Regényes kalandok a képzelet világán is túl


 Először is szeretném megköszönni a kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt a könyvből! Nagyon vártam, hogy elolvashassam, mert számomra egy olyan világot mutat be, amit nem ismerek annyira, mint szeretnék.

Én, aki úgy ültem a történetnek, hogy minimális ismeretem vagy Egyiptomról (na jó, azért néha olvasgattam ezt azt, de ez nagyon csekély) nagyon érdekesnek találtam a könyv hátterét. Kíváncsiságomtól hajtva utánanéztem egy-két dolognak és örömmel vettem tudomásul, hogy a szerző bizony végzett kutatómunkát. Mélyebben nem szerettem volna belemenni, így pár információ után abbahagytam az ellenőrizgetést - úgy szerettem volna olvasni, ahogy A Múmia filmeket is nézem - kikapcsolódásként.

Maguk a szereplők nagyon szépen ki lettek dolgozva. Mindegyik egyedi karakter és megfelelően el vannak helyezve a történetben. Személyes kedvencem Gracie, aki bár nagyon okos, jókat mulattam a beszólásain.

Mint mondtam az országról nem tudok sokat, viszont a leírások sokat segítettek, hogy el tudjam képzelni a helyet és az időt. Ritkán mondok ilyet, de ebből el tudtam volna képzelni egy picit többet is, mert bár így is oda tudja képzelni magát az ember, maga a hely nagyon különleges, legalábbis számomra.

Az írónő stílusa könnyed, bár azt érezni, hogy első könyvről van szó. Mégis, ha szeretné tartani ezt a zsánert és több tapasztalatot szerez, véleményem szerint sokszor fogjuk hallani a nevét. Véleményem szerint egy író tehetségét az is jól mutatja, ha az első könyv után megjegyezzük a nevét. Jelentem, Dorináét megjegyeztem!

A borító egyébként nagyon szép, kifejezetten tetszik a színhasználat!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a NewLine Kiadónál beszerezheted a saját példányodat!

Írta: Isabel



Már több alkalommal volt szerencsém olvasni az írótól, ezért, amikor tudomásomra jutott a regény létezése, nagyon vártam a lehetőségre, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a szerzőnek a lehetőséget!

Napok óta nem érzem jól magam, ezért nincs is sok kedvem olvasni. Persze, a határidőket teljesíteni kell, de korántsem megy ez olyan gördülékenyen, mint ahogyan szokott.  Mivel ma az egész napot kényszerpihenőként kellett eltöltsem, mindenképpen egy olyan olvasmányra vágytam, ami szórakoztató, amire nem baj ha nem tudok maximálisan figyelni. Elismerem, csak a mondat első fele vált valóra, mert az első két oldal után lehetetlenné vált, hogy ne figyeljek a történetre. Ki is olvastam az egészet 2 óra alatt - fejfájósan és álmosan.

Tudni kell rólam, hogy sosem rajongtam Hófehérkéért. Akár a Disney változatát nézzük, akár a népmesét, mindig hiányzott nekem belőle valami, ráadásul a személyisége is nagyon ellenszenves a számomra. (Belegondolva, ennek oka az lehet, hogy kicsiként minden osztálytársnőm olyan szép akart lenni, mint a szóban forgó hercegnő, de rám egyik jellemvonása sem illett.... Mindegy a lényeg, hogy nem szeretem, és ezen az egész estés film-adaptációk sem segítettek.) Szerintem egy magatehetetlen karakter, aki mindig azt várja, hogy valaki kisegítse a bajból. (Minden rajongótól elnézést kérek, ez az én magánvéleményem,)
Mikor megtudtam, hogy a Hetedhét Birodalom főhőse ő lesz, egy picit megijedtem. Tudtam, hogy az író jól ír, de azért szkeptikus voltam abból a szempontból, hogy vajon mennyire fog közel állni hozzám az ő Hőfehérkéje. 

Már felkészültem arra, hogy finoman, kedvesen, de őt sem fogom szeretni...Aztán eljutottam a 9. oldal aljára és azt mondtam " aha, ezt érdemes lesz tovább folytatni, jól kezdődik...." Ahogy haladtam a történetben egyre inkább megszerettem főhősnőnket,  ami annyira váratlanul ért, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez miképpen történhetett meg? Aztán rájöttem - úgy, hogy itt végre volt a hercegnőnek normális személyisége! Saját gondolatokkal, célokkal rendelkezik, ráadásul bátor és nagyon jó stratéga! Valóban olyan, mint ahogy én egy uralkodót elképzelek - akár férfi, akár nő!

Az író nagyon jól hozza a karakter emberi oldalát, olyan jó humorral, hogy bár most nem tanácsos nevetnem, mert fájdalmat okoz, itt mégis sikerült felkacagnom! A blogon is írtam már a szerző egyik könyvéről, ott is ecseteltem tehetségét, így most nem szaporítanám a szót erre: elég az hozzá, hogy a stílus és a történetszövés egyedi és szépen kidolgozott.

Ami még nagyon tetszett az az első lapon szereplő térkép, mely segít a történet elhelyezésben. Nagyon szeretem, ha egy meseregény ennyire ki van dolgozva (titkon remélem, hogy egy nap én is eljutok erre a szintre az írás területén). Arról pedig nem is beszélve, hogy az oldalszámok almákban való elhelyezése nagyon kreatív ötlet volt. Bár egy apróságról van szó, mégis hozzájárult ahhoz, hogy a külvilág ne tudjon kiszakítani a történetből.
Mivel a borítóról is szót szoktam ejteni, ezt most sem hagynám ki: őszintén szólva, én láttam a szerző oldalán több tervet is és volt amelyik nekem jobban tetszett, ám összességében a végleges verzió is teljesen hozza azt a hangulatot, ami kell a regényhez.

A végére azonban hozzáfűznék pár gondolatot: semmiképpen se gyermekkönyvként tekintsünk a regényre! Komolyan! Mindenképpen felnőtteknek szól, hiszen itt mindent kap az olvasó, csak cukormázas, habos-babos történetet nem! Ám ha elég bátrak vagyunk, többet kaphatunk, mint azt el tudjuk képzelni!

Amennyiben felkeltettem érdeklődésed, a Mogul Kiadónál leadhatod a rendelésed ebook és nyomtatott könyv formájában is!

Írta: Isabel

Krencz Nóra Megszámlálhatatlan sorozatát pár hete kaptam kézhez és szinte azonnal el is kezdtem az olvasást. Mivel két interjú is készült az írónővel a blogomon ezért tudtam mire számíthatok; azonban mégis értek meglepetések.  Mutatom is!



A hordozó

Mint megtudtam, az első rész már egy korábbi verzió átirata. Mivel azt én nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom:  de talán ez jó is, hiszen nem fogom akaratlanul is hozzámérni.
Egy személyes élménnyel szeretném ennek a résznek az értékelését kezdeni. Miután jeleztem Niki felé, hogy elkezdtem az olvasást, megkérdezte:
– Mit szólsz Fabyenhez?
 Erre én teljes nyugalommal visszakérdeztem:
– Ki az a Fabyen?
Kissé döbbent tekintettel válaszolt:
– A főszereplő pasi….
Ha lehet én még nagyobb döbbenettel kérdeztem vissza:
– Ő pasi és Fabyennek hívják?
Niki itt már kiakadva közölte hogy:
– Ott a fejezetcím….

Itt már azért paprikapiros arccal ültem a laptop előtt. Ugyanis, igen, az első fejezet tetején ott van, hogy Fabyen, de én azt hittem, ez valami gyönyörű helységnév, vagy valami hasonló.
Mint említettem a napokban készült interjúban, számomra a főszereplő elég nőiesre sikeredett; igaz, azóta megtudtam az írónőtől, hogy ez szándékos volt.  De úgy olvastam végig az első fejezetet, hogy azt hittem nővel kell azonosulnom. Eddig még soha nem éreztem magam ennyire kellemetlenül azért, mert félreértelmeztem egy szereplőt.
Viszont Shina,  - a  másik főhős akit én férfinak gondoltam - nagyon a szívemhez nőtt már az első pillanattól kezdve. Szeretem az erős, szókimondó női karaktereket; valamiképpen bátorságot nyerek belőlük. Talán ő az akivel teljesen azonosulni tudtam olvasás közben.
A kissé rideg természete nagyon illett a történetbe.
A világmegalkotás is érdekes pillanatokat okozott, mivel nem igazán tudtam, melyik korba helyezzem el a történetet. Számomra mintha megrekedt volna a közép - és a jelenkor között. Örültem volna, ha kapunk erre egy kis utalást, de végül is nem volt nagyon zavaró.

Ám, ami számomra picit nyomasztó volt, az a sok váltott szemszög. Nem volt egyszerű követni, hogy mikor kinek is látunk a fejébe. Bár tudom, hogy ez egy nagyon kedvelt írásforma, kettőnél több szemszög engem már feszélyez. Megzavarja a szurkolós hangulatomat, mikor éppen a kedvencem van porondon és ilyenkor alig várom, hogy visszatérjek az ő nézőpontjához.
Ezen felül azonban nyugodt szívvel elmondhatom, hogy egy ígéretes sorozatkezdő kötetről van szó. Bár maradéktalanul nem voltam elégedett, a kíváncsiságom megmaradt ahhoz, hogy folytassam.


A hófehér másvilág

És milyen jól tettem, mert a második rész, viszont nagyon jól sikerült!  Az számomra máig rejtély, hogy Shina és Fabyen hogyan tudtak egy olyan, szinte tökéletes gyereket összehozni, mint Autumn, de sikerült nekik! Nem mellesleg a lány neve is gyönyörű.
Itt már azért kapunk valamiféle időbeli elhelyezést is; volt itt kastély, bál és minden ami kell.
Mindenképpen szeretnék gratulálni Nórának, mert bár a  Hófehér másvilág feleannyi oldalszám, mint A hordozó, mégis sokkal jobban sikerült írástechnikailag és érzelmek átadása szempontjából is. Itt éreztem először azt, hogy egy egyedi világot kaptunk egyedi szereplőkkel, sorsokkal.  El kell mondjam, hogy ekkora fejlődést két regény között még sosem láttam.
Hatalmas kedvenc lett ez a rész és izgatottan vártam mi lesz a folytatásban, mert az írónő  ezzel nagyon magasra tette a mércét.



A kötelék

Elérkeztem az utolsó részhez és bár féltem, hogy az előzőt túlságosan megszeretvén csalódni fogok, de nem! Nóra tudta hozni azt a színvonalat, amit elvártam tőle és ez annyira jól eső érzéssel tölt el.
Itt már nem volt zavaró a váltott szemszög, sőt úgy éreztem hozzátesz a történethez.
Yuwae-Lynn szépen beállt a kedvenc karakterek sorába Autumn mellé , nagyon szimpatikus volt. A világ jobban megismerhetővé és hihetővé vált, mint az előző részek során; ennek köszönhetően még inkább át tudtam élni az izgalmakat.  Izgalmas, kalandos, szerelmes és egyedi lezárása volt a történetnek.

Összességében a Megszámlálhatatlan sorozat számomra kellemes meglepetés volt.  Egy igazi mese, amit felnőttként nagyon lehet élvezni. Az írónő fantáziája és fejlődőképessége pedig méltó a történetéhez.
Ennek fényében már, nagyon várom a beígért előzménykötetet. Remélem, Nóri hamar végez vele!

Ha ez a kis élménybeszámoló felkeltette az érdeklődésed, a sorozatot megvásárolhatod a Mogul Kiadónál!


Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések