Julia RedHood - 11 Mérföld

 A most következő olvasmány ma reggel jött szembe velem, és mivel nem sok időm jutott az olvasásra, de mégsem akartam kihagyni, jó választásnak bizonyult. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire magával ragad majd a történet! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ingyenessé tette mindenki számára!

A történet egy gyászoló édesanyáról szól. Olivia elvesztette kislányát és ez természetesen óriási traumát okozott az életében. Férjével nagyon várták a kicsi születését, ám az apa meg sem ismerhette őt, mivel a baba születése előtt meghalt. Ezután a nő mindent megtett, hogy jólétet biztosítson mindkettőjüknek, de sajnos Lili élete hamar véget ér egy autóbaleset következtében.

Oliva nem vágyik másra, csakhogy újra a szeretteivel legyen és ebben az árnyak és Isten is a segítségre lesznek. A történet nagyon fontos tanításokat ad át az olvasónak. Szembe kell néznünk szívünk leghőbb vágyával és meg kell birkóznunk a bűntudat okozta fájdalommal és keserűséggel is. Ha az emberrel rövid időn belül sok rossz történik, üresnek érezheti a lelkét. Teljes mértékben kimerül, elfárad és csak azt kívánja, hogy megtalálja a békét azzal, akit mindennél jobban szeret....A nő is hasonlóképen érzett és ezzel teljes mértékben képes voltam azonosulni.

Az írónő nagyon sokat fejlődött azóta, hogy olvastam tőle az Örökséget. Igaz, az ijesztőbb részek nekem túl finomak voltak, de aki ilyen történetekkel álmodik nap mint nap, azt nehéz megijeszteni. Teszem azt, ha valaki nem szereti a nagyon durva részeket egy horror-történetben, vagy most ismerkedik a zsánerrel, tökéletes választás lehet neki a könyv. Hosszúságra és tartalomra is tökéletes kezdők számára. 

A borító nekem tetszett, kifejezi a hangulatát a cselekménynek.

Összességében szuper egy órában volt részem, kár, hogy hamar véget ért a  történet, mert nagyon adta volna magát. Minimum háromféle változattal tudtam volna folytatni, szóval remélem, az írónő is továbbgondolja majd!

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a GooglePlay kínálatában!

Írta: Isabel

Szemán Zoltán - Egy ​mesterdémon naplója (Egy őrangyal naplója 2.)

A sorozat folytatódik hála az Égnek és Zoltánnak! Konkrétan ez volt az a könyv, ami kirángatott az olvasási válságból, csak, hogy képben legyek előtte el akartam olvasni az első részt, ha már sorozat...de ha rajtam múlik, ezzel kezdem! Köszönöm a recenziót!

Főhősünk Ashir, akit az első részben már megismerhettünk. Már akkor is szimpatikus volt, ám most, mint a Dámon Akadémia Mester jön el hozzánk! Tanárként kell megállnia a helyét, ráadásul magánéleti problémái is vannak, az Apokalipszis Lovasaival és  Balthasaar, a pokol tábornokával.

Te jó ég, hogy ezen mennyit nevettem! A nehezen tanítható diákok bennem is felébresztettek pár emléket mindkét oldalról.  Nagyon át tudtam érezni a helyzetet. 

A történet pörgősebb, mint az első rész volt, bár, engem az előző sem untatott. Itt azonban a főszereplőből adódóan nem volt annyi cuki rész, sokkal inkább izgalmas és poénos. Én nagyon szeretem, mikor valaki valaki egy picit szarkasztikus  és nem köt csomót a nyelvére. Régen, mikor még ártatlanabb voltam biztos nem élveztem volna ennyire, de most, hogy vége az ártatlanságnak, Ashir az egyik kedvenc karakterem lett a szerző szereplői közül. 

Ezen felül a világ felépítése és bemutatása nagyon realisztikus, könnyen a Pokolra tudtam képzelni magam. Óh, hogy ezért a mondatért mit kapok, de nem hagyhattam ki....

Oké, tudjátok, hogy én normális értékeléseket szoktam írni, de ha eszembe jut a történet, elfog a nevetés és újra el akarom olvasni... 

Zoltán itt valamit nagyon elkapott, mert szerintem a sztori egyetlen hibája, hogy rövid. Biztosan be lehetett volna, ide-oda még egy-egy fejezetet, csakhogy érdemes legyen aláírnunk azt a bizonyos paktumot . 

Mindazonáltal azért azt elmondanám, hogy csakúgy, mint az első rész, ez sem ajánlott a mélyen vallásos lelkületűek számára. Az ilyen történeteknél ez mindig fennáll, így kérlek csak akkor vegyétek kézbe, ha az alap nem sérti a nézeteiteket.

A borító ezúttal is nagyon tetszik, míg az első az ártatlanság jellemezte, ezúttal a sötétséget kaptuk meg.

Ha választanom kell a szerző könyvei közül jelenleg határozottan ez a kedvenc! Nem kérdés, hogy ajánlom, újraolvasom, sőt, lesz egy meglepetésem is a sorozattal kapcsolatban, de ez még titok...

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Google Play könyvei között!

Írta: Isabel

 

Szemán Zoltán - Fent és lent - Fantasy novellagyűjtemény

 

Szemán Zoltántól már megszokhattuk, hogy a lehető legmisztikusabb világba kalauzol el bennünket. Ez a gyűjtemény sem más, mint egy valódi utazás a pokol-föld-mennyország világa között.

Öt novellát kapunk, melyekben közös a vallásosság, hiszen démonokkal és angyalokkal is találkozhatunk bennük. Ennek ellenére nem felszínes és kidolgozatlan, hiszen nagy szerepet kap benne például az ember esendősége vagy éppen a tetteink következményének a viselése.  Hosszúságuk eltér egymástól, így mindenki az idejéhez igazíthatja az olvasást.

Én két kedvencet emelnék ki: az egyik Az utolsó járat, a másik pedig Az utolsó angyal Az előbbi azért, mert bemutatja az emberek felelőtlenségéből adódó következményeket, melyek semmilyen módon nem játszhatóak ki. Az utóbbit pedig nagyon helyállónak érzem a mai világban. 

Azt kell mondjam, hogyha valakit nem riaszt ez a világ, szuper esti kikapcsolodásban lehet része, igaz 16 évnél azért legyen idősebb, mert egyes jelenetek felkavaróak lehetnek a fiatalabb olvasók számára. 

A szerző nemcsak tanulsággal látta el az egyes történeteket, de a rá jellemző humorral sem fukarkodott. Engem egy picit egyébként Stephen King novelláira emlékeztettek egyébként, csak még nem annyira kiforrottak. 

Bár én jobban szeretem a szerző teljes regényeit, ez is egy olyan alkotása, ami biztosan újraolvasós lesz nálam, ha csak kis időm van rá!

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Google Play kínálatai között! Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenessé tette!

Írta: Isabel

Julia RedHood- Az örökség

Vannak olyan szerzők, akiket én rejtett gyöngyszemeknek hívok, mert bár tehetségesek, mégsem kapnak annyi figyelmet, mint kellene. 

A következő regény szerzője is ilyen - véletlenül bukkanbtam rá a könyvre, miközben a kínálatot nézegettem. Először azt sem tudtam, hogy a hölgy magyar - nagy meglepetés volt számomra, mikor belefutottam egy hozzászólásába az egyik közösségi oldalon. Igaz, addigra már kiolvastam ezt a könyvecskét és nagyon tetszett.

Történetünk főhőse Celeb Jamieson, akit édesapja elvesztése után különös rémálmok kísértenek. Egy nő mindenáron magának akarja a fiút. Celebnek nemcsak azt kell elfogadnia, hogy az általa ismert világ teljesen más, mint a valóság, de rátalál az első szerelem is. Külön-külön is nagy falat egy tinédzser számára, viszont így egyben igazán embertpróbáló feladat. 

Az írónő nagyon szépen ötvözte a fantasy és a valóságos elemeket. A célközönség főképp a fiatalokat célozza meg, ezért pörgős és ingerekkel teli művet kapunk, az ő nyelvükön megírva. 

Mivel ez volt az első olvasásom a szerzőtől, nem tudom, hogy ez-e az első könyve, illetve mennyit fejlődött, de azt tudom, hogy személy szerint nagyon szerettem a történetet. Egyetlen egy problémám van vele - méghozzá az, hogy nekem nagyon rövid. Remélem, az írónő tervez folytatást, ha még nincs, mert nagyon sok minden kihozható a történetből, akár a fantasy, akár a romantikus zsánert helyezzük előtérbe.

Összességében nagyon elégedett voltam, ajánlom olvasásra nemcsak az olvasni szerető fiataloknak, de azoknak is, akik most szeretnének elmerülni a könyvek világában. Rövidsége és tartalma hozzásegíthet az olvasás megszerettetéséhez!

Amennyiben kíváncsi lettél keresd a GooglePlay kínálatában!

Írta: Isabel

Korrektúrázta:NiKy

Szemán Zoltán - A tizedik démon

 Először szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget az olvasásra. Mióta megkaptam kétszer is elolvastam.

A történet egy nagyon érdekes ötvözete a vallásnak és a sci-fi elemeinek. A magam részéről soha nem jutott volna eszembe ötvözni a kettőt, de elismerésem Zoltánnak: tökéletesen megtalálta az egyensúlyt. 

Dióhéjban a történet annyi, hogy Lucifer, megelégeli, hogy az embereket már nem lehet tartósan félelemben tartani, ezért elküldi a legerősebb démonjait, hogy kifürkéssze más fajok gyengeségeit, ebből nyerve új erőt.

Kilencet küld szét, de ezekből egyik sem tér vissza. Hogy kiderüljön mi történt, Azanielt emberi alakban elküldi az eltűnések színhelyére. A démon emberi alakban felszáll egy utasszállító csillaghajóra, de a történések szép lassan meghaladják a legvadabb képzeletét is.

Őszintén szólva nem vagyok nagy sci-fi rajongó, viszont az angyalos-démonos fantasy-kat nagyon szeretem. Fogalmam sem volt, hogyan fog ez a két dolog lecsapódni bennem, de sokkal jobban szórakoztam, mint vártam. 

A szerző pont annyit hozott mindkét zsánerből, ami egyensúlyt adott a történéseknek. Igaz, számomra a  fantasy-elemek kiemelkedtek: Azanielt nagyon szerettem. Nagyszájú, intelligens és nagyon vonzó karakter. Tapasztalata és éles esze, nemcsak a főhősnőnket, de engem is levenne a lábamról, démon ide vagy oda.....

Az íróról már több alkalommal is áradoztam itt a blogon, így most csak azzal toldanám meg ezt, hogy szépen fejlődik. Mindig érdekes és nagyon egyedi ötletei vannak, amit szépen kivitelez. Ha tudja tartani ezt a fejlődési ütemet, nagy név válhat még belőle.

A borító nagyon illik a regény hangulatához, jó választás volt.

Amennyiben  te is elolvasnád a Google Play-en megvásárolhatod!

Írta: Isabel

Csink Dorottya - Mutasd meg arcodat

 Nagyon érdekes volt a verseskötetet olvasni.

A költemények nagy része számomra egy picit depressziós hangulatot hozott, éppen ez az oka, hogy lassabban haladtam vele. Ettől függetlenül mély érzéseket, gondolatokat ad át a szerző, melyeken érdemes elgondolkodni.

Verselése klasszikus, mely hozzám közel áll. Nagyon jó volt elmerülni a szép, csengő - bongó rímekben..

Ám, amiért úgy döntöttem, hogy felkerül ide a mű az a szerző. Nagyon szeretek elmerülni a régmúlt időkben, megismerni az akkori emberek gondolkodását és érzésvilágát. Vidéki tanárnő révén belelátott az emberek életébe; látta a jót és a rosszat is. Ez nagyon jól érződik művein is: segíteni szeretne, de nem feltétlen van meg hozzá a megfelelő eszköze. 

Ezzel nagyon könnyen tudtam azonosulni és talán ez az oka annak, hogy ennyire mély nyomot hagyott a kötet. 

Kedvenc versem is lett tőle:

Egedül vagyok

Egyedül vagyok, ha jő a nyár,
Ha dalát zengi a sok madár,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül vagyok, ha kikelet
Tavasszal ragyog a föld felett,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül vagyok bús éjjelen,
Könny égeti fáradt két szemem,
Egyedül magam csak egyedül,
Rémítő, nagy csend vesz körül.

Egyedül van a testem, lelkem,
Most már a szemem meg se rebben,
Megszoktam azt, hogy magam vagyok,
Egyedül élek és meghalok.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Google Play-en megtalálod a kötetet!

Írta: Isabel

J. D. Hartley - A bosszú

Érdekes volt egy ilyen stílust olvasni a szerzőtől  - ha még nem tudjátok, ki rejlik a név mögött, akkor a hamarosan ékező interjúból erre is választ fogtok kapni. Nem azért, mert nem lenne olyan jó, mint a többi, hanem azért mert nagyon más volt. Köszönöm szépen, hogy biztosított egy példányt a számomra!

A magam részéről szeretem a naplóregényeket, mert így könnyebben átélhetem a szereplők érzéseit. 
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele. 

A történet számomra túl egyszerű volt, hiányoltam még egy kis csavart belőle, de tekintve, hogy könnyed kikapcsolódásnak szánta a szerző, valószínűleg ez tudatos döntés volt. 

Egyetlen egy apróságot említenék, bár valószínűleg ez az én kis hibám: nekem sok volt a pasi. Meglátta-megszerette, meglátta-megszerette... Tudom, tudom, romantikus regény...de szerintem elég lett volna egy, aki már az elején a nagy Ő.

Ettől eltekintve egy tisztességesen megírt regényről beszélünk. Az író kifejezésmódja választékos, érezni a rengeteg energiát, amit az írásba fektetett. 

Ajánlom azoknak a hölgyeknek, akiket nem zavar, ha a főszereplő a szívügyekben hajlamos elbizonytalanodni, de mind ezt egy jó nagy adag humorral képes eladni nekünk.

Nem lesz hatalmas kedvence, de kikapcsolódásra teljesen megfelelt!

Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!

Írta: Isabel

 

Szemán Zoltán - A sárkány lánya

 

Bár a mai értékelések közül egyértelműen Az utolsó istennő a kedvencem, A sárkány lánya sem panaszkodhat. A kalandokban bővelkedő mese, valóban képes arra, hogy az olvasót kiszakítsa a mindennapi gondokból. Ehhez még hozzátesz a borító hangulata.

A kötet nem hosszú, mégis annyira kerek egészet kaptunk, hogy nem hiányoltam azt a +200-300 oldalt. 
Sir Richard egy nagyon szerethető jól kidolgozott és nagyon jó lelkű karakter. Az a fajta, akinek már az első perctől kezdve szurkol az ember. Hazafelé tart, hogy végre pihenhessen, amikor megbízzák azzal, hogy öljön meg egy sárkányt. Ám arra, ami rá vár, álmaiban sem számít. 

A női főszereplőnk, Naria szintén sok erénnyel bíró, kedves teremtés, aki a lovag segítségével szeretne hazajutni. 
Kettőjük kapcsolata és az érzelemvilág nincs sem elsietve, sem pedig felfújva: nem lesznek rögtön szerelmesek, nem dacolnak egymás ellen, hanem kölcsönösen támaszkodhatnak a másikra. A magam részéről nagyon szeretem ezeket a finom, lassan kibontakozó érzelemvilágot, ha romantikáról van szó. Sokkal emberibb és hihetőbb a számomra, mint azok, amik villámcsapásként érik a szereplőket. 

Amit még megemlítenék ennél  a regénynél, az a humor. Nagyon jól szórakoztam a poénokon, bár ettől a regény megmarad egy teljesen hihető történetnek. 

Összességében nagyon jól szórakoztam és ha mondjuk a szerző tervezne egy folytatást, annak is nagyon örülnék. Ám, ha mégsem, akkor ezt időközönként biztosan újra fogom olvasni!

Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy biztosított számomra egy példányt a javított változatból!

Ha Te is szereted a felnőtt meséket, keresd a Google Play weboldalán!

Írta: Isabel

Szemán Zoltán - Az utolsó istennő

 Szemán Zoltán legfrissebb alkotása magasra tette azt a bizonyos mércét. Eddig ez a legkomplexebb, legizgalmasabb regény, amit olvastam tőle. 

Már a fülszöveg is nagyon felcsigázza a fantasy műfajt kedvelőket, és megnyugtatom őket: ez csak a jéghegy csúcsa. 

Az egész annyira egyedi és jól kidolgozott, hogy már-már filmként láttam magam előtt olvasás közben.

A gyönyörű helyszínek pedig csak fokozták ezt az érzést.

Nem szeretnék nagyon spoiler-es lenni, hiszen pont az jelenti ennek a könyvnek a varázsát, hogy azt hiszed, tudod mit kapsz aztán mégsem. Viszont szeretnék egy kicsit hangot adni annak a meglepetésemnek, melyet az istennő személyisége okozott. 

Azt hittem, egy fennhéjázó, önző teremtményt kapok és ez az első pár oldal után, csak még inkább beleitta magát a gondolataimba. Aztán történt valami és rájöttem, mekkorát tévedtem. Amennyire passzívan álltam hozzá az elején, olyannyira képes voltam azonosulni vele a végére. Ez azért hatalmas dolog, mert ha egy szereplőt nem kedvelek meg mindjárt az elején, az általában így is marad. De az istennő az érzelmek összes skálájában részesített - bosszútól a szeretetig. 

Aki még nem olvasott semmit a szerzőtől és szereti a mágiát és az ármányt, MINDENKÉPPEN ezzel kezdjen! Könnyen olvastatja magát - még akkor is, ha nekem le kellett tennem a teendőim mellett. Viszont ha már olvastál Zoltántól és esetleg nem tetszett annyira, eme regénynek mindenképpen érdemes esélyt adni. Hatalmasat fejlődött a szerző, sokkal részletesebben fogalmaz, így ez lehet az a regény, ami miatt olvasójává válhatsz!

Számomra hatalmas kedvenc lett! Köszönöm NiKy-nek, hogy elolvashattam a könyvet, hiszen tőle kaptam.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Google Play weboldalán, nagyon alacsony áron!

Írta:Isabel