Bing ​– A magas csúszda

 Ma egy cuki és rövid bejegyzést hoztam nektek. Az én gyermekkoromban Bing nyuszi még nem létezett, azonban egyre több kisgyermeknél látom, mennyire szereti. A magas csúszda a keresztlányom kislánya ajándéka lesz, de nem adhatom úgy oda, hogy én nem olvastam el, igaz?

Főszereplőnk Bing a barátaival elmegy a játszótérre és nagyon ügyesen fedezi fel az ott lévő játékokat. Minden rendben megy addig, mígnem  egy magas csúszdáról kellene lecsúszni, ugyanis a nyuszi picit megijed. Barátja Pandó azonban nagyon élvezi az egészet és biztatja Binget. Természetesen Flopp és Hopity (remélem jól írom a neveket) is a kicsi segítségére sietnek és együtt legyőzik a nyuszika félelmét,így ő is élvezheti a játékot.

Összességében nem volt rossz egy 10 perces olvasásnak, ugyanakkor néhol picit soknak éreztem az érzelmeket. Tudom, tudom, kicsiknek készült, ami azt jelenti, hogy mindent többször meg kell ismételni, de így olvasva picit furcsa volt a számomra. Mindazonáltal a grafika álomszép. Nekem őszintén tetszett, igényes és részletes.  

A lapok vastagsága tökéletes a kicsik kezébe a színek pedig nagyon élénkek!

Az ajándékozott három éves egyébként és éppen gyűjti a Bing - kollekcióját, de szerintem már fiatalabb korban is beleférhet egy-egy ilyen mese. Segíti a kicsiknek megérteni a világot é a saját érzéseiket, arról nem is beszélve, hogy minél korábban megismerkednek a történetekkel és az mese olvasással, annál biztosabban szeretni fogják nagyobb korban is ezt a tevékenységet. A könyvek szeretete pedig szerintem az egyik leghasznosabb hobbi, amit kívánhat magának egy ember.

Ár-értékék arányban sem vészes szerintem (ahogy szoktam mondani rosszabb helyre is elmegy ennyi), és ez biztosan nem egy egyszer használatos ajándék lesz.

Én a Móra Kiadó weboldaláról vettem, amit szívből ajánlok, mert gyors és pontos kiszállítást kaptam, ráadásul bőven van választék minden korosztálynak!

Írta: Isabel

Kerby Rosanes -Animorphia

Amikor az ember életében összecsapnak a hullámok, nehéz jókedvűen és mosolyogva, vidám bejegyzéseket írni. Nálam az elmúlt jó pár hónap ilyen volt, az egyik véget sem ért már jött a másik. Hol én voltam beteg, hol pedig másfajta dolog jött közbe de tényleg minden napra jutott valami.

Ahhoz, hogy találjak valami pihetető a napban,  - jobban mondva inkább hónapban, mert ennél sűrűbben nem jutottam ilyesmihez- vettem egy pár felnőtt színezőt és ismét elkezdtem gyémántszemes kirakózni. 
A színezőket fokozatosan fogom megmutatni nektek, aszerint, éppen melyikkel dolgozom.  Lássuk is Keby Rosanes művét. 
Véleményem szerint az alkotó nagyon tehetséges. Tűfilc segítségével rajzolt és ilyen aprólékos illusztrációt nagyon keveset láttam. Ezt az egy oldalt is négy napig készítettem, jó pár óra munka van benne.

Ha a felépítését nézzük, akkor itt nemcsak színezhetünk, de rajzolhatunk illetve keresgélhetünk is.  Néhány oldalon kifejezetten feladat, hogy egészítsük ki a a rajzokat; csak én nem mertem belefogni. Van egy Nyírd ki ezt a naplót! is a polcomon, abba sem mertem (még) belerajzolni, mert félek, hogy elrontanám az összképet. Mindazonáltal aki érez magában annyi tehetséget, jó móka lehet ezeket is pótolni. 
Ezen felül, vannak elrejtve apróbb, az adott képhez egyáltalán nem illő dolgok, amiket szintén jó móka megtalálni. (Segítségünkre van könyv végén található megoldókulcs, ha elakadnánk.)

A képek egyébkén javarészt dupla oldalasak, így tényleg jó pár órát eltölthetünk vele. 

A Móra kiadó fordítása nagyon tetszett nekem; lényegre törő és világos instrukciókat ad ott ahol kell.

A fenti képen használtam akvarell ceruzát és vízfestéket is, amiket a lapok nagyon jól bírtak. Picit felhullámosodott, de száradás után alig észrevehető. Nem üt át a túloldalra a festék, ami nálam nagyon fontos szempont.  Szeretném majd kipróbálni pasztellkrétával és csillámos zselés tollal is de a vízzel szépen megbirkózik.

Összességében nekem hatalmas kedvenc ! Lassan is haladok vele, hogy minél tovább tartson! 

 Amennyiben te is szeretnél egy sajátot, keresd a Libri kínálatában!

Írta: Isabel

Vladimir Weaver - Ünnepi zsarátnok

Egy különleges novelláskötet került a kezembe. Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenesen is elérhetővé tette az olvasók számára!

A kötetben található novellák nagyon vegyesek, vannak, amik könnyeket csalnak a szemünkbe, megmosolyogtatnak, vagy elgondolkodtat. Az, hogy kiből milyen érzéseket váltanak ki nagyban függ az aktuális lelkiállapottól, mint ahogy a novelláknál általában lenni szokott. Viszont én éppen emiatt sokszínűség miatt szeretem őket olvasni.

Érdekes módon mégis lassan haladtam vele, mert úgy éreztem elég minden napra egy történet. Picit adventi naptárként kezeltem, vártam, hogy mi lesz a következő napi meglepetés. 
Az írót tehetségesnek gondolom, a 13+1 című regényét nagyon szerettem. Ezért is bosszantott picit a sok szóismétlés a történetek során, nem ezt tapasztaltam tőle. Nem szoktam kiakadni nyelvtani dolgokon, egyrészt azért mert én sem értek annyira hozzá, hogy másoknak emlegessem, másrészt pedig emberek vagyunk, hibázhatunk. Viszont a többször előforduló szóismétlés meg szokott maradni bennem és most emiatt picit csalódott vagyok...

Viszont a novellák hangulatában van valami varázslatos, valami nehezen megfogalmazható. Nem csupán a tanmese jelleg miatt mondom ezt, hanem mert beleláttam egy pillanatra a szerző lelkébe. Rengeteg kedvesség árad a kötetből és ezt köszönöm neki
Nem is tudom...talán megvolt az oka, hogy eddig nem olvastam, annak, hogy éppen most került előtérbe. Úgy éreztem, mintha egy csendes, meleg szobában lennék, bekuckózva egy forró kakaóval azzal az emberrel, aki ugyanúgy szeret olvasni, mint én... Minden hibájával együtt gyönyörű pillanatot okozott a számomra.
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, méltó a tartalomhoz.

Összességében, szerintem egy jó választás lehet, ha vegyes történetekre vágytok. Akár közös olvasásra is, jó lehet, a színessége miatt. Bár 260 oldalas, nem kell sem megijedni, sem pedig gyorsan végigrohanni rajta. Ahogy a szerző is mondja a fülszövegben:
"Ez a pár novella talán segít abban, hogy ki tudj lépni a mindennapok taposómalmából, és pár ünnepi olvasmány ezek közül, a naptár megfelelő helyén valódi örömet is adhat."

Ha téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!

Írta: Isabel

W. Bruce Cameron - Karácsonyi ​kutyavásár

Idén megnéztem az Egy kutya négy élete című filmet és azonnal belopta magát a szívembe. Ezért arra gondoltam, adok egy esélyt ennek a történetnek is.

Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak. Egy része nagyon tetszett, viszont a másikat véleményem szerint akár ki is lehetett volna hagyni.

Adott a főszereplőnk Josh, aki egy vemhes kutyusra vigyáz. Lucy azonnal elvarázsolja őt, bár soha nem volt saját kutyája. Megpróbál gondoskodni a vemhes ebről, ám sajnos a kiskutyák halva születnek. Viszont nincs veszve semmi, ugyanis a szülés utáni napon a egy doboz kiskutyát találnak, akiket Lucy azonnal el is fogad.

De Josh még nem is sejti, hogy a kutyus az egész életét megváltoztatja.

Az a szál, ami az állatokról szólt nagyon cuki. Szerettem a hangulatát, még Josh ügyetlenségét is. Mindent tőle telhetőt megtett Lucy-ért, még úgy is, hogy fogalma sem volt a kutyatartásról. Emberi volt és nagyon szórakoztató. Remekül írt le mindent a szerző, szinte magam előtt láttam a kis cukiságokat.

Amit én kihagytam volna, az a szerelmi szál. Nem feltétlen kellett volna bele, anélkül is élvezhető volt a történet. Nem tudom, úgy éreztem, hogy azokat a lapokat, a kutyusok csínytevéseivel is meg lehetett volna tölteni. Emiatt kissé csalódott vagyok, hiszen maga a könyv sem hosszú.  

Viszont a borító annyira nagyon szép! A modell kutyus olyan édes, hogy legszívesebben megölelném!

Összességében egy délutáni kikapcsolódásra teljesen alkalmas a könyv. 16 éves kor felett szerintem bátran olvasható, de nem szabad sokat várni tőle. Megmelengeti egy kicsit a szívet, és kellemessé teszi az olvasással töltött időt.

Amennyiben kíváncsi lettél, a Könyvmolyképző Kiadó választékában megtalálhatod!

Írta: Isabel

 

Králig Helga - Temesváry Kriszta - Állati ​egypercesek - Vidám történetek állatorvosok tollából

A véletlennek köszönhető, hogy rátaláltam erre a könyvecskére, de nagyon hálás vagyok ezért. 

Nem olyan rég kaptam egy csomó - nem szép állapotban lévő, de még olvasható  - könyvet és ez is közöttük volt. 

Bár a héten rengeteg nagyon jó könyvet volt szerencsém olvasni, ezen nevettem a legtöbbet. Nagyon humoros történetek találhatóak benne - és bár nem vagyok állatorvos - nekem nagyon életszerűnek tűnnek. 

A több rövid történet tényleg csak a lényegre törekszik: nincs bevezetés, sem pedig lezárás. Olyan érzésem volt, mintha ebéd közben mesélnének nekem. Nem kevés szakértelemre és türelemre van szükségük - jókat derültem, némely gazdi megnyilvánulásán. Az állatok pedig annyira aranyosak, hogy szinte mindegyiket sikerült megjegyeznem.

Az írástechnika egyszerű, de nem is kell túlbonyolítani a történeteket. Ez is segíti, hogy maradandó emlék maradjon. Remélem, lesz még alkalmam a szerzőktől olvasni!

Azt gondolom, hogy az orvoslás a legcsodálatosabb szakma, teljesen mindegy, hogy embereket vagy állatokat gyógyítunk vele. Talán az állatorvosnak picit nehezebb a dolga, hiszen a tüneteket magának kell felismernie - hiszen a páciensek nem tudják elmondani a problémájukat. Viszont talán pint ezért néha hálásabb hivatásnak is gondolom. 

Ám bármelyik szakirányt is választjuk,  biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legtöbbet tettünk azért, hogy boldogabb és minőségibb életet teremtsünk másoknak. Politikától és fizetéstől függetlenül!

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Régikönyvek.hu oldalán!

Írta: Isabel

 

Anna Starobinets - A ​farkaslak (Állati nyomozók 1.)

Soha nem olvastam még csak ehhez hasonló gyermekkönyvet sem.

Azt hittem egy aranyos mesét fogok kapni erdei állatokról, de korántsem ez történt

A Messzi-erdő lakói békében élnek egymás mellett-  ragadozó és növényevő állatok egyaránt. Ám egy napon borzalmas dolog történik, a Nyúl gyilkosság áldozatává válik. Nem marad más utána csak egy szőrcsomó. 

Azonnal megkezdődik a nyomozás  -  Főborz nyomozó és segédje mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék a bűnöst. Ám nem minden az, aminek látszik...

Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy a krimi rész ennyire ki lett dolgozva a történetben. Ha nem állatokról szólna a mű és egy kicsit hosszabb lenne megállná a helyét egy jobb regényben is. 

Megtapasztalhatjuk azt a feszültséget, amit ettől a zsánertől elvárunk és a csavar is egészen izgalmas színt visz a történetbe. 

Hangulata hozza a nyomozós regényekét: a karaktereknek megvan a megfelelő helyük és tudásuk az ügy felderítéséhez. Egyik sem buta, jól összerakják a részleteket. Mindegyik elkülöníthető egyedi személyiséget kapott így könnyen megszerethetjük őket.

Az illusztrációk nagyon szépek, sokat hozzáadnak a történethez és segítik a gyermeki gondolkodás fejlődését is. 

Összességében azt kell mondjam, hogy egy jó sorozatindító kötetet kaptunk. Kicsit a Zootropolis – Állati nagy balhé c. filmre emlékeztet, szóval ha azt szerette a gyermek, a könyv is jó választás lehet a számára.

Viszont egy dologra figyeljünk oda! Ha a gyerek nem szereti a nyomozós dolgokat, vagy még nem kész elfogadni az élet durvább oldalát, akkor ne ezt válasszuk neki. Nincs benne semmilyen véres jelenet vagy ehhez hasonló, mégis, azt gondolom, hogy nem minden iskolás képes még a helyén kezelni olyan dolgokat, mint például széttépett kisállat, ártatlanok megvádolása, kitervelt gyilkosság, stb. 

Mindenképpen mérlegeljük vásárlás előtt az életkort, a tudást és a lelki felkészültséget!

Ám ha a gyermekünk minden ponton átment, sőt, ha ő maga is rendőri pályára készül, bátran ajánlom a könyvet, hiszen nemcsak szórakozást, de kihívást is jelenthet a számára az ügy megoldása!

Köszönöm szépen a kiadónak, hogy én is elolvashattam a történetet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Könyvkiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

.

Horányi Katalin - Morci

 Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.

Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.

Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem. 

Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát. 

Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet. 

Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják -  de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok. 

Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.

Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni.  Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni.  Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.

Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.

Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról  - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!

Írta: Isabel