Először is szeretném megköszönni a türelmedet, kérlek, ne haragudj, hogy várnod kellett.
Kérlek, mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?
A civil életben ügyvédként praktizálok, Szegeden van egy irodám. Az írás számomra örök szerelem, hobbi, de remélhetőleg egy nap már munka is. Mi több: hivatás. Ez az álmom.
Hogyan kezdődött a pályafutásod íróként?
Már nagyon kisgyermekként elvarázsolt a könyvek csodálatos világa, van valami különös ugyanis abban, amikor beleszippantunk a frissen nyomtatott kötetek lapjaiba. Emlékszem, olyan négyéves lehettem, és annyira szerettem volna olvasni, hogy azt képzeltem, már tudok is. Ezt úgy bizonyítottam be az akkori kispajtásaimnak az óvodában, hogy a mesekönyvek lapjain lévő színes képekhez izgalmas történeteteket kreáltam, melyeket ők érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgattak mindig. Talán ekkor születtek meg az első „szerzeményeim”, és talán ők voltak az első „közönségeim”. Papírra vetett gondolataim azonban csak kamaszkoromban láttak napvilágot, de onnantól kezdve nem volt megállás. Írásaim több mint másfél évtizeden keresztül csak versformákat öltöttek, különböző irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg, majd nagy büszkeségemre 2018-ban a „Bárányfelhők közt libabőr” című önálló verses kötetemben kaptak helyet. Egy nap, 2021 tavaszán azonban történt valami. A rövid, ám velős irományokat kiegészítette egy hosszabb terjedelmű alkotás.
Mi ihlette a Zeusz titkait? Hogyan néztek ki a kezdeti tervek?
A Zeusz titkai úgy született, hogy másodpercek töredéke alatt pattant ki egy gondolat a fejemből és elevenedett meg előttem néhány szereplő. Mindent félredobtam, és lázas gépelésbe kezdtem. Pár óra alatt huszonkilenc oldal sűrű betűit pötyögtem bele a laptopom memóriájába. Másnap arra jöttem rá, hogy a történetem- melynek egyébként fő mozgatórugója a sors, az életút, na és a szerelem- nem csak pár tíz oldalt érdemel, és a szereplőim pedig nem csak életszerűek, de el is kezdtek élni. Én pedig úgy döntöttem, elkísérem őket izgalmas útjukon.
Hogyan gondolsz vissza az első rész megírására?
Négy hónap belső utazás volt. Voltak mély pontok, amikor úgy éreztem, mégsem biztos, hogy a végére tudok érni, hogy lesz ebből egy regény. És abban is kételkedtem, hogy egyáltalán érdekel-e az én történetem valakit, vagy hogy jó-e, amit csinálok. Azon is töprengtem sokat, hogyan fogadja majd az olvasói közeg azt az őszinte stílust, amit választottam a történetnek. Nagy segítségemre volt a gimis magyar tanárnőm, Szafián Zsuzsanna és legjobb barátnőm, Szalma Betti. Ők végig, a regény első sorától a befejező rész utolsó mondatáig támogattak, biztattak, fogták a kezem, terelték az utam. Mikor kész lettem, természetesen még néhány, hozzám közel álló személynek is elküldtem. Szívesen vállalták az előolvasói feladatokat. És talán, amikor tőlük is megérkeztek azok a bizonyos szívet bizsergető üzenetek, akkor hittem el, hogy van keresni valóm. Összességében azt kell mondjam, nagyon élveztem. Hatalmas önismereti utazás volt. Úgy gondolom, minden könyv a szerző egy gyermeke, és mindegyik megírásával tanul, fejlődik, és óhatatlanul változik is.
A történetben nagyon fontos szerepet kap a színház. Saját élmények és tapasztalatok is fellelhetők ezekben a részekben?
Annyit elárulok, hogy gyermekként színésznő szerettem volna lenni. Egészen gimis felvételemig ilyen irányú szakgimnáziumba készültem. Valamiért azonban máshogy alakult az életem. Igaz, utólag már úgy látom, jobb ez így, de a színház világa mindig is elvarázsolt, magával ragadott, és ez talán így is marad. Talán tudat alatt ezért választottam ezt a miliőt.
Neked melyik az a jelenet, ami a legközelebb áll a szívedhez és miért?
Huhh. Hát ezt így nagyon nehéz. Ezt én szoktam általában az olvasóimtól kérdezni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, minden regényemnél. De talán, ha nagyon muszáj lenne válaszolnom, akkor Áron és Olívia (Nelli) menekülése a premier utáni reggelen.
Hogyan kezeled a pozitív, illetve a negatív kritikákat? Kaptál már olyat, amiről úgy érzed sosem fogod elfelejteni?
Nagyon jólesik, amikor kapok olvasóktól visszajelzéseket, privát üzenetben, vagy amikor szelfiznek a könyvemmel és átdobják az éteren. Ezek nagyon fel tudnak a mindennapok szürkeségben tölteni, és feldobják a napomat. És ami még jobb, hogy egyre több és több kedves és biztató szót kapott. Olykor megkönnyezem őket. Ilyenkor érzem és tudom, hogy csinálnom kell, mert adok vele az embereknek. A kritikát pedig el kell tudni fogadni. Én úgy gondolom, olyat művet nem tudott még senki írni, ami mindenki tetszik, már csak szubjektíve a stílus, a zsánere vagy a témája miatt sem. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanaz az érdeklődési körünk, és ez így teljesen rendben is van. És nyilván azt is el kell fogadni, hogy az írás is egy mesterség, nem csupán tehetség, tehát fejleszthető, és fejlőldünk is, nem csak emberileg, szakmailag is, minél többet írunk.
A sorozat a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg. Miért őket választottad és milyen a velük való közös munka?
Erre tényleg nem tudok válaszolni. Kiadót kerestem, kutattam. Nagyon szimpatikusak és megnyerőek voltak a honlapjuk alapján, felvettem a kapcsolatot velük, és egyből egy hullámhosszra kerültünk Kittivel, a kiadó vezetőjével. Megtaláltuk a számításainkat, és belevetettük magunkat a munkába.
Összességében számodra mit jelent írónak lenni?
Lételem és szerelem. Ez a két szó adja vissza az érzéseimet.
Milyen terveid vannak még erre az évre? Mikor lesz új regény?
A Zeusz titkai megírása után kristályosodott ki, hogy ebben még ennél is több van, így végül ez egy három kötetes trilógia lett. A második része, A múlt fogságában szintén megjelent már, ez év júniusában az ünnepi Könyvhét egyik újdonságaként. A harmadik rész kéziratának szerkesztése zajlik, reményeink szerint ebben az évben be is fejeződik, és jön a várva várt befejező rész: A szabadság kulcsa. Azóta már született egy másik önálló regényem is, Elvarratlan szálakra hallgat, terveim szerint ez is megjelenik jövőre. Kettő regényen dolgozok jelenleg. Igen, most éppen két sztoriban is totál benne vagyok, plusz elkezdtem egy önéletrajzi ihletésű novellasorozatot is írni, szóval végülis három szálon futnak az írásaim. Mikor, melyikhez jön több ihletem. Szeretném idén befejezni őket, de ha csak kettővel elkészülök, már azzal is teljesen elégedett leszek. Mindezt versek és rövid novellák írásával vezetem le. Nagy örömömre jelöltek az Év könyve 2023. c. pályázaton, így idénre még annyi tervem van, hogy szeretnék minél sikeresebb szerepelni rajta, bízom az olvasóimban.
A blog nevében további sok sikert kívánok az írónőnek!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése