Hogyan született meg a Kárhozottak Legendái? - Beszélgetés Szilágyi Heléna és Bodnár Alexandra szerkesztőkkel

 Szilágyi Heléna és Bodnár Alexandra szerkesztésével a napokban jelent meg a Kárhozottak legendái című antológia, amely ismét összefogta a hazai szerzőket, hogy egy borzongással teli kalandra invitáljanak bennünket. A most következő interjúban a két szerkesztőt kérdezem a munka fényes és sötét oldaláról, szóval ha érdekel titeket, tartsatok velünk!

Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet! Az első kérdésem az lenne, honnan jött a kötet alapötlete?

Heléna: Az alapötletet még év elején született, egy borongós téli éjszakán. Éppen Lir Morlannal beszélgettem, akivel együtt dolgoztunk anno a Grimm: Sötét Mesék köteten, hogy mostanában elég sokan alkotói válságba kerültek, többek között én is. Kicsit kiábrándultam a regényírásból, és sajnos ez nem igazán változott a mai napig sem. Aztán szóba jött az is, hogy ha egy újabb antológián dolgoznánk, rövidebb történetekkel, azzal hátha megjönne a kedvem újra az írással. Agyaltunk, milyen téma, milyen zsáner az, ami tetszene mindkettőnknek, és így jobb először az urban legends témája, aztán ez kibővítettük a mítoszokra is, amiket a modern korba helyeznénk és főleg hátborzongató, vagy elgondolkodtató történeteket szerettünk volna alkotni. Nekem már volt is két novellám régről, ami passzolt a tematikához, csak hát, több pályázatról is visszapattantak, írástechnikailag és tartalmilag is gyengébbek voltak, így teljesen újra írtam őket.

Alexandra: Köszönöm szépen a felkérést.  Engem Heléna keresett meg az ötlettel, és kezdetben csak íróként vettem részt a projektben.

Heléna az őszi játék keretein belül már említette, hogy ismert mitológiai lények adják majd a történetek gerincét, természetesen sokkal sötétebb megvilágításban. Mi alapján döntöttétek el, milyen lényeket szeretnétek a történetekben?A szerzők mennyire kaptak szabad kezet az alkotás során?

Heléna: Elsőként az volt a terv, hogy felkeresek olyan szerzőket, akikkel már dolgoztam együtt és gördülékenyen haladt a közös munka. Biztosra akartam menni. Így körbekérdeztem az író ismerőseimet, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot és jónak tartom őket, és elmondtam nekik az alapötletet. Ezután annyi volt a kikötésem, hogy mindenki válasszon egy országot és egy szörnyet, mitológiai lényt, és ami már volt, az ne ismétlődjön. Szerettem volna egy minél színesebb, több kultúrát és legendát bemutató kötetet.

Alexandra: Számomra nagy szerelem Mexikó, ezért amikor körvonalazódott a téma, én már tudtam, hogy valamilyen mexikói legendát fogok feldolgozni. Kezdetben istenekkel kapcsolatos novellát szerettem volna írni, de nagyon kevés anyagot találtam róluk a neten, ezért inkább a városi legendák között kezdtem keresgélni. Nagyon sokáig vacilláltam, míg végül maradtam la Lloronánál.
Előzetesen csak az országokat beszéltük meg a változatosság miatt, de ezen kívül mindenki szabad kezet kapott.

Hogyan nézett ki az alkotói folyamat? Mindenki csak egy művet írhatott és azt javítottátok, vagy többel is lehetett próbálkozni és a végén kiválogattátok a legjobbakat?

Heléna: Elsőként egy novellát írt mindenki, akit felkértem és vállalkozott is rá, és ha az megütötte a szintet és volt még kedve, energiája a szerzőnek, küldhetett még egyet. Sajnos több szerző is nekiült a második novellának is, de végül azt nem sikerült határidőre befejeznie, így nem kizárt, hogy jövőre érkezik majd egy folytatás valamilyen formában.

Alexandra: Egy embertől több novella is bekerülhetett a kötetbe, tehát nem volt ilyen megkötés.

Mennyire gondoltátok újra az ismert történeteket? Volt olyan, ami túl sötétre sikerült, ezért el kellett újra kellett írni?

Heléna: Inkább fordítva. A legtöbb novella lightosabbra sikerült, mint Lirrel terveztük. Mi egy sötétebb, horrorosabb hangulatot szerettünk volna, így néhány novella átesett egy kis "zsánertuningon". Sajnos, végül Lir ezt túl nagy falatnak érezte, nem tudott annyira azonosulnia  beérkezett írásokkal, és a szerkesztés folyamatából kilépett. Ekkor kértem fel Szandit, hogy segítsen a pár novella átnézésében, javításában, mivel ő képzettebb ezen a területen, mint én, és volt pár történet, aminél úgy éreztem, az én tudásom nem elég, hogy megfelelő segítséget tudjak nyújtani a szerzőnek.

Alexandra: A magam részéről én eléggé újragondoltam a történetet, hiszen olyan sokan feldolgozták már la Llorona legendáját, hogy ha nem teszem, akkor semmiben sem különbözött volna azoktól a történetektől, tehát próbáltam egy teljesen más nézőpontot mutatni.

Szerkesztőként mi volt a legnehezebb és a legegyszerűbb feladatotok?

Heléna: Ami nehéz volt, az a határidők betartatása, és a megfelelő arányok megtalálása. Mennyire nyúljak bele a szövegbe, mennyire ragaszkodjak a sötétebb, horrorosabb irányhoz. Pár szerző azért esett ki a szórásból, mert vagy nem tudta tartani a megbeszélt időpontokat, vagy a szerkesztés folyamán többszöri egyeztetés után sem jutottunk dűlőre a szerkesztés során felmerült problémákkal. A legegyszerűbb rész, inkább úgy fogalmaznék, hogy a szerkesztéssel együtt járó pozitív fejlemény az volt, hogy több szerzőt közelebbről megismertem, többet beszélgettünk, személyesen is találkozhattunk.

Alexandra: Ennél a kötetnél minden zökkenőmentesen ment, szóval nem igazán tudnék sem olyat kiemelni, ami nehézséget okozott volna, sem olyan, ami egyszerűnek bizonyult.

Kinek melyik novella a kedvence a sajátján kívül?

Heléna: Szerkesztőként ebben inkább nem mennék bele, mert mindegyik történetet szeretem valamiért, különben nem válogattam volna be a kötetbe.

Alexandra: Mivel nem dolgoztam minden novellán, és még nem sikerült végigolvasnom a kötetet, ezért egyelőre nem szeretnék állást foglalni.

Tudom, hogy Heléna tervezte a belső illusztrációkat. Hogyan gondolsz vissza az alkotás folyamatára?

Heléna: A Garabonciás és a Havgalskap illusztrációja született meg elsőként, még tavasszal. Az egyik ugye a sajátom, azt könnyebb volt elkészíteni, a másik pedig Galináé, az első leadott novellák egyike volt az ő norvég története, így már elkezdhettünk rajta közösen dolgozni. Kikapcsolt, jól esett kicsit a korábbi alkotásaimhoz képest részletesebb, színesebb világot ábrázolni. Aztán elkészültek, és bár bennük voltam, mégsem a tőlem megszokott minimalista stílusban. Féltem tőle, hogy nem illenek a kötethez, hozzám, a történetekhez, hogy rossz stílusra tettem le a voksomat, de aztán elengedtem ezt. A másik nehézség az volt, hogy sok novella csak őszre készült el, így a megjelenés előtti hetek nagyon sűrűek lettek, minden hétvégére jutott pár megrajzolandó alkotás, és féltem, hogy nem jutok időben a végére. Szóval vegyült bele egy kis szorongás is, de összességében elégedett vagyok.

A kötet a RedZone szárnyai alatt jelent meg. Milyen tapasztalataitok vannak a közös munkával kapcsolatosan?

Heléna: Eleinte ez egy önálló projektnek indult, maximum terjesztőt kerestünk. A Halálosan szeretlekben Eve Red novellái is szerepeltek, aki a Red Zone Book szerzője és kiadóvezetője, így volt alkalmam a C&H projects rendezvényein megismerkedni vele, a kiadójával, és nem mellesleg Szandi nekik is dolgozik szerkesztőként, így jött az ötlet, hogy náluk lehetne forgalmazni a kötetet. Aztán az egyeztetések folyamán úgy alakult, hogy a szárnyaik alá vették a kötetet.

Milyen terveitek vannak a jövőben? Lesz még közös szerkesztés?

Heléna: A C&H projects keretei belül már dolgoztam együtt Szandival, a novelláimat sok esetben ő szerkesztette a megjelent antológiákban, ez későbbiekben sem fog változni. Hogy szerkesztünk-e közösen kötetet, az a jövő zenéje, mert én nem tartom magam a szó szoros értelmében szerkesztőnek, maximum lelkes amatőrnek, aki néhanapján bétázik pár ismerősének. De abban biztos vagyok, hogy közös projektunk lesz még, és én mint szerző és illusztrátor mindenképp részt veszek majd a leendő kötetek megszületésében.

Alexandra: Szóba került egy újabb kötet, hasonló témában, viszont még a részleteket nem beszéltük meg ezzel kapcsolatban. Én csak remélni tudom, hogy sikerül összehoznunk, mert igazán érdekes történetek születtek most is a témában, és úgy érzem, maradtak még kiaknázatlan lehetőségek.

A blog nevében további sok sikert kívánok nektek és a csapat többi tagjának! Én mindenképpen hűséges olvasótok maradok!

Amennyiben kíváncsi tettünk titeket, a Kárhozottak legendáit megtalálhatjátok a RedZoneBook kínálatában, a lányok munkásságáról pedig tájékozódhattok:

Szilágyi Heléna:

Hivatalos Facebook - oldala

könyvei: shopmogul. hu, Reménysugár, Diabolika, C&H Projects, RedZone

Bodnár Alexandra: 

Facebook - oldala, 
könyvei:C&H Projects, RedZone

Írta: Isabel