2019. december 14., szombat

Aki nem fél a társadalmi problémákról beszélni - Beszélgetés Rácz - Stefán Tiborral, a Könyvmolyképző nagysikerű írójával



A napokban az a megtiszteltetés ért, hogy interjút készíthettem Rácz-Stefán Tiborral!
A Fogadj el! Túl szép, Szállj a dallal sorozat, Élni akarok és a Pokolba a jó pasikkal! szerzője betekintést engedett világába: az interjúból megtudhatjátok hogyan alkot, milyen borítók kerültek ki a keze alól, sőt, karácsonyi terveiről is elárult pár apróságot!

Hogyan kezdtél az irodalom felé fordulni? Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

Itt arra gondolsz hogy szerettem meg az olvasást? Már gyerekként is szerettem, ha anya mesél nekem, amikor pedig megtanultam olvasni, rögtön rohantam át a könyvtárba, hogy újabb könyveket hozhassak haza, mert érdekeltek a történetek. Azt hiszem ez lehetett a kezdet, mindig a történet volt számomra a legfontosabb.

Jelenleg hat köteted van forgalomban. Egy pár mondatban összefoglalnád, hogy mi a közös bennünk?

Azt hiszem erre a kérdésre leginkább az olvasók tudnának jól felelni. Részemről annyit mondhatok, igyekszem minden regényemben fontosabb társadalmi témákról is beszélni.

Neked milyen bevált módszereid vannak a megfelelő körülmények megteremtéséhez az írás terén?

Esténként szeretek a sötétben írni, csak pár gyertya égjen előttem és persze a monitor fénye. Zene mindig kell, anélkül nem megy az írás 

Legújabb könyved a Pokolba a jó pasikkal! Mesélj egy kicsit a történetről. Ki a célközönség?

Ez egy fiatal felnőtteknek szóló romantikus regény, aminek a főhőse a szóbeli érettségi előtt álló tizennyolc éves Hunor. A srácot a családja az egyetem felé taszigálná, de Hunor inkább főzni akarna, emellett szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Gergőbe. A kötetben idővel előkerül a „menjek vagy maradjak” kérdés is, ami azt hiszem a mostani közállapotokat nézve egyre több ember fejében fogalmazódik meg.

Neked és az olvasóidnak melyik a kedvencetek a regényeid közül?

Az olvasóknak úgy érzem, az Élni akarok! a kedvence, aminek kifejezetten örülök, mert rengeteg munka van abban a történetben. Én nem tudnék most egy kedvencet sem választani a gyermekeim közül, mindegyiket más miatt szeretem.

Hogyan zajlik egy munkafolyamat, a számítógéptől a kézzelfogható regényig?

Megírom a kéziratot, kicsit pihentetem, ez általában pár hét. Utána előveszem, javítom benne a hibákat, hozzáadok pár jelenetet, hogy érthetőbb legyen a történet, és elolvasom nagyon sokszor a szöveget. Ezután kapják meg a tesztolvasók, a visszajelzéseik alapján javítom vagy átírom a könyvet.
Ha jónak érzem a kéziratot, megy a kiadóhoz, ahol a lektortól három válasz jöhet: ezt nem tudjuk kiadni, át kéne még írni egy kicsit és gratulálunk, idén megjelenik. Utóbbi esetnél kapok időpontot a szerkesztésre, végül felkeres a szerkesztőm, átbeszéljük a könyvet, azt, hogy mit kell javítani a közös munka során. Körülbelül egy hónapot ezzel töltünk, utána már a tördelők és a korrektorok foglalkoznak a kézirattal. És persze a nyomda.

Milyen a kapcsolatod a Könyvmolyképzővel?

Szerintem kifejezetten jó.

Van beleszólásod a végső simításokba?

A szöveget szerkesztés után nem igazán szoktam javítani, hiszen nagyon ügyelünk arra, hogy minden belekerüljön, amit szerettünk volna. A borító kapcsán a kiadóvezető mindig igyekszik figyelembe venni az írók kéréseit, de végső soron a kiadó ért ahhoz a legjobban, hogy mely borítóval lehet sikeres a könyv, így az utolsó döntés a kiadóvezetőé.

Az egyik kedvenc blogom a Sorok között, amit te üzemeltetsz. Honnan jött az ötlet és mennyire sikerült megvalósítani?

Nagyon örülök, hogy tetszik! 2008-ban nyitottam meg az első blogom, a Media Addictot, ahová hamar felkerültek könyves értékelések is, noha a fő profil a filmek és a sorozatok voltak. Ahogy teltek az évek, úgy kezdtem el egyre inkább azt érezni, hogy engem inkább a könyves világ érdekel, így 2016 júniusában bezártam a Media Addictot, és megnyitott a Sorok Között. Úgy érzem jó döntés volt.

Milyen érzés volt Colleen Hoover November 9 borítóját tervezni?

Nagy élmény, hiszen az egyik kedvenc íróm új regényéről van szó, ráadásul az eredeti borító nagyon szép. Igyekeztem visszaadni a feelinget, miközben azért némi egyedi ízt is kölcsönözni a magyar borítónak. Remélem sikerült!

Van olyan magyar író, aki szintén neked köszönheti a borítóját?

Igen, Felkai Ádám Para körút című regényéhez terveztem életemben először borítót illetve két Ashley Carrigan regény, az Árnyjátékos és a Suttogó völgy is az én borítómmal jelenhetett meg.

Láttam részt vettél az őszi NaNoWriMo-n. Milyen tapasztalataid vannak, és mit tanácsolsz azoknak, akik most ismerkednek az oldallal?

Részt vettem bizony, és szerintem jövőre sem hagyom ki. Alapvetően ez egy tök jó kezdeményezés, arra sarkallja az írót, hogy írjon, ami fontos dolog, mert az ember fáradtságra hivatkozva gyakran tud lustulni 
A legfőbb tanácsom az, hogy érdemes legalább napi húsz percet írásra szánni, de nem szabad rágörcsölni, mert attól a regény nem lesz erősebb. Érdemes októberben megtenni pár előkészületet, sokat agyalni a köteten, jegyzeteket írni, így novemberre az ember már pontosan tudhatja mit akar papírra vetni.

Milyen terveid vannak az ünnepekre és 2020-ra?

Az ünnepek alatt szeretnék sokat pihenni, karácsonyi filmeket nézni, együtt lenni a családommal. Emellett pedig szeretnék írni, van egy kézirat, amin most dolgozom, alig várom már, hogy napokat szánhassak rá!
És a 2020-as tervek? Ugyanaz, mint eddig. Megvalósítani az álmokat, mert ezért érdemes élni.

Köszönöm szépen Tibornak, hogy ennyire nyitottan állt a megkeresésemhez és ezúton kívánnék neki sok sikert az Álmok útján nevében!
Ha érdekel a munkássága, kattintsatok az alábbi linkek valamelyikére:


Írta:Isabel


 

2019. december 10., kedd

Aranypöttyös életutak - Beszélgetés A nap csókja írónőjével

Bálint Erikának, az Adj esélyt! című regény szerzőjének,  ebben az évben új kötete jelent meg,   A Nap csókja címmel. Amikor utánanéztem az írónő munkásságának, az első, ami megfogott, hogy nem könnyű témát dolgoz fel. Mindenképpen úgy éreztem, hogy beszélgetni szeretnék vele a tartalomról; ha titeket is érdekel, tartsatok velünk!

Pár szóban bemutatkoznál az Álmok útján olvasóinak? Mikor döntötted el, hogy könyveket fogsz írni?

Nem állíthatom magamról, hogy már gyerekkorom óta írok, és azt sem, hogy mindig író akartam lenni. Nem akartam az lenni, legalábbis konkrétan sosem fogalmazódott ez meg bennem. Úgyhogy, amikor egy viszonylag késői életszakaszomban, az írás felé fordultam, az sem egy döntés volt, hogy na, akkor most írni fogok, inkább egy késztetés, hogy talán írnom kellene. De nem igazán tudtam, hogyan fogjak hozzá. Jelentkeztem egy online kreatív írás tanfolyamra, annak „vizsgadolgozataként” született 2016-ban az első novellám, a Könnycsepptörténet. Három lánytestvér története, középpontban az apjukhoz való viszonnyal. Tulajdonképpen ennek a novellának az újragondolása a most megjelent regény, A Nap csókja. És azért is érdekes ez a novella, mert ezzel jelentkeztem a Könyvmolyképző íróiskolájába, ahol végigjártam az összes kurzust. Tudom, sokan fanyalognak, na, ja, íróiskola, minek az!? Valaki vagy tud írni, vagy nem. Ez is egy álláspont. Én a magam részéről csak annyit mondhatok, számomra nagyon inspiráló volt, rengeteget írtam a kurzusok alatt, novellákat, mininovellákat, stílusgyakorlatokat.  És 2017-ben hozzáfogtam az első regényhez, az Adj esélyt!-hez, amely 2018 őszén jelent meg. Hát, dióhéjban ennyi az én írói történetem. 

A nap csókja egy feleség életét mutatja be, aki rádöbben, hogy a házassága már csak a külvilág számára stabil. Léna megpróbálja megtalálni önmagát és ebben a barátnője segíti.
Elég életszagú helyzet az alapkoncepció. Végeztél kutatómunkát a témában? Esetleg van háttér tapasztalatod?

Mivel a történet a mában játszódik, a klasszikus értelemben vett anyaggyűjtésre nem volt szükség. Elég, ha az ember egyszerűen körülnéz, és annyi impulzus éri, hogy csak győzzön válogatni belőlük. A regény főhőse, Léna, tulajdonképpen arra jön rá, hogy nem élt, hanem tabuk, előítéletek, és hamisan értelmezett női szerepek sűrű hálójában vergődött. És szerencsés, hogy felismeri ezt, mert megnyílik előtte egy új világ, megismeri az érintés és az ölelés erejét. Elindul egy úton, ahol akadályokkal kell megküzdenie, és ebben a küzdelemben segíti őt barátnője, Mari.

Mennyire volt nehéz megformálni a két nő karakterét?

Ha lehet ezt mondani, én karakter központú író vagyok. A történeteimben nem annyira az akciók, mint inkább a reakciók fontosak. Tehát azok a belső történések, amelyeket egy adott szituáció kivált a főhősből. Így aztán nemcsak az a fontos, hogy honnan hová jut, hanem főként az, hogy hogyan. És válaszolva a kérdésre, ha tudod, mit akarsz elmesélni, merrefelé tart majd a karakter, akkor ő tulajdonképpen maga formálja önmagát.  Megy a saját útján, nem lehet erőszakot elkövetni rajta, mert akkor megbicsaklik az egész sztori. Szóval nem megformálni nehéz a karaktereket, inkább az igényel némi odafigyelést, hogy mindvégig hagyjuk őket konzekvensen viselkedni.
 
Mennyi ideig tartott megírni a történetet és milyen lelki nehézségekkel, megoldandó feladatokkal kellett szembenézned alkotás közben?

A téma körvonalazódása után körülbelül egy év alatt készült el a regény. Maga a megírás, a szavakba öntés úgy hat hónap lehetett, és az igazi nehézséget nem is ez okozta. Mindkét regényemnél inkább az volt időigényes, míg megtaláltam a megfelelő hangot. Azt a nézőpontot és időt, amivel a legjobban el tudtam mondani azt, amit akartam. A Nap csókjánál végül a narráció múlt idejű lett, de a sima, egyes szám harmadik személyű történetmesélést végigkíséri a főhős belső monológja. Na, ez volt az igazán hosszú idő, amíg összeállt, hogy ezt a sztorit így lehet a legjobban elmesélni. 

Az olvasóid úgy reagáltak a történetre, ahogyan szeretted volna?

Nem olyan régen jelent meg a könyv, úgyhogy tömeges olvasói véleményekről nem tudok beszámolni. Csak remélni tudom, hogy szeretni fogják ezt a regényt.

Van kedvenc szereplőd a könyvben?

A szereplőimmel úgy vagyok, mint anya a gyerekeivel. Egyformán szeretem őket, igaz, mindegyiket másért. 

A borítód nagyon igényes és illik a tartalomhoz. Mekkora részed volt az elkészítésében?

Mindegyik regényem megjelenése előtt borítótervező pályázatot írtunk ki. Ez tulajdonképpen két lépcsős folyamat. Az első körben én választhatom ki a „kedvenceimet”, aztán a kiadó is átnézi a terveket, és végső soron ő dönt.  Az én regényeim esetében a végleges borítók benne voltak az általam is kiválasztottak között.  Az Adj esélyt! borítóját Ambrus Reni, A Nap csókjáét Aux Eliza tervezte. Ez úton is, és újra, köszönöm nekik. 

A Könyvmolyképző Kiadó szerzőjeként, miképpen éled meg a közös munkafolyamatokat? Hogyan állt össze a mű egy kerek egésszé?

Egy regény önmagában még csak egy szavakba foglalt történet. Ahhoz, hogy könyv legyen belőle, és megtalálja a maga olvasóját, kell egy hátország, és ezt biztosítja a kiadó. Kezdve magával a szerkesztéssel, és folyatatva a terjesztési és marketing tevékenységekkel. És hogyan áll össze a mű kerek egésszé? Mindig a szerkesztéssel nyeri el végső formáját. Nekem mind a két kéziratomat Róbert Kati szerkesztette, öröm volt vele dolgozni. Sok nagyon jó észrevétele és tanácsa volt.

Emlékszel olyan pillanatra a munkálatokból, melyről úgy gondolod maradandó élmény lett a számodra? Ha szabad, megosztanád velünk?

Számomra az egész folyamat „élmény” volt, különösen az első regény, az Adj esélyt! esetében. Addig el sem tudtam képzelni, pontosan mit takar a szerkesztési folyamat. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint amikor egy szobron elvégzik a végső simításokat. Maga a forma nem változik, csak valahogy szebb, harmonikusabb lesz az egész.

Mik a terveid a jövőre nézve? Esetleg egy újabb Arany pöttyös?

November végére készültem el az új kéziratommal. A munkacíme: Tested melege. Egy fiatal férfi története, aki egy gyerekkori traumát hurcol magával, mely megakadályozza abban, hogy teljes életet éljen. Író szeretne lenni, de amíg önmagában nem rak rendet, ez sem sikerülhet. Szóval ez is egy mai történet, olyan problémákkal, amikkel így vagy úgy, de néha magunknak is szembe kell nézni.  

Ha Ti is szeretnétek Erika olvasóivá vállni, a Könyvmolyképzőnél leadhatjátok a rendeléseteket mindkét regényére!
Ha pedig felvennétek vele a kapcsolatot, hivatalos Facebook-oldalán szeretettel vár Titeket!

Ezúton szeretnék a blog nevében további sok sikert kívánni a szerzőnek!

Írta:Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések