Rímekben a világ

 Tartozom egy beismeréssel - nagyon hosszú ideje halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Nem tudtam a tartalomról semmit, egyedül a cím alapján gondoltam azt, hogy ez nem nekem való... te jó ég megkorát tévedtem! 

Mikor kinyitottam és az előszó után elkezdődött a történet, egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy nem - e egy Shakespeare kötet került a kezembe. Formailag fantasztikus, ma már szinte csak a középiskolás kötelezőknél találkozom ezzel. Eszembe jutottak azok az érzések, amik miatt annyira szerettem őket: igényesség, gyönyörű, választékos nyelvezet és elgondolkodtató tartalom. 

A dráma  helyszíne 1793. Párizs. Marie Antoinette-től elvették a gyermekeit és várja a tárgyalását. Az udvart is megossza a személye és a forradalom jelei már megmutatkozóban.

Maga a mű nagyon komoly kérdéseket vet fel: egy forradalom megoldhatja a nép problémáit? Miként itéltetik meg a bűnösség és az ártatlanság? Ki jogosult ebben dönteni? 

Ilyen és ehhez hasonló problémára keresi az írónő a válaszokat. Ízes nyelvezettel, és nem kevesebb tudással kalauzol el minket ebben az időben, remélve, hogy mi magunk is megtalálhatjuk a saját válaszainkat.

Bátran ajánlom minden korosztálynak, a fiataloktól az idősekig! Remélem, hogy kicsiny hazánkban sokan fogják szeretni, sőt, azt is, hogy más szerzők is megpróbálnak majd hasonló stílusban megírt művekkel gyarapítani az ithoni irodalmat!

A könyv ajándék volt, amit ezúton is köszönök!

Mivel nem tudom kapható-e még, ha kiváncsi lettél, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát  további információkért!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

Nagyon aranyos kis verseskötetre bukkantam a napokban. 

Skolik Ágnes írónő munkásságával bár tisztában vagyok, mégis, ez az első olvasásom tőle. Tudjátok, hogy szeretem a verseket, így erre a picinyke kis kötetre nagyon kiváncsi voltam. 

A borítója nagyon szép szines és igényes, csakúgy, mint a benne található rajzok. Nem igazán szeretem azokat az illusztrációkat, melyek nagyon gyermeteg hatást keltennek, itt mégis tetszettek. Jól kiegészítették a versikék hangulatát.

Szoktam hozni egy-egy kedvencet a kötetekből, itt viszont több is van, amit nagyon szerettem, így kettőt is megmutatnék nektek.

Az első:

Amikor az este eljő,

pici lányka fáradt,

keressünk egy alvómacit, 

s puha meleg ágyat.

Aludj,aludj kicsi lányka,

álmodj nagyon szépet,

zöld erdőt és kismadarat,

vadvirágos rétet.

A második: 

Pöttyös hátú őzike,

kérdezzük meg, fázik-e?

- Várom vissza a mamámat,

hozzábújok, hogy ne fázzak.

Mit látjátok, nagyon kis egyszerű, mégis kedves alkotásokról van szó. A sorok végi összecsengések segítenek az esetleges memóriafejlesztésben, az aranyos mondanivaló pedig felkelti a kicsik érdeklődését. 

A szerző tökéletesen alkalmazta a korosztály nyelvezetét, humoros és barátságos formában. 

Maga a mű ugyan rövid -  összesen 32 oldal - de feldolgozásra is tökéletesen alkalmas, és ezalatt nem csak a versek megtanulását értem. Megkérhetjük a gyerkőcöket rajzolják le az olvasottakat, meséljék el saját tapasztalataikat, esetleg - a megfelelő óvintézkedések mellett - a szabadban akár meg is mereshetik az éppen aktuális versike szereplőit. 

Véleményem szerint tökéletesen alkalmas egyedüli és közös olvasásra egyaránt. Ha az első opciót választjuk, mindenképpen várjuk meg még a gyerkőc magabiztosan olvas, hgy élvezni tudja a versek ízét és teljes valójában megismerkedhessen velük. 

Ám, bárhogy is döntünk,  biztos, hogy sok boldog és mosolyogtató percet szerzünk vele a gyermekeinknek!

Amennyiben te is vennél egyet, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

 A következő verseskötet nagyon kedves a szívemnek; nemcsak azért, mert az elsők között olvashattam, hanem, mert évek óta ismerem és szeretem a szerzőjét.

Ferger Annamáriát: Néma utazás című verseskötete által ismertem meg és nagyon megfogott az alkotásai egyszerűsége és tisztasága. Azóta több regénnyel is találkozhatunk a neve alatt, mégis, én alig vártam tőle az újabb verseket. Szerintem ez az az út, ahol ő a leginkább képes az önmegvalósításra. De nézzük is a kötetet. 

A borítóval kezdeném. Szerintem nagyon szép és romantikus hatást kelt, igazán illik a tartalomhoz. Számomra a hattyú mindig is egy kedvenc állat lesz: a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma.

A tartalom sokkal éretebb a Néma utazáshoz képest. A versek hangulata és mondanivalója már egy érett nőt tükröz, aki megtalálta a szerelmet, és az élet mélységeiből is képes talpraállni.  Megmutatnék egy-két kedvencet:

ÖLELÉS

Ölelj át jó melegen, úgy fázom,

Úgy ölelj, mint legelső nyáron:

Titokban, megteremtve az idillt,

Hadd nyugodjon meg a kicsiny szív.

Ha én ölellek, ölelj szorosabban.

Elmúlik általa a fájdalom is lassan,

Ami egy rossz pillanatban előtört.

Szokatlan verseny ez kettőnk közt.

Nem kellenek szavak, elég egy ölelés,

Ami minden rossz érzést jóra cserél,

És biztonságot ad, egyfajta védelmet,

Elnyeli a fájdalmat, mi bennem rekedt.

Férjemnek

Te vagy, kiért megszűntek a szavak.

Te! Tudd, a költészetem érted apad.

De te vagy magányom megmentője,

Boldog a szíve a szomorú költőnek.

Talán ezekből is érződik, hogy a költőnő lelkivilága mennyit változott az évek során. Az erős érzelmek, a szenvedély már nem csupán megcsillan a sorok között, hanem egyenesen ki is mondja őket.

Szerkezetileg találhatunk a kötetben klasszikus verseket, illetve haikukat egyaránt. Utóbbi annyira nem áll közel hozzám, bár Japánt nagyon szertem. Mégis a dallamosság és a sorok összecsengése számomra élvezetesebbé teszi a költészetet, de ez csak az én véleményem. 

A kötet 80 oldalas és ezalatt megtapasztalhatunk mélységeket és magasságokat. Nemcsak vattacukorfelhőt kapunk, de elgondolkodtató sorokat is. 

Mindenképpen ajánlom a verseket kedvelőknek sőt, azoknak a fiatal felnőtteknek is, akik bár annyira nem kedvelik őket, mégis valami olyasmit keresnek, ami segít elmondani  a gondolataikat. A próza nem mindig elég ahhoz, hogy kifejezzük az érzéseinket  - ám egy jól megírt vers tökéletes választás lehet!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a NewLine Kiadó kínálatában! A megjelenés időpontja: március 20.

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerkedtem a betűkkel, az Ablak Zsiráf volt a segítségemre. Nagyon szerettem,

Mindhárom szerző nevével sűrűn találkozom könyves oldalakon, Varró Dánieltől olvastam is, ezért lepett meg picit, amit kaptam.

Minden egyes oldal kapott egy külön versikét, amiben az ABC betűit tanulhatják meg a kicsik. Illusztrálva vannak, így könnyítve meg a tanulási folyamatot. Na, de...

A versek számomra nagyon nem voltak átütőek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy csak arra figyeltek az alkotók, hogy a sor végi rím kijöjjön...vagy éppen még arra sem. Igen tudom, hogy a haiku is például ilyen, de ott legalább van tartalma a mondanivalónak. Itt találkoztam olyannal, aminek még ez sem igazán volt.  hogy minden oldal segítségemre volt abban, hogy elsajátítsam az új tudást, ezért sok reményt fűztem a könyvhöz. Nos, kicsit csalódott lettem.

Véleményem szerint, attól mert egy gyerek még kicsi, nagyon is értelmes. Pusztán azért, hogy a költői eszközök kijöjjönek az "angolna" ne legyen már "angolná". Ha van ilyen kifejezésünk az angolnaalakúak bármelyikére, én kérek elnézést. Sajnos több ilyennel találkoztam a könyvben...

Viszont voltak kifejezetten cuki és aranyos mondanivalójú versek is. Nem sok, de azért akadt. Meg is mutatnám a kedvencemet, mely a T betűhöz tartozott: 

Zárható a teveorrlyuk,

Tudják ezt a teveborjúk.

Fújhat a Szahara szele!

Nem megy homok soha bele.

Itt a gyerkőc nemcsak a betűt tanulhatja meg, de egész sok érdekességet is a tevéről. A klasszikus rímelés lehetővé teszi, hogy könnyen megtanulható legyen, ráadásul még vicces is! Nem is igazán értem, miért nem lehetett az összes betűnél valami ilyesmit csinálni...

Összességében azt mondanám, hogy azon a pár darab versikén kívül, amik emészhető információt tartalmaztak, nem igazán ragadott magával a könyv. Pedig nagyon jó kezdeményezésnek tartom és a remény is megcsillant benne...

Ezt a kötetet is ajándékba kaptam, amit nagyon szépen köszönök!

Amennyiben te is kialakítanád a véleménnyed, a Pagony Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Először is köszönöm szépen a kötetet - a barátom nagyon eltalálta mire van szüksége a lelkemnek. Vannak olyan időszakaim, amikor sokkal jobban fel tudok töltődni egy gyerekeknek szólő könyvtől, mint bármilyen komolyabb témától. Ez is ilyen volt.

A gazdagon illusztrált rövid versek egytől-egyig macikról szólnak, akik ugyanolyan személyiségjegyekkel rendelkeznek, akár a gyerekek. Szeretnek enni, játszani bohóckodni, de ugyanakkor szomorkodni is nagyon tudnak. Mivel ugyanazon az életszakaszon mennek át, mint a mi kinyinyeink nagyon könnyű őket megszeretni és a szívünkbe zárni.

Nem tudom, mennyire van igazam, de véleményem szerint a költő egyik elsődleges célja, hogy oly módon csempéssze be a kicsik életébe a tapasztalást, hogy közben jól szórakoznak. Mivel a versek inkább az óvodás-kisiskolás korosztálynak szólnak, fontos, hogy tehermentesen ismertessük meg őket a világ dolgaival. Finoman, apránként. 

Ám ez a könyvecske nemcsak erre lehet alkalmas. Kiváló alap a tanulás utáni stressz levezetésére, hiszen a versek nagy része humoros, jókat lehet nevetni rajtuk. Mivel kifejezetten jó kedvre derítenek, ezért akár arra is alkamasnak tartom, hogy egy-egy projekt keretében a kicsik meg is tanuljanak belőle párat. Szavalóversenyen, vagy osztály előtt felmondva képes lehet enyhíteni azt a feszültséget, ami már régóta megfigyelhető a gyerekek között. 

A 38 oldalas könyvből több kedvencem is van, ám ha csak egyet lehet választani, akkor ez lenne az:

A medvékről és tortákról

Aki a sütit, vagyis a sütiket szereti, az rossz medve nem lehet! 

Aki meg a tortát is bírja, az jó medvegyerek. 

Vagy a palacsintát! A málnalekvárosat!

Abből is többet vagy a nagyon sokat.

Talán, ebből is látszik, milyen kis picinyke, de aranyos sorok várják a gyerkőceinket ebben a műben. 
Jó szívvel ajánlom már a legkisebbeknek is, hiszen nyelvezetük, mondanivalójuk az ő igényeikhez igazodik a leginkább. Persze, az olyan gyerek-felnőttek, mint én is, nagyon fogják szeretni!

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, megrendelheted a Könyvudvar weboldaláról!

Írta: Isabel

 

 Nagyon érdekes volt a verseskötetet olvasni.

A költemények nagy része számomra egy picit depressziós hangulatot hozott, éppen ez az oka, hogy lassabban haladtam vele. Ettől függetlenül mély érzéseket, gondolatokat ad át a szerző, melyeken érdemes elgondolkodni.

Verselése klasszikus, mely hozzám közel áll. Nagyon jó volt elmerülni a szép, csengő - bongó rímekben..

Ám, amiért úgy döntöttem, hogy felkerül ide a mű az a szerző. Nagyon szeretek elmerülni a régmúlt időkben, megismerni az akkori emberek gondolkodását és érzésvilágát. Vidéki tanárnő révén belelátott az emberek életébe; látta a jót és a rosszat is. Ez nagyon jól érződik művein is: segíteni szeretne, de nem feltétlen van meg hozzá a megfelelő eszköze. 

Ezzel nagyon könnyen tudtam azonosulni és talán ez az oka annak, hogy ennyire mély nyomot hagyott a kötet. 

Kedvenc versem is lett tőle:

Egedül vagyok

Egyedül vagyok, ha jő a nyár,
Ha dalát zengi a sok madár,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül vagyok, ha kikelet
Tavasszal ragyog a föld felett,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül vagyok bús éjjelen,
Könny égeti fáradt két szemem,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül van a testem, lelkem,
Most már a szemem meg se rebben,
Megszoktam azt, hogy magam vagyok,
Egyedül élek és meghalok.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Google Play-en megtalálod a kötetet!

Írta: Isabel

A szerző nevével először a Bűbájos könyv című műve kapcsán találkoztam, aztán a véletlen úgy hozta, hogy megtaláltam a verseskötetét. Mivel valami nagyon másra vágytam, ezért úgy gondoltam, ezzel indítom a mai napomat. 

A cím nagyon félrevezető volt számomra, hiszen azt hittem olyan versekbe szedett gondolatokat kapok majd, melyeket már többen többféleképpen megfogalmaztunk. De nagyot tévedtem, ugyanis VAN a kötetnek új üzenete! Nem is akármilyen, mivel jobban felébresztett, mint a kávé, amit ittam.

Versek olvasásakor az ember jobban fókuszál a belső világára: harcokra, érzelmekre. Elmélyedünk egy-egy sorban, szóban és úgy érezzük, ezt rólunk/nekünk írták. Ugyanez történt velem is.

Már az első költeménynél éreztem, hogy megmozdul bennem valami. Félig még Álomországban jártam, mikor rám tört ez az ismerős érzés , amit nem igazán tudok megfelelően szavakba önteni. Harag, szomorúság, félelem és a szeretet egyvelege ez, amit magam és a világ felé is érzek. Ebben az elegyben azonban rengeteg erő is munkálkodik, ami nap, mint nap próbál a felszínre törni, ezzel nagy terhet róva rám.

Ám a költeményeknek köszönhetően rájöttem, hogy nemcsak én érezhetem ezt, a számomra definiálhatatlan dolgot, hanem  más is. Nem vagyok egy csodabogár, aki még a saját lelkivilágában sem tud rendet tenni, csupán csak egy nő, akiben egyszerre dúl nagyon sok érzelem. Nekem a gondot az okozta, hogy nem tudtam melyikre fókuszáljak. Viszont  a kötet végére azt éreztem nem is kell döntenem: mindegyiket okkal érzem, és mindegyik elmúlik majd. 

Ahhoz, hogy megértsétek, mire is képes a költő, megmutatom a két kedvenc versemet tőle:

MIMIKRI 

Hová hívtál el, Istenem? 

Miféle különös szeánszra, 

mely szentebb, mint egy nászmise 

és sötétebb, mint a sátán bálja?

Hová dobtál ki, Istenem, 

mint egy ejtőernyős ügynököt? 

Tudtad-e, amikor kilöktél, 

hol szállunk, milyen föld fölött? 

Most itt vagyok, nem kérdezek már 

semmit, ami a múltról szólna, 

elvégzem mindazt, amit rám bíztál, 

vagy szolgaként, vagy uralkodva, 

csak tudnám, mi az. Most jó volna 

emlékezni, mit is kell tennem. 

Hallgatok addig, és próbálok

túlélni rejtőszínekben.

RAGADOZÓK

1.

isten vagyok szárnyra kelve. 

ne védekezz, nincs értelme. 

ne kérdezd, hogy mért pont téged, 

volt-e vétked, nincs-e vétked, 

az ölésnek nincsen elve. 

érezd magad megtisztelve, 

még repülhetsz velem egyet, 

mielőtt ízekre szedlek. 

2. 

már három napja minden este 

én dúdoltam az altatót.

hát hogy ne bíznék – mondta – abban, 

ki két karjában ringatott. 

én, méltóan a bizalomra, 

még vártam egy-két éjszakát, 

ölemben tartva énekeltem 

fajtám legszebb vadász-dalát. 

mert rólam álmodott, mosolygott, 

védtelen hagyta szép nyakát, 

én hódolattal ráborulva, 

gyöngéd foggal haraptam át. 

3.

mert nekik szárnyuk van, 

én mindig csak gyalog. 

talán az irigység. 

tán csak éhes vagyok. 

szemtől szembe vívni 

nincs semmi esélyem, 

törékeny a testem 

és gyenge a mérgem. 

hát kifeszítettem 

értük ezt a hálót, 

ülök a közepén,

hallgatok és várok.

Hálás vagyok, amiért elolvashattam ezeket a sorokat, mert úgy érzem segít, hogy megértőbben közeledjek magam felé. Költőként, ha már csak egy vers megírásával sikerül valamit elindítani az olvasóban, megérte ezt az utat választani.  Kiss Judit Ágnesnek ez most sikerült.

Ha téged is megérintettek a versek, keresd elektronikus formában a DiBook weboldalán!

Annyit még hozzáfűznék, hogy én a Scribd oldalán olvastam, így lehet, hogy nem ugyanúgy törtem meg a versszakokat, ahogyan az eredeti kötetben szerepel!A esetleges hibákért elnézést kérek!

Írta: Isabel

Gazi Béla – Pillanatok című verseskötetéről sok jót hallottam. Több ismerősöm is elismerően mesélt az ifjú költő tehetségéről, így mikor az engedélyével NiKy felolvashatta a művét, nagyon izgatott lettem. Köszönöm Bélának az engedélyt, a barátnőmnek pedig a kitartást és azt az egy órát, amit erre áldozott.

Amikor egy verseskötet értékelése a feladatom, mindig nagyon nehéz helyzetben érzem magam, hiszen nem mindenkiből váltja ki ugyanazt a hatást a rímek sokasága. Aki olvas minket, tudja, hogy nagyon szeretem őket. Ám most a szokásosnál is nagyobb dilemmában vagyok, ugyanis voltak versek, amik nagyon tetszettek, de olyanok is, amikkel nem tudtam mit kezdeni.

A költemények több mint fele egy meg nem élt szerelemről szólnak. Viszonzatlan érzések, reménytelenség és hit járja át őket. Ezzel nagyon tudok azonosulni, hiszen jómagam is ebből táplálkozom, ha írásról van szó. Viszont, amit nagyon hiányoltam, a lendület és az erő. Legyen csalódott, dühös, vagy életkedvtelen a költő, ennek le kell taglóznia az olvasót. De tételezzük fel, hogy Béla ennél nemesebb lélek és nem érzett a hölgy iránt negatív érzelmeket. Akkor viszont azt az erős szerelmet szeretném érezni, ami miatt az adott költemények születtek. Azt a valamit, ami megindította benne a költőt. Ezt sajnos most nem kaptam meg.

Jómagam a klasszikus verseket részesítem előnyben, a dallamossága és a rímek miatt. Olyannyira magukkal tudnak ragadni, hogy egy-két olvasás és meg is tanulom őket.

A Pillanatokban jó része ilyenekből áll, és most meg is mutatnám a kedvencemet, ami bár nem a szerelemről szól, mégis ennek meg van az a hatása, amiről fentebb beszéltem: 

Párizs 11.13.

Egy élet is sok,

ha az a Tied.

Egy élet is sok

Ha nem dobban a szíved.

Ártatlanok vére

Csordult a kőre.

Ártatlanok vére

Olvadt a földre.

Meghalt egy hete

Apa, anya, fiú.

Meghaltak egy hete

Mert sok ember hiú.

Mi nézzük s állunk

Ölbe tett kézzel.

Mi nézzük s állunk,

Nem oldjuk meg ésszel.

Harag haragot szül

Halál pedig halált.

Szemekben könny ül

S a bomba így talált.

Már ebből is látszik, hogy a költő tehetséges. Ám azt gondolom, hogy még kissé kiforratlan. A tehetség mellé sok – sok tanulás, szorgalom és kitartás kell, ahhoz hogy valóban elégedettek lehessünk magunkkal.  Bízom benne, hogy Béla ezt szem előtt tartva halad tovább az útján, nekünk pedig engedi, hogy lássuk a fejlődését.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet az Underground Kiadónál megveheted a könyvet!

Írta: Isabel

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Az első ilyen könyv, amiről mesélnék nektek, egy verseskötet Schilli Tímea tollából. NiKy már értékelte nálunk a művet, és már akkor eldöntöttem, hogy ha lehetőségem lesz rá, én magam is szeretnék elmerülni a költőnő soraiban.

Köztudott, hogy nagyon szeretem a verseket, mert másképpen tud hatni rám, mint egy regény. Mindkettőnek más hangulata van, és másképp segít feldolgozni az érzelmeket.
Tímea kötete is rengeteg érzelmet képes előhozni az emberből. Olyan szinten képes voltam azonosulni vele, hogy nem is tudtam hamar végigolvasni. Felkavaró őszintesége a lelkemig hatolt.

A könyv 5 nagyobb részből áll, melyek mindegyike a lélek szilánkjait tükrözi vissza.  Nem mennék bele mindegyik taglalásába, mert ahányan csak olvassuk, mindenkinek más jelent majd; ehelyett inkább megmutatnám az egyik olyan költeményt, ami hatalmas kedvencemmé vált. Mióta nálam van a Szívtükrözés, nem telt el olyan nap, hogy ne olvastam volna el, ezért mindenképpen meg szeretném mutatni nektek. A vers az első fejezetben található, ami a Lármázó lelkek címet viseli:

Lánc és szárny

Minden ember lánccal születik, 

legtöbben azzal is halnak.

Lázadó életed mit sem ér,

Ha nem adsz hangot a dalnak.

Van olyan ember, számtalan,

Ki súlyától majd összeroskad,

Mégis hajtja valami érthetetlen,

Mikor fojtogatja akaratát a tudat.

Szabad szellem hadd szárnyaljon…

Csak az a baj, hogy mindig van,

Van egy mézes, könnyed érzetű,

Madzagocska, bár néha láthatatlan.

Bármennyi láncot szakíthat az ember,

Szabadnak ugyan nem született,

De azzá válni már nem mer,

S mulasztani nem tudja a tünetet.

Van olyan ember – fehér holló,

Aki könnyedséggel szárnnyal,

Messze a mindennapi gondolatoktól, 

De szabadságot csak egyedül vállal.

Nem itt van, s nem lehet vele senki,

Hogy ő mit érez, mit gondol,

Hogy van, mit keres, nem értheti,

Magányba mártva, lánctalan tombol.

De mire jó, kérdem én ha

Szárnyad van s egyedül szállsz,

Mire jó, ha boldog vagy,

Kedves mosolyt sem találsz?

Azt hiszem, ezek a sorok nem igényelnek különösebb magyarázatot. Olyan életigazság és erő rejtőzik bennük, amik azonnal felébresztik a tudatot és a tenni akarást.
Hiszem és vallom: ha egy kötetben csak egyetlen egy vers van, mely képes valamit adni, ami által több lesz az ember, már megérte az árát.
Itt több ilyennel is találkozhat olvasó és csak az adott lelkiállapota fogja meghatározni, hogy mely részek szólítják meg a leginkább.
A magam részéről köszönöm szépen Tímeának, hogy lehetőséget biztosított az olvasásra, mert könnyebbé tett számomra egy igazán emberpróbáló időszakot.

Ha te is elmerülnél ebben a világban, keresd a kötetet a Libriben!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel

Azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy köszönetet mondok az Ágenda Kiadónak, amiért biztosított egy példányt a verseskötetből.

Niky és én is szeretjük a verseket, hiszen teljesen más hangulata van, mint egy prózának. Elmerülhetünk benne, ízlelgethetjük  az ízét és a dallamát, valamint átgondolhatjuk azt a sok jelentést, melyet egyetlen egy vers magában hordozhat.

Nekem sokszor segítettek abban, hogy szembe nézzek a világgal és önmagammal is.

 Gipi Tibi -  Gipszes versek című kötete nagyon megérintett. A költő hazaszeretete, valamint mély gondolatai jelen korunk fontosabb eseményeiről nagy erővel bírnak. Megmutatnám az első olyan verset, mely e szempontból nagyon hatott rám:

A népnek

 Testvéreim, itt az idő! Halljátok?

Szavaimat, nem tartják vissza országhatárok.

Hódítók, s honfoglalók vére, folyik bennünk.

Magyarok, egy emberré kell gyúrnunk népünk és

mint egykoron, egymásért kell cselekednünk.

Záporesőt szórjanak újra, rettegett nyilaink,

nyílvesszőink legyenek, tetteink meg szavaink.

Talpra Fivérek! Számítanak ránk,

gyermekek, valamint a hölgyek,

elesettek ép úgy, mint az idősek.

Honfitársat, hátra nem hagyunk,

legyen inkább a túlvilágra is,

közös az utunk, minthogy

vérünk, veszni hagyjuk.

Több száz éve, mint idegenek,

egymás mellett úgy éltünk,

lehullt, a százados átok rólunk,

felszabadult népünk.

Egy szellemként, nincs mitől féljünk!

Erőre hát, lássa meg a világ,

kik vagyunk s mennyit érünk.

Mikor elértem az utolsó sorhoz, a Márciusi Ifjak jutottak eszembe. Az a tűz, amit Petőfi és társai képviseltek, mikor felszólaltak, hogy összefogják népünket.

Eddig nem sűrűn találkoztam olyan kortárs költővel, aki a szerelem és a csalódás mellett népe iránt való szeretetét ennyire egyenes és tisztán fejezné ki.

De nemcsak ezt a témát dolgozza fel Tibi a kötetben. Találhatunk benne gondolatokat a hitről, a szerelemről és az önmagunkkal való szembenézésről is.  Bölcsességgel és -  ami talán fontosabb - elfogadással -  nyúl mindegyikhez. Nem mutogat,ujjal senkire csak szembenéz az Élettel és ezeket gyönyörűen szedi rímekbe. Társának nevezi a művészetet és valóban azt az érzést kelti az olvasóban, hogy nem dolgozik vele, hanem kézen fogva együtt mennek azon a bizonyos úton.

Számomra ezt leginkább a következő vers adta át:

 Szavak

 Kezemet vezeti valami magasztosabb,

 valami égi, soraimban szeretne értetek tovább élni.

 Hogy elmondja, mire való a sok földi terhed,

 érted mormol imát, hogy találd meg lelked.

 Benned van fivérem, ki nem tud félni,

 benned ki nem hisz, hanem tud s

 az energiákat érzi, így

 a világegyetemet pontosan érti.

Maximálisan kedvenc, amit alkotott, de….

Szerzőként tudom, hogy a könyvnél is a belső érték a lényeg. Viszont a borító eladja azt. Kegyetlen, de így igaz.

A Gipszes versek borítójának színei nagyon elegánsak és tetszik a füstös megoldás is: engem az univerzumra emlékeztet. Viszont a betűtípus nem volt szerencsés választás, mivel nagyon nehezen olvasható! Mikor megnyitottam a kötetet először le kellett tekerjek a második oldalra, hogy biztosan tudjam a szerző nevét. Megértem, hogy fontos az egyediség és a design, de ezek nem mehetnek az olvashatóság kárára.

Emiatt egy kicsit csalódott vagyok, hiszen ha ezen kívül tényleg egy igényes, mély gondolatokat tartalmazó verseskötetről van szó.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Ágenda Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Trapp Patrícia verseskötetét csak azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni saját lelkükben.

Ez a fiatal hölgy korát meghazudtolóan vájkált a lelkemben és akaratlanul is eszembe juttatott olyan emlékeket, melyeket legszívesebben elfelejtenék! Értem ezalatt a tiszta és önzetlen szerelmet, az önfeláldozást és a reményt. Azt a színtiszta vágyat a másik társasága iránt, amit még nem mocskolt be semmi.

De a költőnő versei nem csupán a szerelemről szólnak. Bárkit elérnek, akiknek fontos személy van az életében.

A versek öt csoportot alkotnak és ez nem véletlen.

Az első résben érződik a próbálkozás, mint fiatal költőként mint pedig fiatal nőként. Szeretne szeretni és szeretve lenni, megtapasztalni azt, ami az adott pillanatban elérhetetlennel tűnik a számára.

A második rész teljes egészében az édesanyjának íródott. Olyan erős gyermeki szeretet fűzi hozzá, melyet manapság már ritkán látni. Patrícia viszont jól tudja: egy anyát nem pótolhat senki. Lehet akármilyen boldog az életünk, nélküle valami megfoghatatlan űr tátong az ember lelkében.

A harmadik rész számomra az ábrándozást idézte meg. Amikor még nincs konkrét cél/érzés, csak fogalmazódik valami. Valami, amely megváltoztathatja az életünket. Ennél a résznél azt éreztem, hogy Patrícia az odavezető úton is megtalálta a szépséget.

A negyedik rész már egy értebb szerelemről árulkodik. Egy nőről, aki nemcsak magának, de mások előtt is képes felvállalni az érzéseit. Kevésbé engedi át magát a félelmeinek és engedi, hogy a világ gyönyörűsége átjárja a lelkét.

Az ötödik és egyben utolsó részben, pedig ez az egész összeáll egy egésszé. Minden a helyére kerül és belepasszol nemcsak a költőnő lelkébe, de ebbe a verseskötetbe is. Bár nem vastag könyvről van szó, mégis látom azt a nagy utat, amit Patrícia bejárt írás közben. Természetesen a fejlődés, mint opció itt és él, mégis igazán gyönyörű utazásban lehet része annak akik elmerül a világában.

Végül  jöjjön néhány költemény, amely kedvencemmé vált:

Téves út

Mondd, szerelem, merre jársz?

Szívemben tomboló vágy rád talál?

Fog érezni ajkam bódító csókot?

Tán hallani fülem hódító bókot?

Látni fog-e szemem remény-szikráját?

Vagy csak illúzió rebegteti majd pilláját?

Érint még kedvest két kezem?

Lesz még váll, hol nyugodhat fejem?

Futnak-e még gyönyör s öröm útjain lábaim?

Célt találnak régen titkolt álmaim?

Mi lesz velem, mondd, szerelem?

Válaszomat tán rossz helyen keresem?

Ha igazgyöngy volna

Ha minden könnycsepp, melyet értem ejtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod csillogó ékszer volna.

 

Ha minden jó, melyet értem megtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod tündöklő gyöngypalota volna.

Ha minden fájdalom, melyet értem átéltél,

Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod mesebeli élet volna.

 

Ha minden nap, melyet együtt megélünk,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod igaz, s örök boldogság volna.

 

Ha a világon minden édesanya

Egy igazgyöngy volna,

Akkor sem lennének olyan ajándék, amilyen te vagy!

Első találkozás

 

Csendes léptekkel közeledett felém,

 S egyszerre megállt előttem a szerelem,

Bár még nem tudtam, valóban az enyém,

Furcsa tréfa vagy sors adta kegyelem.

Ritka galambpárként turbékoltunk naphosszat,

Egymás fülébe szégyenlősen mézédes bókokat,

S vártuk, az újra felkelő nap vajon mit hozhat,

Baráti öleléseket vagy tán szelíd csókokat.

Lelkem remegve szüntelenül csak azt sóhajtja,

Igaz szerelem te légy és örökké megmaradj,

Szívem minden dobbanásával óhajtja,

Álombéli valóság, lágy szellő hátán haladj.

S ha az időkerék forgásába beleszédülünk,

Mesebéli szép ruhában ünnepséget csapunk,

S egy díszes hintóba, mely álmunkhoz visz, beülünk,

 Fogadalmunkon csók a pecsét, hogy egymáséi vagyunk.

Láthatatlan, de mégis oly erős s drága aranyszál,

Mely gyengéden egymáshoz bilincsel minket,

Mint sűrű hálót szőtt veszedelmes pókfonál,

Többé el nem ereszti egymásért dobbanó szívünket.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, az alábbi linken megrendelheted a könyvet!

Írta:Isabel