.jpg)
Ez a történet nem került bele az Emlékkönnybe, pedig mennyire jó lett volna.... Nem olvastam fülszöveget olvasás előtt és annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam.
Főhősünk Wlasics Eszter kisasszony, aki tisztán és ártatlanul beleszeret a lódoktor tanítványába, Kocsis Zsigába. A jóképű fiatal roma fiú is viszonozza az érzelmeit, ám van egy kis bökkenő: akarata ellenére már házas és a felesége nem más, mint a helyi cigány közösség vajákosának lánya, aki szintén élt a boszorkánysággal. Mikor Iringó fülébe jut a fiatalok szerelme, megátkozza Esztert, aki egészen a halálos ágyáig hordta magával ezt a terhet. A vég előtt megkéri legidősebb lányát, hogy csak az ő elsőszülöttjének meséljen a dologról, soha senki másnak.... Az, hogy ez miképp hat a családra és a közösségre, a történetből kiderül.
Na most, azt tudjátok, hogy szeretem amit az írónő csinál. Ám azt nem értem, hogy az ilyen történetekből miért nem lehet hosszú regényt írni, na azt azért így megkérdezném? Elképesztően érdekes a történetvezetés, (egyáltalán foghat-e egy cigány átok vagy csak az emberi elme játszik velünk? ) maradandóak a szereplők és minden pillanata izgalmas.
A másik kérdésem pedig, hogy ezekből a történetekből miért nem csinálnak filmet? Én értem, hogy nem rendelkezünk akkora büdzsével meg minden, de láttam magam előtt az egész könyvet! Még azt is tudom, melyik szerepet kinek adnám! Na jó, befejeztem az áradozást, de ezt ki kellett adjam ahhoz, hogy hiteles maradjak!
Igazából visszavonom, amit az elején mondtam: mégiscsak jó, hogy nem került bele ez a novella eddig más történetbe, mert így kaphatunk arra lehetőséget, hogy regény szülessen belőle. Egy olyan regény, ami tanítószándékú érdekes és elgondolkodtató. Ugye, Borka, elgondolkodol az ötleten?
Addig is, ha elolvasnád, keresd az alábbi linken!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése