Következzék a vele készült beszélgetés, melynek végére remélem, Ti is kedvet kaptok az Ikrek Mágiájához!
Köszönöm a felkérést.
Pár mondatban kérlek, mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!
A bemutatkozás nehezebb, mint megírni a regényt. :) Gyerekkorom óta írok, 10 évesen elkészült első kisregényem kézirata, ezt négy évvel később újabb követte. Mindig írtam valamit, blogoltam vagy olvastam.
Gyerekszínjátszó voltam, gimiben drámatagozatra jártam, aztán alsós tanító és drámatanár lettem. A főiskolás évek alatt amatőr színházi társulatban játszottam. Kipróbáltam az improvizációs színházat és a tanítási drámát. Tanítottam, részt vettem egy országos művészetpedagógiai projekten, most pedig egy zeneműkiadónál dolgozom. Idén elvégzem a mérlegképes könyvelőit. Nem unatkozom.
Örök átváltozóművész vagyok, a lelkem mélyén igazi kamasz. Bár alsósokkal foglalkoztam, a kamaszok lelkivilága mindig sokkal hitelesebben jelent meg az írásaimban. Érdekelnek a lélektani, társadalmi, családot és ifjúságot érintő témák. Terveim között nemcsak az írás szerepel, hanem olyan platform létrehozása is, ahol foglalkozhatunk ezekkel a témákkal.
Mennyire (volt) meghatározó a fantasy irodalom az életedben? Van kedvenc szerződ/műved?
Gyerekkoromban inkább állatos és humoros történeteket olvastam. Gerald Durrellt annyira szerettem, hogy minden írásomban megemlítettem a nevét; akkoriban ő hatott leginkább a stílusomra. Az első természettől elrugaszkodó könyv, amit tízévesen olvastam Tőke Péter: A kocka hatalma c. gyerekeknek szóló sci-fije volt. Teljesen beszippantott. A fantasy műfajhoz viszonylag későn, és akkor is először filmeken keresztül kerültem közel.
Többféle műfajban olvasok. Wéber Anikó könyveit nagyon szeretem, Mészöly Ágnes, Böszörményi Gyula stílusa is megnyert, de imádom a Percy Jackson sorozatot, J. Stroud karaktereit vagy Terry Pratchett világalkotását. Első szuszra őket említem, de a skála ettől sokkal szélesebb.
Honnan ered az Ikrek Mágiájának ötlete?
Legszebb tanítói éveimben kislétszámú osztályban tanítottam, többnyire figyelemzavaros gyerekeket. Nagy divat volt a másodikosaimnál a szuperképességes téma. Egyszer a reggeli beszélgetőkörben feltettem nekik a kérdést, hogy milyen szuperképességet választanának maguknak. Záporoztak a válaszok, majd visszapasszolták nekem a kérdést, mire azt feleltem, hogy szeretnék átmenni a falon. Nem tudom, honnan jött ez a válasz, és annyira meglepődtem a téma iránti lelkesedésükön, hogy azt mondtam: Na, majd írok erről egy könyvet! Ők pedig komolyan vették, és naponta kérdezgették, hol tartok benne. Aztán jöttek a színes álmaim, végül megírtam a kéziratot. 2016-ban készült el, 15-16 éves gyerekekről szólt, akik táborban tanultak a képességeikről.
2017-ben rátaláltam Nádasi Kriszre, aki szárnyai vette a kéziratot, lektorálta, megszerkesztette, de a végeredmény felett csak ültem-ültem, mert valamiért nem voltam vele elégedett. Rájöttem, hogy idősebb korosztálynak hitelesebben írnék. Az elmúlt években felépítettem Navatlon világát úgy, hogy az ne csak a történet funkcionalitásában létezzen, hanem akár a trilógia után is vissza tudjak lépni oda egy-egy kiegészítő történet erejéig. Elhagytam az iskolai/tábori környezetet, idősebbek lettek a szereplők, így egy sokkal komplexebb sztori született belőle.
Mikor megszületett az alapkoncepció, mi volt a legkönnyebb és a legnehezebb az írás tekintetében?
A színházi múlt sokat segített abban, hogy élő szereplőket formáljak meg. Nemcsak jellemrajzuk, de elmesélhető önéletrajzuk is van, pontos születési dátumuk. A párbeszédekben az improvizációs színház rengeteg inspirációt adott. Diktafonra mondom fel őket, aztán letisztázom, hogy azok írásban is élők legyenek. Az sem volt kérdés, mi az a dramaturgia, hogyan kell valamit dramaturgiailag felépíteni, de írástechnikailag képzetlen voltam. Később persze voltam tanfolyamokon, olvastam és szorgalmasan gyakoroltam. A leírások egyre könnyebben mennek, bár korábban azok okoztak nehézséget. A fantáziám szárnyalt, nem is ez okozott gondot, hanem a leírásokban volt a legkevesebb gyakorlati tapasztalatom. Azért úgy érzem, most már sikerül átadnom a környezetet annyira, amennyire szeretném.
Hogyan nézett ki egy alkotással töltött napod?
Kávéillatban fürödve. :) Egészen változó, de amikor az írásnak szentelem a napot, akkor csak az van porondon. Kutyasétáltatás közben is gondolkodom, mi hogyan jelenjen meg a történetben. Amikor már nem bírok ülni, járkálok a szobában és karakterből karakterbe lépek. Nekem ez az otthonos munkastílus, hiszen évekig otthon gyakoroltam a szerepeket, itt annyi a különbség, hogy én alkotom meg a szöveget is. Egy-egy jelenetet többször eljátszom, mire végleges formát ölt.
