A szerző, akinek egy álom szolgáltatta az alapot egy egész világ kiépítéséhez - Interjú A mágia rabjai - sorozat írónőjével

 Amira Stone írónő az egyik kedvencem a Könyvmolyképző Kiadó csapatából. A mágia rabja sorozata szerintem egy nagyon jól megírt, nem túl cukros fantasy. Mindkét részét volt alkalmam olvasni, ezért most egy nagy beszélgetésnek nézünk elébe! Jó szórakozást kívánok!

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet! Kezdésnek mesélnél nekünk a sorozatodról? Mutassuk be azoknak, akik még nem ismerik!

Köszönöm a felkérést és a lehetőséget. 

Már az első kérésen sokat hezitáltam, nem könnyű egy sorozatot pár szóban bemutatni. A mágia rabjai egy nagy mese egy kitalált birodalom két különálló részéről, hercegnőkről, szegény fiúkról és persze varázslókról A történet alapját a két külön világ találkozása és a varázsló (volur) társának a rejtélye adja, megfűszerezve némi romantikával és a trónért folyó cselszövéssel, árulással. 

Honnan ered a világkép ötlete, mit használtál inspirációként?

Ez a történet régóta lapult a fiókban. Az alapját egy álom adta, ami a hercegnők elleni támadást írta le, és a köré épült fel minden. A kérdések inspiráltak. Miért támadták meg őket? Miért esett egymásnak a két fiú? Miért élték túl a zuhanást? És hasonlók. Válaszokat kerestem, és amire nem találtam, azt a mágiával, a fantasy világgal magyaráztam. Ez megúszós megoldásnak tűnik, de sokkal nehezebb egy mágiarendszert kiépíteni és világot alkotni, mint azt hittem.

Az értékelésemben említettem, hogy a szereplők hűek maradtak önmagukhoz. Szándékosan nem változtattál nagyon a jellemükön, vagy vannak még terveid velük a későbbiekben?

Igyekszem a jellemüket formálni, a harcias lányt megszelídíteni, az egoistát áldozatkészségre nevelni, a zárkózott fiút megnyitni és tettekre sarkallni, de úgy véltem, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni. Szeretném fokozatosan formálni őket, hogy az útjuk során minden egyes tett és esemény apránként járuljon hozzá a változásukhoz.

Miért döntöttél úgy, hogy egy ideig külön utakra vezeted a főhőseinket? 

Egyrészt a világkép, másrészt a saját fejlődésük végett. A lányok egész életükben megkaptak mindent, nem sok dologért kellett küzdeniük, vagy felelősséget vállalniuk, a fiúk meg egész életükben a saját boldogulásukért hajtottak, ideje volt, hogy nagyobb távlatokban szemléljék a világot. Mindenkinek megadatik, hogy olyan területekre sodródjon, ahova önszántából korábban soha nem ment volna, és ez által az olvasó is megismerheti a világot. Továbbá a mágia alapja is megkövetelte, hogy adott karakterek eltávolodjanak. 

Az Elszakítva borítója is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, akárcsak a Kitaszítottaké. Volt részed a kivitelezésben?

A terv borítótervező pályázaton készült, a kiírásnál jeleztem, hogy szeretném, ha sorozat lévén az első kötet borítóját szem előtt tartanák, és passzolna hozzá a folytatás. Mondhatni, az én részem eddig terjedt ki. Természetesen, a számomra legtetszetősebbeket kiválaszthattam, de a végleges döntés a kiadóvezetőé volt, így a pályázó és az ő érdeme ez a szép borító. 

Neked melyik a kedvenc részed?

Eddig a második kötet a kedvencem, azt sokkal jobban szerettem írni, mint az elsőt. 

Elég hosszú idő telt a két rész megjelenése között, milyen érzésekkel vártad a fogadtatást?

Vegyes érzésekkel. Mivel a második rész közelebb áll a szívemhez, ezt jobban meg akartam mutatni az olvasóknak, viszont tartottam tőle, hogy csekély lesz az érdeklődés. Sorozat lévén többségében azok vágnak bele a folytatásba, akik szerették az elsőt, de ők is jócskán lemorzsolódnak, hiszen eltelt két év, elfeledték az első kötetet, megváltozott az ízlésük, felment a könyvek ára, nem volt lehetőségem energiát fektetni a marketingbe, és még nagyon sok tényező közre játszhat abban, miért nem folytat az olvasó egy sorozatot. Nem is azért izgultam, hogyan fog tetszeni az olvasóknak, hanem hogy lesz-e, aki majd olvassa. 

Milyen véleményeket kaptál eddig a második részről? Sikerült elérned azt a célt, amit szerettél volna?

A második részbe több világépítést tettem és próbáltam jobban a karakterekre koncentrálni, hogy világosabbak legyenek a céljaik, és mindeközben az első kérdés rejtélyeit is megválaszoltam, szövetségeket építettem. Ez csak részben tűnt jó megoldásnak. Úgy vettem észre, az olvasók több kalandot vártak. Igyekszem ezt a záró kötetben korrigálni.

27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált 2022. szeptember 29. – 2022. október 2. között rendezik meg. Mikor és hol találkozhatnak veled az érdeklődők? 

Mivel a Könyvfesztivál már lezajlott, gondolom tudjátok, hogy sajnos nem tudtam részt venni rajta.

Milyen terveid vannak a sorozattal? Várható újabb rész? Ha igen, mikor?

A sorozatot három részesre terveztem, dolgozom a befejező köteten. Hogy mikorra várható, azt sajnos nem tudom megmondani, első lépésként ki kell tenni az utolsó mondat végére a pontot, aztán meg kell ugrani a lektorokat. Bízom benne, hogy mindkettő menni fog!

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek, nagyon várom harmadik részt!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel a hivatalos Facebook-oldalát vagy keresd az első két kötet Könyvmolyképző Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Amira Stone - Elszakítva (A mágia rabjai 2.)

 A most következő értékeléssel már nagyon hosszú ideje adós vagyok, és ezért bocsánatot kérek az írónőtől és a kiadótól is. Ez nem a történet hibája, hiszen az első részt is nagyon szerettem, sokkal inkább annak köszönhető, hogy ebben az évben túl sok negatív dologért és nem volt alkalmam igazán elmélyülni a könyvben. 

Most azonban sor került az egész sorozat elolvasására, hiszen újraolvastam az első rész, hogy felelevenítsem az eseményeket. Mondhatom, hogy as lelkivilágomat szépen erősítette, pedig nem vagyok egy kimondottan gyenge érzelmi világgal rendelkező nő.

A történet ott folytatódik, ahol a Kitaszítottak véget ért. Az írónő gondolt arra, hogy a fontosabb részeket megemlítse így gördülékenyebbé téve az események összerakását. 

A világ még most is annyira misztikus, mint volt, tele felnőtteknek szóló mágiával. Ezt még mindig nagyon különlegesnek érzem a fantasyk kínálatában. Egyszerre sugárzik belőle erő és sötétség; egy csipetnyi reménnyel keverve. Nincs jó és rossz, az a tipikus fekete-fehér felállás.

Még mindig ámulattal tölt el, hogy a szerző képes ennyi szemszög között úgy váltani, hogy mindegyik karakter hiteles maradjon! Mena, Ray, Kein és a többiek a sok nehézség árán is megtartották alapeszményeiket, bár külön utakon is járniuk kell. 

A szereplők sok helyszínt bejárnak és érezni a leírásokon, hogy az írónő is sokat érett az első rész óta. Imádtam, hogy a kalandok során nem rekedtek meg, nem bizonytalanodtak el, csak tartottak a céljuk felé. Sok bátorságot öntöttek az én lelkembe is!

A borító pedig, ha lehet szebb, mint az első részé! Egymás mellett pihennek a polcomon és együtt varázslatos hatást keltenek! 

Tudom, hogy egy harmadik rész is, ezért nem voltam annyira  csalódott hogy sok kérdés megválaszolatlan maradt még bennem. Figyelembe veszem, hogy - mivel ifjúsági regényről van szó - nem feltétlenül kell nagyon elmenni s sötétebb oldal felé. Arra tökéletes, aminek szánta a szerző szerintem: kaland kikapcsolódás egy egyedi világban!

Nagy örömmel várom a folytatást!

Amennyiben érdekel, keresd a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

A szerző, aki írás közben szeret mindent kontroll alatt tartani - Beszélgetés Amira Stone írónővel

 Amira Stone - Kitaszítottak c. műve nagyon szórakoztató volt és sokat segített nekem egy betegséggel teli időszakban. Éppen ezért alig vártam, hogy interjút készíthessek a szerzővel és kifaggathassam arról, hogyan is született meg a mű - na meg persze arról, mikor jön a folytatás!

Mielőtt rátérnénk a fontosabb kérdésekre, kérlek pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak!

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget. Röviden, kávéfüggő könyvmolyként jellemezném magam, aki rajong a cicákért, a kirakókért és a szörnyes filmekért, de utálja a porszívózást, a facebookot és a vásárlást. Az írás felé nem a szenvedély, hanem a kényszer vezetett. Kiskoromban imádtam a meséket újragondolni, vagy összemosni, de sokáig gondjaim akadtak a beszéddel, így könnyebb volt leírnom az ötleteket, mintsem a szülőket fárasztani a hablatyolással. Ha papírra vetettem egy sztori vázlatát, utána már nem éreztem szükségét annak, hogy bárkinek említést tegyek róla, és ez nagyon sokáig így is maradt. Egy ismerősöm életszemlélete motivált arra, hogy másoknak is megmutassam a történeteimet. 2017-ben a wattpadon kezdtem megosztani pár sztorit, és pályázatokra jelentkeztem, köztük az Aranymosásra is, ahol Rakéta projektes lettem a Kitaszítottakkal.   

A regény ifjúsági fantasy és nagyon érdekes világot tár az olvasó elé. Miért ezt a zsánert választottad?

A mesék iránti rajongásom felnőttként is megmaradt, és a mesevilág a fantasyhoz igen közel áll. A saját világ és saját szabályrendszer megalkotása élvezetes kihívás, és egyben biztonságot is nyújt írás közben, tudom, hogy minden szálat kézben tartok, és nem érhet meglepetés. Kísérleteztem reális történetekkel is, de azok is mind meséken alapultak.

Van kedvenc alkotód/könyved ebben a témában?

Jelenleg nincs konkrét kedvenc alkotóm, sem könyvem. Rendszeresen olvasok YA fantasykat, számos regény varázsolt már el, de mindig felfedezek valami újat, valami jobbat, vagy éppen egy adott alkotónak csak egyetlen írása ragad magával. Legutóbb Mary E. Pearson és Holly Black regényei voltak azok, amiket imádtam. 

Olvastam, hogy főként éjszaka írsz. Meg tudlak érteni, az esti órákban én is aktívabb vagyok ezen a területen. Viszont így hogyan jut elegendő idő az alvásra?

Az időhiány az, ami miatt az éjszakai írást választottam, de nem könnyű összeegyeztetni a pihenéssel. Vagy ez, vagy az. Egy fárasztóbb nap után természetesen az alvás nyer, néha napokon, heteken át, de ha nagyon benne vagyok egy történetben, akkor játszom a határaimmal. Pillanatnyilag nincs konkrét írós rendszerem, de nagyon szeretném, ha ez változna. 

Hogyan telt nálad egy alkotással töltött este?

Nagyon egyszerűen. Ülök a gép előtt, lámpafényben, síri csendben. Csendben tudok a legaktívabban írni, akkor hallom a saját gondolataim, és semmi nem akaszt meg. Pötyögök, amíg már azt nem érzem, hogy összefolynak a betűk a szemem előtt, és minden második szót elgépelem. 

A regény négy nézőpontkarakterrel íródott, ami nekem picit ijesztőnek hat. Hogyan sikerült boldogulnod ennyi különböző lelkivilág helyes felépítésével?

Az első kötetben nem volt könnyű. Sokat segített, ha egy nap csak egy karakterrel dolgoztam. A jellemváltozást a sorozat egyik fontos elemének terveztem, és ehhez hibás döntések során át akartam elvezetni a szereplőket, akik kezdetben sok hasonló vonással bírnak (makacsok, önzők, hisztisek), vagy éppen még nem elég erős egyéniség. Sokszor kellett kimozdulnom a komfortzónámból, nem egyszer szívesen fejen csaptam volna a karaktereket, de mindig figyelmeztettem magam, hogy az ő jellemük, a neveltetésük és a koruk alapján – nem egyszer a logikával ellentétben – kell meghoznom a döntéseiket. Úgy vélem, a folyatásban jobban elkülönül a személyiségük, ott könnyebb volt a bőrükbe bújni, és a megszólaltatni a hangjukat. 

Mint a Könyvmolyképző Kiadó szerzője, milyen tapasztalatokat szereztél? Hogyan élted meg a könyvmegjelenést?

Pályázat során kerültem a kiadóhoz, és egy nagyon jó szerkesztőt kaptam tőlük. A közös munkát nem csak tanulságosnak és inspirálónak, hanem élvezetesnek is találtam, és ezúton is köszönettel tartozom a kiadónak a választásért. A megjelenéskor sajnos eléggé depresszív időszakomat éltem, így nem sikerült kiélveznem, hogy írtam egy történetet, ami könyv formájában is megjelent. A könyvbemutató környékén realizáltam a dolgokat, de még akkor is csak fejben. Remélem, a második kötetnél ezt az örömködést bepótolhatom.

Mi az oka annak, hogy írói álnév mellett döntöttél?

A privát kis szférámat szerettem volna megtartani, és különválasztani az író tevékenységet a magánéletemtől, a családomtól.

Láttam, hogy több borítótervezet készült a Kitaszítottakhoz. Mi alapján választottatok?

Nem volt elképzelésem, teljesen nyitottan vártam a pályázatra beküldött anyagokat, abban a reményben, hogy lesz köztük olyan, amit megtetszik. Nem is gondoltam, hogy ennyi remek borítót fogok kapni. Számos tervbe elsőre beleszerettem, de figyelnem kellett arra is, hogy illik-e a regényhez, ha szimbólumos, az adott szimbólum megjelenjen a történetben, ha karakteres, akkor az mennyire passzol a főszereplőkhöz, és ez utóbbit kevesen találták el. A pályázat lezárásakor hét tervet választottam ki, és azok alapján végül a kiadóvezető hozta meg a döntést.

Hogyan éled meg a véleményeket, kritikákat? Mi az ami inspirál téged ezekből?

Ha egy írást kiadok a kezemből úgy, hogy mások is olvashatják, az azt jelenti számomra, hogy már elengedtem a történet kezét, és teljes mértékben be tudom fogadni a kritikákat. Mind a negatívokat, mind a pozitívokat szívesen olvasom, és persze utóbbi jobban melengeti a szívem, de nem veszem a lelkemre, ha valakinek nem nyerte el a tetszését a regény. Mind a kettő szükségszerű, és egyformán tudnak inspirálni. A pozitív írásra ösztökél, egy-egy mély pontból is kirángathat, megmutatja, hogy vannak, akik szeretik az írásaimat és szívesen olvasnának tőlem. A negatív meg nem egyszer rávilágít a hibákra, miben kell még fejlődnöm, mit kell átgondolnom, vagy elengednem.

Nem akarok türelmetlennek tűnni, de ugye már írod a folytatást? Mesélj az ez évi terveidről kérlek!

A második kötet szerkesztve pihen, tavaly év végén már a borítótervező pályázata is lefutott, viszont a vírushelyzet miatt el kellett halasztani a megjelenést. Bízom benne, hogy idén kedvezőbben alakulnak a dolgok, addig is, kihasználva a csúsztatást, az év első felére igyekszem befejezni egy másik történetet, hogy a második felét már csak A mágia rabjai zárókötetének szentelhessem.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel a hivatalos Facebook-oldalát vagy jegyezd elő a Kitaszítottakat a Könyvmolyképző Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Amira Stone - Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)

 A Kitaszítottak az egyik olyan könyv volt az életemben, amiről azt gondoltam, hogy fel kell vennem a képzeletbeli bakancslistámra olvasnivalónak. A tartalom és a borító annyira megfogott, hogy több ismerősömnek is említettem, mennyire érdekel a történet. Ez úton is köszönöm szépen a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

Nem is figyeltem a szerző nemzetiségét, így igencsak meglepett, mikor kiderült, hazai íróról van szó. Természetesen sok remek szerzővel büszkélkedhetünk mi is, de mikor annó beleolvastam a kiadó weboldalán azt hittem, híres külföldi szerző művét néztem ki magamnak.

A regényt még december végén kaptam meg, ám betegség miatt kissé elhúzódott az elolvasása.Amikor belekezdtem éppen lázas voltam és azt éreztem, hogy jó lenne lelkileg kiszakadni ebből az állapotból és elterelni a gondolataimat. 

Az ágyban nyakig betakarózva elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy fél óra után már nem hogy  nincs hidegrázásom, de melegem van annyira szurkoltam a szereplőknek!

A történet fantasy, rengeteg mágiával átszőve! Különleges világok, képességek és rengeteg kaland jellemzi. A világfelépítése nagyon szép és aprólékos, érezni, hogy a szerző erre nagy hangsúlyt fektetett írás közben. Könnyen elképzelhető és és szépen megírt részeket kapunk. Csakhogy érzékeltessem ezt, elárulom, hogy saját pénznemük is van!
Annyit azért itt megjegyeznék, hogy a történet az elején picit szokatlan lehet, köszönhetően a sok újdonságnak. Nem feltétlenül kezdődik gyorsan, de engem ez nem zavart. Sőt, segített, hogy jobban elmerülhessek benne.

Szabad Földön él egyik főhősünk, Rey, aki ketrecharcokból tartja fenn magát. Egy ilyen harc során azonban egy új ellenségre tesz szert Kein személyében. 

A két fiú közötti feszültség csak nő, amikor egymásnak esve a szomszéd ország uralkodócsaládját veszélybe sodorják.

Bár engem a fantasy - szál jobban magával ragadott, természetesen a romantika sem hiányzik a történetből. A hölgyek számomra kevésbé hagytak nyomot, de tény, hogy komoly szerepük van a cselekmények alakulásában. Ha mégis ki kellene emelnem valakit, akkor az Ene hercegnő. Szeretem a férfias női karaktereket és ő és ő nyugodt szívvel lesétál a gyakorlópályára a testőrök közé.

Így a végén muszáj megemlítenem a borítót, ami retteneten szép! Lehet, hogy a kép, amit készítettem, nem adja át (kissé ügyetlen vagyok), de higgyétek el nekem, hogy az egyik legszebb a könyvespolcomon csücsülő társai között!

Azt kell mondjam, hogy ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit vártam. Egy apró gondom volt csupán, hogy sorozat. Várni kell a folytatásra, de remélem, a szerző már dolgozik az ügyön!

A tapasztalatom az, hogy szeretsz valami mást olvasni, olyan területről, amit már jó ismersz, ez a könyv neked szól! Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a kihívásokat!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatod az előjegyzési igényed! Megéri!

Írta:Isabel