Kezdésként pár szóban bemutatkoznál a blog olvasóinak? Mi vonzott az írásban?
Ha őszinte akarok lenni, akkor az írás csak véletlenül bukkant fel az életemben. Egy tanyán nőttem fel Kiskunfélegyháza határában, és rengeteg háziállat vett körül (meg néha felbukkantak vendégként nyulak, őzek, rókák, teknősök, sünök, stb.), így nagyon erősen kötődöm a természethez. Talán ezért is lettem főleg „reál” beállítottságú: gimiben biológia tagozatos voltam, az egyetemet környezettudományi szakon végeztem, most pedig épp biológiából készülök doktorálni. De valahogy emellett mindig ott voltak a könyvek, már egész kicsi koromtól kezdve. A szüleim is sokat olvastak, rengeteg könyvünk volt otthon, nekem pedig a mai napig természetes, hogy van nálam egy könyv (hátha lesz időm olvasni). Szóval a természettudományok mellett mindig volt helye az irodalomnak is az életemben, de sokáig nem nagyon vonzott az írás. Viszonylag kreatív embernek tartom magam, de ha alkotásról volt szó, akkor én inkább a csendben rajzoló-festegető fiú voltam. Írni csak pár éve kezdtem el, akkor is csak a magam szórakoztatására, poénból. Egy hosszú vonatút alatt fogalmazódott meg bennem egy édességet tüsszentő ló története, ami aztán pár nap alatt kéziratként öltött formát. Egy darabig csak néhány embernek mertem megmutatni, de végül – lesz, ami lesz alapon – beküldtem a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás nevű pályázatára, és náluk is jelent meg 2015-ben. Azóta próbálom magam képezni a témában: most már néha becsúszik egy-egy írástechnikai könyv, de elvégeztem például egy íróiskolai kurzust is (ráadásul nemrég jelentkeztem egy újabbra). És hogy mi vonz ebben? Egyrészt maga a folyamat, amikor egy ötletből kézirat csiszolódik. Ebből mindig sokat tanulok. Az meg tényleg elképesztő, ha kézzel fogható könyv lesz belőle, és jönnek rá a visszajelzések (jók és rosszak egyaránt, hiszen mindkettőből lehet fejlődni). Hihetetlenül jó érzés például azt látni, ha valakinek tetszett a történet, és sikerült vele egy kis extra vidámságot csempészni az életébe. Vagy ha annyira megérinti a mese mondanivalója, hogy utána még kicsit ott lesz vele a gondolataiban. Ezek mind-mind nagyon jó dolgok az írásban.
Már gyermekként is érdekelt a mesék világa? Emlékszel mi volt a kedvenc könyved?
Abszolút, és felnőttként sem eresztett. A mai napig rengeteg mesekönyvet olvasok. Egyrészt mert remekül kikapcsol: egyszerűen imádom a mesék kreativitását. Nem is csoda, hiszen az elmúlt években rengeteg nagyon jó gyerekkönyv jelent meg a magyar piacon. Meseíróként pedig igyekszem ezekkel valamennyire képben lenni. Másrészt pedig jól esik az embernek néha egy olyan világba visszavonulni a mindennapokból (még ha egy rövid időre is), ahol a jó és az igazság győzedelmeskedik, és végül minden baj megoldódik.
Egyébként óvodás koromból származik (és a mai napig megvan) az első olyan könyv, ami akkoriban abszolút kedvenc volt: A dzsungel könyve Disney-féle feldolgozása. Rajongva nézegettem a rajzokat, és annyiszor olvastattam fel a szöveget, hogy lapozáskor már fejből mondtam a történetet. Onnan nem volt megállás: a mesék, a Disney és a rajzolás a mai napig az életem részei. De imádtam még a Grimm fivéreket (persze nem az eredeti meséiket lapozgattam kisgyerekként, hanem egy sokkal gyerekbarátabb verziót), Benedek Eleket és a Hetvenhét magyar népmesét is.