Amikor szerkesztem a mondataim, az már sokkal koncentráltabb feladat. Ahogyan a szerkesztésről visszaérkezett kézirat feldolgozása is.
A négy főszereplő közül kinek volt a legnehezebb megalkotni a jellemvonásait és miért?
Négy főszereplőt említettél az ajánlódban, de Borrao nem volt köztük. Jót mosolyogtam, mert ebből is látszik, mennyire az olvasó által elevenedik meg a történet.
Borrao a legkomplexebb szereplőm, és a fókuszban is az ő családjának története van. Azoknak, akik kedvelik a karakterét jó hír, hogy a második részben sokkal több hangsúlyt fog kapni. Az ő személyének az alkotási folyamatát nagyon szeretem. Annyira összetett és mély szereplő, hogy néha úgy érzem, nem vagyok elég jó író ahhoz, hogy ezt át tudjam adni. Nehéz vele dolgozni, de nagyon hálás feladat.
Gary volt az első, aki megszületett a fejemben. Nála az volt a nehézség, hogy tudom, hová fog eljutni és milyen lesz az a valódi természete, ami a körülmények hatására előtör belőle, de ehhez az első könyvben ennek ellentétére kellett őt megalkotni. Sokszor nehéz volt ennyire visszafogottnak ábrázolni.
Lora is sokkal mélyebb, mint amilyennek tűnik, de muszáj volt őt erősre megalkotnom, hogy látványos legyen a fejlődése. Sokat tartogat még számunkra.
Emmát eleinte nehezen integráltam magamba. Teljesen messze áll tőlem ez a szintú pozitivizmus, a növényekhez való ennyire mély vonzalom; csodálom érte. Aztán megértettem a motivációját és sikerült megtalálnom magamban is azt a bájt, amivel őt felruháztam. Emma rajtam is sokat alakított, nagyon megszerettem őt.
Árminnak eleinte a története volt fontos, aztán egyre körvonalazódott a karaktere, és úgy láttam, érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetnem a személyiségének árnyalataira. Kimondottan élvezem a jeleneteit, bár az ő jellemfejlődése nem olyan látványos, mint a többieké.
Számodra melyik pillanat volt a legfelemelőbb írás közben?
Ha csak egyet választhatok, akkor a kézirat nyers változatának elküldése lektorira. A pillanat, amikor a küldés gombra kattintok.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Úgy szeretik a regényed ahogy én?
Eddig jó visszajelzések érkeztek, egy része a Molyon, egy része privátban. Biztosan nem mindenkinek tetszik, de ez így van jól. Az ifjúsági könyveknél amúgy is nagy a szórás, főleg ami a korosztályt illeti. Én nagyobb kamaszoknak ajánlom (és kamaszlelkű felnőtteknek), mert a cselekmény nem lineáris, sok a szereplő, a témák, mint például családi, baráti, szerelmi témák egyre mélyebbek lesznek, és nem a legszebb családmintákat vonultatom fel. Ó, igen, és a függővég… Nos, az van és lesz is. De ígérem, a trilógiát lezárom.
A NewLine Kiadó szerzője vagy. Miért rájuk esett a választás? Sokat gondolkodtál, mielőtt meghoztad ezt a döntést?
Mindenképpen szerzői kiadónál szerettem volna először megjelenni. Dolgozhattam saját szerkesztővel, minden folyamatot figyelemmel kísérhettem, és Mimiék a NewLine Kiadónál nagyon lelkiismeretesen végzik a kiadó körüli teendőket. Sok jót hallottam róluk, láttam, mennyire aktívak ők is és az íróik is, így mellettük döntöttem. Nem bántam meg. A trilógiámat mindenképpen náluk szeretném kiadni.
A borítód nagyon tetszett. Könnyen sikerült vázolnod az elképzelésed a borítóterveződnek? Olyan lett a végeredmény, amit szerettél volna?
Szó szerint „kő egyszerű, mégis szép” borítót szerettem volna. Ashley Redwood megoldotta ezt a dolgot. Csatoltam neki színvilágban hasonlatos borítókat, és azt kértem, hogy egy kő legyen rajta hópehellyel. Az első verzió más hangulatot árasztott, mire átküldtem egy elképzelésemhez hasonló kőről készült fotót. Végül megszületett az, amit ti is láthattok. Gördülékenyen ment az együttműködés.
Mivel a műved egy sorozat nyitókötete, adja magát a kérdés: mikor jön ki a második rész? Vannak már elképzeléseid a jövőre nézve?
Az utómunkák már beütemezve, közelednek a dátumok, és már a kézirat utolsó fejezeteit írom. Ha minden a terv szerint halad, februárban megjelenik a második rész, és úgy sejtem, a harmadik kötet egy évvel azután érkezik. Talán valamivel hamarabb is sikerül befejeznem, bár a cél nem az, hogy hamar érkezzen, hanem az igényes szöveggondozás, amire időt kell szánni.
Vannak további regényötletem, jellemzően romantikus ifjúsági fantasyk. Ezeknek a világán már gondolkodom, illetve a sorrenden is, melyiket írjam meg a Hópelyhek májusban trilógia után.
Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Petrának! Jómagam is nagyon várom a folytatást!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, vagy regényét többek között a NewLine Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése