Tomcsik Nóra - A nyírfák csendje

 Tomcsik Nóra regényeit már volt alkalmam olvasni, ezért biztos voltam abban, hogy ismét egy nagyon mély mondanivalójú történetet kapunk tőle. Nem tévedtem, hiszen ez a mű nem egyszer könnyeket csalt a szemembe és olyan mélyen elgondolkodtatott, hogy félre kellett tegyem.

A nyírfák csendje alapját az 1917-es Oroszország és az ott zajló forradalmak adják. Főhőseink egy testvérpár - Grisa és öccse Kolja. Az ő szemszögváltásaik segítségével ismerjük meg a történetet, ami mindkét nézőpontból tekintve is végtelenül szomorú.

Grisa, már kisgyermekként is katonai pályára vágyott, sajnos sem ő, sem testvérei nem osztoztak édesapjuk zene iránti rajongásában. Ám, mikor megszületett Kolja minden megváltozott hiszen a kisfiút istenadta tehetségnek  mondták. Magas rangú emberek ismerték meg a kisfiú nevét, még a cári udvarban is játszhatott, ám a a férfi most sem élhette meg az álmait, hiszen a Kolja súlyos betegségben szenvedett. 

Kolja imádja a zenét, egy életvidám fiú, aki rajong testvéréért. Azért, hogy apja kedvébe járjon, mindent megtesz, amit kér tőle, az egészségét is kockára téve. A szülők halála után bátyja gondoskodik róla, és bár nagyon közel állnak egymáshoz, a bizonytalanság és a halálfélelem folyamatosan ott lebeg a fiú feje felett.

Azzal indulunk, hogy Grisa már tiszt a seregben, az előzményeket a történet folyása közben tudjuk meg. Harcolnak a németek ellen, ám a sereg már fáradt. Nincs egy erőskezű vezetés, akit tisztelhetnének, ráadásul a harctéren a katonák egyre inkább összebarátkoznak az ellenséggel. Nem azért, mert nem szeretnék a hazájukat, hanem azért, mert mindkét fél oldalán emberek harcolnak! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt kiemelte!

A férfi egy nagyon jó barátjukra bízza öccsét Petrográdban és próbál helytállni, abban a tudatban, hogy legalább testvére távol van attól a pokoltól amiben ő él. Ám az otthon maradtaknak sem sokkal jobb hiszen forradalom tör ki az országban.  Az emberek éheznek, bizonytalanok, nem tudják melyik oldalt kellene választaniuk. Ide próbálnak visszatérni legjobb barátjával, hogy együtt nézzenek szembe az élet nehézségével, öccse betegségével és a jövő megpróbáltatásaival.

Szerintem már ebből is látszik, hogy a szerző nagyon kemény témához nyúlt. A könyv végén leírja mennyi kutatómunkát is végzett az írás során, ám, ha valaki elkezdi olvasni, ez nem lehet kérdéses számára. Jómagam nem vagyok jártas Oroszország történelmében, de szeretem, amikor valami újat tanulhatok. Ideértem a német kifejezéseket, eseményeket vagy akár a gasztronómiát is, amit lábjegyzetben megmagyaráz az írónő. Számomra ezek nagyon hasznosak voltak ahhoz, hogy teljes képet kaphassak a történet során.  

Ha a fogalmazást vagy az írástechnikát nézzük, Tomcsik Nóra azon szerzők közé tartozik szerintem, akik nem kapkodják el a dolgokat. Nemcsak a tájleírásai nagyon részletesek, de az emberi lélekhez is nagyon finoman szól a történetein keresztül. Szereplői mindenképpen maradandóak, nagyon könnyen sikerült azonosulnom velük. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen háborús helyzetben mit tennék, de az írónő olyan döntéseket hozott, amik nagyon passzoltak a személyiségekhez. 

A borító és a cím is nagyon illik a történethez!

Zárásképpen pedig csak annyit: mindenkinek, aki most hasonló helyzetet él meg, mint a könyvben szereplő fiatalok, azt kívánom, hogy őrizzék meg a reményt. Tudom, hogy könnyű beszélni egy fotelből, de egyszer minden rossznak véget kell érnie. Hiszem, hogy az emberség, az alapvető szeretet, nem engedi, hogy olyan könnyen legyőzzék!

Szeretnék köszönetet mondani a kiadónak és a szerzőnek, amiért olvashattam a könyvet! Több lettem általa!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a regény megvásárolható a a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy