Ezt az értékelést nagyon nehezen írtam meg. Pár napja már
befejeztem a regényt, de annyira a hatása alá kerültem, hogy képtelen voltam
elkezdeni.
Rég volt már, hogy ennyit sírtam egy történet miatt.
Lilla egy nagyon beteg fiatal lány. tudja, hogy meg fog
halni. Számomra felfoghatatlan, milyen lehet ebben élni a mindennapokat. A
halálra általában úgy gondolunk, mint valami távoli, megfoghatatlan dologra és
reméljük, hogy minél később következik be. Ez a fiatal lány tisztában van
azzal, hogy ezek az utolsó napjai.
Bakancslistát ír, melyeken olyan dolgok is vannak, ami egy
egészségesnek teljesen természetes: építeni fogok egy menő hóembert vagy Csajos
napot fogok tartani a nővéremmel.
Én , aki számára szintén bakancslistás dolgok ezek (na nem
azért, amiért a lánynak), összeszorult szívvel vettem tudomásul az érzéseit. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy
teljesen azonosulni tudtam a kívánságaival. Egyszerűek tiszták és
könnyen teljesíthetőek - majdnem bárki számára.
Mikor megismerkedik a fiatal fotóssal Noellel, aki tele van
élettel egyértelmű volt számomra, hogy Lilla beleszeret. Tudva, hogy ennek az
érzésnek semmi jövője nincs, csak a fiú társaságát szeretné.
De aminek meg kell történnie, az megtörténik és a két fiatal
lélek egymásra talál.
Mindkét főszereplő nagyon kiforrott és maradandó nyomot hagy
az olvasóban. Noel csibészsége megtöri Lilla körül azt a nehéz légkört és ez
nemcsak a lánynak, de nekem is jólesett.
A mellékszereplők talán elsőre nem tűnnek fontosnak, mégis
ahogy egyre inkább haladunk a történetben rájövünk, hogy Lilla élni akarásának
oszlopait ők adják. Szeretne bennük maradandó élményt hagyni, értéket átadni,
valamit, ami ott lesz nekik, ha ő már nem.
Az írástechnika nekem nagyon tetszett. A történet nem folyik
olyan lassan, mint ahogy azt gondolnánk: szépen követik egymást az események.
A borító pedig, most hogy tudom, milyen történetet takar
nagyon tetszik. Gratulálok a grafikusnak, mert eltalálta!
Az értékelésem végét inkább címezném az írónak, ha
megengeditek, bár nem tudom, eljut-e hozzá: fogalmam sincs, hogyan volt erőd ezt a
történetet leírni és így átadni, de hatalmas gratuláció hozzá!
Napok óta azon gondolkodom, szeretnék-e még olvasni Tőled:
mindenképpen tetszik, amit csinálsz, de ha a többi könyvedben is ennyire
összetöröd a lelkem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése