Robin O'Wrightly - Hetedíziglen - Emlékkönny - novella

Ez a történet nem került bele az Emlékkönnybe, pedig mennyire jó lett volna.... Nem olvastam fülszöveget olvasás előtt és annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam.

Főhősünk  Wlasics Eszter kisasszony, aki tisztán és ártatlanul beleszeret a lódoktor tanítványába, Kocsis Zsigába. A jóképű fiatal roma fiú is viszonozza az érzelmeit, ám van egy kis bökkenő: akarata ellenére már házas és a felesége nem más, mint a helyi cigány közösség vajákosának lánya, aki szintén élt a boszorkánysággal. Mikor Iringó fülébe jut a fiatalok szerelme, megátkozza Esztert, aki egészen a halálos ágyáig hordta magával ezt a terhet. A vég előtt megkéri legidősebb lányát, hogy csak az ő elsőszülöttjének meséljen a dologról, soha senki másnak.... Az, hogy ez miképp hat a családra és a közösségre, a történetből kiderül.

Na most, azt tudjátok, hogy szeretem amit az írónő csinál. Ám azt nem értem, hogy az ilyen történetekből miért nem lehet hosszú regényt írni, na azt azért így megkérdezném? Elképesztően érdekes a történetvezetés, (egyáltalán foghat-e egy cigány átok vagy csak az emberi elme játszik velünk? ) maradandóak a szereplők és minden pillanata izgalmas. 

A másik kérdésem pedig, hogy ezekből a történetekből miért nem csinálnak filmet? Én értem, hogy nem rendelkezünk akkora büdzsével meg minden, de láttam magam előtt az egész könyvet! Még azt is tudom, melyik szerepet kinek adnám! Na jó, befejeztem az áradozást, de ezt ki kellett adjam ahhoz, hogy hiteles maradjak!

Igazából visszavonom, amit az elején mondtam: mégiscsak jó, hogy nem került bele ez a novella eddig más történetbe, mert így kaphatunk arra lehetőséget, hogy regény szülessen belőle. Egy olyan regény, ami tanítószándékú érdekes és elgondolkodtató. Ugye, Borka, elgondolkodol az ötleten?

 Addig is, ha elolvasnád, keresd az alábbi linken!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Kiscsillagom - Emlékkönny novella

 Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy visszatérhettem lélekben az Emlékkönny világába. Tudjátok, hogy az a könyv szerintem zseniális, de ez a novella sem marad el mögötte.

Főhősünk Olivier Boyar, ám itt az események egy ponton eltérnek az Emlékkönnyétől. Mivel maga a történet nem hosszú, igyekszem spoiler-mentesen írni. Elég az hozzá, hogy egy nagyon szimpatikus fiatalember lehetséges sorsát követhetjük nyomon, legalábbis egy darabig. 

Robin ugyanis megint úgy vágta el a történet szálát, hogy ebben lehetett volna még több is szerintem.  De, mint tudjuk, minden okkal történik.

Tetszett az enyhe romantikus szál is. Igazából, ha nagyon errefelé szeretném terelni a történéseket, mondhatnám, hogy lehetett volna még benne több aranyos és kedves jelenet, de nekem ennyi most pont elég volt. Nem is igazán tudtam volna azonosulni a túlzással, igaz a történet sem kívánt meg többet. 

Egyébként szeretem, ahogy Robin megoldja ezeket a jeleneteket. Annyira szépek és kedvesek.

Ha már Robin megoldásai, akkor ne aggódjon senki, most is hozta a tőle megszokott színvonalat. Vannak szerzők, akiknek az írás zsigerből jön, na ő szerintem ilyen.

Összességében nagyon tetszett a novella, még fájós fejjel is képes voltam élvezni. Azt aszért hozzátenném, hogy bár az Emlékkönnyhöz kapcsolódik, szerintem tökéletesen megállja a helyét annak ismerete nélkül is, Szóval csak bátran vágjon bele bárki aki vissza szeretne utazni abba az időbe, ami talán egy picit emberibb volt a mainál.

Ha te is kíváncsi lettél, most ingyenesen elolvashatod, Robin oldalán!

Írta: Isabel

Mit tervez egy író a Könyvhét kapcsán? - Interjú Robin O'Wrightly szerzővel

 Robin O’Wrightly szerző könyveit nagyon szeretem. Tudom, hogy tartozom neki egy szerzői nappal, ezt júniusban be is pótoljuk, ám addig is jöjjön egy rövid interjú, amiben rákérdezek mi minden történt vele az elmúlt időszakban. 

Először is pár szóban bemutatkoznál az új olvasóknak, kérlek?

Könyvkiadásban tevékenykedő szakember, grafikus és magyar nyelven író, hazai szerző vagyok. 2015 óta publikálok Robin O’Wrightly néven, 2021 óta a civil nevemet, a Szabó Borkát is használom, azóta más nevekkel is bővítettem a repertoárt, úgymint Mia Frances vagy Váczy Virág.

Mivel sok zsánerben és korosztálynak írsz; emelj ki egyet-egyet, azok közül, amiket azoknak ajánlanál, akik most ismerkedik a neveddel. Mivel kezdjék a ROW kalandokat?

Ez mindig attól függ, mit szeretnek olvasni. Alapvetően egy mentálhigiénés szakintézménybe való látogatásként – értsd: út a diliházba – lehet értelmezni az életművemet, így a komoly vagy komolytalan terápiás könyveken kívül van úgynevezett várótermi irodalom is azoknak, akik nem érzik magukat elég őrültnek a többihez. Ők várakozás közben olvashatnak a teremben. :) 

Ajánlom az Egy igen-zet történetét azoknak, akik a leginkább meg akarnak ismerni, mert ez egy történelmi romantikus családregény. 

Aki szereti a romantikus kalandokat, olvassa el a Stronger than love – Erősebb a szerelemnél-t, mert garantáltan izgalmas és érzelmes, de mélyebb mondanivalót tartalmazó élmény.

És aki a fantasyt kedveli, annak a Tripiconi sztori-sorozatomat ajánlom (Az amulett rejtélye, Város a föld alatt stb.). Még nincs vége, folyamatosan írom, idén a papírkönyvekből mind a négy részig el kívánok jutni.

Íróként mi a legnagyobb dolog, ami az elmúlt időszakban történt és pozitív hatással volt rád?

Találkoztam Nemere Istvánnal, kezet foghattam vele, és átadhattam neki az MKMT mozgalom Életmű-díját. Az író úr élőben is inspiráló, miközben egy hihetetlen alázatos, jó kedélyű ember. Kell ennél több?

Hogyan készülsz az idei Könyvhétre? Mit vársz, hogyan fog zajlani az esemény?

Hát most épp rohanvást, mert ugyan nem terveztem ma kimenni, de mégsem bírom ki, hogy ne menjek (első nap, csütörtök). Egy órát biztos kint leszek, nézelődöm, fotózkodom. Talán holnap is kinézek, még nem tudom, mert lesz programom, és ha sikerül elhívnom a barátomat is az eseményre, akkor kinézünk. De hivatalosan szombaton és vasárnap leszek kint, akkor egész napra tervezem. Remélem, hogy szuperebb lesz, mint a tavalyi vagy az eddigiek, mert azok is szuperek voltak, de ha lehet valami jobb, az mindig fantasztikus! Na, ezt most jól „megaszontam”… De komolyan: remélem, hogy sok szerzőtársammal és olvasómmal találkozom, és érnek olyan hihetetlen és pozitív meglepetések, mint tavaly voltak – mély beszélgetések és új találkozások.

 Mikor találkozhatnak veled az olvasók? Lesz lehetőség dedikálásra?

Szombaton 17.30-18.30 között, vasárnap pedig 16.00-17.00 között találkozhatunk egy-két dedikálásra és beszélgetésre a HELMA – MKMT Mozgalom 58-as standjánál, a Dunakorzón. Egyébként bármikor le lehet szólítani, dumáljunk, csak nem feltétlen leszek a standnál, mivel jövést-menést tervezek az eseményen, a többi időben.

Melyek azok a könyveid, amik a helyszínen is megvásárolhatóak lesznek?

Az amulett rejtélye és a Város a föld alatt, a Tripiconi sztori 1-2. részei elérhetőek a HELMA standján. Ugyanitt a Most főzünk, vagy dumálunk? és az MKMT Antológia 2023 is megvásárolható, ezek olyan antológiák, amelyekbe szintén belelógott a kezem. :)

Van olyan szerző, akihez te szeretnél odamenni dedikáltatni?

Akik írtak még a Most főzünk, vagy dumálunk?-ba, velük mindenképpen. Moncsi, Angi, készüljetek, nem menekültök, elkérem a dedikációt! :)

Bár, mint említettem hamarosan jön egy nagyobb interjú, de addig csepegtess nekünk valamit a jövőbeli terveidről, kérlek!

Most júliusban jelenik meg a Tripiconi sztori egyik új spin-offja, a Tündér & Árnyék elektronikus formában, utána augusztusban kicsit pihenünk – hadd olvassanak az emberek, az író meg hadd írjon :) –, majd reményeim szerint a további hónapokban is képes leszek e-könyveket publikálni. A Wetoo 3. kisregénye, az Anya csak egy van szeptember elejére van tervezve, de még írom – tessenek drukkolni, hogy készen legyek időre. :D Idén szeretnék még két további Tripiconi sztori-részt papírnyomatként kiadni, ehhez azonban szükségem lesz előrendelő olvasókra, mert csak úgy érdemes publikálni bármit is. :)

Köszönöm szépen az interjút! Találkozunk a Könyvhéten! ;)

A blog nevében is további sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, könyveit, vagy Patreon-oldalát további információkért!

Írta: Isabel

A szerző, aki több zsánerben is alkot egy időben - Interjú Robin O'Wrightly írónővel

 Robin O’Wrightly írónő ebben az évben sok újdonsággal készül az olvasóinak. Lehetőséget biztosított számomra is, hogy elolvashassam legfrissebb regényeit, így nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy interjút készítsek vele. Ha kíváncsiak vagytok, mit is tervez erre az évre, ezt a beszélgetést most ne hagyjátok ki!

Kérlek pár szóban mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek!

A nevem Szabó Borka, és legnagyobbrészt Robin O’Wrightly néven publikálok 2015 óta. Széles zsánerben jelennek meg köteteim a novellától a sorozatokig, a romantikus paródiától az ifjúsági sci-fantasyn és a történelmi családregényen át a pszichothrillerig. Jelenleg 31 regisztrált kiadványom van. 2021-től a civil nevemen is adok ki szakkönyveket a könyvkiadás világában, egy szerkesztőségi munkatárs szemszögéből. 2023-ban egyébként elindítottam a saját, Könyvek Sorban nevű kiadómat. Idén jelentkezem először romantikus-erotikus füzetek formájába oltott kisregényekkel Mia Frances néven, illetve hébe-hóba megnyilvánulok Váczy Virágként is, így elsősorban verseket és meséket írok. Hogy egy kedvenc karakteremet idézzem: „Szeretem a kihívásokat.” És hogy a saját szlogenemet idecitáljam: „Tőlem azt olvashatsz, amit csak akarsz!”

A Tripiconi sztori első résznek újrakiadásának kapcsán egy egész játékot vettünk fel, de mivel ez is a része a szerzői napodnak, itt is feltennék neked róla egy-két kérdést. Milyen korosztálynak ajánlod az olvasását?

12 éves kortól felfelé bárkinek, de ez azért függ az egyéni érettségtől is.

Kifejtenéd, miben tér el az első kiadáshoz képest?

Új borítót kapott, mert a régi – bár szép volt, de – elavult. A borítók egyébként ezt zsánertől függően 1,5-5 évente elkövetik. Aztán a szerkesztőm, Városi Emese biztatására gondoltam rá, hogy jólesne a történetnek még egy szakmai szűrő olyan profitól, aki már több mint 50 éve írással és könyvekkel foglalkozik. Nem bántam meg. Kicsit ráncfelvarrtam a belíveket is, és talán még – az utolsó pillanatban, mert én ilyen vagyok – kap pár plusz illusztrációt is, ami az első kiadásban nem volt benne. A második mindig jobb kell legyen!

Egyelőre tényleg ennyi Az amulett rejtélyéhez, mert a többi a videóban. A másik nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy megjelent a Mit csinál a hogy is hívják? második része, a Mit csinál a tördelő, amihez a véleményem is kikérted. Ezt itt is köszönöm. Mi motivált a könyv megírására? 

Nagyon szívesen, enyém az öröm, hogy elvállaltad! Alapvetően az motivált rá, hogy látom a szakszférában, mennyien küzdenek fogalomzavarral, hiányos tudással, még a kollégáim között is. Ez lesokkolt, és úgy éreztem, írnom kell egy könyvet – aztán ebből is sorozat lett. Most azt hiszik, hogy én valami önjelölt megmondóember vagyok, pedig nem. Szeretek tanulni, és ezáltal én is szívhattam magamba még pluszban tudást. Tutira nincs benne minden. Majd ebből is lesz második kiadás pár év múlva, érzem! 

Ez, mint ahogy a címe is mutatja, a tördelés útján viszi végig az olvasót, akár szakmai, akár laikus szemmel is szeretne bepillantást nyerni ebbe a munkafolyamatba. Mesélnél az itt zajlott munkafolyamatokról? 

Eleve elég összetett a könyvkiadás maga, hiszen végig kell kísérni egy könyvet a kézirattól a gyártó platformig, ami lehet nyomda, lehet e-book-konvertáló program. A tördelés ennek csak egy fázisa, bár azt meg kell hagyni, az egyik leglátványosabb. Bele lehet olvasni a „fő könyvbe”, hogy hova tartozik ez a munkafolyamat, ezért el merem mondani, hogy az első és a második korrektúrakör közé. Pont, amit esetenként ki szoktak felejteni a történetből, pedig az is nagyon fontos.

Várható folytatás a sorozathoz?

Igen, már elkezdtem a Nehéz az írók élete! című részt, bár ez rendhagyó lesz a maga nemében, mert nem, ebben sem lesz írástechnika vagy önjelölt megmondás, csak az, amit én megéltem vagy láttam másokat megélni, és amiket tanultam az utam során. De inkább egyfajta szakmai útinapló lesz, mint szakkönyv. A Mit csinál a szöveggondozó? már inkább lesz a fentiekhez hasonló laza stílusú, de komoly témájú tankönyv.

Ám nemcsak szakmai, illetve ifjúsági vonalon mozogsz, ugyanis megjelent az eROWmaniX-füzetek első része, a Vénusz a habokból. A mi korosztályunk biztosan emlékszik a kis romantikus füzetecskékre, ami Júlia, Romana, Szívhang stb. néven futott. Ez is nagyon hasonló érzetet kelt az olvasóban. Honnan jött az ötlet, hogy ilyet írj?

Én magam tinikoromban olvastam utoljára ilyeneket, és bennem mély – pozitívan mély – nyomokat hagytak, szóval szép emlékeim vannak róluk. Alapból hasznos, ha vannak ilyen utazáshoz és várakozáshoz, vagy strandon való napozáshoz tökéletes olvasnivalók. Maga az ötlet ott lógott a levegőben évek óta, és idénre érett meg annyira, mert lettek ilyen kisregényeim, hogy meg is valósítsam. Egyelőre elektronikus füzetek, tehát elférnek egy mobilon, amit amúgy is nyomkod az ember buszon, orvosnál, bankban és a strandon is. Azonban remélem, hogy a Tripiconi-projekt után ezeket is kihozhatom papírban. A többi egyelőre még maradjon méla balladai homályba burkolózva…

A romantika szerelmesei választhatják a deZsavü című kisregényedet is, ami azért különleges, mert több arcát mutatja meg a szerelemnek. Melyik páros története a legmeghatóbb a számodra?

Itt egy páros van, bár az ő közös életüknek van több lehetséges irányba kifutása. Ez egyfajta szerelmi fejlődésregény. Attila és Zoé különleges személyek nekem, mert tartalmaznak valamennyit belőlem és a férjemből, illetve a mi találkozásunk történetéből. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, mennyit. Akik ismernek minket, ők pontosan tudják ezt. 

Az utolsó, amiről kérdeznélek, az a Második esély, ami nagyon meghatott. A novella főszereplője Helen, aki a II. világháborúban egyedül marad gyermekeivel, miközben férje eltűnt a fronton. A történet alapját valós események ihlették?

Még senkinek nem mondtam el, de valójában a deZsAvü és a Második esély egy ponton összefügg. Ehhez el kell olvasni a deZsAvüt is, mert van benne utalás a novellára, igaz, más néven és címen fut, hogy az olvasó ne az összefüggéssel foglalkozzon, csak élvezze a történetet. De akkor most már elárulom, hogy a Második esély eredetileg a karakterem, Zoey Kaplan története, amit akkor ír, amikor… Ennek a mondatnak a befejezését az olvasóimra bízom. Egyébként maga a történet inkább szimbolikus, de biztosan történt hasonló annak idején. Nemrégen láttam egy filmet, ami három… Ó, hát nem majdnem elspoilereztem?! A lényeg a lényeg: azt hiszem, ezt is megálmodtam anno.

A felsoroltak közül melyik volt a legkönnyebb, illetve a leginkább megterhelő írni és miért?

A legkönnyebbnek a Mit csinál a tördelő bizonyult, mert ehhez az elmúlt bő negyedévszázad tudását és tapasztalatát kellett előhívnom, ami nem volt nehéz. A legmegterhelőbb a deZsAvü lett, mert ezt már több mint öt éve írom, és ez a változat a negyedik, ami végül egy másik regény helyett került kiadásra, amit viszont hetedik kudarc után kukáztam. Ahelyett írok egy nyolcadik valamit, az már remélem, sikerül… 

Mennyire terhel le mentálisan, hogy ennyi zsánerben alkotsz?

Őszintén? Akkor vagyok igazán szabad, amikor alkothatok. Az elmondhatatlanul jobban leterhel, ha nincs vagy nem tudok mit írni. Akkor meghalok kicsit belül.

A hozzád közelállóknak melyik lett a kedvence?

Most először még egyiket sem olvasták, és nem is erőltetem. A deZsAvüt szeretném, ha elolvasná a férjem, de diszkréten bekkelte, szóval nem tudom, szeretné-e. Ez most „nem erőszak a disznótor” jellegű projekt. Majd. Ráérnek.

Mivel készülsz legközelebb? Mikorra várhatunk tőled ismét publikálást? 

A februári megjelenések után márciusban jön az új borítós Az amulett rejtélye papírformában, illetve a Tripiconi sztori világában játszódó első melléktörténet, azaz spin-off, a Roland Wieslowski. Reményeim szerint érdekes lehet egy totális antihős háttere, hogy miképp vált azzá a pszichopata „Mengelévé”, akivé lett. Ha valaki olvasta a sorozat első három részét, annak azért ajánlom elolvasásra; ha pedig nem, akkor azért. Mert vele együtt teljes a történet, és persze ő sem lesz egyedül, jönnek még szereplők ebben az alsorozatban is az év folyamán. Én tervezek, Isten pedig végez – de én már azért is hálás vagyok, hogy egyáltalán vannak terveim.

A blog nevében is további sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, könyveit, vagy Patreon-oldalát további információkért!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Az amulett rejtélye - Tripiconi sztori 1. ÚJRAKIADÁS

 És, ezt a pillanatot is megéltem. Jön a Tripiconi sztori újragondolva! Félre ne értsétek, én már az első kiadást is nagyon szerettem, ez a kedvenc sorozatom az írónőtől, de amikor szólt, hogy átdolgozva ismét megjelenik, velem madarat lehetett volna fogatni. 

Ahol csak tudom ajánlom a sorozatot, de röviden elmondanám miről is van szó. Létezik egy szigetállam, Tripicon, ahol a Ponti hercegség uralkodik. Modern életet élnek, de nincs egyszerű helyzetük az állam irányításában. 

A történet úgy indul, hogy megismerjük a családod, mivel a hercegi párnak gyermekei is vannak. A gyerekek megmentenek egy idegen fiút, akiről nem tudni kicsoda, és egy gyönyörű amulett birtokosa. Nincs mit tenni, ki kell deríteni az igazságot, így egy hatalmas kaland veszi kezdetet, gyönyörű tájakkal és izgalmas kérdésekkel. 

Nem is ragozom tovább, hiszen tudjátok, mennyire szeretem. De miben más az új kiadás, mint az előző? Egyrészt modernizálódott borító. Az arcképek szerintem igazán szépen visszaadják a karaktereket, és mivel ifjúsági könyvről van szó, a célcsoport figyelmét is jobban  felkeltheti.

Másrészt, olvasmányosabb, tagoltabb lett a szöveg. Itt jegyezném meg, hogy szerencsére a tartalom nem változott, csak a tálalás lett picit befogadhatóbb.

Harmadrészt a belső grafikákból is több lett és sokkal jobban érvényesülnek. Szeretem ezeket a képeket nézegetni, mert sokat adnak vizuálisan a tartalomhoz.

Ezek a változtatások talán nem tűnnek soknak, vagy drasztikusnak, mégis sokat tudnak dobni egy ifjúsági regényen. Ettől függetlenül, mivel a történet változatlan maradt, nekem hozta a nosztalgikus hangulatot. Említettem a szerzőnek, hogy újra kellene olvassam a sorozat többi megjelent részét is.

A 2024-es kiadás, nyomtatott formában a Helma Kiadó terjesztésében fog megjelenni márciusban, és itt szeretném elmondani, hogy nagyon örülök annak, hogy kap egy ilyen lehetőséget a sorozat. Sokkal több figyelmet érdemel, mert az ifjúságot nemcsak szórakoztathatja, de tanító jelleggel is bír!

Ha szeretnétek leadni az előrendelési igényeiteket, a Helma Kiadó weboldalán megtehetitek! Várható megjelenés: 2024. 03. 19.

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - deZSAvü - Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig

 Maradjunk egy kicsit még a szerelemnél, ám ezúttal egy könnyedebb történetet hoztam el nektek, mint a Második esély volt. Itt is  fontos szerepet kap a szeretet és az akadályok legyőzése, de a háttér nem annyira drámai mint egy háború okozta válság.

Főhőseink Kovács Attila és Zoé Kaplan,  aki teljesen más útján haladnak az életnek. A sors, vagy hívjuk akár természetfelettinek azonban mégis elintézi hogy találkozzanak. Bár más az elképzelésük, mégis szerelembe esnek és kitartanak az élet viharaiban is.

Az nagyon tetszett, hogy az írónő azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a sors az életet? Szinte megfoghatatlan hangulata van. Kedves, emberi és valóban azt érti az ember, hogy egy felsőbb hatalom munkálkodik a háttérben.
A cím pedig véleményem szerint nagyon humoros. ( Egy igaz szerelem két arca A-tól Z-ig  - A, mint attila, Z, mint Zoé.)

Ami viszont elképesztően gyönyörű a regényben, azok az illusztrációk. Robin álomszép képeket készített. Már a borítón is látszik mennyire szépek a modellek. Nagyon szeretem ezt a stílusú portrérajzolást, igazán feldobja a történeteket. 

Az írónő engedélyével megmutatnám a kedvenc képem:

Illusztráció: Szabó Borka

Azt mondanám, hogy aki kicsit könnyedebb, de mégis mesés szerelmi történetre vágyik, a deZsavű lesz az ő választása. Kisregény révén  nem túl hosszú, a történettel pedig nem nehéz azonosulni. 

Ha pedig Attila és Zoé létezik valamelyik univerzumban, sok boldogságot kívánok nekik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a KönyvekSorban kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly . Második esély

Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy megmutatta nekem ezt a történetet. Mondhatnám, hogy kihozott az olvasási válságomból, de inkább megmondom az igazat: betegen olvasni számomra nem a legegyszerűbb feladat. Lázasan, kimerülten nem tudok úgy koncentrálni, hogy abból tényleges és normális értékelés születhessen. 

Viszont mikor Robin átküldte nekem és láttam, hogy kevés oldalszámmal rendelkezik, úgy döntöttem, megpróbálkozom az olvasással.  És milyen jól tettem, mert olyan szinten előhozta belőlem a jó érzéseket, hogy én magam is meglepődtem. De nézzük is a sztorit:

Helen egy családanya, aki nehéz időszakon meg keresztül. Férje Joshua zászlósként szolgál a második világháborúban, így a nőnek egyedül kell talpon maradnia két kiskorú gyermeke kedvéért. Az ő helyzetük sem könnyű, de próbálja a reményt tartani mindhármójukban. 

Egy nap értesíti a hadsereg, hogy a férje szolgálatteljesítés közben eltűnt és családnak hosszú éveket kellett várni a viszontlátásra. Joshua két év múlva hazatér, ám ami ez után következik, az olyasvalami, amire Helen álmában sem gondolt volna.Vajon megérdemelnek egy második esélyt családként és egy párként? Kiderül, ha elolvassátok a kötetet.

Sem az írástechnikába, sem pedig a tartalomba nem tudok belekötni, mert nekem mindkettő nagyon tetszett. Általában Robin novelláinál meg szoktam említeni, hogy írhatta volna még, de most azt gondolom, ez így volt tökéletes. Látni, ahogy két ember, akik fontosak egymásnak, képesek megoldani nem mindennapi gondokat, igazán meghatott. Az érzelmi része nagyon tetszett végig, pedig mostanában kerülöm az ilyen olvasmányokat.

A borító nagyon szép, a zöld a háttérben jó érzéseket keltett bennem. Illett a történethez.

Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikát és a nem várt fordulatokat. Gyorsan ki lehet olvasni, nemcsak a rövidsége miatt, hanem mert teljesen be tudja szippantani az embert. Szóval, ha olyan történetet keresel, amit akár egy vonatút alatt kiolvashatsz, ne keresd tovább, mert megtaláltad! 

A kötet az alábbi linkeken ingyenesen olvasható!

pdf és epub 

Írta: Isabel 

Amikor az írókat az ÍróTesó kezdeményezés hozza össze, csodák születhetnek - Interjú A szentek kis hibával szerzőivel

Goran Episcopus és Robin O’Wrightly – Szentek kis hibával című regénye nagyon nagy hatással volt rám, ezért egyértelmű volt, hogy nem maradnak ők sem kérdések nélkül. Szeretem, amikor két író gondolatai, érzései egy történet által eggyé válnak egy történetben és itt még meg is hatódtam. A régies stílusban írt gyönyörű történet tele van izgalommal és tanítással. És hogy miképpen jutott el a kézirat az olvasóig, azt most megtudhatjátok.

Először is, köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet. Pár szóban bemutatkoznátok a blog olvasóinak, kérlek? Kiről mit lehet tudni?

Robin: 2015 óta adok ki könyveket széles zsánerkörben és célcsoportnak – a romantikus humortól a thrilleren és az ifjúsági fantasyn át a történelmi fikcióig. 2021 óta szakkönyvet és antológia-megjelenéseket is publikálok, azokat már más neveken is. Civilben a könyvkiadásban tevékenykedem, kézirattól a nyomdába vagy a webshopba tudom kísérni a könyveket.

Goran: A mai nappal bezáróan több mint 70 megjelent könyvre van odaírva a nevem. Nekem az írás szórakozás. Ha reggel felkelek, nem mindig a kávéval kezdek, hanem írok egy verset vagy készítek egy rajzot. Emiatt a könyveim fele verseskönyv, de több regény és vallási alapú mű is került ki kezem alól, amit megtalálhattok a kiadóm könyvesboltjában.

Mi volt előbb: a regény alapgondolata, vagy a vágy, hogy együtt alkossatok valamit? Ki volt a bátrabb és kereste fel előbb a másikat?

Robin: Goran ötlete volt, amikor írótesók lettünk, hogy alkossunk együtt valamit. Én pedig imádom az ilyen lehetőségeket, mert minden társszerzős projekt egy külön kihívás.

Goran: Arra gondoltam, hogy sokkal életszerűbb egy középkorba helyezett levelezős regény, ha nem egy embernek a fejéből pattan ki minden szó. Főleg, ha testvérpárról van szó. Mivel ott voltam az írótesó programban, egy hónapra Borkával együtt promóztuk egymást. Így eszembe jutott az, hogy sajátos módon javasolni fogom, hogy a tesóság keretein belül írjunk egy könyvet levelezős stílusban.

Miért pont a XV. századi Magyarországra helyeztétek el a történetet? Érzek benne egy kis tanítószándékot is, ez így van?

Robin: Goran? Erről inkább mesélj te! 

Goran: A történetbe olyan érdekes dolgok is vannak leírva, ami akár a jelenkorban is megtörténhet, és ehhez kell egy tanulság. Ráadásul a szereplőink naivak… Istenszeretők…
A történet korhű. Odafigyeltünk az évszámokra, nevekre, és még akár meg is történhetett volna. Vagyis minden megtörtént, csak a szereplőinket a megtörtént események folyamába helyeztük.

A nyelvezete nem mai, ezért adja magát a kérdés: melyik az a korosztály, akiknek szántátok a művet?

Robin: Ami engem illet, bárkinek, aki olvassa. A nyelvezet alapvetően a korhoz illeszkedik, nem az olvasó korosztályhoz. Én szeretem, ha az írott szöveg stílusa és hangulata is idomul ahhoz az időszakhoz, amikor játszódik a cselekmény. Egy középkori történetben nem hangozhatnak el huszonegyedik századi kifejezések, mert egyszerűen elveszi a hitelességet, rontja az olvasásélményt.

Goran: Véleményem szerint minden korosztályt lefoglal, és ráérzéssel azt mondom, hogy akár filmforgatókönyvet is lehetne belőle készíteni vagy színpadra vinni.

A borító és a belív is gyönyörű illusztrációkkal van tele. Mesélnétek ezeknek az alkotásáról? Mennyi időt vett igénybe egy-egy kép elkészítése?

Robin: Ezeket nagyrészt Goran készítette, ezért ő tud beszélni róla. Kivéve a virágos keretet, mert azt én raktam össze. Eltartott néhány órát, de nagyon szórakoztató és egyben megnyugtató is volt. Az eredmény pedig még nekem is tetszik, ami nagy szó, mert magammal szemben extrakritikus vagyok.

Goran: Csak idézni tudom magam, amit a megjelenésekor írtam, mikor lelepleztük a borítót…

„A nyers dinamizmus és a precíz zsenialítás ötvözete ez a borító. Két írótesó közös munkája. De a könyv tartalma, amit a borító takar, ugyanez. Jómagam kedvelem a dinamizmust és a gyorsaságot. Szerzőtársam Robin O'Wrightly (Borka Szabó) precizítása, tisztánlátása, megérzése csiszolja a gondolatokat. Nemsokára olvashatjátok a »Szentek kis hibával« könyvünket, amelyet ÍróTesókként készítettünk 20 nap alatt.”

Voltak olyan részek, amikben nem mindig volt egyetértés, vagy az egész munka gördülékeny volt?

Robin: Én úgy emlékszem, elég gyorsan és gördülékenyen haladtunk, annak ellenére, hogy én egy rettenetesen nehéz időszakon keresztül mentem át, így kellett hozzám megfelelően sok-sok türelem. Goran nem küldött el a fenébe, pedig megtehette volna, szóval szerintem jól alakult a munkamenet. Nekem sokat adott a közös munka, leginkább lelkileg, nem hagyott megbolondulni, felpiszkálta a régen elfeledettnek érzett hitemet. Ezért végtelenül hálás vagyok Gorannak, és Istennek is.

Goran: Semmi gond nem volt, és az természetes, ha kimaradt egy levél, mert ez életszerű minden időben… Olyankor az aktívabb irt még egy levelet, hogy „aggódok, mi történt, mert a futár mondta, hogy nem tudta átadni”...

Kinek melyik rész áll legközelebb a szívéhez?

Robin: Nagyon nehéz választani, de nekem talán a végkifejlet az. Mert mindegyik részét imádom, de azt nagyon!

Goran: A történet maga egy egész az elejétől a végéig. Ki lehet belőle emelni részeket, idézeteket, de az esemény sodorja el magával az olvasót. Ráadásul önkéntelen a karakterek lelkeit is ki lehet olvasni a sorok közül. Nem kell elmondanom, hogy mindkettőnk lelke ott van a sorok között...

Miért döntöttetek a magánkiadás mellett? Véleményem szerint nagyon nagy hiány van az ilyen stílusú olvasmányokból a piacon, ezért tényleg érdekel a kiadás menete.

Robin: Az én részemről, ami zsánerkiadót megkerestem, ott sajnos zárt ajtókra találtam. Nem az ő hibájuk, de év végén írtuk a sztorit, amikor a legtöbb hagyományos kiadói támogatás már a következő évre is ki van osztva, nincs újabb projektekre büdzsé. Lehet, hogy pedálozhattam volna jobban, de az életem akkor olyan fordulatot vett, hogy a marketing és a promóció sajnos teljességgel háttérbe szorult. Nagyjából szegény Goranra lőcsöltem ennek az érdemi részét.

Goran: Van egy kialakult rutinom a kiadásban, és ha kész a könyv, nem ülök rajt’. Neten keresztül sok lehetőség van e-könyvre és nyomtatott verzióra.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig és hogyan kezelitek az esetleges negatív véleményeket?

Robin: Nem sokan olvasták még, de eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nyilván fogunk majd negatívokat is, mert minden mérlegnek két serpenyője van. Ez így működik, erre felkészültünk. Részemről nem szoktam foglalkozni a negatív véleményekkel, mert tapasztalataim szerint a legtöbb ilyenből nem lehet tanulni semmit, ezért ezeket érdemes figyelmen kívül hagyni.

Goran: Eddig csak pozitív visszajelzéssel találkoztam.

Milyen terveitek vannak egyénileg és esetlegesen közösen még erre az évre?

Robin: Én erről még nem nyilatkoznék, de vannak terveim. Az biztos, hogy nem fogok azon az úton haladni, amin eddig. Majd meglátjuk. 

Goran: Nekem minden nap egy új fejezet. Bármikor. Jelenleg is egyszerre 3 projektem ketyeg…

Ezúton kívánok további sok sikert mindkettőtöknek! Írjatok sokat, én olvasni fogom!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a szerzőket az alábbi elérhetőségek egyikén:

Goran: Facebook-oldal
Robin: Facebook-oldal

A Szentek kis hibávalt pedig megtalálhatjátok a  NewLine Kiadó kínálatában!

Goran Episcopus - Robin O'Wrightly - Szentek kis hibával

 Ezt az értékelést nem terveztem meg előre. Tegnap kaptam meg recenziós példányként az egyik szerzőtől és azt gondoltam megvan a hétvégi olvasásom. Viszont annyira magával ragadott a történet, hogy a lapok csak fogytak és fogytak....Köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptam és kicsit kisírhattam magam.

A történet Mátyás király korában játszódik. Egy testvérpárt Borkát és Gergelyt elválasztja az élet és a hivatás. Az egész történet az egymással történő levelezésen alapszik, így ismerjük meg őket és az életútjukat. 

Mindketten nagyon vallásosak, ezért a hitben és Istenben találják meg a menedéket egy olyan időben, ahol egyik napról a másikra elveszítheted az életed. 

Borka egy zárdában éli mindennapjait és igyekszik mindennapját a legtisztábban megélni, Istennek tetsző módon. Rábíznak egy novíciát, akivel nem igazán találja a közös hangot, de a tiszta lelke megsegíti őt. A bátyjával folytatott levelezés során pedig egyre bátrabbá és önazonosabbá válik.

Gergely nagyon okos és intelligens, aki az írásnak szentelte az életét. Mivel abban az időben nagyon kevés volt az olvasni-írni tudó személy, a férfi nagy kincs volt az udvarban.

A török támadások és az udvar szabályai egyáltalán nem segítik a két árva kapcsolattartását. Titokban leveleznek, próbálnak segíteni egymásnak, akár egy-egy szabály megszegésével is,  és soha nem szűnnek meg szeretni a másikat. Gyönyörű és erős kötelék lapul meg a sorok között, ami nagyon keveseknek adatik meg. Minden vágyuk, hogy még ebben az  életben együtt legyenek és ezt a nehézségek ellenére meg is próbálják véghez vinni. Pedig még a török hadak is az útjukba állnak, ami akkoriban egyet jelentett a fogsággal vagy a halállal.
És, hogy újra együtt lesznek-e? Kiderül, a könyv végéből. 

A valósághű történet még hihetőbbé válik a szövegkörnyezet segítségével, hiszen az írók nagyon figyeltek, hogy a kornak megfelelő stílust használjanak. Emiatt egy picit vontatottnak tűnhet a cselekmény, de nagyon sokat segít abban, hogy tényleg el tudjunk képzelni egy-egy jelenetet. Én nagyon szeretem, ha valaki ennyire figyel a részletekre, ráadásul a levelek egyáltalán nem hosszúak, így tudtam olvasás közben mást is csinálni anélkül, hogy elvesztettem volna a fonalat.

Mivel illusztrált kötetről van szó, emellett nem mennék el. Egyszerű elemek díszítik az egészet, néha egy egy portréval, de el kell ismernem, most annyira nem figyeltem meg őket, mert sokkal jobban érdekelt a szereplők sorsa. Szép a grafika, dob a látványon, de számomra ami igazán értékes volt az a történet maga.

Robin munkásságát ismerem, ezért engedjetek meg ide egy gondolatot: amikor elkezdtem olvasni teljesen ledöbbentem, hogy ennyire képes volt a karakteréhez átszellemülni. Fantasztikus mennyi arca van!

Gorantól még nem olvastam ezelőtt, de nagyon tetszett Gergely karaktere, mert egyszerre volt aggódó testvér, elhivatott a feladatai iránt és bátor férfi, akiből húga erőt meríthetett. 

Nem titkolom, hogy az utolsó egyharmad részt végigsírtam, annyira meghatott a történet. Hiszem, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyek időn és téren függetlenül léteznek, amelyeknek be kell teljesülniük. Írók között is létezik ilyen és ezt a történetet nekik meg kellett írniuk. Nekem pedig pont most kellett elolvasnom!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

A szerző, aki nem retten vissza a valóságtól - Interjú az Emlékkönny megálmodójával

Robin O’Wrightly már több oldalát megmutatta itt a blogon. A mai nap a romantikáé és a komoly mondanivalóé a főszerep, amiben az írónő szintén nagyot alkotott. A következő percekben szó lesz a történelmi regényéről, romantikáról és arról is, hogyan várja az ünnepeket!

Kezdjük az Emlékkönny világával. A regény és a novella is ugyanahhoz az univerzumhoz tartozik, bár a történeteik teljesen elkülönülnek egymástól. 
A regényt igaz történetek ihlették. Mesélnél egy picit az események hátteréről?

Cirka fél óra leforgása alatt a feje tetejére állt a világom 2015. novemberében, amikor kiderült, hogy a családom egyik ágán majdnem negyven évig hazudtak nekem, és maguknak is. A dédszüleim története teljesen más színben tűnt fel, ami totálisan sokkolt, és arra bírt rá, hogy még aznap a regény egyhuszadát képernyőre vessem. Ezt le is írom a könyvben, így nem fejtem ki jobban, de a lényeg, hogy eddig ez a legtöbb valós elemet tartalmazó könyvem, de még így is kevertem bele némi mágikus realizmust, mert szeretem az igaz meséket.

Hogyan zajlott az információgyűjtés?

Ki tudtam indulni családi fotókból, dokumentumokból, de az információ nagy részét a családom egyik tagja szolgáltatta. A többiek is segítettek, amennyire belefolytak anno a történetbe, mert már sajnos nem élnek sokan abból a generációból. Az is nehezítette a dolgomat, hogy a mesélő rettentően jól szórakozott rajtam és az igazságkeresésemen, így vagy háromszor kellett átírnom a sztorit, mire végre kibökte az igazat. Megdolgoztatott rendesen, de sarokba szorítottam: addig nem mehetett haza, amíg nem mesélte el töviről hegyire az igazságot. Szerintem már megsajnálta, hogy annyit túráztatott engem, és tiszteletreméltónak tartotta, hogy ezt a regényírást tényleg komolyan gondolom. Persze emellett sokan mások is segítettek, ismerősök, barátok, akik jártasak voltak abban a korban. Mivel a könyv két kiadást is megért, a másodikat már olyan szerkesztő nézte át, aki több szempontból ismerője annak a kornak és a családunk egyedi helyzetének is.

A családod mennyire támogatta az ötleted? Esetleg segítettek is a kutatásban?

Amennyire csak tehették. Egyrészt a nagybátyám a meséléssel, de anyukám is elég sokat hozzá tudott adni. Még a nagyobbik unokahúgom is beszállt a kutatásba.

Az  Amor vincit omnia című novelládat a 2015-ös párizsi terrorcselekmény alapján írtad. Mi volt a mozgatórugód, amikor elkezdted írni?

Két hete éltem 0-24 transzban, és írtam a könyvet, amikor érkeztek a hírek a párizsi terrormerényletről. Eleve iszonyatos lelkiállapotban voltam, és akkor még ez is megtörtént. Egyszerűen annyira kiborultam, hogy meg kellett írnom novellaként egy amúgy fiktív történetszálat. Ehhez beleástam magam az akkori hírekbe, eseményleírásokat olvastam, kutattam, mint egy megszállott. Az egész novemberem és a december első két hete ilyen őrült állapotban telt el. 

Lelkileg mennyire volt megterhelő a történetek megírása?

Nagyon. Borzasztó állapotban voltam. Nem lehetett hozzám szólni, nem is emlékszem már, mit csináltam az íráson kívül. A családom biztos nehezen élte meg, de nem beszélnek róla, a gyerekeim szerencsére nagyon kicsik voltak akkor, a férjem pedig átvette arra a másfél hónapra a helyemet. Annyira megviselt a történet, és a franciaországi események negatív alakulása, hogy amikor elkészültem a könyvvel és a novellával, a karácsonyra való tekintettel elsüllyesztettem egy évre a fiókba. Utána még vagy három évig nem voltam képes sírás nélkül elolvasni. Mára már sikerült feldolgoznom, főleg, mert „ki kellett terápiáznom” magamból a problémát, a második kiadás okán. Meg kellett edződnöm, szóval már nem sírok, ha meglátok akár csak egy idézetet is a könyvből. Inkább mosolygok, mert azért megérint. Mindig meg fog.

A Stronger than love - Erősebb a szerelemnél, az utolsó a sorban. Ez merőben eltér az eddigiektől, hiszen a romantikus zsáner kedvelőinek írtad. Milyen volt kilépni a komfortzónádból?

Mindig imádok új vizekre evezni, mert… szeretem a kihívásokat. :) Az alapsztori egy pályázatra készült, de végül a projektet hibernálták, és közben én elkészültem a teljes történettel. Gondoltam, ilyet még nem írtam, mi lenne, ha kiadnám, vajon tudnék-e mainstream zsánerben alkotni, vagy sem? Kifejezetten nehéz volt megírni, annyira távol áll tőlem a könnyed érzelmes műfaj. Vagy humort rakok bele, vagy drámát – hát ebbe sikerült mindkettőt becsempészni azért a zsáner kötelező elemei közé.

A három történet közül hozzád melyik áll a legközelebb?  Ez egyezik az olvasói visszajelzésekkel?

Egyértelműen az Emlékkönny, de ez sosem lesz másként, amíg meg nem jelenik egy újabb „szívtörténet”. (Igen, már készül. :) ) Amennyire észrevettem, ezt szeretik általánosságban a legtöbben, akik olvassák, a Molyon is a legmagasabb százalékon áll.

Az illusztrációk szintén a te munkádat dicsérik. Mennyi idő alatt készült el egy-egy kép?

Fotók alapján dolgoztam, de ettől függetlenül változó volt. Egy-két óra minimum kellett egy-egy képhez, de volt, ami „beragadt” akár hónapokra is.

Mivel megígértem az olvasóknak, hogy picit bekukkantunk a magánéletedbe, ezért mesélnél nekünk arról, hogyan készültök az ünnepekre? Mit terveztek Karácsonykor?

Abszolút bensőséges, meghitt és családi ünnep lesz, csak mi magunk. Nem igazán úgy alakult az elmúlt év, ez a hónap meg különösen nem, hogy ünnepeljünk – viszont én hiszek abban, hogy lehetne egész évben karácsony. A kis műfa tavaly óta feldíszítve áll a könyvespolc tetején, nem szedtük le, így volt tervben, ezért nálunk egész évben karácsony volt. Remélem, jövőre is így marad.

Számotokra mit jelent az évnek ezen időszaka?

Aggodalommal tölt el, hiszen az emberiség nem változik, nem lesz jobb vagy kedvesebb. Persze azért van bennem idealista reménység, hátha mégis. Kicsit megtanulunk bízni egymásban, megcsillannak az emberi lelkek, segítenek egymásnak az emberek. És persze végre én is szanaszéjjel nyereményjátékozhatom a könyveimet és magamat – imádok adni és kapni is. Csak azért szeretem a karácsonyt, mert az emberek végre elkezdenek emberségesen viselkedni egymással. Nem nagyon értem, ez miért ne folyhatna egész évben?

Végül: milyen terveid vannak 2022-re? Melyik korosztály számíthat először újabb történetre tőled?

Igazából pont tegnap érkezett meg az előőrse a jövendőnek. :) Megjelent a Mesepelyhek c. hangoskönyv-antológia, ami hamarosan a MEK-en is elérhető lesz ingyen, és a 13. track rajta „A fatündérek karácsonya” című történetem. Magam is mesegyűjteménnyel készülök, aminek ez a karácsonyi sztori is a része; illetve egy versantológiában jelennek majd meg soraim az év elején. Ezekhez az alkalmakhoz találtam ki azt a szerzői nevet – Váczy Virág –, amiben végre a felmenő családi örökségemet is felvállalhatom. Természetesen ez nem akadályozza meg a bennem élő Robin O’Wrightly-t és Szabó Borkát a további alkotásban. :) Ezen nevek alatt is várhatóak még könyveim és valamilyen formájú megjelenéseim, ám ezek egyelőre maradjanak meglepetések. ;) (Bár nem titok, hogy a Tripiconi sztori 4. részét is jövőre szeretném megjelentetni e-bookban, de egyelőre még szerkesztőkeresés folyik.) Emellett elhatároztam azt is, hogy komolyabban kiállok a legális elektronikus terjesztés és megjelenés mellett, mert egyre inkább azt látom, hogy a tomboló papírválság és a könyvterjesztők visszatetsző áremelései miatt az e-booké a használható jövő.

Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben kiváncsi lettél, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, weboldalát, vagy könyveit többek között a shop.konyvmogul.hu webáruházban!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Stronger ​than love – Erősebb a szerelemnél

 Elérkezett az idő, hogy Robin O'Wrightly olyan oldalát is megmutassa, amit még nem láttunk.

Bár itt is fel-feécsillan a jól ismert humor és a remek írástechnika, mégis ez a regény tartokat egy óriási meglepetést is: teljes mértékben a mai olvasónak íródott. 

A történet főhőse Loraine Hindeman, aki egy ígéretes karriert futott be jogászként. Munkaügyben Brassóba megy, ahol egy műkincsügyletet kell lebonyolítania. A nőnek valami azt súgja, teljesen megváltozik majd az élete és mikor megismerkedik Ioan Popaval, akivel azonnal működni kezd a kémia.

Hála az égnek nem csak erről szólt a történet, hanem kaptunk mellé egy kalandos, pörgős cselekményszálat. 

Lo és a barátnője nagyon szimpatikusak voltam. Tetszett a csipkelődésük, arra emlékeztetett, mikor én is ugyanezt csináltam... A jogász egyébként rettentő eszes és szabad szájú. 

Romantikát is találünk benne bőven - bár én most azt az időszakomat élem, amikor ez kevésbé érint meg. Ne értsétek félre: a szerző nagyon jól megírta ezeket a részeket is, csak én nem vagyok (most) ennek a célközönsége. 

Viszont a humort imádtam! Pár óra alatt kiolvastam a regényt és azalatt megfájdult a hasam a nevetéstől. 

A karakterábrázolások zseniálisak, még a rosszakat is szerettem. Mindenki egyedi, de megvan a helyük a történet alakulásában. Senki sem felesleges, a mellékszereplők sem. 

A borító pedig annyira aranyos és nyugtató hatással van rám, hogy ennél jobbat nem is találhatott volna ki a szerző

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed romantikát és a humort, ugyanakkor ezekkel egyidőben komoly és igényes tartalomra vágyik. A kritikai rész nem Robin képességeinek szólt, sokkal inkább az én lelkiállapotomnak. 

Összességében jó volt egy kis desszert Robin világából: mert számomra ez az. Valami édes, egy finom, de kiadó ebéd után, ami egy cseppnyi jókedvvel töltött el.

Amennyiben te is szereted az ilyen könyveket,  Könyvmogulnál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Emlékkönny - Egy igen-zet története (Jubileumi kiadás)

Az igazság az, hogy ez nem teljesen friss értékelés lesz, hiszen az írónő jóvoltából egyszer már volt alkalmam elolvasni a történetet. 

Ám az új, jubileumi kiadás, csak fokozta az első okozta élményt. Köszönöm, hogy gondolt rám!

Robin saját családja történetét meséli el nekünk. Az első világháború után megismerkedhetünk a dédszüleivel és a történet csak mélyebbre visz minket a múlt eseményeiben. 

Egy fiatal szerelmespár életébe közbeszól beleszól a sors és elválasztja őket.  Drukkoltam nekik, de számtalan nehézségeken kellett átmenniük...olyanokon is, amelyek talán megelőzhetőek lehettek volna. 

Sokat gondolkodtam azon, miért is fogott meg engem az Emlékkönny: a válasz talán az, hogy nagyon emberi. Nincsenek benne óriási, de üres szavak, senki sem fekete, vagy fehér és mindennek meg van a maga oka. Nem találhatóak benne a szó szoros értelmében vett izgalmas részek, vagy nagy jutalmak. Sokkal inkább az emberi lélek az, ami magasságokba repíti a regényt. Kicsit olyan érzésem volt közben, mintha a régi nagy magyar íróinktól olvastam volna - csak modernebb nyelvezettel. 

Az írónő itt is gyönyörűen fogalmaz, és véleményem szerint ez az a zsáner, amiben a tehetsége leginkább szembetűenő. Világos, hogy a humor egy nélkülönözhetetlen forrása az életnek, de itt annyira gyönyörű és választékos a nyelvezet, hogy azt tanítani lehetne. 

Az illusztrációk, mint mindig, itt is hozzáadnak az érzelmekhez, segít elkézelni a szereplőket és az eseményeket.

A véleményem az, hogy Robinnak még sok ilyet kellene írnia, neked pedig, kedves olvasó, ha ismeretlen számodra ez a név, mindenképpen az Emlékkönny valamelyik részével kezd! Minden egyes oldala bölcsebbé tehet!

Amennyiben érdekelne a regény megtalálhatod a Könyvmogul illetve a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Amor ​vincit omnia - Emlékkönny-novella

Nagyon rég sírtam könyvön, de most kiengedhettem mindent. 

2015 november 13. nemcsak Párizsnak, de az egész világnak traumát okozott. A terrortámadás-sorozat, melyben több száz ártatlan megsérült és életét vesztette, örökre megváltoztatta a történelmünket és az életünket.

Robin O' Wrightly ezeket az alapokat használta fel novellája írása során. Az írónő  egy francia lány Perle és egy magyar fiú Tamás találkozását veti papírra ezekben a nehéz pillanatokban. A két fiatal együtt búj el, és próbálják túlélni a Bataclan színházban. 

A leírás egyáltalán nem véres vagy traumatikus, hiszen főhőseinket látjuk, amint próbálják egymásban tartani a lelket. Ez mellett érzékeljük a valós eseményeket és azt gondolom, hogy pont ez teszi annyira szomorúvá és emberivé a történetet. Amikor "csak hallunk" ilyesmiről, korántsem éljük át annyira, mint amikor valaki elmeséli a történteket. Az írónő mesterien mesélt. Láttam magam előtt a jeleneteket, éreztem a rettegést, az életért való küzdést. 

Aztán, mikor mindennek vége lett, és a szereplőink újra találkozhattak szeretteikkel, megkönnyebbülést és a hálát.

Bár, Perle és Tomi kapcsolata nem végződött szerelemmel - szerintem tökéletes volt ez így,- mégis megmutatta, hogy korántsem csak ez az egy érzelem lehet életreszóló. Barátságuk túlmutat nemzeteken, időn és traumákon is, mert bár az hozta össze őket, nem hagyták, hogy ez legyen a kapcsolatuk alapja.

Így a végén, már csak annyit mondanék, hogy köszönöm az írónő bátorságát, amiért megírta ezt, és  segített, hogy mi sem felejtsünk. 

Kívánom az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy leljenek békére!

A történteket nem törölhetjük el, de tehetünk azért, hogy ilyet soha többé ne kelljen átélni senkinek.. Soha!

„Csak azért sem gyűlöllek titeket!” ~ Antoine Leiris

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a  Könyvmogul kínálatában!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - A ​lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.)

 

Fotó: Robin O'Wrightly

Először is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a a Tripiconi sztori legújabb részét! Őszintén szólva, hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, túlzás nélkül állítom, hogy emiatt szerettem meg az írónő munkásságát.  Ezért most nagyon izgulok, hogy úgy adjam át a gondolataimat, hogy mások is kedvet kapjonak hozzá.

Nézzük is a történetet: Tripicon egy szigetvilág, mesés tájakkal és egy uralkodói párral, valamint gyermekeikkel. Az ő ttörténetük adja a sorozat gerincét. 

A harmadik részben földrengés sújtja Perallantisz Városát, melynek epicentruma eléri hőseinket is és ez az a pont, ami újabb kalandok sorát indítja el. Mást nem mondanék a történetről, mert itt tényleg nem szeretnék spoileres lenni, ráadásul, aki nem ismeri az előzményeket, azoknak nem lőnék le semmilyen poént.

Nézzük inkább az írónő stílusát, és hogy miért kiemelkelkedő számomra az, amit az ifjúságnak nyújt.

Sokszor szoktam azt mondani, hogy nagyon boldog vagyok, ha látom az írói fejlődéseket, a haladást.  Itt azonban sajnálattal vettem tudomásul, hogy ez Robinnál elmaradt...

Most, hogy picit mindenkit megleptem, elmondom, hogy szerintem nem kis teljeseítmény kell az egyre jobb alkotások születéséhez; ám ahhoz is legalább ennyi kell, hogy hozzuk azt a színvonalat, melyet az első résszel megalapoztunk. Sok sorozat azért merül ki, mert a szerző nem képes tartani azt a mércét, melyet az olvasók elvárnak tőle. A  Tripiconi első része megfog, de a másik kettő ugyanolyan szorosan magához köt. Semmivel sem mutat csökkenőbb tendenciát, és ezért le a kalappal az írónő előtt.

Már csak ezért érdemes a kamaszaink kezébe adni.

Stílus szempontjából szerintem teljesen megállja a helyét a fiatalok között, hiszen választékosan, mégis modern formában kalauzolja őket végig a történéseken. Fontosnak tartom, hogy a nyelvezet is alkalmazkodjon a célközönséghez, ám mivel ebben a korban még nagyon könnyen tanulunk, példát is mutassunk vele. 

A karakterek nagyon könnyen kiváltanak belőlünk érzelmeket. Mindenki szeretheti vagy utálhatja őket, hiszen olyanok, mint mi. Néha jól, máskor rosszul döntenek, ám igyekeznek a helyesen cselekedni. Tetszett, hogy a szerző nem próbálta meg tökéletesnek beállítani őket, ezzel is erősítve a sorok között megbúvó tanítási szándékot. Pont ezért nem is tudnék kedvencet kiemelni közülük, mindenki úgy tökéletes, ahogy megálmodták őket. 

Amit még imádok az egész sorozatban az a Tripipédia: minden fontosabb esemény, családfa, térkép és minden, ami ahhoz kell, hogy ez az egész mese valósággá váljék. Amikor egy szerző ennyire odafigyel a világalkotásra, az számomra példaértékű és inspiráló is egyben.

Egy apróságot azonban mégiscsak megemlítenék picinyke negatívumként: nekem a három rész közül ennek a borítója tetszik a legkevébé. Valahogy túl egyszerűnek érzem a történethez képest. 

Nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom minden kamasz számára, mert ez egy olyan sorozat, amit nem szabad kihagyni. Szórakoztat, tanít, elgondolkodtat. Kell ennél több egy szülőnek? 

Amennyiben kíváncsivá tettelek a teljes sorozatot megrendelheted a következő webáruházak valamelyikén:

Könyvmogul
NewLine Kiadó

Könyvmentorok

Írta: Isabel

Hogyan született meg a Tripikoni sztori? - Beszélgetés a szerzővel

Robin O’Wrightly írónő egy figyelemre méltó színfoltja a magyar írói palettának. A több zsánerben alkotó szerző általában a humor és a szatíra mögé rejti komoly és elgondolkodtató mondanivalóját, így hívva fel a figyelmet tabutémákra is. A most következő interjú azért különleges a számomra, mert azokról az alkotásokról kérdezhetem őt, melyek számomra a legkedvesebbek. Vágjunk is bele!

Évek óta foglalkozol írással. Ez idő alatt jelent már meg több sorozat és egykötetes könyved is; többek között  romantikus,  ifjúsági, fantasy, igaztörténet, és pszichothriller zsánerében.  Mesélj nekünk egy kicsit arról az útról, melyre mint alkotó léptél! Ki is Robin O’Wrightly?

Az írás nagyon alattomosan kúszott be az életembe. Sosem akartam író lenni, annak ellenére, hogy több is van a családban. Így az irói személyiség kialakulása nem is köthető konkrét időponthoz. Valahol apukám halála után testesült meg, miután kiadtuk a könyvét posztumusz, és arra gondoltam, hogy én is írhatnék. Aztán valamikor a kétezer-tízes évek elején meg is írtam az első szatírámat, és kitaláltam az írói nevemet, viszont 2015-ig nem igazán történt semmi. Amikor elvesztettem az irodai munkámat, helyette az írást találtam meg. Abban az évben adtam ki az első regényemet, az Erelemet, és írtam még kettő regényt, ami után folyamatosan indult be a dolog. Az biztos, hogy 1. nem akartam soha egykötetes író lenni, 2. megőrültem volna, ha csak egy zsánerben alkothatok, nekem minél többet ki kell(ett) próbálnom. 2017 óta hivatásos író vagyok a Mogul kiadónál, bár van civil szakmám is – grafikus-szöveggondozó -, amit 2009 óta a könyvkiadási szférában, független szakemberként kamatoztatok. Valahogy minden a helyére került az idők során, és mire kettőt pislogtam – kicsit lassan pislogok, na :) –, 2021 végére elkészült 16 könyv.

A könyveid mindegyike más-más réteget céloz meg, ezáltal viszonylag széles az olvasótáborral rendelkezel. Mit gondolsz, mennyire szeretik, hogy ennyire sokoldalú vagy?  Számodra mennyi nehézséget, vagy éppen boldogságot okoz a különböző területek kipróbálása?

Mostanában kezdtem el ezen gondolkozni, hogy mi lett volna jó, ha a sokféle zsánernek Nemere-szerűen sokféle nevet választok, vagy ha egyetlen zsánernél maradok egy névvel. Azt hiszem, jól döntöttem, hogy nem hagytam beskatulyázni magam, mert végül is lett saját skatulyám: ROW. A Robin O’Wrightly rövidítése egyébként „sort” is jelent, ezért a Könyvek Sorban szlogenem elég jól visszaadja. Másrészt „lárma” jelentése is van, ami azt jelenti, hogy körülöttem mindig egy kicsit puskaporos a levegő. Én már nem tüsszögök tőle, megszoktam. :D A sokoldalúság szerintem nem baj, fontosabb, hogy az olvasók tényleg élvezzék az olvasmányt, szórakozzanak vagy elgondolkodjanak rajta. A kísérletezgetést én különösen élvezem, mert szeretem a kihívásokat, főleg, ha sikerülnek. :) Előfordult már, hogy mellényúltam, de még abban is sok fejlődnivaló lehetőség volt, vagy éppen segített orientálódnom másfelé. Edison mondta, hogy egy sikeres alkalom mögött kilencvenkilenc kudarc is állhat, de a lényeg, hogy az az egy sikeres lett. Addig nem szabad feladni, utána meg minek?

Térjünk is rá a lényegre: a könyvekre. Rögtön az egyik kedvencemmel kezdeném: a Tripiconi sztorival. Ez egy ifjúsági-kalandregény sorozat, melynek alapját a tripiconi szigetvilág és annak lakói adják. Idén jelent meg a harmadik része e-bookban. Általad lehetőségem volt még megjelenés előtt elolvasni és ugyanannyira tetszett, mint az előző kettő. Mesélnél egy kicsit a sorozat alapkoncepciójáról?

Tripicon világát édesapám, Váczy Jépont Tamás találta ki és építette fel vizuális elemekből (térképek, bélyeg art, logók, emblémák, installációk, kellékek, ruhadizájn stb.). Negyven évig dolgozott rajta, tulajdonképpen haláláig; kiállításokat szervezett, a családi életünk része volt. Ráadásul a 2015-ös évben a családunkról komoly titkok is kiderültek, ami még inkább megvilágította, miért építette fel apám ezt a szigetvilágot magának és nekünk. Egyedül írni nem írt – néhány szórólapot kivéve –, én pedig úgy éreztem, hogy mind apám emlékét, mind az élethosszi munkáját ilyen módon is szeretném megőrizni, tovább vinni és élettel betölteni. Így született meg a Tripiconi sztori.

Tudom, hogy még koránt sincs vége a történetnek, így érdekelne, hogy honnan merítesz ötleteket az újabb és újabb kalandokhoz?

Bevallom, az első négy részt két év leforgása alatt írtam meg. Az ötletek adottak voltak a családunk történetéből, illetve a saját kalandregény- és ókorilegenda-szeretetemből. Nem beszélve arról, hogy szívemen viselem a bolygónk sorsát, emiatt érintőlegesen cli-fi (climate fiction) elemek is vannak a könyvekben. (A hetedik rész azonban teljességgel cli-fi lesz.) Idén már az ötödik rész is készen, szerkesztésre vár. A hetedik részt két éve kezdtem el írni, még az elején tartok, mert mindenféle más jött közbe, illetve még csak három rész tárult olvasók elé.

Mivel ifjúsági regényről beszélünk, hogyan fogadta a célközönséged a könyvet? Mi a legnagyobb dicséret, amit tőlük kaptál?

Szerencsére elég tág korosztályos az olvasások sora, viszont a célközönség is imádta, akik olvasták. Talán a legnagyobb dicséret, amikor másnak is ajánlják, vagy tök jogosan azzal „bombáznak”, hogy mikor jön már a következő rész.

Édesanya vagy, így kíváncsi vagyok, hogy a gyerkőceid milyen véleménnyel vannak a szigetvilág kalandjairól?

Azt előre bocsáthatom, hogy nekik köszönhetem szinte a legtöbbet. A két legifjabb szereplő, Matteo és Daniella a gyerekeimről lett mintázva. Ők szervesen belefolytak a szerkesztési munkálatokba, például az első négy részt folyamatában olvastam fel nekik. Vagy egy évig biztosan volt esti meséjük. :) Remélem, hogy büszkék még, mert most már felnőnek lassan, kamaszok; bőven túlnőtték az „avatárjaikat”.

A sorozattal részévé váltál a gyermekirodalomnak, így hatással vagy a fejlődésükre és arra, hogy megszeressék az olvasást.  Ezt szem előtt tartva írod a részeket?

A gyerekeknek szánt irodalom a legnagyobb felelősséggel járó vállalkozás a világon. Az első vagy az elsők között nekik adott olvasnivaló az egész életükre kihatással lesz, így nagyon nem mindegy, mi és hogyan szerepel a történetben. Szerencsére a gyerekeim nagyon jó mérőzsinórok voltak; a lányom meglehetősen romantikus lelkület, a fiam pedig nagyon nem – kettejük között ellavírozgatva, a visszajelzéseket tekintve, szerintem sikerült megtalálnom az arany középutat.

Mennyire figyeled a fiatalok szlengjeit, nyelvújításait? Használod a kamaszok kifejezéseit is, hogy közelebb hozd őket a regény világához?

Hála istennek, a gyerekeim és az iskolai környezet nem vulgarizált, illetve e tekintetben vigyáznak rájuk. Inkább én vagyok a botlatókő, bevallom, mivel van, amikor nem válogatom meg a szavaimat, de a gyerekek előtt igyekszem visszafogni magam. Ők elég értelmesek, szépen és választékosan beszélnek, de a szlenget sem fogom vissza, miután tudom, hogy megvan a megfelelő szókincsük, így van mire építeni. „Laza” beszédstílus jellemez minket, de amikor úgy van, szólok, hogy ha komolyra kell venni a kifejezésmódot. Egyszóval: igen – használunk szlenget, amíg nem vulgáris, és ez a könyvbe is bekerült „ízesítőnek”. Hiszen a fiatalok a mai környezetben mozgó gyerekek, saját „vokabbal”, nem hülyék – hanem gyerekek. Sokan okosabbak, mint a felnőttek; megérzik, ha valaki modorosan át akarja vágni őket. Nem érdemes ezzel szórakozni. :)

A borítót és a grafikát is magad tervezed az írás mellett. Mi az a koncepció, ami alapján kiválasztod a színeket és az elemeket?

Igen, 2009 óta rendszeresen készítek borítóterveket, és nyomdai gyártásig tudom kísérni. A Tripiconi sztori arculata valamennyire adott volt édesapám stílusából adódóan, és talán szerencsém volt, hogy ehhez tökéletes, ingyenes betűtípuscsaládot találtam a neten. Azóta az a fontcsalád az én írói arculatom része is. A színeket adta maga a történet: mert mindenképpen eltérő színvilággal akartam elkülöníteni a részeket. Az első rész türkiz és sötét, mint az amulett kövének színe, ha világít, és a sötét a rejtély árnyalata. Az arany (okker) jól harmonizál ezzel a színnel. A második kötet már bordós barna, mint az érett föld, benne narancs fényekkel, mint azok a bizonyos fények, amiket nem fejtek ki, mert spoileresek lehetnek, de narancs színük van. :) A harmadik égkék; már nem türkiz, de ilyen színű annak a főszereplőnek a szeme, aki abban a részben majdnem az életét adja a szeretteiért. ;) A negyedik borítója lila lesz, mint… nos, hát ehhez el kell olvasni a harmadik részt. De aki ismeri a színszimbólumokat, az tudja, hogy a lila a királyság, a nemesség színe. Illetve az egyik benne szereplő ereklye is ilyen színű. Az ötödiknek még nincs konkrét színe, mert azon dolgozom magam is, de lehet, hogy fűzöld lesz.

Az eddig megjelent részek közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Erre még sosem gondoltam így… Fogalmam sincs! :D Mindegyik másért áll közel hozzám.

Esetleg elárulsz valamit a következő részek cselekményéből?

Ahogy fentebb már említettem, a negyedik részben valami lila lesz… Valami titokzatos királyi dolog a múltból, ami miatt tovább kell nyomozniuk a főhősöknek, ha meg akarják menteni a saját egzisztenciájukat.

Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek, remélem, hamar jön a sorozat negyedik része!

Amennyiben kiváncsi lettél, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalát, weboldalát, vagy könyveit többek között a shop.konyvmogul.hu webáruházban!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Tripiconi sztori

Tripicon. Az az állam, ahol az uralkodókat is annak látjuk amik: embereknek.

Talán ezzel a mondattal tudom a leginkább kifejezni azt, hogy számomra miért is különleges Robin O’Wrightly ifjúsági-fantasy sorozata.

Már volt alkalmam olvasni a forgalomban lévő első két részt, így most - újraolvasás után - igyekszem átfogóbb képet hozni róla.

Az amulett rejtélye

Tripicon egy picinyke szigetállam, ahol a Ponti hercegség az uralkodócsalád. Az egész család abban a szellemben él, hogy a tudás és az emberek jóléte előrébb való, mint az önös érdek.

Ám egy nap találnak egy ismeretlen fiút, akinek még emlékezetkiesése is van.

Ez már elég jó kezdésnek, csakhogy a sziget el van zárva a külvilágtól. Mivel a megtalált fiú nem tud sok információval szolgálni kilétével kapcsolatban, a Királyi párra hárul a feladat, hogy megmentsék őt és az országukat is.

Mit ér egy jó kis kaland ha nincs benne valamilyen rejtélyes tárgy; itt ezt egy amulett képében kapjuk meg. Különlegessége, hogy a viselőjét megvédi a betegségektől, fájdalmaktól.  De mi történik ha egy nap az amulett eltűnik?

Az első rész eköré épül. Bár az események kicsit lassan indulnak, engem ez nem zavart sőt! Lehetőséget kaptam arra hogy részletesen megismerjem Tripicont, így még inkább a részévé tudtam válni. Piros pont az írónőnek azért, hogy a kalandok mellett arra is kiemelt figyelmet fordított, hogy részlet gazdag képet alkosson az olvasóban. Ehhez hozzásegítenek a gyönyörű illusztrációk is.

Az információk tekintetében is ügyes volt Robin; azt éreztem, hogy tényleg az ifjúságot célozza meg ezzel a művével; nem volt sem túl pörgős, sem túl vontatott a történet. Pont elég ahhoz, hogy a suliból hazaérve a fiatal olvasó valóban kikapcsolódhasson.

Számomra a kalandok igazán a könyv felétől indulnak be és a vége nagyon jóra sikeredett. Azt hittem az írónő nem fogja tudni felülmúlni, de tévedtem, mert jött a második rész!

Város a Föld alatt

Nem rejtem véka alá: nekem ez a Kedvenc könyvem Robintól!

A könyv egy hónappal Az amulett rejtélye előtt játszódik. Helyszínünk Perallantisz városa, mely Tripicon alatt található. Itt ismerkedünk meg az első részben amnéziában szenvedő fiúval, aki szerelmével szökni akar, de elkapják őket és minden emléküket eltörlik.

Nehéz spoiler-mentesen írni de annyit hadd áruljak el: lesznek sellők :D Személy szerint nagyon szeretem őket:D

Jó nem is próbálkozom, mert a végén kikotyogok valamit, amit nem kellene: inkább hozzáfűznék még pár gondolatot:

Az írónő jól elkülöníthető stílusa és humora nagyon jól képviselteti magát mindkét részben. Olyan érzetem volt olvasás közben, mint amikor hétvégén vártam a családi mozi kezdetét: olyan filmet választottunk, amit kicsiként nemcsak én, de a családom is örömmel nézett meg. Na ez a sorozat ilyen. És nem is hiányzik belőle semmi.

Kicsiknek/nagyoknak jó kikapcsolódás lehet, mint mondtam közös időtöltésként is!

Ha te is elolvasnád, az alábbi linkek valamelyikén leadhatod a rendelésed:

NewLine Kiadó

 Mogul Kiadó --->  Itt bele is tudsz olvasni a történetekbe!

Írta: Isabel