Zelka királylány egy nagyon különleges karakter: nincs szíve mégis sokkal nemesebb a környezeténél. Az értékelésemben említettem, hogy emlékeztet egy kicsit az egyik kedvenc mesém főszereplőjére. Mennyire hatottak rád gyermekkorunk történetei?
Ez változó. A ló, aki édességet tüsszentett például egy olyan mese lett, ami szerintem egyszerre kortárs és nosztalgikusan régies hangulatú. Ráadásul ezt remekül közvetítik az illusztrációk is. Ezzel szemben A tél menyasszonyát szándékosan igyekeztem már-már népmeseire hangolni. Persze itt szintén felbukkan egy kicsit a modern szemlélet, hiszen a főszereplő királylány nem egy megmentésre váró karakter, hanem a kezébe veszi a sorsa irányítását. De ettől függetlenül sokat merítettem hozzá más népek mesei motívumaiból, mint például az orosz népmesék vagy épp a francia Kékszakáll, illetve a Világszépe és a szörnyeteg. Ezzel szemben a legújabb kéziratom egy napjainkban játszódó, modernebb történet lesz.
Azt is említettem, hogy ha valaki környezettudatosan olvassa a történetet, komoly mondanivalót fedezhet fel benne. Ez sem véletlen, hiszen számodra ez a téma nagyon fontos a Biotechnológia Tanszék hallgatójaként. A mindennapokban hogyan mutatkozik ez meg?
Mindig is nagyon érdekelt a természet- és környezetvédelem, így nagyon örülök, hogy Ph.D. hallhatóként ehhez kapcsolódó témán dolgozhatok. A kutatási témám a bioremediáció, vagyis a szennyezett területek biológiai úton történő kármentesítése. Ezen belül is az olajszármazékok okozta szennyezéseket igyekszünk „olajfaló” baktériumokkal megszüntetni vagy mérsékelni. Nagyon inspiráló ez a közeg, hiszen a tanszékünkön több kutatócsoport munkája is a környezetvédelemhez köthető. Vannak például, akik a hulladékokat mikrobiális úton alakítják át hasznos nyersanyagokká (ez az ún. biofinomítás), mások a mikroorganizmusok által termelt biogázzal foglalkoznak vagy a biohidrogén előállítását kutatják. Ezek mellett oktatunk is: a biotechnológia különböző ágait előadásokon és gyakorlatokon tanítjuk a biológia/biológus, illetve a bio-/környezetmérnök hallgatókat, a leendő tanároknak pedig előadásokat tartunk a biogeokémiai ciklusokról és a környezetvédelemről.
A másik mese, amit olvashatunk tőled, az A ló, aki édességet tüsszentett. Bár én még nem olvastam, az viszont érdekelne, hogy miért pont ez az alaptéma? Édesszájú vagy?
Azt hiszem, ez is a gyerekkoromra és az állatok szeretetére vezethető vissza (ami persze azóta is tart). Ráadásul az egyetem után egy ideig lovagolni is tanultam több – (de inkább) kevesebb sikerrel. Valószínűleg innen lopta be magát egy ló főszereplőként a mesébe. De egyébként igen, édesszájú is vagyok. Imádok kísérletezni a konyhában, és újabb recepteket kipróbálni. Tegnap például épp fánkot sütöttem, pénteken pedig babkát több ízesítésben (ezek elajándékoztam). De nemrég volt egy időszak, amikor egy pitereceptet próbáltam heteken át tökéletesíteni. Hogy a karácsony előtti sütésekről már ne is beszéljünk…
Mindkét könyv a Könyvmolyképző Kiadónál kapható. Milyen velük együtt dolgozni?
A Könyvmolyképző Kiadó mögött egy rendkívül profi csapat áll. Nagyon sok remek és tehetséges embert ismertem meg rajtuk keresztül. A munka is nagyon simán és gördülékenyen megy a legtöbbször. Kiemelten igaz ez a szerkesztésekre: az első könyvemet Moskát Anita szerkesztette, míg a másodikat (és a készülő harmadikat is) Róbert Katalin. Mindketten aktívan írnak is, és rengeteget tanultam tőlük. De mellettük rengeteg tanácsot adott a kiadó főszerkesztője, Varga Bea is (akit sokan On Sai-ként ismernek). Hálás vagyok nekik a sok segítségért, és hogy a szöveg a lehető legjobb formában jelent meg. Az egyetlen „negatívum” talán az, hogy mivel a kiadó munkatársai többnyire más-más városokban laknak, csak viszonylag ritkán adódik lehetőség arra, hogy személyesen is találkozzunk.
Mindkét könyvedet Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Mennyire vagytok egy hullámhosszon? Viszontlátod a papíron az elképzeléseidet?
A kiadónknál az illusztrátor és a szerzők alapvetően külön-külön dolgoznak, és mi legtöbbször csak a végleges rajzokat látjuk. Hajni ettől függetlenül mindig jelezte, ha megkapta a szöveget, és segítséget vagy pontosítást is szokott kérni, ha valami nem egyértelmű. Ilyenkor természetesen örömmel segítek. Viszont az illusztrálás az a rész, amit íróként talán az egyik legnehezebb volt kezelni, mert nagyon furcsa látni, hogy egyes jelenetek vagy éppen a karakterek más fejében hogyan néznek ki. Ezt el kell engedni, hiszen nem is kell, hogy a kettő feltétlenül passzoljon. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Hajni illusztrálta az eddigi könyveimet, mert imádom a stílusát. Mostanra sokszor írás közben is úgy elevenedik meg a mese, mintha ő festette volna. Éppen ezért az az időszak, amikor elkészülnek a rajzok, olyan nekem, mint gyerekként a karácsony volt. Mindig tűkön ülve várom! Mert a figurák nem úgy festenek majd, mint ahogy elképzeltem őket, hanem még jobban is! Ráadásul a színekkel és a formákkal mindig remekül sikerül visszaadnia a mese hangulatát. Remélem, az új könyvemet is ő illusztrálja majd. Abszolút rajongó vagyok!
Jöjjön az egyik legfontosabb kérdés, amit egy írónak feltehetek: mit szóltak a gyerekek a könyveidhez?
Az interneten (pl. a molyon és különféle blogokon) ugye főleg felnőtt véleményekkel találkozom, de a dedikálások alkalmával is gyakrabban jönnek oda hozzám a szülők és a nagyszülők. Viszont mostanra többször volt lehetőségem részt venni író-olvasó találkozókon vagy éppen tematikus, a könyveimmel foglalkozó rendezvényeken is (pl. iskolákban vagy könyvtárakban). Itt a gyerekek olyan lelkesen osztják meg élményeiket és a véleményüket, hogy öröm hallgatni. Zsibongva várnak, aláírást vagy közös fényképet kérnek… Szóval azt hiszem, szeretik a meséimet. Amikor az édességet tüsszentő ló történetét először lejegyzeteltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus élményben lesz majd részem általa.
Egy másik interjúban említetted, hogy szeretnél egy olyan könyvet is írni, ami beszélő zöldségekről szól, akik ellepik a világunkat. Nagyon tetszik az ötlet, így muszáj rákérdeznem, hogy hol tart a dolog?
Ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhatok: a kézirat kész és megjelenésre vár. Némi üröm az örömben, hogy Az elképesztő kelkáposzta-főzelék eredetileg tavaly karácsonyra jelent volna meg, de a vírushelyzet felborította a kiadói terveket. Viszont azt az ígéretet kaptam, hogy idén biztosan megjelenik, szóval hamarosan az olvasók is megtudhatják, hogy a főszereplőknek sikerül-e megakadályozni Őkelsége, a gonosz kelbimbó világuralmi terveit…
Addig is érdemes a Facebookon követni az írói oldalamat, ahol időről időre újabb részleteket árulok el a történetről!
Zárásképp pedig mesélj egy kicsit a terveidről! Mikor olvashatunk tőled új történetet?
Az elképesztő kelkáposzta-főzelék után most egy ideig a doktori disszertációm megírására kell fókuszálnom, ami egyelőre minden energiámat leköti. De remélem, hogy utána hamarosan újabb mesék születnek majd!
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy meséit a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése