A műfordítás az egyik legfontosabb lépés, ha könyvkiadásról beszélünk. Minél több nyelven jelenik meg az adott mű, annál nagyobb lesz a célközönsége.
Diósi Zsófiával egy önkéntes munkában találkoztunk és pár hetet dolgoztunk is együtt. Jelenleg három alkotásnál jelenik meg a neve fordítóként, és bár én még egyiket sem olvastam - elismerem, annyira még nem jó az angol nyelvtudásom, hogy érdemben alkothassak véleményt ezekről - mégis arra gondoltam számotokra is érdekes lehet, ha belepillanthattok ezekbe a folyamatokba.
Először is, mesélnél nekünk arról, hogyan szeretted meg annyira az angol nyelvet, hogy e mellett a foglalkozás mellett döntöttél?
Ez úgy történt, hogy kicsiként, mint valószínűleg az olvasók közül mindenki, nagy rajongója voltam a Disney filmek zenéinek. Tizenegy éves voltam, mikor először szabadultam rá az internetre – természetesen akkor még szülői felügyelettel – és az akkor még alig néhány éves angoltudásommal is szemet szúrt, hogy az eredeti angol szöveg és a magyar között milyen nagy eltérés van. Valamiért ez a jelenség lenyűgözött, különös tekintettel arra, hogy egy dalszövegben a zene, ritmus, szótagszám és a rímek a lehető legnagyobb kihívás elé állítják a fordítót; maradjon szöveghű, de közben illeszkedjen egy végtelenül szigorú formai követelményhez? Ez ezerszer nehezebb, mint amit én műfordítóként csinálok. Rögtön elkezdtem agyalni rajta, hogy engem mi fogott meg az eredetiben, hogyan adtam volna át magyarul, miben lett volna más… Amikor körvonalazódott a fejemben, hogy amit én ebben élvezek, azt lehet tanulni is (az alapjait minimum), nagyon megörültem, szóval nem maradt sokáig kérdés, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.
Miként emlékszel vissza a tanulmányaidra? Aki ezt a pályát szeretné választani, mire kell mindenképpen odafigyelnie?
Angol és latin nyelvet tanultam, illetve oroszt is, de azt már csak az egyetemen, jóval később. Természetesen erre is igaz, hogy érdemes minél korábban kezdeni; a latinnal még elbicegtem, de az orosz már nagyon nehezen fért a fejembe, ezért fordítást nem mernék vállalni ezeken a nyelveken. Az angol is tud néhol még mindig meglepetést okozni, ami nem csoda, hiszen nem vagyok native speaker és a nyelv egy élő rendszer, állandóan változik. A tanulmányaim alatt főként ezekre csodálkoztam rá.
Egyébként, az SZTE Angol-Amerikai Intézetében diplomáztam, fordító-tolmács specializáción. Bárkinek jó szívvel tudnám ajánlani, aki hasonló pályán gondolkodik, viszont ha valaki szakfordító szeretne lenni, mindenképpen Fordító-tolmács MA-ra jelentkezzen az alapszak befejezése után, máskülönben nem jut hozzá például a vállalkozás indításához szükséges papírokhoz.
Ami még fontos az anglisztika szakot illetően – eleve emelt szintű angol érettségi kell a felvételin – nem szabad úgy nekivágni, hogy A.) majd itt megtanulok angolul B.) én már mindent tudok, csak a diplomáért jöttem. Stabil nyelvtudás kell a bekerüléshez, de nagyon sokszor éreztem azt egy-egy jegyzetemet vagy kötelező olvasmányomat megnyitva – különösen a politikatörténet tantárgyaknál – hogy hát én ezt a nyelvet nem beszélem, sziasztok. Rugalmasan és bátran, és nem lesz gond.
Mint említettem három fordításod jelent meg eddig lélektani, ifjúsági és dráma műfajban. Melyik állt a legközelebb hozzád és miért?
Igazából még nem jelent meg nyomtatásban, és az, hogy mikor fog pontosan, már a szerző/kiadó magánügye, de idén lehetőségem nyílt egy méltán híres magyar szerző horror regényét fordítani. Mivel ez a műfaj a személyes kedvencem, ez egy nagyon szívemhez közel álló project volt.
Ha magát a fordítást nézzük, a lélektani regény, azaz a The Lost Flowers of Alice Hart (Szirmokba zárt szavak) magyarosítása ment a leggördülékenyebben, hiszen ott a saját anyanyelvemre fordítottam, ami összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint magyarról angolra.
Hogyan zajlik egy munkafolyamat? Ha van az olvasók között leendő műfordító, a válaszod biztosan sokat segít majd neki.
Általában már a szerződés megkötése előtt átküldik az adott szöveget, de a részletes ismertetőjét/részletet a szövegből legalább, hogy az alapján eldönthessem, vállalom-e. Ez azért fontos, mert ha olyan szövegről van szó, akár regény műfajban is, ahol a szakszavak abszolút kifognak rajtam (ilyennek gondolnám példának okáért mondjuk a jogi szövegeket), akkor időben szólhassak, hogy nem én vagyok az emberük. Csupán a megbízás és a pénz kedvéért nem vállalnék el olyan szöveget, amiről már előre tudom, hogy nem tudnám jól átadni angolul/magyarul, hiszen nem csak az a fontos ebben, hogy magát az adott szakszót ki tudod-e szótárból nézni, hanem arról is, hogy miként használjuk az adott mondatban/kontextusban. Sokat bukhat ezen az olvasói élmény, ez pedig senkinek sem érdeke.
A szerződés megszületése után pedig nekilátok : ) Az eleje mindig nehezebb, bele kell minden szövegbe lendülnöm. Egy 300-400 oldalas könyvre általában 3 hónap futamidőt szoktam kérni, persze ezt a karakterszám/ívszám határozza meg, nem az oldalszám, mert azt a tördelés nagyon megdobhatja. Vannak olyan időszakok az életemben – ahogyan például a mostani is – amikor nem csak a fordítást csinálom, hanem hasonlóan angol nyelvű content marketinget is, vagy éppen tanulok; ez esetben a futamidő is megnövekszik, ám ezt előre jelezni szoktam az ügyfél felé.
Két fontos jó tanács!
Triviálisnak tűnhet, de amikor majd több megbízással zsonglőrködtök egyszerre, esetleg egyetem és/vagy munka mellett próbáljátok éppen kiépíteni a fordítói karriert, látni fogjátok, hogy vajmi kevés a vesztegetni való idő – ennek ellenére szakítsatok rá 3-4 napot és olvassátok el a regényt, mielőtt rábólintotok és nekiálltok fordítani! Bele lehet vágni in medias res módon is, de sokkal könnyebb lesz, ha tudod, hová halad a történet, be tudod lőni a hangnemét, és a már első lapokon elhintett utalásokat is érteni fogod, amivel sok utómunkát megspórolsz magadnak. A munka és az eredmény is jobb lesz.
A másik tanácsom ugyanilyen bagetellnek első hallásra, de hátha segít másnak bagatell hibákat elkerülni. Gyűjtsetek össze egy kevés pénzt és fektessétek be olyan eszközökbe, ami a hatalmas mennyiségű szöveg kezelését megkönnyíti. Második monitor minimum, kényelmes egér, csak a példa kedvéért. Egyetem mellett, diákként semmi kedvem és alapom nem volt befektetni ezekbe, gondoltam elleszek én az egy szem laptopommal is. Fájlkeveredés, ínhüvelygyulladás a kényelmetlen touchpad-től; mindent végigzongoráztam, amit csak kellett ahhoz, hogy beismerjem, ezek alapvető munkaeszközök, nem „úri huncutságok”.
Mennyire követed nyelvünk változásait, az új szlengek megjelenését?
Nem kifejezetten használom őket a hétköznapi beszédben vagy írásban, mert nem olyan emberekkel (ügyfelek, család, baráti kör) kommunikálok, akik erre kifejezetten vevők lennének. Viszont én mindig jól szórakozom egy-egy meredekebb szleng megjelenésén, nem vált ki belőlem semmilyen kellemetlen érzést vagy hőzöngést – amíg az ember tud disztingválni a helyzethez illő beszédstílusok között, szerintem nincs baj a szlenghasználattal. Tud aranyos és kreatív is lenni, illetve ablakot nyit az azt használó korosztály/réteg gondolkodására.
Hogyan változott/változik a műfordítás rendszere és minősége az elmúlt években? Bár még fiatal vagy, nagyon érdekel a véleményed!
Őszinte leszek, nem kifejezetten követem az „eseményeket” ilyen téren, mert nem érzem azt, hogy befolyásolja a munkámat. Számomra az ügyfeleim bevonzása, megtartása és a velük való jó üzleti kapcsolat kiépítése jelenti voltaképpen a kihívást, utána pedig természetesen a jó fordítás maga – azt, hogy ez mondjuk konkrét kiadóknál vagy akadémiai szinten hogyan változott manapság, nem tudom. Fordítottam már kétszer közvetlenül kiadó megbízásából is, nem érzékeltem nagy különbséget. Általában, ha egy magánszemély kér fordítást tőlem, vele kommunikálok, nem a főszerkesztővel, de ő utána ugyanúgy az ő könyveiért felelős kiadónak továbbítja a szöveget, szóval lényegében ugyanaz.
A minőségről azért volna nehéz nyilatkozni, mert ha nem tetszik egy könyv nyelvezete, falsnak, darabosnak érzem, a lehető legritkábban lapozom előre megnézni, hogy na mégis ezt ki fordította, hanem félrerakom a könyvet és olvasok mást – így hosszútávon igazából csak olyan könyveket olvasok ki, amik tetszenek. Nem érzek egy rohamos vagy bármilyen szintű minőségi romlást a fordításokban, de ismétlem, ebben biztos szerepet játszik az, hogy nem nagyon mozdulok ki a komfortzónámból. Viszont, ha találok olyan szófordulatot egy-egy fordításban, ami nagyon tetszik, mindig felírom magamnak!
Mit tapasztalsz, mi magyarok szívesen olvasunk idegen nyelven?
Egyre nagyobb igényt látok rá, ami szerintem szuper. Már nem csak kezet-lábat törve lehet hozzájutni egy-egy aktuálisabb vagy klasszikus regény angol verziójához, hanem simán megrendelhető, vagy egyenesen ott van a könyvesboltok idegen nyelvű részlegénél.
Szerintem, ahogy egyre távolabb kerülünk időben az egykori meglehetősen poroszos általános iskolai angoloktatástól, egyre több görcsünket vetkőzzük le, ami az idegen nyelvek használatát és tanulását illeti. Ez egy nagyon jó tendencia. Nem azt szeretném persze sugallni, hogy a nyelvtanuláshoz nem kell precizitás és szigor, mert dehogynem kell – viszont egy műfordító munkája nem szóról-szóra a lehető legszolgaiabb fordítását nyújtani az eredeti szövegnek, hanem ugyanazt az élményt átadni, amit az eredeti szöveg nyújt az olvasónak. Ezért én bátorítanék mindenkit, aki megpróbálkozna ezzel, vagy aki önkéntesen csinál fan-fordításokat.
Mikor megjelenik egy új fordításod, milyen érzésekkel várod a fogadtatást? Hogyan kezeled az esetleges negatív véleményeket?
A fordító igazából valahol háttérmunkát végez; ha kijön egy könyv, amit én fordítottam angolról magyarra, valószínűleg szinte senki nem fogja úgy a kezébe venni az „organikus közönségből”, hogy a fordítás milyenségére kíváncsi konkrétan. Az ő számukra ez egy magyar könyv. A The Lost Flowers of Alice Hart nagyon jó kritikákat kapott, fordítás szempontjából is, de ha nem emelték volna ki, akkor is boldog lettem volna – hiszen ha a könyv tetszik magyarul, az azt jelenti, hogy a szöveg megállja önállóan a helyét és nem érződik rajta, hogy döcögne, akadna.
A negatív véleményeket rendszerint két kategóriára osztom; konstruktív-e avagy sem. Ha valaki megmondja nekem, hogy milyen objektív hibákat vétettem egy-egy szövegben, esetleg még javaslatot is tesz alternatív megoldásokra, azt mindennél jobban értékelem. Amikor valakiről érezni világosan, hogy azért húz le téged, hogy a maga tudását fitogtassa, de közben a saját maga tudásáról konkrétat igazából nem bizonyít, azt érdemes ráhagyni. Akinek örömet okoz negatívnak lenni, az úgysem fogja magát hagyni meggyőzni az ellenkezőjéről.
A jelenlegi helyzet, hogyan befolyásolta a munkádat? Lehet arról valamit tudni milyen könyvön dolgozol most?
A vírushelyzet egy kicsit sem hiányzott a magyar könyvpiacnak, ezt kár is lenne tagadni. Az emberek nem feltétlenül könyvekre fogják költeni azt a jövedelmüket, amiről azt sem tudják, ugyanúgy meglesz-e a következő hónapban. Egy szó mint száz, megnehezítette a munkámat, de mivel a fordítást karöltve és párhuzamosan végzem a marketinges munkámmal, átvészeltük a szituációt.
Jelenleg szintén egy magyar szerző regényfordításán dolgozom; cím, illetve név szerint nem szeretném megemlíteni, mert nem egyeztettem vele az interjú előtt erről, de nagyon élvezem a történetet és jó látni, hogy a magyar kiadásban mekkora sikere lett! Izgulok is természetesen, hogy majd a bilinguális olvasók milyen véleménnyel lesznek róla.
*Ha lenne egy karácsonyi kívánságod műfordítóként mi lenne az?
Ez egy meglehetősen gyakorlatias válasz lesz; tanuljuk meg kollektívan - mind fordítóként, mind olvasóként -, hogy a műfordítás az élmény átadásáért van (természetesen a lehető legnagyobb szöveghűség mellett) és nem egy verseny azzal kapcsolatban, hogy ki emlékszik jobban gimiből az angolórákra. Ha youtube-on látom mondjuk a népszerű sorozatok rajongói által készített feliratait vagy dalszövegfordításait (de lehet ez akár a hivatalos magyar verziója is az adott terméknek), egész biztosan abból áll a comment section 30%-a, hogy „ez nem így volt angolul”, „ez nem is ezt mondta”, „eredetiben nem is ezt éneklik”. Tudom, hogy az interneten felesleges bármin is meglepődni, de ez engem a mai napig képes lenyűgözni. Persze más az, mikor valami nagyon komoly tartalomvesztés vagy csorbulás következik be a fordítás alatt, az értelemszerűen gondatlanságra utal. De egy-egy kiragadott frázison olyan felesleges zsörtölődni. Empátia, rugalmasság és még akár élvezhetjük is amit olvasunk/hallgatunk!
Amennyiben kíváncsi vagy Zsófi munkásságára, Facebook - on felkeresheted őt!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése