. Elolvasva, azonnal rabul ejtett Kitti gondolkodásmódja, mint saját magát, mint pedig a költői pályát illetően. Nem is ragozom tovább, hiszen, ha továbbolvastok, magatok is látni fogjátok mire gondoltam.

Megtennéd, hogy mondasz magadról pár szót az Álmok Útján olvasóinak?

Sziasztok! Mint azt már Rose-tól tudjátok, Katona Kittinek hívnak és írok. 18 életévemhez képest sokak szerint ez nagy szó, hiszen a mai fiatalság próbál elzárkózni a kultúra elől. Ebben is lázadónak mondhatom magamat. A versek nagy szerelmese vagyok és az alkotás mellett hatalmas örömömet lelem az olvasásban is. Szeretnék az életem során több verseskötettel is előrukkolni, illetve egy regényötlettel is kacérkodom.

A fentebb említett interjú 2017 szeptemberében készült; azóta viszont megjelent az első köteted Másik én címmel. Megtennéd, hogy röviden összefoglalod, hova is kalauzol minket a könyv?

A cím is árulkodik arról, hogy saját magamat próbálom bemutatni a verseimen keresztül. Pontosabban egy olyan valakit, aki igazán én vagyok, de az emberek felé ezt kevésbé mutatom ki. A kötet egy olyan időszakot mutat be, ami elég meghatározó volt az életemben. Sok negatív érzelem volt bennem és ezeket sikerült kiírnom magamból. Ennek köszönhetően felfedezhető a szövegekben szomorúság, boldogság, szerelem, csalódás és gyász egyaránt. Az olvasó ezáltal megismerhet egy piciny részt belőlem.

Hogyan fogadta a magyar közönség? Sikerült átadnod azt az üzenetet, amit szerettél volna?

Az, hogy „magyar közönség” számomra túlzásnak hangzik, hiszen javarészt ismerőseim kezébe került eddig a kötet. Ők viszont velem együtt örültek a sikereknek, és akikkel közelebbi kapcsolatban állok, mind megosztották velem kedvenc soraikat és élvezték az olvasást. Konkrét üzenetem nem volt, viszont célom annál inkább. Szeretném, ha minél többen olvasnának a világon. Nem konkrétan a saját költészetemre gondolok ezzel. Szerintem a mai világban az irodalom olvasóhiányban szenved. Véleményem szerint, ha nem is olvas mindenki regényeket, de egy-egy versre akadna ideje mindenkinek. Ezért is találtam meg a saját hangomat a rövid versekben.

Volt abból bármiféle hátrányod (vagy éppen előnyöd) hogy ilyen fiatalon bekerültél az irodalmi élet körforgatagába?  Milyen tapasztalataid vannak e téren?

Hátrányként maximum azt tudnám felhozni, hogy mivel fiatalabb vagyok, mint a többség, ezért nem igazán vesznek komolyan, mert csak a gyermeket látják bennem, aki próbál felnőttként viselkedni. Miközben szerintem a korombeliek másképp látják a világot és az idősebb generáció nem ért egyet a mi nézeteinkkel és ez okozza azt, hogy nem hiszi el, hogy igenis felnőttek vagyunk már, csak ez más, mint anno az ő korukban volt. Tudom magamról, hogy ez a kötet nem a maximumot hozta ki belőlem, mert ma már több mindent másképp írnék le, de úgy gondolom, hogy mindenkinél van egy kezdet, ami nem feltétlenül tökéletes, de a hibáiból tanul az ember.

Mennyit változott az életed a publikálás óta? ( Nem csak szakmailag értem, hanem akár gondolkodásmódban is.)

Szakmailag talán az, hogy megváltozott és komolyabb lett a szókincsem és észre vettem saját magamon, hogy jobban tudok fogalmazni és szebb kifejezéseket használok, mint korábban. Ebben nem is a kötet segített, hanem a Lendület Magazinnál való szerkesztőség. Gondolkodásmódban viszont rengeteg miden más lett. Figyelek az apró dolgokra és mindenen képes vagyok órákon át agyalni. Még a semmin is. Később pedig ebből jön az ihlet.

Milyen kapcsolatot ápolsz más szerzőkkel? Sikerült esetleg barátságot is kialakítani valakivel?

Néha észreveszek olyan villanásokat mások szavaiban, hogy „hű neki már könyve van” és olyan, mintha emiatt már egy valakinek tekintetének. Talán így van ez az irodalom piciny világában is. Sikerült megismerkednem több szerzővel is, leginkább a Lendületen keresztül. A legtöbben rendkívül barátságosak és segítőkészek. Ilyen például Schwartz Léda is, akivel egy rövid interjút készítettem, majd több üzenetváltás után összebarátkoztunk. Több embert is fel tudnék ide sorolni, de talán ő az egyik legmeghatározhatóbb szerző, és akivel jelenleg is dolgozom.

Minden költőtől kérek egy kedvenc verset a sajátjai közül, nálad most jött el ez a pillanat. Piroskánál a Rózsaszín köd című művedet említetted. Azóta változott erről a véleményed?

Természetesen minden versemet szeretem, de vannak olyanok is, amik jobban beágyazták magukat a szívembe. Az abszolút kedvencem viszont továbbra is a Rózsaszín köd. Lehet, hogy nem is maga a vers a kedvencem, hanem inkább az érzés, ami körülöleli azt. Hiszen a szerelmemről szól, aki nagyon sokat jelent nekem. 

Rózsaszín köd

Körülöttem mindig volt
valamilyen köd.
Színeit gyakran változtatta.
Leginkább csak sötét
volt. Rózsaszín
szinte sohasem.
Most viszont el sem tudnám
képzelni az életemet nélküle.
Minden egyes találkozást
izgatottan várok, mintha
akár csak az első lenne.
Izgalmam átcsap abba az őrületbe,
mint mikor egy ovis kisgyerek
várja, hogy a játszótéren
élvezhesse az élet
minden pillanatát. Ilyen
önfeledt boldogságot érzek,
amikor veled vagyok.
Már nem újdonság a csókod.
Mégis minden alkalommal
a fellegek közé emel. A pillanat,
mikor ujjainkat összekulcsolod,
szavakba nem önthető. Mégis
a kedvencem: ajkad,
mikor az enyémhez ér;
tekinteted, mikor egy
csókból feleszmél.
Érintésed a bőrömön éget,
és az idő megáll,
a pillanat pedig
soha nem érhet véget.

 

Ami engem nagyon érdekel és kérlek, ne vedd zokon, de milyen viszonyban álltál a magyar órákkal és az irodalommal az iskolában? Volt kedvenc költőd? Esetleg tervezel ezen az úton továbbtanulni?

Nem volt mindig a kedvencem, sőt… Az utóbbi két évben viszont már komolyabban veszem ezt a tantárgyat és így már sokkal jobban tetszik. A nyelvtan órák viszont még mindig távol állnak tőlem. Annak ellenére, hogy magyar fakultáción vagyok, nem szeretnék ezzel tanulni tovább. Nekem az irodalom inkább hobbi. Nem tudnám leélni úgy az életemet, hogy minden nap a magyarral foglalkozzak. A kedvenc költőmről sajnos sosem tanultunk az iskolában, fakton egyszer-kétszer említésre került, de semmi több. Ő pedig nem más, mint Fodor Ákos.

Tudom, hogy időközben munkatársa lettél a Lendület című irodalmi magazinnak. Milyen érzés velük dolgozni?

Mikor Rodonit Zoé, főszerkesztő felkért arra, hogy legyek társ a magazinnál, nem gondoltam volna, hogy ez milyen is lesz. Csupán egy jó szórakozásnak és lehetőségnek tűnt. Viszont amikor bekerültem ténylegesen a szerkesztői közösségbe, az igazán komoly és felelősségteljes érzés volt. Barátságos és fesztelen hangulat a szerkesztők között, mégis komoly munkát vár el mindenki és ez valahogy így tökéletes. Imádok velük dolgozni.

Várhatunk tőled további verseskötetet/köteteket? Vagy megpróbálnál esetleg prózában alkotni? Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék egy újabb verseskötetet publikálni és ehhez már vannak ötleteim is. Ezen felül pedig még nagy vonalakban, de tervezgetek egy regényt is. Remélem a legjobbakat és dolgozok, ha jön az ihlet.

Ha tetszett a beszélgetés, Kitti kötetét itt vásárolhatjátok meg:
https://my-book.hu/Konyvesbolt?product_id=158&sort=pd.name&order=ASC
Illetve:
https://docs.google.com/forms/d/1dJApbeh3RfcWZoCy9R6urkkUepFGYkMyG6ulLfLaJcY/viewform?edit_requested=true )
Facebook-n pedig megtaláljátok őt itt:
https://www.facebook.com/katonakittihivatalos/

Köszönöm Kittinek a lehetőséget; bevallom, az ő kérdéssorát hoztam össze eddig a legnehezebben, mivel nem szerettem volna, ha ismételgetnie kell magát folyamatosan. Remélem, sikerült  egy-két olyan kérdést is feltegyek melyek új információt tartalmaznak azoknak az olvasóknak is, akik nyomon követik ennek az ifjú tehetségnek a munkáját.

 Schwartz Léda - Nő vagyok, A harmadik szerető

Schwartz Léda. Már a név is nagyon egyedi és különleges. Azelőtt találkoztam vele online, hogy az Angyalok Krónikái a közönség kezébe került volna, és mindig elcsodálkoztam azon, mennyi erő árad belőle. Azóta ismerősök lettünk, és bár még nem sikerült hosszabban elbeszélgetnünk egymással, nem csalódtam az első benyomásomban; valóban egy nagyon erős Nő rejlik Lédában. 

Kérlek, mesélj magadról egy pár mondatban! Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?

Először is köszönöm szépen a lehetőséget a bemutatkozásra, igazán megtisztelő a felkérés az interjúra.

Végzettségemet tekintve informatikai statisztikus és gazdasági tervező vagyok, ami nem igazán utal humán beállítottságra. Pedig van bennem bőven abból is. Egyszerre tudok racionálisan, tisztán gondolkodni, akár egy üzletasszony, és emellett temetnek be és fullasztanak meg az érzelemhullámok. Rendkívül érzékeny egyénnek tartom magam, ami az írásstílusomon egyértelműen látszódik.

Lázadó ifjú koromban inkább a költészethez vonzódtam, középsuliban megyei versíró pályázatokat is nyertem. Aztán letettem a tollat egy időre. Akkor vettem fel újra, amikor fájdalom ért. Életem egyik legnehezebb időszakán mentem keresztül, amikor írásterápiával próbáltam önmagam kezelni, gyógyítani. Éreztem, hogy muszáj kiírnom magamból a felgyülemlett emóciókat, különben kipukkanok, akár egy túlcsordult szappanbuborék.

Mikor kezdtél el komolyabban az írás felé fordulni?

A HARMADIK SZERETŐ című romantikus-erotikus regényem 2016-ban íródott, és a következő évben jelent meg. Én ezt tartom „komolyabb” alkotásnak, eme művem sikere ösztönöz arra, hogy ne adjam fel az írást, mindenképp folytassam, amit elkezdtem.

Emlékszel még az első alkotásodra? Ha igen, megosztanád velünk?

Életem első versét kb. 15-16 évesen írtam. A címe: NEM AKAROK.

Ez egy 42 soros költemény, amelyből az első pár mondat így szól:

Nem akarok sírni,

szemem mégis könnyes.

Nem akarok élni,

hogyha létem véges.

Mért kell megszületni,

ha úgyis meghalok?

Miért kell felnőni,

ha gyerek maradok?!

A szomorúság fáj,

ezt én is jól tudom.

A bú lelkembe váj,

ha elgondolkodom.

Két műved is kapható, kezdjük a Nő vagyok című versesköteteddel. Mi az, ami leginkább jellemzi a verseidet?

SCHWARTZ LÉDA: LÉDA-VERSEK I. (NŐ VAGYOK) – Nagyon hosszú időszakot ölel át ez a verseskötet, nyomon követhetjük benne a háborgó tinédzser ifjú hölggyé, majd igazi, felnőtt nővé válását. Egy érzelmi hullámvasúton való utazás az egész könyv, néha magasan fenn, a felhők közt találja magát az olvasó, olykor pedig mélyen lenn, a legeslegsötétebb bugyrokban. A versek igencsak szabad, modern stílusban íródtak, nem okvetlenül ragaszkodnak a klasszikus kötött formákhoz.

Egy olvasói vélemény szerint: „Ebben a verseskötetben minden benne van, ami a NŐ! Érzelmes, sejtelmes, haragos, szerelmes és gyűlölettel teli. Gyönyörű szavak és gyönyörű sorok, amik az írónő szívéből jönnek. Elragadó és elgondolkodtató! Magasba emel és mélységekbe taszít!”

Az oldaladon (Leda Schwartz szerző oldala) nagyon jó visszajelzéseket kapsz ezzel kapcsolatosan. Nekem a kedvencem a Szeretnék című alkotásod. Mit gondolsz, az első versed óta mennyit sikerült fejlődnöd?

Mások a témáim, főként ebben látom a változást, de hogy ez fejlődésnek tudható-e be, azt inkább az olvasóközönségre bízom. Tizenévesen zömében lázongó, világmegváltó, gyűlölködő verseket írtam, mostanában viszont a szerelem, mint egy időben mennyei és pokoli élmény kerül a központba. Túl nyíltak, túl őszinték a gondolataim, annyira, hogy visszaolvasva a korábbi írásaimat időnként én magam is megrémülök attól az érzelmi kavalkádtól, ami az alkotás születésekor tombolt bennem.

Mi a kedvenc versed magadtól?

Kedvenc versem a címadó: NŐ VAGYOK nevezetű költemény.

A másik, amit tőled kaphatunk, az egy romantikus regény, A harmadik szerető címmel. Bemutatnád nekünk a történetet? Az oldaladon természetesen ebbe is beleolvashatnak a kíváncsiskodók. J

LEDA SCHWARTZ: A HARMADIK SZERETŐ című könyvem két nagyon komoly témát dolgoz fel:

• Házastársi hűtlenség.
• Meddőség és lombikprogramok.

Szofi élete az elvárásainak megfelelően, mesébe illően alakul. Horvát párjával egy egzotikus szigeten mondják ki a boldogító igent, és azt hiszi, hogy az álomesküvő egyenes hozadéka az álomgyerek és az álomotthon. Bár anyagi gondjaik nincsenek, rájön, hogy egyes dolgokat nem lehet pénzért megvenni. Ilyen például a baba. Lombik, lombik hátán, de az utód nem akar jönni. Jön helyette azonban egy jóképű, kigyúrt, szoknyabolond magyar rendőr, Erik. A zsaruval és feleségével egy horvátországi nyaralás alkalmával ismerkednek meg, és igazi kebelbarátokká melegednek. A két család az üdülés után is tartja a kapcsolatot, Erik azonban észrevehetően többet akar Szofitól, mint egy szimpla haverság. Két év ismeretség és folyamatos flört után a rendőr egyszer ezzel áll Szofi elé: „Végül is mindketten tudjuk, hogy mit akar a másik. Tisztában vagyunk vele, nem? Adott két intelligens, felnőtt ember, akik megkívánták egymást, és ezt a vágyukat ki szeretnék élni. És ki is fogják. Ugye tudjuk bizalmasan kezelni a dolgot?” Szofiban ekkor inog meg a házasságban és a szeretetben hitt idill, és már nem is biztos benne, hogy mi a helyes út. Nyomon követhetjük a fiatal, vonzó nő belső vívódását, aki képtelen eldönteni, hogy az erkölcseire vagy inkább a nemi ösztöneire, vágyaira hallgasson.

A HARMADIK SZERETŐ nem csak a szexről szól. Olyan örök vitakérdéseket boncolgat, hogy vajon létezik-e férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Hol a határ? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érzések versus kötelesség. Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?

LEDA SCHWARTZ szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.

Miért pont ezt a műfajt választottad?

A HARMADIK SZERETŐ című könyvem romantikus-erotikus regény besorolást kapott, bár többen jelezték, hogy inkább dráma, egy fiatal felnőtt nő drámája. Egyet is értek velük. Nem tudatosan választottam a műfajt, egyszerűen elkezdtem kiírni magamból a gondolataimat, és ez kerekedett ki belőle. A mű terjedelméhez képest (434 oldal) igencsak kevés pikáns jelenet található a könyvben, a történettel a célom nem kifejezetten a szórakoztatás, hanem elsősorban a megdöbbentés, majd az elgondolkodtatás.

A borítóid nagyon mutatósak és nőiesek. Mekkora részed volt a megtervezésükben?

Köszönöm, örülök, hogy tetszenek. Szerencsére szabad kezet kaptam a tervezésben, így a munka oroszlánrésze az enyém volt. 

Láttam, hogy a https://moly.hu/konyvek/leda-schwartz-a-harmadik-szereto/utazokonyvek oldalon utazókönyvként elindítottad a regényed az olvasóid kérésére. Eddig milyen visszajelzéseket kaptál? :)

A visszajelzések eléggé vegyesek. Voltak, akik imádták és istenítették a történetet az egyedisége miatt, és voltak, akik kifejezetten utálták a titkos szerelmi szál okán. (A lombikprogram szinte minden egyes olvasót mélyen megérintett.) Én úgy gondolom, hogy valóban könnyebb elítélni egyes tetteket, cselekedeteket, élethelyzeteket, mintsem mögéjük látni, és megérteni az ott lapuló okokat, összefüggéseket, de ez a könyv akkor is gondolkodásra késztet. Aki egy romantikus, rózsaszín ködben lebegő sztorira vágyik, az inkább ne olvassa el A HARMADIK SZERETŐ-t, mert hatalmasat fog csalódni. A rideg valóságot mutatja be a regény, nem egy mézesmázos, csöpögős idillt.

Én még csak most ismerkedem a fentebb említett oldallal. Megosztanád velem/velünk a tapasztalataidat? Miért jó Moly-tagnak lenni?

A Moly egy hatalmas reklámfelület, akárcsak a Facebook. Többek közt ott találnak egymásra a könyvek és az olvasók: sokan böngészik a véleményeket, értékeléseket könyvvásárlás előtt. Azért érdemes Moly-tagnak lenni, hogy elérhető légy az olvasóközönséged számára.

Mint mindenkinek, aki erre a pályára lép, meg kell birkóznia a negatív visszajelzésekkel is. Te hogyan kezeled az ilyen helyzeteket?

Az építőjellegű kritikát – még ha negatív is – szívesen fogadom, hiszen nem állítom, hogy tökéletesek a műveim, szeretnék sokat tanulni és fejlődni a jövőben. A gonoszkodó, semmitmondó megjegyzésekkel azonban nem tudok mit kezdeni, azokra nem is szoktam reagálni. Szerencsére azonban jóval több a pozitív visszajelzés, mint a negatív, és bízom benne, hogy ez mindig is így marad.

Mik a terveid a jövőre nézve? Verseskötetre vagy egy újabb regényre számíthatnak a rajongóid?

A HARMADIK SZERETŐ című regényből trilógia lesz, jelenleg a második részén dolgozom, őt szeretném még az idén megjelentetni, de természetesen versekkel is ellátom majd az olvasóim valamikor a közeljövőben.

Célom az írással? Meggazdagodni belőle nem akarok, és nem is fogok. Híressé/hírhedtté válni sem kívánok. Egyszerűen szeretnék bemutatni olyan világokat, élethelyzeteket, fogalmakat, amelyek sokakat érintenek, mégsem beszélünk róluk eleget. Szeretem, ha az emberek elgondolkodnak, megdöbbenek, letaglóznak, sírnak, kacagnak, vihognak a könyvem olvasása közben. Még azt is megértem, ha mérgesen a sarokba vágják, hiszen az is egyfajta érzelmi reakció. Egy kedves (nő) olvasóm ezt küldte, miután a kezébe vette a regényem: „Bocsi, amiért így fogalmazok, de rohadt jó a stílusod!” „Arra gondoltam, hogy ezt bizony csakis egy tökös csaj írhatta.” Íme, ez a két mondat a válaszom arra, hogy mi a célom az írással. Pontosan ez, hogy ilyesfajta hatást váltsak ki az emberekből, és hogy ne bánják meg, hogy időt áldoztak rám. Köszönöm! 

Ha felkeltette Léda az érdeklődéseteket, itt érhetitek őt el:
Leda Schwartz szerző oldala

Léda-versek / Schwartz Léda költészete

Amennyiben szeretitek a realisztikus, élethű történeteket, valamint a szívrepesztő romantikát, mindenképpen látogassatok el az oldalaira!

 

 Sógor Melinda - Új életre ébredve

Őszintén szólva az eddigi beszélgetőpartnereim közül  a most következő  hölgyről tudok a legkevesebbet. A múlthéten, az egyik csoportban bemutatkozó napot tartott, ezáltal volt alkalmam bepillantást nyerni a munkásságába. Nagyon tetszett, amit olvastam, ezért felkértem őt egy interjúra, amire azonnal igent is mondott. Az információhiány azonban nem feltétlenül hátrány, hiszen így képes vagyok olyan kérdéseket is feltenni neki, amit talán más ismeretlen is megtenne. Tartsatok hát velem, és ismerjük meg együtt Sógor Melindát!

Elárulnál egy pár dolgot magadról?

A nevem Sógor Melinda, már közel vagyok a 30 - hoz, Romániában élek, férjezett és van egy gyönyörű kislányom, Annabella, aki idén 10 éves lesz. Egyelőre csak vele és az írással foglalkozom. Szeretem az állatokat. Imádok sétálni a természetben. Kedvenc évszakom a tavasz, olyankor mintha az egész világ új életre kelne.

Hány éve foglalkozol írással?

Mióta csak megtanultam írni. Mindig is szerettem kitalálni meséket, történeteket. De komolyabban csak 6 évvel ezelőtt kezdtem el írni. Akkor született az első regényem.

Az első regényed címe: Új életre ébredve, melyet a http://ujeletreebredve.colorcom.hu/info.php oldalon vásárolhattok meg. Mesélnél egy kicsit a könyvről?

Egy lányról szól a történet, aki amnéziásan tér magához, egy birtokon. Eddigi életéből a félelem az egyetlen, ami elkísérte. Ez már az első nap tudatosul benne, amikor szembe kell néznie a kastély tulajdonosával, Krisztiánnal. Ő egy mogorva, megkeseredett férfi, akinek a csúnya heg az arcán, fele annyira sem rémes, mint a természete. Viszont csak rá számíthat. S mikor felfedezi a sebhelyeket a hátán elhatározza, hogy elnyeri a bizalmát és megfogadja, hogy soha többé nem félemlítheti őt meg senki. De avval egyikük sem számol, hogy a múlt arányai ellenére, egymásba szeretnek. Viszont egy nap Jázmin emlékei vissza térnek.

Mennyi ideig tartott az írás folyamata és mi az, ami segített a könyv létrehozásában?

A könyvet hamar megírtam: egy fél év alatt, de még mindig akad javítani való rajta. Mi segített?! Az, hogy olyan helyzetben voltam, amiből bármi áron ki akartam törni és mivel nekem nem volt lehetőségem új életet kezdeni, így hát megtettem az álmaimban. És, bár nem hittem volna, az a regény tényleg megváltoztatta az életemet.

Kinek ajánlanád a könyvedet?

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a romantikus történeteket és legalább egyszer megfordult a fejünkben, hogy mi lenne mindent elölről kezdeni, emlékek nélkül.

Milyen fogadtatásban részesültél a publikálás után?

Szerintem először mindenki ledöbbent, hogy én írok, sőt kiadtam a könyvem. Mert senki sem tudta, még a családom sem. Ennek ellenére nagyon jó visszajelzéseket kaptam és kapok. Persze még korántsem hibátlan és van még mit tanulnom, de szerintem jó úton haladok.

Kicsit utána olvastam az interneten és egyszer azt nyilatkoztad, szeretnél folytatást a regénynek. Sikerült ezt megvalósítani? 

Igen sikerült megvalósítani. A tavaly decemberben megjelent a folytatása is. Bár ez nem annyira romantikus, hisz egy nő lelki harcát mutatja meg, akinek választania kell: két világ, két élet, család és szerelem között.

Mennyi beleszólásod volt abba hogyan nézzenek ki a borítóid?

Az elsőnél két minta közül választhattam, a másodikat én csináltattam, egy ismerősömmel. Vagyis két festmény eredménye.

Mint fentebb említettem, volt szerencsém bepillantást nyerni a munkáidba a hétvégén, ezért tudom, hogy több könyvön is munkálkodsz jelenleg. Romantikus és fantasy is van a repertoárban. Mesélnél nekünk ezekről egy kicsit? Melyiket szereted jobban írni? Melyik műfaj jelent nagyobb kihívást a számodra?

Jelenleg van két kész regényem, ami kiadásra vár, az egyik Ne ítélkezz felettem! címmel és ennek egyfajta folytatása Jégvirág a sivatagban első része. A második részén dolgozom, illetve a Szomorú fűz árnyékában, amit szintén rég írtam, de papírra, így átírásra vár. Mind romantikus regény. És még jócskán van munka rajtuk mielőtt a kiadóhoz kerülnek. Utoljára a fantasyt hagytam. Nem véletlenül. Ennek a megírása jelenti a legnagyobb kihívást. Ez egy trilógia lesz. A címe Végzetes végzet. Ezek közül a Jégvirág a sivatagban - t szeretem írni a legjobban, mert egész más a kultúra, szokások és egy teljesen más világba repít. Rengeteg kutató munkám van benne és így is csak remélni tudom, hogy reális képet tudtam alkotni arról a világról.

Van olyan kortárs író akinek a művei hatnak rád, vagy akit nagyon szeretsz?

Sajnos egyelőre nem sok kortárs írótól tudtam olvasni, hisz nem könnyű hozzá jutni innen a könyvekhez. A határ mellett élek mégis úgy érzem néha, hogy Magyarország nagyon távol van és ilyen téren szinte elérhetetlen.

Szívesen kipróbálnád magad más területen is, például a versírásban?

Igazából van egy verseskötetem is, amit talán sosem fogok kiadni. Kétféle versem van gyerekesek és végtelenül sötétek. A teljes kétségbeesés határán szoktam verset írni. Talán meg sem állná a helyét. Ezért inkább a profikra bízom.

Szoktál pályázatra jelentkezni az írásaiddal? Sikerült valamiféle helyezést elérned esetleg? 

Hogy őszinte legyek, eddig egy pályázatra jelentkeztem. Nem sok sikerrel. Idén kettőn is részt veszek. Ezekhez persze új regények kellenek. Ezért kicsit hanyagolnám, amiket eddig elkezdtem és ezekre koncentrálnék.

Mit szeretnél csinálni a jövőben? Mennyire tervezel előre? 

A jövőben is írni szeretnék, fejleszteni magam, és persze minél több könyvet kiadni, még ha magánkiadásban is.

Ha Melinda felkeltette az érdeklődéseteket, íme az általa kezelt csoport, ahol többek között részleteket is olvashattok a műveiből:

https://www.facebook.com/groups/1944022812499633/?fref=nf

Sok érdekes dolog vár ott felfedezésre, még rám is!

Mimi Taylor - Fekete bárány

A következő interjút igazán nagy megtiszteltetésnek érzem, ugyanis a beszélgetőpartnerem nem más, mint Mimi Taylor a Fekete Bárány című romantikus- krimi szülőanyja. Ezúton szeretném neki megköszönni, hogy amióta beszélgetünk, bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzá és nem rest ellátni jó tanácsokkal is. De lássuk is ki ez a misztikus hölgy és milyen regényt kaphatunk tőle.

Megtennéd, hogy egy pár mondatban bemutatkozol az Olvasóknak?

Először is, én köszönöm a felkérést az interjúra!

Ha valaki még nem hallotta a nevem, az azért lehet, mert még én is, igencsak a pályám elején tartok, eddig egyetlen megjelent regénnyel.

Magánéletemet tekintve feleség, dolgozó nő és háromgyermekes anyuka vagyok. Egy pici faluban élek Somogyország déli részén.

Az olvasás és az írás iránti szerelem, szinte egyszerre lett az életem része, úgy 4-5 évvel ezelőtt.

Mikor kezdtél el írással foglalkozni, illetve emlékszel az első történetedre, amit írtál? (Lehet akár egy pár mondatos elbeszélés is.)

Alig néhány éve lettem könyvmoly, amikor egy – akkor számomra újdonság – került a kezembe. Annak a könyvnek az olvasása után már nem volt megállás. Nagyon rövid idő alatt rengeteg könyvet olvastam ki. Mikor már a sokadiknál tartottam, egyszer csak azon kaptam magam, hogy elképzeltem, abban a szituációban én milyen mondatokat adtam volna a szereplők szájába. Aztán úgy döntöttem megpróbálom. Leültem a gép elé és elkezdtem írni. Semmit nem terveztem el előre és sosem jutott eszembe, hogy egyszer az írás majd az életem része lesz. Csak azért írtam, mert nagyon élveztem. Az akkor megírt néhány fejezet továbbgondolása lett végül az a történet, amely hamarosan könyv formájában lát napvilágot, második regényemként.

 A Fekete Bárány 2016 óta kapható az Underground Kiadó boltjában.  (http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/fekete-barany) Nehéz volt a kiadatás folyamata? Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatosan?

Inkább megfelelő kiadót volt nehéz találni. Akkor még nem volt semmilyen ismeretségem, így az internetre hagyatkoztam. Megnéztem az összes fellelhető kiadó honlapját. Az Underground Kiadónak már a weboldalán olvasható tájékoztatói is emberközelinek, barátinak tűntek, így írtam nekik. Minden kérdésemre kaptam választ. Mindent előre lebeszéltünk és minden a terv szerint történt. Én döntöttem el, hogy milyennek szeretném látni a könyvem, ők pedig kézzel foghatóvá tették.

Elolvastam azt a részt, ami megtekinthető a kiadó oldalán, illetve azokat is, amiket te osztasz meg; és ha szabad így fogalmaznom „rögtön belecsapsz a közepébe”. A pályád elején hogyan fogadták ezt az Olvasóid?

Ez a – belecsapni a közepébe – teljesen tudatos volt. Rengeteg olyan könyvet olvastam, aminek halálosan unalmas volt az eleje és sokszor azon gondolkodtam, hogy félreteszem. Ezt elkerülendő találtam ki, hogy én rögtön az elején „érdekfeszítő” olvasmányt akarok. Rettentően féltem a fogadtatástól, mert nem találkoztam korábban ilyennel (bár lehet, hogy csak engem kerültek el azok a könyvek ). Amikor a facebook csoportomban megosztottam ezt a bizonyos részt, az akkori csoporttagoktól arra számítottam, hogy majd elzavarnak a fenébe. Ehelyett olyan visszajelzések érkeztek, mint: „ÚÚriiiisteeen, de jó!”, „Ki vagy te Mimi Taylor és hol voltál mostanáig?” – utóbbi, azóta is a kedvencem.

Ha már felhoztam a könyv témáját, pár szóban elmondanád, mire is számíthat az, aki először veszi a kezébe?

Aki ellátogat a kiadó – általad is említett – webshopjába, és beleolvas a történet elejébe, azonnal egy (humoros) erotikus jelenetben találja magát. A történetem inkább nevezném romantikusnak, melyet elejétől végéig a férfi főszereplőm, Tony fejébe bújva meséltem el. Hogyan lesz, egy nők bálványa pasiból, szerelmes férfi. A történet bővelkedik a humorban, és persze izgalmakban. Fontos szerepet kap benne a család. Az olvasók készüljenek fel az érzelmi kavalkádra.

Világosan látszik, hogy a regényeddel a felnőtt közösséget céloztad meg; mégis, a mai digitális világban elkerülhetetlen, hogy a fiatalabb korosztályhoz is eljusson.  Mit tudsz azért tenni, hogy ezt minimalizáld, illetve ért már atrocitás ezzel kapcsolatosan?

Nem én vagyok az egyetlen, aki a romantikus/erotikus kategóriában alkot. Szerzőként úgy gondolom, semmit nem tudok tenni az ellen, hogy a fiatalabb korosztály kezébe kerüljön a könyvem. Szerintem inkább a szülők feladata, távol tartani tőlük (bár tudom, hogy a mai világban ez szinte lehetetlen). Szerencsére még nem volt problémám ebből. Sőt inkább olyan élmény ért, hogy egy édesanya a lányának Karácsonyra az én könyvem ajándékozta, persze fiatal felnőttről van szó.

Evezzünk egy picit kellemesebb vizekre: melyik karaktered az, akit a legszívesebben alkottál meg a regény írása során? Sőt, továbbmegyek: ki volt az, aki a legnehezebben született meg, mint szereplő?

Én mindegyik karakteremet szívesen alkottam meg. De talán, a négyéves Madisont imádtam a legjobban, pontosabban az ő és Tony párbeszédeit. Ez talán a végeredményen is látszik. Nagyon szeretem a gyerekszájat, érdekes szituációkat képes szülni, ha egy kíváncsi gyerkőc is van a sztoriban. Olyan karakterem nem létezik, akit ne szerettem volna írni.

Biztosan érdekli a rajongóidat a következő kérdésem: lesz folytatása a Fekete Báránynak?

Nem, azt hiszem ez a sztori lezártnak tekinthető, bár már többen is érdeklődtek a folytatást illetően.

 Ha már rajongók; milyen kapcsolatot ápolsz velük? Milyenek a visszajelzések feléd? Mi volt a legnagyobb dicséret, amit eddig kaptál tőlük?

Szinte naponta kapok visszajelzéseket, ami nagyon jól esik a lelkemnek (és szerintem mindenkinek, aki egyszer írásra adja a fejét). Ez olyan, mintha a gyermekedet dicsérnék. Nem véletlenül mondják a szerzők a könyveikre, hogy „gyermekem”.

Van három facebook csoportom is, amelyekben igyekszem napi szinten jelen lenni, bár ez nem mindig sikerül. Vannak olyan olvasóim, akikkel mondhatni baráti kapcsolat alakult ki, bár a személyes találkozások még váratnak magukra, de az idei könyvhéten ott leszek, és remélem sikerül végre találkoznom az olvasóimmal!

A legnagyobb dicséret talán az volt, amikor egy szerzőtársam megkérdezte tőlem a könyvem olvasása után, hogy én tulajdonképpen pasi vagyok-e.

Bevallom, a könyvedet (még) nem sikerült elolvasnom, ezért érdekelne, hogy könyvtárakhoz eljutott-e már; egyáltalán van-e kilátás ilyesmire?

Erre a kérdésedre nem tudok felelni. Úgy tudom, a könyvtárellátónál kapható a könyvem, de, hogy konkrétan került-e ki a könyvtárakhoz, ezt nem tudom. Viszont meg van most a következő kérdésem, amit fel fogok tenni a kiadónak!

Több írónál/költőnél felvetődik a hangos könyv, vagy egy-egy részlet felolvasásának gondolata. Te mit gondolsz erről? Várhatunk tőled ilyet a jövőben?

Igazából sosem gondolkodtam ezen. Eddig egyetlen olvasóm kérdezte meg, hogy várható-e hangoskönyv. De nincs a terveim közt. Annak viszont nagyon örülnék, ha egyszer egy kellemes, szexi hangú férfi, hajlandó lenne belőle egy-egy részletet felolvasni. Ez viszont várat magára, mert még csak nem is keresgéltem.

 

Én úgy tudom, jelenleg is dolgozol egy regényen. Elárulnál nekünk valamit róla?

Mint azt korábban említettem, ez a regény a legelső írásom továbbgondolása. A kézirat készen van, már a korrektor is elvégezte rajt a szükséges javításokat és napokban küldöm be a kiadóba. Szeretném, ha a könyvhétre már ezt a regényt is magammal vihetném. Ennek a történetnek az olvasóim adtak címet. Pontosabban ők szavazták meg, ami végül „A bosszú ára” címet kapta. Teljesen más lesz, mint a bárányom volt. Kevesebb humor, kevesebb erotika, de sokkal több érzelem és krimi. Aki olvasni szeretné, készüljön fel rá lelkileg. A könyvben ugyanis nemi erőszak, gyermekbántalmazás és gyilkosság is történik, illetve ezen traumák feldolgozása. Mindemellett természetesen helyet kap a romantika, valamint cseppnyi erotika és humor is. És, ha valaki kíváncsi rá, ezek hogyan férnek meg egymás mellett, egy történetben, az bátran vegye majd kezébe, remélem, nem okozok majd csalódást vele.

 Egy picit hagyjuk most a „munkát” mit csinálsz, amikor nem írsz? Mivel kapcsolódsz ki?

Olvasok. Elsősorban magyar szerzőtársaim munkáit, melyek az elmúlt egy évben meglehetősen megszaporodtak. Jelenleg 25 db dedikált könyv, regények és verseskötetek díszítik a polcom, melyek jó részét még nem olvastam. És persze a gyermekeimmel szervezünk közös programokat (társasjáték, darts-verseny, scrabble, mesenézés stb…)

 

Tudom rólad, hogy nagyon szeretsz olvasni. Ha egy kedvenc kötetet kellene választanod (akár magyar, akár külföldi szerzőtől) mi lenne az és miért?

Mindig más a kedvencem. Most éppen a magyar írónő, J. K. Smith könyve, a „Szerelem hirdetésre” a kedvencem. Az írónőnek hatalmas a humora, ezt imádom benne. Laza, könnyed olvasmány, ami teljesen képes kikapcsolni.

Végül pedig megtennéd, hogy adsz nekem és a hozzám hasonló kezdő íróknak egy pár tanácsot a pályával kapcsolatban? Legyen mondjuk 5 fontos dolog, amit minden írónak tudnia kell.

- Minden író kap a pályája során, negatív véleményt/kritikát. Ezeket meg kell tanulni a helyén kezelni. Érzelmileg nagyon meg tudja viselni az embert, de túl kell lépni rajta, és ha építő jellegű, amit kaptunk, lehet belőle tanulni.

- Fontos a folyamatos képzés (nem iskolákra gondolok). Ha valamiben bizonytalan vagy, járj utána: könyvekben, interneten stb… Ne félj kikérni mások véleményét.

- Olvass sokat!

- Nagyon fontos, hogy az írás élmény legyen, ne kötelesség. Élvezd, amit csinálsz, minden pillanatát, ha élvezettel írsz, az meg fog látszani a munkádon!

 - Nem tudom, milyen tanácsot írhatnék még, talán kérdezzétek erről a tapasztalt sokkönyves írókat!

Miminek  több csoportja is van, melyeket az alábbi linkekre kattintva érhettek el:

Mimi Taylor őrült világa: 

https://www.facebook.com/groups/642261442626507/?ref=bookmarks

Romantikus/erotikus könyvek kedvelőinek csoportja:

https://www.facebook.com/groups/177224612744949/

Magyarul író kortárs szerzők olvasói csoportja:

https://www.facebook.com/groups/2015481008479042/

 Én is tagja vagyok mindháromnak és nagyon megérte csatlakoznom; mindennap találok valami olyan bejegyzést, ami megnevettet, szórakoztat vagy gyarapít.

Zárómondatként engedjétek meg, hogy kifejezzem az örömömet, illetve köszönetet mondjak az írónőnek: ugyanis az első pillanattól kezdve támogatta azt az ötletemet, hogy jótékonysági céllal támogassuk a Nemzetközi Pető Intézet Villányi úton található könyvtárát! Bár, az ő könyve más korosztály, így is felajánlott művet a saját polcáról, hogy örömet szerezhessen az intézet lakóinak! Nagyon szépen köszönjük!

Trapp Patrícia - Lélekben gazdag

Hatodik interjúmat egy feltörekvő és nagyon tehetséges költőnővel Trapp Patríciával készítettem. Ez a fiatal érzelmekkel teli hölgy a nagyon hamar belopja magát  az ember szívébe. A verseit olvasva úgy éreztem, hogy minden ember lelkének hangján szólal meg. De hogy ki is ez az ifjú tehetség? Remélem az kérdéseimmel rávilágíthatok. Kezdjük is!

Kérlek, mesélj magadról pár szót, hogy az olvasók is megismerhessenek!

Trapp Patrícia vagyok, jelenleg a huszonharmadik életévemet taposom. Rögös az út ami mögöttem áll, de azt kell mondanom semmin nem változtatnék, hiszen a történtek tettek azzá aki vagyok. Édesanyám szerint lehet rosszul emlékszik és valójában egy bokorban talált, vagy valóban a gólya hozott, mert szinte minden érdekel, a múzeumoktól a természeti szépségeken át, egészen az irodalom és az emberi lélek mélységéig. Talán nem is csoda, hogy szociális munkási pályára mentem, amellett, hogy igyekszem megtalálni a helyem a nagy becsű költők és írók közt.

Mindig költő szerettél volna lenni? Mi indított el ezen a pályán?

Egészen kicsi koromban, ahogy megtanultam írni, úgy kezdtem apróbb verseket firkálni egy rózsaszín tappancsos füzetbe. Aztán ahogy teltek az évek, úgy érlelődött bennem az, hogy szükségem van az írásra. Egy fajta jó barátom volt. Soha nem tudtam naplót írni, helyette verseket és apróbb novellákat körítettem annak megfelelően, hogy éppen mi zajlik bennem legbelül. Aztán egyszer csak megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha kötetként egyszer a kezemben tarthatnám a saját gondolataimat. Ez egyszerre töltött el izgatottsággal és rettegéssel is, így hagytam elülni a dolgot. Aztán 2016 februárjában találkoztam a párommal, aki mára a vőlegényemmé lett, és megtudtam, hogy ő is szerencsét próbált és kiadott egy kötetet a számára legmeghatározóbb verseiből. Megmutattam saját írásaimat neki, aztán addig szította bennem a tüzet, míg egyszer csak összeszedtem magam és 2016 októberében meg is született a kötet elsőként elektronikus, majd nyomtatott formában a Publio gondozásában.

A verseid 5 csoportra oszthatóak: Csalódás és remény, Egyetlen édesanyám, Szonettes szőttes, Álomképek és Tiszta szerelem. Más - más érzelmi világra számíthatunk az egyes részeknél, illetve mennyire tér el a szerkesztésmódjuk egymástól?

Azok az emberek, akik közel állnak hozzám, mert mertek mélyebbre ásni a felszínnél, azt mondják, sokszínű vagyok, én ezt tudom a verseimről is mondani. Aki csak gyorsan átsiklik felettük, joggal mondhatja, hogy csupán egy szerelmes lány kusza gondolatai, de aki alámerül és búvárkodik egy kicsit, hagyja, hogy hassanak rá a szavak, így talán lélekben egy kicsit gazdagabb lesz mire a kötet végére ér, láthatja, hogy többről van itt szó. Hazudnék, ha azt mondanám nincs átfedés az öt rész közt, de ha logikusan átgondoljuk, az alcímek talán nem ebben a sorrendben, de maguk is összekapcsolódnak. Szerkesztésileg a kötetről keveset tudok mondani, mert őszintén bevallom, sosem figyeltem az ilyesmire. Persze néhány alapvető verselési szabályt igyekszem betartani, de elég szabad szellem vagyok.

Az oldalon (https://www.facebook.com/Trapp-Patr%C3%ADcia-Hivatalos-Oldala-104514949998789/) többet is olvashatunk közülük. Mi az amit el szeretnél érni a verseid által?

Az oldal egy alapvető kapcsolódási pont, melyen keresztül tudok kommunikálni az olvasóimmal, hogy még élek, illetve mi történik velem, vagy épp a kötettel. Tehát az ott megosztott versek azt a célt szolgálják, hogy ha ritkán is, de hírt adjak magamról, kapjanak némi ízelítőt az arra vágyók abból, amin épp dolgozom.

Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal? Sok visszajelzést kapsz tőlük?

Ismeretlenektől még nem kaptam kritikát, illetve közvetítőn keresztül párszor, és nagyon jól esett, hogy olyanoknak is tetszenek az írásaim, akik egyáltalán nem is ismernek. Bízom benne, hogy a jövőben egyre több ismeretlenhez jutnak el a szavaim és valóban gazdagítom majd lélekben, ha csak addig is, míg kezében tartja a kötetet.

A Lélekben gazdag című köteted szerintem nagyon szép kivitelezésű. Volt részed a borító tervezésében? Miért pont ezt a címet választottad?

Köszönöm, sokat dolgoztam rajta, hogy egyszerű, de mégis megnyerő külsőt adhassak a kötetnek. Kevés eszköz állt rendelkezésemre, így nem volt könnyű, de végül sikerült. Egy kedves ismerősöm rajzait használtam fel a borítóhoz és a kötetben szereplő illusztrációkhoz egyaránt. A cím, a kötet és a borító kapcsolata abból ered, hogy szerettem volna mindenképp valami beszédes címet, illetve találni egy olyan képet, mely magában foglalja mindazt, amit az olvasó megtalálhat a verseimben. Egyszer azt olvastam, az orchidea a gazdagságot jelképezi; amelyik házban orchidea van, annak lakói gazdagok / értékesek. Innen jött az ötlet, hiszen ez a virág eszembe juttatja még a törékenységet, a tisztaságot, szeretetet és még sorolhatnám.

Más költőtől is megkérdeztem, így te sem maradsz ki: mutatnál egy-két darabot a kedvenc alkotásaid közül?

Egyetlen verset emelnék ki, mely mind közül az egyik legfontosabb számomra. Ez pedig a Szív alatt című írásom, mely zárása az egyetlen édesanyám alcímre hallgató résznek.

Szív alatt

 

Szív alatt aprócska szívhang,

 Oly tisztán csengő visszhang,

S parányi csengettyűként

Csalogatja az életet adó fényt.

Édesanya kerekedő pocakja

 Magzati énemet óvja s ringatja,

S szívverése drága altatóm,

Kilenc hónapon át hallhatom.

 

S mikor meglátom a napvilágot,

Úgy érintesz, mint törékeny virágot,

 Rám apró csodaként tekintesz,

S életem végéig óvsz, féltesz.

Szív alatt aprócska szívhang,

Oly tisztán csengő visszhang,

Anyám szívverése nyugtatóm,

Ha egy életen át hallhatom.

2016.06.30.

Van olyan költő, akiről úgy gondolod, hogy hatottak rád a művei?

Kimondottan hatást nem emelnék ki. Persze volt amikor egy költő szavai ihlettek meg, de nem jegyeztem fel ezeket soha. Ady volt azonban mindig is az egyik kedvencem, de sosem éreztem hatását.

Várhatunk további köteteket tőled?

Régóta dolgozom egy regényen, illetve a közeljövőben tervbe van egy novelláskötet, de azt hiszem a kiforrott válaszra még várni kell. Minden aktuális információt az oldalamon közzéteszek, így akit érdekel nem fog lemaradni semmiről.

Ha esetleg felkeltettük valamelyik Olvasónk érdeklődését, hogyan juthat hozzá a regényedhez?

A kiadó oldalán bárki könnyedén hozzájuthat E-book és nyomtatott formában egyaránt:

https://publioboox.com/hu_HU/lelekben-gazdag

T. Kovacsics Aranka - Ezüstfelhő

T. Kovacsics Aranka írónővel készítettem az első interjúmat és most ismét lehetőséget biztosított nekem a kérdezgetésre, második kötete, az Ezüstfelhő megjelenése alkalmából. Vágjunk is bele!

Engedd meg, hogy máris azzal kezdjem, ami a legjobban foglalkoztat: Milyen érzés a 2. regényed lapozgatni.

 Mielőtt kézbe kaptam volna az Ezüstfelhőt, azt gondoltam már nem okoz akkora örömet, mint a Vámpírdenevér esetében, de nagyot tévedtem. Rendkívül jó érzés így, nyomtatott formában kézbe venni és elolvasni, lapozgatni. Hiszen az Ezüstfelhő erősen kötődik a Vámpírdenevérhez, hisz valójában egy regényről van szó, csak a hosszúsága miatt kellett úgymond, kettévágni a Zora Zirch első kötetét. Az eredeti címe is az Ezüstfelhő volt.  A Vámpírdenevér csakis azért lett főcím, mert nem tudta a nyomda egy kötetben kinyomtatni. Tehát, most éreztem az írói munkám teljes beteljesülését, mikor az Ezüstfelhő elkészült.

Az Ezüstfelhőben folytatódnak Zora Zirch, a Sárkányharcos kalandjai. Mondanál nekünk pár szót arról, mire is számíthat az olvasó, ha a kezébe veszi a könyved?

Aki kiolvasta a Vámpírdenevért, azonnal olvasni kezdi az Ezüstfelhőt, hisz olyan helyen vágtam ketté, ahol éppen beindulnak az igazi cselekmények. Az Ezüstfelhőben csúcsosodnak ki az események. Tehát a kérdésre válaszolva, az Ezüstfelhőben minden olyan kérdésre választ kapnak az olvasók, amelyek a Vámpírdenevér olvasása közben felvetődtek.

Az első kötethez képest változtattál valamit a könyv hangulatán, esetleg a szereplők jellemén, vagy hű maradtál a tulajdonságaikhoz?

Véleményem szerint az emberek, mikor elérik a felnőtt kort, elmúlnak húsz évesek, addigra kialakul a jellemük. Egy regényben, főleg ha fantasy regényről beszélünk, minden magán az írón múlik, hogyan jellemzi a karaktereit. Annyit árulok el, hogy lesznek változások a karakterek jellemében, tulajdonságaiban, de ha pontosítani szeretnék, akkor csupán egyetlen főhősöm fog valamilyen szinten mássá válni, mint a Vámpírdenevérben volt. Viszont nem árulhatom el, hogy ki lesz ő. A szereplőim inkább az Ezüstfelhőben teljesednek ki igazán jellemükben is, bár nem jelentős a változás.

A fő szerelmi szál Zora és Angelina között van, de a Vámpírdenevérben nem derül ki, mi lesz a sorsuk. Nyugtasd meg a párost szerető rajongóidat, hogy a romantika az Ezüstfelhőben is fontos szerephez jut.

Az egész Zora Zirch sorozat a romantikára épül. Minden szál a szerelem körül forog. Biztosíthatom az olvasóimat, hogy romantika terén nem fognak csalódni az Ezüstfelhőben... de hagy legyek egy kicsit titokzatos, jó? Amilyen tiszta szerelem szövődött Angelina és Zora között, hogy hová fog vezetni, csakis az fogja megtudni, aki elolvassa az Ezüstfelhőt. A Sárkányharcos legerősebb ösztöne, az alap természete, hogy minden Vámpírt ízekre szaggasson. Hogyan fér össze ez a született gyűlölet a mélységes szerelemmel?

Terjedelemben melyik regényed hosszabb? Mit gondolsz, az olvasók szempontjából jó ez így?

Erre valójában már megadtam a választ. Az Ezüstfelhőben kevesebb oldalszám szerepel, mint a Vámpírdenevérben. Viszont lényegében a második regényben fejeződik be a történet első kötete. Ez véleményem szerint nem jó az olvasónak, de sajnos több mint 800 oldalszámú regényt nem tud a Kiadó nyomdája vállalni. Van egy bizonyos oldalhatár, amit én az első regényemmel túlléptem. Elvileg nem jó, de gyakorlatilag csak így kivitelezhető.

Tegyük fel, hogy én olyan olvasó vagyok, aki nem olvassa ki az első részt. Azért elkezdhetem a másodikat?

Erre a kérdésre csakis humoros választ tudok adni. Aki kézbe veszi és olvasni kezdi, azonnal rájön, hogy a leves helyett a tortával kezdi az ünnepi ebédet.

Nem érdemes elolvasni az Ezüstfelhőt, ha nem olvastad ki a Vámpírdenevért. Egyáltalán nem volna értelme, hisz nem értenéd a történetet, ergo nem is élveznéd, ahogy torta után sem eszel forró húslevest.

Van olyan csoport, korosztály, akinek kifejezetten ajánlod a köteteidet? Hány éves kortól érdemes elkezdeni olvasni?

Igen, van. A Zora Zirch sorozatot kizárólag felnőtteknek írtam. Gyermekek kezébe nem szabad adni, hisz a későbbi kötetekben a romantika mellett megjelennek erotikus részletek is a sorozatban. Nem a horror jellege miatt, hanem az érett szexualitás miatt nem ajánlott kiskorúaknak. A mai fiatalok korán érnek, tehát 16 éves kortól felfelé bárki elolvashatja. Bár vannak és lesznek benne elég durva, nem épp szép szerelmi jelenetek is, de ezeket csakis finoman fogalmazva, mellőzve a drasztikus szavakat írtam meg. Az erőszakos jelenetekben sem használok nyomdafestéket nem tűrő szavakat. Csupán divatos szlenget csempésztem bele a sorokba.

Ha választhatnál, melyik szereplőd bőrébe bújnál szívesen?

Ez is egy jó kérdés, amire talán némileg furcsa választ tudok adni. Valójában minden szereplőm bőrébe belebújok, mikor épp kinek a tetteit vagy a gondolatait vetem papírra. Az egész regény én magam vagyok. Minden szava, minden mondata a fejemben született, dédelgetett gyermekem az összes művem. Hogy ki lennék valójában? Bármelyik, aki a jók közé tartozik és nem gonosz szereplő. Én, én vagyok, és a Zora Zirch a Sárkányharcos minden jó és rossz karakterével együtt belőlem született. Nem tudnék konkrét szereplőt kiemelni, akinek az életét felvállalnám.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy Zora kalandjai hét kötetet ölelnek fel. Van már kilátás arra, mikor jelenik meg a harmadik rész?

Szeretném májusban a kezemben tartani a Káoszt könyv formájában. Viszont ez nem csupán rajtam múlik, hanem piszkos anyagiak is közbeszólnak. A regényeim készen vannak, a hetediket kivéve mind arra várnak, hogy nyomdába kerüljenek, aztán az olvasók kezébe. Sajnos önerőből nagyon nehéz ezt megvalósítani. Nagy öröm lenne minden író számára, ha volna szponzorunk, aki segítene minket, hogy mihamarabb a polcokra juthasson a művünk, műveink. Ezt bátran kijelenthetem minden magyar író nevében. Persze, ha több olvasónk lenne, nagyobb számban tudnánk eladni a már piacon lévő regényeinket, nekünk is könnyebb lenne a többit is eljuttatni a nagyközönség elé.

Az utolsó kérdésem: a Vámpírdenevérből mozifilm készül, ezt már a múltkor is említetted. Ha lenne rá lehetőséged, az Ezüstfelhőt is szívesen látnád mozgókép formájában?

 Az én véleményem az, hogy nincs olyan író, aki erre a kérdésre nemmel válaszolna. Persze, hogy szeretném az Ezüstfelhőt is filmen látni. Szerintem ez természetes és értelemszerű. Sőt! Mind a hét részt szívesen látnám, és leghőbb vágyam, hogy meg is éljem ezeket a fenomenális élményeket a való életben is, nem csak az álmaimban.

 

Az írónővel az alábbi elérhetőségen vehetitek fel a kapcsolatot, ha ez a nem mindennapi világ felkeltette az érdeklődéseteket: 

https://www.facebook.com/profile.php?id=100014418756318

A könyv pedig itt érhető el:

http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/zora-zirch-a-sarkanyharcos-ezustfelho

Ferger Annamária- Néma utazás

Ferger Annamáriával pár hete ismerkedtem meg az interneten. Nagyon meglepett az a nyíltság, amivel közelített felém.  Beszélgetéseink során megtapasztaltam, hogy egy kedves, melegszívű hölgyről van szó, aki határozottan kiáll az elképzelései mellett.Volt alkalmam elolvasni egy-két művét és határozottan állíthatom, hogy az egyik legszebb verseskötet az övé, amit valaha olvastam. Tisztán, érthetően fejezi ki a legmélyebb érzéseit is; az elhivatottsága pedig példaértékű. Gyertek velem és kukkantsunk be Annamari világába!

Megtennéd, hogy megosztasz pár apróságot magadról a blog olvasóival?

Ferger Annamáriának hívnak, és 8-9 éve foglalkozom az írással. Eleinte inkább csak magamnak írtam, dugdostam a világ elől a műveimet, de pár éve úgy éreztem, itt az ideje, hogy megmutassam a környezetemnek, mi foglalja le minden gondolatomat, mivel töltöm az időm legnagyobb részét a négy fal között. Így jött létre az írói oldalam, és lassan kezdtem megnyílni, publikálni az Olvasóimnak.

Nagyon maximalista vagyok, így ha valamit a fejembe veszek, akkor addig nem tágítok, míg azt nem tudom teljesíteni.  Néha ezt összetévesztik a makacssággal, de az az igazság, hogy tényleg szeretem úgy kiadni a kezemből a dolgokat, hogy tudom, mindent megtettem azért, hogy képességeimhez mérten a legjobbat hozzam ki magamból.

Én az a fajta ember vagyok, akinek mindig félig tele van a pohár, mégis sokat tudok stresszelni, ha tudom, határidőre kell elkészítenem valamit, így van, hogy már hetekkel a határidő lejárta előtt nekiállok elvégezni a munkát, ugyanis nem szeretem utolsó pillanatra hagyni.

Az íráson kívül mi az, amivel szívesen foglalkozol?

Ahogy az időm engedi olvasással, ill. a természetben való barangolással telik a szabadidőm. A szomorkás, hűvösebb időben jobb szeretek egy csésze meleg kakaóval bevackolódni az ágyba egy jó könyvvel, de ahogy beköszönt a jó idő, ismét szeretném bejárni a környék túraútvonalait. Szeretném kipróbálni magam egy kicsit már területen is (pl. képszerkesztés), szerintem nem árt néha feszegetni a határokat. ;)

Az első megjelent köteted címe: Néma utazás.  Honnan ered a címválasztás?

Sokan kérdezik, miféle jelentést hordozhat magában ez a cím. Megmondom őszintén, valahol én is csak találgatni tudok. Egyet tudok biztosan; mikor azon gondolkodtam, mi legyen a kötet címe, ez volt a legelső, ami beugrott, és valahogy nem is tudtam elengedni a gondolatot. Magával ragadott, úgy éreztem, ez a legmegfelelőbb cím hozzá. Azóta se bántam meg, és még mindig szeretem.

Leginkább egy életútra utal a cím, az utazás azt az időszakot jelöli, amelyet végigkövethetünk a versek olvasása közben. Az apró szárnybontogatásoktól kezdve a komolyabb hangvételű versekig, csalódás, szerelem, fájdalom… Ezek az érzések mind ott vannak minden emberben, de van, hogy nem könnyű beszélni róla, vagy egyszerűen csak nincs kinek. Egy költő leginkább verseiben adja ki magából az érzéseket, költői képek mögé bújik, és titkolja, vagy éppen bátran hangot ad érzéseinek. A néma szó mindezt magában foglalja. A verseimmel egy néma utazásra hívom el az olvasókat.

A cím mély érzelmekre engedi következtetni az Olvasót. Ez valóban így van? Milyen világba csöppen az, aki tőled olvas verseket?

Megmondom őszintén, én úgy gondolom, az Olvasó magának kell eldöntenie, mit is sugallnak a versek, vagy éppen a kötet címe. Az, hogy én mit szerettem volna éreztetni, talán nem is lényeges. Egy vers akkor igazán jó, ha szól az Olvasóhoz, és mivel mások vagyunk mindannyian, ezért az a vers, ami nekem sok fájdalmat jelentett, az másnak lehet épp mosolyt csal az arcára. Mert más emlékekből merítünk, más életet éltünk le.  És ez így van rendjén.

A verseim többsége fájdalomról szól, talán borongósabb hangvételű a többség, de van benne reménykeltő vers is, és szeretetről szóló is. Egy biztos, tele van érzelemmel és őszinteséggel.

 A köteted az Underground Kiadó gondozásában jelent meg: http://undergroundbolt.hu/nema-utazas

Jó döntés volt őket választanod?

Azt tudom mondani, hogy igen. Őszinték voltak velem, könnyen tudtunk együtt dolgozni. Azt kaptam, amit kértem tőlük, és ha valami csúszás lépett fel, azonnal értesítettek. A legkényesebb kérdéseimre is feleltek, nem rettentek meg, ha olyan téma felé tereltem esetlegesen a szót, ami rögösebb a többinél. (Sok más kiadó ilyenkor már elfelejtett válaszolni.)

Amikor írsz, milyen körülményekre van szükséged? Mi segít a koncentrálásban?

Leginkább a csend. A csend, és a nyugalom szükséges ahhoz, hogy leülhessek alkotni. És természetesen elmaradhatatlan hozzá a zene. De kimondottan olyan zenéket vagyok hajlandó hallgatni, amelyek nem magyar nyelvűek, ugyanis a zene csak a háttérzaj kizárása érdekében szükséges számomra. Mindez inkább a regényem írásához, kisebb novellákhoz szükséges, verset egy zsúfolt buszon is képes vagyok megírni, de valamilyen íróeszközre és lapra, vagy esetlegesen egy telefonra szükségem van a művelethez.

Van kedvenc költőd, esetleg példaképed? Ha igen, elmondanád miért pont ő?

Arany Jánost tudom kiemelni a többi költő közül. Szerénysége és munkássága példaértékű számomra. Szeretem a verseit, amelyek első ránézésre talán egyszerűnek tűnhetnek, mégis tele vannak tartalommal, csavarral.

Lehet furcsa lesz a következő kérdésem, de tőlem is kérdezték már sokszor, így te sem maradhatsz ki: van kedvenc műved magadtól?

Tőlem viszont még sosem kérdeztek ilyet! :D Nehéz megmondani. Hirtelen nem is tudok mit írni. Azt már kérdezték, hogy a verseimet, vagy a regényírást szeretem-e jobban, de hogy válasszak ki egyet a többi közül? Nem tudok. :D Annyit tudok, hogy valamiért a verseimet részesítem előnyben, hisz vannak, amikben otthagytam egy-egy emlékem lenyomatát. Csak kiemelnék párat közülük:

Törtüveg, ami az első olyan versem, ahol rádöbbentem arra, többet érzek valaki iránt, mint sejtettem. 

Levélgyűjtemény, amelynek írása közben olyan könnyedén mozgott a ceruza a kezem alatt. Kedvenc idézetem még mindig ebből a versből való „A levél nem szűnt meg létezni, földre kerülhet is talán/Mindössze színbe borult, most él csak igazán!”

Tintába holt szavak, amihez hasonlót úgy érzem eddig még nem tudtam alkotni.

Üvegszilánk, ahol legjobb barátnőm barátságának elvesztésével őrlődöm.

Ha esetleg kapnál egy olyan ajánlatot, hogy valaki felolvasná a verseidet (például egy színész), belemennél? Tartanál attól, hogy esetleg nem sikerül átadni a mondanivalót a hallgató számára?

Volt már részem hallani, ahogy felolvassák a versemet videóra, és annyira csodálatos érzés volt visszahallani azokat a sorokat, amelyek az én tollamból származnak, hogy percekig mosolyogva hallgattam. Tökéletesnek éreztem akkor a hanglejtést, élettel teli volt, tartalommal töltötte meg a szürkének hitt versemet csupán az, hogy hallottam más szájából elszavalni. Természetesen belemennék, és cseppet sem félnék attól, hogy milyen tartalommal töltené fel szavalás közben, hisz mint korábban mondtam, minden ember másképp értelmezhet egy verset.

Tervezel prózában is kiadatni valamit?

Igen, tervben van, hogy még idén megjelentessek egy romantikus dráma regényt, Törékeny álmok címmel.  Az előkészületek már folynak, de egyelőre nem tudok többet mondani.

 Sok író/költő próbálkozik pályázatokon. Neked mi erről a véleményed? Esetleg te is voltál már a jelentkezők között?

Igen, mikor elkezdtem az írással foglalkozni, én is több pályázatra jelentkeztem, de sikert sajnos nem értem el egyszer sem eredményt. Persze nem csüggedtem, de jelenleg nincs bennem késztetés, hogy pályázatokat figyelgessek.  Talán majd kicsit később újra megjön a kedvem hozzá.

Végül az utolsó kérdésem: mindent egybevéve, volt valaha is olyan pillanat, mikor megbántad, hogy kiadattad a versesköteted? Jól tudjuk, hogy nem egyszerű ebben a világban felkelteni az emberek érdeklődését. Ez sem szegte soha a lelkesedésed?

Meglepő, de nem volt még ilyen eset, szituáció, szóváltás, stb. ami kedvemet szegte volna. Kaptam már langyosabb értékelést is, de nyilván nem tetszhet mindenkinek a munkásságom, ezt el kell tudnunk fogadni. Egyet tudok ajánlani, az, aki arra adja a fejét, hogy megjelentet egy könyvet, annak számolnia kell azzal, hogy kap majd hideget-meleget, de ezekből csak azokat érdemes megjegyezni, ami építő jellegű tanácsok, a többire legyinteni kell. Még ha éppen akkor nem is túl könnyű.

Ha szívesen megismernétek Annamáriát, kattintsatok bátran a következő linkre:

https://www.facebook.com/fergerannamaria/

 Berkes Blanka- Fera és a tündérvilág

Berkes Blanka egy valóban ízig-vérig családközpontú édesanya. Fontos számára, hogy a gyerekek olyan értékeket kapjanak,  amik segítik őket a fejlődésükben. Mindezt igazán játékosan, szórakoztató módon.

Azt hiszem, nem lep meg senkit, ha ezek után azt mondom, hogy Blanka első megjelenő műve egy mesekönyv lesz, ami a Fera és a tündérvilág címre hallgat.  Lássuk hát, milyen világba is kalauzol el minket az írónő!

 

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

1984.02.28-án születtem Székesfehérváron. A szüleim nagyon rossz házasságban éltek aminek az lett a végkifejlete, hogy hosszú időtávlatú válóper lett a vége. Nyolc éves koromtól a nagymamám nevelt és az akkor három éves öcsémet is. Sajnos a nagymamámhoz nem fűztek gyengéd szálak mert gyűlölte édesanyámat akit mindig úgy próbált beállítani nekem , hogy lemondott rólunk és nem kíváncsi ránk. Mindezeket gyermekként elhittem neki. Nagymamám halála után azonban megváltozott édesanyámhoz fűződő viszonyom mert válaszokat kerestem az igazságról. Így tudomásomra jutott, hogy épp a nagymamám tiltott el tőle és a bíróságon édesanyámat mélyen megalázta. Ugyanis beállította egy feslett nőnek és még a tanintézményben sem látogathatott meg. Így borzasztó gyermekkorom volt és mindig a mesék világába menekültem. Hol fantáziajátékot játszottam a cicámmal, hol pedig Andersen műveit olvasgattam. Így próbáltam kárpótolni a szeretet hiányát.

Miért pont mesekönyv írással kezdted?

Azért kezdtem el mesét írni mert néhai nagymamám különböző mumusokkal ijesztgetett amiért féltem a sötétben. Amikor észrevettem, hogy nagylányom fél a sötéttől rövid történeteket találtam ki ami eloszlatta a félelmeit. Ez arra sarkallt, hogy írjak egy mesekönyvet ami eloszlatja ezeket az alaptalan félelmeket. Hiszen szülőként nem vagyok egyedül ezzel a problémával és gondoltam megosztom másokkal is ezt a “ technikát”.

A szereplőid maximálisan kitalált karakterek, vagy van valamilyen valóságalapjuk?

Az emberi szereplők valóságosak jómagam testesítem meg Ferát. A tündérek természetesen a gyermeki fantáziám kitalált karakterei.

Szerinted  kisfiúk és kislányok is fogják szeretni a történeteidet? Otthon a gyerkőceid hogyan fogadták őket?

Igyekeztem a művemet unisexé tenni annak ellenére, hogy egy kislány életének részleteit osztom meg az olvasókkal vannak benne olyan részek ami egy kisfiúnak is elnyerheti a tetszését.

A nagylányom szereti a történetet , gyakran olvasok bizonyos részeket a leendő könyvből. A kisfiam 17 hónapos ebből kifolyólag neki más elfoglaltságai vannak. Pakol a polcról , mindent a szájába vesz. Ha idősebb lesz neki is olvasok majd.

Milyen korosztálynak szól a Fera és a tündérvilág?

Fera és a tündérvilág című könyvem óvodás korú gyermekektől egészen a kiskamaszokig. De akár felnőtteknek is elnyerheti a tetszését Fera nehéz gyermekkora ,ebből kifolyólag lelki sérültsége és az , hogy hogyan menekül a fantázia világába.

Folytatásos kötetről van szó, vagy egy könyvben gyűjtöd össze a gondolataidat?

Természetesen folytatásos kötetről van szó, hiszen végigkíséri Fera sorsát gyermekkorától egészen a felnőttkoráig

A könyv még nem jelent meg, ezért nagyon érdekelne, hogy milyen lehetőségeid vannak a kiadás szempontjából?

Az Underground kiadónál fogom kiadni magánkiadásban. Van két fantasztikus írónő kollégám akikkel majdnem napi kapcsolatban vagyok és mindegyik kedves a szívemnek. Itt hadd említsem meg Aranka T. Kovacsics és Isabel Rose írónőket akik szerelmes regényeikkel kalauzolják a mély érzelmek világába az olvasókat. A műveik fantasztikusak és ők is az Underground Kiadónál adták ki műveiket.

Ha már mesekönyv; elárulod az olvasóknak, hogy neked melyik volt a kedvenc meséd?

Andersen műveit a mai napig imádom mert valahol a lelkemben még mindig gyermek vagyok. Az összes meséjét szeretem.

Esti mese gyanánt szoktál olvasni otthon? Ha igen, mit?

Töredelmesen bevallom, hogy nyári szünetben szoktam felolvasni mert a mai diákok olyannyira túlterheltek, hogy mire lányommal elérnénk a mese olvasásig szinte már alszik is.

Nyári szünetben Andersen meséit olvasom fel a lányomnak.

Mi az, amit Te szívesen olvasol?

Leginkább fantasy regényt szeretek olvasni. Imádom Stephanie Meyer Alkonyat című regénysorozatát , ám Danielle Steel Hullócsillagom című kötete is lenyűgözött.

Tervezel majd más műfajban is publikálni?

Fera és a tündérvilág egy folytatásos regény lesz. Mint említettem szinte a regénnyel együtt lesz felnőtt Fera. Nem tartom kizártnak, hogy más műfajban is kipróbáljam magam és ezáltal kamatoztassam tudásomat. Meglehet egy szerelmes regény lesz aktuális a távoljövőben.

Szeretném megköszönni Blankának, hogy velem készítette el az első interjúját a könyve kapcsán valamint, hogy ennyire nyíltan megosztotta velem és veletek a gondolatait. Sok sikert és kitartást kívánok a jövőben!

Ha Blanka és a világa elnyerte tetszéseteket, itt elérhetitek őt:

https://www.facebook.com/blanka.berkes.58

Deme Mónika - Van egy biztos alap

A második interjúmat Deme Mónika író- és költőnővel készítettem. Egy iskolába jártunk gyerekként, így van szerencsém személyesen is ismerni őt.

Kezdésnek szeretném, ha mondanál magadról pár szót az olvasóknak.

Csak röviden magamról: Deme Mónika vagyok,1988.február  5-én születtem Pusztaszabolcson. Édesanyám ,,ölében,, csak hat hónapot lehettem, s így oxigénhiány következtében mozgássérülten ismertem meg e világot és a hallásom, beszédem is megsérült.  Édesanyám 2 éves koromban, megpihent,,   s nővére fogadott magához, s azóta is velük vagyok nagy szeretetben.

A Pető Intézetben végeztem el a nyolc általános iskolát Budapesten. 2006-ban egy szakközépiskolát kezdtem el Balassagyarmaton, amit különböző okok miatt nem tudtam befejezni, s így 2007-ben végleg hazaköltöztem.

Itthon elkezdtem verseket írogatni, festeni, rajzolni, többet olvasni, s hasznos dolgokkal eltölteni az időt.

Alaptermészetem, hogy, semmit fel nem adok,,. Szívemből mondom mindig: megoldjuk,, , mert hiszem, hogy a jó Isten, aki eddig is megsegített, ezután is mindig meg fog segíteni.   Köszönöm neki, hogy két bottal rövidtávon közlekedni tudok, az elektromos kocsimmal, vagy a háromkerekű biciklimmel pedig másokat is meglátogathatok. Igaz, hogy segítségre szorulok, de amit tudok, igyekszem magam is megtenni.

Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy számodra az írás lesz a megfelelő út?

Az volt, hogy nagyon tudtam mit kezdjek a fájó érzéseimmel valahogy ki kellett adni magamból.

Mióta nem találkoztunk, 3 könyved jelent meg; elmondanád nekünk, miről is szólnak?

Első a versek 2008-2010 a bánataimat írom le és szerelmi csalódást. A második , A szívem mélyéből ez is verses ebben az ellenkezője az előzőnek miután Isten rám talált. A harmadik az történetes, hogy hogyan éltem Isten nélkül és hogyan élek vele.

Két verses, illetve egy prózai művet olvashatunk tőled; hogyhogy mindkét műfajban alkottál?

Mert megszerettem az irodalmat és írást.

Melyiket szereted jobban: verseket írni, vagy történeteket?

Történeteket, mert ott nem kell a rímekre figyelni.

Ha választanod kellene, melyik az a könyved, amelyik a legközelebb áll a szívedhez? Tudom, ez olyan, mintha egy anyától megkérdeznék ki a kedvenc a gyerekei közül; de engem valóban érdekelnek az ezzel kapcsolatos érzéseid.

Van egy biztos alap, mert abban mesélek.

Hogyan sikerült kiadatni a versesköteteid/regényed?

Az elsőnél az interneten talált kiadó segítségével, a másik kettőnél külsős segítséget kaptam.

Tervezel újabb írást publikálni? Ha igen, milyen témában?

Igen, szeretet témában azt, szeretném körbe járni.

Az íráson kívül mi az, amivel szívesen foglalkozol?

Festés és rajzolás, valamint weblap írásával.

Ha egy dolgot választhatnál, mi az, amit mindenképpen el szeretnél érni az életben?

Azt, hogy ne legyenek sérültek mások, mint az ép ember. Befogadjon minket is a társadalom.

Végül elhoztam nektek Mónika egy versét, melyből csak úgy árad a hit. Fogadjátok sok szeretettel:

Nem rabolhatja el senki se

Örömöt adtál a szívembe

 holdfényes este, ezt sosem felejtem el,

 hogy rám talált az igazi boldogság fénye,

 mikor kezembe került az Istennek igéje,

 ami szívemnek kincse, azt nem rabolhatja el senki se,

 mert a fejembe van vésve pár igeverse,

 mi segít az életben gondolni a szépre,

 s reményt helyez a szívembe.

Bízom benne, hogy minden álmod valóra válik, további sok sikert kívánok! Ha esetleg felkeltette Móni az érdeklődéseteket, itt elérhetitek őt:

https://www.facebook.com/monika.deme

Keressétek bátran!

T. Kovacsics Aranka - Zora Zirch, a Sárkányharcos I.

Az első interjúmat Író Aranka T. Kovacsics írónővel készítettem. Fantasy regényének címe: Zora Zirch A Sárkányharcos, mely egy lenyűgöző világba kalauzolja el az olvasókat. Az első kötet címe Vámpírdenevér és ehhez kapcsolódóan kérdeznék először:

Miért pont ezt az alcímet választottad?

Ez a kérdés bizony eléggé az elevenembe vág. Én ugyanis egy hat kötetes regénysorozatot írtam, aminek a Főcíme Zora Zirch a Sárkányharcos. Az első kötet alcíme az Ezüstfelhő volt. Mikor a Kiadóba került a kéziratom, kiderült, hogy olyan hosszúra sikerült az Ezüstfelhő, hogy valahol úgymond szét kell vágni a regényt és kettő kötetet kell kinyomtatni egy kéziratból. Alaposan átgondoltam az egész problémát és csupán egyetlen pontot találtam, ahol ketté vághattam az Ezüstfelhőt. Így viszont már nem lehetett két regénynek egy alcímet adni. Mivel az így megszületett második kötetre illik igazán az Ezüstfelhő, az első kötetnek a Vámpírdenevér alcímet adtam, mert ez jellemzi leginkább a történetet.

Mint a címből is sejthető főhősünk Zora Zirch. Mennyire volt számodra nehéz vagy éppen könnyű megformálni a karakterét?

Zora Zirch az igazi főhős a regényben, bár nem ő az egyetlen főszereplőm. Angelina Yenkyns, az Érző legalább akkora szerepet kap, mint Zora Zirch, mégis valóban kijelenthetem, hogy Zora Zirch köré építettem az egész regénysorozatot. Ő volt az első, aki megszületett a fejemben és megformáltam őt, mint külsőleg, mint belsőleg. Külsőleg könnyű dolgom volt, mert a hőn szeretett férjemről kapta a külsejét. Ma a férjem 61. éves, de mikor megismerkedtünk, akkor 21. éves volt. Valójában a fiatal férjem volt a múzsám, ő ihlette Zora Zirchet. Zora Zircnek a jelleme is nagyon sokban hasonlít a férjemre, csak kicsit felturbóztam, szupererővel ruháztam fel. Plusz Zora Zirch nem csupán férfi, hanem ha akarja Félsárkány, ha kell igazi Sárkánnyá tud alakulni, ilyenkor van ereje teljében és így Sárkányharcos, akinek bár aranyból van a szíve, de ha kell, kegyetlen gyilkossá is válik a jó ügy érdekében. A jelleme, a karaktere egy valódi mesehősé, aki mindig becsületes, védelmezi a gyengéket, értem itt az emberiséget. A kérdésre válaszolva könnyű volt kialakítanom a karakterét.

Össze tudnád foglalni pár mondatban a jellemét? Csinálj kedvet az új rajongóknak, hogy ők is megszerethessék őt!

Valójában az előző válaszban erre megadtam a választ. Az olvasóim, mind nagyon szeretik Zora Zirchet, mert egy olyan férfit formáltam meg, aki minden embert meghódít. A nőket sem jobban, mint a férfiakat. Egyszerűen fogalmazva a megtestesült emberség Zora Zirch, aki mindenki példaképe lehetne, még akkor is, ha bohókás, vicces tulajdonságokat is adtam neki. Erős és gyengéd. Bátor és féltő. Gyönyörű, de önmaga szerint átlagos. Szeret és gyűlöl. Szeretkezik és harcol. Életmentő és gyilkos. Ráadásul mindenekfelett önfeláldozó. De nem csak Zora Zirch miatt szerethető és olvasmányos a Vámpírdenevér. Az első mondattól az utolsóig úgy írtam a regényeimet, hogy egyetlen unalmas mondat se legyen benne. Azt akartam elérni, hogy az olvasóim mikor a kezükbe veszik a regényem, ne tudják letenni addig, míg ki nem olvassák. Szeretettel írtam, hogy örömet, kikapcsolódást nyújtsak az olvasóimnak ebben a rohanó, idegfeszítő világban. Hogy amikor a munka után a kezükbe veszik Zora Zirch a Sárkányharcos című regényemet, szakadjanak ki a világ okozta nehézségekből és önfeledten szórakozzanak, éljék át az általam kitalált csodálatos világ szépségeit. Borzadjanak el a gonosz mérhetetlen erejétől és gyűlöljék meg a Vámpírt és csatlósait, hogy ők is arra várjanak, hogy mikor lesz már vége az általuk okozott rémuralomnak. A főhőseimet, a szépséget, a szerelmet, magát a szeretkezést gyönyörű érzésekkel töltöttem meg. A barátságokat örökérvényű testvériséggel ruháztam fel. A pozitív szereplők mindig feltöltik az olvasót jó és lágy érzelmekkel.

A negatív szereplőket átitattam az ördög gonoszságával. Ők orgiákat tartanak és nőket erőszakolnak, ártatlan embereket gyilkolnak, mégpedig gyönyörrel és élvezettel, amit hűen ecseteltem. Nem kötődnek senkihez, nem szeretnek senkit, csupán léteznek és vérengző fenevadak.

Bizonyára van akit elijesztek ezekkel a mondatokkal a regénytől, de rossz nélkül, hogyan születhetne jó? Gyűlölni is tudni kell ahhoz, hogy igazán tudjunk szeretni.

A történet Felhőn kezdődik, mely egy mozdulatlan, tál alakú bolygó. Mondd, miből meríted ezeket az egyedi ötleteket?

Hogy miből merítem az ötleteimet? Önmagamból. A fantáziámból. Leülök az asztalhoz egy üres füzettel és egy tollal és egyszerűen elindul az írás szinte magától. Nincsenek külső behatások, amikből ötletet merítenék. Nálam minden fejben dől el.

A regényed lassan egy éve kapható a www.undergroundbolt.hu honlapján. Mik a tapasztalataid; könnyen fogy a műved vagy nehezebben? Mit gondolsz miért?

Ez a legfájóbb kérdés, amit kaphattam. Igaz, hogy már majdnem egy éve kapható a regényem. A Kiadóm csakis interneten és a saját üzletében árusítja. Én a facebookon nyitottam egy oldalt arra a célra, hogy reklámozni tudjam a könyvem és megadom a regény elérhetőségét, hogy hogyan lehet megvásárolni. Több mint 4500 ismerősöm van. Több száz tetszést kapok naponta és rengeteg hozzászólást egy-egy poszthoz. Mégis nagyon kevés, hihetetlenül kevés regény fogyott el ez idő alatt. Azt is tudom, hogy miért. Sajnos ma az embereknek kevés a pénzük, nem tudnak fölösleges forintokat kispórolni és könyvre költeni. Ez a szomorú igazság.

 

A könyveladáshoz a legfontosabbak az olvasók. Milyen kapcsolatot ápolsz velük és mik a visszajelzések feléd?

Az olvasóimmal elmondhatom, hogy rendkívül szoros, baráti kapcsolatot tartok fent. Aki eddig az olvasóm, az a rajongóm is egyben, mert mindenki várja, kérdi, hogy mikor jelenik meg az Ezüstfelhő. És ők nem csupán az olvasóim. Mind, egytől-egyig a barátom is. Az olvasóim szeretnek engem én pedig szeretem az olvasóimat.

Úgy tudom, hogy egy a regényedből anime készül és a forgatókönyvet is te magad írod. Szabad tudnunk erről egy pár apróságot?

Egy operatőr-rendező fedezte fel a regényem és felajánlotta, hogy filmre viszi, de mivel érzelmileg annyira összetett a művem, nem tudtuk egyelőre a filmet megvalósítani, így anime készül belőle. A rendező megkért, hogy a forgatókönyvet én írjam meg, amit boldogan vállaltam el. Új kihívást jelent számomra és önmagamnak kell megfelelnem és bizonyítanom.

A készülő animéről csupán annyit árulhatok el, hogy az előkészületek javában folynak.

Végül az utolsó kérdésem: a rajongóid ( akik reméljük, egyre többen lesznek) reménykedhetnek a folytatásban? Mikorra várható?

Az Ezüstfelhő már csak a kiadásra vár. Merem remélni, hogy még karácsony előtt megjelenik és kapható lesz. Ha anyagilag megtehetném, már több folytatása is kiadható lenne, csupán szerkesztésre várnak és lektorálásra, amit szintén magam szoktam elvégezni.

 Azt hiszem, sok ember nevében mondom, hogy ne hagy őket sokáig kalandok nélkül!

Az írónővel az alábbi elérhetőségen vehetitek fel a kapcsolatot:

https://www.facebook.com/profile.php?id=100014418756318

Ha szeretitek a vámpíros, kalandos történeteket, ne hagyjátok ki!