Petőfi Sándor - Petőfi ​Sándor válogatott versei

 

A most következő  értékelést, Ti választottátok nekem egy szavazás alkalmával. Verseket olvasni, átélni és értelmezni, nem mindig lehet pár óra alatt. Vannak olyan költők, akiknek a művein érdemes elmerengeni. Számomra Petőfi is ilyen. 

Már egész kisgyermekkoromtól kezdve elvarázsolt az a dallamosság, ahogyan ő alkotott. Tudom, azóta számtalan remek magyar költővel bővült az ország, mégis, ő egy mérföldkő lehet a művészlelkek számára. Az, hogy szeretik-e vagy sem, egyéni vélemény, de az vitathatatlan, hogy generációk ismerik a nevét és hat a magyar művészetre. A nép hangján, egyszerűen szólt az emberekhez.

Én azt a tábort erősítem, aki nagyon szereti a Petőfi - verseket és mikor a diákjaimnál szóba kerül a munkássága, igyekszem a lehető legérdekesebbé tenni  az órákat. Nagyon sokat tudok beszélni az életéről és a mai napig képes vagyok teóriákat, vagy friss információkat hallgatni vele kapcsolatban. 
Nagyon érdekes élete volt - és, bár van jó pár olyan magánéleti ügye , ami az én értékrendembe nem fér bele- mégis, ha egy időtálló alkotást értékelünk, ettől picit el kell vonatkoztatni. Az is igaz, hogy teljesen ez nem lehetséges, mivel minden művészre hat a saját élethelyzete, de mennyi minden kiderülhet kedvenc kortárs szerzőnkről is? Attól, mert bizonyos dolgaival nem értünk egyet, az alkotását szeretjük. 

Petőfi egy olyan alkotó volt, akit nemcsak itthon, de külföldön is nevet szerzett magának. Rengeteg nyelvre lefordították alkotásait - köztük Japánra is, ami a szívemnek.

Amikor egy verseskötetet értékelek, mindig szoktam hozni egy kedvencet is. Ez most azért nehéz, mert nagyon sok szívemnek kedves műve van (Minek nevezzelek?, Fa leszek, ha..., Nemzeti dal, János vitéz, Anyám tyúkja, ...), így most csak választok egyet a sok közül:

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könyűimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Koltó, 1847. szeptember

A 2023-as év azért különleges, mert ekkor ünnepelhettük születésének 200. évfordulóját. Ennek apropójából művészek és irodalomkedvelők is tisztelegtek az emlékének, kulturális programok és múzeumi kiállítások is nyitva álltak az érdeklődők előtt. Drámapályázatot is kiírtak a Karaffa című drámatöredékének befejezésére. szóval megmozdult az egész ország, ami nagyon megdobogtatta a szívemet. Hálás vagyok azért, hogy ápoljuk a gyökereinket és a modern korban sem feledkezünk meg azokról, akik kiharcolták nekünk azt az utat, amin ma járhatunk!

Bátran ajánlom ezt a kötet olvasásra, vagy újraolvasásra, igaz, ami nekem van meg az a Palatinus Kiadónál jelent meg és már csak antikváriumokban érhető el. Viszont, ahogy láttam a neten, többek között a Kossuth kiadónál is jelent meg egy újabb gyűjtemény, szóval nem nehéz beszerezni, ha valaki elolvasná a verseket.

A képen szereplő példány még rendelhető a Libri webáruházában, viszonylag olcsón, szóval remélem, beszerzitek!

Írta: Isabel

Charlotte Link - A róka völgyében

 Nem sűrűn szoktam krimiket olvasni mostanában, de itt nagyon megtetszett a cím, ráadásul ajándék is volt, így mindenképpen sorra kellett, hogy kerüljön.Viszont számomra kissé csalódás volt a regény, ezért is tartott ennyi ideig az elolvasása.

A fülszövegre alapozva kezdtem el, de az első koppanás ott ért, hogy nem azt kaptam, amit ígért.  

Először tényleg azt hittem, hogy egy lassú - nagyon lassú - történetvezetésű krimit kapok, de nem egy embersorsot ismerünk meg benne, hanem több életúttal találkozunk. 

Önmagában ez nem lenne baj, de pusztán az, hogy egy hölgy körül kissé homályos dolgok történnek, attól az még számomra nem meríti ki a krimi fogalmát. Hiányzott belőle több rejtély, izgalom, valami, ami odaszegez a könyvhöz. Már csak azért is, mert több mint 400 oldalról van szó.

Amire még számítson az, aki ezt választja, az  az, hogy nagyon lassú folyású. Tényleg nem voltam képes gyorsabban haladni vele, mert olyan érzésem volt, mintha lassítva nézném az esőcseppeket, amint elérik a talajt. 

Alapvetően nincs gondom az ilyen hangulatot teremtő művekkel, sőt! Szükség van rájuk, mert a léleknek kell a megnyugvás, az énidő és erre ez a legtökéletesebb állapot, de az nem azt jelenti, hogy teljesen ingerszegénynek kell lennie a történetnek. Sokkal inkább bölcsességeket, elgondolkodtató témákat tartalmazzon, ha már ezt a tempót választotta. Csak akkor ne krimiként legyen jellemezve.

Azért, hogy valami jót is mondjak, az alapötlet, a téma nagyon tetszik. Jók azok a morzsányi filozfálgatások is: hiszen , a főhősnőnk emberrablás áldozata lesz és csak magára számíthat. Nagyon jó alap lenne, ha fent tudta volna tartani az érdeklődésem. 

A borító is nagyon tetszik, hoz egy misztikus hangulatot, ami összhangban van a címmel. 

Összességében egy olvasásnak megfelelt, büszke vagyok magamra azért, mert nem adtam fel ilyen hosszú időn át. Viszont remélem, legközelebb jobb könyv kerül a kezembe a General Press-től, mert nagyon minőségi kiadónak tartom őket, szeretem, amit csinálnak!  

Amennyiben tennél egy próbát a regénnyel, megtalálod az UndergroundBolt kínálatában!

Írta: Isabel