.jpg)
Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, és itt kérek elnézést is, amiért ez eddig tartott. A hosszú időnek semmi köze a könyvhöz sokkal inkább az én egészségi állapotomhoz; de most, hogy már jobban vagyok elhoztam nektek a véleményem.
A szerző ezúttal a romantika kedvelőinek alkotott, amin én azért lepődtem meg, mert számomra az ifjúsági könyvei a nagy kedvencek és valamiért azt hittem, ezen a vonalon leszünk majd. Félre ne értsétek, semmi bajom romantika zsánerével, sőt, csupán csak mást vártam.
Főszereplőnk, Joanne Hamilton, aki 16 évesen mindkét szülőjét elvesztette, így édesapja testvéréhez kell költöznie. A fiatal lány vegyes izgalommal várja új életét, ami valljuk be, egyáltalán nem meglepő, viszont nagyon várja, hogy közelebbről is megismerje Angelica Hemiltont.
Olvasás során végigkísérhetjük miképp lesz egy gyermeklányból érett , felnőtt nő, aki nemcsak új otthonra lel, de saját belső békéjét is megtalálja. És, hogy min kell átmennie ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot? A könyvből kiderül.
Na jó, azért nem ennyi volt az értékelés, ugyanis még van valami, amiről szívesen beszélnék nektek. Az egyik a kedvenc szereplőm Angelica. Már az elején szimpatikussá vált számomra, hiszen úgy vette magához az unokahúgát, hogy nem is ismerték egymást. Lehet mondani, hogy mi mást tehetett volna, hiszen rokonok, de azt hiszem, hogy nem mindenki cselekedett volna így. Igazán nemes jellemnek képzeltem, még mielőtt megjelent volna a regényben. Később sem csalódtam, hiszen a nő kedves és számomra nagyon szerethető maradt.
A másik amit szerettem az a helyszín ábrázolás volt. Kristin nagyon élethűen hozta a 19. századi Anglia jellegzetességeit, mint párbeszédben, jellemekben és (ami a legfontosabb) hangulatban. Nekem nagy kedvencem Louisa May Alcott - Kisasszonyok első része, és hasonlóan kellemes érzések fogtak el a Joanne olvasása közben is.
A történet picit lassan indul be, de ehhez a hangulathoz erre volt szükség. Ráadásul én ezt kifejezetten szeretem a szerzőnél: valóban olyan könyveket ír, amivel igazán be lehet kuckózni és megnyugtatja az olvasókat. Viszont, itt megemlítenék egy dolgot, amit egy picit zavart. A történet elején nekem túl hosszúak voltak a mondatok. Tudom, írjunk szép összetett mondatokat, de volt olyan, hogy mire elértem a mondat végére elfelejtettem az elején lévő fontos információt. Ez egyébként azért maradt meg ennyire bennem, mert pár fejezeten belül ez szépen megszűnt és nem felejtettem el a lényeget. Mindegy, tudom,, hogy vannak, akik kifejezetten ezeket kedvelik, csak gondoltam, megemlítem.
A borító és az illusztrációk is mutatósak!
Mindent összevetve egy nagyon kellemes, de mégis tanulságos történetet kaptunk Kristintől. Ajánlom a romantika kedvelőinek, de azoknak is, akiknek a lelkében most vihar tombol és szeretnének valami olyat olvasni, ami picit megnyugtatja őket!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Maradjunk egy kicsit még a szerelemnél, ám ezúttal egy könnyedebb történetet hoztam el nektek, mint a Második esély volt. Itt is fontos szerepet kap a szeretet és az akadályok legyőzése, de a háttér nem annyira drámai mint egy háború okozta válság.
Főhőseink Kovács Attila és Zoé Kaplan, aki teljesen más útján haladnak az életnek. A sors, vagy hívjuk akár természetfelettinek azonban mégis elintézi hogy találkozzanak. Bár más az elképzelésük, mégis szerelembe esnek és kitartanak az élet viharaiban is.
Az nagyon tetszett, hogy az írónő azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a sors az életet? Szinte megfoghatatlan hangulata van. Kedves, emberi és valóban azt érti az ember, hogy egy felsőbb hatalom munkálkodik a háttérben.
A cím pedig véleményem szerint nagyon humoros. ( Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig - A, mint attila, Z, mint Zoé.)
Ami viszont elképesztően gyönyörű a regényben, azok az illusztrációk. Robin álomszép képeket készített. Már a borítón is látszik mennyire szépek a modellek. Nagyon szeretem ezt a stílusú portrérajzolást, igazán feldobja a történeteket.
Az írónő engedélyével megmutatnám a kedvenc képem:
.jpg)
Illusztráció: Szabó Borka
Azt mondanám, hogy aki kicsit könnyedebb, de mégis mesés szerelmi történetre vágyik, a deZsavű lesz az ő választása. Kisregény révén nem túl hosszú, a történettel pedig nem nehéz azonosulni.
Ha pedig Attila és Zoé létezik valamelyik univerzumban, sok boldogságot kívánok nekik!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a KönyvekSorban kiadó kínálatában!
Először is szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak a lehetőséget, így egy nagyon érdekes kalandban lett részem!
A (Ne) álljunk párba! egy nagyon érdekes keveréke a modern világnak és a romantikának. Akik követik a blogot, tudják, hogy nem ez a zsáner az, amiben a legtöbbet olvasok, ezért picit szkeptikusan álltam neki. Azt hittem, hogy egy olyan történetet kapok, amit már számtalanszor olvastam, de elismerem, tévedtem.
A (Ne) álljunk párba! egy nagyon érdekes keveréke a modern világnak és a romantikának. Akik követik a blogot, tudják, hogy nem ez a zsáner az, amiben a legtöbbet olvasok, ezért picit szkeptikusan álltam neki. Azt hittem, hogy egy olyan történetet kapok, amit már számtalanszor olvastam, de elismerem, tévedtem.
Aina és Noel nagyon fiatalon lesznek szerelmesek egymásba, és úgy tűnik, minden rendben van kettejük között. Olyan pár ők, akik bármelyikünk lehetne. Nincs bennük semmi extra, vagy különleges és pont ez teszi őket maradandóvá olvasás közben.
Ám a fiú félrelép, ezzel romba döntve mindent, amit elterveztek. A magam részéről annyit említenék a megcsalásról, mint jelenségről, hogy, bár megvan ennek a pszichológiai és egyéb oka, amivel magyarázható, ám én mégsem értek egyet vele. Nem mondok ítéletet senki felett, de ahol fennáll ennek a veszélye, véleményem szerint tisztességesebb elmondani a problémát és legrosszabb esetben különválni, mintsem ekkora törést okozni a másik fél önbizalmának. Na, de vissza a sztorihoz!
Ám a fiú félrelép, ezzel romba döntve mindent, amit elterveztek. A magam részéről annyit említenék a megcsalásról, mint jelenségről, hogy, bár megvan ennek a pszichológiai és egyéb oka, amivel magyarázható, ám én mégsem értek egyet vele. Nem mondok ítéletet senki felett, de ahol fennáll ennek a veszélye, véleményem szerint tisztességesebb elmondani a problémát és legrosszabb esetben különválni, mintsem ekkora törést okozni a másik fél önbizalmának. Na, de vissza a sztorihoz!
A lány, ahogy az várható, teljesen összeomlik, újjá kell építenie önmagát és a nőiességébe vetett hitét. Pszichológus segítségével próbálja feldolgozni a történteket, és az élet nehézségei mellett, megtalálni a párját. És ez az a pont, ahol nagyot nőtt a történet a szememben.
Nem elég, hogy az írónő felvállalja, hogy egy-egy nagyobb lelki trauma után nem ciki pszichológushoz menni, de még végig is vezet minket Aina útján. Minden fontosabb állomásánál kapunk egy kis kitekintést a szerzőtől, ahol megossza velünk gondolatait arról, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket.
Azt nem tudom, mennyire jártas a lélektanban, de nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen különleges módon volt fűszerezve egy szerelmi történet.
A másik dolog, ami miatt tetszett, az a modernsége volt. Az online társkeresés és annak minden buktatója sincs elbagatellizálva benne, ami azért fontos, mert a mai fiatalok nagyon sokat használják ezeket a felületeket. Nem rémisztgetek senkit, de azt nagyon hasznosnak tartom, hogy be van mutatva az árnyoldala is annak a felületnek, ami a mindennapi életünk részévé válhat és ahol a párunkat keressük. Biztos vagyok benne, hogy ebbe bele lehetett volna menni mélyebben is, jobban kifejtve, de mivel ez egy inkább fiataloknak szóló regény, ami a kikapcsolódást hivatott elérni, szerintem ebbe elég volt ennyi. A figyelmet felhívta, mégsem járunk csukott szemmel, aztán akit ne adj ég érint, vagy érdekli, bővebben utánanézhet ennek is.
Nem elég, hogy az írónő felvállalja, hogy egy-egy nagyobb lelki trauma után nem ciki pszichológushoz menni, de még végig is vezet minket Aina útján. Minden fontosabb állomásánál kapunk egy kis kitekintést a szerzőtől, ahol megossza velünk gondolatait arról, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket.
Azt nem tudom, mennyire jártas a lélektanban, de nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen különleges módon volt fűszerezve egy szerelmi történet.
A másik dolog, ami miatt tetszett, az a modernsége volt. Az online társkeresés és annak minden buktatója sincs elbagatellizálva benne, ami azért fontos, mert a mai fiatalok nagyon sokat használják ezeket a felületeket. Nem rémisztgetek senkit, de azt nagyon hasznosnak tartom, hogy be van mutatva az árnyoldala is annak a felületnek, ami a mindennapi életünk részévé válhat és ahol a párunkat keressük. Biztos vagyok benne, hogy ebbe bele lehetett volna menni mélyebben is, jobban kifejtve, de mivel ez egy inkább fiataloknak szóló regény, ami a kikapcsolódást hivatott elérni, szerintem ebbe elég volt ennyi. A figyelmet felhívta, mégsem járunk csukott szemmel, aztán akit ne adj ég érint, vagy érdekli, bővebben utánanézhet ennek is.
Ez a komolyság vegyül egy fiatalos románcban, aminek persze, sejthetjük a végét, már csak a borító miatt is. Nekem mondjuk ez a külcsín egy kicsit sok, de értem , hogy miért választották a két modellt a könyv elejére.
Az írónő stílusa választékos és fiatalos, könnyen haladtam a szöveggel.
Összességében egy kis kikapcsolódásra tökéletes, elindít az emberben pár vezérfonalat, amit aztán vagy továbbgörget, vagy elengedi. Azt gondolom, hogy ennek a korosztálynak ennyi elég, szóval amit vártam tőle azt hozta.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a https://shop.konyvmogul oldalán!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nem ez volt az első alkalom, hogy a szerzőtől olvastam, de azt hiszem egy ideig félre fogom tenni a regényeit.
A Csajok nem egy rossz regény vannak jó pillanatai. Hanna, Flóra, Móni és Márk életébe pillanthatunk bele. A mindennapi élet nehézségeit próbálják megoldani, úgy hogy ne essenek nagyot. Pont emiatt egy nagyon laza és könnyed történetről van szó. Nincsenek nagy kalandok, drámák, csak emberek, akik hibázhatnak, de nevetni is képesek. És talán pont ez a regény erőssége: bármelyikünk lehetne a szereplője.
Cselekmény szempontjából nekem picit kevés volt, pedig nagyon lelkesen ajánlották. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez egy igazi csajos könyv, és talán az a baj, hogy én nem ilyen vagyok. Bár azonosulni nem sikerült, mégis meg-megmosolyogtam a szereplőket, ahogy próbálják megtartani a barátságot, megtalálni a szerelmet, vagy csak elintézni egy számukra fontos ügyet.
A szerző írásmódja egyébként nagyon illett a történethez, a tehetsége vitathatatlan.
A fejezetek rövidsége és a tartalom miatt viszonylag könnyen olvasható, bár azt hiszem ebben kicsit ellentmondok magamnak, mert számomra ez is visszatartó erő volt. Én szeretem, ha egy fejezet jó pár oldal, mert akkor tud igazán magával ragadni a könyv. Igaz, hogy a rövidebbeknek meg az az előnye, hogy ha csak pár percünk van, akkor is olvashassunk, de az engem nem tud olyan mélyen megfogni.
Összességében azt mondom, hogy aki szereti ezeket a típusú regényeket, ezzel sem lesz komolyabb gondja. Kicsit olyan romantikus-vígjáték érzésem van tőle, mint amit a tévében vetítenek a meleg nyári estéken. Elolvastam, egy jól megírt aranyos történetet, de különösebben nem hagyott mély nyomot. Ám, mint tudjuk, nem kell minden könyvnek elvarázsolnia vagy maximálisan tetszenie. Sokszor elég, ha csak kikapcsol.
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Régikönyvek weboldalán!
Írta: Isabel
A Csajok nem egy rossz regény vannak jó pillanatai. Hanna, Flóra, Móni és Márk életébe pillanthatunk bele. A mindennapi élet nehézségeit próbálják megoldani, úgy hogy ne essenek nagyot. Pont emiatt egy nagyon laza és könnyed történetről van szó. Nincsenek nagy kalandok, drámák, csak emberek, akik hibázhatnak, de nevetni is képesek. És talán pont ez a regény erőssége: bármelyikünk lehetne a szereplője.
Cselekmény szempontjából nekem picit kevés volt, pedig nagyon lelkesen ajánlották. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez egy igazi csajos könyv, és talán az a baj, hogy én nem ilyen vagyok. Bár azonosulni nem sikerült, mégis meg-megmosolyogtam a szereplőket, ahogy próbálják megtartani a barátságot, megtalálni a szerelmet, vagy csak elintézni egy számukra fontos ügyet.
A szerző írásmódja egyébként nagyon illett a történethez, a tehetsége vitathatatlan.
A fejezetek rövidsége és a tartalom miatt viszonylag könnyen olvasható, bár azt hiszem ebben kicsit ellentmondok magamnak, mert számomra ez is visszatartó erő volt. Én szeretem, ha egy fejezet jó pár oldal, mert akkor tud igazán magával ragadni a könyv. Igaz, hogy a rövidebbeknek meg az az előnye, hogy ha csak pár percünk van, akkor is olvashassunk, de az engem nem tud olyan mélyen megfogni.
Összességében azt mondom, hogy aki szereti ezeket a típusú regényeket, ezzel sem lesz komolyabb gondja. Kicsit olyan romantikus-vígjáték érzésem van tőle, mint amit a tévében vetítenek a meleg nyári estéken. Elolvastam, egy jól megírt aranyos történetet, de különösebben nem hagyott mély nyomot. Ám, mint tudjuk, nem kell minden könyvnek elvarázsolnia vagy maximálisan tetszenie. Sokszor elég, ha csak kikapcsol.
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Régikönyvek weboldalán!
Írta: Isabel
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Ezúton bocsánatot is kérnék, amiért eddig húzódott az olvasás, én is sokat voltam beteg illetve újra szerettem volna olvasni az első részt, a Kávé és krémest.
Főszereplőnk Annamari, aki boldog párkapcsolatban él, épp arra vár, hogy párja megkérje a kezét. Barátnőivel igyekszik fenntartani a kapcsolatot, ám ez nem könnyű, mivel mindenkinek van magánélete. És igyekszik helytállni a munkahelyén, ami egy maximalista főnök mellett nem is annyira egyszerű...
Egyszóval olyan az élete, amire azt hiszem, sokan vágyunk. Mégis, egy titok képes alapjában megingatni ezt az idilli képet.
Azt szeretem a szerző munkásságában, hogy könnyed kevésbé pörgős regényeket ír. Úgy gondolom, néha ilyen is kell az olvasás terén is: amikor csak előveszünk egy könyvet és a "lassú víz partot mos" elvet követve követhetjük nyomon a szereplők kalandjait. Bár, a Kávé és krémeshez képest ez talán picit még inkább érvényes, ezt azonban most nem bántam.
Melegem is van, így kevésbé tudnám értelmezni a nyakatekert csavarokat, így most jól jött ez a pihenés.
Most is szépen kidolgozott történetet kaptunk, szerelemmel, humorral fűszerezve. Noha az én kedvencem a kultúrák alapos ismertetése és a sok étel volt. Igen, nem tagadom meg magam: imádok más kultúrák ételeiről még olvasni is. Főleg a sütikért. Itt gratulálnék a szerzőknek ugyanis, azoknak is utánanéztem, amiket nem ismertem és az pontos volt.
A borítót már az első résznél nagyon szerettem, de ezt legalább annyira. Ugyanolyan könnyedséget sugároz, mint ami a regényre jellemző.
Azt mondom, ha olyan könyvre vágysz, ami ellazít, kikapcsol, de nem pörget fel nagyon a Tiramisu tökéletes választás. Önmagában is megállja a helyét, de a Kávé és krémes teszi teljessé az élményt.
Ha kíváncsivá tettelek, a Book24-en megrendelheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
A történet és a trilógia befejező része is elérkezett. Lina és a férje kapcsolata, még mindig borzasztó, és az Antónia-ügyben is tart a nyomozás.
Nemcsak erre kaphatunk választ, de Mártonnal való kapcsolatának alakulására is, és bevallom engem ez izgatott a leginkább. Ezenkívül pedig, több dolog is kiderül a nő múltjával kapcsolatba, így kapva egy kérdések nélküli tökéletes befejezést.
Azt kell, hogy mondjam kevés olyan történelmi romantikus sorozattal találkoztam eddig, ami ennyire egész lett volna. Mindhárom kötet is élvezhető önmagában, de együtt adnak igazi élményt. Ha csak az érzést nézem, olyan, mint a Romy Schneide filmek... Külön-külön is élvezhetőek, de az az igazi, ha mindegyiket megnézzük.
Az írónő szép utat járt be. Az első részhez képest nemcsak technikailag, hanem háttértudás szempontjából is sokat fejlődött. Én pedig a gyarapodó tudást nagyon tudom értékelni.
Egy sorozat végénél - ha tetszik -, nagyon tudom sajnálni, amikor véget ér. Itt azonban minden így volt tökéletes. Nem feltétlenül kell nyújtani a dolgokat, szerintem ahhoz is tudás kell, ha felismerjük, hogy valaminek vége van. A trilógia pedig nem is kaphatott volna méltőbb lezárást!
Az utolsó pár szóban, hadd emeljem ki a borítót! Álomszép! Ez a zöld és amivel párosították igazán elegáns külsőt adott a regénynek! Ráadásul a modell is visszaadja a kort és annak ideálját. Fantasztikus munka volt!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megveheted ezt a részt is!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
A sorozat első kötetét már volt alkalmam elolvasni, ezért nagyon megörültem, mikor az írónőtől megvehettem a másik két részt is egy akció keretében.
A történet folytatódik: az 1800-as évek végét írjuk és Lina még mindig benne van a rossz házasságában. Biztonságban, a férjétől távol szeretne életet adni gyermekének...
Két évvel később nyomozóként kezd el dolgozni. Egy tizenőt évvel ezelőtti gyilkossági ügy miatt keresik fel: Antónia halálát kellene felgöngyőlítenie.
A nő természetesen beleveti magát a munkába és az újabb információk egyre bonyolultabbá teszik az ügyet. Ám a karakter hozzáállásában nem csalódtam, okos értelmes és bátor nőről beszélünk, aki nem riad vissza semmilyen kihívástól sem.
Nagyon örültem, hogy a kedvenc szereplőm, Márton is visszatért. Szomorú voltam az első rész vége miatt, de most újra reménykedhettem kettejük párkapcsolatában.
Annyit azért megemlítenék, hogy nem szerepelt annyit, mint vártam, de a jelenléte sokat dobott a történeten.
A szerelem és krimi szál csodálatosan összefonódott mind a két zsáner kedvelőinek nagy örömére. Az írónő nagyon szépen beleásta magát a kor jellegzetességeibe és semmivel sem esett túlzásba.
Éreztem a fejlődést, mint az írás, mint pedig a karakterábrázolás szempontjából is. Lina sokkal érettebb lett, egy olyan nő, aki emelt fejjel viselte az élet megpróbáltatásait és képes szembenézni a jövő nehézségeivel.
A borító nagyon szép, igazán tetszik ez a színkombináció!
Hogy a végén megoldja-e az ügyet és megállapodhat-e a szerelme oldalán? Nos, ha érdekel a regény megvásárolható a NewLine Kiadó oldalán!
Írta: Isabel
Korrektúrázta:NiKy
Idén megnéztem az Egy kutya négy élete című filmet és azonnal belopta magát a szívembe. Ezért arra gondoltam, adok egy esélyt ennek a történetnek is.
Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak. Egy része nagyon tetszett, viszont a másikat véleményem szerint akár ki is lehetett volna hagyni.
Adott a főszereplőnk Josh, aki egy vemhes kutyusra vigyáz. Lucy azonnal elvarázsolja őt, bár soha nem volt saját kutyája. Megpróbál gondoskodni a vemhes ebről, ám sajnos a kiskutyák halva születnek. Viszont nincs veszve semmi, ugyanis a szülés utáni napon a egy doboz kiskutyát találnak, akiket Lucy azonnal el is fogad.
De Josh még nem is sejti, hogy a kutyus az egész életét megváltoztatja.
Az a szál, ami az állatokról szólt nagyon cuki. Szerettem a hangulatát, még Josh ügyetlenségét is. Mindent tőle telhetőt megtett Lucy-ért, még úgy is, hogy fogalma sem volt a kutyatartásról. Emberi volt és nagyon szórakoztató. Remekül írt le mindent a szerző, szinte magam előtt láttam a kis cukiságokat.
Amit én kihagytam volna, az a szerelmi szál. Nem feltétlen kellett volna bele, anélkül is élvezhető volt a történet. Nem tudom, úgy éreztem, hogy azokat a lapokat, a kutyusok csínytevéseivel is meg lehetett volna tölteni. Emiatt kissé csalódott vagyok, hiszen maga a könyv sem hosszú.
Viszont a borító annyira nagyon szép! A modell kutyus olyan édes, hogy legszívesebben megölelném!
Összességében egy délutáni kikapcsolódásra teljesen alkalmas a könyv. 16 éves kor felett szerintem bátran olvasható, de nem szabad sokat várni tőle. Megmelengeti egy kicsit a szívet, és kellemessé teszi az olvasással töltött időt.
Amennyiben kíváncsi lettél, a Könyvmolyképző Kiadó választékában megtalálhatod!
Írta: Isabel
Vannak könyvek, melyek jó időben találják meg az embert. Ez is ilyen volt.
A történetben az özvegy Kate egyedül neveli kislányát, aki egy napon életveszélyes helyzetbe kerül: egy csapat csörgőkígyótól Zach, a szomszéd meg. Ám a férfit súlyosan megmarják és az asszonyra hárul a feladat, hogy életben tartsa őt.
A főhősnő függetlensége és éles esze már az első lapokon kiderült és magával ragadott. Nagyon szeretem azokat a szereplőket, akiket saját korukat meghaladják bátorságban és intelligenciában.
A történet pörgős, könnyen olvastatja magát. Ráadásul több érdekes dolgot tanultam, aminek érdemes utánanéznem. Például, hogy az iszap valóban jó-e kígyómarás ellen? Nem mintha valaha is alkalmazni szeretném, de sosem lehet tudni, mit hoz az élet.
Na de visszatérve a regényhez, tetszett az írónő stílusa is. Még nem olvastam tőle semmit, de örültem, hogy nincs tele felesleges jelenetekkel. Ennek hála nem zökkentem ki a hangulatból.
A borító nagyon szép, szeretem a rózsákat.
Összességében ajánlom az igényesebb romantika kedvelőinek, szerintem nem fognak csalódni!
Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy én is elolvashattam legújabb művét.
A Rózsaszirmok-sorozatával ismerkedtem meg vele és jól emlékszem, hogy az első rész nagyon sokat segített nekem egy nehéz időszakban. Szókimondó, őszinte és nagyon vicces volt.
Talán a sors keze de ismét M. G Brown könyv miatt voltam képes ismét jóízűen és önfeledten olvasni. Az elmúlt hetekben nem a kikapcsolódás miatt vettem a kezembe könyvet, hanem mert dolgom volt velük; és bár jól szórakoztam rajtuk hiányzott a szabadság. Az, hogy azért olvassak, mert jól esik.
Ám most azt érzem, ez a jég kezd megtörni.
Az írónő karakterei mindig is egyediek és emlékezetesek voltak és ez most sincs másképp. Főszereplőink nagyon aranyosak voltak. El tudnék képzelni velük egy jó romantikus-vígjátékot is, szóval filmrendezők figyelem! Külön nem emelnék ki senkit, mert mindegyikük egyedi személyiség. Olyanok, akárcsak az emberek: tele vannak jó és kevésbé jó tulajdonságokkal. És ez az, amiben az írónő igazán erős. A realitás segítségével alkot egy olyan világot, ami kiszakít minket a mindennapok mókuskerekéből.
Mondanivaló szempontjából legalább ilyen erős a könyv, így nem kell attól tartanunk, hogy egy sablonos romantikát kapunk. Kapunk mély sorsokat, szépen kidolgozott hátteret, egyszóval minden megvan ahhoz, hogy egy olyasvalaki mint én - aki mostanában mellőzi a nagyon rózsaszín regényeket - is élvezze a történetet.
A végére még csak annyit, hogy a borító nagyon cuki lett, mikor megláttam, azonnal megmosolyogtatott.
Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát a saját példányodért!
Írta: Isabel
Írta: Isabel
Véleményem szerint - mint sok mindenben az életben- az olvasásban is kellenek kellemes, lazább időszakok. Olyan könyvek, melyek lekötik a figyelmünket, mégsem világmegváltó a történetük - sokkal inkább kellemes akár egy tavaszi reggel. Számomra a Megmondták a csillagok pont ezt jelenti. Nincsenek benne nagy történések, óriási szerelmek vagy konfliktusok, csak egy egyszerű olvasmány egy nehéz nap végére.
A történet során több szereplővel találkozunk, melyek mindegyike más - más csillagjegyhez tartozik, mégis valamelyen módon a sors és az élet összeköti őket. Egy laikus olvasónak - mint én - teljesen érthetően van megfogalmazva a mondanivaló, lehet belőle újat tanulni, mégsem érzi úgy az ember, mintha egy előadáson ülne.
Az én csillagjegyem Kos - és ennek minden tulajdonságát is magamban hordozom. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy a különböző csillagjegyek mennyire kompatibilisek egymással, igaz, a szakértője nem vagyok a témának. Hobbi szinten olvasgatok ezekről, ezért nagyon örültem, mikor ilyen könnyed csomagolásban találkoztam a témával. Igazából a jelenlegi szintemen azt gondolom, hogy az embert alapvetően nem a csillagjegye határozza meg (például engem lázba kellene hozzon egy jó vita, de én messziről kerülöm és ha mégis sorra kerül, nem érzem magam jól benne), mégis ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az embereket - főképp a hozzánk közelállókat - nem árt feltérképezni a személyiségjegyeiket. Így könnyebb lehet a kommunikációt és megfelelő szeretetnyelv kiválasztása is. Mindenki könnyebben nyílik meg, ha azzal az eszközzel szólítjuk meg, ami hozzá közel áll. (Megint csak magamból tudok kiindulni, de én az őszinteséget mindénél többre tudom értékelni. Az érzelmekben és a kommunikációban egyaránt.)
A könyvből képet kaphatunk a csillagjegyek egyéni jellemvonásaira, ám észrevehetünk bizonyos hasonlóságokat is és ez engem nagyon megnyugtatott. Hogy miért? Mert a Kos (pláne ha nő az illető) nem éppen a legkönnyebben kezelhető jegy, így hajlamos vagyok nagyon sokáig magamat hibáztatni a kudarcaimért. Öntudatlanul is magamat vádolom minden sikertelenség miatt, viszont a könyv olvasása során rájöttem, hogy nekem is vannak értékes tulajdonságaim. (Például a makacsságom az emberek idegeire szokott menni - mivel nagyon nehezen engedek el dolgokat ezzel könnyen felidegesítem őket és ártok magamnak is. Viszont, ha nem lennék makacs, nem tudnék felállni a nehéz helyzetekből és haladni tovább az utamon.)Minden attól függ hogyan tekintek rájuk.
A lényeg, hogyha egy könnyű esti olvasmányra vágytok, vagy csak megismernétek a környezetetekben élőket, esetleg szeretnétek ha a kiszemeltetek felfigyelne rátok, jó szívvel ajánlom a regényt!
Keressétek a Libri Kiadó webáruházában!
Írta: Isabel
A következő regény, melyet a szerző jóvoltából alkalmam volt olvasni, az Mimi regénye. A több, mint 500 oldalas mű már a terjedelmével izgalomba hozott, nagyon szeretek vaskos könyveket olvasni! Ezúton is köszönöm Alexandrának a lehetőséget!
Ez a történet is a XIX. században játszódik. Magyarországon járunk és a főhősnőnk tolmácsolásában nézhetjük végig az országban zajló változásokat. Már a Lina múltja értékelésénél is megemlítettem, hogy nagyon hihető volt az egész történet, de itt ez még inkább érvényesül.
Amikor egy szerző valós eseményeket szeretne beleszőni a történetébe, a legfontosabb az, hogy azokat a lehető legpontosabban tolmácsolja az olvasók felé. Csakúgy, mint Nagy Eszter - Tóth Gergely műve esetében, most is végeztem egy kis kutatómunkát a korral kapcsolatban és boldog voltam, hogy nem találkoztam pontatlansággal. Természetesen nem néztem át a teljes művet, csak azokra a dolgokra kerestem rá, amik számomra érdekesek/ismeretlenek voltak.
Azért, hogy a lehető legjobban el tudjuk képzelni a kört és a történéseket, Alexandra lábjegyzetekben segít nekünk - ezt nagyon hasznos dolognak gondolom.
Amikor egy szerző valós eseményeket szeretne beleszőni a történetébe, a legfontosabb az, hogy azokat a lehető legpontosabban tolmácsolja az olvasók felé. Csakúgy, mint Nagy Eszter - Tóth Gergely műve esetében, most is végeztem egy kis kutatómunkát a korral kapcsolatban és boldog voltam, hogy nem találkoztam pontatlansággal. Természetesen nem néztem át a teljes művet, csak azokra a dolgokra kerestem rá, amik számomra érdekesek/ismeretlenek voltak.
Azért, hogy a lehető legjobban el tudjuk képzelni a kört és a történéseket, Alexandra lábjegyzetekben segít nekünk - ezt nagyon hasznos dolognak gondolom.
Főszereplőink tekintetében most nagyon elégedett voltam: Mimi egy bátor intelligens és erős nő, aki nem fél senkitől és semmitől. Vannak saját gondolatai, véleménye, melyekért kiáll - dacára, annak, hogy erős férfiuralom van a családjában. Szépen kidolgozott karakter, könnyen tudtam azonosulni vele.
Csakúgy, mint minden korabeli leányt, arra próbálják nevelni, hogy egy nap tökéletes feleség és anya váljon belőle, ám ezzel a sorssal főszereplőnk korántsem elégszik meg. Erős öntudata van, ma szeretné irányítani az életét és ezt nagyon jól át is adta a szerző.
Természetesen ebből adódóan vannak konfliktusok, érzelmi viharok, ám a a lánynak az igazi fejtörést a szerelem jelenti. Békefy Gábor korántsem az a férfi, akit a lány mellé szántak - igaz, szerintem ő sem ilyen férfit álmodott meg magának.
Ám a kapcsolatuk mindkettőjük életét gyökeresen megváltoztatja.
A szerző az írás tekintetében is fejlődött, most úgy éreztem, kihozta magából a maximumot.
A borító nagyon elegáns: az egyszerűségében rejlik a szépsége és egyedisége.
A borító nagyon elegáns: az egyszerűségében rejlik a szépsége és egyedisége.
És, hogy kiknek ajánlom a regényt? Azoknak, akik szeretik a a régi romantikus történetek és akiket nem rettent el ha egy könyv meghaladja az 500 oldalt! Bár nem egyestés olvasmány (a magam részéről két nap alatt olvastam ki), mégis nagyon könnyen el tud csábítani a világába!
Ha kíváncsi lettél, a NewLine Kiadó várja a rendelésedet!
Ha kíváncsi lettél, a NewLine Kiadó várja a rendelésedet!
Írta: Isabel
Mivel egy olyan ember dicsérte ezt a regényt, akinek a szavára sokat adok, nagyon vártam, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a NewLine Kiadó vezetőségének!
Mindig izgalommal tölt el, ha egy szerzőpárostól olvashatok. Tapasztalatból tudom, hogy az írás elég izgalmas tud lenni egyedül is: milyen lehet akkor kettesben?
Nem egyszerű összeegyeztetni mással a terveinket - különösen oda kell figyelni akkor, ha az ellenkező nem képviselői fognak bele egy ekkora projektbe.
Féltem attól, hogy ez az ellentét érződni fog a művön, de szerencsére tévedtem! Bár (még) nem ismerem a mű keletkezésének körülményeit, mégis végig azt éreztem, hogy a szerzők egyenrangú partnerei voltak egymásnak!
Őszintén gratulálok ahhoz, hogy sikerült megtalálniuk egymást, és remélem, nem hagyják abba a közös munkát!
Nem szoktam különösebb kutatómunkát végezni olvasás közben, ám most kivételt tettem. A szerzők bevezetője annyira kíváncsivá tett, hogy rákerestem a fontosabb helyszínekre, tisztségekre és úgy egyébként a római történelemre. (Egyébként szívesen olvasok ebben a témában is, igaz, eddig nem sok könyv akadt a kezembe.)
Szóval, pont az információk ellenőrzése miatt tartott kicsit tovább az olvasás, mint ahogy az általában megszokott tőlem. De jelentem megérte: hiszen itt tényleg azt kaptuk, amit ígértek nekünk. A történelmileg megjelölt információk hitelesek. Olyan boldoggá tett ez a felismerés, hogy csak na!
Eszter és Gergely nem sajnálták sem az időt sem pedig az energiát és egy hiteles világot hoztak létre. Olyan történetet írtak, ami akár meg is történhetett és ezt a legteljesebb mértékig hiszem!
Ha lehetne online tapsolni, most hallhatnátok: büszke vagyok arra, hogy itt nemcsak a szórakoztatás, de talán az oktatás is fontos szerepet játszott. (Remélem, a szerzők nem sértődnek meg, de még a leíró részek is annyira szépen ki voltak dolgozva, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna!)
Eszter és Gergely nem sajnálták sem az időt sem pedig az energiát és egy hiteles világot hoztak létre. Olyan történetet írtak, ami akár meg is történhetett és ezt a legteljesebb mértékig hiszem!
Ha lehetne online tapsolni, most hallhatnátok: büszke vagyok arra, hogy itt nemcsak a szórakoztatás, de talán az oktatás is fontos szerepet játszott. (Remélem, a szerzők nem sértődnek meg, de még a leíró részek is annyira szépen ki voltak dolgozva, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna!)
Ha valakit elriasztottam volna a soraimmal, megnyugtatom, hogy ez csak az egyik pozitív pontja a regénynek. Nem egy száraz adathalmazt kapunk, korántsem erről van szó! A szereplők nagyon szerethetők és bár egyikük sorsa sem egyszerű, mégis könnyű velük azonosulni. Jellemvonásaik egyediek, így mindegyiket lehet szeretni vagy utálni valamiért.
Az igaz szerelem kedvelői is bátran belekezdhetnek; megkapjuk azt is, ráadásul nem akárhogy!
A borító pedig annyira szép és illik a történethez, hogy keresve sem találhattak volna jobbat! Én amúgy is nagyon szeretem a fehér színt a tisztaságával és ártatlanságával.
Összességében mint tartalmilag, mint pedig felépítésében egy olyan könyvet kaptam, amit szerintem nem lehetett volna ennél jobban megírni!
Ritkán avatok kedvencet, de ez az idei év eddig legjobb olvasmánya volt és nagyon magasra tette a mércét, legalábbis a saját zsánerében biztosan!
Zárómondatnak pedig annyit: ha ez lenne az utolsó könyv, amit bloggerként értékelhetnék, örömmel zárnám le életem eme szakaszát! Soha semmilyen platformon nem írtam még ehhez hasonlót sem!
Ritkán avatok kedvencet, de ez az idei év eddig legjobb olvasmánya volt és nagyon magasra tette a mércét, legalábbis a saját zsánerében biztosan!
Zárómondatnak pedig annyit: ha ez lenne az utolsó könyv, amit bloggerként értékelhetnék, örömmel zárnám le életem eme szakaszát! Soha semmilyen platformon nem írtam még ehhez hasonlót sem!
Írta: Isabel
Szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a regényből!
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére.
Az elején egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen nem ismertem Abby Winter írónő munkásságát, viszont nagyon kíváncsi voltam Mimi fejlődésére.
A sok teendőm miatt ma sikerült elolvasnom a regényt, mindössze egy nap leforgása alatt és beismerem, hogy nagyon meghatott az eleje. Még véletlenül sem szeretnék átmenni azon, amin a főhőseink, de nagyon szépen átadta a szerzőpáros a barát/feleség/anya elvesztését. Emiatt már az elején nagyon nagy szimpátiával közeledtem feléjük.
Sokszor elgondolkodom azon, hányszor mondjuk valamire, hogy végleges, mégis, ez igazából akkor következik be, mikor az megszűnik létezni. Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam mennyire nehezen zárok le dolgokat és ennek ez a meggyőződés az oka. Hiszem, hogy amíg van élet, addig ott az újrakezdés és megbocsátás lehetősége is. Na, de vissza a könyvhöz!
A tragédia után kezdtem jobban jobban kötődni Sebastianhoz, ami azért nagy szó, mert nem könnyen tudok azonosulni férfi főszereplőkkel. De a karaktere, amely őszinte és nagyon emberi, nem hagyott nekem más választást. Tetszett, hogy nem próbált macsó lenni, hanem megélte a fájdalmát. A kisfiával töltött pillanatoktól pedig összeszorult a szívem! Nem is ragozom ezt tovább, mert egyszerűen kedvenc karaktert avattam a könyvből.
Meghan már nem volt ennyire szimpatikus, igaz, sok dologban meg tudtam őt érteni. Barátnője hirtelen halála természetesen őt is megviselte, de örültem volna ha egy picit többet kapunk az összetört pillanatokból. Elismerem, mindenki másképpen éli meg ezeket a pillanatokat, de egy kicsit több lelki vívódást vártam volna tőle, azok után mennyire közel álltak egymáshoz.
Viszont az kifejezetten tetszett, hogy a történet kezdetén nem jöttek ki Sebastiannal. Jó rajtkocka volt ez mindkettőjük számára.
Romantikus regény révén a történések természetesen az újrakezdést mesélik el. Szépen adagolták nekünk az új mindennapokat, az új érzelmeket. Mindenből pont annyit kaptunk, amennyire szükség volt ahhoz, hogy egy picit mi is kiheverhessük a tragédiát.
A kisfiú alakja annyira aranyos volt, hogy mindenképpen kellett a történetbe. Őszinte volt, tiszta és nagyon ártatlan. Minden anya ilyen gyerkőcöt szeretne szerintem.
Meg kell említsem a borítót is, amely nagyon illik a regény hangulatához. A rajta látható végtelen pedig egyszerűen a legkifejezőbb szimbólum, amit rátehettek. Gratulálok a tervezőnek!
Az elején említettem, hogy érdekelt Mimi Taylor fejlődése: bár azt nem tudom, melyik részt ki írta, de összességében egy szépen megfogalmazott érzelmekkel teli történetet kaptam. Mimi eddig is ebben a műfajban alkotott, ám most elkezdtem megkapni, amit eddig hiányoltam: az emberi reakciókat logikával és érzelmekkel összekötve. Nagyon szerettem, hogy most nemcsak arról volt szó, hogy hipp -hopp szerelembe esünk, hanem volt egy íve a cselekményeknek és fejlődése a szereplőknek.
Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni azt, hogy melyik írónő melyik részt írta, ami azért fontos, mert így tényleg egy kerek egész történetet kapunk.
Gratulálok hölgyek, becsületes, alapos és lelket érintő munkát végeztetek!
Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!
Ha te is kíváncsi lettél a regényre, megrendelheted a NewLine Kiadó weboldaláról!
Írta: Isabel
Érdekes volt egy ilyen stílust olvasni a szerzőtől - ha még nem tudjátok, ki rejlik a név mögött, akkor a hamarosan ékező interjúból erre is választ fogtok kapni. Nem azért, mert nem lenne olyan jó, mint a többi, hanem azért mert nagyon más volt. Köszönöm szépen, hogy biztosított egy példányt a számomra!
A magam részéről szeretem a naplóregényeket, mert így könnyebben átélhetem a szereplők érzéseit.
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele.
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele.
A történet számomra túl egyszerű volt, hiányoltam még egy kis csavart belőle, de tekintve, hogy könnyed kikapcsolódásnak szánta a szerző, valószínűleg ez tudatos döntés volt.
Egyetlen egy apróságot említenék, bár valószínűleg ez az én kis hibám: nekem sok volt a pasi. Meglátta-megszerette, meglátta-megszerette... Tudom, tudom, romantikus regény...de szerintem elég lett volna egy, aki már az elején a nagy Ő.
Ettől eltekintve egy tisztességesen megírt regényről beszélünk. Az író kifejezésmódja választékos, érezni a rengeteg energiát, amit az írásba fektetett.
Ajánlom azoknak a hölgyeknek, akiket nem zavar, ha a főszereplő a szívügyekben hajlamos elbizonytalanodni, de mind ezt egy jó nagy adag humorral képes eladni nekünk.
Nem lesz hatalmas kedvence, de kikapcsolódásra teljesen megfelelt!
Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!
Írta: Isabel
Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!
Írta: Isabel
Az írónő nevével, bár sokat találkoztam, mégis csak a közelmúltban jutottam el a könyveihez. Első olvasmányomként a Reményszimfóniát választottam, mivel nemcsak a tartalom, de a borító is megfogott. Rajongok a zenéért, akárcsak a könyv főhősei, szóval ez jó alapnak bizonyult.
A kötet elejét nagyon szerettem: tetszett Carla kedvessége és az, hogy mennyire kitartó volt a zenetanulást illetően. Nyílt és nagyon kedves, egyenes nő. Legalábbis hittem ezt én.
Másik főszereplőnk Patrick, aki bár zárkózott személyisége miatt; a magánéletben nem valami közkedvelt, viszont a komolyzenei életben mindenki csodálattal beszél tehetségéről.
Carla tanárának szeretné felfogadni a férfit és Istenem, mennyire boldog lettem volna, ha ez a kapcsolat meg is marad ezen a szinten!
Na de ne szaladjunk ennyire előre ugyanis szereplőink elég erősen menekülnek saját démonjaik elől: a férfi a drogok, a nő pedig egy beteljesületlen álmokkal és vágyakkal teli házasság rabja....
Ahhoz, hogy az értékelésem ezen része hiteles legyen el kel mondjam, hogy én még csak hasonló helyzetben sem voltam soha, így nem tudhatom azt sem miképp cselekednék, ha ilyen helyzet elé állítana az élet.
De! Valóban az a megoldás mindkét problémára, hogy viszonyt kezdjenek egymással? Nem szeretem a férjem, jó akkor megcsalom? Drog - és alkohol bajára keressen szexpartnert, akit mellesleg zongorázni is megtaníthat!
Most komolyan! Tényleg ez a helyes út? Így kell a nehézségeket elviselni? Félreértés ne essék, nem tartom magam maradinak, sőt kölcsönös megegyezéssel szerintem sok minden megoldható, de egyenesen és tisztességesen! Tudom, hogy most nagyon nem vagyok szimpatikus, de ha Carla kilép a rosszul működő kapcsolatából, Patrick pedig kicsit észreveszi magát, máris minden sokkal emészthetőbbé vált volna a számomra a kapcsolatuk.
Ugyanakkor értem a szerző üzenetét is: bármit is hozzon az élet, mindig mindenből van kiút és soha nem késő megtalálni a saját boldogságunkat, még akkor sem, ha sok rossz döntést hoztunk előtte.
Ám Sienna ezt így álmodta meg, tehát ezt nem is boncolgatnám tovább. Viszont amiről szívesen beszélek, az a szerző tehetsége. Mert bizony van neki. Mivel itt nem volt összehasonlítási alapom, azt nem tudom, hogy az előző könyvéhez képest mennyit fejlődött, de azt igen, hogy a lelki és zenei részeket, nagyon szépen átadta az olvasóinak. Azok a kedvenc részeim, amikor a főszereplők a zenéről vagy a lélek mélységeiről beszélgetnek. Nagyon át tudtam élni ezeket a pillanatokat.
A borító, bár az Álomgyár Kiadó stílusához hű, mégis nagyon szép. A címmel együtt nagyon szépen visszatükrözi a regény tartalmát és sejteti a befejezést is.
Összességében, bár picit csalódott voltam, mégis megérte megismerkednem a szerző munkásságával. Mikor becsuktam a könyvet, akkor még nem is tudtam, hogy az Elmejátékot, mennyire szeretni fogom.
Ám, ha inkább a komolyzene világába merülnétek, keressétek a regényt az Álomgyár Kiadónál!
Írta: Isabel
Írta: NiKy
Nem is tartom már számon, hogy mióta tavaly nyáron megkaptam Nikitől a sorozatot, hányszor olvastam el. Azóta is sokszor mondom neki, hogy mennyire jó választás volt ez az ajándék! Ha csak egy kedvencet kell választanom, a tavalyi újdonságaim közül ez lenne az, mindjárt elmesélem miért!
A történet a XIX. századi Angliában játszódik. Középpontjában Edenbrooke, egy birtok áll, melynek tulajdonosa a szigorú elveket valló Philip Wyndham. A férfi korábban katona volt és nem ő, hanem az elhunyt testvére örökölte volna a családi vagyont - ez egyébként ki is derül az Edenbrooke örökségéből. Ám miután az élet más sorsot szánt neki, hazament és megpróbál a társadalom által elvárt életet élni. Feleséget és családot szeretne, ám a megfelelő neveltetésű hölgyektől kirázza a hideg.
Marianne Daventry nem egy hétköznapi lány. Műveltebb, ravaszabb és szókimondóbb a társainál és esze ágában sincs férjhez menni. Szabad szellemű: fára mászik, teheneket fej, nem zavarja, ha ziláltan látják, és úgy hárítja az udvarlói közeledéseit, hogy szegénynek felfogni sincs idejük a történteket.
Ám mivel nagymamája mindenképpen „rendes és tisztességes hölgyet” szeretni faragni belőle, és neki is szüksége van levegőváltozásra, reménykedve fogadja el húga meghívását a birtokra, ahol együtt vendégeskednek egy ideig.
Főhőseink itt ismerkednek össze és természetesen eleinte ki nem állják egymás társaságát. Nem is ez teszi számomra érdekessé és egyedivé a történetet, hanem a párbeszédek a két nagyon eltérő személyiség között. A férfinak megfelelő feleség kell, aki tudja hol a helye, a nő pedig minden, csak nem az.
Mindketten nagyon értelmesek, ami csak még inkább növeli számomra a színvonalat. Vicces és érteles gondolatok sokasága található a regényben, mely intelligens kikapcsolódást ígér.
Az író stílusa hasonlít Charlotte Brontë-hez, tiszta, mégis egyszerű és könnyen követhető!
A borítók pedig egyszerűen meseszépek! Sokszor csak nézegetem, mert már ez megnyugtat!
Az értékelés végére szeretnék gratulálni a kiadónak, amiért a fordítás mellett döntött! Remélem, sok hasonló könyvekkel örvendeztetnek meg minket a jövőben is!
Ha téged is érdekel ez a lenyűgöző történet, keresd a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában!
Írta:Isabel
Azzal kezdeném, hogy megcáfoljak egy dolgot: sokan azt
gondolják rólam, hogy nem szeretem az erotikus könyveket, de ez így ebben a
formában nem igaz. Szeretem, ha a mögötte lévő mondanivaló olyan mély, hogy le
tudja kötni a figyelmemet!
Melinda könyveiben ez maximálisan teljesül. Nem a szirupos
romantikára és az ezzel járó kellemes élményekre fekteti a hangsúlyt, sokkal
inkább az emberi lélek mélységeit fogja meg. Szereplőit kényszerhelyzetbe
hozza, amiben kénytelenek olyan döntéseket hozni, amik igazán megterhelik a
lelket.
Mirabella házassága tönkrement. Hogy kilábaljon a magánéleti
válságából, viszonyt kezd főnökével, aki nős. Mindketten tudják, hogy ez csak
egy kaland, így hamar el is vállnak az útjaik. Ám egyvalamire nem számít
egyikük sem: a férfi sógora Krisz, miután kinyomozza a történteket,
megfenyegeti Mirabellát: ha nem megy hozzá feleségül, mindent kitálal a
családjának.
Azért, hogy megvédje a saját, a gyermekei és a szülei
becsületét, a nő igent mondd az ajánlatra, de jövendőbeli férje előre
figyelmezteti: minden egyes nap pokol lesz a nő számára, amiért viszonyt kezdett
a sógorával. Bosszút akar, ugyanakkor tetszik is neki Mira.
Így kezdődik az az élet, amit egy nőnek sem kívánnék: a
lelkek csatája. A férfié, akit a düh, az
önérzet és a szenvedély vezérel és a nőé, akiben rengeteg szomorúság és félelem
van.
Ebből is látszik, hogy a szerző karakterei nagyon emberiek:
tele pozitív és negatív tulajdonságokkal. Nem idealizált világban élnek,
idealizált álmokkal, hanem olyan élethelyzeteket élnek túl, melyek
bármelyikünkkel megeshetnek.
Nagyon remélem, hogy Melinda továbbra is ezt a vonalat fogja
képviselni és, hogy lesz még alkalmam olvasni tőle!
Írta: Isabel
Elég szkeptikusan álltam neki a könyvnek, hiszen számomra egy
nagyon meghatározó történet, a Rómeó és Júlia folytatása.
Shakespeare szerettette meg velem a drámát. Mikor hetedikben
először találkoztam vele, teljesen elvarázsolt. Bár nyelvezete nem könnyű,
mégis az első perctől fogva olvastatta magát. Súlyos mondanivalója és tanulsága
is elgondolkodtatott.
A Rómeó és Júliát ezután követte a Hamlet, a Szentivánéji
álom és társai, mégis a legmélyebb benyomást, a két fiatal szerelmes története
hagyta meg bennem.
Ezek után nagyon féltem, hogy mit kapok majd a regénytől.
Egyrészt úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy egy ennyire köztudatban élő
regényt folytatni kellene, másrészt pedig sejthető volt, hogy nem az eredeti
szerző stílusában fog mindez megtörténni.
Ám, ahogy elkezdtem olvasni és jöttek az ismerős szereplők,
nagyon boldog lettem. Verona, a herceg és a jól ismert viszály. Újra azon a
helyszínen találtam magam, amit annyira szerettem 15 évvel ezelőtt. Ismét
szerelmesekért aggódhattam és - bár ők nem Rómeó és Júlia voltak -, Benvolió és
Rozalin is megérdemli ugyanazt a szurkolást.
Kifejezetten tetszett, hogy két mellékszereplő kap sorsdöntő
szerepet a folytatásban.
Örültem, hogy Rozalint megismerhettem, mert az eredeti
történetben nem voltam valami túl jó véleménnyel róla. Szerencsére ez most
megváltozott, mert viszonylag hamar megkedveltem.
Benvulió olyan volt, mint amire emlékeztem és ez a
stabilitás jót tett a regénynek.
A herceg döntésén - miszerint a fiatalok házasodjanak össze
- megdöbbentőnek, ugyanakkor bölcsnek gondolom. Kockázatos vállalkozás volt,
hiszen miért ne lehetne családon belül is folytatni a sok éves harcokat? De
ilyen egy jó uralkodó: erős kézzel kormányoz és ha kell meglepő döntéseket hoz.
A regény borítója egyszerű, mégis letisztult. Nekem nagyon
tetszik ez a minimalista stílus, igazán ízlésesre sikerült.
Összességében nagyon kellemeset csalódtam a könyvben.
Könnyen és gyorsan olvastatta magát: két nap alatt a végére is értem. Aki szereti
a szerelmes történeteket, - főleg a veronai szerelmesekét - garantáltan jól fog
szórakozni!
Ezt az értékelést nagyon nehezen írtam meg. Pár napja már
befejeztem a regényt, de annyira a hatása alá kerültem, hogy képtelen voltam
elkezdeni.
Rég volt már, hogy ennyit sírtam egy történet miatt.
Lilla egy nagyon beteg fiatal lány. tudja, hogy meg fog
halni. Számomra felfoghatatlan, milyen lehet ebben élni a mindennapokat. A
halálra általában úgy gondolunk, mint valami távoli, megfoghatatlan dologra és
reméljük, hogy minél később következik be. Ez a fiatal lány tisztában van
azzal, hogy ezek az utolsó napjai.
Bakancslistát ír, melyeken olyan dolgok is vannak, ami egy
egészségesnek teljesen természetes: építeni fogok egy menő hóembert vagy Csajos
napot fogok tartani a nővéremmel.
Én , aki számára szintén bakancslistás dolgok ezek (na nem
azért, amiért a lánynak), összeszorult szívvel vettem tudomásul az érzéseit. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy
teljesen azonosulni tudtam a kívánságaival. Egyszerűek tiszták és
könnyen teljesíthetőek - majdnem bárki számára.
Mikor megismerkedik a fiatal fotóssal Noellel, aki tele van
élettel egyértelmű volt számomra, hogy Lilla beleszeret. Tudva, hogy ennek az
érzésnek semmi jövője nincs, csak a fiú társaságát szeretné.
De aminek meg kell történnie, az megtörténik és a két fiatal
lélek egymásra talál.
Mindkét főszereplő nagyon kiforrott és maradandó nyomot hagy
az olvasóban. Noel csibészsége megtöri Lilla körül azt a nehéz légkört és ez
nemcsak a lánynak, de nekem is jólesett.
A mellékszereplők talán elsőre nem tűnnek fontosnak, mégis
ahogy egyre inkább haladunk a történetben rájövünk, hogy Lilla élni akarásának
oszlopait ők adják. Szeretne bennük maradandó élményt hagyni, értéket átadni,
valamit, ami ott lesz nekik, ha ő már nem.
Az írástechnika nekem nagyon tetszett. A történet nem folyik
olyan lassan, mint ahogy azt gondolnánk: szépen követik egymást az események.
A borító pedig, most hogy tudom, milyen történetet takar
nagyon tetszik. Gratulálok a grafikusnak, mert eltalálta!
Az értékelésem végét inkább címezném az írónak, ha
megengeditek, bár nem tudom, eljut-e hozzá: fogalmam sincs, hogyan volt erőd ezt a
történetet leírni és így átadni, de hatalmas gratuláció hozzá!
Napok óta azon gondolkodom, szeretnék-e még olvasni Tőled:
mindenképpen tetszik, amit csinálsz, de ha a többi könyvedben is ennyire
összetöröd a lelkem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése