Ez az egyik kedvenc témám Borkától. Már a Mit csinál a hogy is hívják? is belopta magát a szívembe, de a Mit csinál a tördelő? méltán hívhatja magát a kistestvérének. Mindkét könyv segít eligazodni a könyvkiadás után ezért nagyon hasznos azok számára, akik a könyvkiadás bármely területén szeretnének elérni valamit.
Jelen kiadvány inkább a szerkesztésről szól. Borka nemcsak a szakszavakat, magyarázza el, de bemutatja a munkához szükséges programokat, képeket szúr be segítség gyanánt. Elmagyarázza, hogyan s miként épül fel egy könyv, és azt is miért is érdemes szakemberre bízni ezt a munkafolyamatot.
Őszintén szólva számomra ez sokkal hasznosabb volt, mint az előző szakkönyv, mivel egy kicsit már tanultam és jelenleg is tanulom a tördelést. Voltak már meglévő alapjaim, amire Borka magyarázatai ráépítettek. Tudtam, mi az, hogy laptükör vagy mesteroldal, de itt el is lett magyarázva miért fontosak ezek.
De még ennél is tovább megyek, ugyanis az írónő kiszámolta a tördelési árat is, így akár szerzőként, akár szakemberként nyúlunk a könyvhöz, ez biztosan segítségünkre lesz majd.
A végén találhatunk egy szótárat szakszavakkal, ami szintén elengedhetetlen ha csak egy valamit szeretnénk megtudni.
És, hogy végképp teljes legyen az élmény, az utolsó oldalakon szakemberek ajánlását is megtalálhatjuk, a tördelőtől a grafikusokon át, a nyomdáig mindennel, így biztosan ki tudjuk majd adni a kiadványunkat.
Fantasztikus munka lett, egy igazán igényes tankönyv!
És ha már tankönyv, kinek ajánlanám? Mindenképpen azoknak, akik valamilyen formában szeretnének részese lenni a könyvkiadásnak. Teljesen laikusként is lapozgathatod, de egy kis ismeret (programok használata, feladatkörök) azért nem árt. Tényleg elég csak egy kicsi (nekem sincs sok még), ám ezzel könnyebb lesz megérteni, hogy honnan hová szeretnénk eljutni.
Én biztos, hogy ezt fogom használni tankönyvként és gyakorlásként is. Mert feladatot az ember akár magának is adhat, de olyan mű, ami ennyire érthetően tárja fel az o-okozati összefüggéseket kevés.
Gratulálok hozzá, és köszönöm, hogy a véleményemmel hozzájárulhattam a megjelenéshez!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a KönyvekSorban kiadó kínálatában! (Megjelenés várható időpontja: 2024.02.23.)
Írta: Isabel
A most következő felnőtt színező nagyon izgalmas felfedezés volt a számomra, mert a borító alapján igazán érdekesnek tűnt.
Úgy éreztem, mintha valamelyik anime szereplőjével állnék szemben, akit még nem ismerek. Ráadásul, ez az első, hogy hazai kiadók kínálatában válogattam e tekintetben, szóval van miről mesélnem nektek.
Először nézzük meg a papír minőségét, illetve a színek áteresztését. A képen is látható, hogy vízfestéket, illetve akvarellceruzát (ez utóbbit nem fotóztam le) használtam, így valóban víznek tettem ki.
Szuper hírem van, kettő is: az egyik az, hogy nem dupla oldalasan vannak nyomtatva a lapok, így az a minimális vizesedés, nem tesz kárt a következő képben. A másik pedig, hogy a színek nagyon jól rétegezhetőek és ezek nem is eresztenek.
Spirálos kialakításának köszönhetően nagyon praktikus, de azért felhívnám a figyelmet a balkezesekre: nekik azt hiszem, ez a kialakítás kevésbé kényelmes, mi9nt egy tűzött/ragasztott megoldás. A lapok színe hófehér, így a színek nagyon élénkek maradnak rajta.
Mutatom, mit alkottam
Ennél a hollónál természetesen vannak sokkal fantáziadósabb képek is, de mivel a blog inkább gyermektartalomban erős, próbáltam ehhez mérten választani. Ehhez kapcsolódóan van egy megmosolyogtató történetem nektek. Mutattam egy képet a kiadványból egy barátnak. Egy fiatal hölgyemény volt rajta, lenge, de nagyon dekoratív öltözetben. Tényleg nagyon aprólékos és szép kép, csak nem takar túl sokat. A lányon ékszerek is voltak, mire a barát megkérdezte:
- Tudod mi van a bokáján?
Én nagy magabiztosan válaszoltam neki:
- Persze! Bokalánc!
- Hát...nem egészen...
Na már most ezen a téren nagyon hiányosak az ismereteim, de kiderült hogy az nem az, aminek én hittem, hanem egy felnőtteknek való ékszer. (Amúgy a nevét, ha akarnám se tudnám megmondani, mert a barátom ugyan megnevezte, én nem jegyeztem meg.) De remélem, most már értitek, hogy ez nem egy aprólékos, de gyerek kezébe odaadható színező.... Viszont, hölgyeim! Nagyon helyes tündék vesztették el benne a felső ruházatukat.
Az alkotók lelkét viszont megsimogatnám, mert nagyon szép munkát végeztek. Mindegy egyes grafika annyira kidolgozott és tiszta vonalvezetés jellemzi, hogy egy olyan kezdő is, mint én, örömmel dolgozik rajta.
Összességében, ha valaki szívesen foglalkozik felnőttesebb rajzokkal és még a fantasy-t is szereti, örömét lelheti a könyvben. Hobbiként én is szoktam más alkotók munkáit nézegetni és mondhatom, nem marad el mögöttük! Sőt! Az már más kérdés, hogy mennyire vagyok otthon ebben a világban. (De attól még egy lapot sem hagyok fehéren, csupán nem mutatom meg senkinek.)
Amennyiben te is kísérleteznél, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a könyvecskét, hiszen az egyik új hobbim a színezés.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem éppen a legolcsóbb kikapcsolódási formáról van szó, mivel az egyéb eszközök nem feltétlen a legolcsóbbak - számomra mégis megéri, mert jó pár órát el lehet vele tölteni és nagyon jól kezeli a stresszt.
A Pandala Island, mint a nevéből is következik állatos képeket tartalmaz, "pandás" stílusban. A motívumok nagyok, részletesek. Számomra némelyik picit elvont, de vannak benne igazán csodálatos képek is.
A papír minősége viszont fantasztikus: használok rajta zseléstollat, pastellkrétát, vízfestéket, illetve akrill-ceruzát is és semmi nem üt át. Mutatok is belőle egy oldalpárt ahol mindent használtam:
Amint látható, van benne fehér háttérrel és fekete hátérrel is illusztráció, ez méginkább szinesíti a választékot. Ezt volt az első alkalom, hogy fekete hátérrel dolgoztam és nagyon érdekesnek találom.
Viszont, ami számomra picit vesztett az értékéből, az, hogy némelyik kép inkább részletes volt, mint sem felismerhető. Olykor azt éreztem, hogy az alkotó nagyon felnőtt szinezőtt szeretett volna készíteni a lehető legtöbb részlettel, de ez az összkép kárára ment egy kicsit.
Sajnos rendelési linket sehol sem találtam, ám mivel ajándékba kaptam, úgy gondoltam megmutatom nektek. Ezúton is köszönöm szépen!
Viszont, ha mégis szeretnétek, többek között a Bookline oldalán előjegyezhetitek!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Fotó: Szabó Borka
Szabó Borka neve nem ismeretlen a magyar kortárs írók számára. Sokunknak segített már, és most eljött a pillanat, hogy tudását másnak is átadhassa.
A Mit csinál a hogy is hívják? azonban nem az a szakmai könyv, amire az ember számít. Nem száraz tanulnivalót kaptunk általa, hanem egy ízes nyelvezettel átitatott anyagot, ami segíti tisztázni a fogalomzavarokat.
Az írónőnek van egy sajátos stílusa: képes mindent humorral kezelni, amit nem mindenki értékel. Pláne, egy ilyen zsánerben alkotott könyvnél. Viszont, pont azért tűnik ki a sok szakkönyv közül: nem száraz, hanem a maga komolysága mellett emberi maradt. Borka nagyon jól tudta, mik azok a kérdések, amelyek minden írópalánta fejében megfogalmazódnak, mik azok a fogalmak, amikkel mindenképpen találkozni fogunk. Fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk ahhoz, hogy az irodalomban megfelelő módon ellavírozhassunk. Akkor meg pláne, ha írásra is gondolunk.
Viszont, ha az alapokkal tisztában vagyunk és valami mélyebb mondanivalót keresünk, az írónő azok igényeit is kielégíti, ugyanis a könyv végén megtaláljük a felhasznált anyagok listáját. Ez megkönnyíti, hogy komolyabban is elmélyedjünk a témában.
Számomra nagyon sokat adott a könyv. Mindenképpen szeretnék az írás terén fejlődni, ezért sokat segített abban, hogy a fogalomzavaraimat tisztázza. Az pedig, hogy nem zúdult rám egyszerre sok információ felgyorsítja a tanulási folyamatot. Mint egy nagyon jó jegyzet, olyan volt számomra: minden benne van, ami fontos, el is van magyarázva, ám mindet lehet boncolgatni még, ha valakinek ahhoz van kedve.
Azt kell mondjam, hogy Varga Bea: A siker tintája című szakkönyv mellett ez az egyik legjobb amit olvastam. Sőt! azt mondanám, hogy a kettőt együtt használjuk! Beáét gyakorlásnak - oldjuk meg a feladatokat benne, Borkáét pedig az elméleti tudás elsajátítására.
Remélem, sok ilyen lesz még a magyar piacon!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmogul várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Nem olyan régen fedeztem fel azt a szintű kikapcsolást, amit a színezés okozhat. Természetesen gyerekként sokat színeztem, ám korántsem gondoltam arra, hogy ez felnőtt fejjel is visszaköszönhet.
Több videót nézegettem a témában, viszont nagyon aprólékosnak és költségesnek tűnt az egész; ráadásul úgy gondoltam nincs is érzékem hozzá, hiszen rajzból mindig is fel voltam mentve. Aztán mikor elkezdtem digitális grafikát tanulni - egy oktatóvideóban hangzott el az a tanács, hogy akik ezt a pályát választják, merüljenek el ebben a tevékenységben. Nemcsak a kézügyességet és a formákat segít megtanulni, de a színkombinációk megfelelő kiválasztásában is fontos szerephez jut. Na, ez volt az a pont, amikor azt mondtam: ha valóban szeretnék fejlődni abban, amit tanultam, akkor ebbe is bele kell ásnom magam.
Tavaly már kaptam egy hasonló könyvecskét az egyik barátnőmtől, ám akkor még nem gondoltam arra, hogy esetleg a blogon is helyet kaphatna. Az idei születésnapomra azonban megkaptam ezt - és mivel magyar szerzős evidens volt, hogy egy nap értékelem majd nektek. De nézzük is, mit kapunk, ha ezt a könyvet vesszük meg.
Mint, ahogy a címe is sugallja, a rajzok többsége híres nőalakokat ábrázol. Találkozhatunk Erzsébet királynővel, Nofertitivel, Dzsinguval és más kiemelkedő hölggyel.
Horváth Ildi illusztrációit kiegészítik Illés Andrea ismertetői, melyek segítenek a kormeghatározásban és a megismerésben. Dzsingu például egy japán császárné volt, nevéhez, Korea meghódítása fűződik.
A szövegek csak néhány rövid sorból állnak, de ez éppen elég arra, hogy a kíváncsiságunkat felkelthesse.
Ám a hölgyek mellett találunk természetközelibb motívumokat is: ezeket rendszerint kétoldalasan. Az Egyiptomos, halas virágos, és egyéb szépségek inkább azoknak szólnak szerintem, akik még nem annyira bátrak az emberalak kifestésében. Ilyen vagyok még én is.
Néhány oldalon pedig magunk is tervezhetünk, rajzolhatunk az illusztrációkhoz. Őszintén szólva ezeket a részeket még nem igazán szeretem, mert nem tudom megcsinálni olyan szépre, mint ahogy a kész részlet ezt megkívánná. Nem lesz szimmetrikus és ez nagyon zavar. Viszont annak, akinek jó a kézügyessége és bízik magában, jó kikapcsolódást nyújthat ez is, ráadásul ezzel valóban egyedivé varázsolhatja a könyvét.
A több mint 50 oldal, hófehér, a kétoldalas illusztrációk szépen látszanak. Én színes ceruzát, akvarell-ceruzát, vízfestéket, zselés tollat, illetve szemhéjfestéket használtam: a papír kicsit felhullámosodott de nem ütöttek át a színek a másik oldalra. Filcet és alkoholbázisú tollakat nem használtam, így erről nem tudok nyilatkozni.
Most pedig jöjjön egy befejezett oldal a könyvből, melyhez a fentebb említett összes eszközt felhasználtam.
A kép minőségéért elnézést kérek, még sosem fotóztam kétoldalasan:
Az értékelés végén szeretném megköszönni a kifestőt, alig várom, hogy folytathassam tovább!
Amennyiben te is kedvet kaptál, a Líra oldalán megrendelheted a saját példányod!Írta: Isabel 
Akik követik a blogot, vagy kicsit ismernek, tudják, szeretek írni és tanulni is! Soha nem éreztem kellemetlennek, ha a nálam jobbaktól, tapasztaltabbaktól tanulhatok, hiszen az ember csak így fejlődik és válik jobbá az élet minden területén.
Nem Varga Bea könyve volt az első, amit az írás tanulás miatt elolvastam. Viszont az övé az egyik legkülönlegesebb és ezt az állítást mindjárt meg is indoklom.
Az első, ami felkeltette az érdeklődésem, hogy magyar szerző írta magyaroknak! Ez azért fontos, mert - bár imádom Stephen King - Az írásról című könyvét - itt mégiscsak magyar nyelvtannal, szövegkörnyezettel, gondolkodásmóddal találkozunk. Valljuk be, aki ezen a nyelven szeretne bármilyen területen írni, annak ezt a gondolkodást, felépítést kell nagyon jól ismernie.
Hozzátenném, hogy itt szófajokról, mondatelemzésről, stb. mert ez nem nyelvtankönyv. Mégis át tudja adni nyelvük olyan, fontos részeit, amelyek nélkülözhetetlenek az írásban történő jó kifejezésmódhoz.
Második pontként az életszerű példákat emelném ki. Nemcsak leírásokat talál az olvasó arról, hogy ezt vagy azt hogyan kell leírni/megfogalmazni, de a szerző példákon mutatja be a hibákat és a helyes megoldási módokat is. Ez különösen hasznos azok számára, akik nem tudnak részt venni íráskurzusokon, vagy elmenni iskolába. Ezt a tábort erősítem én is, szóval ez nagyon pozitív tapasztalat volt!
Harmadik pontnak hagytam a kedvencemet az egész műből: a gyakorlófeladatokat! Mindig imádtam leellenőrizni a tudásomat és most végre az írás területén is lehetőséget kaptam erre, anélkül, hogy bárkinek meg kelljen mutatni a válaszaimat! Mikor megláttam, hogy néhány fejezet végén ilyesmire is van lehetőség, jó sokáig vigyorogtam. Hiszem, hogy az elmélet akkor tud gyakorlattá válni, ha nemcsak megtanuljuk, de hasznosítjuk is. Az ebben a témában olvasott könyveim közül ez volt az első, amiben lehetőség volt erre. A szerző még külön helyet is hagyott a válaszoknak, bár én kis cetlikre írtam a gondolataimat - egyrészt nem volt szívem beleírni a könyvbe - másrészt meg kíváncsi leszek pár hónap múlva miket fogok válaszolni és így meg tudom vizsgálni a fejlődésem. Külön köszönet ezért a részért!
A negyedik pont kapcsolódik az előző gondolatmenetemhez, ez a mű ugyanis biztosan többször olvasós lesz a számomra. Bár könnyed és lényegre törő, mégis szinte az egész irodalmat felöleli és rengeteg kérdésre válaszol. Külön taglalja a zsánereket, szó van a világfelépítésekről, érinti a helyesírást és a megfelelő szóhasználatot... fel sorolni sem egyszerű mennyi mindent találhat magának benne egy leendő író. Azonban pont emiatt, aki komolyan gondolja az írást, kénytelen lesz többször a kezébe venni. Mi felnőttek tudjuk - semmit sem lehet egyszeri olvasással megtanulni, pláne nem átültetni a gyakorlatba. Újra és újra át kell nézni részeket, hogy aztán a végén 100% legyen az ismeretelsajátítás.
Itt jegyezném meg, hogy azoknak is ajánlom a könyvet, akik nem szeretnének komolyabban írással foglalkozni, mert sok érdekes és hasznos információhoz juthat.
Az ötödik pont pedig a borító! Igen tudom ezt mindig megemlítem, de ez annyira jól néz ki! Ráadásul elegáns is, olyan, ami gyönyörűen mutat a polcon!
Igaz, én szándékosan nem ott fotóztam: éppen egy kéziratomon dolgoztam, a könyv segítségével, mikor eszembe jutott, hogy ennél jobb alkalmat nem találhatok a fényképezéshez.
Összességében nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne az írással foglalkozni, vagy csak megtanulni azt!
Ezúton szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt a könyvből!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése