Nem sűrűn szoktam krimiket olvasni mostanában, de itt nagyon megtetszett a cím, ráadásul ajándék is volt, így mindenképpen sorra kellett, hogy kerüljön.Viszont számomra kissé csalódás volt a regény, ezért is tartott ennyi ideig az elolvasása.
A fülszövegre alapozva kezdtem el, de az első koppanás ott ért, hogy nem azt kaptam, amit ígért.
Először tényleg azt hittem, hogy egy lassú - nagyon lassú - történetvezetésű krimit kapok, de nem egy embersorsot ismerünk meg benne, hanem több életúttal találkozunk.
Önmagában ez nem lenne baj, de pusztán az, hogy egy hölgy körül kissé homályos dolgok történnek, attól az még számomra nem meríti ki a krimi fogalmát. Hiányzott belőle több rejtély, izgalom, valami, ami odaszegez a könyvhöz. Már csak azért is, mert több mint 400 oldalról van szó.
Amire még számítson az, aki ezt választja, az az, hogy nagyon lassú folyású. Tényleg nem voltam képes gyorsabban haladni vele, mert olyan érzésem volt, mintha lassítva nézném az esőcseppeket, amint elérik a talajt.
Alapvetően nincs gondom az ilyen hangulatot teremtő művekkel, sőt! Szükség van rájuk, mert a léleknek kell a megnyugvás, az énidő és erre ez a legtökéletesebb állapot, de az nem azt jelenti, hogy teljesen ingerszegénynek kell lennie a történetnek. Sokkal inkább bölcsességeket, elgondolkodtató témákat tartalmazzon, ha már ezt a tempót választotta. Csak akkor ne krimiként legyen jellemezve.
Azért, hogy valami jót is mondjak, az alapötlet, a téma nagyon tetszik. Jók azok a morzsányi filozfálgatások is: hiszen , a főhősnőnk emberrablás áldozata lesz és csak magára számíthat. Nagyon jó alap lenne, ha fent tudta volna tartani az érdeklődésem.
A borító is nagyon tetszik, hoz egy misztikus hangulatot, ami összhangban van a címmel.
Összességében egy olvasásnak megfelelt, büszke vagyok magamra azért, mert nem adtam fel ilyen hosszú időn át. Viszont remélem, legközelebb jobb könyv kerül a kezembe a General Press-től, mert nagyon minőségi kiadónak tartom őket, szeretem, amit csinálnak!
Amennyiben tennél egy próbát a regénnyel, megtalálod az UndergroundBolt kínálatában!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni az irónónék, hogy én is elolvashattam Az ikerlángbűbáj folytatását.Már az első részt is nagyon szerettem, és csak az egészségügyi állapotom akadályozott az olvasásban. De nézzük is, milyen benyomást hagyott bennem Aurora új regénye.
Azt kell mondjam, hogy ez a rész kissé sötétebb hangvételűre sikerült mint az első. Az Akadémián rejtélyes halálozások történnek és emiatt főhősünk, Amaja is gyanúba keveredik, miközben Jackkel, a Vadásszal való kapcsolata is egyre...izzóbb.
Mindkét karakter komoly fejlődésen megy át, ebben a részben jobban megértettem a motivációjukat. Tetszik a lány barátaihoz fűződő viszonya és elhivatottsága. A Vadász karaktere pedig gyönyörű kontrasztot állít Amaja személyiségével.
Azt hozzátenném, hogy a romantikus szál engem most nem tudott megfogni, de ez a saját hiányosságom. A könyvben több olyan jelenet is van, amit eme műfaj rajongói szerethetnek, csak nekem nem jött most át.
Viszont annyira jó a szerző stílusa még mindig. Több száz oldalon keresztül egy percig sem hagyott unatkozni. Mindig történt valami, nem laposodott el a történet. Ráadásul gyönyörű leírásokat is kapunk, mágiával és különleges lényekkel megtűzdelve.
Muszáj megemlítenem a borítót is, ami az első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésem. Picit olyan távol-keleti hangulata van, ettől függetlenül azonban nagyon illik a cselekményhez! Jó választás volt!
Összességében mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvasták az első részt! Viszont inkább fiatal felnőtteknek javaslom, az elrejtett utalások miatt. Ettől függetlenül egy szuper kikapcsolódást biztosít az egész sorozat és alig várom az írónő újabb regényét!
Írta: Isabel
Mint tudjátok, nagyon szerettem Aurora és Lloyd történetét, ezért, mikor előolvasója lehettem ennek a történetnek kicsit skeptikus voltam. Akaratlanul is van bennem egy mérce, és nem voltam biztos benne, hogy a szerző meg tudja-e ugrani. Aztán elkezdtem az olvasást...
Főszereplőnk, Amaja egy titokzatos tűzesetből menekül Japánból.... én meg így...aha (imádom a kulturát és mindent, ami ezzel kapcsolatos). Bár, el kell hagynia az országot ez a misztikusság, ami rájuk jellemző, nem csökkent közben. Magyarországra kerül a Vadász szárnyai alatt és a feladata, hogy örző váljék belőle.
Itt aztán fény derül életének egy nagyon fontos mozzanatára: a Margitszigeten megismeri ikertestvérét, Alexandert és együtt nyomozásba kezdenek, azért hogy megértsék titokzatos és rejtélyes kilétüket.
Remélem, nem sértődik meg az írónő, de ahogy haladtam a lapokkal azt éreztem, hogy én is részese akarok lenni ennek a történetnek. Segíteni a teremtésben. A Bolygókeringőnél szívesen voltam olvasó. Szerettem követni az eseményeket. Na de itt részese akartam lenni az alkotásnak! A pörgős cselekmény, a humoros párbeszédek az én fantáziámat is elindították, és inspiráltak!
Történetfelépítés szempontjából Aurora ugyanolyan jót alkotott, mint eddig, bár, most inkább éreztem nála a sejtelmes vonalat.
Könnyen lehet vele haladni, a sok érdekesség, meglepetés miatt olvastatja magát.
Az talán picit furcsa lehet, hogy hazánk a történet központja, de sehol sincs az megírva, hogy csak külföldön történhetnek varázslatos és kiszámíthatatlan események. (Szerintem, ezért a kivitelezésért külön sköszönet illeti a szerzőt.)
Ha olyan fiataloknak kerestek olvasnivalót, akik érdeklődnek a misztikum iránt ezt mindenképpen ajánlanám. Igaz csak 16 éven felülieknek!
A borító nekem nagyon tetszik, ugyanis imádom a rókákat!
Nem marad más hátra így a végén, csak egy köszönetnyilvánítás, amiért én is lehetőséget kaptam az olvasásra, illetve az a türelemjáték, amíg várok a folytatásra!
Amennyiben te is belekezdenél a sorozatba, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni az írónőnek, amiért elolvashattam a trilógia befejező részét! Ezt is nagyon szerettem, csakúgy, mint az előző kettőt!
A könyv elején Aurora egy sokkoló hírrel találja magát szembe: szerelme Lloyd halott. Mivel képessége az érzelmeihez kötött, barátai nagyon aggódnak amiatt, hogy mennyire lesz képes kordában tartani őket.
Ez a szál az, amely maximálisan jót tett a pszichológia iránt érdeklődő énemnek. Egyébként, többek között azt szeretem a szerző könyveiben, hogy annyira mély mondanivaló van a felszín alatt. Izgalmas, kalandos, de nekem ennél jóval többet ad. Gondoljunk csak bele; amikor elveszítjük a hozzánk közeállókat, valóban a világ pusztulásának érzésével éljük meg.
Aztán ott van Lloyd: ugyanis a férfi életben maradt. Ezt is megtudjuk az első oldalakon a barátoktól, hiszen nem merik elmondani a lánynak, hogy szerelme azért hagyta el, hogy megvédje őt. Gyönyörű utalás ez arra, hogy hányszor teszünk meg olyat az életben, ami fáj, amit nem akarunk, mégis akkor úgy hisszük, ezzel tesszük a legjobbat a másiknak?
És befejeztem a spoiler-t ne aggódjatok, csak érzékeltetni szerettem volna mennyire elgondolkodtatottak és lenyűgöztek ezek a rejtett üzenetek.
Természetesen, aki inkább a fantasy vonalat követi az is kap eleget: képességek, üldözések és minden van, ami az előző részekben.
Összeségében nagyon elégedett voltam, mert Aurora hozta, amit vártam tőle. Végre egy befejező rész, amely méltő az első kettőhöz! Kaland, izgalom, szerelem - mi más kell egy jó naphoz?
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az OlvasniMenő oldalán megtalálhatod nermcsak ezt a részt, hanem a teljes sorozatot!
Írta: Isabel
Először is köszönöm szépen a NewLine Kiadónak, hogy lehetőséget kaptam a regény elolvasására. Nagyon szeretem a fantasykat, a tündéreseket pedig igazán izgalmasnak találom, így kíváncsian vártam a történetet.
Az alaptörténet nagyon tetszett. Főhősünk a címadó lány Eurielle, akit egy nap egy titokzatos idegen keres fel. Melodi elmondja neki, hogy egy jóslatot kell beteljesítsen azért, hogy megmentse a tündérek népét. Természetesen ezt a lány kissé kétkedve fogadja, de amint világossá válik számára neve különlegessége, egy olyan kalandba csöppen, melyről álmodni sem mert. Három jóskönyvet kell megtalálniuk azért, hogy véget vessenek egy több, mint fél évszázada tartó háborúnak.
Természetesen itt sem maradhat el a szerelem, és a barátság ereje, valamint olyan fejlődési lehetőségek, és életigazságok keresése, ami főhősünk életkorában megszokott.
A történet alapja nagyon érdekes, bár kissé még kidolgozatlan. Nem sikerült pontosan behatárolnom, melyik az a célközönség, akinek íródott, de ha az ifjúságnak, akkor egy picivel több csavart és kamaszosabb vonalat elbírt volna. Több talányt, vagy olyan csavarokat, amik meghökkentik az olvasót. Viszont egy meseregénynek kiskamaszoknak szerintem jó lett.
A szerző fantáziája viszont dicséretet érdemel. Természetesen sok gyakorlás kell még a tökéleteshez, de azt gondolom, nem rossz az a vonal, amin elindult, csak még meg kell érkezzen.
A borító tervezőjének azonban egy hatalmas dicséret, mert ez a zöld egyszerűen fantasztikus választás volt. Annyira varázsos-misztikus hatása lett tőle a borítónak, mintha egy erdő mélyéről született volna…
Ajánlom a könyvet olyan fiataloknak, akik szeretik ezt a vonalat és szeretnének egy különleges lány kalandjainak a részesévé válni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Vannak olyan szerzők, akiket én rejtett gyöngyszemeknek hívok, mert bár tehetségesek, mégsem kapnak annyi figyelmet, mint kellene.
A következő regény szerzője is ilyen - véletlenül bukkanbtam rá a könyvre, miközben a kínálatot nézegettem. Először azt sem tudtam, hogy a hölgy magyar - nagy meglepetés volt számomra, mikor belefutottam egy hozzászólásába az egyik közösségi oldalon. Igaz, addigra már kiolvastam ezt a könyvecskét és nagyon tetszett.
Történetünk főhőse Celeb Jamieson, akit édesapja elvesztése után különös rémálmok kísértenek. Egy nő mindenáron magának akarja a fiút. Celebnek nemcsak azt kell elfogadnia, hogy az általa ismert világ teljesen más, mint a valóság, de rátalál az első szerelem is. Külön-külön is nagy falat egy tinédzser számára, viszont így egyben igazán embertpróbáló feladat.
Az írónő nagyon szépen ötvözte a fantasy és a valóságos elemeket. A célközönség főképp a fiatalokat célozza meg, ezért pörgős és ingerekkel teli művet kapunk, az ő nyelvükön megírva.
Mivel ez volt az első olvasásom a szerzőtől, nem tudom, hogy ez-e az első könyve, illetve mennyit fejlődött, de azt tudom, hogy személy szerint nagyon szerettem a történetet. Egyetlen egy problémám van vele - méghozzá az, hogy nekem nagyon rövid. Remélem, az írónő tervez folytatást, ha még nincs, mert nagyon sok minden kihozható a történetből, akár a fantasy, akár a romantikus zsánert helyezzük előtérbe.
Összességében nagyon elégedett voltam, ajánlom olvasásra nemcsak az olvasni szerető fiataloknak, de azoknak is, akik most szeretnének elmerülni a könyvek világában. Rövidsége és tartalma hozzásegíthet az olvasás megszerettetéséhez!
Amennyiben kíváncsi lettél keresd a GooglePlay kínálatában! Írta: Isabel
Korrektúrázta:NiKy
Kezdésnek, szeretném megköszönni az írónak, hogy lehetőséget adott a regény elolvasására. Bár rajongója vagyok a világegyetemnek, nem sok könyvet olvasok a témában. Eddig nem igazán tudott lekötni a téma, most viszont ez megtörtént!
Főhősünk Andor, aki a 2217-ben él és, hogy elmeneküljön az édesanyja elvesztése okozta fájdalomtól, csatlakozik egy csoporthoz, akinek a feladata egy új élet felkutatása.
A férfi semmi előképzettséggel nem rendelkezik, sem az űrhajózás, sem pedig az új életjelek felkutatása szempontjából, csupán csak hatja a vágy, hogy kikerüljön a megszokott fogaszkerékből.
Több teszt és feladat sikeres elvégzése után, végül őt választják ki az expedícióra, ám hiba csúszik a gépezetbe, mert a férfi nem ott landol ahol kellene. Így egy okos számítógép segítségén kívül semmire sem számíthat.
A bolygó ahova érkezik, eszméletlen érdekes, és nagyon szépen megalkotott. Az élethez van oxigén, de például a fák gyökerei nem a földbe, hanem az ég felé nyúlnak. Amikor a tájleírásokat olvastam, az Avatar című film képkockái ugrottak be. A szerző valóban egy új világot hozott létre, ám mindezt úgy, hogy el tudtam hinni, hogy létezik.
A segítséget jelentő számítógép szuperintelligens. Nemcsak helymeghatározásokra vagy általános adatok kimutatására képes, hanem be tudja skennelni az élőlényeket, sőt valódi kommunikációt is kialakít a férfival. Aki ezek után el is nevezi Elizabethnek.
Nagyon érdekes belegondolni egy ilyen szituációba és őszintén megvallva, szívesen megélném a technika ilyen mértékű fejlődését. Hasznos lehetne a magányos emberek segítésében.
A főszereplőnk, mint személyiség, eleinte kicsit sablonos volt a számomra. Egy férfi, aki végigbulizta az életet, majd abbahagyta, hogy ápolja súlyosan beteg édesanyát. Miután egyedül marad, mindent egy lapra tesz fel. Menekül a világ és a saját érzései elől is, bár, azt hiszem ebben a helyzetben ez természetes reakció.
Én ott kezdtem el megkedvekni, amikor elkezdi a kiképzését és józan ésszel megold dolgokat. A többiek csak vakon követik az utasításokat, ő azonban gondolkodik is. Szeretem azokat a karaktereket (és embereket), akik nemcsak mennek a nyájjal, hanem gondokodnak is a döntések meghozatala előtt.
Ettől a ponttol kezdve Andor belopta magát a szívembe és nagyon gyorsan haladtam az olvasással. Őszintén szólva még az is nagyon tetszett, hogy nem az uticélján landolt, kicsit a Robinson Crusoe-t jutatta eszembe, csak modern formában.
Mint író, szerintem Miklós tehetséges, hiszen lekötött egy olyan témával, amit nem igazán szoktam szeretni. Kíváncsi vagyok, milyen irányba fejlődik majd!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: Niky
Kezdésként szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a regényét. Nagyon ötletesnek találom, hogy a csoportja tagjaival alkotnak közösen, ám én szándékosan nem veszek részt ebben - így valóban az első benyomásomat tudom megosztani veletek.
Bár, az ünnepek picit sűrűre sikerültek – nem jutott annyi időm az olvasásra, mint szerettem volna – alig vártam, hogy Lunáék története ismét beszippantson.
Az alaptörténet egyszerűen lenyűgöző! Olyan jövőképet fest elénk, mely egyszerre hátborzongató, és elképesztő!
Luna-33-03-30 egy olyan világban él, ahol minden ember érzéketlenné vált. Nincs fizikai kontaktus, semmilyen érzelmet nem mutatnak az emberek, még egymás iránt sem. Az életük szervezetten, megfigyelve zajlik és nekik így természetes.
A lány azonban egy picit mégis más, ugyanis kiválasztották, hogy pár társával együtt feláldozzák őt az isteneknek. Ezt is természetesnek veszik, senki nem próbál meg küzdeni az életéért, sőt, amikor Luna életben marad, a város lakóiból ez félelmet és ellenszenvet vált ki. Ő is így gondolkodik, ezért amikor döntenek a kivégzése időpontjáról, minden ellenvetés nélkül belemegy.
A nagy napon azonban új, nem várt dolog történik: az isten leszáll a felhők közül azért, hogy beszámoljanak neki az emberek az Áldozati Eseményről. Mikor Hunter hall Lunáról, úgy dönt, elviszi feletteseihez, hogy ők döntsenek ebben a lényes kérdésben, ám arra nem számít, hogy milyen kalandokba - és szerelembe esik…
Mint említettem, nagyon tetszett az alap, melyből a konfliktus bontakozik ki. Szép kis látomás is lehetne… de bocsánat, nem kalandozom el.
Luna személyisége is eléggé különleges ahhoz, hogy egy ilyen világ szereplője legyen. Bár ő maga is hiszi, hogy a világa alaptörvényei jók és megkérdőjelezhetetlenek, mégis, valahol a lelke mélyén nem akar meghalni. Jól bánik a fegyverekkel, így meg is tudja védeni magát. Emellett nagyon intelligens és nyugodt. Talán pont ez a kettőség az, ami felkavarja az olvasót és őt magát is. Ez, ami a végzete felé sodorja őt.
Hunter, a tipikus férfi. Bár Isten, mégis az első benyomásom az volt róla, hogy itt van a pasas, akiért olvadoznak majd a nők. Számos olyan tulajdonsága van, ami leveszi a hölgyeket a lábáról, ezért azt gondoltam, hogy egy macsót kaptunk. Tévedtem, és ennek őszintén örülök!
Nemcsak nagyon gyorsan felméri az igazságtalan helyzetet Luna ügyében, de kiviszi ő őt és a segítőit a normális, élettel teli világba. Egyszerre empatikus és határozott: bár, megérti a többieket, mégis elég erős jellem ahhoz, hogy ne az érzelmei irányítsák. Legalábbis, ha nincs Luna a közvetlen közelében…
Mostanában nem igazán olvadok el a férfi főhősöktől, de Hunternek egy kicsit sikerült elérnie, hogy mégis…
Őszintén szólva ez egy nagyon igényesen megírt fantasy, elgondolkodtató összefüggésekkel és szerethető szereplőkkel. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a megalkotásában, mert a maga zsánerében egy gyöngyszemet hoztak össze!
Amennyiben kíváncsi lettél, a Libri webáruháza várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Őszintén szólva, nagy meglepetés volt számomra ez a regény! Nagyon szeretem ezt az angyalos-démonos vonalat, ám azt gondoltam, hogy nem sok újat lehet már benne mutatni. Úgy gondolta, hogy ez annyira meg szokta ihletni a szerzőket, hogy nagyon nehéz ennyi történettel a hátunk mögött valami olyat mutatni, ami még nem volt.
Jelentem itt már az alaptörténet teljesen lenyűgözött.
A angyalok és a démonok közötti harc a Földön dőlt el, viszont történt valami, amire senki sem számított. Mindkét fél ereje megfertőzte az emberiséget. Nem akarattal, de ezek az erők a birtokunkba kerültek és amiko erre az angyalok rájöttek, próbálták menteni a helyzetet: a gyermekeknél elfolytották ezeket az erőket.
Mivel nem lehetett előre tudni, ki mit kapott, ez megosztotta az emberiséget, Van, aki a Jót fogja szolgálni és Angyalváros elit iskolájában kap kiképzést, és van, aki az Alantasok Akadémiáján végzi a démonok szolgáljaként.
Főhősnőnk Brielle anyukája, hogy megmentse férjét, alkut kötött a démonokkal, ám nem olvasták el az apróbetűs részt. Az alku része ugyanis, hogy az elsőszülött gyermek, a démonokat illeti, bármilyen erő birtokában is legyen. Természetesen a szerződés után hat hónappal a férfi halálos balesetet szenved, így a család korántsem azt kapja, amire számított. Mivel a szerződésszegésért halálbűntetés jár, ezért Brielle kénytelen hozzászokni a gondolathoz, hogy a sorsa megpecsételődött.
Amikor azonban eljön a beavatás napja, olyan történik, amire senki sem számít - a lánynak úgyanis fekete szárnyai lesznek, így felvételt nyer a Bukottakhoz. Ám a segítségére siető tanítómesterével csak egy baj van: túlságosan is jóképű. Nos az igazi bajok csak itt kezdődnek....
Most, hogy picit megpróbáltam meghozni a kedveteket az olvasáshoz, jöjjön a véleményem. Mint mondtam, a történet alaja nagyon tetszik: az emberek nem szokványosan folytak bele a két nagyhatalom harcaiba. Úgy váltak részesévé, hogy konkrétan ezt nem akarták, nem volt választási lehetőségük. Véleményem szerint, bátor döntés volt az írótól, hogy beletette ezt a csavart és talán már tudjátok, hogy én szeretem a bátor szerzőket.
Brielle személyisége is nagyon szimpatikus volt. Szereti a családját, ezért bármire hajlandó értük, ugyanakkor küzd a rákényszerített sors ellen. Nagyon bátor és szerethető karakter. Pont olyannak képzelem el, mint a borító modelljét.
Szerelme az égivel nagyon impulzív, Lincoln teljesen leveszi a lábáról. Felkavarják egymás világát és érzelmeit, és így hatalmas erő birtokába jutnak.
Ám a mester nem csak a lányt, de engem is elvarázsolt. Az egyik legjobban kidolgozott férfi karakter. Nemcsak helyes és intelligens, de a gondoltai és a cselekedetei is egységben voltak egymással.
A világábrázolás is gyönyörűen sikerült, hiszen az ismert világot nagyon szépen keverte az alkotói fantáziával. Minden annyira egységesre sikerült, hogy teljesen hihetővé tette a történetet.
Összességében nagyon - nagyon jól szórakoztam ebben a 24 órában. Nagyon örülök, hogy maggyarul is megjelent, mert egy olyan történetet kapunk, amit minden fantasy-rajongónak csak ajánlani tudok! Olyannyira tetszett, hogy kedvet kaptam az eredetihez is.
Először is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Kissé félve kezdtem bele, mert - bár tudtam, hogy az írónő tehetséges, hiszen olvastam már tőle - figyelmeztettek az erotikus tartalmakra. Nem az a jellemző rám, hogy túl sokat ebben a zsánerben olvasnék, most mégis úgy érzem meg kell osszam veletek az élményeimet.
Az eleje valóban kissé nehezen indult nálam. A főszereplő hölgy Rita az FBI-nál dolgozik, ám egy súlyos sérülés miatt átmenetileg felfüggesztik. Miután felépül a New York - rendőrségnek segít egy sorozatgyilkos letartóztatásában. Miközben főnöke igyekszik rávenni, hogy épüljön be a maffiába, a lány - egy újabb áldozat mellett - talál egy titokzatos vésett követ és ez teljesen megváltoztatja az életét.
A tartalomról ennél többet nem mondanék a főszereplőnkről viszont mesélnék egy kicsit.
Rita egy nagyon talpraesett, modern felfogású nő. Éles esze és bátorsága kiemeli a többi szereplő közül. Az írónő azt is a tudtunkra adja, hogy Rita nem fél felfedezni a nőiesebb oldalát - Az egész történetet átszövi az erotika. Számomra ez egy picit sok volt - kicsit kevésebb is elég lett volna szerintem. Ám, mivel mások vagyunk és sokan szeretik ezeket a pillanatokat, igyekszem a személyes érzéseimet kissé visszafogni és objektív maradni. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy az írónő ezt a szálat átütően írta meg: sikerül az érzékekre hatnia, bár nem tudom, mennyire ez volt a cél.
A misztikum összekötése a jelen borzalmaival nagyon jó megoldás volt, számomra oldotta az ellenérzéseket. Rita úgy reagált az újdonságokra, ahogyan az a személyiségéhez illik. Sokkal jobban lekötötte a figyelmem a cselekmény, igazán izgalmassá és szórakoztatóvá vált!
A fordulatok pedig nagyon jól ki voltak találva!
Talán ez a kettősség az oka annak, hogy nem olvastam ki a több, mint 500 oldalt egy hét alatt. Remélem, érzékelitek a bennem rejlő vívódást. Számomra - hangsúlyozom, számomra - kevesebb erotikával sokkal nagyobbat ütött volna! Ám biztos vagyok abban, hogy sokakat pont emiatt fogja elvarázsolni.
Az írónőt - mint mondtam az értékelésem elején - nagyon tehetségesnek gondolom. Több novellát is olvastam már tőle. Nagyon jól áll neki ez a veszélyes fantasy világ, remélem, ebben a zsánerben fog továbbra is alkotni! Szívesen megnéznék tőle mondjuk egy dark fantasy-ban írt alkotást is.
A borító figyelemfelkeltő, simán leemelném a polcról, ha szembejönne velem.
Összegezve egy izgalmas, rejtélyekkel teli regényt kapunk, ha A róka vérét választjuk, viszont kizárólag a 18. életévüket betöltötteknek ajánlanám a fentebb említett okokból! Ám ha nem vagy félős és szereted az erotikát is, új kedvencet avathatsz majd!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision weboldala várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Szeretném megköszönni a NewLine Kiadó vezetőségének, hogy lehetőséget kaptam a regény elolvasására!
Nagyon szeretem a fantasy történeteket, pláne azokat, melyekben a mágia áll a középpontban, Itt nemcsak a varázslást kaptam meg fő elemként de magát a tanítás-tanulás folyamatát is, és ennek nagyon örültem.
Az alaptörténet szerint a modern világban is létezik mágia, párhuzamosan a technikai fejlődések mellett. Bár a gondolatot egyedinek tartom, mégis meg kellett szoknom ezt a felépítést. Kicsit furcsának hatott egy mágus telefonnal, de idővel meg lehet szokni ezeket az újításokat.
Az idős mágus szeretné unokájának is átadni mesterségét, ám Nem kis meglepetésére Liza nagy tehetséget mutat a mágiában. Bár a szülei ellenzik még a nagyapával való találkozást is, a kislány nagy lelkesedéssel várja a vele töltött időt.
Mikor elkezdtem az olvasást, örömmel vettem tudomásul, a lányunokát, hiszen azt gondoltam, fiú lesz az örökös. Különös kalandok és természetesen tanulás veszi kezdetét, amik egy percre sem hagytak unatkozni.
Az ok-okozati összefüggések, bár elsőre kuszának tűnnek, szépen fel vannak építve és végül minden világossá válik. A karakterek egyediek és talán pont azért maradandóak, mert az olvasó nem ilyen környezetben képzelné el őket.
Az író szépen fogalmaz, jól fent tudja tartani a feszültséget. Fantáziadús történetet rakott össze, bár néha jól esett volna, egy két oldal kevésbé izgalmas rész pihenésképpen.
Bár, a kedvenc színem a zöld és a kék, a borító nem győzött meg és ezt sajnálom. Értem a koncepciót, csak a kidolgozásra szántam volna több időt.
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki kortárs magyar szerző művével szeretne kikapcsolódni, a fantasy zsánerében!
Amennyiben meg szeretnéd venni a saját példányodat, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Már az első résznél mondtam, hogy érdemes lesz odafigyelni a szerzőre, hiszen nagyon tehetségesnek gondolom. Magánemberként is egyre többet beszélgetünk, tisztelem az íráshoz való hozzáállását és elkötelezettségét.
A második rész onnan folytatódik, ahol az első véget ért. Auróra élné tovább a mindennapokat, ám ezt nem teheti sokáig, hiszen nemcsak az emlékei elvesztésével kell megküzdenie.
Most azt kellene mondanom, milyen sok meglepetést tartogatott számomra a könyv, de nem tehetem meg. Mikor vége volt az első résznek, már tudtam, hogy az én szememben a szerző megütött egy mércét és csak akkor lepődtem volna meg, ha ez alatt teljesít. Szerintem ez nem így történt mondom ezt úgy, hogy már háromszor olvastam a történetet: egyszer megjelenés előtt, kétszer pedig miután kézhez kaptam a regényt.
A történet ugyanolyan fordulatos, mint amire számítunk, a szereplők sem változtak sokat. Ennek természetesen két oldala lehet, viszont egy sorozat esetében ez jót jelent: olyan mintha egy réi családtagot üdvözölnénk itthon.
Auróra bátorsága ismét megmutatkozik és Lloyddal való kapcsolatán is sokszor nevettem. Mindketten nagyon önfejűek és a civódásaik sokat segítettek abban, hogy oldják a történetben a feszültséget. Ráadásul az, hogy nincs "rózsaszín ködbe" burkolva, kifejezetten szimpatikus volt.
A borító - csakúgy, mint az első résznél - most is szemet gyönyörködtetően szép. Nagyon szeretem az olyan képeket, ahol nemcsak a formákkal, de a színekkel is játszik a tervező.
Összességében nagyon szép munkát végzett az írónő, ajánlom mindenkinek - természetesen az első résszel együtt. Viszont jelezném, hogy a több, mint 500 oldal nem kevés olvasnivalót jelenthet. Bár, a jó történeteknél ez is kevés tud lenni, igaz?
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget biztosított a regény elolvasására.
A hatalom köve nem csak egy izgalmas fantasy, hanem egy olyan közös alkotás, mely összefogta az olvasni szerető embereket. A szerző ugyanis a csoportjának tagjaival együtt szőtte a cselekmény szálait, és ez már akkor is tetszene nekem, ha magával a történettel nem volnék megelégedve. De nézzük is a történetet!
Norma királyságának hercegnőjét, Oliviát, egy átok sújtja, így veszélyt jelent királyságára. Azért, hogy véget vessen ennek, elindul egy másik, szörnyekkel és mágiával teli világba.
Számomra ez egy picit A szépség és a szörnyetegre emlékeztetett, de korántsem bántam. És a hasonlóság csak pont az átokig tartott, hiszen utána teljesen új dolgokkal és képességekkel találtam magam szemben.
A lány útja során hatalmas fejlődésen megy keresztül, sokkal bátrabbá és szerethetőbbé válik a számomra. Felismervén mennyire fontos alak ő az élet sakktábláján, nem megfutamodásra, hanem küzdésre sarkallja, ami számomra nagyon szimpatikus vonás, ha női karakterről van szó.
Az pedig, hogy a történet több olvasó szellemi terméke, egy nagyon fontos dologra világított rá: kehet úgy is izgalmasat és újszerűt alkotni, hogy teljesen különböző emberek tesznek hozzá Csak egy jó vezető kell hozzá, ami ez esetben az írónő tolla volt.
Bár én az elektronikus verziót olvastam, mégis elismerésem a borító tervezőjének, hiszen nagyon szép munkát végzett.
Mivel nem szeretnék spoileres értékelést írni, nem is mondanék többet. Mindenki döntse el maga, mennyire varázsolja el Aurora világa, viszont unatkozni senki sem fog, erről biztosíthatlak benneteket!
Írta: Isabel
A sorozat hozzám még csak most jutott el, de pár óra alatt ki is olvastam. Nagyon szeretem a mágiával átszőtt fantasy - világot és azt ha egy szereplőt nem kötik a rangok és a szokások. Azt ha valaki képes felrúgni minden szabályt és elvárást, csak azért, hogy azt tegye, ami helyes.
Tetszett a mágia sokfélesége, minden embernek egyedi képessége van. Ráadásul olyan dolgokra is használták, amelyekre eddig nem is gondoltam. Konkrétan megkönnyítették vele a saját mindennapjaikat és nemcsak a sorsdöntő pillanatokban került elő.
A szereplők, egyediek, a főhősök személyisége és képességei is eltérnek egymástól. Természetesen a jóképű herceg és a tolvajlány találkozása nem egyedi eset, mégis a szerző képes volt újdonságot csempészni ide is, a mágia segítségével.
Az alaptörténet, miszerint Alfehr herceg megpróbálja felkutatni az eltűnt bátyját, szinté nem újszerű gondolat, mégis, az írónő képes volt szabadjára engedni a fantáziáját és a megszokotthoz olyan elemeket kevert, amitől egy új és ismeretlen világot fedezhet fel az olvasó.
Természetesen egy valamire való kalandból nem hiányozhat egy csöppnyi romantika sem, de ezt is megkaptuk. Kifejezetten örültem, hogy csak egy csöppnyit kaptunk ebből és a szerző nem esett túlzásba.
Az írástechnika is tetszett, a szerző szépen és választékosan fogalmaz. A cselekmény tempója elég gyors, nem hagyja unatkozni az embert.
Nyugodt szívvel ajánlom a fantasy és kalandregények szerelmeseinek, akár már 15 éves kortól is. Igaz, nem a legvékonyabb regény a piacon, de nagyon hamar be tudja szippantani az olvasóját!
A könyv ajándék volt, amit ezúton is köszönök! Remélem, alkalmam nyílik majd a folytatás elolvasására is!
Amennyiben te is szereted a hasonló történeteket, a Libriben megveheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
Szeretném megköszönni a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak, hiszen egy hatalmas kalandban részesülhettem!
A Felvont vitorlákról először egy baráttól halottam és mikor megláttam a borítóját, nagyon vegyes érzések kerítettek hatalmába. Egyrészt lenyűgözőnek találtam a koncepciót és a színválasztást, másrészt viszont félek a kígyóktól...
Ám amikor elolvastam a fülszöveget, tudtam, el kell olvasnom az egészet.
Picit megcsúsztam az olvasással, ám így alkalmam nyílt arra, hogy kétszer egymás után is elolvashassam a regényt, ami nagyon jó tett az én-időmnek.
Na de nézzük a cselekményt: A történet közepén két nép áll, egymással konfliktusban. Eltérő nézetek, illetve kultúra a jellemző - ám létezik egy legenda, mely közös útra vezeti őket.
Egyik főhősnőnk Anahita, Meridia főpapnője, akinek feladata, hogy hozzámenjen A Tengeristennő Bajnokához. Hogy ki is lesz ez, egy, az erre a célra rendezett versenyen dől majd el. A lánynak a szíve foglalt, így értesíti kedvesét , hogy megmentse a nem kívánt házasságtól. Espadon egy küldetés során igyekszik visszaszerezni Merida becses ereklyéjét, Ramal pedig megszegve országa törvényeit házasság révén próbálja rendezni a helyzetet az országok között.
Hármuk sorsa elevenedik meg a lapok sorain, tele izgalommal rejtéllyel és gyönyörű leírásokkal.
A szerző egy különleges világot épített fel, bár azt hozzátenném, hogy szívesebben olvastam volna részletesebben: egy ilyen történetet érdemes lett volna aprólékosabban papírra vetni. Részletezni a népek életét szokásait, illetve minden egyebet, mely fontos a történet alakulása szempontjából. Számomra fontos egy egyedi ötlet kivitelezésénél, hogy minden apró részlet ki legyen dolgozva, a maximális élvezet kialakulása érdekében.
Történet több szálon fut melyek nagyon érdekesen és szépen kapcsolódnak össze.
Írástechnikai szempontból is elégedett voltam mert egy szépen megfogalmazott mesét kaptam.
Így a végére még csak annyit tennék hozzá, hogy ez volt az első Sötét Örvény könyv, amit életemben olvastam. Bár nincs összehasonlítási alapom, ha a többi is legalább ilyen, akkor új kedvenc érkezik majd a Vörös Pöttyös és a Rázós könyvek mellé!
Először szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget az olvasásra. Mióta megkaptam kétszer is elolvastam.
A történet egy nagyon érdekes ötvözete a vallásnak és a sci-fi elemeinek. A magam részéről soha nem jutott volna eszembe ötvözni a kettőt, de elismerésem Zoltánnak: tökéletesen megtalálta az egyensúlyt.
Dióhéjban a történet annyi, hogy Lucifer, megelégeli, hogy az embereket már nem lehet tartósan félelemben tartani, ezért elküldi a legerősebb démonjait, hogy kifürkéssze más fajok gyengeségeit, ebből nyerve új erőt.
Kilencet küld szét, de ezekből egyik sem tér vissza. Hogy kiderüljön mi történt, Azanielt emberi alakban elküldi az eltűnések színhelyére. A démon emberi alakban felszáll egy utasszállító csillaghajóra, de a történések szép lassan meghaladják a legvadabb képzeletét is.
Őszintén szólva nem vagyok nagy sci-fi rajongó, viszont az angyalos-démonos fantasy-kat nagyon szeretem. Fogalmam sem volt, hogyan fog ez a két dolog lecsapódni bennem, de sokkal jobban szórakoztam, mint vártam.
A szerző pont annyit hozott mindkét zsánerből, ami egyensúlyt adott a történéseknek. Igaz, számomra a fantasy-elemek kiemelkedtek: Azanielt nagyon szerettem. Nagyszájú, intelligens és nagyon vonzó karakter. Tapasztalata és éles esze, nemcsak a főhősnőnket, de engem is levenne a lábamról, démon ide vagy oda.....
Az íróról már több alkalommal is áradoztam itt a blogon, így most csak azzal toldanám meg ezt, hogy szépen fejlődik. Mindig érdekes és nagyon egyedi ötletei vannak, amit szépen kivitelez. Ha tudja tartani ezt a fejlődési ütemet, nagy név válhat még belőle.
A borító nagyon illik a regény hangulatához, jó választás volt.
Amennyiben te is elolvasnád a Google Play-en megvásárolhatod!
Írta: Isabel
Már általános iskolásként is szerettem a görög mitológiát, így nem meglepő, hogy nagy reményekkel kezdtem bele a regénybe.
Számtalan könyv és film is foglalkozott Akhileusz történetével, de itt teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a szereplőt. Az eleje nagyon tetszett: megismerhetjük a gyermekkorát, nagy részletességgel a gondolatait és az álmait. Tetszik az írónő stílusa és az, hogy a legkisebb részletre is odafigyelt.
Ám jött a romantikus rész, és egy picit elment tőle a kedvem. Nem magával a vonzódással volt bajom, hanem a romantikával. Nekem sokkal kevesebb is elég lett volna bele. Valahogy az elején nem számítottam arra, hogy romantikus hangulatúvá válik a történet, és úgy éreztem meglettem volna nélküle.
Ettől függetlenül a világábrázolás és az írói stílus is nagyon tetszik. Biztosan fogok még olvasni tőle, ha módomban áll.
A végére még annyit, hogy a kiadó nagyon szép munkát végzett. A mű kívül belül igényes!
Ha szereted az Íliászt, és a Tróját, ezt a könyvet is el kell olvasnod! Megveheted a General Press Kiadó weboldaláról!
Írta: Isabel
Nagyon érdekes volt számomra ez a könyv, bár nem vagyok nagy Gyűrűk Ura rajongó. Ettől függetlenül szeretem az író munkásságát - A Hobbit kifejezetten a kedvencem.
Nagyon szeretem a szerző fantáziavilágát, mely annyira egyedi és sokszínű, hogy sok író vágyálma megközelíteni a szintjét.
Mindazonáltal ebben a könyvben rengeteg ismeretet halmozott fel és, mivel a A Gyűrűk ura nem igazán maradt meg bennem, néha elvesztem a részletekben.
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy nagyon részletgazdag az egész írás. nemcsak apró morzsatöredékeket kapunk, de nyelvészeti kérdésekre is válaszokat kapunk. Igaz, ezek a részek picit lassították számomra az olvasást, de csodálattal szemléltem, hogy Tolkien ennyire mélyrehatóan alkotta meg a világát.
A több befejezetlen történetet egyébként mindenképpen úgy érdemes olvasni, hogy a főbb művekkel tisztában vagyunk - máskülönben arra a sorsa juthatunk, hogy bár a leírtak érdekesek, nem tudjuk hova kapcsolni őket. Ez pedig nagyon a kedvünket szegheti olvasás közben. (Én is így jártam.)
Amit még kiemelnék, hogy számomra nagyon imponáló, hogy Christopher így megőrizte édesapja hagyatékát. Időt és energiát nem sajnálva szedte egy csokorba a meg nem jelentetett részeket, hogy mi olvasók mindinkább részesei legyünk ennek a varázslatos világnak.
Szerintem egyszer az életben mindenképpen érdemes elolvasni - függetlenül attól, hogy mennyire szeretjük a szerzőt, mert sokat tanulhatunk belőle.
Amennyiben kedvet kaptál az elolvasásához, a Magvető Kiadónál megrendelheted!Írta: Isabel 
Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy gondolt rám és én is elolvashattam a Viveca folytatását.
Az első részt nem itt értékeltem, és mi tagadást ott azért voltak apróbb gondjaim a sorozattal. Ám most a szerző nagyon meglepett, ugyanis nagyon sokat fejlődött!
Az első részben számomra egy kicsit túl gyorsan történnek az események. Egy új, izgalmas világot kapunk ugyan, viszont túl hamar lesz szerelmes a főhősnőnk és számomra nem maradt elég idő megemészteni azt a sok információt, amit kapunk. Ezt az akkor írt értékelésemben meg is említettem.
Most azonban minden a helyén volt: megfelelő mennyiségű információ, romantika a kellő időben, varázslat és csavarok, ráadásul az írástechnika is sokat fejlődött.
A szereplők jellemvonásai is sokat fejlődtek az eltelt idő alatt - számomra sokkal emberibbé, ezáltal szerethetőbbé váltak.
Külön tetszett, hogy most nem voltak elfinomkodva a durvább jelenetek - nagy rajongójává váltam a kiszámíthatatlan történeteknek és itt ezt is megkaptam.
Trilógia révén még korán sincs vége szereplőink megpróbáltatásainak, de ha az írónő megtartja ezt a vonalat én nagyon boldog leszek tőle!
Ha nem ismered a sorozatot, mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, mert bebizonyítja, hogy a szorgalom és a kitartás nagy tettekhez vezethet!
Ritkán szoktam ilyet csinálni, de egy pár szót üzennék az írónőnek így az értékelés végén:
köszönöm, hogy felnőttként kezelte a nem teljesen pozitív kritikámat. Köszönöm, hogy elgondolkodott és amit igaznak érzett azon változtatott! Köszönöm, hogy rendületlenül és ésszel halad az útján!
Köszönöm, hogy adott egy újabb lehetőséget, hogy értékelhessem a munkásságát, ezáltal elismerhessem a fejlődését!
Ez a hozzáállás mindannyiunknak példaértékű lehet!
Ha téged is érdekel a sorozat, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
A végére hagytam a számomra legszórakoztatóbb irodalmat, Jenei András könyvei közül. Mostanában elég sűrű napjaim vannak, melyekben főleg szellemileg kell helytálljak, így igazán nagyra tudok értékelni egy olyan regényt, ami eltereli a gondolatimat. Köszönet a szerzőnek, a saját példányét!
A történet egy valódi mese, és ennek gyermeki lelkem nagyon örült. András itt valóban visszanyúlt a gyökerekhez és igazi mesemondóvá vált. Sárkányok, mágusok és csodaszép tájak, melyek azonnal megelevenednek a képzeletünkben.
Természetesen a főhősünk kalandokban való részvétele sem maradhat el, ahol barátokra is szert tesz.
Ez eddig bármelyik mesére ráillene, igaz? Ám az egyedisége az írói stílusban mutatkozik meg.
Így, az ötödik könyv elolvasása után, azt mondom, hogy Jenei András stílusát bármikor felismerném, akármilyen zsánerben is alkosson. Ám most tudott olyat mutatni, ami eddig rejtve maradt számomra: csodálatosan mutatja be lényeit. Aprólékos, választékos szókincsével olyan, mintha egy igényes filmet néznénk meg. Számomra ez az írás egyik legnehezebb része, így csak gratulálni tudok hozzá!
A borító nagyon szépen kidolgozott, színei pedig nyugtató hatással voltak rám. Őszintén tetszett!
Ha ebből a napból választanál magadnak olvasnivalót, de mindenképpen csak egyet szeretnél én ezt javaslom, mert mindent tartalmaz, amit a cím ígér!
Remélem, András tervez folytatást!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a szerzőt a saját példányodért! Írta: Isabel
A Kitaszítottak az egyik olyan könyv volt az életemben, amiről azt gondoltam, hogy fel kell vennem a képzeletbeli bakancslistámra olvasnivalónak. A tartalom és a borító annyira megfogott, hogy több ismerősömnek is említettem, mennyire érdekel a történet. Ez úton is köszönöm szépen a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nem is figyeltem a szerző nemzetiségét, így igencsak meglepett, mikor kiderült, hazai íróról van szó. Természetesen sok remek szerzővel büszkélkedhetünk mi is, de mikor annó beleolvastam a kiadó weboldalán azt hittem, híres külföldi szerző művét néztem ki magamnak.
A regényt még december végén kaptam meg, ám betegség miatt kissé elhúzódott az elolvasása.Amikor belekezdtem éppen lázas voltam és azt éreztem, hogy jó lenne lelkileg kiszakadni ebből az állapotból és elterelni a gondolataimat.
Az ágyban nyakig betakarózva elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy fél óra után már nem hogy nincs hidegrázásom, de melegem van annyira szurkoltam a szereplőknek!
A történet fantasy, rengeteg mágiával átszőve! Különleges világok, képességek és rengeteg kaland jellemzi. A világfelépítése nagyon szép és aprólékos, érezni, hogy a szerző erre nagy hangsúlyt fektetett írás közben. Könnyen elképzelhető és és szépen megírt részeket kapunk. Csakhogy érzékeltessem ezt, elárulom, hogy saját pénznemük is van!
Annyit azért itt megjegyeznék, hogy a történet az elején picit szokatlan lehet, köszönhetően a sok újdonságnak. Nem feltétlenül kezdődik gyorsan, de engem ez nem zavart. Sőt, segített, hogy jobban elmerülhessek benne.
Szabad Földön él egyik főhősünk, Rey, aki ketrecharcokból tartja fenn magát. Egy ilyen harc során azonban egy új ellenségre tesz szert Kein személyében.
A két fiú közötti feszültség csak nő, amikor egymásnak esve a szomszéd ország uralkodócsaládját veszélybe sodorják.
Bár engem a fantasy - szál jobban magával ragadott, természetesen a romantika sem hiányzik a történetből. A hölgyek számomra kevésbé hagytak nyomot, de tény, hogy komoly szerepük van a cselekmények alakulásában. Ha mégis ki kellene emelnem valakit, akkor az Ene hercegnő. Szeretem a férfias női karaktereket és ő és ő nyugodt szívvel lesétál a gyakorlópályára a testőrök közé.
Így a végén muszáj megemlítenem a borítót, ami retteneten szép! Lehet, hogy a kép, amit készítettem, nem adja át (kissé ügyetlen vagyok), de higgyétek el nekem, hogy az egyik legszebb a könyvespolcomon csücsülő társai között!
Azt kell mondjam, hogy ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit vártam. Egy apró gondom volt csupán, hogy sorozat. Várni kell a folytatásra, de remélem, a szerző már dolgozik az ügyön!
A tapasztalatom az, hogy szeretsz valami mást olvasni, olyan területről, amit már jó ismersz, ez a könyv neked szól! Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a kihívásokat!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatod az előjegyzési igényed! Megéri!Írta:Isabel Bár általában az értékelések végén szoktam megemlíteni a borítót, most mégis ezzel szeretném kezdeni.
A rajta lévő gyönyörű farkas óriási hatással volt ám, már az olvasás megkezdése előtt; a a többi szín kiválasztása és alkalmazása pedig nagyon finommá és elegánssá tette a végeredményt.
A regény alapötlete tetszett, bár erősen emlékeztetett egy anime sorozatra...Nem jut eszembe a címe, de a fegyverek megszemélyesítése ott is elég fontos szerepet tölt be.Viszont az, hogy ezen túl a főszereplőnké állati alakot is képes felvenni az kifejezetten újdonság volt számomra és nagyon fantáziadúsnak tartom.
A hely - és szituáció-leírások nagyon élethűre sikerültek, valóban oda tudtam képzelni magam.
A főhősnőnk jelleme korántsem volt tökéletes, de pont ez az a tulajdonsága tette őt emberivé. Sok tettével nem értettem egyet, de pont emiatt éreztem az egész regényt élőnek. Hol szerettem, hol haragudtam rá, hol pedig azt mondtam"na most hagyjál békén".
Van még tanulnivalója az írónőnek, de összességében egy gördülékenyen olvasható ígéretes fantasy - sorozatot indított el. Nekem egy picit lehetett volna benne több csavar és meghökkentő rész, de tekintve, hogy az első részről beszélünk, ki tudja mi vár ránk még? (Ezt pozitív értelemben értettem.)
Őszintén kíváncsi leszek a folytatásra, nemcsak a történet alakulás, de az írónő fejlődése miatt is. Érdemes lesz rá odafigyelni!
Ezúton szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt!
Amennyiben kíváncsi lettél, a kiadó várja a rendelésed! Írta: Isabel
Először is szeretném megköszönni a szerzőnek a névre szóló dedikált példányt!
Elnézést kérek, amiért eddig tartott az olvasás, ám megjegyezném, hogy egy kicsit örülök is neki, mivel segített kizökkennem a mindennapokból.
A történet gerincét adó jövőkép nagyon tetszett. Több lakható bolygót fedeznek fel a tudósaink és ennek hála már évezredek óta nem a Föld az otthonunk. Mivel nagyon szereretek mindent, ami a csillagászattal kapcsolatos, hatalmas kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba.
Természetesen, szeretném, ha a bolygónk minél tovább lakható maradna, mégis örültem neki, hogy egy szerző nemcsak más idősíkba és földrajzi helyre helyezte a történetét, hanem más csillagok köré: a történetben több bolygón lett elosztva az ember-állat-és növényvilág. Véleményem szerint bátor, de nagyon jól kivitelezett ötletet kaptunk.
Főhősnőnk, Auróra, hozzám nagyon közel állt. Nem szereti a feltűnősködést, szeret tanulni Próbál komoly és megfontolt maradni, dacára annak, hogy barátnője - teljesen más beállítottsággal - igyekszik eltéríteni ettől. Bár nekem pont emiatt nem volt szimpatikus a hölgyemény, de tény, hogy nagyon szép lett a kontraszt kettőjük személyisége között.
Nénikéje halála után Auróra új, különleges képességeket fedez fel magán, ami miatt veszélybe kerül az élete, de egyben egy különleges kaland is a kezdetét veszi. Társként megkapja Lloydot, aki eleinte nem volt a kedvencem, végül azonban - mikor megértettem az indokait - őszintén megkedveltem.
A képességek és az egész ok-okozati összefüggés nagyon szépen ki lett dolgozva, semmilyen logikai hibát nem találtam benne. A történet nagyon izgalmas és olvasmányos. Egy apróságot említenék meg: számomra némelyik mondat nagyon hosszú volt. De ez tényleg csak egy olyan apróság, ami felett bátran szemet lehet hunyni - amiatt tűnt fel, mert hangosan olvastam a papagájomnak. (Szereti a könyveket.)
A borító nagyon elegáns és letisztult. Tökéletes harmóniában van a történettel és az általam elképzelt világgal.
Összességében nagyon elégedett vagyok és nagyon remélem, egyike lhetek majd azoknak, akik a folytatást olvashatják! Ha lehet, 2021-ben!
Írta: Isabel
Bár a mai értékelések közül egyértelműen Az utolsó istennő a kedvencem, A sárkány lánya sem panaszkodhat. A kalandokban bővelkedő mese, valóban képes arra, hogy az olvasót kiszakítsa a mindennapi gondokból. Ehhez még hozzátesz a borító hangulata.
A kötet nem hosszú, mégis annyira kerek egészet kaptunk, hogy nem hiányoltam azt a +200-300 oldalt.
Sir Richard egy nagyon szerethető jól kidolgozott és nagyon jó lelkű karakter. Az a fajta, akinek már az első perctől kezdve szurkol az ember. Hazafelé tart, hogy végre pihenhessen, amikor megbízzák azzal, hogy öljön meg egy sárkányt. Ám arra, ami rá vár, álmaiban sem számít.
A női főszereplőnk, Naria szintén sok erénnyel bíró, kedves teremtés, aki a lovag segítségével szeretne hazajutni.
Kettőjük kapcsolata és az érzelemvilág nincs sem elsietve, sem pedig felfújva: nem lesznek rögtön szerelmesek, nem dacolnak egymás ellen, hanem kölcsönösen támaszkodhatnak a másikra. A magam részéről nagyon szeretem ezeket a finom, lassan kibontakozó érzelemvilágot, ha romantikáról van szó. Sokkal emberibb és hihetőbb a számomra, mint azok, amik villámcsapásként érik a szereplőket.
Amit még megemlítenék ennél a regénynél, az a humor. Nagyon jól szórakoztam a poénokon, bár ettől a regény megmarad egy teljesen hihető történetnek.
Összességében nagyon jól szórakoztam és ha mondjuk a szerző tervezne egy folytatást, annak is nagyon örülnék. Ám, ha mégsem, akkor ezt időközönként biztosan újra fogom olvasni!
Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy biztosított számomra egy példányt a javított változatból!
Ha Te is szereted a felnőtt meséket, keresd a Google Play weboldalán!
Írta: Isabel
Szemán Zoltán legfrissebb alkotása magasra tette azt a bizonyos mércét. Eddig ez a legkomplexebb, legizgalmasabb regény, amit olvastam tőle.
Már a fülszöveg is nagyon felcsigázza a fantasy műfajt kedvelőket, és megnyugtatom őket: ez csak a jéghegy csúcsa.
Az egész annyira egyedi és jól kidolgozott, hogy már-már filmként láttam magam előtt olvasás közben.
A gyönyörű helyszínek pedig csak fokozták ezt az érzést.
Nem szeretnék nagyon spoiler-es lenni, hiszen pont az jelenti ennek a könyvnek a varázsát, hogy azt hiszed, tudod mit kapsz aztán mégsem. Viszont szeretnék egy kicsit hangot adni annak a meglepetésemnek, melyet az istennő személyisége okozott.
Azt hittem, egy fennhéjázó, önző teremtményt kapok és ez az első pár oldal után, csak még inkább beleitta magát a gondolataimba. Aztán történt valami és rájöttem, mekkorát tévedtem. Amennyire passzívan álltam hozzá az elején, olyannyira képes voltam azonosulni vele a végére. Ez azért hatalmas dolog, mert ha egy szereplőt nem kedvelek meg mindjárt az elején, az általában így is marad. De az istennő az érzelmek összes skálájában részesített - bosszútól a szeretetig.
Aki még nem olvasott semmit a szerzőtől és szereti a mágiát és az ármányt, MINDENKÉPPEN ezzel kezdjen! Könnyen olvastatja magát - még akkor is, ha nekem le kellett tennem a teendőim mellett. Viszont ha már olvastál Zoltántól és esetleg nem tetszett annyira, eme regénynek mindenképpen érdemes esélyt adni. Hatalmasat fejlődött a szerző, sokkal részletesebben fogalmaz, így ez lehet az a regény, ami miatt olvasójává válhatsz!
Számomra hatalmas kedvenc lett! Köszönöm NiKy-nek, hogy olvashattam, hiszen tőle kaptam.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Google Play weboldalán, nagyon alacsony áron!
Írta:Isabel
Mint sokakat előttem, engem is a könyv borítója vett rá az olvasásra. Számomra valóban mesebeli hatása van, a kék árnyalata pedig egyszerűen gyönyörű.
Volt egy olyan érzésem, hogy a történet egy picit emlékeztetni fog az Ezeregyéjszaka meséire és igazam lett. A főhősnő ugyanolyan bátran lépett bele egy olyan házasságba, ami a halálos ítéletét jelentette, mint Seherezádé. Tetszett, hogy ezúttal egy testvéri kötelék volt az, ami rávette erre.
A sivatag, mint helyszín, számomra egyet jelent egy varázslatos világgal és most sem kellett csalódnom. Gyönyörű leírásokat kaptunk a helyszíneket tekintve.
Az a tény, hogy a történet lassan bontakozik ki, számomra most kifejezetten hasznos volt: nem igazán volt kedvem az elmúlt hetekben olvasni, mégis jól esett a tudat, hogy vissza-vissza térhetek ebbe a világba, ha mégis arra vágynék.
Viszont!
Sokszor ismételte magát a szerző és ez alatt most nem a szóismétlést értem. Újra és újra elmesélt részeket, amit előtte már megtudtunk. Ennek egyszerre előny és hátrány is, hiszen ha gyorsan szeretnénk elolvasni, nagyon zavaró tud lenni. Ám ha nagy szüneteket hagyunk az olvasásba – mint ahogy én is tettem – segít újra felvenni a történet fonalát.
Amit még egy pici negatívum volt számomra az a lezárás. Nagyon bízom benne, hogy lesz folytatása a történetnek, mert bennem nagy kérdőjeleket hagyott.
Mindazonáltal egy kellemes mesét vehetünk a kezünkbe, ha ezt a könyvet választjuk. Nem ez volt a legjobb, amit idén olvastam, de nagyon ígéretes.
Én a Scrib oldalán olvastam az elektronikus verziót, de papírkötésben megtalálható a Libri kínálatában is!
Írta:Isabel
Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!
Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!
Az év egyik nagy meglepetése volt számomra a regény, ugyanis - a fülszöveg ismerete nélkül - azt hittem, egy könnyed, romantikus történetet fogok kapni.
A főhősnő, Millie, éppen mikor kilépne egy rossz kapcsolatból, egy váratlan baleset következtében egy teljesen idegen helyen találja magát. Ám a meglepetések nemcsak ennyiből állnak ugyanis az új világban még csak nyoma sincs a modern kori fejlődésnek és technikának. Áram, ismeretek és könyvek híján a lány kénytelen felvenni a helyiek és vendéglátója életritmusát: a Nappal kel és fekszik, és megpróbálja hasznossá tenni magát addig a pillanatig, amíg meg nem találja a módját a hazajutásnak.
Bár nem számítottam arra, hogy a főszereplő élete ilyen irányt vesz majd, mégis nagyon tetszett ez a fordulat. Bár a mai világban elengedhetetlenek azok a vívmányok, melyeket használunk, mégis úgy gondolom, hogy nagyanyáink, akik még az áramot is alig ismerték, sokkal harmonikusabban éltek együtt a természettel és a többi emberrel is. Együtt dolgoztak, átsegítették egymást a gondokon, és tisztelettel fordultak az élet felé. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy egy San Francisco - ból érkezett lány, miképpen viszonyul a vidéki élethez.
Ám a könyv felvet egy kérdést a romantikát kedvelők számára is: vajon képes megtalálni a szerelmet, egy olyan férfi oldalán, aki odaszületett? Két lélek, amely ennyire eltér egymástól, boldog lehet együtt?
És ami a legfontosabb: sikerül hazajutnia?
Karakterek szempontjából is őt emelném ki: tetszett a naivsága és ártatlansága bizonyos dolgokat illetően. Jól megformált szereplőről beszélünk, akinek nem csak vicces pillanatai, de komoly gondolatai is bőven voltak.
A borító azon kevesek egyike szerintem, ami ugyanolyan gyönyörű fotókon mint élőben. Illik a főhősnő személyiségéhez is, bár én egy picit sejtelmesebbre készítettem volna el. De ettől függetlenül is nagyon szép.
A világjárvány okozta változások lehetővé tették számtalan
magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az íróknak, a kiadóknak
és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni, ezt a
nehéz időszakot!
Ebben a helyzetben NiKy és én is próbáljuk megtalálni az
élet apró örömeit még inkább, mint eddig.
Nos, nekem sikerült megtalálnom az év könyvét.
Egyszerűen fantasztikus volt: pár óra alatt kiolvastam a
majdnem 400 oldalt.
Mivel imádom a meséket, meseadaptációkat egyértelmű volt,
hogy ami úgy kezdődik: „egyszer volt, hol nem volt…” nekem tetszeni fog. Ám, ez
édes kevés lenne ahhoz, hogy megkapja tőlem az év könyve címet.
A történet három szálon fut: először megismerkedünk egy
mesekönyvvel, melynek főszereplője Olivér herceg. Édesapját a féltékeny, gonosz
fia születése napján megölte és a kisfiú élete is veszélybe kerül. A bátorság
varázslata árán sikerül a tündéreknek megmenteni őt, de a herceg, mindig is
érzi magában ennek hiányát.
17 évesen azonban, mégiscsak trónra lép kiemelkedő eszének
és leleményének hála, ám egy nap egy titokzatos idegen téved a palotába és arra
kéri, mentse meg a lányát.
Számomra már ez is elég izgalmasan hangzik, de ekkor jön a
csavar és a második szál: a szereplők önálló akarattal és élettel rendelkeznek.
Olivér már nagyon unja, hogy minden napja ugyanúgy telik
mióta csak él, ezért szeretne kijutni a könyvből.
Itt fut be a harmadik szál és vele Delila a gimnazista lány,
aki imádja Olivér herceg történetét. Számtalanszor olvasta már, mígnem egy
napon észreveszi, hogy valami megváltozott a könyvben. Szép lassan bontakoznak
ki a szálakon a cselekmények, tudunk meg egyre többet a szereplőkről is és el
kell, hogy mondjam nagyon szurkoltam azért, hogy egymásba szeressenek és együtt
legyenek.
Őszintén: van olyan olvasni szerető ember, aki ne álmodozott
volna már arról, hogy találkozik egy könyv főszereplőjével? Hogy
elbeszélgetnek, netalán szerelmesek is lesznek egymásba?
Én bizony már eljátszottam a gondolattal, sőt odáig
merészkedtem, hogy történetet is írtam róla.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cselekmény és a
felépítés egy picit emlékeztet a Végtelen történetre - éppen együtt olvassuk
NiKyvel, ezért emlékszem - de ezt hamar el is felejti az ember, mert pár oldal
és teljesen eltér a két történet.
Bár egyik szerzőtől sem olvastam még semmit, nagyon tetszett
ez a fantáziával átszőtt könnyed fogalmazásmód, ami a történetet jellemzi. Mint
megtudtam a regény első lappjairól, anya-lánya párosról van szó, és igen, a
mély összhangot, mely jellemzi őket, nagyon lehet érezni.
A borító pedig egyszerűen varázslatos. Egyszóval minden
adott egy könnyed, de szórakoztató kikapcsolódáshoz. Az én kívánságlistámon már
rajta van és bátran ajánlom, hogy ti is tegyétek rá, mert nem fogtok csalódni!
Én a
https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre,
de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!
Amennyiben papírkötésben szeretnétek megvenni az Librinél megtehetitek!
Írta:Isabel
Egy kis személyes szösszenettel kezdeném az értékelést.
Mikor Niki és én egy éve megismerkedtünk, evidens volt, hogy
egy csomót beszélgettünk a könyvekről
(Azóta is tesszük persze, de akkor én még nem voltam ennyire tájékozott,
mint most.) Elmesélte, hogy Kresley Cole az egyik kedvenc írója, és kissé
meglepte, mikor mondtam neki, hogy nem tudom, ki ő. Majd amikor megtudta, hogy
nincs saját Vörös Pöttyös könyvem (azóta természetesen már nem egyet
köszönhetek neki), kissé kiakadva megmutatta ennek a sorozatnak a második
részét és közölte, hogy jó, akkor meg fogom kapni. A borítótól és a gesztustól
teljesen elolvadva hálálkodtam, majd keresgetni kezdtem, olyan könyvek után,
amik nekem tetszenek. Mikor rátaláltam a Méreghercegnőre, a borító-tartalom
párosától fellelkesülve mondtam neki, hogy ez mennyire tetszik, mire ő
mosolyogva közölte, hogy ez annak az első része, amit megígért nekem és magától
értetődik, hogy ezt is megkapom. Mikor megérkeztek hozzám a könyvek,
megfogadtam, hogy csak karácsony környékén ülök neki a sorozatnak, mivel kell
valami pozitív, amivel lezárhatom az évet.
Ez így is történt és természetesen azóta mindkét részt kiolvastam.
Hatalmas kedvenc lett, de ne is szaladjunk ennyire előre, hanem nézzük meg
külön - külön a köteteket!
Méreghercegnő: Az első amit megemlítenék, az a borító.
Annyira ízléses és szép! Hatalmas kedvenc, pedig nem vagyok rajongója a párokat
ábrázolóknak. De ez egyszerre gyönyörű és misztikus.
Sorozatindító kötet révén, nagyon kíváncsi voltam a
világfelépítésre. Véleményem szerint az első rész nagyban befolyásolja, hogy mi
lesz a további részek sorsa. Ha az jól fel van építve, kellően izgalmas és
kidolgozott minden szempontból, akkor a folytatással valószínűleg nem lesz
probléma.
Itt ezeket sikerült megvalósítani.
A főhősnőnk, Evangeline már az első lapokon nagyon nagy veszélyben
van: hallucináció vannak és éppen csak túlélt egy katasztrófát, mely a
szülővárosát sújtotta.
(Már a neve is olyan hősiesen hangzik, nem igaz? Erős, mégis
letisztult és tiszteletet parancsoló.
Szeretem azokat a karaktereket, akiknek már a nevéből sejthető, hogy
valami óriási dolog fog velük történni.)
A lány rémálmai megelevenednek és miközben menekül a
Zsákosok (zombiszerű lények) elől megismerkedik egy idegennel, aki olyan mint
az áldozatára váró vadász. Kimerült és
egyedül lévő lányokat csal magához, hogy tesztalanyként használja őket.
Arthurként mutatkozik be, és a lány neki kezdi el mesélni a történetét. Bár a
férfi ugyanazt a sorsot szánja neki, mint a többi lánynak, hamar kiderül, hogy
Evie más. Különlegesebb, mint azt bárki is hinné.
A történet másik fontos szereplője Jack, a tipikus rosszfiú,
aki szintén vonzódik a lányhoz és ahogy haladunk a történetben egyre több dolog
köti össze őket.
Nekem Arthur sokkal jobban tetszett. Hihetetlenül
intelligens és jó modorú egy kis pszichopata hajlammal. Tapasztalataim azt
súgták, hogy ebből szerelmi háromszög lesz és elismerem, hogy most a
gonoszabbnak drukkoltam.
Ám a könyv ennél sokkal több. Olyan világvége - hangulatot
hoz, melyet sehol máshol nem tapasztaltam eddig, pedig sokat olvasott embernek
tartom magam. Minden információ új és egyedi, semmi sem fölösleges, mert minden
hozzáad a történethez.
Az írónő fantasztikusan oldotta meg a megfelelő arányok
összekeverését, semmiből nem kaptam sem túl sokat sem túl keveset!
Túlzás nélkül állítom, hogy ez az egyik legjobb könyv, amit
a Könyvmolyképzőtől eddig olvastam és ezzel a boldog érzettel ültem neki a
második résznek.
Végtelen lovag: A folytatásban sem csalódtam, sőt!
Szerencsére onnan folytatódik, ahol az előző rész véget ért, ezért nem kellett
nagyon sokat gondolkodni a szálakon.
Evangeline sorsa végre letisztult számára és számomra is és
a Halált pedig még inkább megszerettem. Értettem, átéreztem a cselekedeteit és
egyszerűen odavagyok érte!
A szerelmi rész itt ha lehet még intenzívebben élt, olyan
jeleneteket kaptunk, hogy fülig pirultam. De mire eljutottam eddig, már nagyon
elfogult lettem, így csak azokat szerettem, amiben olyan párosítás volt, ami
nekem is megfelelt.
Amíg az első résznél nem volt gondom a függő véggel, itt
igen: hogyan lehetett így befejezni? Már éppen elmerültem, a fantázia
világában, mikor elfogyott a lap! Pedig számomra annyira romantikus és tetszetős
volt! Alig várom a harmadik rész megjelenését!
Összegezve, egy nagyon izgalmas, szépen megírt és felépített
sorozatot kaptunk. Ha ti sem ismeritek az írónő munkásságát, mindenképpen ezzel
kezdjétek, mert minden sora aranyat ér!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése