Határtalan szerelem- Amikor semmi sem választ el


Vannak könyvek, melyek jó időben találják meg az embert. Ez is ilyen volt.

A történetben az özvegy Kate egyedül neveli kislányát, aki egy napon életveszélyes helyzetbe kerül: egy csapat csörgőkígyótól Zach, a szomszéd meg. Ám a férfit súlyosan megmarják és az asszonyra hárul a feladat, hogy életben tartsa őt.
A főhősnő függetlensége és éles esze már az első lapokon kiderült és magával ragadott. Nagyon szeretem azokat a szereplőket, akiket saját korukat meghaladják bátorságban és intelligenciában. 
A történet pörgős, könnyen olvastatja magát. Ráadásul több érdekes dolgot tanultam, aminek érdemes utánanéznem. Például, hogy az iszap valóban jó-e kígyómarás ellen? Nem mintha valaha is alkalmazni szeretném, de sosem lehet tudni, mit hoz az élet.

Na de visszatérve a regényhez, tetszett az írónő stílusa is. Még nem olvastam tőle semmit, de örültem, hogy nincs tele felesleges jelenetekkel. Ennek hála nem zökkentem ki a hangulatból.

A borító nagyon szép, szeretem a rózsákat.

Összességében ajánlom az igényesebb romantika kedvelőinek, szerintem nem fognak csalódni!

Amennyiben szeretnél egy saját példányt, a General Press Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel
 


 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy én is elolvashattam legújabb művét. 
A Rózsaszirmok-sorozatával ismerkedtem meg vele és jól emlékszem, hogy az első rész nagyon sokat segített nekem egy nehéz időszakban. Szókimondó, őszinte és nagyon vicces volt.

Talán a sors keze de ismét M. G Brown könyv miatt voltam képes ismét jóízűen és önfeledten olvasni. Az elmúlt hetekben nem a kikapcsolódás miatt vettem a kezembe könyvet, hanem mert dolgom volt velük; és bár jól szórakoztam rajtuk hiányzott a szabadság. Az, hogy azért olvassak, mert jól esik.
Ám most azt érzem, ez a jég kezd megtörni.

Az írónő karakterei mindig is egyediek és emlékezetesek voltak és ez most sincs másképp. Főszereplőink nagyon aranyosak voltak. El tudnék képzelni velük egy jó romantikus-vígjátékot is, szóval filmrendezők figyelem! Külön nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egyedi személyiség. Olyanok, akárcsak az emberek: tele vannak jó és kevésbé jó tulajdonságokkal. És ez az, amiben az írónő igazán erős. A realitás segítségével alkot egy olyan világot, ami kiszakít minket a mindennapok mókuskerekéből. 

Mondanivaló szempontjából legalább ilyen erős a könyv, így nem kell attól tartanunk, hogy egy sablonos romantikát kapunk. Kapunk mély sorsokat, szépen kidolgozott hátteret, egyszóval minden megvan ahhoz, hogy egy olyasvalaki mint én  - aki mostanában mellőzi a nagyon rózsaszín regényeket - is élvezze a történetet. 

A végére még csak annyit, hogy a borító nagyon cuki lett, mikor megláttam, azonnal megmosolyogtatott.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!

Írta: Isabel


Véleményem szerint - mint sok mindenben az életben- az olvasásban is kellenek kellemes, lazább időszakok. Olyan könyvek, melyek lekötik a figyelmünket, mégsem világmegváltó a történetük - sokkal inkább kellemes akár egy tavaszi reggel. Számomra a Megmondták a csillagok pont ezt jelenti. Nincsenek benne nagy történések, óriási szerelmek vagy konfliktusok, csak egy egyszerű olvasmány egy nehéz nap végére.

A történet során több szereplővel találkozunk, melyek mindegyike más - más csillagjegyhez tartozik, mégis valamelyen módon a sors és az élet összeköti őket.  Egy laikus olvasónak - mint én -  teljesen érthetően van megfogalmazva a mondanivaló, lehet belőle újat tanulni, mégsem érzi úgy az ember, mintha egy előadáson ülne. 


Az én csillagjegyem Kos - és ennek minden tulajdonságát is magamban hordozom. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy a különböző csillagjegyek mennyire kompatibilisek egymással, igaz, a szakértője nem vagyok a témának. Hobbi szinten olvasgatok ezekről, ezért nagyon örültem, mikor ilyen könnyed csomagolásban találkoztam a témával. Igazából a jelenlegi szintemen azt gondolom, hogy az embert alapvetően nem a csillagjegye határozza meg (például engem lázba kellene hozzon egy jó vita, de én messziről kerülöm és ha mégis sorra kerül, nem érzem magam jól benne), mégis ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az embereket  - főképp a hozzánk közelállókat - nem árt feltérképezni a személyiségjegyeiket. Így könnyebb lehet a kommunikációt és megfelelő szeretetnyelv kiválasztása is. Mindenki könnyebben nyílik meg, ha azzal az eszközzel szólítjuk meg, ami hozzá közel áll. (Megint csak magamból tudok kiindulni, de én az őszinteséget mindénél többre tudom értékelni. Az érzelmekben és a kommunikációban egyaránt.)

A könyvből képet kaphatunk a csillagjegyek egyéni jellemvonásaira, ám észrevehetünk bizonyos hasonlóságokat is és ez engem nagyon megnyugtatott. Hogy miért? Mert a Kos (pláne ha nő az illető) nem éppen a legkönnyebben kezelhető jegy, így hajlamos vagyok nagyon sokáig magamat hibáztatni a kudarcaimért. Öntudatlanul is magamat vádolom minden sikertelenség miatt, viszont a könyv olvasása során rájöttem, hogy nekem is vannak értékes tulajdonságaim. (Például a makacsságom az emberek idegeire szokott menni - mivel nagyon nehezen engedek el dolgokat ezzel könnyen felidegesítem őket és ártok magamnak is. Viszont, ha nem lennék makacs, nem tudnék felállni a nehéz helyzetekből és haladni tovább az utamon.)Minden attól függ hogyan tekintek rájuk.

A lényeg, hogyha egy könnyű esti olvasmányra vágytok, vagy csak megismernétek a környezetetekben élőket, esetleg szeretnétek ha a kiszemeltetek felfigyelne rátok, jó szívvel ajánlom a regényt!


Keressétek a Libri Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel


A következő regény, melyet a szerző jóvoltából alkalmam volt olvasni, az Mimi regénye. A több, mint 500 oldalas mű már a terjedelmével izgalomba hozott, nagyon szeretek vaskos könyveket olvasni! Ezúton is köszönöm Alexandrának a lehetőséget!

Ez a történet is a XIX. században játszódik. Magyarországon járunk és a főhősnőnk tolmácsolásában nézhetjük végig az országban zajló változásokat. Már a Lina múltja értékelésénél is megemlítettem, hogy nagyon hihető volt az egész történet, de itt ez még inkább érvényesül. 
Amikor egy szerző valós eseményeket szeretne beleszőni a történetébe, a legfontosabb az, hogy azokat a lehető legpontosabban tolmácsolja az olvasók felé. Csakúgy, mint Nagy Eszter - Tóth Gergely műve esetében, most is végeztem egy kis kutatómunkát a korral kapcsolatban és boldog voltam, hogy nem találkoztam pontatlansággal. Természetesen nem néztem át a teljes művet, csak azokra a dolgokra kerestem rá, amik számomra érdekesek/ismeretlenek voltak.
Azért, hogy a lehető legjobban  el tudjuk képzelni a kört és a történéseket, Alexandra lábjegyzetekben segít nekünk - ezt  nagyon hasznos dolognak gondolom.

Főszereplőink tekintetében most nagyon elégedett voltam: Mimi egy bátor intelligens és erős nő, aki nem fél senkitől és semmitől. Vannak saját gondolatai, véleménye, melyekért kiáll -  dacára, annak, hogy erős férfiuralom van a családjában. Szépen kidolgozott karakter, könnyen tudtam azonosulni vele.
Csakúgy, mint minden korabeli leányt, arra próbálják nevelni, hogy egy nap tökéletes feleség és anya váljon belőle, ám ezzel a sorssal főszereplőnk korántsem elégszik meg. Erős öntudata van, ma szeretné irányítani az életét és ezt nagyon jól át is adta a szerző.

Természetesen ebből adódóan vannak konfliktusok, érzelmi viharok, ám a a lánynak az igazi fejtörést a szerelem jelenti. Békefy Gábor korántsem az a férfi, akit a lány mellé szántak - igaz, szerintem ő sem ilyen férfit álmodott meg magának.
Ám a kapcsolatuk mindkettőjük életét gyökeresen megváltoztatja.

A szerző az írás tekintetében is fejlődött, most úgy éreztem, kihozta magából a maximumot. 
A borító nagyon elegáns: az egyszerűségében rejlik a szépsége és egyedisége.

És, hogy kiknek ajánlom a regényt? Azoknak, akik szeretik a a régi romantikus történetek és akiket nem rettent el ha egy könyv meghaladja az 500 oldalt! Bár nem egyestés olvasmány (a magam részéről két nap alatt olvastam ki), mégis nagyon könnyen el tud csábítani a világába!

Ha kíváncsi lettél, a NewLine Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel 



Mivel egy olyan ember dicsérte ezt a regényt, akinek a szavára sokat adok, nagyon vártam, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a NewLine Kiadó vezetőségének!

 Mindig izgalommal tölt el, ha egy szerzőpárostól olvashatok. Tapasztalatból tudom, hogy az írás elég izgalmas tud lenni egyedül is: milyen lehet akkor kettesben?
Nem egyszerű összeegyeztetni mással a terveinket - különösen oda kell figyelni akkor, ha az ellenkező nem képviselői fognak bele egy ekkora projektbe.
Féltem attól, hogy ez az ellentét érződni fog a művön, de szerencsére tévedtem! Bár (még) nem ismerem a mű keletkezésének körülményeit, mégis végig azt éreztem, hogy a szerzők egyenrangú partnerei voltak egymásnak!
Őszintén gratulálok ahhoz, hogy sikerült megtalálniuk egymást, és remélem, nem hagyják abba a közös munkát!

Nem szoktam különösebb kutatómunkát végezni olvasás közben, ám most kivételt tettem. A szerzők bevezetője annyira kíváncsivá tett, hogy rákerestem a fontosabb helyszínekre, tisztségekre és úgy egyébként a római történelemre.  (Egyébként szívesen olvasok ebben a témában is, igaz, eddig nem sok könyv akadt a kezembe.)
Szóval, pont az információk ellenőrzése miatt tartott kicsit tovább az olvasás, mint ahogy az általában megszokott tőlem. De jelentem megérte: hiszen itt tényleg azt kaptuk, amit ígértek nekünk. A történelmileg megjelölt információk hitelesek. Olyan boldoggá tett ez a felismerés, hogy csak na!
Eszter és Gergely nem sajnálták sem az időt sem pedig az energiát és egy hiteles világot hoztak létre. Olyan történetet írtak, ami akár meg is történhetett és ezt a legteljesebb mértékig hiszem! 
Ha lehetne online tapsolni, most hallhatnátok: büszke vagyok arra, hogy itt nemcsak a szórakoztatás, de talán az oktatás is fontos szerepet játszott. (Remélem, a szerzők nem sértődnek meg, de még a leíró részek is annyira szépen ki voltak dolgozva, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna!)

Ha valakit elriasztottam volna a soraimmal, megnyugtatom, hogy ez csak az egyik pozitív pontja a regénynek. Nem egy száraz adathalmazt kapunk, korántsem erről van szó! A szereplők nagyon szerethetők és bár egyikük sorsa sem egyszerű, mégis könnyű velük azonosulni. Jellemvonásaik egyediek, így mindegyiket lehet szeretni vagy utálni valamiért.
Az igaz szerelem kedvelői is bátran belekezdhetnek; megkapjuk azt is, ráadásul nem akárhogy!

A borító pedig annyira szép és illik a történethez, hogy keresve sem találhattak volna jobbat! Én amúgy is nagyon szeretem a fehér színt a tisztaságával és ártatlanságával.

Összességében mint tartalmilag, mint pedig felépítésében egy olyan könyvet kaptam, amit szerintem nem lehetett volna ennél jobban megírni!
Ritkán avatok kedvencet, de ez az idei év eddig legjobb olvasmánya volt és nagyon magasra tette a mércét, legalábbis a saját zsánerében biztosan!
Zárómondatnak pedig annyit: ha ez lenne az utolsó könyv, amit bloggerként értékelhetnék, örömmel zárnám le életem eme szakaszát! Soha semmilyen platformon nem írtam még ehhez hasonlót sem!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a regényt a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel


Szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a regényből!
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére. 

A sok teendőm miatt ma sikerült elolvasnom a regényt, mindössze egy nap leforgása alatt és beismerem, hogy nagyon meghatott az eleje. Még véletlenül sem szeretnék átmenni azon, amin a főhőseink, de nagyon szépen átadta a szerzőpáros a barát/feleség/anya elvesztését. Emiatt már az elején nagyon nagy szimpátiával közeledtem feléjük.

Sokszor elgondolkodom azon, hányszor mondjuk valamire, hogy végleges, mégis, ez igazából akkor következik be, mikor az megszűnik létezni. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam mennyire nehezen zárok le dolgokat és ennek ez a meggyőződés az oka. Hiszem, hogy amíg van élet, addig ott az újrakezdés és megbocsátás lehetősége is. Na, de vissza a könyvhöz!

A tragédia után kezdtem jobban jobban kötődni Sebastianhoz, ami azért nagy szó, mert nem könnyen tudok azonosulni férfi főszereplőkkel. De a karaktere, amely őszinte és nagyon emberi, nem hagyott nekem más választást. Tetszett, hogy nem próbált macsó lenni, hanem megélte a fájdalmát. A kisfiával töltött pillanatoktól pedig összeszorult a szívem! Nem is ragozom ezt tovább, mert egyszerűen kedvenc karaktert avattam a könyvből.

Meghan már nem volt ennyire szimpatikus, igaz, sok dologban meg tudtam őt érteni. Barátnője hirtelen halála természetesen őt is megviselte, de örültem volna ha egy picit többet kapunk az összetört pillanatokból. Elismerem, mindenki másképpen éli meg ezeket  a pillanatokat, de egy kicsit több lelki vívódást vártam volna tőle, azok után mennyire közel álltak egymáshoz. 
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy a történet kezdetén nem jöttek ki Sebastiannal. Jó rajtkocka volt ez mindkettőjük számára.

Romantikus regény révén a történések természetesen az újrakezdést mesélik el. Szépen adagolták nekünk az új mindennapokat, az új érzelmeket. Mindenből pont annyit kaptunk, amennyire szükség volt ahhoz, hogy egy picit mi is kiheverhessük a tragédiát.

A kisfiú alakja annyira aranyos volt, hogy mindenképpen kellett a történetbe. Őszinte volt, tiszta és nagyon ártatlan. Minden anya ilyen gyerkőcöt szeretne szerintem.

Meg kell említsem a borítót is, amely nagyon illik a regény hangulatához. A rajta látható végtelen pedig egyszerűen a legkifejezőbb szimbólum, amit rátehettek. Gratulálok a tervezőnek!

Az elején említettem, hogy érdekelt Mimi Taylor fejlődése: bár azt nem tudom, melyik részt ki írta, de összességében egy szépen megfogalmazott érzelmekkel teli történetet kaptam. Mimi eddig is ebben a műfajban alkotott, ám most elkezdtem megkapni, amit eddig hiányoltam: az emberi reakciókat logikával és érzelmekkel  összekötve. Nagyon szerettem, hogy most nemcsak arról volt szó, hogy hipp -hopp szerelembe esünk, hanem volt egy íve a cselekményeknek és fejlődése a szereplőknek. 

Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni azt, hogy melyik írónő melyik részt írta, ami azért fontos, mert így tényleg egy kerek egész történetet kapunk.

Gratulálok hölgyek, becsületes, alapos és lelket érintő munkát végeztetek!

Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!

Írta: Isabel


Érdekes volt egy ilyen stílust olvasni a szerzőtől  - ha még nem tudjátok, ki rejlik a név mögött, akkor a hamarosan ékező interjúból erre is választ fogtok kapni. Nem azért, mert nem lenne olyan jó, mint a többi, hanem azért mert nagyon más volt. Köszönöm szépen, hogy biztosított egy példányt a számomra!

A magam részéről szeretem a naplóregényeket, mert így könnyebben átélhetem a szereplők érzéseit. 
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele. 

A történet számomra túl egyszerű volt, hiányoltam még egy kis csavart belőle, de tekintve, hogy könnyed kikapcsolódásnak szánta a szerző, valószínűleg ez tudatos döntés volt. 
Egyetlen egy apróságot említenék, bár valószínűleg ez az én kis hibám: nekem sok volt a pasi. Meglátta-megszerette, meglátta-megszerette... Tudom, tudom, romantikus regény...de szerintem elég lett volna egy, aki már az elején a nagy Ő.

Ettől eltekintve egy tisztességesen megírt regényről beszélünk. Az író kifejezésmódja választékos, érezni a rengeteg energiát, amit az írásba fektetett. 

Ajánlom azoknak a hölgyeknek, akiket nem zavar, ha a főszereplő a szívügyekben hajlamos elbizonytalanodni, de mind ezt egy jó nagy adag humorral képes eladni nekünk.

Nem lesz hatalmas kedvence, de kikapcsolódásra teljesen megfelelt!

Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!

Írta: Isabel


 Az írónő nevével, bár sokat találkoztam, mégis csak a közelmúltban jutottam el a könyveihez. Első olvasmányomként a Reményszimfóniát választottam, mivel nemcsak a tartalom, de a borító is megfogott. Rajongok a zenéért, akárcsak a könyv főhősei, szóval ez jó alapnak bizonyult. 
A kötet elejét nagyon szerettem: tetszett Carla kedvessége és az, hogy mennyire kitartó volt a zenetanulást illetően. Nyílt és nagyon kedves, egyenes nő. Legalábbis hittem ezt én.
Másik főszereplőnk Patrick, aki bár zárkózott személyisége miatt; a magánéletben nem valami közkedvelt, viszont a komolyzenei életben mindenki csodálattal beszél tehetségéről.

Carla  tanárának szeretné felfogadni a férfit és Istenem, mennyire boldog lettem volna, ha ez  a kapcsolat meg is marad ezen a szinten!

Na de ne szaladjunk ennyire előre ugyanis szereplőink elég erősen menekülnek saját démonjaik elől: a férfi a drogok, a nő pedig egy beteljesületlen álmokkal és vágyakkal teli házasság rabja....
Ahhoz, hogy az értékelésem ezen része hiteles legyen el kel mondjam, hogy én még csak hasonló helyzetben sem voltam soha, így nem tudhatom azt sem miképp cselekednék, ha ilyen helyzet elé állítana az élet.
De! Valóban az a megoldás mindkét problémára, hogy viszonyt kezdjenek egymással? Nem szeretem a férjem, jó akkor megcsalom? Drog - és alkohol bajára keressen szexpartnert, akit mellesleg zongorázni is megtaníthat!

Most komolyan! Tényleg ez a helyes út? Így kell a nehézségeket elviselni? Félreértés ne essék, nem tartom magam maradinak, sőt kölcsönös megegyezéssel szerintem sok minden megoldható, de egyenesen és tisztességesen! Tudom, hogy most nagyon nem vagyok szimpatikus, de ha Carla kilép a rosszul működő kapcsolatából, Patrick pedig kicsit észreveszi magát, máris minden sokkal emészthetőbbé vált volna a számomra a kapcsolatuk. 


Ugyanakkor értem a szerző üzenetét is: bármit is hozzon az élet, mindig mindenből van kiút és soha nem késő megtalálni a saját boldogságunkat, még akkor sem, ha sok rossz döntést hoztunk előtte.

Ám Sienna ezt így álmodta meg, tehát ezt nem is boncolgatnám tovább. Viszont amiről szívesen beszélek, az a szerző tehetsége. Mert bizony van neki. Mivel itt nem volt összehasonlítási alapom, azt nem tudom, hogy az előző könyvéhez képest mennyit fejlődött, de azt igen, hogy a lelki és zenei részeket, nagyon szépen átadta az olvasóinak. Azok a kedvenc részeim, amikor a főszereplők a zenéről vagy a lélek mélységeiről beszélgetnek. Nagyon át tudtam élni ezeket a pillanatokat.
A borító, bár az Álomgyár Kiadó stílusához hű, mégis nagyon szép. A címmel együtt nagyon szépen visszatükrözi a regény tartalmát és sejteti a befejezést is.
Összességében, bár picit csalódott voltam, mégis megérte megismerkednem a szerző munkásságával. Mikor becsuktam a könyvet, akkor még nem is tudtam, hogy az Elmejátékot, mennyire szeretni fogom.

Ám, ha inkább a komolyzene világába merülnétek, keressétek a regényt az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel

Írta: NiKy





 
Nem is tartom már számon, hogy mióta tavaly nyáron megkaptam Nikitől a sorozatot, hányszor olvastam el. Azóta is sokszor mondom neki, hogy mennyire jó választás volt ez az ajándék! Ha csak egy kedvencet kell választanom, a tavalyi újdonságaim közül ez lenne az, mindjárt elmesélem miért!

A történet a XIX. századi Angliában játszódik. Középpontjában Edenbrooke, egy birtok áll, melynek tulajdonosa a szigorú elveket valló Philip Wyndham. A férfi korábban katona volt és nem ő, hanem az elhunyt testvére örökölte volna a családi vagyont - ez egyébként ki is derül az Edenbrooke örökségéből. Ám miután az élet más sorsot szánt neki, hazament és megpróbál a társadalom által elvárt életet élni. Feleséget és családot szeretne, ám a megfelelő neveltetésű hölgyektől kirázza a hideg.
Marianne ​Daventry nem egy hétköznapi lány. Műveltebb, ravaszabb és szókimondóbb a társainál és esze ágában sincs férjhez menni. Szabad szellemű: fára mászik, teheneket fej, nem zavarja, ha ziláltan látják, és úgy hárítja az udvarlói közeledéseit, hogy szegénynek felfogni sincs idejük a történteket.
Ám mivel nagymamája mindenképpen „rendes és tisztességes hölgyet” szeretni faragni belőle, és neki is szüksége van levegőváltozásra, reménykedve fogadja el húga meghívását a birtokra, ahol együtt vendégeskednek egy ideig.
Főhőseink itt ismerkednek össze és természetesen eleinte ki nem állják egymás társaságát. Nem is ez teszi számomra érdekessé és egyedivé a történetet, hanem a párbeszédek a két nagyon eltérő személyiség között. A férfinak megfelelő feleség kell, aki tudja hol a helye, a nő pedig minden, csak nem az. 
Mindketten nagyon értelmesek, ami csak még inkább növeli számomra a színvonalat. Vicces és érteles gondolatok sokasága található a regényben, mely intelligens kikapcsolódást ígér.

Az író stílusa hasonlít Charlotte Brontë-hez, tiszta, mégis egyszerű és könnyen követhető!
A borítók pedig egyszerűen meseszépek! Sokszor csak nézegetem, mert már ez megnyugtat!
Az értékelés végére szeretnék gratulálni a kiadónak, amiért a fordítás mellett döntött! Remélem, sok hasonló könyvekkel örvendeztetnek meg minket a jövőben is!

Ha téged is érdekel ez a lenyűgöző történet, keresd a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában!

Írta:Isabel



Azzal kezdeném, hogy megcáfoljak egy dolgot: sokan azt gondolják rólam, hogy nem szeretem az erotikus könyveket, de ez így ebben a formában nem igaz. Szeretem, ha a mögötte lévő mondanivaló olyan mély, hogy le tudja kötni a figyelmemet!
Melinda könyveiben ez maximálisan teljesül. Nem a szirupos romantikára és az ezzel járó kellemes élményekre fekteti a hangsúlyt, sokkal inkább az emberi lélek mélységeit fogja meg. Szereplőit kényszerhelyzetbe hozza, amiben kénytelenek olyan döntéseket hozni, amik igazán megterhelik a lelket.
Mirabella házassága tönkrement. Hogy kilábaljon a magánéleti válságából, viszonyt kezd főnökével, aki nős. Mindketten tudják, hogy ez csak egy kaland, így hamar el is vállnak az útjaik. Ám egyvalamire nem számít egyikük sem: a férfi sógora Krisz, miután kinyomozza a történteket, megfenyegeti Mirabellát: ha nem megy hozzá feleségül, mindent kitálal a családjának.
Azért, hogy megvédje a saját, a gyermekei és a szülei becsületét, a nő igent mondd az ajánlatra, de jövendőbeli férje előre figyelmezteti: minden egyes nap pokol lesz a nő számára, amiért viszonyt kezdett a sógorával. Bosszút akar, ugyanakkor tetszik is neki Mira.
Így kezdődik az az élet, amit egy nőnek sem kívánnék: a lelkek csatája.  A férfié, akit a düh, az önérzet és a szenvedély vezérel és a nőé, akiben rengeteg szomorúság és félelem van.
Ebből is látszik, hogy a szerző karakterei nagyon emberiek: tele pozitív és negatív tulajdonságokkal. Nem idealizált világban élnek, idealizált álmokkal, hanem olyan élethelyzeteket élnek túl, melyek bármelyikünkkel megeshetnek.
Nagyon remélem, hogy Melinda továbbra is ezt a vonalat fogja képviselni és, hogy lesz még alkalmam olvasni tőle!

Információim szerint a postázás jelenleg nem megoldható, ám amint ez változik jelezni fogjuk nektek!

Írta: Isabel




Elég szkeptikusan álltam neki a könyvnek, hiszen számomra egy nagyon meghatározó történet, a Rómeó és Júlia folytatása.
Shakespeare szerettette meg velem a drámát. Mikor hetedikben először találkoztam vele, teljesen elvarázsolt. Bár nyelvezete nem könnyű, mégis az első perctől fogva olvastatta magát. Súlyos mondanivalója és tanulsága is elgondolkodtatott.
A Rómeó és Júliát ezután követte a Hamlet, a Szentivánéji álom és társai, mégis a legmélyebb benyomást, a két fiatal szerelmes története hagyta meg bennem.
Ezek után nagyon féltem, hogy mit kapok majd a regénytől. Egyrészt úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy egy ennyire köztudatban élő regényt folytatni kellene, másrészt pedig sejthető volt, hogy nem az eredeti szerző stílusában fog mindez megtörténni.
Ám, ahogy elkezdtem olvasni és jöttek az ismerős szereplők, nagyon boldog lettem. Verona, a herceg és a jól ismert viszály. Újra azon a helyszínen találtam magam, amit annyira szerettem 15 évvel ezelőtt. Ismét szerelmesekért aggódhattam és - bár ők nem Rómeó és Júlia voltak -, Benvolió és Rozalin is megérdemli ugyanazt a szurkolást.
Kifejezetten tetszett, hogy két mellékszereplő kap sorsdöntő szerepet a folytatásban.
Örültem, hogy Rozalint megismerhettem, mert az eredeti történetben nem voltam valami túl jó véleménnyel róla. Szerencsére ez most megváltozott, mert viszonylag hamar megkedveltem.
Benvulió olyan volt, mint amire emlékeztem és ez a stabilitás jót tett a regénynek.
A herceg döntésén - miszerint a fiatalok házasodjanak össze - megdöbbentőnek, ugyanakkor bölcsnek gondolom. Kockázatos vállalkozás volt, hiszen miért ne lehetne családon belül is folytatni a sok éves harcokat? De ilyen egy jó uralkodó: erős kézzel kormányoz és ha kell meglepő döntéseket hoz.
A regény borítója egyszerű, mégis letisztult. Nekem nagyon tetszik ez a minimalista stílus, igazán ízlésesre sikerült.
Összességében nagyon kellemeset csalódtam a könyvben. Könnyen és gyorsan olvastatta magát: két nap alatt a végére is értem. Aki szereti a szerelmes történeteket, - főleg a veronai szerelmesekét - garantáltan jól fog szórakozni!

Ha megrendelnéd, keresd a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel





Ezt az értékelést nagyon nehezen írtam meg. Pár napja már befejeztem a regényt, de annyira a hatása alá kerültem, hogy képtelen voltam elkezdeni.
Rég volt már, hogy ennyit sírtam egy történet miatt.
Lilla egy nagyon beteg fiatal lány. tudja, hogy meg fog halni. Számomra felfoghatatlan, milyen lehet ebben élni a mindennapokat. A halálra általában úgy gondolunk, mint valami távoli, megfoghatatlan dologra és reméljük, hogy minél később következik be. Ez a fiatal lány tisztában van azzal, hogy ezek  az utolsó napjai.
Bakancslistát ír, melyeken olyan dolgok is vannak, ami egy egészségesnek teljesen természetes: építeni fogok egy menő hóembert vagy Csajos napot fogok tartani a nővéremmel.
Én , aki számára szintén bakancslistás dolgok ezek (na nem azért, amiért a lánynak), összeszorult szívvel vettem tudomásul az érzéseit. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy  teljesen azonosulni tudtam a kívánságaival. Egyszerűek tiszták és könnyen teljesíthetőek - majdnem bárki számára.
Mikor megismerkedik a fiatal fotóssal Noellel, aki tele van élettel egyértelmű volt számomra, hogy Lilla beleszeret. Tudva, hogy ennek az érzésnek semmi jövője nincs, csak a fiú társaságát szeretné.
De aminek meg kell történnie, az megtörténik és a két fiatal lélek egymásra talál.
Mindkét főszereplő nagyon kiforrott és maradandó nyomot hagy az olvasóban. Noel csibészsége megtöri Lilla körül azt a nehéz légkört és ez nemcsak a lánynak, de nekem is jólesett.
A mellékszereplők talán elsőre nem tűnnek fontosnak, mégis ahogy egyre inkább haladunk a történetben rájövünk, hogy Lilla élni akarásának oszlopait ők adják. Szeretne bennük maradandó élményt hagyni, értéket átadni, valamit, ami ott lesz nekik, ha ő már nem.
Az írástechnika nekem nagyon tetszett. A történet nem folyik olyan lassan, mint ahogy azt gondolnánk: szépen követik egymást az események.
A borító pedig, most hogy tudom, milyen történetet takar nagyon tetszik. Gratulálok a grafikusnak, mert eltalálta!
Az értékelésem végét inkább címezném az írónak, ha megengeditek, bár nem tudom, eljut-e hozzá: fogalmam sincs, hogyan volt erőd ezt a történetet leírni és így átadni, de hatalmas gratuláció hozzá!
Napok óta azon gondolkodom, szeretnék-e még olvasni Tőled: mindenképpen tetszik, amit csinálsz, de ha a többi könyvedben is ennyire összetöröd a lelkem…

Ha te is megható történetre vágysz, keresd a regényt a Könymolyképző Kiadónál!

Írta:Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések