2023. november 2., csütörtök

Julia RedHood - 11 Mérföld


 A most következő olvasmány ma reggel jött szembe velem, és mivel nem sok időm jutott az olvasásra, de mégsem akartam kihagyni, jó választásnak bizonyult. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire magával ragad majd a történet! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ingyenessé tette mindenki számára!

A történet egy gyászoló édesanyáról szól. Olivia elvesztette kislányát és ez természetesen óriási traumát okozott az életében. Férjével nagyon várták a kicsi születését, ám az apa meg sem ismerhette őt, mivel a baba születése előtt meghalt. Ezután a nő mindent megtett, hogy jólétet biztosítson mindkettőjüknek, de sajnos Lili élete hamar véget ér egy autóbaleset következtében.

Oliva nem vágyik másra, csakhogy újra a szeretteivel legyen és ebben az árnyak és Isten is a segítségre lesznek. A történet nagyon fontos tanításokat ad át az olvasónak. Szembe kell néznünk szívünk leghőbb vágyával és meg kell birkóznunk a bűntudat okozta fájdalommal és keserűséggel is. Ha az emberrel rövid időn belül sok rossz történik, üresnek érezheti a lelkét. Teljes mértékben kimerül, elfárad és csak azt kívánja, hogy megtalálja a békét azzal, akit mindennél jobban szeret....A nő is hasonlóképen érzett és ezzel teljes mértékben képes voltam azonosulni.

Az írónő nagyon sokat fejlődött azóta, hogy olvastam tőle az Örökséget. Igaz, az ijesztőbb részek nekem túl finomak voltak, de aki ilyen történetekkel álmodik nap mint nap, azt nehéz megijeszteni. Teszem azt, ha valaki nem szereti a nagyon durva részeket egy horror-történetben, vagy most ismerkedik a zsánerrel, tökéletes választás lehet neki a könyv. Hosszúságra és tartalomra is tökéletes kezdők számára. 
A borító nekem tetszett, kifejezi a hangulatát a cselekménynek.

Összességében szuper egy órában volt részem, kár, hogy hamar véget ért a  történet, mert nagyon adta volna magát. Minimum háromféle változattal tudtam volna folytatni, szóval remélem, az írónő is továbbgondolja majd!

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a GooglePlay kínálatában!

Írta: Isabel

2023. november 1., szerda

Hogyan született meg a Kárhozottak Legendái? - Beszélgetés Szilágyi Heléna és Bodnár Alexandra szerkesztőkkel


 Szilágyi Heléna és Bodnár Alexandra szerkesztésével a napokban jelent meg a Kárhozottak legendái című antológia, amely ismét összefogta a hazai szerzőket, hogy egy borzongással teli kalandra invitáljanak bennünket. A most következő interjúban a két szerkesztőt kérdezem a munka fényes és sötét oldaláról, szóval ha érdekel titeket, tartsatok velünk!

Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet! Az első kérdésem az lenne, honnan jött a kötet alapötlete?

Heléna: Az alapötletet még év elején született, egy borongós téli éjszakán. Éppen Lir Morlannal beszélgettem, akivel együtt dolgoztunk anno a Grimm: Sötét Mesék köteten, hogy mostanában elég sokan alkotói válságba kerültek, többek között én is. Kicsit kiábrándultam a regényírásból, és sajnos ez nem igazán változott a mai napig sem. Aztán szóba jött az is, hogy ha egy újabb antológián dolgoznánk, rövidebb történetekkel, azzal hátha megjönne a kedvem újra az írással. Agyaltunk, milyen téma, milyen zsáner az, ami tetszene mindkettőnknek, és így jobb először az urban legends témája, aztán ez kibővítettük a mítoszokra is, amiket a modern korba helyeznénk és főleg hátborzongató, vagy elgondolkodtató történeteket szerettünk volna alkotni. Nekem már volt is két novellám régről, ami passzolt a tematikához, csak hát, több pályázatról is visszapattantak, írástechnikailag és tartalmilag is gyengébbek voltak, így teljesen újra írtam őket.

Alexandra: Köszönöm szépen a felkérést.  Engem Heléna keresett meg az ötlettel, és kezdetben csak íróként vettem részt a projektben.

Heléna az őszi játék keretein belül már említette, hogy ismert mitológiai lények adják majd a történetek gerincét, természetesen sokkal sötétebb megvilágításban. Mi alapján döntöttétek el, milyen lényeket szeretnétek a történetekben?A szerzők mennyire kaptak szabad kezet az alkotás során?

Heléna: Elsőként az volt a terv, hogy felkeresek olyan szerzőket, akikkel már dolgoztam együtt és gördülékenyen haladt a közös munka. Biztosra akartam menni. Így körbekérdeztem az író ismerőseimet, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot és jónak tartom őket, és elmondtam nekik az alapötletet. Ezután annyi volt a kikötésem, hogy mindenki válasszon egy országot és egy szörnyet, mitológiai lényt, és ami már volt, az ne ismétlődjön. Szerettem volna egy minél színesebb, több kultúrát és legendát bemutató kötetet.

Alexandra: Számomra nagy szerelem Mexikó, ezért amikor körvonalazódott a téma, én már tudtam, hogy valamilyen mexikói legendát fogok feldolgozni. Kezdetben istenekkel kapcsolatos novellát szerettem volna írni, de nagyon kevés anyagot találtam róluk a neten, ezért inkább a városi legendák között kezdtem keresgélni. Nagyon sokáig vacilláltam, míg végül maradtam la Lloronánál.
Előzetesen csak az országokat beszéltük meg a változatosság miatt, de ezen kívül mindenki szabad kezet kapott.

Hogyan nézett ki az alkotói folyamat? Mindenki csak egy művet írhatott és azt javítottátok, vagy többel is lehetett próbálkozni és a végén kiválogattátok a legjobbakat?

Heléna: Elsőként egy novellát írt mindenki, akit felkértem és vállalkozott is rá, és ha az megütötte a szintet és volt még kedve, energiája a szerzőnek, küldhetett még egyet. Sajnos több szerző is nekiült a második novellának is, de végül azt nem sikerült határidőre befejeznie, így nem kizárt, hogy jövőre érkezik majd egy folytatás valamilyen formában.

Alexandra: Egy embertől több novella is bekerülhetett a kötetbe, tehát nem volt ilyen megkötés.

Mennyire gondoltátok újra az ismert történeteket? Volt olyan, ami túl sötétre sikerült, ezért el kellett újra kellett írni?

Heléna: Inkább fordítva. A legtöbb novella lightosabbra sikerült, mint Lirrel terveztük. Mi egy sötétebb, horrorosabb hangulatot szerettünk volna, így néhány novella átesett egy kis "zsánertuningon". Sajnos, végül Lir ezt túl nagy falatnak érezte, nem tudott annyira azonosulnia  beérkezett írásokkal, és a szerkesztés folyamatából kilépett. Ekkor kértem fel Szandit, hogy segítsen a pár novella átnézésében, javításában, mivel ő képzettebb ezen a területen, mint én, és volt pár történet, aminél úgy éreztem, az én tudásom nem elég, hogy megfelelő segítséget tudjak nyújtani a szerzőnek.

Alexandra: A magam részéről én eléggé újragondoltam a történetet, hiszen olyan sokan feldolgozták már la Llorona legendáját, hogy ha nem teszem, akkor semmiben sem különbözött volna azoktól a történetektől, tehát próbáltam egy teljesen más nézőpontot mutatni.

Szerkesztőként mi volt a legnehezebb és a legegyszerűbb feladatotok?

Heléna: Ami nehéz volt, az a határidők betartatása, és a megfelelő arányok megtalálása. Mennyire nyúljak bele a szövegbe, mennyire ragaszkodjak a sötétebb, horrorosabb irányhoz. Pár szerző azért esett ki a szórásból, mert vagy nem tudta tartani a megbeszélt időpontokat, vagy a szerkesztés folyamán többszöri egyeztetés után sem jutottunk dűlőre a szerkesztés során felmerült problémákkal. A legegyszerűbb rész, inkább úgy fogalmaznék, hogy a szerkesztéssel együtt járó pozitív fejlemény az volt, hogy több szerzőt közelebbről megismertem, többet beszélgettünk, személyesen is találkozhattunk.

Alexandra: Ennél a kötetnél minden zökkenőmentesen ment, szóval nem igazán tudnék sem olyat kiemelni, ami nehézséget okozott volna, sem olyan, ami egyszerűnek bizonyult.

Kinek melyik novella a kedvence a sajátján kívül?

Heléna: Szerkesztőként ebben inkább nem mennék bele, mert mindegyik történetet szeretem valamiért, különben nem válogattam volna be a kötetbe.

Alexandra: Mivel nem dolgoztam minden novellán, és még nem sikerült végigolvasnom a kötetet, ezért egyelőre nem szeretnék állást foglalni.

Tudom, hogy Heléna tervezte a belső illusztrációkat. Hogyan gondolsz vissza az alkotás folyamatára?

Heléna: A Garabonciás és a Havgalskap illusztrációja született meg elsőként, még tavasszal. Az egyik ugye a sajátom, azt könnyebb volt elkészíteni, a másik pedig Galináé, az első leadott novellák egyike volt az ő norvég története, így már elkezdhettünk rajta közösen dolgozni. Kikapcsolt, jól esett kicsit a korábbi alkotásaimhoz képest részletesebb, színesebb világot ábrázolni. Aztán elkészültek, és bár bennük voltam, mégsem a tőlem megszokott minimalista stílusban. Féltem tőle, hogy nem illenek a kötethez, hozzám, a történetekhez, hogy rossz stílusra tettem le a voksomat, de aztán elengedtem ezt. A másik nehézség az volt, hogy sok novella csak őszre készült el, így a megjelenés előtti hetek nagyon sűrűek lettek, minden hétvégére jutott pár megrajzolandó alkotás, és féltem, hogy nem jutok időben a végére. Szóval vegyült bele egy kis szorongás is, de összességében elégedett vagyok.

A kötet a RedZone szárnyai alatt jelent meg. Milyen tapasztalataitok vannak a közös munkával kapcsolatosan?

Heléna: Eleinte ez egy önálló projektnek indult, maximum terjesztőt kerestünk. A Halálosan szeretlekben Eve Red novellái is szerepeltek, aki a Red Zone Book szerzője és kiadóvezetője, így volt alkalmam a C&H projects rendezvényein megismerkedni vele, a kiadójával, és nem mellesleg Szandi nekik is dolgozik szerkesztőként, így jött az ötlet, hogy náluk lehetne forgalmazni a kötetet. Aztán az egyeztetések folyamán úgy alakult, hogy a szárnyaik alá vették a kötetet.

Milyen terveitek vannak a jövőben? Lesz még közös szerkesztés?

Heléna: A C&H projects keretei belül már dolgoztam együtt Szandival, a novelláimat sok esetben ő szerkesztette a megjelent antológiákban, ez későbbiekben sem fog változni. Hogy szerkesztünk-e közösen kötetet, az a jövő zenéje, mert én nem tartom magam a szó szoros értelmében szerkesztőnek, maximum lelkes amatőrnek, aki néhanapján bétázik pár ismerősének. De abban biztos vagyok, hogy közös projektunk lesz még, és én mint szerző és illusztrátor mindenképp részt veszek majd a leendő kötetek megszületésében.

Alexandra: Szóba került egy újabb kötet, hasonló témában, viszont még a részleteket nem beszéltük meg ezzel kapcsolatban. Én csak remélni tudom, hogy sikerül összehoznunk, mert igazán érdekes történetek születtek most is a témában, és úgy érzem, maradtak még kiaknázatlan lehetőségek.

A blog nevében további sok sikert kívánok nektek és a csapat többi tagjának! Én mindenképpen hűséges olvasótok maradok!

Amennyiben kíváncsi tettünk titeket, a Kárhozottak legendáit megtalálhatjátok a RedZoneBook kínálatában, a lányok munkásságáról pedig tájékozódhattok:

Szilágyi Heléna:

Bodnár Alexandra: 

Facebook - oldala
könyvei:C&H ProjectsRedZone

Írta: Isabel

2023. október 31., kedd

Szilágyi Heléna (szerk.) - Bodnár Alexandra (szerk.) - Kárhozottak Legendái


 Mára egy igazán hátborzongató antológiát hoztam nektek, ami a RedZoneBook gondozásában látott napvilágot. Itt is szeretném megköszönni Szilágyi Helénának, a recenziós példányt!

A Kárhozottak Legendái egy csokorba gyűjtötte a régi legendák démonjait, szellemeit, hogy egy sötétebb perspektívába helyezve őket hozzál el őket nekünk.
Magyarországon sárkányok, Európában démonok és szellemek, északon régi istenek, Amerikában pedig a wendigo kel életre.

A 12 darab novella teljesen eltérő lényeket, élethelyzeteket mutat be, egy azonban közös bennük: elképesztően félelmetesek.
Az írók között megtalálhatjuk például Alex L. Hooper, Szolár Bence M.Z. Chepelle írásait is, de voltak számomra teljesen új szerzők is, aminek én nagyon örültem.  

Én három novellát emelnék ki, ami nekem nagyon tetszett.
Szilágyi Heléna -A garabonciás története teljesen beszippantott. Főhőse egy egy nőstényfarkas, aki emberi alakban elcsábít egy férfit, aki ezek után arra teszi fel az életét, hogy bosszút álljon a démonom.  Nagyon hátborzongató hangulata van, végig rázott  a hideg, pedig háromszor is elolvastam.

Másodikként BB. Lewin - Egy halászlány balladáját mondanám. Hátborzongató mese egy lányról, akit miután meggyaláznak esélyt kap a bosszúra. Az ilyen történetektől még a vér is felforr az ereimben, de ebben a kontextusban nagyon izgalmas volt.

A harmadik történet Alex L. Hooper tollából származik, ami meg kell mondjam engem nagyon megérintett. A történet gerincét egy női szellem adja, akiben mérhetetlen fájdalom van. 

A többiek is nagyon tehetségesek, de most ez a három hagyta bennem a legmélyebb nyomot. 

Mindegyik novellához tartozik egy illusztráció, amit Szilágyi Heléna készített. Tudjátok, hogy nagyon szeretem a munkáit, ezért mindig érdeklődve figyelem, hogy éppen mit alkot. Most sem csalódtam, nagyon szép munkát végzett.

Azt kell mondjam, hogy megint egy olyan novelláskötettel lettünk gazdagabbak, ami a dark fantasy rajongóinak nagy kedvenc lehet egész évben!

Őszintén gratulálok a csapatnak és remélem, készülnek még hasonló gyűjteménnyel, mert én - és szerintem mások is - nagyon szívesen olvasnánk!

Amennyiben te is szeretnél magadnak egy példányt, keresd a RedZoneBook kínálatában!

Írta: Isabel

2023. október 30., hétfő

Az írónő, aki belső utazásként élte meg az alkotás folyamatát - Interjú Császi Zsüliettel


Császi Zsüliet - Zeusz titkai című regénye nagyon elgondolkodtató volt a számomra. Mivel sorozatindító kötetről beszélünk, ezért sok izgalmas dolgot fed homály vele kapcsolatban. Gyertek, és ismerjük meg együtt az írónőt!

Először is szeretném megköszönni a türelmedet, kérlek, ne haragudj, hogy várnod kellett. 

Kérlek, mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?

A civil életben ügyvédként praktizálok, Szegeden van egy irodám. Az írás számomra örök szerelem, hobbi, de remélhetőleg egy nap már munka is. Mi több: hivatás. Ez az álmom.

Hogyan kezdődött a pályafutásod íróként?

Már nagyon kisgyermekként elvarázsolt a könyvek csodálatos világa, van valami különös ugyanis abban, amikor beleszippantunk a frissen nyomtatott kötetek lapjaiba. Emlékszem, olyan négyéves lehettem, és annyira szerettem volna olvasni, hogy azt képzeltem, már tudok is. Ezt úgy bizonyítottam be az akkori kispajtásaimnak az óvodában, hogy a mesekönyvek lapjain lévő színes képekhez izgalmas történeteteket kreáltam, melyeket ők érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgattak mindig. Talán ekkor születtek meg az első „szerzeményeim”, és talán ők voltak az első „közönségeim”. Papírra vetett gondolataim azonban csak kamaszkoromban láttak napvilágot, de onnantól kezdve nem volt megállás. Írásaim több mint másfél évtizeden keresztül csak versformákat öltöttek, különböző irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg, majd nagy büszkeségemre 2018-ban a „Bárányfelhők közt libabőr” című önálló verses kötetemben kaptak helyet. Egy nap, 2021 tavaszán azonban történt valami. A rövid, ám velős irományokat kiegészítette egy hosszabb terjedelmű alkotás. 

Mi ihlette a Zeusz titkait? Hogyan néztek ki a kezdeti tervek?

A Zeusz titkai úgy született, hogy másodpercek töredéke alatt pattant ki egy gondolat a fejemből és elevenedett meg előttem néhány szereplő. Mindent félredobtam, és lázas gépelésbe kezdtem. Pár óra alatt huszonkilenc oldal sűrű betűit pötyögtem bele a laptopom memóriájába. Másnap arra jöttem rá, hogy a történetem- melynek egyébként fő mozgatórugója a sors, az életút, na és a szerelem- nem csak pár tíz oldalt érdemel, és a szereplőim pedig nem csak életszerűek, de el is kezdtek élni. Én pedig úgy döntöttem, elkísérem őket izgalmas útjukon. 

Hogyan gondolsz vissza az első rész megírására?

Négy hónap belső utazás volt. Voltak mély pontok, amikor úgy éreztem, mégsem biztos, hogy a végére tudok érni, hogy lesz ebből egy regény. És abban is kételkedtem, hogy egyáltalán érdekel-e az én történetem valakit, vagy hogy jó-e, amit csinálok. Azon is töprengtem sokat, hogyan fogadja majd az olvasói közeg azt az őszinte stílust, amit választottam a történetnek. Nagy segítségemre volt a gimis magyar tanárnőm, Szafián Zsuzsanna és legjobb barátnőm, Szalma Betti. Ők végig, a regény első sorától a befejező rész utolsó mondatáig támogattak, biztattak, fogták a kezem, terelték az utam. Mikor kész lettem, természetesen még néhány, hozzám közel álló személynek is elküldtem. Szívesen vállalták az előolvasói feladatokat. És talán, amikor tőlük is megérkeztek azok a bizonyos szívet bizsergető üzenetek, akkor hittem el, hogy van keresni valóm.  Összességében azt kell mondjam, nagyon élveztem. Hatalmas önismereti utazás volt. Úgy gondolom, minden könyv a szerző egy gyermeke, és mindegyik megírásával tanul, fejlődik, és óhatatlanul változik is.

A történetben nagyon fontos szerepet kap a színház. Saját élmények és tapasztalatok is fellelhetők ezekben a részekben?

Annyit elárulok, hogy gyermekként színésznő szerettem volna lenni. Egészen gimis felvételemig ilyen irányú szakgimnáziumba készültem. Valamiért azonban máshogy alakult az életem. Igaz, utólag már úgy látom, jobb ez így, de a színház világa mindig is elvarázsolt, magával ragadott, és ez talán így is marad. Talán tudat alatt ezért választottam ezt a miliőt.

Neked melyik az a jelenet, ami a legközelebb áll a szívedhez és miért?

Huhh. Hát ezt így nagyon nehéz. Ezt én szoktam általában az olvasóimtól kérdezni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, minden regényemnél. De talán, ha nagyon muszáj lenne válaszolnom, akkor Áron és Olívia (Nelli) menekülése a premier utáni reggelen.

Hogyan kezeled a pozitív, illetve a negatív kritikákat? Kaptál már olyat, amiről úgy érzed sosem fogod elfelejteni?

Nagyon jólesik, amikor kapok olvasóktól visszajelzéseket, privát üzenetben, vagy amikor szelfiznek a könyvemmel és átdobják az éteren. Ezek nagyon fel tudnak a mindennapok szürkeségben tölteni, és feldobják a napomat. És ami még jobb, hogy egyre több és több kedves és biztató szót kapott. Olykor megkönnyezem őket. Ilyenkor érzem és tudom, hogy csinálnom kell, mert adok vele az embereknek. A kritikát pedig el kell tudni fogadni. Én úgy gondolom, olyat művet nem tudott még senki írni, ami mindenki tetszik, már csak szubjektíve a stílus, a zsánere vagy a témája miatt sem. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanaz az érdeklődési körünk, és ez így teljesen rendben is van. És nyilván azt is el kell fogadni, hogy az írás is egy mesterség, nem csupán tehetség, tehát fejleszthető, és fejlőldünk is, nem csak emberileg, szakmailag is, minél többet írunk.

A sorozat a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg. Miért őket választottad és milyen a velük való közös munka?

Erre tényleg nem tudok válaszolni. Kiadót kerestem, kutattam. Nagyon szimpatikusak és megnyerőek voltak a honlapjuk alapján, felvettem a kapcsolatot velük, és egyből egy hullámhosszra kerültünk Kittivel, a kiadó vezetőjével. Megtaláltuk a számításainkat, és belevetettük magunkat a munkába.

Összességében számodra mit jelent írónak lenni?

Lételem és szerelem. Ez a két szó adja vissza az érzéseimet.

Milyen terveid vannak még erre az évre? Mikor lesz új regény?

A Zeusz titkai megírása után kristályosodott ki, hogy ebben még ennél is több van, így végül ez egy három kötetes trilógia lett. A második része, A múlt fogságában szintén megjelent már, ez év júniusában az ünnepi Könyvhét egyik újdonságaként. A harmadik rész kéziratának szerkesztése zajlik, reményeink szerint ebben az évben be is fejeződik, és jön a várva várt befejező rész: A szabadság kulcsa. Azóta már született egy másik önálló regényem is, Elvarratlan szálakra hallgat, terveim szerint ez is megjelenik jövőre. Kettő regényen dolgozok jelenleg. Igen, most éppen két sztoriban is totál benne vagyok, plusz elkezdtem egy önéletrajzi ihletésű novellasorozatot is írni, szóval végülis három szálon futnak az írásaim. Mikor, melyikhez jön több ihletem. Szeretném idén befejezni őket, de ha csak kettővel elkészülök, már azzal is teljesen elégedett leszek. Mindezt versek és rövid novellák írásával vezetem le. Nagy örömömre jelöltek az Év könyve 2023. c. pályázaton, így idénre még annyi tervem van, hogy szeretnék minél sikeresebb szerepelni rajta, bízom az olvasóimban.

A blog nevében további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd fel a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy a Smaragd Kiadó weboldalát!

Írta: Isabel

Friewald Ruben - Roudot ​herceg


 Először szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Nem voltam gyors, de ennek nem a történet volt az oka, sokkal inkább az egészségi állapotom. Most is fáj a torkom, de szerettem volna elmerülni valamiben és ez a könyv nagyon jó választásnak bizonyult. Mondom is, miért!

Az elbeszélő költemény szlovák-osztrák mesék segítségével varázsol nagyon különleges hangulatot. Engem Petőfire emlékeztetett a stílus, amit nagyon nem bánok, mert hatalmas példakép a számomra. 
Ruben a mesei elemeket nagyon szépen ötvözte a költészettel, olyannyira, hogy megpróbáltam szépen, hangosan felolvasni. Elképesztően jó hangulata van az egésznek.

Roudot, a francia herceg utazását követhetjük nyomon, tele gyönyörű tájleírásokkal, különleges helyekkel. Ahogy haladunk előre a cselekményben a szereplőnk is úgy fejlődik és új célokat elérni, leküzdve a nehézségeit. Egy olyan karaktert kapunk, akiért nagyon lehet izgulni - legalább annyira, mint Kukoricza Jancsiért - és én ezt imádtam. 

A Fuss, Fehér Tenyér! után felüdülés volt látni, hogy az író a költészetben is tehetséges. Tetszettek a versszakok felépítései, a sorok végi áthajlások, érezni, hogy rengeteg munka van a háttérben! 
Lábjegyzetekkel segíti az olvasót az idegen szavak megismerésében, ami számomra nagyon jól jött, ezért hálás vagyok.

A borító nagyon tetszik, hozza a ballada hangulatát és nagyon kellemes ránézni is! Jól mutat a letisztult betűtípus, sokkal inkább illik ez ide, mint valami cifrább verzió!

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szeretne visszatérni egy picit a klasszikusabb elbeszélések közé, mert nem fog csalódni. Őszintén sajnálom, hogy nem olvastam eddig, de innentől kezdve biztosan újraolvasós lesz!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos weboldalán, ingyenesen!

Írta: Isabel


2023. október 29., vasárnap

A szerző, akinek az énidőt az írás jelenti - Interjú Aurora P. Hill írónővel


 Aurora P. Hill neve addig ismeretlen volt számomra, míg meg nem láttam fantasy-sorozatának gyönyörű borítóit. Az értékeléseimet már olvashattátok, most azonban jöjjön a beszélgetés az írónővel. Ha szeretnétek közelebbről megismerni őt, gyertek és tartsatok velünk!

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút! Megtennéd, hogy bemutatkozol a blog olvasóinak? Mi vezetett az írói pályára?

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, szeretek bemutatkozni! :D

Kezdhetném azzal, hogy mindig is írónak készültem, de ez nem fedi a valóságot. Ami viszont igaz, hogy viszonylag korán megszerettem az irodalmat és a nyelvtant, suliban a fogalmazásokat kisujjból kiráztam, versenyeken vettem részt, illetve a későbbi tanulmányaim is az irodalom felé irányítottak. Végzettségemet tekintve magyar irodalom és nyelvtan szakos tanár vagyok, bár végül egyetlen percet sem dolgoztam ezen a területen. A diplomám megszerzése után Ausztriában, Tirolban telepedtem le, itt élek lassan 14 éve.

Amikor 16 évesen leültem írni, csak a valóságból akartam menekülni. Elég húzós időszakban voltam akkoriban, és az egyetlen dolog, amit irányítás alatt tudhattam, a saját fantáziám volt. Késztetést éreztem az írásra, de mivel nagyon magamnak való voltam, nem terveztem kiadásra egyet sem az akkoriban született 8 kéziratból. Tíz év olvasói és írói szünet (válság) következett, gimi, majd egyetem, külföldre költözés, munka és végül családalapítás miatt alig fogtam könyvet a kezembe, de az írás is akadozott. 

2020-ban aztán jött a kovid, és valamivel le kellett foglalnom magam a rengeteg lezárás idején. Akkor vettem elő ismét a megírt kéziratokat, mivel tudtam rájuk időt szakítani. Az írói válságom idején csak egy történet keringett a gondolataimban, ez pedig a későbbi Serbeniai Krónikák volt. Így ezzel a kézirattal kezdtem foglalkozni. Annyira jól éreztem magam átírás közben, hogy a férjem (aki amúgy egy szót sem beszél magyarul) is mondta, meg kellene próbálkozni a kiadással. Semmit nem tudtam erről, így hónapokig tartó kutatómunka után végül egyedül, kiadó nélkül adtam ki a sorozat első részét, a Csillagos ösvényent. Ezt követte 2022 áprilisában az Adelin és Ettran, majd ugyanebben az évben a Télapó hozta a harmadik kötetet, A Gyöngyös Koronát. Az első kötet kiadása előtt álmodtam meg az írói nevemet is, ami a férjezett nevem angol tükörfordítása.

Miért a fantasy lett az a zsáner, amiben elkezdtél alkotni?

Nem én választottam a fantasyt, a fantasy választott engem. Vonzottak az olyan olvasmányok, amikben valami különleges erő vagy tulajdonság áll a középpontban, mindezt egy kitalált, csodálatos világ övezi, és nem kell feltétlenül a valósághoz hű maradni. Akkoriban éltem az animeimádó korszakomat is, így ez is rátett egy lapáttal arra, hogy a fantasy a dobogóm tetején landoljon. 

A kézirataim között van egyébként más műfajban íródott történet is, de jelenleg a fantasyben érzem otthon magam, vagyis inkább annyira beszippantott Serbenia világa, hogy egyelőre nem is tudok mással foglalkozni. Viszont tervben van, hogy más zsánerben is megmutatom magam az olvasóknak.

Számodra mi a legnagyobb kihívás abban a tekintetben, hogy hitelesen hozd a zsáner hangulatát?

Az, hogy amit elképzelek, azt az olvasók is lássák olvasás közben. Már 20 éve megálmodtam Serbeniát, és annyira benne élek, hogy csak be kell hunynom a szemem, máris ott vagyok. Ha mindezt egy olyan olvasónak kell elmesélnem, aki addig sosem hallott erről a világról, akkor a legnagyobb nehézség átadni azt a nyugalmat, különleges hangulatot, a hétköznapitól eltérő világműködést és felfogást. Ha belekezdek, nincs megállás. Mindent el szeretnék mondani a vándorlelkekről, az attakőről, a csillaguniverzum minden csodájáról, a természeti erők felbukkanásáról, ahogy Gabriela és Aslios első találkozásáról is.

A valóságot és a fantasyt összeforrasztani elég nehéz dolog, de nem lehetetlen. Ebben Gabriela az összekötő kapocs, és az ő szemén keresztül ismerkedünk meg az új világ minden furcsaságával.

Van olyan jól bevált rutinod, ami segít az írás során?

A következetesség. Nekem lételemem az írás, a napi énidőm maximális kiélése. Két kicsi gyermek mellett kezdtem újra írni, a napirend olyan lyukaiba tömködtem ezt az elfoglaltságot, mint például a hajnal, az ebéd utáni szundiidő vagy az esti altatás utáni órák. Képes vagyok minden nap odaülni a gép elé, és írni. Ha csak egy mondat sikerül, akkor is tettem érte valamit. Nyilván van, amikor ez egyéb okok miatt nem jön össze, de igyekszem minden nap írni.

Ezen kívül nagyon szeretek zenehallgatás közben alkotni. Elég vegyes a lista. Van közte Lady Gaga, Ava Max, Gigi D’Agostino, Kajiura Yuki, Nightwish. A mostani kedvencem Thomas Bergersen, az ő zenéjére írom a negyedik kötetet. Az epikus zenék hallgatásakor szárnyal a fantáziám, így nem tudok enélkül írni.

Hogyan alkottad meg Gabriela és Aslios karakterét? Van egy aranyos történeted, amit megosztanál velünk ezzel kapcsolatban? 

Gabriela miatt írtam meg a könyveket. Na jó, ez nem egészen így van, de az ő karaktere született meg először. Tulajdonképpen a gombhoz varrtam a kabátot. Gimis voltam, a gondolataim csapongtak, a világ összeesküdött ellenem, de Gabriela ott volt velem mindenhol: tesiórán, matekon, úton hazafelé, a kórusban. Belepróbáltam őt mindenféle helyzetbe, helyszíneket találtam ki neki, majd megállapodtam egy idegen csillagnál. Innentől már adott volt a helyzet, napról napra egyre jobban kibomlott előttem az alakja, a kinézete, a természete. Mivel nagyon romantikus alkat vagyok, tudtam, hogy kell mellé valaki, akinek a párja lehet, esetleg közös kalandokat élhetnek át. 

A „fiú” eleinte egy arctalan, névtelen alak volt Gabriela mellett, de szerettem volna egy jólelkű, bátor és határozott személyiséget, akire mindig lehet számítani. Egy név kellett, ami tükrözi őt, ami egyedi és nem tucat. Épp akkoriban olvastam a görög mitológia néhány legendáját, és Helios figurája a kedvencemmé vált. Ő a napisten, aki egy harci szekéren állva szárnyas paripáival húzza az égboltra a napot. A neve is tetszett, mert olyan királyi és nemes hangulatot árasztott. Egy fura véletlen miatt alkottam meg Heliosból Aslios nevét. Az, hogy Aslios vándorlelke egy májbarna szőrű szárnyas ló, csak később tűnt fel párhuzamként számomra. Spontán ötlet volt Hanalin felbukkanása, de a kettősük mára már elválaszthatatlan.

Megvolt a főszereplő és a társa, aki ki nem mondott második főszereplője a sorozatnak. A visszajelzések azt mutatják, hogy az olvasóim közül sokan kedvelik őt, és nem titok, hogy nekem ő a kedvenc karakterem.

Mennyi ideig tartott felépíteni a világ képét és szabályait? 

Még nem vagyok kész. :D 

Eleinte Serbenia létezett mindenféle szabály, keret nélkül. Az első rész átírásakor merült fel bennem, hogy jó lenne más helyszíneken is barangolni, így végül megszületett az Adelin és Ettran, ami egy kalandregény, ha úgy vesszük. Hőseink mindenféle csillagon barangolnak, megismerik az ottani életet, a lehetőségeket, kialakítanak barátságokat.

A Gyöngyös Koronában aztán kibontottam Serbenia szabályrendszerét, a fontos mérföldköveket, a királlyá válás lépéseit, a hagyományokat. Nagyon szerettem ezt a részt, mert ennél a kötetnél éreztem, hogy ez bizony már nem az az egyszerű kis firkálmány, ami 5 darab A/4-es füzetbe elfért, hanem egy, a végtelenségig építhető univerzum. Bizonyos csillagokra például még el sem jutottunk igazán. Rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban, remélem, ennek majd az olvasóim is örülni fognak.

Mivel a történet az ifjúsági kategóriába is tartozik, mennyire volt számodra kihívás megszólítani a mai fiatalokat?

Amikor a történetet írtam, nem gondolkoztam a kategorizáláson, ahogy azon sem, kit akarok megszólítani. Én csupán egy olyan könyvet akartam írni, amit én is szívesen olvasnék, és ha bármikor lekapom a polcról, ne tudjam visszatenni, annyira ragadjon magával. Az, hogy az olvasóim nagy része a 30-40 éves korosztályból való, mutatja, hogy nem elsősorban a fiatalokat szólítja meg a történet, ennek ellenére sok szülő odaadja a gyermekének is olvasni a könyveket, mert látnak benne valamit, amivel szeretnék őket megismertetni. 

Az ifjúsági kategória azonban tökéletesen illik a sorozatra, már ami az első részeket illeti. Hőseink ugyanis felnőnek, szembesülnek az élet sötétebb részével, és bizony a negyedik részt már nem biztos, hogy az ifjúsági kategóriába sorolnák. 

A sorozat a Smaragd Kiadónál jelent meg. Mesélnél a velük való közös munkáról?

Ez nem egészen igaz, ugyanis magánkiadásban jelentettem meg a könyveket, kiadó nélkül. Ausztriában élek, innen kerestem grafikust, tördelőt, nyomdát, intéztem az ISBN-számot, aztán a marketinget, majd a terjesztést is. A harmadik könyvnél éreztem azt, hogy a terjesztés, a reklám, a postázás túlnő rajtam, hiszen család, háztartás, gyerekek mellett végeztem ezt a tevékenységet. Emellett a magyarországi olvasóim hátrányból indultak minden rendelésnél, mert a postaköltség gyakran magasabb volt, mint a könyvek ára, plusz addig kellett várniuk, amíg hazautaztam, hogy ne Ausztriából adjam fel a köteteket.

Tudtam, hogy megoldást kell találnom.

A 2022-es Ünnepi Könyvhéten találkoztam először a Smaragd Kiadó egyik vezetőjével, Zsiros-Petróczki Kittivel, és egy nagyon jó hangulatú ebéd közben sikerült megismerkednünk. Akkor én már tudtam, amit ő nem: megfordult a fejemben, hogy a könyveimet egyszer majd rájuk bízom. Így is lett. 2023 elején terjesztési szerződést kötöttünk. Azóta a közös munka is megvalósult, ugyanis egyéni vállalkozóként szerkesztem és korrektúrázom a náluk megjelent kiadványok egy részét. Szuper csapatunk van, az összetartás egészen kivételes közöttünk. 

A borítók nagyon szépek lettek, a második rész nekem hatalmas kedvencem. Mennyi részed volt a megtervezésben?

A borítók alapját, kompozícióját én álmodtam meg. Bánki Szilvia grafikus, illusztrátor és festőművész öntötte formába mindhármat, és fogja majd a negyediket is. Szinte az első perctől fogva úgy tudtunk együtt dolgozni, hogy Szilvi azonnal ráérzett arra, mit szeretnék. Az ő érdeme a fekete, csillagos háttér, ami a sorozat védjegyévé vált. Ha elindul egy újabb közös projekt, annak minden lépése izgatottsággal párosul. Alig várom a borítóterveket, aztán pedig óriási örömmel osztom meg a végeredményt az olvasóimmal.

Mindegyik borítót nagyon szeretem, de a második nekem is a szívem csücske. A szarvasok a kedvenc állataim közé tartoznak, és adott volt, hogy lesz egy ilyen megnyilvánulási lehetőség számukra. Csupán azért is, mert a történet egyik fontos karaktere egy fehér szőrű, ónixfekete agancsú, különleges szarvas.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a sorozatról? Elérte a célközönségét?

A célközönséget nem tudnám behatárolni, ugyanis 12 és 80 év közöttiektől kapom a visszajelzéseket. Bár a sorozat korhatáros, és 14 éven felülieknek ajánlott, több szülő is azt írta, hogy kisebb gyermekeik nem győzik kivárni a folytatást, és azóta már többször is olvasták az egyes részeket. Többnyire női olvasóim vannak, de akad néhány férfi is, akik ismerik a sorozatot.

Szeretem a kritikát. Ha érzem, hogy valaki olvasta a könyveket, és ez alapján ír építő tanácsokat, azoknak örülök a legjobban. Nem zárkózom el a fejlődéstől, sőt, kifejezetten szeretem, ha a bétáim vagy később az olvasók szétszedik a történetet, rávilágítanak a gyengeségeire, erősségeire. 

Igen, volt, akinek nem tetszett az egész, az első könyv után nem szerette volna a többit, de olyan is akadt, aki nem egészen 24 óra alatt elolvasta a 400 oldalt, annyira nem volt képes letenni a könyvet, aztán másnap már jelentkezett, hogy megvenné a másik kettőt is.

Úgy gondolom, hogy egyik történet sem tetszhet mindenkinek ugyanúgy, így nem is várom el, hogy csakis pozitív visszajelzéseket kapok. Mindegyikre büszke vagyok, mert ez bizonyítja, hogy a történet, amit alkottam, megmozdított valamit az emberekben, és ők ennek hangot is adtak, időt szántak rá, hogy megosszák velem. 

Bár lassan vége az évnek, de megosztanál velünk párat a terveid közül? Mikor jön a következő rész?

A közeljövőben érkezik a kötet negyedik, befejező része. Ez áll most a középpontban, de megjelenési dátumot egyelőre nem tudok. Az írói oldalam követői azok, akik mindig mindent elsőként megtudnak, mert mindig oda teszem fel az aktuális híreket. Érdemes néha benézni hozzám, ha valakit érdekel a történet, vagy maga a könyvkiadás. Erről a folyamatról rendszeresen osztok meg információkat, érdekességeket.

Emellett a meglepetések embere vagyok, képes vagyok spontán hírekkel sokkolni a nagyérdeműt. :D

Ezen kívül van még egy kéziratom, amit szeretnék kiadni, de az teljesen más irányú, mint a Serbeniai Krónikák. Egyelőre átírás alatt van, ugyanis ezt is 16-17 évesen vetettem papírra, és ki kell javítanom a gyerekbetegségeit. Itt sem a feladat könnyebbik végét ragadom meg, szeretek kilépni a korlátok közül. Remélem, hogy meggyőző lesz, ha egyszer kiadásra kerül.

A blog nevében is kívánok további sok sikert, a magam részéről alig várom, hogy olvashassak még tőled!

Amennyiben további érdekességekre vágytok, keressétek az írónő hivatalos Facebook-oldalát, könyveit pedig a Smaragd Kiadó kiadványai között!

Írta: Isabel


Aurora P. Hill - A ​Gyöngyös Korona (Serbeniai Krónikák 3.)


 Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez, ami csak még inkább fokozta az elégedettségemet. Ezúton is köszönöm szépen a recenziós példányt!

Aslios herceg immáron uralkodó, Gabriela segítségével szeretne új korszakot nyitni népe számára. Nagyon örültem annak, hogy a történetben ez ennyi szerepet kapott, mert felerősíti az olvasókban a felelősségérzetet. Lehet, hogy csak az én élethelyzetem ilyen most, de azt gondolom minél előbb meg kell tanulnunk azt, mekkora súlya is van a szavainknak/tetteinknek. 
De természetesen itt sem megy minden simán. A lánnyal való kapcsolata veszélybe kerül, ráadásul a királyság is veszélybe kerül.

Itt már teljes bizonyossággal kijelenthető a két fiatal szerelme, amit az írónő nagyon szépen érzékeltetett. 
Éreztem a szereplők fejlődését, hiszen Gabriela is sokkal vagányabbnak tűnt, mint eddig bármikor. 
Mondanám, hogy eddig és nincs tovább, de mivel tudomásom szerint hamarosan jön a folytatás, ezért nem tennék pontot ennek a szakasznak a végére. Jó úton haladnak, hogy kinőjék a gyermeki ártatlanságot és ez nagyon tetszik.
Amit még megemlítenék, hogy a függelékben nemcsak a szereplők listáját találhatjuk meg (mint az előző résznél),  hanem a Tanács egykori tagjainak a névsorát is. Amikor egy regényben ilyen apró részleteket is kidolgoz a szerző, az számomra még értékesebbé, élvezetesebbé teszi a történetet. 

Az első részhez képest az írónő írástechnikája is sokat fejlődött szerintem.  Sokkal jobban bele tudtam képzelni magamat helyszínekbe, eseményekbe és valamiért gyorsabban is kiolvastam. Bár vastagságban nem marad el az előzőekhez képest, mégis haladósabbnak, pörgősebbnek érződött.

A borító szintén hatalmas kedvenc, ezt is nagyon mutatósnak és igényesnek találtam. 

Összességében szerintem egy nagyon izgalmas sorozatról van szó, amit a mai generáció is élvezettel olvashat. Sokszor hallom, hogy magyar szerzőtől nem, vagy nem szívesen olvasnak a gyerekek, de az ilyen kalandos regények segíthetnek változtatni ezen a nézőponton. A magam részéről izgatottan várom a következő részt!

Addig is, ha érdekel A Gyöngyös Korona, a Smaragd Kiadónál ezt is megtalálhatod!

Írta: Isabel

Aurora P. Hill - Adelin ​és Ettran (Serbeniai Krónikák 2.)


 Na, te jó ég! Micsoda folytatást kapott az első rész! Sokkal több fordulat és izgalom volt benne, számomra magasan felülmúlta az első részt!

Gabriela kalandjai tovább folytatódnak! Édesanyával való találkozás után ő és a herceg elhagyják Moravát és bujkálniuk kell. Álnéven próbálják visszaszerezni a trónt, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A lány számára világossá válik a feladata, miközben megtanul bánni az erejével, mint a víz kiválasztottja, Aslios pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy véghezvigye azt, amit nekiszánt a sors. 

A két karakterét sokkal közelebb érzem magamhoz, mint az első részben. Tetszik, ahogy a kapcsolatuk egyre inkább elmélyül, és mindinkább elkezdenek bízni egymásban.  Nem igazán olvasok mostanában kezdődő romantikus érzelmekről, de ennek a történetnek ez kifejezetten jól állt. Hiányoltam volna, ha nem kapnak erre lehetőséget a szereplőink.
Gyönyörű tájakat kaptunk, különleges élőlényekkel, amiknek a bemutatását én nagyon szerettem. Fantáziadús világ, nagyon jól fel lett építve, ez a rész sokat fejlődött az elsőhöz képest.

Ami nekem még nagyon nagy meglepetés volt, az a történet végén található névmutató, ahol betűrendben megtalálható az összes szereplő leírással. Ha egy új, nagyobb fantasy világot alkotunk, egy ilyen oldal nagyon hasznos lehet, főképpen, ha sok szereplővel dolgozunk. 

Mint, ahogy az első rész értékelésénél említettem, ez  borító a kedvencem a sorozatból. Nagyon szeretem a kék színt, engem mindig megnyugtat, a szarvas pedig bátorsággal tölt el. Gratulálok a tervezőnek, gyönyörűen megoldotta a feladatot!

Összességében azt kell mondjam, ez a rész hatalmas kedvencemmé vált. Önálló kötetként nem ajánlom olvasásra, mert kell tudni az előzményeket, de akinek esetleg az első rész kevésbé ütötte meg a színvonalat, ne cselekedjen, mert a második nagyon magasra teszi a mércét!

Természetesen, ezt is ajánlom olvasásra a fiatalabbak részére is, hiszen nagyon könnyen olvastatja magát. Sokkal több izgalom és érzelem várja őket, szóval bátran vágjanak csak bele!

Ezúton is köszönöm szépen a Smaragd Kiadónak, hogy folytathattam a sorozatot!

Ha te is továbbmennél az úton Gabrielával és a barátaival, a kiadó weboldalán megtalálod a második részt is!

Írta: Isabel

Aurora P. Hill - Csillagos ​ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.)


 Először is szeretném megköszönni a Smaragd Kiadónak, hogy elolvashattam a sorozat eddig megjelent részeit! Szuper kalandban volt részem, amit az ifjúságnak is bátran ajánlanék! De nézzük is, mi a véleményem az első részről.

Főhősünk Gabriela, aki nem ismeri a családját. Még csecsemőként találtak rá rongyokba csavarva és azóta az Intézet lakója. Ez egy olyan hely, ahová azok a gyerekek járnak, akik valamiféle magatartási és egyéb problémával küzdenek, így a kamaszlányt kiközösítik, mivel ő az egyetlen, aki nem ismeri a szüleit. 
Már a történet elején megismerkedhetünk Mrs. Clark igazgatóhelyettessel, akiről hamar kiderül mennyire szigorú és ellenszenves. Gabriellát és a többi tanulót is előszeretettel bünteti meg, ha megszegnek bármiféle szabályt, bár én itt azért megjegyezném, hogy valahol tudtam azonosulni a világképével. Nem vagyok híve a sokszori büntetésnek, de szeretem a rendet, és ha minden simán megy. 
Nem túl jó kilátások a fiatal lány számára, de ne csüggedjünk, hiszen jön az ellenpólus egy barát személyében. Morgan mindig ott van a lány mellett és nem mellesleg egy iszonyatosan aranyos fekete kiskutyáról van szó. Imádtam, hogy ő az első akit megismerünk a lány szerettei közül. Gabriela azonban ennél jóval többet szeretne az élettől, de az álmaihoz vezető út rögös és képlékeny, hiszen fogalma sincs ki ő és milyen sors várhat még rá.

A történet magával a büntetéssel indul, ezért belecsöppenünk egy izgalmas helyzetbe. A lány azonban nem igazán társaságkedvelő, bár kedvessége és talpraesettsége az ellenkezőét sugallná. Igazából nekem tetszett a karaktere, tipikusan olyan szereplő, akiről tudjuk, ő lesz a jó a történetben, érte kell izgulni, nehogy baja essen. 

Tetszik az is, ahogy az írónő felépítette a Serbenia világát jót tett neki az a misztikum, ami körüllengte ezt a helyet. Természetesen folyamatosan derülnek ki titkok, oldódnak meg rejtélyek a trilógia során, de ezekről majd később.

Nagyon kellemesen csalódtam, mivel sokat olvasok ebben a zsánerben, úgy gondoltam, nem tudnak már újat mondani nekem. Viszont nagyon tetszik a szerző stílusa és az, ahogyan csepegtette nekünk az információkat. Igaz, picit több a leíró rész, int amit vártam, de engem most ez kifejezetten megnyugtatott olvasás közben. 

A borító szerintem nagyon szép (Bár el kell mondjam, nekem a II. könyvé a kedvencem), az egyszerűségében rejlik a varázsa. Nagyon kellemes ránézni, rám nyugtató hatással volt. 

Összességében bátran ajánlom fiataloknak is olvasásra, hiszen egy olyan kaland részesei lehetnek, amely csak az álmaikban jelenhet meg. Túl egy csillagos ösvényen...

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések