A szerző, aki nemcsak Hófehérke, de más hercegnők életének is készíti a folytatását - Interjú L.J.Wesley-vel

 L. J. Wesley, nagyon érdekes színfolt a magyar írók között. Többféle zsánerben alkot, mindezt egy nagyon egyedi stílusban.

Legutóbbi műve a Hetedhét birodalom, ami számomra óriási meglepetés volt. Ennek kapcsán teszek most fel pár kérdést a szerzőnek, tartsatok velünk!

Kezdésnek elmesélnéd honnan jött a Hetedhét birodalom ötlete?

M. G. Brownnal beszélgettünk róla, hogy ezekben a régi mesékben rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Kicsit belemerültünk a témába, és írtam egy nagyjából egy oldalas kis szösszenetet, amiben Hófehérke volt a szereplő. Ma ennek a továbbfejlesztése gyakorlatilag a Hetedhét Birodalom prológusa.

Annyi népmese-adaptációból miért pont Hófehérkére esett a választás?

Igazából, teljesen véletlen. Ha nem róla írtam volna anno azt az egy oldalt, hanem mondjuk Hamupipőkéről, akkor ma jó eséllyel ő lenne a főszereplő. 

A történet egyedi és teljesen mellőzi a Disney – elemeket. Mennyi kutatómunka áll a háttérben?

Mivel alapvetően nem egy már meglévő történetet írtam újra, hanem folytattam azt amit megírtak, viszonylag egyszerű dolgom volt, ráadásul ismertem már korábban is az eredeti történeteket is. Persze, így is volt elég sok minden, aminek utána kellett járnom, de alapvetően nem a kutatómunka volt a folyamat legnehezebb része.

Mennyire volt nehéz elvonatkoztatni az ismertről és valami teljesen újat alkotni?

Néha belecsúszott egy-egy túlzottan Disney-s rész, de szerencsére a szerkesztőm ezeket kiszúrta és kiírtottuk őket. Alapvetően amúgy nem volt nehéz elvonatkoztatni, tudtam, hogy mit akarok.

Miképp fogadta a Mogul Kiadó a regény ötletét? Gördülékenyen ment a kiadás?

Mint eddig igazából mindig, most is nagyon könnyű dolgom volt a kiadóval. Szerencsém van, szeretik az ötleteimet, így nem kell győzködni senkit, hogy ez lesz a megfelelő történet. Ennek megfelelően, a kiadás is gördülékenyen ment, csak azt volt kissé nehéz belőni, hogy mikor adjuk ki, mert az elmaradó könyvfesztivál és könyvhét kissé megbonyolította a dolgot.

A könyv borítóját kivételesen nem te készítetted, hanem pályázatot írtatok ki. Mi alapján választottátok ki a véglegeset?

Az olvasók szavazhattak a borítókra, és végül nagy előnnyel nyert Ashley Redwood igazán fantasztikus munkája, de végül nem ezt használtuk fel, hanem felkértem egy ismerős grafikust, hogy készítse el számomra a borítót.

Milyen olvasói visszajelzéseket kaptál eddig? 

Nagyrészt pozitív visszajelzések érkeztek, szerencsére leginkább szeretik a regényt. Persze, az elkerülhetetlen, hogy ne legyen pár gyengébb értékelés is, de ezekből is csak tanulok.

Tervezel ezen a vonalon maradni és esetleg több mesehőst is továbbgondolni?

Még két rész fog készülni ebben a világban, az egyik Aranyhajra, a másik pedig Csipkerózsika és Hamupipőke kettősére fókuszál majd. Hogy utána lesz-e még ilyen, azt egyelőre nem tudom.

Mint említettem, több műved is jelent már meg; számodra melyik a legkedvesebb és miért?

Nekem a Brooke a kedvencem. Azt nem tudom miért, de ő áll hozzám a legközelebb. Időről időre el is gondolkodom rajta, hogy hallgatok az olvasókra, és írok hozzá egy folytatást.

Mit tervezel 2021-re? Mikor jön ki az újabb regényed?

A könyvhétre tervezem megjelentetni az O.N.S. – Egyéjszakás kaland című regényemet. Ez nagyjából a már megszokott L. J. Wesley recept alapján készül. Humor, egy problémával küzdő női főszereplő (mint tudjuk, a 12 első randiban depressziós, a Brooke-ban pedig kómás volt a főszereplő), némi romantika, és persze nem túl hosszú. 

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónak!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, keresd a szerzőt hivatalos Facebook - oldalán, vagy könyveit a shop.konyvmogul.hu oldalon!

Írta:Isabel

Abby Jimenez - Barátnak tartalak

 Őszintén szólva ez a történet nem az enyém. A blogra is azért kerül fel, mert egy szavazás keretében kértétek az értékelését. Nem véletlenül húztam eddig a dolgot, na de nézzük miről is van szó.

Bár a főhősnőnk szókimondó és ezt nagyon szoktam szeretni, most valahogy mégis idegesített. Általában a hozzá hasonló szereplőknek szokott egy bája lenni, de számomra ez most nem volt meg.  

A meddőségével kapcsolatos problémát értem és együtt is érzek vele, de ez az egyetlen olyan érzelem, amit pozitívként tudok elkönyvelni irányában. 

A történet elején párja van, várja, hogy eljegyezzék - ehhez képest szinte azonnal vonzódni kezd máshoz. Nevezzetek maradinak, de ha én az eljegyzésemet várnám eszembe se jutna más felé kacsingatni.

Ezután természetesen kialakul a a kémia, ami szerelemmé növi ki magát, legalábbis a férfi főszereplőnk részérél. Ezzel még semmi baj nem lenne, de itt jön a "szappanoperás" csavar - ugyanis amíg Josh nagy családot szeretne, addig Kristen sajnos meddő, így ezt nem tudja megadni kedvesének.

De ezt nem ám úgy oldják meg, hogy leülnek, a csaj megmondja mi a baj, aztán megpróbálnak megoldás találni vagy szépen elbúcsúznak...Kristen egymaga eldönti, hogy ő úgysem elég jó a férfinak és anélkül, hogy szerencsétlent bármibe is beavatná egyedül cselekszik.

Mégis miért? Egy kapcsolathoz két ember kell, nem egyedül hozunk döntéseket! Itt jött el az a pont, hogy azt mondtam, csak miattatok olvasom végig a történetet. 

Azért, hogy valami pozitívat mondjak, nekem a borító kifejezetten tetszett, nagyon kedves hangulata van.

Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!

Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel

Minnie Darke - Megmondják a csillagok

 

Véleményem szerint - mint sok mindenben az életben- az olvasásban is kellenek kellemes, lazább időszakok. Olyan könyvek, melyek lekötik a figyelmünket, mégsem világmegváltó a történetük - sokkal inkább kellemes akár egy tavaszi reggel. Számomra a Megmondták a csillagok pont ezt jelenti. Nincsenek benne nagy történések, óriási szerelmek vagy konfliktusok, csak egy egyszerű olvasmány egy nehéz nap végére.

A történet során több szereplővel találkozunk, melyek mindegyike más - más csillagjegyhez tartozik, mégis valamelyen módon a sors és az élet összeköti őket.  Egy laikus olvasónak - mint én -  teljesen érthetően van megfogalmazva a mondanivaló, lehet belőle újat tanulni, mégsem érzi úgy az ember, mintha egy előadáson ülne. 

Az én csillagjegyem Kos - és ennek minden tulajdonságát is magamban hordozom. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy a különböző csillagjegyek mennyire kompatibilisek egymással, igaz, a szakértője nem vagyok a témának. Hobbi szinten olvasgatok ezekről, ezért nagyon örültem, mikor ilyen könnyed csomagolásban találkoztam a témával. Igazából a jelenlegi szintemen azt gondolom, hogy az embert alapvetően nem a csillagjegye határozza meg (például engem lázba kellene hozzon egy jó vita, de én messziről kerülöm és ha mégis sorra kerül, nem érzem magam jól benne), mégis ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az embereket  - főképp a hozzánk közelállókat - nem árt feltérképezni a személyiségjegyeiket. Így könnyebb lehet a kommunikációt és megfelelő szeretetnyelv kiválasztása is. Mindenki könnyebben nyílik meg, ha azzal az eszközzel szólítjuk meg, ami hozzá közel áll. (Megint csak magamból tudok kiindulni, de én az őszinteséget mindénél többre tudom értékelni. Az érzelmekben és a kommunikációban egyaránt.)

A könyvből képet kaphatunk a csillagjegyek egyéni jellemvonásaira, ám észrevehetünk bizonyos hasonlóságokat is és ez engem nagyon megnyugtatott. Hogy miért? Mert a Kos (pláne ha nő az illető) nem éppen a legkönnyebben kezelhető jegy, így hajlamos vagyok nagyon sokáig magamat hibáztatni a kudarcaimért. Öntudatlanul is magamat vádolom minden sikertelenség miatt, viszont a könyv olvasása során rájöttem, hogy nekem is vannak értékes tulajdonságaim. (Például a makacsságom az emberek idegeire szokott menni - mivel nagyon nehezen engedek el dolgokat ezzel könnyen felidegesítem őket és ártok magamnak is. Viszont, ha nem lennék makacs, nem tudnék felállni a nehéz helyzetekből és haladni tovább az utamon.)Minden attól függ hogyan tekintek rájuk.

A lényeg, hogyha egy könnyű esti olvasmányra vágytok, vagy csak megismernétek a környezetetekben élőket, esetleg szeretnétek ha a kiszemeltetek felfigyelne rátok, jó szívvel ajánlom a regényt!

Keressétek a Libri Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

A szerző, aki felnőttként is imádja a meséket - Interjú Bodor Attilával, A tél menyasszonya meseírójával

Bodor Attila szerzővel A tél menyasszonya című mesekönyve kapcsán ismerkedtem meg és bár a könyvét egy ajánló miatt olvastam el, korántsem csalódtam. Visszarepített a gyermekkoromba, azok közé a mesék közé, melyek számomra értékesek továbbá maradandó élményt nyújtottak. Éppen ezért nagyon izgatottan várom a szerző válaszait és remélem, Ti is kedvet kaptok a műveihez!

Kezdésként pár szóban bemutatkoznál a blog olvasóinak? Mi vonzott az írásban?

Ha őszinte akarok lenni, akkor az írás csak véletlenül bukkant fel az életemben. Egy tanyán nőttem fel Kiskunfélegyháza határában, és rengeteg háziállat vett körül (meg néha felbukkantak vendégként nyulak, őzek, rókák, teknősök, sünök, stb.), így nagyon erősen kötődöm a természethez. Talán ezért is lettem főleg „reál” beállítottságú: gimiben biológia tagozatos voltam, az egyetemet környezettudományi szakon végeztem, most pedig épp biológiából készülök doktorálni. De valahogy emellett mindig ott voltak a könyvek, már egész kicsi koromtól kezdve. A szüleim is sokat olvastak, rengeteg könyvünk volt otthon, nekem pedig a mai napig természetes, hogy van nálam egy könyv (hátha lesz időm olvasni). Szóval a természettudományok mellett mindig volt helye az irodalomnak is az életemben, de sokáig nem nagyon vonzott az írás. Viszonylag kreatív embernek tartom magam, de ha alkotásról volt szó, akkor én inkább a csendben rajzoló-festegető fiú voltam. Írni csak pár éve kezdtem el, akkor is csak a magam szórakoztatására, poénból. Egy hosszú vonatút alatt fogalmazódott meg bennem egy édességet tüsszentő ló története, ami aztán pár nap alatt kéziratként öltött formát. Egy darabig csak néhány embernek mertem megmutatni, de végül – lesz, ami lesz alapon – beküldtem a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás nevű pályázatára, és náluk is jelent meg 2015-ben. Azóta próbálom magam képezni a témában: most már néha becsúszik egy-egy írástechnikai könyv, de elvégeztem például egy íróiskolai kurzust is (ráadásul nemrég jelentkeztem egy újabbra). És hogy mi vonz ebben? Egyrészt maga a folyamat, amikor egy ötletből kézirat csiszolódik. Ebből mindig sokat tanulok. Az meg tényleg elképesztő, ha kézzel fogható könyv lesz belőle, és jönnek rá a visszajelzések (jók és rosszak egyaránt, hiszen mindkettőből lehet fejlődni). Hihetetlenül jó érzés például azt látni, ha valakinek tetszett a történet, és sikerült vele egy kis extra vidámságot csempészni az életébe. Vagy ha annyira megérinti a mese mondanivalója, hogy utána még kicsit ott lesz vele a gondolataiban. Ezek mind-mind nagyon jó dolgok az írásban.

Már gyermekként is érdekelt a mesék világa? Emlékszel mi volt a kedvenc könyved?

Abszolút, és felnőttként sem eresztett. A mai napig rengeteg mesekönyvet olvasok. Egyrészt mert remekül kikapcsol: egyszerűen imádom a mesék kreativitását. Nem is csoda, hiszen az elmúlt években rengeteg nagyon jó gyerekkönyv jelent meg a magyar piacon. Meseíróként pedig igyekszem ezekkel valamennyire képben lenni. Másrészt pedig jól esik az embernek néha egy olyan világba visszavonulni a mindennapokból (még ha egy rövid időre is), ahol a jó és az igazság győzedelmeskedik, és végül minden baj megoldódik.

Egyébként óvodás koromból származik (és a mai napig megvan) az első olyan könyv, ami akkoriban abszolút kedvenc volt: A dzsungel könyve Disney-féle feldolgozása. Rajongva nézegettem a rajzokat, és annyiszor olvastattam fel a szöveget, hogy lapozáskor már fejből mondtam a történetet. Onnan nem volt megállás: a mesék, a Disney és a rajzolás a mai napig az életem részei. De imádtam még a Grimm fivéreket (persze nem az eredeti meséiket lapozgattam kisgyerekként, hanem egy sokkal gyerekbarátabb verziót), Benedek Eleket és a Hetvenhét magyar népmesét is.

Zelka királylány egy nagyon különleges karakter: nincs szíve mégis sokkal nemesebb a környezeténél. Az értékelésemben említettem, hogy emlékeztet egy kicsit az egyik kedvenc mesém főszereplőjére. Mennyire hatottak rád gyermekkorunk történetei?

Ez változó. A ló, aki édességet tüsszentett például egy olyan mese lett, ami szerintem egyszerre kortárs és nosztalgikusan régies hangulatú. Ráadásul ezt remekül közvetítik az illusztrációk is. Ezzel szemben A tél menyasszonyát szándékosan igyekeztem már-már népmeseire hangolni. Persze itt szintén felbukkan egy kicsit a modern szemlélet, hiszen a főszereplő királylány nem egy megmentésre váró karakter, hanem a kezébe veszi a sorsa irányítását. De ettől függetlenül sokat merítettem hozzá más népek mesei motívumaiból, mint például az orosz népmesék vagy épp a francia Kékszakáll, illetve a Világszépe és a szörnyeteg. Ezzel szemben a legújabb kéziratom egy napjainkban játszódó, modernebb történet lesz.

Azt is említettem, hogy ha valaki környezettudatosan olvassa a történetet, komoly mondanivalót fedezhet fel benne. Ez sem véletlen, hiszen számodra ez a téma nagyon fontos a Biotechnológia Tanszék hallgatójaként. A mindennapokban hogyan mutatkozik ez meg?

Mindig is nagyon érdekelt a természet- és környezetvédelem, így nagyon örülök, hogy Ph.D. hallhatóként ehhez kapcsolódó témán dolgozhatok. A kutatási témám a bioremediáció, vagyis a szennyezett területek biológiai úton történő kármentesítése. Ezen belül is az olajszármazékok okozta szennyezéseket igyekszünk „olajfaló” baktériumokkal megszüntetni vagy mérsékelni. Nagyon inspiráló ez a közeg, hiszen a tanszékünkön több kutatócsoport munkája is a környezetvédelemhez köthető. Vannak például, akik a hulladékokat mikrobiális úton alakítják át hasznos nyersanyagokká (ez az ún. biofinomítás), mások a mikroorganizmusok által termelt biogázzal foglalkoznak vagy a biohidrogén előállítását kutatják. Ezek mellett oktatunk is: a biotechnológia különböző ágait előadásokon és gyakorlatokon tanítjuk a biológia/biológus, illetve a bio-/környezetmérnök hallgatókat, a leendő tanároknak pedig előadásokat tartunk a biogeokémiai ciklusokról és a környezetvédelemről.

A másik mese, amit olvashatunk tőled, az A ló, aki édességet tüsszentett. Bár én még nem olvastam, az viszont érdekelne, hogy miért pont ez az alaptéma? Édesszájú vagy?

Azt hiszem, ez is a gyerekkoromra és az állatok szeretetére vezethető vissza (ami persze azóta is tart). Ráadásul az egyetem után egy ideig lovagolni is tanultam több – (de inkább) kevesebb sikerrel. Valószínűleg innen lopta be magát egy ló főszereplőként a mesébe. De egyébként igen, édesszájú is vagyok. Imádok kísérletezni a konyhában, és újabb recepteket kipróbálni. Tegnap például épp fánkot sütöttem, pénteken pedig babkát több ízesítésben (ezek elajándékoztam). De nemrég volt egy időszak, amikor egy pitereceptet próbáltam heteken át tökéletesíteni. Hogy a karácsony előtti sütésekről már ne is beszéljünk… 

Mindkét könyv a Könyvmolyképző Kiadónál kapható. Milyen velük együtt dolgozni?

A Könyvmolyképző Kiadó mögött egy rendkívül profi csapat áll. Nagyon sok remek és tehetséges embert ismertem meg rajtuk keresztül. A munka is nagyon simán és gördülékenyen megy a legtöbbször. Kiemelten igaz ez a szerkesztésekre: az első könyvemet Moskát Anita szerkesztette, míg a másodikat (és a készülő harmadikat is) Róbert Katalin. Mindketten aktívan írnak is, és rengeteget tanultam tőlük. De mellettük rengeteg tanácsot adott a kiadó főszerkesztője, Varga Bea is (akit sokan On Sai-ként ismernek). Hálás vagyok nekik a sok segítségért, és hogy a szöveg a lehető legjobb formában jelent meg. Az egyetlen „negatívum” talán az, hogy mivel a kiadó munkatársai többnyire más-más városokban laknak, csak viszonylag ritkán adódik lehetőség arra, hogy személyesen is találkozzunk.

Mindkét könyvedet Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Mennyire vagytok egy hullámhosszon? Viszontlátod a papíron az elképzeléseidet?

A kiadónknál az illusztrátor és a szerzők alapvetően külön-külön dolgoznak, és mi legtöbbször csak a végleges rajzokat látjuk. Hajni ettől függetlenül mindig jelezte, ha megkapta a szöveget, és segítséget vagy pontosítást is szokott kérni, ha valami nem egyértelmű. Ilyenkor természetesen örömmel segítek. Viszont az illusztrálás az a rész, amit íróként talán az egyik legnehezebb volt kezelni, mert nagyon furcsa látni, hogy egyes jelenetek vagy éppen a karakterek más fejében hogyan néznek ki. Ezt el kell engedni, hiszen nem is kell, hogy a kettő feltétlenül passzoljon. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Hajni illusztrálta az eddigi könyveimet, mert imádom a stílusát. Mostanra sokszor írás közben is úgy elevenedik meg a mese, mintha ő festette volna. Éppen ezért az az időszak, amikor elkészülnek a rajzok, olyan nekem, mint gyerekként a karácsony volt. Mindig tűkön ülve várom! Mert a figurák nem úgy festenek majd, mint ahogy elképzeltem őket, hanem még jobban is! Ráadásul a színekkel és a formákkal mindig remekül sikerül visszaadnia a mese hangulatát. Remélem, az új könyvemet is ő illusztrálja majd. Abszolút rajongó vagyok!

Jöjjön az egyik legfontosabb kérdés, amit egy írónak feltehetek: mit szóltak a gyerekek a könyveidhez?

Az interneten (pl. a molyon és különféle blogokon) ugye főleg felnőtt véleményekkel találkozom, de a dedikálások alkalmával is gyakrabban jönnek oda hozzám a szülők és a nagyszülők. Viszont mostanra többször volt lehetőségem részt venni író-olvasó találkozókon vagy éppen tematikus, a könyveimmel foglalkozó rendezvényeken is (pl. iskolákban vagy könyvtárakban). Itt a gyerekek olyan lelkesen osztják meg élményeiket és a véleményüket, hogy öröm hallgatni. Zsibongva várnak, aláírást vagy közös fényképet kérnek… Szóval azt hiszem, szeretik a meséimet. Amikor az édességet tüsszentő ló történetét először lejegyzeteltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus élményben lesz majd részem általa. 

Egy másik interjúban említetted, hogy szeretnél egy olyan könyvet is írni, ami beszélő zöldségekről szól, akik ellepik a világunkat. Nagyon tetszik az ötlet, így muszáj rákérdeznem, hogy hol tart a dolog?

Ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhatok: a kézirat kész és megjelenésre vár. Némi üröm az örömben, hogy Az elképesztő kelkáposzta-főzelék eredetileg tavaly karácsonyra jelent volna meg, de a vírushelyzet felborította a kiadói terveket. Viszont azt az ígéretet kaptam, hogy idén biztosan megjelenik, szóval hamarosan az olvasók is megtudhatják, hogy a főszereplőknek sikerül-e megakadályozni Őkelsége, a gonosz kelbimbó világuralmi terveit…

Addig is érdemes a Facebookon követni az írói oldalamat, ahol időről időre újabb részleteket árulok el a történetről! 

Zárásképp pedig mesélj egy kicsit a terveidről! Mikor olvashatunk tőled új történetet?

Az elképesztő kelkáposzta-főzelék után most egy ideig a doktori disszertációm megírására kell fókuszálnom, ami egyelőre minden energiámat leköti. De remélem, hogy utána hamarosan újabb mesék születnek majd! 

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy meséit a Könyvmolyképző Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel