Szabó T. Anna -Tóth Krisztina - Varró Dániel - Kerge ABC

Emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerkedtem a betűkkel, az Ablak Zsiráf volt a segítségemre. Nagyon szerettem,hogy minden oldal segítségemre volt abban, hogy elsajátítsam az új tudást, ezért sok reményt fűztem a könyvhöz. Nos, kicsit csalódott lettem.

Mindhárom szerző nevével sűrűn találkozom könyves oldalakon, Varró Dánieltől olvastam is, ezért lepett meg picit, amit kaptam.

Minden egyes oldal kapott egy külön versikét, amiben az ABC betűit tanulhatják meg a kicsik. Illusztrálva vannak, így könnyítve meg a tanulási folyamatot. Na, de...

A versek számomra nagyon nem voltak átütőek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy csak arra figyeltek az alkotók, hogy a sor végi rím kijöjjön...vagy éppen még arra sem. Igen tudom, hogy a haiku is például ilyen, de ott legalább van tartalma a mondanivalónak. Itt találkoztam olyannal, aminek még ez sem igazán volt.  

Véleményem szerint, attól mert egy gyerek még kicsi, nagyon is értelmes. Pusztán azért, hogy a költői eszközök kijöjjönek az "angolna" ne legyen már "angolná". Ha van ilyen kifejezésünk az angolnaalakúak bármelyikére, én kérek elnézést. Sajnos több ilyennel találkoztam a könyvben...

Viszont voltak kifejezetten cuki és aranyos mondanivalójú versek is. Nem sok, de azért akadt. Meg is mutatnám a kedvencemet, mely a T betűhöz tartozott: 

Zárható a teveorrlyuk,

Tudják ezt a teveborjúk.

Fújhat a Szahara szele!

Nem megy homok soha bele.

Itt a gyerkőc nemcsak a betűt tanulhatja meg, de egész sok érdekességet is a tevéről. A klasszikus rímelés lehetővé teszi, hogy könnyen megtanulható legyen, ráadásul még vicces is! Nem is igazán értem, miért nem lehetett az összes betűnél valami ilyesmit csinálni...

Összességében azt mondanám, hogy azon a pár darab versikén kívül, amik emészhető információt tartalmaztak, nem igazán ragadott magával a könyv. Pedig nagyon jó kezdeményezésnek tartom és a remény is megcsillant benne...

Ezt a kötetet is ajándékba kaptam, amit nagyon szépen köszönök!

Amennyiben te is kialakítanád a véleménnyed, a Pagony Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

A szerző, aki novelláiban több generáció nehézségeit veti papírra - Interjú a Jégvirágok írónőjével

Szabó-Huber Nikoletta - Jégvirágok című novelláskötete az őszi időszakom egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. A sokszor megható, kegyetlenül őszinte történetek, nemcsak az érzelmeikre, de a józan eszünkre is képesek hatni.  Éppen ezért vele sem maradhatott el az interjúkészítés! Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be az Álmok útján olvasóinak!

Szabó-Huber Nikolettának hívnak, eddig két könyvem jelent meg, mindkettő a NewLine Kiadó gondozásában. 2020 júniusában Niki Tailor írói néven látott napvilágot a Mindenki hazudik című regényem, melynek műfaja pszichológiai thriller. A második könyvem egy novelláskötet, amely Jégvirágok címmel jelent meg a polgári nevemen. Budapesten végeztem magyar-angol tanári szakon. Magyar szakosként az egyetemen sokat olvastam, az írás iránti szenvedélyem nagyjából ezzel egy időben alakult ki. Jelenleg GYED-en vagyok, két gyermekem van.

Amikor elkezdted, miért novellák írása mellett döntöttél? Van olyan alkotó, akinek a munkássága inspirációként szolgált a számodra?

Az első könyvem műfaja regény, szerettem volna magam kipróbálni más műfajban is. 

Palotás Petra novelláskötetei és munkássága inspiráló volt számomra a novelláim megírásakor. 

Mi az oka annak, hogy viszonylag nehéz témákat választottál az alkotás során? Magánemberként te hogyan küzdesz meg a nehézségekkel?

Szerettem volna felhívni a figyelmet néhány fontosabb társadalmi problémára, melyek mellett hajlamosak vagyunk lehajtott fejjel elsétálni. Érzékeny vagyok a szociális problémákra, ezért többször előfordult, hogy kutatómunka közben eltört a mécses.

Melyik a te, és az olvasóid kedvence története?

Több olvasóm említette kedvenceként a Tiszta lappal és A babaház című novellákat.

Az én egyik kedvencem az Örökkön örökké, ugyanis ezt a novellát a nagyszüleimről mintáztam, és a nagypapám emlékére írtam. Ezen kívül a leginkább a Tiszta lappal, A babaház, Jégvirágok, A cipó, Virágárus, és a Színielőadás novellákat szerettem írni.

Mi volt a legfelemelőbb pillanatod írás közben?

A legfelemelőbb pillanat mindig a novellák „megoldása”, végkifejlete volt, amikor a történet nyugvópontra jut. A novelláim többségének pozitív a lezárása. 

Van valami koncepciója a novellák sorrendjének?  Mennyi ideig tartott a véglegesítés?

A novellák stílusukat tekintve különbözőek, több generáció problémáit, nehézségeit ölelik fel. A sorrendnél arra törekedtem, hogy különféle stílusok váltogassák egymást, nem szedtem egy csokorba a hasonló stílusú novellákat.

A novellák megírása három-négy hónapig tartott, és körülbelül további egy hónap volt a szerkesztés.

Az értékelésemben két  novelládat kiemeltem, (Tiszta lappal, A virágárus) szerintem egy kisregényt legalább érdemelne a történetük. Nem gondolkodtál még a bővítésen?

Köszönöm szépen! A novelláskötetem szerkesztője is felvetette ezt az ötletet, és ha jól emlékszem, éppen a Tiszta lappal kapcsolatban. Egyelőre nem gondolkodtam bővítésen, de sose tudni mit hoz a jövő.  

A regény a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Kezdő íróként milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Jó szívvel ajánlod őket másnak is?

Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam a NewLine Kiadóra, jó szívvel ajánlom az olvasóknak és az írótársaimnak is. Szerzőként nagyon elégedett vagyok velük, mindenben segítenek.

A borítód nagyon szép, hűen tükrözi a kötet érzelemvilágát. Könnyű volt közös nevezőre jutni a grafikussal?

A borítómat Ashley Redwood, a kiadó egyik grafikuska tervezte. Ashley remek munkát végzett, szuperül lehet vele együttműködni. 

Itt a tél, és a bekuckózós olvasások időszaka. Te hogyan töltöd ezt az időszakot és az ünnepeket?

Az időm nagy részét a gyerekek kötik le, van egy három és fél éves lányom és egy kilenc hónapos kisfiam. Nem sok szabadidőm van, de azt írással és olvasással töltöm. Már készülünk az ünnepekre, megvolt a közös lakásdíszítés, a napokban pedig következik a mézeskalácssütés. A karácsonyfa alá természetesen mindig kerül könyv, nemcsak nekem, de a gyerekeknek is. Szerencsére a kislányom imádja a könyveket, ha kirándulni megyünk mindig figyelmeztet, hogy ne felejtsek el könyvet tenni az útra. Ezúton is szeretnék békés és kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek.

Szerzőként milyen további terveid vannak?

Jelenleg egy újabb thriller regényen dolgozom, bár szabadidő híján kicsit lassan halad az írás, remélem, hogy legkésőbb jövő ősszel sikerül publikálnom.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Nikolettának!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónőt Facebookon, vagy kötetét a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Csukás István - Órarugógerincű ​Felpattanó (Pom Pom meséi 10.)

Pom Pom történetei számomra nagyon meghatározóak, ugyanis az iskolámban egyike  volt azon meséknek, amelyeket nyugodtan engedtek megnézni. 
Jómagam kevésbé szerettem, mert nem mindig értettem az alapcselekmény logikáját, de mivel gyerek voltam, örültem, hogy mesét nézhettem.

A történet alapja egy elromlott óra - ezt javítja meg főhősünk barátai segítségével. Csakúgy, mint a tévében, itt is Gombóc Artúr felbukkanása csalt mosolyt az arcomra. Imádtam a madárkát és a csokimániáját. Mindig úgy gondoltam, hogy neki van a legtöbb esze a társaságból és ezt, ez a kötet is megerősítette.

Természetesen minden jó ha a vége jó: Picur időben beér az iskolába, Pom Pom is megoldott egy újabb feladatot Gombóc Artúr pedig hódolhat a csokoládé iránti szenvedélyének. 

Az illusztrációk tükrözik a rajzfilm grafikáját, aki azt szerette, ebben sem fog csalódni.

Összességében jó volt nosztalgiázni, köszönöm szépen a barátnőmnek, hogy meglepett vele! 

Amennyiben még nem olvastad a sorozat ezen részét, a Könyvmolyképző Kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

Írta: Isabel

Kőrösi Zoltán - Ami ​a szívedet brummja…

Először is köszönöm szépen a kötetet - a barátom nagyon eltalálta mire van szüksége a lelkemnek. Vannak olyan időszakaim, amikor sokkal jobban fel tudok töltődni egy gyerekeknek szólő könyvtől, mint bármilyen komolyabb témától. Ez is ilyen volt.

A gazdagon illusztrált rövid versek egytől-egyig macikról szólnak, akik ugyanolyan személyiségjegyekkel rendelkeznek, akár a gyerekek. Szeretnek enni, játszani bohóckodni, de ugyanakkor szomorkodni is nagyon tudnak. Mivel ugyanazon az életszakaszon mennek át, mint a mi kinyinyeink nagyon könnyű őket megszeretni és a szívünkbe zárni.

Nem tudom, mennyire van igazam, de véleményem szerint a költő egyik elsődleges célja, hogy oly módon csempéssze be a kicsik életébe a tapasztalást, hogy közben jól szórakoznak. Mivel a versek inkább az óvodás-kisiskolás korosztálynak szólnak, fontos, hogy tehermentesen ismertessük meg őket a világ dolgaival. Finoman, apránként. 

Ám ez a könyvecske nemcsak erre lehet alkalmas. Kiváló alap a tanulás utáni stressz levezetésére, hiszen a versek nagy része humoros, jókat lehet nevetni rajtuk. Mivel kifejezetten jó kedvre derítenek, ezért akár arra is alkamasnak tartom, hogy egy-egy projekt keretében a kicsik meg is tanuljanak belőle párat. Szavalóversenyen, vagy osztály előtt felmondva képes lehet enyhíteni azt a feszültséget, ami már régóta megfigyelhető a gyerekek között. 

A 38 oldalas könyvből több kedvencem is van, ám ha csak egyet lehet választani, akkor ez lenne az:

A medvékről és tortákról

Aki a sütit, vagyis a sütiket szereti, az rossz medve nem lehet! 

Aki meg a tortát is bírja, az jó medvegyerek. 

Vagy a palacsintát! A málnalekvárosat!

Abből is többet vagy a nagyon sokat.

Talán, ebből is látszik, milyen kis picinyke, de aranyos sorok várják a gyerkőceinket ebben a műben. 
Jó szívvel ajánlom már a legkisebbeknek is, hiszen nyelvezetük, mondanivalójuk az ő igényeikhez igazodik a leginkább. Persze, az olyan gyerek-felnőttek, mint én is, nagyon fogják szeretni!

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, megrendelheted a Könyvudvar weboldaláról!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - A ​lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.)

 

Fotó: Robin O'Wrightly

Először is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a a Tripiconi sztori legújabb részét! Őszintén szólva, hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, túlzás nélkül állítom, hogy emiatt szerettem meg az írónő munkásságát.  Ezért most nagyon izgulok, hogy úgy adjam át a gondolataimat, hogy mások is kedvet kapjonak hozzá.

Nézzük is a történetet: Tripicon egy szigetvilág, mesés tájakkal és egy uralkodói párral, valamint gyermekeikkel. Az ő ttörténetük adja a sorozat gerincét. 

A harmadik részben földrengés sújtja Perallantisz Városát, melynek epicentruma eléri hőseinket is és ez az a pont, ami újabb kalandok sorát indítja el. Mást nem mondanék a történetről, mert itt tényleg nem szeretnék spoileres lenni, ráadásul, aki nem ismeri az előzményeket, azoknak nem lőnék le semmilyen poént.

Nézzük inkább az írónő stílusát, és hogy miért kiemelkelkedő számomra az, amit az ifjúságnak nyújt.

Sokszor szoktam azt mondani, hogy nagyon boldog vagyok, ha látom az írói fejlődéseket, a haladást.  Itt azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez Robinnál elmaradt...

Most, hogy picit mindenkit megleptem, elmondom, hogy szerintem nem kis teljeseítmény kell az egyre jobb alkotások születéséhez; ám ahhoz is legalább ennyi kell, hogy hozzuk azt a színvonalat, melyet az első résszel megalapoztunk. Sok sorozat azért merül ki, mert a szerző nem képes tartani azt a mércét, melyet az olvasók elvárnak tőle. A  Tripiconi első része megfog, de a másik kettő ugyanolyan szorosan magához köt. Semmivel sem mutat csökkenőbb tendenciát, és ezért le a kalappal az írónő előtt.

Már csak ezért érdemes a kamaszaink kezébe adni.

Stílus szempontjából szerintem teljesen megállja a helyét a fiatalok között, hiszen választékosan, mégis modern formában kalauzolja őket végig a történéseken. Fontosnak tartom, hogy a nyelvezet is alkalmazkodjon a célközönséghez, ám mivel ebben a korban még nagyon könnyen tanulunk, példát is mutassunk vele. 

A karakterek nagyon könnyen kiváltanak belőlünk érzelmeket. Mindenki szeretheti vagy utálhatja őket, hiszen olyanok, mint mi. Néha jól, máskor rosszul döntenek, ám igyekeznek a helyesen cselekedni. Tetszett, hogy a szerző nem próbálta meg tökéletesnek beállítani őket, ezzel is erősítve a sorok között megbúvó tanítási szándékot. Pont ezért nem is tudnék kedvencet kiemelni közülük, mindenki úgy tökéletes, ahogy megálmodták őket. 

Amit még imádok az egész sorozatban az a Tripipédia: minden fontosabb esemény, családfa, térkép és minden, ami ahhoz kell, hogy ez az egész mese valósággá váljék. Amikor egy szerző ennyire odafigyel a világalkotásra, az számomra példaértékű és inspiráló is egyben.

Egy apróságot azonban mégiscsak megemlítenék picinyke negatívumként: nekem a három rész közül ennek a borítója tetszik a legkevébé. Valahogy túl egyszerűnek érzem a történethez képest. 

Nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom minden kamasz számára, mert ez egy olyan sorozat, amit nem szabad kihagyni. Szórakoztat, tanít, elgondolkodtat. Kell ennél több egy szülőnek? 

Amennyiben kíváncsivá tettelek a teljes sorozatot megrendelheted a következő webáruházak valamelyikén:

Könyvmogul
NewLine Kiadó

Könyvmentorok

Írta: Isabel

Hogyan született meg a Tripikoni sztori? - Beszélgetés a szerzővel

Robin O’Wrightly írónő egy figyelemre méltó színfoltja a magyar írói palettának. A több zsánerben alkotó szerző általában a humor és a szatíra mögé rejti komoly és elgondolkodtató mondanivalóját, így hívva fel a figyelmet tabutémákra is. A most következő interjú azért különleges a számomra, mert azokról az alkotásokról kérdezhetem őt, melyek számomra a legkedvesebbek. Vágjunk is bele!

Évek óta foglalkozol írással. Ez idő alatt jelent már meg több sorozat és egykötetes könyved is; többek között  romantikus,  ifjúsági, fantasy, igaztörténet, és pszichothriller zsánerében.  Mesélj nekünk egy kicsit arról az útról, melyre mint alkotó léptél! Ki is Robin O’Wrightly?

Az írás nagyon alattomosan kúszott be az életembe. Sosem akartam író lenni, annak ellenére, hogy több is van a családban. Így az irói személyiség kialakulása nem is köthető konkrét időponthoz. Valahol apukám halála után testesült meg, miután kiadtuk a könyvét posztumusz, és arra gondoltam, hogy én is írhatnék. Aztán valamikor a kétezer-tízes évek elején meg is írtam az első szatírámat, és kitaláltam az írói nevemet, viszont 2015-ig nem igazán történt semmi. Amikor elvesztettem az irodai munkámat, helyette az írást találtam meg. Abban az évben adtam ki az első regényemet, az Erelemet, és írtam még kettő regényt, ami után folyamatosan indult be a dolog. Az biztos, hogy 1. nem akartam soha egykötetes író lenni, 2. megőrültem volna, ha csak egy zsánerben alkothatok, nekem minél többet ki kell(ett) próbálnom. 2017 óta hivatásos író vagyok a Mogul kiadónál, bár van civil szakmám is – grafikus-szöveggondozó -, amit 2009 óta a könyvkiadási szférában, független szakemberként kamatoztatok. Valahogy minden a helyére került az idők során, és mire kettőt pislogtam – kicsit lassan pislogok, na :) –, 2021 végére elkészült 16 könyv.

A könyveid mindegyike más-más réteget céloz meg, ezáltal viszonylag széles az olvasótáborral rendelkezel. Mit gondolsz, mennyire szeretik, hogy ennyire sokoldalú vagy?  Számodra mennyi nehézséget, vagy éppen boldogságot okoz a különböző területek kipróbálása?

Mostanában kezdtem el ezen gondolkozni, hogy mi lett volna jó, ha a sokféle zsánernek Nemere-szerűen sokféle nevet választok, vagy ha egyetlen zsánernél maradok egy névvel. Azt hiszem, jól döntöttem, hogy nem hagytam beskatulyázni magam, mert végül is lett saját skatulyám: ROW. A Robin O’Wrightly rövidítése egyébként „sort” is jelent, ezért a Könyvek Sorban szlogenem elég jól visszaadja. Másrészt „lárma” jelentése is van, ami azt jelenti, hogy körülöttem mindig egy kicsit puskaporos a levegő. Én már nem tüsszögök tőle, megszoktam. :D A sokoldalúság szerintem nem baj, fontosabb, hogy az olvasók tényleg élvezzék az olvasmányt, szórakozzanak vagy elgondolkodjanak rajta. A kísérletezgetést én különösen élvezem, mert szeretem a kihívásokat, főleg, ha sikerülnek. :) Előfordult már, hogy mellényúltam, de még abban is sok fejlődnivaló lehetőség volt, vagy éppen segített orientálódnom másfelé. Edison mondta, hogy egy sikeres alkalom mögött kilencvenkilenc kudarc is állhat, de a lényeg, hogy az az egy sikeres lett. Addig nem szabad feladni, utána meg minek?

Térjünk is rá a lényegre: a könyvekre. Rögtön az egyik kedvencemmel kezdeném: a Tripiconi sztorival. Ez egy ifjúsági-kalandregény sorozat, melynek alapját a tripiconi szigetvilág és annak lakói adják. Idén jelent meg a harmadik része e-bookban. Általad lehetőségem volt még megjelenés előtt elolvasni és ugyanannyira tetszett, mint az előző kettő. Mesélnél egy kicsit a sorozat alapkoncepciójáról?

Tripicon világát édesapám, Váczy Jépont Tamás találta ki és építette fel vizuális elemekből (térképek, bélyeg art, logók, emblémák, installációk, kellékek, ruhadizájn stb.). Negyven évig dolgozott rajta, tulajdonképpen haláláig; kiállításokat szervezett, a családi életünk része volt. Ráadásul a 2015-ös évben a családunkról komoly titkok is kiderültek, ami még inkább megvilágította, miért építette fel apám ezt a szigetvilágot magának és nekünk. Egyedül írni nem írt – néhány szórólapot kivéve –, én pedig úgy éreztem, hogy mind apám emlékét, mind az élethosszi munkáját ilyen módon is szeretném megőrizni, tovább vinni és élettel betölteni. Így született meg a Tripiconi sztori.

Tudom, hogy még koránt sincs vége a történetnek, így érdekelne, hogy honnan merítesz ötleteket az újabb és újabb kalandokhoz?

Bevallom, az első négy részt két év leforgása alatt írtam meg. Az ötletek adottak voltak a családunk történetéből, illetve a saját kalandregény- és ókorilegenda-szeretetemből. Nem beszélve arról, hogy szívemen viselem a bolygónk sorsát, emiatt érintőlegesen cli-fi (climate fiction) elemek is vannak a könyvekben. (A hetedik rész azonban teljességgel cli-fi lesz.) Idén már az ötödik rész is készen, szerkesztésre vár. A hetedik részt két éve kezdtem el írni, még az elején tartok, mert mindenféle más jött közbe, illetve még csak három rész tárult olvasók elé.

Mivel ifjúsági regényről beszélünk, hogyan fogadta a célközönséged a könyvet? Mi a legnagyobb dicséret, amit tőlük kaptál?

Szerencsére elég tág korosztályos az olvasások sora, viszont a célközönség is imádta, akik olvasták. Talán a legnagyobb dicséret, amikor másnak is ajánlják, vagy tök jogosan azzal „bombáznak”, hogy mikor jön már a következő rész.

Édesanya vagy, így kíváncsi vagyok, hogy a gyerkőceid milyen véleménnyel vannak a szigetvilág kalandjairól?

Azt előre bocsáthatom, hogy nekik köszönhetem szinte a legtöbbet. A két legifjabb szereplő, Matteo és Daniella a gyerekeimről lett mintázva. Ők szervesen belefolytak a szerkesztési munkálatokba, például az első négy részt folyamatában olvastam fel nekik. Vagy egy évig biztosan volt esti meséjük. :) Remélem, hogy büszkék még, mert most már felnőnek lassan, kamaszok; bőven túlnőtték az „avatárjaikat”.

A sorozattal részévé váltál a gyermekirodalomnak, így hatással vagy a fejlődésükre és arra, hogy megszeressék az olvasást.  Ezt szem előtt tartva írod a részeket?

A gyerekeknek szánt irodalom a legnagyobb felelősséggel járó vállalkozás a világon. Az első vagy az elsők között nekik adott olvasnivaló az egész életükre kihatással lesz, így nagyon nem mindegy, mi és hogyan szerepel a történetben. Szerencsére a gyerekeim nagyon jó mérőzsinórok voltak; a lányom meglehetősen romantikus lelkület, a fiam pedig nagyon nem – kettejük között ellavírozgatva, a visszajelzéseket tekintve, szerintem sikerült megtalálnom az arany középutat.

Mennyire figyeled a fiatalok szlengjeit, nyelvújításait? Használod a kamaszok kifejezéseit is, hogy közelebb hozd őket a regény világához?

Hála istennek, a gyerekeim és az iskolai környezet nem vulgarizált, illetve e tekintetben vigyáznak rájuk. Inkább én vagyok a botlatókő, bevallom, mivel van, amikor nem válogatom meg a szavaimat, de a gyerekek előtt igyekszem visszafogni magam. Ők elég értelmesek, szépen és választékosan beszélnek, de a szlenget sem fogom vissza, miután tudom, hogy megvan a megfelelő szókincsük, így van mire építeni. „Laza” beszédstílus jellemez minket, de amikor úgy van, szólok, hogy ha komolyra kell venni a kifejezésmódot. Egyszóval: igen – használunk szlenget, amíg nem vulgáris, és ez a könyvbe is bekerült „ízesítőnek”. Hiszen a fiatalok a mai környezetben mozgó gyerekek, saját „vokabbal”, nem hülyék – hanem gyerekek. Sokan okosabbak, mint a felnőttek; megérzik, ha valaki modorosan át akarja vágni őket. Nem érdemes ezzel szórakozni. :)

A borítót és a grafikát is magad tervezed az írás mellett. Mi az a koncepció, ami alapján kiválasztod a színeket és az elemeket?

Igen, 2009 óta rendszeresen készítek borítóterveket, és nyomdai gyártásig tudom kísérni. A Tripiconi sztori arculata valamennyire adott volt édesapám stílusából adódóan, és talán szerencsém volt, hogy ehhez tökéletes, ingyenes betűtípuscsaládot találtam a neten. Azóta az a fontcsalád az én írói arculatom része is. A színeket adta maga a történet: mert mindenképpen eltérő színvilággal akartam elkülöníteni a részeket. Az első rész türkiz és sötét, mint az amulett kövének színe, ha világít, és a sötét a rejtély árnyalata. Az arany (okker) jól harmonizál ezzel a színnel. A második kötet már bordós barna, mint az érett föld, benne narancs fényekkel, mint azok a bizonyos fények, amiket nem fejtek ki, mert spoileresek lehetnek, de narancs színük van. :) A harmadik égkék; már nem türkiz, de ilyen színű annak a főszereplőnek a szeme, aki abban a részben majdnem az életét adja a szeretteiért. ;) A negyedik borítója lila lesz, mint… nos, hát ehhez el kell olvasni a harmadik részt. De aki ismeri a színszimbólumokat, az tudja, hogy a lila a királyság, a nemesség színe. Illetve az egyik benne szereplő ereklye is ilyen színű. Az ötödiknek még nincs konkrét színe, mert azon dolgozom magam is, de lehet, hogy fűzöld lesz.

Az eddig megjelent részek közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Erre még sosem gondoltam így… Fogalmam sincs! :D Mindegyik másért áll közel hozzám.

Esetleg elárulsz valamit a következő részek cselekményéből?

Ahogy fentebb már említettem, a negyedik részben valami lila lesz… Valami titokzatos királyi dolog a múltból, ami miatt tovább kell nyomozniuk a főhősöknek, ha meg akarják menteni a saját egzisztenciájukat.

Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek, remélem, hamar jön a sorozat negyedik része!

Amennyiben kiváncsi lettél, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, weboldalát, vagy könyveit többek között a shop.konyvmogul.hu webáruházban!

Írta: Isabel